Pesti Műsor, 2012. március (67. évfolyam, 2. szám)
2012-03-01 / 2. szám
Nem túl hívogató, vagy ami tán rosszabb, nem is igen észrevehető kávézó-étterem szerénykedik a Vígszínházzal szévizavi. A jellegtelen külső azért is furcsaság, mert a Spazio egy olasz lánc első hazai franchise partnere, és kétlem, hogy egy nemzetközi cég a fel nem tűnésben látja meg a siker lehetőségét. Az üzemeltető a Manuel kávé hazai forgalmazója, ez a kirendeltség is ennek a típusnak a referenciaüzlete, amely azonban nemcsak a tökéletes kávéról szól, hanem egyfajta könnyű olasz-magyar bisztrókonyháról is. (Számunkra most csak ez utóbbi volt a fontos, kávét ezúttal sajnos nem teszteltünk. Bár állítólag a hazai szcéna legképzettebb baristái főzik a legkülönlegesebb kávékészítményeket, úgyhogy ennek is kell majd okvetlenül esélyt adni a jövőben.) IV., Szent István krt. 17. Menü: 2 fogás - 1490 Ft, 3 fogás - 1690 Ft — Kritika — Spazio Caffé Manuel A kínálat napi és heti rendszerességgel változik, a kifejezetten baráti árú két- vagy háromfogásos menüt a bőséges napi kínálatból válogathatjuk össze, az á la carte étlap pedig hetente újul meg, és valamelyest magasabb árfekvést képvisel. A kávék és a modern felfogású bisztrókonyha mellett a borlap is progresszív irányba megy: kevéssé ismert, még korántsem elcsépelt hazai és olasz borászatok termékeit kínálják. A felszolgáló személyzet nagyon összeszokottnak hat, határozottságuk és tempójuk sajnos már néha egyenesen pattogó, mi nem sietünk ennyire, és nincs is akkora pörgés, ami ezt a rohamot indokolná. Ez legalább némi kedvességgel és szinte kikezdhetetlen pontossággal is társul, így azért túl tudunk libbenni ezen, noha a borok tekintetében két keresztkérdés után zavarba jön felszolgálónk. A konyha teljesítménye ugyanakkor nagyon rendben van, érdekes kreációk, jó minőségű hozzávalók és ultramodern konyhatechnológia jellemzi a teljes ételsort. A St. Dániel sonka esetében persze tényleg csak a jó hozzávaló a kérdés, de a mozzarella is igen finom mellette, kellemes hideg előétel. A tepertőkrém csúcsteljesítmény, lágy és ízgazdag, egyáltalán nem hat nehéznek, persze azt is tudjuk, hogy a hozzá tálalt, remek kis kevert zöldsaláta nem elég a koleszterinszint visszaszorításához... De izgalmas zöldekből áll és karakteres, ügyes dresszingjével méltó társa lesz a bagettszeletekkel tálalt kencének. A sütőtők krémleves könnyű habos állaga, világos színe és íze a legalkalmasabb konyhatechnológia meglétére utal. Sajnos maradt benne egy kis éretlen savanykásság is; lehetséges, hogy túlságosan kíméletesen akarták a zöldséget hőkezelni, vagy ódzkodtak a mézzel, cukorral vagy még több tejszínnel történő korrigálástól. A levesbetét rendben van, segít az összhatás pozitívba fordításában. A rántott harcsa jó állagú, friss ízű, és a köretként funkcionáló majonézes krumplisaláta is a legjobbak közül való. A „sous vide” technológával készült mangalicapofa jól sikerült, adagra viszont lehetne egy szeletkével több is, a „sárgaborsóhabként” feltüntetett köret inkább egy sűrű krém, a kompozíció harmadik eleme pedig párolt, de inkább karamellizált káposzta: nagyszerű és leküzdhető főétel egy munkaebédhez. Olasz étterem nem lehet meg profitétel nélkül: a műfaj kínálta szűk keretekhez képest kihozzák a maximumot a kávékrémes változatból, az öntet ráadásul feltűnésre méltóan kiváló. Ami egyértelmű: a kávéfrontnak is érdemes lesz alaposan utánajárni. ■ DIBBUK / www.dibbuk.hu 92 Pesti Műsor GASZTRO