Pesti Műsor, 1946 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1946-01-04 / 2. szám

2 P­M Január 4-től január 10-ig. Schiochihez fordulnak, hogy segítsen rajtuk. Soh­iochi a­ halottat eltávolíttatja, maga fekszik a helyébe. Jön az orvos, Schiochi azonban elküldi azzal, hogy már jobban érzi magát és elhivatja a jegyzőt. És végrendelkezik, mint Buoso. Buoso vagyonának oroszlánrészét­­ ön­magára hagyja. A rokonok nem mernek tiltakozni: a végrendelethamisítókat szörnyű büntetéssel sújtja a firenzei tör­vény. A Buoso-vagyon részben mégis visszaszáll Buoso rokonságára, mert Buoso unokaöccse, Rinuccio, feleségül veszi Sehicch­i leányát, Laurettát. . . .. Szombaton, január 5-én. Bérlet E sorozat, 11. szám. HOVANSCSINA (a két hovanszky) K.5.V.9. Zenedráma 4 felvonás­_____ ban, 5 képben. Zenéjét szerzette: Mussorgsky. Hangszerelte: Rimsky-Korsakoff. Fordította: Nádasdy Kálmán. Rendezte: Dobrovven Issay és Oláh Gusztáv. Vezényli: Ferencsik Já­nos. A díszlet­eket Oláh Gusztáv, a jel­mezeket Márk Tivadar tervezte. Hovanszky Iván Fodor János Hovanszky Andrej Nagypál László Goilyezyn Vasz­ily Závodszky Zoltán Saklevity bojár - Jámbor László Doszifej----------Székely Mihály Mária----------— Németh Anna Emma----------- — Laczkó Mária Varszonofjev------Reményi Sándor Kuzka, strelie. — Szomolányi János Egy írnok----------Fekete Pál 1. I strelie - Vermes Jenő 2.­­ Palócz László A IV. felvonás táncának koreográfiáját készítette Brada Rezső. A táncokat elő­adják: Ottrubay Melinda: Hamala Iren és a tánckar. TARTALOM: Hovamscsina magyarul annyit­­ jellent, mint a Hovánszkyak kalandjai. Ho­­vánszky Iván és fia, Andrej áll a dráma középpontjában. Nagy Péter korában az orosz nemzet pártokra, szakadt. A fő­nemesek, így a Hovánszkyak is, zabo­látlan kiskirályok; semmi sem szent előttük. Nem törődnek hazájukkal sem. A kiskirályokkal szem­ben Gollczyn her­ceg és pártja a haladást képviseli, az európai rendbe való bekapcsolódás gon­dolatát. Végül az óhitűek, élükön Do­­szifejjel, az orosz egységért folytatnak önzetlen és önfelál­dozó tevékenységet. Az egységet Nagy Péter cár teremti meg katonáival. Hovánszky Ivánt or­gyilkos szúrja­­ le, Golliczynt száműzik. Doszifej követőit legyilkolják. Doszifej néhány hívével önkéntes máglyahalált hal. HaziGMft: IV, Váci­ u. 11/b Tel.: 187-080 IV. Kálvin­ tér 5 Tel. 184-783: a jó fényképek műtermei Vigyázat! Remekmű! Néhány nap múlva ismét megjelenik az Operaház játékrendjén a Rovans­­csina. A világ dalműszínpadjain ritka, vendég' Ritka vendég, bár remekmű. •Remekmű, de nem kasszadarab. Mi, ma­gyarok­ büszkén hivatkozhatunk arra, hogy nálunk kasszadarab is volt. Annak ellenére, hogy remekmű. Némi „szabályos opera“. A szerelem­­nek­ kevés, elenyészően kevés szerep jut benne. Nem sztárok számára készült. Nincsenek benne parádés szerepek. A tenorista nem ragyogta­thatja magas hangjait, a primadonnák nem versenge­nek a női szerepekért. Nem „hálás“. Nem érzelmes szívek problémáit tárja fel benne a költő, hanem kemény fér­fiak elszánt küzdelmét a hatalomért, hi­tükért. Nem ifjú szerelmesek állnak a mű középpontjában, hanem: a nép, „a szegény, bús, árva, éhes nép“. . .«A cárok változnak, a nép szenvedése, nyo­morúsága azonban örök.“ A Hovanscsina nem szabályos ope­ra“, szerzője: Modeszt Petro­vics Mus­­­szorgszki nem „szabályos színpadi szerző“. Nem tartozik a kellemes szóra­koztatók közé, szava nem édes. Nem is volt igazi sikere soha életében. Nem volt „tehetséges“. Lángész volt! Ez a lángész hadilábon állt a zenei nyelvtan­nal és helyesírással. Sok mindent nem tudott, nem tanult meg, amit ma már minden zeneakadémiai növendék tud; ami viszont megtanulhatatlan, azt úgy tudta, mint kevesen. Jellemezni hangok­kal. Bevilágítani a lélek mélyére. Fel­idézni a démonokat, amelyek az egyén, a tömeg, a népmilliók lelke mélyén csak alkalomra, várnak, hogy fellázadjanak és kitörjenek. Megjelenítő ereje kísérte­ties, gyakran shakespearei. Dalműveit zenés népdrámáknak ne­vezte és ezek a népdrámák­­— mint minden zene, amit írt. — a­ gyermekkori emlékek tele­vényében gyökereznek. Mo­deszt Petrovics sohasem felejtette el gyermekkorát s a falut, amelyben fel­nőtt: dajkájának dalait, meséit, altató­­nótáit, a falusi esték zenéjét. Ezekből az emlékekből,­ melódia-foszlányokból, fel-felbukkanó ritmusokból szőtte az orosz élet, az orosz lélek képét dalai­ban, zongoraműveiben, zenés népdrámái­ban, fáradhatatlanul és kétségeskedve, kevés sikerrel, de a lángész makacssá­gával s az igazság forró szeretetével, az anyaggal való folytonos birkózástól ki­merülten, de szinte megdicsőülten attól a tudattól, hogy új utat tört a világba nemcsak a maga művészete, hanem az orosz művészet, az új­­ orosz művészet és a művészi igazság számára is. Modeszt Petrovics egykor — miként Leo Nikolájevics Tolsztoj­­— a Pre­­obradzsenszki-gárdaezred tisztje volt. Nem tekintette „öncélúnak“ a zeenét, mint ahogyan Leo Nikolájevics sem te­kintette öncélúnak az irodalmat. A zene eszköz. Segítségével a költő szózatot in­tézhet az emberiséghez. S a Hovans­csina az. Szózat! Az emberiséghez, amelynek elvakult csoportjai — miként a Hovanscsina szereplőinek egyes cso­portjai — ádáz gyűlölettel lángolnak. Mindenki mindenkinek ellensége. A Hovanscsina azonban hitvallás az em­berséges érzés mellett! És útmutatás! Az élet keresztmetszetét mutatja be. Nagy Pé­ter trónraléptekor a pártokra szakadt Oroszországban az óhitűek szembenálltak a reformerekkel: a bojá­rok, az urak a parasztokkal, a muzsi­kokkal, a kiskirályok a cárral, az öre­gek a fiatalokkal. Mind meg akarták menteni a hazát, de valamennyien csak a maguk külön módszere szerint. A Hovanscsin a szilaj és ellentétes erők harcát tárja elénk. A harcot a hatalo­mért. Ez a harc mérgezi meg az életet. Az élett — mindenkié! — szenvedés. Me­nekvés? Isten! Aki megveti az életet, legyőzte­ a halált, mint Doszifej és tár­sai. Csak a hit véd meg a földi szenve­dések ellen. Új mondanivaló, új hang ez az ope­rák világában. A hajdani gárdatiszt, mint Leo Nikolájevics, próféta lett, apostol, világmegváltó. A világot ugyan nem sikerült megváltania, de jek­emtett két új világot,­­ két remekművet. Az egyik a Boris Godunov. A másik a Ho­vanscsina, magyarul: a­ Hovánszkyak cselszövényei, viselt dolgai. Hallgasd meg a zenei próféta igéit, kortárs, aki éppenúgy farkasok korában élsz, mint egykor a Hovánszkyak kor­társai. Modeszt Petrovics ugyan hadi­lábon állt a zenei nyelvtannal, de ze­néje: kinyilatkoztatás. Egy nagy nép lelk"- nyilatkozik meg benne és általa: az orosz lélek. Ha rejtélyesnek, titokza­tosnak érzed, figyelj a költőre! A Ho­vanscsina néhány óra alatt közli veled — amire m­ás nem képes — a titkot. Fodor Gyula 6 Még 2 hír Az operaénekes valaha a legjob­ban fizetett művészek közé tartozott. A mai operaénekesnek primitív egzisztenciális gondokkal kell küz­denie. Teljesítménye viszont szoro­san összefügg életszínvonalával. Ezért az Operaház számos promi­nens tagja újévkor rövidlejáratú ultimátumot adott át Komáromi­ Pál igazgatónak, amelyben eddigi javadalmazásuk négyszeresét kérik Művészkörökben remélik, hogy a kormányzat módot talál a jogos kí­vánság teljesítésére. 7 ( Néhány nap múlva megkezdődnek a Nemzeti Kamaraszínházban a Mauriac-darab próbái. A darabnak magyar címe és férfi-főszereplője még nincs. Olty Magda és Bánky Zsuzsa testvérpár-szerepet játszik, jelentős szerepet kapott még Gábor Miklós és Demeter Hedvig. A be­mutatót január végére tervezik.

Next