Pesti Műsor, 1983. június (32. évfolyam, 22-26. szám)
1983-06-15 / 24. szám
Portrék, csendéletek, figurális kompozíciók, tájképek, hímeskövek Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központban állandó bemutatón, Széőcsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban szeptember 15-ig időszaki kiállításon gyönyörködhetnek Mattioni Eszter műveiben a tárlatlátogatók. A művésznő hat évtizedes munkásságát követhetjük nyomon az alkotásokon egészen napjainkig. Nem várja kérdéseimet, emlékeivel kezdi a beszélgetést. — Tolna megyében, Szekszárdon születtem. Apám olasz származású, ez a nevemből is kiderül. Bezerédy Pál, a selyemgyár vezetője hozta annak idején Magyarországra, mint selyemtenyésztési szakembert. Édesanyám családja Tolna megyei. Nagymamámhoz, Sas Erzsikéhez írta Petőfi Sándor a Négyökrös szekeret. Sokat nyaralt Szekszárdon a költő, s a kúria méhesében született sok híres verse, például az Őseimnek véres kardja is. De a család után magamról is kell mondjak valamit. Az Iparművészeti Iskolán öt évig grafikát tanultam, majd a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula tanítványaként végeztem el. Első csoportos kiállításon az Ernst Múzeumban 1931- ben szerepeltem több fiatal művésztársammal, például Domanovszky Endrével, Koffán Károllyal. Huszonhat monumentális munkám van az országban. Gondolom, a hímeskövekről is kérdezni szeretne. A Szolnoki Művésztelep törzstagja voltam, előzőleg Szentendrén festettem. Itt kezdtem falba építhető freskókat, szekkókat, pannókat készíteni, majd az építészek hatására nemes anyagból öntvényszerűen hímeskövet, s ezután kőmozaikot. A népviselet? Gyermekkorom óta szeretem Sárköz falait. Jól ismerem szőtteseiket, varrottasaikat, faragásaikat, cserepeiket, szokásaikat. Ez impulzust adott, s így érdekelni kezdett az ország különböző pontjainak mindenféle viselete. * Mattioni Eszter tájképei meghittek, csendéletei színköltemények, portréi karakteres jellemábrázolások, figurális kompozíciói kifejezőek. Hol a színek, foltok dominálnak, hol zárt formarendbe tömörít, hol szűkszavúan leegyszerűsít, hol kiemel, hogy hangsúlyt adjon gondolatainak, érzelmeinek, élményeinek, tapasztalatainak, látomásainak, elképzeléseinek. Sajátos módon, egyedülállóan készíti hímesköveit. Márványdarabkákból, féldrágakövekből, kőzúzalékokból nemes kőzeteket csiszol egybe, hogy megelevenítse mélytengerek nyüzsgő világát, a növények vegetációját, meglapozó lányokat, tehervivő nőket, hímzések, ornamensek alakzatait káprázatos festői gazdagsággal. „Alkotásain jelentősége, értelme van az emberi arcnak, kéznek” — ahogy Molnár József is írta. A Nógrádi asszony ujjainak nyugalma, a Sárközi kislány kézfejének gyöngédsége, a Fiatalkori önarckép kézmozdulatának lágysága megragadó, míg a Kettős önarckép összefonódott karjai a szeretetet, az összetartozást szimbolizálják meghitten. Csorba Mária GEOD Sárközi cserépíró lány.