Pesti Műsor, 2003. november (52. évfolyam, 45-48. szám)
2003-11-20 / 47. szám
MAGAZIN Esti próba Zampano és Gelsomina O rromat az üvegablaknak nyomom, hogy belássak a félhomályos galériába, ahol állítólag próba folyik. Gáti Oszkár pólóban, klumpában, félig fekve szinte belebújik egy tökéletesen oda nem illő, biedermeierszerű karosszékbe, és amint két ujjával int, hogy bemehetek, egy pillanatra sem hagyja abba ősz borostája simogatását. Beszél valakihez, tőle kissé szokatlan trágársággal fűszerezve, ostorként csap belőle az indulat. Na, én is jókor jöttem! Balhé van... Pedig azt mondta, nem igazi próba, csak szövegösszemondó, úgyse látok belőle semmit, de menjek csak, nem dobnak ki. Még a félhomályban is tökéletesen kivehető, a fotel mellett íróasztal mögött mennyire bájos lány guggol. Gáti vele kiabál. A tüneményes csitri fogva tartja a tekintetemet — közben visszakiabál. Hangja tökéletesen simul Gáti ezer közül felismerhető, fantasztikus orgánumába. A két hang ölelkezik a levegőben, hol egyik reszelős, s a másik simogat, hol fordítva. A csitri röpköd, jön-megy, hol vérengző vamp, nőiessége teljes tudatában, hol nyakigláb kamasz, s közben visszaszájal a „nagy öregnek". Komolyan várom, Gáti mikor vágja szájon. Meghúzom magam egy széken, és hosszú percekig nem jövök rá, próbálnak. A szöveg hétköznapi természetességgel szolgálja ki a szikrázó indulatot, vibráló érzelmeket. Kiss Csaba, a rendező kiváló érzékkel uralkodik magán: nem ad instrukciót, figyeli a leeresztett roletták intim szürkületében születő lüktetést, nem töri meg a varázst. Kétméternyi körön belül vagyunk mindannyian. A helyzet annyira zavarba ejtő, mintha véletlenül hallgatnám ki két szerelmes őrülten erotikus szócsatáját, lesném ki szemekkel szeretkezésüket. Darab a darabban helyzetet kéne látnom, de ezt most maradéktalanul elfelejtem. Vajon honnan ismeri Kiss Csaba ennyire Gáti Oszkárt, hogy ilyen tökéletesen, szóról szóra megírta: milyen ember?! Szünet. Gáti megereszt egy „civil” kacsintást, nevet. „Mondtam, hogy semmit se fogsz látni... Akármit is próbál már tenni, hiába. Igenis láttam, nagyon is láttam — többet, mint remélni mertem: egy, a színészlelket gyökeréig ismerő és minden nyűgével együtt nagyon szerető író-rendező, egy nagy színész és egy nagy ígéret — Parti Nóra — gyönyörű alkotókínjait, amikből egyetlen gyümölcs születhet: színház. Az Esti próba Fellini mesternek is kedvére volna, az ő Országúton-ját próbálja két színész, akik színészt játszanak Ennél izgatóbb, izgalmasabb élmény pedig aligha létezik annak, aki beül egy nézőtérre. Jó ég! És ez csak egy szövegösszemondó próba volt!? Lieberman Pesti Műsor KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, V,m m* Nyit a Sufni évember 23-án nyílik meg a Katona József Színház harmadik játszóhelye. A nagyszínház alagsorában lévő, körülbelül 3040 fős Sufni a nézőtéri büfé felől közelíthető meg. Elsőként Bezerédi Zoltán és Bán János adja elő Esterházy Péter: A Kékszakállú herceg csodálatos élete, illetve Tar Sándor: Túlélési gyakorlatok című írását. A kortárs drámaírók után Lesz vigasz címmel kortárs és tiszteletbeli kortárs költők verseiből Bán Zoltán András által szerkesztett válogatás kerül színre december 4-én Máté Gábor rendezésében.