Pesti Műsor, 1946 (2. évfolyam, 2-52. szám)
1946-01-04 / 2. szám
2 PM Január 4-től január 10-ig. Schiochihez fordulnak, hogy segítsen rajtuk. Sohiochi a halottat eltávolíttatja, maga fekszik a helyébe. Jön az orvos, Schiochi azonban elküldi azzal, hogy már jobban érzi magát és elhivatja a jegyzőt. És végrendelkezik, mint Buoso. Buoso vagyonának oroszlánrészét önmagára hagyja. A rokonok nem mernek tiltakozni: a végrendelethamisítókat szörnyű büntetéssel sújtja a firenzei törvény. A Buoso-vagyon részben mégis visszaszáll Buoso rokonságára, mert Buoso unokaöccse, Rinuccio, feleségül veszi Sehicchi leányát, Laurettát. . . .. Szombaton, január 5-én. Bérlet E sorozat, 11. szám. HOVANSCSINA (a két hovanszky) K.5.V.9. Zenedráma 4 felvonás_____ ban, 5 képben. Zenéjét szerzette: Mussorgsky. Hangszerelte: Rimsky-Korsakoff. Fordította: Nádasdy Kálmán. Rendezte: Dobrovven Issay és Oláh Gusztáv. Vezényli: Ferencsik János. A díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. Hovanszky Iván Fodor János Hovanszky Andrej Nagypál László Goilyezyn Vaszily Závodszky Zoltán Saklevity bojár - Jámbor László Doszifej----------Székely Mihály Mária----------— Németh Anna Emma----------- — Laczkó Mária Varszonofjev------Reményi Sándor Kuzka, strelie. — Szomolányi János Egy írnok----------Fekete Pál 1. I strelie - Vermes Jenő 2. Palócz László A IV. felvonás táncának koreográfiáját készítette Brada Rezső. A táncokat előadják: Ottrubay Melinda: Hamala Iren és a tánckar. TARTALOM: Hovamscsina magyarul annyit jellent, mint a Hovánszkyak kalandjai. Hovánszky Iván és fia, Andrej áll a dráma középpontjában. Nagy Péter korában az orosz nemzet pártokra, szakadt. A főnemesek, így a Hovánszkyak is, zabolátlan kiskirályok; semmi sem szent előttük. Nem törődnek hazájukkal sem. A kiskirályokkal szemben Gollczyn herceg és pártja a haladást képviseli, az európai rendbe való bekapcsolódás gondolatát. Végül az óhitűek, élükön Doszifejjel, az orosz egységért folytatnak önzetlen és önfeláldozó tevékenységet. Az egységet Nagy Péter cár teremti meg katonáival. Hovánszky Ivánt orgyilkos szúrja le, Golliczynt száműzik. Doszifej követőit legyilkolják. Doszifej néhány hívével önkéntes máglyahalált hal. HaziGMft: IV, Váci u. 11/b Tel.: 187-080 IV. Kálvin tér 5 Tel. 184-783: a jó fényképek műtermei Vigyázat! Remekmű! Néhány nap múlva ismét megjelenik az Operaház játékrendjén a Rovanscsina. A világ dalműszínpadjain ritka, vendég' Ritka vendég, bár remekmű. •Remekmű, de nem kasszadarab. Mi, magyarok büszkén hivatkozhatunk arra, hogy nálunk kasszadarab is volt. Annak ellenére, hogy remekmű. Némi „szabályos opera“. A szerelemnek kevés, elenyészően kevés szerep jut benne. Nem sztárok számára készült. Nincsenek benne parádés szerepek. A tenorista nem ragyogtathatja magas hangjait, a primadonnák nem versengenek a női szerepekért. Nem „hálás“. Nem érzelmes szívek problémáit tárja fel benne a költő, hanem kemény férfiak elszánt küzdelmét a hatalomért, hitükért. Nem ifjú szerelmesek állnak a mű középpontjában, hanem: a nép, „a szegény, bús, árva, éhes nép“. . .«A cárok változnak, a nép szenvedése, nyomorúsága azonban örök.“ A Hovanscsina nem szabályos opera“, szerzője: Modeszt Petrovics Musszorgszki nem „szabályos színpadi szerző“. Nem tartozik a kellemes szórakoztatók közé, szava nem édes. Nem is volt igazi sikere soha életében. Nem volt „tehetséges“. Lángész volt! Ez a lángész hadilábon állt a zenei nyelvtannal és helyesírással. Sok mindent nem tudott, nem tanult meg, amit ma már minden zeneakadémiai növendék tud; ami viszont megtanulhatatlan, azt úgy tudta, mint kevesen. Jellemezni hangokkal. Bevilágítani a lélek mélyére. Felidézni a démonokat, amelyek az egyén, a tömeg, a népmilliók lelke mélyén csak alkalomra, várnak, hogy fellázadjanak és kitörjenek. Megjelenítő ereje kísérteties, gyakran shakespearei. Dalműveit zenés népdrámáknak nevezte és ezek a népdrámák— mint minden zene, amit írt. — a gyermekkori emlékek televényében gyökereznek. Modeszt Petrovics sohasem felejtette el gyermekkorát s a falut, amelyben felnőtt: dajkájának dalait, meséit, altatónótáit, a falusi esték zenéjét. Ezekből az emlékekből, melódia-foszlányokból, fel-felbukkanó ritmusokból szőtte az orosz élet, az orosz lélek képét dalaiban, zongoraműveiben, zenés népdrámáiban, fáradhatatlanul és kétségeskedve, kevés sikerrel, de a lángész makacsságával s az igazság forró szeretetével, az anyaggal való folytonos birkózástól kimerülten, de szinte megdicsőülten attól a tudattól, hogy új utat tört a világba nemcsak a maga művészete, hanem az orosz művészet, az új orosz művészet és a művészi igazság számára is. Modeszt Petrovics egykor — miként Leo Nikolájevics Tolsztoj— a Preobradzsenszki-gárdaezred tisztje volt. Nem tekintette „öncélúnak“ a zeenét, mint ahogyan Leo Nikolájevics sem tekintette öncélúnak az irodalmat. A zene eszköz. Segítségével a költő szózatot intézhet az emberiséghez. S a Hovanscsina az. Szózat! Az emberiséghez, amelynek elvakult csoportjai — miként a Hovanscsina szereplőinek egyes csoportjai — ádáz gyűlölettel lángolnak. Mindenki mindenkinek ellensége. A Hovanscsina azonban hitvallás az emberséges érzés mellett! És útmutatás! Az élet keresztmetszetét mutatja be. Nagy Péter trónraléptekor a pártokra szakadt Oroszországban az óhitűek szembenálltak a reformerekkel: a bojárok, az urak a parasztokkal, a muzsikokkal, a kiskirályok a cárral, az öregek a fiatalokkal. Mind meg akarták menteni a hazát, de valamennyien csak a maguk külön módszere szerint. A Hovanscsin a szilaj és ellentétes erők harcát tárja elénk. A harcot a hatalomért. Ez a harc mérgezi meg az életet. Az élett — mindenkié! — szenvedés. Menekvés? Isten! Aki megveti az életet, legyőzte a halált, mint Doszifej és társai. Csak a hit véd meg a földi szenvedések ellen. Új mondanivaló, új hang ez az operák világában. A hajdani gárdatiszt, mint Leo Nikolájevics, próféta lett, apostol, világmegváltó. A világot ugyan nem sikerült megváltania, de jekemtett két új világot, két remekművet. Az egyik a Boris Godunov. A másik a Hovanscsina, magyarul: a Hovánszkyak cselszövényei, viselt dolgai. Hallgasd meg a zenei próféta igéit, kortárs, aki éppenúgy farkasok korában élsz, mint egykor a Hovánszkyak kortársai. Modeszt Petrovics ugyan hadilábon állt a zenei nyelvtannal, de zenéje: kinyilatkoztatás. Egy nagy nép lelk"- nyilatkozik meg benne és általa: az orosz lélek. Ha rejtélyesnek, titokzatosnak érzed, figyelj a költőre! A Hovanscsina néhány óra alatt közli veled — amire más nem képes — a titkot. Fodor Gyula 6 Még 2 hír Az operaénekes valaha a legjobban fizetett művészek közé tartozott. A mai operaénekesnek primitív egzisztenciális gondokkal kell küzdenie. Teljesítménye viszont szorosan összefügg életszínvonalával. Ezért az Operaház számos prominens tagja újévkor rövidlejáratú ultimátumot adott át Komáromi Pál igazgatónak, amelyben eddigi javadalmazásuk négyszeresét kérik Művészkörökben remélik, hogy a kormányzat módot talál a jogos kívánság teljesítésére. 7 ( Néhány nap múlva megkezdődnek a Nemzeti Kamaraszínházban a Mauriac-darab próbái. A darabnak magyar címe és férfi-főszereplője még nincs. Olty Magda és Bánky Zsuzsa testvérpár-szerepet játszik, jelentős szerepet kapott még Gábor Miklós és Demeter Hedvig. A bemutatót január végére tervezik.