Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)

1850-04-20 / 35. szám

kosság három napi úttal juthat oda , kivált sáros időben, in­kább Pestre kétszer, mint Kanizsára egyszer utazik; tán azért, hogy kis kereskedése van , vagy számtalan zsidó lakosság ké­nyelme kívánja? — hisz az igazságkiszolgáltatásnak semmi köze a gabona­árral vagy kereskedéssel; minden intézkedés­nél az legfőkép tekintetbe veendő: váljon maga czéljának megfelelő-e ? az igazságkiszolgáltatás czélja az, hogy minél kevesebb költség- és fáradsággal történjék; mert ha a szegény ember csekély igazságos követelését a távoli utazás és költsé­gek elnyelik, akkor nem fog kereskedni, hanem azt mon­­dandja, mit számtalantól hallok: „inkább veszszen el igaz ke­resetem, mint hetekszámra utazzam utána Kanizsára és költsé­­geskedjem.“ De miért büntettetnék épen Somogymegye, midőn Vas, Sopronymegyék sokkal kisebb kiterjedésüek, törvény­széket nyertek, és Somogy? — melly 114 mértföld kiter­jedéssel és 240,000 lelket meghaladó lakossággal, 320. m.város és helységgel, s több mint 100 népesített pusztákkal bir, s idei tiszveirás szerint csak a földbirtoktól s gazdasági ipartól 400,000 pengő for, felül adót fizet, s — a tiszta jövedelmi fo­gyasztási s egyéb adózásokat ide nem értve — századok óta Kaposvárott beírt törvényszékkel, ahol szükséges alkalmas töm­­löczökkel, hol jelenleg is 306. rab van — épületekkel, tiszt­viselők lakásival annyira ellátva van, hogy erre a státusnak újólag költségeskedni nem szükséges, — hát mind­ezen tö­mérdek költség hiába történt volna ? s a status olly gazdag, hogy ezeket haszontalanul s 240,000 hű polgára büntetésére Kanizsán újra kívánja készíttetni ? s kiknek kedvéért ? Nem akarjuk ezen ránk nézve legnagyobb csapás bekövetkeztét hinni, sőt minden jót reménylünk kormányunktól, kinek atyai intézkedései — a czélnak megfelelőleg, s a haza polgárainak megnyugtatására — történnek; reméljük mondom, hogy nem­sokára szívünk megörvendeztetni fog azon hírrel, hogy tör­vényszékünktől megfosztva nem vagyunk. BALATONI. Jegyzet. Nagy-Kanizsára vonatkozólag , némi megnyugtatás végett,­ utasítjuk t. levelező urat lapunk ápril 12-dikei számára, hol épen e tárgy felől közlénk egy onnan jött tudósítást. Szerk. Deés, april 11-én. A Vederemo­ur e lapok 20-ik számában megjelent illetlen modorú, de igen érdekes viszonzásának c­áfolatába nem aka­rok ezúttal mélyebben ereszkedni, nem azért, mivel a szer­kesztő úr — akarom hinni — jó szándékból ’) elég lovagias volt előttem a tért jóelőre elzárni, hanem mivel olly húrokat kellene megpendítenem, adatok elősorolása által, mellyek a nemzetek kölcsönös kiengesztelése, kibékülése óhajtott czél­­jától, melly minden becsületes honfinak, úgy mint a kor­mánynak, jelen körülmények között— fötörekvése kell hogy legyen — csak távolabb vezethetne. Kinek alkalma volt kö­zelebbről az egykor virágzó Erdély romjai közt, elfogulatlan kebellel közelebb érintkezésbe jőni a néppel: jól tudja mely­­lyikünknek higyen ; az ámítások kora pedig lejárt! Egyébiránt örülök , hogy a román nemzet értelmesebbjei, kik közé gondolom Vederomot is számíthatni, illy nemű vá­dak alól magokat kitisztítani igyekeznek. Balaton-Fü­red, ápril 18. F.hó 15-én a füredi fürdőket nagytekintélyű egyének szeren­­csésiték jelenlétükkel, névszerint Aleman katonai kerületi cs. kir. tábornok, gróf Kolowrát tábornok, és neje számos cs. kir. tiszt kíséretében délután 3 órakor érkeztek, leszállván a fürdőházban számukra készített szobákban. A füredi helység­ben szállásoló cs. kir. katonai tisztikar — járásbeli közigaz­gatási főbíró ur, a fürdő­intézet s füredi helység küldöttei fo­gadók a vendéget magyar nyelven, kiknek szinte legnagyobb örömükre legékesebb magyar hangon válaszolt. Megtekint­vén a hullámzó Balatont, s annak szivderitő tájékát, a fürdő­­intézet belsejét, s legnagyobb megelégedését nyilvánitá. De foglalkozásai miatt sohá itt nem mulathatván, délutáni6 órakor eltávozott, ígérvén hogy az intézet megnyíltával ezen egész­séges helyet ismét meglátogatja s ha ideje engedi, egy ideig a hideg tófürdőket használandja. Szívesen elvárjuk e ven­déget , ki szives leereszkedése, és nyájas beszéde által min­denkit lekötelez. A balaton-gőzhajózási igazgató választmány folyó hó 17-én tartó második ülését; az igazgatási tagok teljes számban jelen­tek meg. Elnök úr, kinek a Kisfaludy-gőzös ügyét s pénztá­rát előmozdítani, mintegy másod természetévé vált, előadta a társulat pénzbeli viszonyait, a kellő anyagok naponkinli emel­kedését, felkérte a tagokat a vitelbér megvizsgálására s annak a környülményekhezi módosítására. A tagok átlátván, hogy jelen körülmények mellett a régi vitelbér nem állhat meg, a lehetőségig módosítók azt — melly is kinyomatván, május 1-jén, midőn már köztudomásra jutott, fog életbe lépni. Fel­olvastatott a Pesten lévő számvevői bizottmány elnökének az igazgatási választmányhoz küldött levele, amelyben felkéri az igazgatási elnököt, hogy a számadókkal adatná be a számadáso­kat; ezek részint már elküldenek, részint e napokban küldet­nek el. Miután a jó rend mindennek lelke, ebből indulva indítvá­­nyoztatott: dolgozzon ki a hajós kapitány úr egy körülmények­hez alkalmazott rendszabályt, s terjeszsze azt a legközelebbi ülés­ek­be, melly rendszabály, helybenhagyás után, a t. ez. közönség s a hajós személyzet miheztartása végett a Kisfaludy­­gőzös több részeire nyilvánosan kifüggesztetik. Továbbá, mi­vel máj. 15-én a füredi fürdő­intézet megnyíltával a Kisfaludy­­gőzös minden másodnap a kertesei állomást is megérinti,igazgató úrnak utasításul adatott, hogy a pest­füredi gyorskocsi tulajdo­nosát ez érdemben hivatalosan tudósítsa. Végre elnök ur kösze­net mutatván be, m­ellyet Balaton-Berénynél szeretett — ez szakértők által megvizsgáltatni rendeltetett; elnök ur pedig felkéreték, hogy ő s a hajóskapitány ur vizsgálnák meg, váljon Balaton-Berénynél (gróf Hunyady jószágán) nem volna-e a társaság részére jövedelmező egy kikötőnek felállítása. Ezek után néhány szerződés a gőzhajó érdekében megerősittetvén — az ülés szétoszlott. . . g . Konstantinápoly, april 4.­­ Itt halljuk, hogy­ Szebasztopolban az orosz hadikikötőben élénkül dolgoznak egy jelentékeny hajóhad mielőbbi fölszere­lésén ; mondják, hogy e hajóhad föladata­­ az orosz serege­ket rendeltetések helyére szállítani. Sokan kérdezik hát: mellyik ezen rendeltetési hely? hihetőleg azon stratégiai pont, mellyből, az orosz absolutizmusba beleszeretett görög kormánynak pártfogására irányzandó hadmeneteket, legczél­­szerű­bben megtétethetni. Itt meg kell jegyeznünk, misze­rint az európai nagyhatalmasságok s a török Porta közt 1841. július 13-kán Londonban kötött szerződvények minden hadi­hajóknak, bárm­elly nemzetei legyenek is azok, tilt­ják a dardanellák s a Bosporus tenger­szorosaiba bemenetet; miből világos, hogy Szebasztopolból orosz hadi hajók, csak az említett szerződvények melleztével — mi casus belli fogna lenni — vitorlázhatnak a görög tengerpartok felé. És ha ez csakugyan megtörténnék, bármelly török hős bízvást égnek bocsáthatná e szavakat: „Finis Turciae.“ A török kormánynak vajmi sokat kell fáradnia, mig mind a bel mind a kül­politikában sülyedt erkölcsi tekintélyét hely­rehozhatja. A reformpálya, mellyre néhány évvel ezelőtt lépett, még ugyan nincs kiegyengetve, de meg kell vallani, hogy Resid-pasa kormányzása óta a közigazgatásban nemcsak sok visszaélés megszüntettetett, hanem tényleges haladás is történt, mellynek alapján olly institutiók jöttének létre, mely­­lyeket azelőtt a Török-birodalomban még csak nevükről is aligha, ismert valaki. A keresztények, vallásukat szabadon gyakorolják, s e te­kintetben a törökök ellen alapos panaszuk épen nem lehet. Minden nap láthatni, miszerint a közigazgatási hivatalokban görögök, bolgárok, oláhok és örmények alkalmaztatnak, s­em azért minden orosz izgatás ellenére, inkább s inkább a szultán kormányához szítnak. A pasák — Resid pasa kormányra lépte előtt — kis fel­deletek s absolut urakként zsarnokoskodtak pasaliszkjeikben; jelenen kénytelenek tisztelni ők magok is azon törvényeket, mellyeket másokkal megtartatni, valóságos felelőséggel járó kötelességük. Egy pasa, múlt hó elején , egy örményen ke­­gyetlenkedett, és már e napokban láttuk el itt vasban seperni az utczákat, miután a szultán parancsa következtében hivata­lától megfosztatott. A törökök csóválták ugyan fejüket, de, mint mi észrevettük, a kormánynak e tettét helyeselték. E napokban megjelenendnek a kereskedést s ingó adás-ve­­vési tulajdont biztosító rendeletek, úgy szinte ki fognak hir­­dettetni azon törvények, mellyek a végrendelet­ szerinti, és végrendelet­ nélküli öröklés szabályozását tárgyazzák. A fényes Porta tavai hadainak nagy részét hadilábra állí­totta , s ez a tavasi költség­vetésben, 30 millió franknyi fo­gyatékot idézett elő; ha ide számítjuk a török kormány által kibocsátott 30 millió franknyi papírpénzt, előttünk számsze­rűst fekszik a török státusadósság. Bel boldog ország! A magyar forradalom mozgalmai kézzelfoghatólag hatot­tak a török birodalmi népekre, és ha Resid-pasa felvilágosult kormánya bölcs reformjaival nem mérsékli vala a fölizgatott kedélyeket, aligha­nem láttuk volna a magyar forradalomnak válasz­adó ellenhatásokat. Mind a magyar , mind a lengyel menekültek már elhagy­ták Sumlát. Bem (Murad pasa) szabad lábon van, s a szultán mindenkép kitünteti őt. Dembinszki tábornok iránt még vita foly a fényes Porta és osztrák kormány közt, melly hatal­masan sürgeti, hogy e tábornok, minthogy birtokos Galiczi­­ában, tehát Ausztriának is alattvalója, interniroztassék; az öreg Dembinszki viszont, hivatkozván a lengyel menekültekre nézve Oroszországgal kötött szerződvényre, hivatkozván to­vábbá orosz alattvalói minőségére, s támogattatván az angol követ által, keményen követeli, miszerint, mint a többi len­gyel menekültek, kik e napokban Málta s így Angol- vagy Francziaország felé vitorláztak, ő is, Törökországot elhagy­hassa, franczia földre menendő. Mint halljuk, a török kormány azon ígéretet tette Ausztri­ának, miszerint a magyar menekülteket — kikkel egyébiránt mindenütt igen jól bánnak — addig tartandja Törökországban, míg, belátása szerint, a béke az osztrák birodalomban bizto­sítva leend. Isten Önnel. München, ápril 10. * Különféle hadi hírek szárnyalnak itt, s azért alig képes az ember valami bizonyost mondani. Valósul azon hir, melly sze­rint mind Bajorország belsejében több kisebb tábor, mind pe­dig egy nagy tábor a Baden és Würtemberg közti határszé­leken fölállitatni fog; ezen táborok részint déli Németország, részint az ausztriai birodalom hadi contingenseiből állandóak. Czélja e táboroknak: egyensúlyozni, vagyis inkább sakkban tartani Poroszországnak Némethonnai befolyását, melly, a megvesztegetett hírlapok, s az egyenruházott hivatalno­kok furcsánál is furcsább mesterkedéseinek ellenére, napról­­napra terjed. Után útfélen hallhatni e szavakat: „das kleine Deutschland wird auch grosz werden“, — a kis Németország is megnő. Itt erősen dolgoznak a fegyverek készítésén; puska, kard, ágyú annyi van, mennyi csak kell. Azon katonatisztek, kik a zászlóaljak alakításánál csak ideiglenesen alkalmaztattak , állandó alkalmazást nyernek, mihelyt a kamrák megszavazzák a hadügyi miniszter által előterjesztett hadtartás-költséget. Egy, déli Németországban megjelenő hírlap párhuzamba állítja azon erőket, mellyek fölött, háború esetében , a két né­met , t. i. az éjszaki és déli liga rendelkezhetnek. Ugyanis e hírlap mondja, miszerint a müncheni szerződvényt aláírt kirá­lyok uniója — az osztrák birodalmat, tehát honunkat is ide értve — tartalmaz 43 millió lakost, és 600 ezer katonát, hogy ellen­ben a porosz liga, csak 22 millió lakost számlál, katonáinak száma pedig csak 400 ezerre megy. Tudatja továbbá e lap a porosz ligával, hogy keletről az oroszoktól, nyugatról pe­dig francziáktól kell tartania, megemlítvén egyszersmind, miszerint a semleges állodalmak hadereje, mellyre a porosz kormány számitni látszik, alig terjed 30 ezer fegyveresre. De lássuk mint vélekednek mások. Egy Rajnamelléken meg­jelenő lap, Németország politikai állását elemezvén, többi közt mondja, hogy a porosz kormány iránt rokonszenvvel épen nem viseltetik, de hogy most egyszer mégis Németország egyesí­tését tárgyazó politikája mellett kell szólnia, minthogy ez Né­metországéval ugyanazonos. Érinti továbbá e lap, hogy a nép és kormány akarata közt akkor kell különbséget tenni, midőn a kormány a nép akaratát kellő tekintetbe nem veszi, azért is fölszólítja a kisebb német fejdelmeket, hogy Németország jó­léte fönmaradásukat nem szükségesítvén, hazafiságuknál fogva mindent kövessenek el, mi nagy Németország mielőbbi létesülé­­sére c­éloz; miért is önként tegyék meg most azt, mit később tán kényszerítve teendnek. Németország egyesülni akar, a kormányok kötelessége ez egyesülést előmozditni. A frankfurti kormány­ interim-nek meghosszabbításán kiki kétkedik, annak idejében majd megírjuk a történteket. ') Bizonyosan a legjobból! Szerk. UTAZÁSI BENYOMATOK. Nyolc­adik közlés *)• Ezen törvényhatározatok átnézése szinte egyike volna a leg­­sü­rgetőbb föladatoknak. Az erdei kihágások kérdése egész Gömör megyét mozgásba hozza, mert ott a fának minden párt előtt igen nagy becse van, s annak a jelen körülmények közötti megoldása nem az alsóbbrendi­zek, legkevésbbé pedig a szolgabírák hivatása. Szerény véleményem szerint, itt a már végbevitt erdei ki­csapongások megbüntetéséről s azon rendszabályokról van szó, mellyek által ezt jövőre meg lehetne akadályoztatni. Az elsőre vonatkozólag a közbocsánat bizonyos neme vol­na az egyedüli gyógyszer, mert rendkívüli viszonyok igazol­ják a rendkívüli rendszabályokat. Az erdei kihágásokat jövőre különösen a fentebb megérin­tett erdei szolgálatok (Waldservituten) s az ezzel összekötött erdőrészek a községek közötti kiosztásának eltörlesztése által lehetne megakadályoztatni, mert ez által az eddigelé szabály­talan fahasználat okszerüleg szabályoztatnék. E közben egy,­­ a nép között nyomtatásban kiosztott oktatásnak igen jó ha­tása volna. Ha a derék helységbirák s lelkészek becsületérze­tét igénybe vétetnék, s a kormány nevében felszólítatnának, hogy a kihágásokra hajlandó községekre morális befolyásuk egész súlyával hassanak; ha e részben tett fáradalmaik meg­jutalmaztatnának ; a hanyag helységbirák ellenben kérdő­re vonatnának, s végre egy új,­­ elkeseredésre nem veze­tő , hanem igazságos büntetésekkel fenyegető — erdészeti tör­vény hozatnék be mindennemű kihágások ellen, — valóban közelebb jutnánk a czélhoz, mint a mostani eljárás mellett. A „mezőváros“ szerény nevezete alatt, Gömör megye leg­több városai, fel vannak ruházva a városi kormányzás minden kellékeivel. Ezek közöl némellyek belügyeibe közelebbről be valók avatva, s mindenütt élénk közszellemre, nagy admi­nistrativ ügyességre, s bizonyos polgári büszkeségre, talál­tam; feltűnő e mellett, hogy a gazdászati számadásokhoz igen jól értenek, s ellentétben a megyei szokással, a bűnössel igen emberileg bánnak, a nálok védelmet keresők pedig minden­kor­­úl pártolásra találnak. A tanács kegyelettel őrzi szabadalmait, s az idegent legelő­ször is létének ezen alaposzlopira utalja, mellyekre a község szabályzott igazságkiszolgáltatását, az árvák, özvegyek, szű­­kölködők védelmét, az ifjúság szellemi s lelkületi hajlama sza­badabb kifejlődését alapítja, s képes volt, a nem épen kedvező körülmények között is, valódi nemesi háziasság alapítására a legkülönzőbb intézeteket életbeléptetni. Történeti érdekkel bírnak a török zsarnokok által kibocsá­tott rendeletek az ozmán invasio idejéből. Illy fermánokat ta­láltam p. o. Rosnyón és Rimaszombatban, 1664-től. A régi levéltárak egész az őskorig fölmennek. A rosnyói levéltárban a tanács jegyzőkönyveire találhatni 1520-ból, melly ollyan, mintha tegnap nyomatott volna. A telekkönyvvitelnek, ha bár nem olly tökéletes, mégis mindenütt megvannak képviselői. Az uj telekkönyvviteli rendszer ezen előmunkálatokon kön­nyen gyökeret verend. Az árvaügyet az úgynevezett árvák atyja kezeli. Erre ismét részint a rendes gyámnokok ügyelnek, részint ő maga visz gyám­noki hivatalt. A perlekedő felek kö­zötti igazságkiszolgáltatás, mennyiben az a tanács hatáskö­rébe tartozik, renden találtam. A városi rendőrség patriar­chális módon kezeltetik. A számadási ügy a kifejlődés külön­böző fokán áll, s majd forma­ szerinti naplók, majd házi szám­adás alakjában kezeltetik. A bevételek és kiadások, mellék­letekkel kisért számadásokban, vizsgálat és helybenhagyás végett a külső tanácsnak szoktak kiadatni. A jövedelmi források királyi jövedelmekből állnak, mellyek vagy a községek sajátjai, vagy pedig más tulajdonosoktól (p. o. Rosnyón a püspöktől) haszonbérbe vétetnek, s ezeket részint magok kormányozzák, részint bérbe-kiadás által te­szik haszonhozóvá. Egyes városok, mint részvények tulajdonosai, bányásza­tot űznek, mások gyönyörű erdőkkel s fekvő telkekkel bír­nak , másokban ismét a nagyszerű vendégfogadók hajtanak nem csekély jövedelmet. Ném­elly helyütt kereskedésbe bo­csátkoznak minden haszon nélkül a pénztárra nézve, mint p. o. Rima-Szombat vas- és sókereskedésbe egyedül azért, hogy a városhoz tartozóknak olcsó s jó árukat szerezzenek. A különböző városokban az évi jövedelem néhány ezerről, 24.000 portra is fölmegyen. A cs. k. kereskedelmi s közmunkák minisztériuma, a közlekedések főigazgatóságának legfensőbb helyen jóváhagyott szervezése folytán, e mellé a kül posta szolgálatra a postahivatalok és postaállomások szolgá­lat-vitelének felügyelése és ellenőrködése végett cs. k. posta-biztosokat rendszeresített, kik mint a főigazgatóság kül orgánumai az alájuk ren­delt kerületen belül működéseiket az előírt hatáskör szerint gyakoro­landják. A cs. k. postabiztosok ez új intézete a monarchia egész területén i. e. május 1 -től fogva lép életbe. — Az említett minisztérium egyszersmind az alábbnevezett postahivatalnokokat cs. k. postabiztosokká nevezte ki, mégpedig: 1-er Schelle Sándor postatisztet Pozsonyban, ideiglenesen­ ­) Lásd PESTI NAPLÓ 9. 11. 12. 13. 17. 20. 23-d. számait.

Next