Pesti Hírnök, 1865. november (6. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-22 / 268. szám
Hatodik évfolyam 268. szám. PESTI £WW .AA/VVVVVAA/W.VNA/VWV/W'A/VVNA/W yVAAAA/WyiAA/WVyWWW'.AS | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- | % sál vagy postán mindennapi megküldéssel : £ ^ egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | I 6 frt. —i'.inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- napos előfizetést. é OVWV\AA/V\/\AA/\/VW/W\/VWW\/VAAAAA/\/\AAA/W\A/\/Wi ATA/WAATiA/WT* JW\5 Szerda, november 22-én 1865. POLITIKAI HIRNOK NAPILAP. ^ iA/*A/\AAArkA/'/vvAAA/'ArA/W'Aryv,/V/,y\/'/\rA/WéVA/W/WV'.AAfVWéWV*^ | Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hír-fedetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ Szerkesztőségi és kiadóhivatal: a Lipót utca 20-dik szám alatt | földszinti Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Négy rdévre............................. 5 fit Félévié ......... IO frt Egész évre............................. 51O frt auszt. ért. Előfizetés minden héttől elfogadtatik .gay Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emick Gr. újságkiadó-hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó-hivatala. Hazai közügyek. ERDÉLYI ÜGYEK. Az erdélyi országgyűlést megnyitó kir. leirat. *) Mi Első Ferenc József Isten kegyelméből Ausztria császárja, Magyar, Cseh, Gács- és Lodomérországok Apostoli Királya; Lombardia, Velence s Illyria Királya ; Ausztria főhercege, Erdély nagyfejedelme, a székelyek grófja stb. stb. Szeretett Erdély nagyfejedelemségünk országgyűlése meghivatásunk folytán nov. 19 kére összegyűlt tagjainak üdvözletünket s kegyelmünket ! Az egész birodalom részére állandó és viszszahivatlan állam-alaptörvénynek kijelentett 1860- dik évi oct. 20-diki császári diplománkkal uralkodói kötelességünknek ismertük a birodalom hatalmi állását megóvni , biztonságának a világos és kétségbevonhatlanul szilárdul fennálló jogállapotok s megegyező összműködés biztosítékait megadni, s e mellett kinyilatkoztattuk, hogy ily biztosítékok csak oly intézmények s jogállapotok által alapíttatnak meg, melyek királyságaink s országaink történeti jogöntudatának , létező különbségének s azok megoszthatatlan s elválaszthatlanul erőteljes összeköttetése követelményeinek egyaránt megfelelnek. Az abban megállapított határokon belül 1860- dik évi oct. 20-diki császári diplománkban magyar koronánk országai s ezekkel Erdély szeretett nagyfejedelemségünk ősi alkotmányának visszaállítását is kegyelmesen megígértük, s csak országfejedelmi szivünk benső sugalmait követjük, midőn Erdély szeretett nagyfejedelemségünknek diszteltes Elődünk I. Leopold diplomájában, s a rá következő pragmatica sanctióban gyökerező, későbbi országos törvények által megállapított alkotmánya értelmében az ország törvényes képviselőit, annak előbbi országos törvényei alapján legkegyelmesebben összehívjuk. Ennek folytán legkegyelmesebben indíttatva éreztük Magunkat, Erdély nagyfejedelemségünk országgyűlését f. é. Mind-Szent hó 19-dikére, Kolozsvár szab. kir. városunkba az 1791-diki XI. t. c. által megállapított összalkatban egybehívni. De hogy az előbb fel nem jogositottak is öszszes alattvalóinknak Általunk ismételve kimondott és biztosított törvény előtti egyenlősége, a mindnyájuknak biztosított szabad vallásgyakorlat, rang és születéstől független hivatalképesség, mindenkire kiterjedt közös véd- és adókötelesség, és a szolgálmányok mellőzése folytán teljes jogegyenlőséget nyert *) Miután a postai közlekedés Kolozsvár és Pest között, az innét Nagyváradig fennálló vasúti összeköttetés dacára oly szegény, hogy a Kolozsvárt hétfőn délelőtt történtekről még ma szerdán délelőtt, tehát 48 óra alatt sem kaphattuk meg a rendes tudósítási leveleket, s így azok valószínűleg csak holnap reggel fognak a pesti postán kezünkhöz jutni, — s hogy még is tisztelt olvasóink a dolgokról gyorsabban értesülhessenek, — fáradságot vettünk inkább magunknak, a kolozsvári levelet be nem várva, — az erdélyi kir. rescriptumot a hivatalos „Wiener Zeitung“ tegnap este érkezett számából magyarra fordítani. Szerk. néposztályok és egyének által is kellőleg képviseltessék, nem csak mindazokat, kik egyenes adóban a pótlék és fejadón kívül az utóbb befejezett adólajstromok értelmében 8 forintot fizetnek, az ezen országgyűlés számára eszközlendő választásokra jogosítottaknak nyilvánítottuk, hanem egyszersmind gondoskodtunk, hogy ez előbb nem képviselt osztályokhoz tartozók az országgyűlés többi alkatrészei sorába felvétessenek. Ürömmel üdvözlünk titeket, mint szeretett Erdély nagyfejedelemségünk törvényes képviselőit, s midőn tudtotokra adjuk, hogy teljhatalmú országgyűlési biztosunkká őszintén szeretett és k. valóságos belső titkos tanácsosunkat és kamarásunkat, az erdélyi k. kormányszék elnökét, az első osztályú vaskorona-rend lovagját, s a hadi jelvénynyel egybekapcsolt katonai érdemkereszt tulajdonosát, Folliot- Creneville Lajos grófot legkegyelmesebben kineveztük, felszólítunk titeket szeretett híveink,hogy teljes bizalmat helyezzetek mindenbe, mi királyi nevünkben életökbe terjesztetik, s a meghatalmazott biztosunk által tudtotokra adandó határozatainkat hálás érzülettel fogadjátok. Arra hivatva, hogy szeretett Erdély nagyfejedelemségünk államjogi viszonyának rendezését gondos megfontolás alá vegyétek, s azt azon szoros kötelék értelmében, melylyel Erdély a magyar koronához áll, mindkét ország helyesen felfogott érdekében végleges megoldásra juttassátok, egyedüli s kizárólagos tanácskozási tárgyul — miként a már egybehívott magyar országgyűlést is az 1847.8-i VII dik tör-vénycikkely revisiójára felszólítani akarjuk az 1848. erdélyi országgyűlésnek Magyarország és Erdély egyesüléséről szóló I. törvénycikkelyét, melyet 1860. October 20-ki határozatainkban egyelőre érintetlenül hagytunk — terjesztjük elő és legkegyelmesebben feldobtunk titeket, hogy e w..„w„?kkow i tait a két ország közös érdekeire való tekintettel, azonnal újból kimerítő tanácskozás alá vegyétek, s annak eredményét királyi és nagyfejedelmi véghatározatunk alá terjeszszétek. Kiknek különben császári királyi és nagyfejedelmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel változatlanul hajlandók maradunk. Kelt Indiiben , October 6-dikán ezer nyolcszász hatvanötödik évben, uralkodásunk tizenhetedik évében. Ferenc József s. k. Gr. Haller Ferenc s. k. O császári és királyi Apostoli Felsége legmagasb saját parancsára Horváth István s. k. Taxalis helyek követei: Kolozsvár városi : gr. Lázár Miklós, Mikó Lőrinc. Marosvásárhelyi : Dózsa Elek, Dózsa Dániel. Károlyfejérvári : b. Kemény Gábor, Szoboszlay György. Szamosújvári : Simai Gergely, Gajzágó Salamon. Erzsébetvárosi: (még nem tudatik.) Abrudbányai: Szebeni Ferenc, Szilvási Milós. Vízaknái: Tímár Károly, Szőcs Sándor. Vajdahunyadi: Benedikti Albert, Petkó Lázár. Kézdivásárhelyi: Pap Lajos, Benkő Pál. Hátszegi : (még nem tudatik.)^ Sepsi-Szentgyörgyi: b. Szentkereszi Zsigmond, Vida Dániel. Székelyudvarhelyi: Boér János, Kassai Ignác. Berecki: Fejér János, Domokos László. Csíkszeredai: Gecze János és Orbán János. Széki: b. Bánfi János, Felszegi Samu. Kolozsi: Topler Károly, Pethe András. Ilyefalvi: Székely Gergely, Lukács Ferenc. Csíkfalvi: Gál János, Both Károly. Újonnan belépett városok: Szeben város : Rannicher Jakab, Binder Mihály. Brassó : Bömches Frigyes, Wächter Frigyes. Beszterce város : Dékáni Károly, Fluger Károly. Szászsebes: Lasser Ágoston, Binder Mihály. Segesvár: Gull József, Zimmermann Ede. Medgyes : dr. Binder Lajos, Manger Károly. Szászrégen : Brthler Frigyes, Meltzl Sámuel. Szászváros : dr. Lészai Dániel, Schuller József. Fogaras: gr. Eszterházi Kálmán, gr. Hller Ferenc. Az erdélyi regalisták névsorát régebben közöltük már, s tegnapi lapunkban közreadtuk a képviselők összesítésének kimutatását is. Ma a „Korunk“ után az erdélyi követeket név szerint közölhetjük , amint következik : Káptalani és konventi követek : Károlyfejérvári káptalan követe :------Kolozsmonostori konvent követe : Lenhárd Ferenc. Vármegyék követei: Alsó Fejérmegye : b. Kemény István, Boér János. Felső-Fejérmegye : Ifj. gr. Bethlen Gábor, Pócsa Ferenc. Küküllőmegye : Gr. Bethlen Farkas és------Torda megye : Tisza László, Huszár Károly. Kolozsmegye : Zeyk Károly, Hosszú József. Dobokamegye : Ocsvay Ferenc és------Belső Szolnok megye : Gr. Bethlen Sándor, Torma Károly. Hunyadmegye : gr. Kun Kocsárd, Páva Antal. Vidékek követei: Fogarvidéki : Antonelli János, Matzeláriy János. Naszódvidéki : (még nem tudatik ) Székelyszékek követei: Udvarhelyszéki : gr. Bethlen János, Räuber Nándor. Háromszéki : Berde Mózsa, Tury Gergely. Csikszéki : Mikó Mihály, Mihály Gergely. Marosszéki : gr. Rhédey István, Nagy Samu. Aranyosszéki : Zeyk József, és Fejér Márton. Szászszékek követei: Szebenszéki : Herberth Ede, Schneider József. Segesvárszéki: (még nem tudatik.) Medgyesszéki : Gräser Frigyes, Biedersfeld. Szászsebesszéki : Bologa János, dr. Trauschenfels Jenő. Nagysinkszéki : Bruckner Vilmos, Häner Henrik. Köhalop széki : Konrad Móric, Melás Vilmos. Szeredahelyszéki : Wendel Gusztáv, Ratius János. Újegyházszéki : Herbert Lajos, Drotlef Mihály. Szászvárosszéki : Tulbás János, Balomiri János. Szászvidékek követei: Brassó vidéki : Brennerberg Ferenc , Brennerberg Gyula. Besztercevidéki : Thieman Frigyes, b. Bruchenthal Antal. HORVÁTORSZÁGI ÜGYEK. Pest, nov. 22. A „Pozor“ egyik közelebbi számában tüzetesen fejtegetvén a horvát országgyűléshez intézett kir. leiratot, különösen érdekesnek találjuk e fejtegetés azon palsusát, mely Horvátországnak Magyarországhozi viszonyait emeli ki, s mely következőleg hangzik : „Hálátlanok volnánk, ha el nem ismernek legkedyelmesebb Uralkodónk bölcseségét és atyai gondoskodását , ki mind a két országnak Desaiásma bizza, akként rendezni egymás iránti viszonyaikat, amint legjobbnak hiszik. Mi e jótétemény fontosságát kétszeresen érezzük, ha Erdély sorsára gondolunk.“ A „Pozor“ azok ellen kel ki, akik ama cikk következtében, melyben a horvát országgyűlés felhivatik jó eleve gondoskodni róla, hogy a háromegy királyság a magyar országgyűlésen képviselve legyen, attól tartanak, mintha ez visszatérés volna a korábbi viszonyokhoz , „miután természetes , hogy ha képviselőink a magyar országgyűlésben lesznek, mi ezen országgyűlésnek tagjai leszünk, határozatai minket is kötelezni fognak— s ekként autonómiánknak vége lesz.“ — A „Pozor“ ez okoskodás helytelennek tartja, és bebizonyítja, hogy ha egyes tételeket a szövegből ki nem szakítunk, hanem az egészet veszszük bírálat alá, okvetlenül ki fog tűnni, miszerint a horvát követeknek a magyar országgyűlésbeni részvéte csupán a koronázásra vonatkozik, s hogy e részvét Horvátország autonómiáját nem veszélyeztetheti, miután az 1861-diki országgyűlés 42-dik cikkében világosan ki van fejezve, miszerint „a háromegy királyság és Magyarország közt minden viszony megszűnt, kivéve azt, hogy az 1848-diki törvények szerint Ő Felsége mindkettőnek közös királya, s hogy a három egy királyság és Magyarország számára külön kiadott diploma értelme szerint Ő Felsége magát Horvát-, Dalmát- és Tétország királyává koronázata adja, még pedig a horvát nép kijelentett szabad akaratához képest ugyanazon koronával és koronázási szertartással, melylyel Magyarország királyává felavatandó lesz.“ E szerint — véli a „Pozor“ — fontos és szükséges, hogy a háromegy királyság szintén képviselve legyen a koronázásnál, mert azt épp úgy illeti, mint Magyarországot. A „Pozor“ azon aggodalmat is eloszlatni iparkodik, mintha a háromegy királyság a korona hatalom szava által valóha oly helyzetbe taszíttatnék, minőbe Erdély jutott. Tudva van, hogy ezt a 42. cikk lehetlenné teszi, mely cikk 1861. nov. 8-án legfelsőbb szentesítést nyert. Utal továbbá az 1865. sept. 20-iki császári manifestumra, melyben a háromegy királyság országgyűlése Magyarországéval teljesen egyenlő rangba helyezteték, s tekintettel a birodalom másik felére, a kettő közt legkisebb különbség sem engedteték meg. Az említett manifestumban — írja a „Pozor“ — autonómiánk akként van constatírozva, hogy e tekintetben teljesen nyugodtak lehetünk. Mi nem tagadjuk, hogy vannak emberek, kiknek ez nincs egészen inyek szerint, de ki találná el mindenkinek tetszését ? Nincsenek-e köztünk olyanok, kik teli torokkal azt harsogtaták, hogy alkotmányunkat eljátszottuk, s hogy csak a februári pátenstől várhatjuk megváltásunkat ?“ Ezek után a „Pozor“ azon urakra méri csapását, kik, hogy nagy bűneiket s aljas szándékaikat elfedjék, csak rémhíreket tudnak terjeszteni s a tudatlan népet azzal ámítják, mintha már holnap be kellene mennünk a magyar országgyűlésbe —, és mindezt csupán azért teszik, hogy elfeledtessék,miként éppen ők voltak azok,kik a horvátokat nem csupán csábították, de valósággal kergették a birodalmi tanácsba. Íme, mint a megelőző közleményből látni, azon úgynevezett „nemzeti“ párt részéről, melyet a „Pozor“ képvisel, s melytől valószínűleg a tegnapi sürgönyünkben foglaltató gyönyörűséges határozatok is származnak, — már látjuk formulázni, a 61-diki pesti országgyűlés által nagylelkűen, de sem jogosan sem bölcsen felajánlott „üres lapra“ írandó határozatot. E szerint az összetartozás csupán a koronázási szertartásra szorítkoznék. Ez is a jogfolytonosság azon következményeihez s azon 48-diki vívmányokhoz tartozik, melyekhez való ragaszkodását a minapi Eötvös-féle conferentia oly praecipitálva kijelenté. Valóban nagyon furcsa a korona részéről a magyar birodalom integritását követelni, más részről pedig makacsul ragaszkodni a ministeri centrális adóhoz, mely a törvényes autonómiájukat védő horvátoknak ürügyet szolgáltat, az ősi szent kötelékek felbontására izgatni. Szeretnék látni, mely kormány merné ily machiavellistikus politikáért a felelősséget elvállalni ? Szerk. : Zágrábból ma ez országgyűlési tudósítás érkezett . Az igazgató bizottmányok befejezták munkálataikat. Valószínű, hogy még egy köz-Wt.nánytAfesf V^a^hydff^g^isglfiaBajja, mielőtt azok az országgyűlés elé terjesztetnének. Bába, nov. 12. Alig képzelheti valaki, hogy a 48-diki változások után a politikai joguk — bizonyos qualificatio mellett — az egész nemzetre kiterjesztetvén, azoknak gyakorlati módja maradhatott volna a régi, tehát a megye most már 15—25 ezerre szaporodott közönsége, egy központban jött volna össze, s választotta volna meg 7—10 képviselőjét,— vagy tanácskozott volna együtt, a hajdani rákosi gyűlések példájára a szabadban, mind képtelenségek. Szükséges volt tehát intézkedni a törvényhozásnak arra nézve, hogy a politikai s alkotmányos jogok élvezete, a változott társadalmi viszonyok között, gyakorlatilag keresztül is vihető legyen — és ezt tette is. Miként tudjuk, a törvényhozás, a képviselő választásokra nézve az V-dik törvénycikkelyben intézkedett, e választásokat kerületenkint rendelvén; de hogy ezen intézkedése által, a törvényhatóságok területén s önállósan sérelmet ejteni nem akart, biztosítja a hatóságokat az említett törvénycikk 4-dik §-sában. De még inkább meggyőz bennünket a törvényhozás arról , hogy a kerületenkénti választások által a megyék önállású hatósági viszonyain lényeges változás nem történt, az 5-dik törvénycikk 7-dik §-sában, midőn a választások intézésére s vezérletére, egy — a megye alispánja elnöklete alatt — összeülendő központi bizottmányt rendel választatni, oly módon, hogy abban a válaszókerületek, tehát a megye közönsége — képviselve legyenek, sőt a községek elöljárói is részt vegyenek. Nem vonta tehát el a választásokat a megyék hatósága alól, de sőt a választások s ide vonatkozó ügyek kezelését, minden ágazataiban, a megyék központi hatósága alá rendelte, nem függetlenítette a kerületeket a hatóságoktól, s ezek szerint a kerületek által választott képviselők sem függetlenek a jelen viszonyok között a megyék hatóságát gyakorló központi testületektől, mert ne felejtkezzünk meg arról, hogy kerületenként a választások csakis azért rendeltettek, hogy így választói jogát minden egyes polgár gyakorlatilag élvezhesse is. Azonban a törvényhozás fentebbi intézkedéseivel, ki nem merítette még alkotmá-