Pesti Műsor, 1983. június (32. évfolyam, 22-26. szám)
1983-06-15 / 24. szám
Megtévesztő filmcím Talán Brueghel azonos című festménye ihlette Jeles Andrást, hogy most készülő új munkájához „kölcsönvegye” a már világot, korokat, nemzedékeket bejárt, jól ismert címet: Gyermekjátékok. Új filmjének műfaja: mesefilm. A forgatókönyv borítója szerint. Ám a belső tartalom inkább felnőtteknek szolgálhat tanulságul, hiszen a szereplők — akik gyerekek — végigélik a kamerák előtt Madách Tragédiájának színeit, az élettel járó szomorúságokat, kegyetlenségeket, szépségeket, örömöket, bánatokat. Jeles András írta ezt a forgatókönyvet: „Az ember tragédiája motívumainak felhasználásával”. S hogy nem véletlen asszociáció a cím, mutatja az athéni szín beállítása: „A Brueghel-kép részlete: vörös fakorláttal elkerített játszótér, szemközt csúcsíves oszlopsorral áttört, fölül lövésekkel csipkézett épület...." Hosszú hetek óta tart a szereplőválogatás, próbafelvétel. Nincs könnyű dolguk az alkotóknak, mert az összes szerepet tíz év körüli gyerekek játsszák majd. S bármennyire játék, bármennyire mesefilm, kemény, gondolkodtató, egyáltalán nem ilyen kisgyerekek észjárásának megfelelő jeleneteket kell megélniük a kis szereplőknek. Még ha csupán a motívumok felhasználását jelölte is meg forrásul a rendező — Ádám, Éva és Lucifer és a Halál — nem éppen könnyed feladat. „Az alapelv értelmében az emberiség egyes korszakait bemutató jelenetek egymás mellett, a játéktérnek egy-egy választott szeletében játszódnak — de semmilyen időbeliséggel kapcsolatos megfontolás nem szabályozza azt, hogy milyen jelenetek kerülnek egymás mellé. Inkább a tér és az architektúra inspirálja majd, hogy hová kerülhet ez vagy az a korszak.” — Ez az instrukció a forgatókönyv elején olvasható. Tehát csupán „ennyi” a madáchi színek azonossága. Aki látta Jeles András első játékfilmjét, az oly sok vitát keltő Kis Valentinát, tudja, izgalmas produkcióra számíthatunk. , Ny. M. Harser Látomás (Horror meg szex Nem egy üres stúdión kell átvágnunk, míg végre megérkezünk a Látomás helyszínére. Régesrégi udvarház kulisszái, lehullt gallyak, száradó levelek, kopott bútorok, elakadt faliórák, kifakult képek között próbál a két főszereplő, középen a film legfontosabb kelléke — egy alaposan lestrapált, fáradt rugójú kanapé. A gróf (Roman Wilhelmi) éppen a rámenős, csöppet sem finnyáskodó feminista írónőt (a magyar filmből is ismert Brny Ghodakowska) fogadja, aki igazán nem szemérmes természetű és csakhamar ráveti magát a férfira .. Szakad az ing, hasad a szoknya... — éppen harmadszor. Az intim jelenet — amelyhez úgy huszon-harmincan asszisztálunk — most sem sikerül úgy, ahogy a rendező elképzelte... A meglehetősen hideg stúdióban, ahol szín, te a lehelet is látszik, nem könnyen lobban a szenvedély tüze .. Aztán egy sürgős telefonhívás, a Komédia színházból — és itt az alkalom, hogy kicsit elbeszélgessünk a rendezővel, akinek neve idehaza is ismerősen cseng: Marek Nowicki. (Többek közt a Karrier operatőreként fedeztük fel, de évekig dolgozott olyan rendezők, mint Piwowski, Nasseter, Rybkowski oldalán) — Miért cserélte fel az operatőrséget a rendezéssel? — Nézze, nem hiszem, hogy nincs kollégám, aki ne gondolna erre. Végül is az bátorított fel, hogy éppen a Karrier forgatásán a megbetegedett rendező szerepét átvettem. Mivel minden jól ment, miért ne próbálnám meg most végre önállóan? Több mint húsz film fényképezése után nemigen maradhat titok a szakember előtt... — Miért esett a választása éppen Karol Krzykowski regényére? — Mert ez a rendkívül sokoldalú író, aki több mint harminc éve halott, úgy tűnik, egyre izgalmasabb számunkra. Olyasmit tud, aminek fontosságát mi csak mostanában kezdjük felismerni. Ez a regénye, amely Látomás címmel kerül filmre, a modern lélekelemzés eszközeivel kutatja a férfi-nő kapcsolatot. A történet egy szerelmes grófról szól, akinek tragi-