Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)

1850-04-20 / 35. szám

1850. első évi folyam. ’­­ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve, postán küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Egy hónapra 1 fr.50 kr. p Évnegyedre 4. — „ „ Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egy­es szám—„ 4„„ Egy­es szám — „ 4„„ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 35. Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szombat, april 20. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4. pengő krajcz.sírjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán v­i­ták háromh­a­­sábos sora 6. pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti N­apló szerkesztő­hivatalában. Budapest, april 20-dikán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. I. Paris, april. 16. A conservativ Union electorate (Választó­ egylet) Fog ezredes helyett Leclerc urat je­lölte ki megválasztandó képviselőül. Schölchernek a politikai elítéltek gyámolítására tett indítványa elvette­tett. 3% rente 54 frank 85 cent.; 5°/0 rente 88 frank 50 cent. M. Frankfurt, april 16. Váltókelet Bécsre 102%. I­. Zala, april 15. Tegnap és idején itt földrengés volt tapasztalható. A bosnyák határról, apr. 14. A fölkelési mozgal­mak terjednek. Krajna minden török tisztviselői elűzet­­tek. A bosnyák vezir elbocsáttatott; helyébe a her­­czegovinai pasa lép. A ki járt tengeren, vagy lakott partjain, s tapasz­talta vagy látta, mint követi a legmélyebb nyugalom a legirtózatosb viharokat, mellyek fenékről korbácso­­lák fölszínre a hullámokat: nem csodálkozik egy csep­pet is azon, hogy nálunk ma régien, mondhatnék tetszhalálos nyugalom vett erőt e hon polgárain! Egy kis tenger maga az egyes ember, s tengerhez hasonlók még inkább a nemzetek. A förgetegidéző szelek — szenvedélyeik, a felzú­­duló habok — érzelmeik.­ Ezek, ha erőt ven rajtuk a szenvedély, iszonyú zájlattal rohannak a szirteknek, hogy permeteggé zúzzák önmagukat, s mindaddig újít­ják meg hiú küzdelmeiket, míg végre kifáradva, ellan­kadva a nagy, a kényszerített küzdésben, a csilapuló szenvedéllyel együtt elnyugosznak. Ekkor aléltság fogja el őket, így van jelenen a magyar! Rendkívüli izgatottsága után, rendkívüli apathiába merülve, fájdalommal roppant veszteségi felett, aggá­lyos szemmel néz a jövőbe, ha kileshetné sűrü fátyla alól a sors határozatát hazája egykori mintléte felöl ? — Néma ... és tétlen! S ha kérdenek: mi tehát ma e nemzet véleménye ? következőleg: mi e honban a közvélemény ? ki volna az, ki a néma és tétlen polgárok nevében mást volna bátor állítni, mint azt, hogy nálunk tisztán, határzot­­tan kifejezett közvélemény nem létezik, nem létezhe­tik — ezen egyen kívül, hogy a dolgok úgy, mint vannak ma, csakugyan nem maradhatnak! Ezt látszik mutatni a némaság, a tétlenség szó­noklata. S ezt helyesen. Mert azon ideiglenes kivételes álla­pot, mellyben ma még vagyunk, természetesen, nem maradhat így. Isten ne is adja, hogy soká igy marad­jon ! A rendnek, politikai közigazgatásunkban szinte, mint törvénykezési tekintetben, be kell következni, s be fog következni. Csakhogy olly roppant zavarok után, mint nálunk valának, a rendszerités is roppant mun­kát , s hosszabb időt kíván meg. E hangulaton kívül, mellyel mi amaz általános né­maság- s tétlenségből hiszünk alaposan következtet­hetni , fölötte csalódnék, és csalna bizonyosan máso­kat is, ki állítaná, hogy itt más közvélemény létezik. A kedélyek ugyanis általában jobban lehangolvák, a kormány szervezési munkálatai eddig tökéletesen nem foganatosíttathattak, következőleg az új institutiók si­­kere még sokkal távolabb áll, semhogy minderről egyesek, s annál inkább a nagy­közönség nyugodtan ítélhetne, határozott alakú véleményt mondhatna. Ha tehát volnának, kik magukat a közvélemény hir­detőiül , vagy épen kedveltjeiül adnák ki, nem lehet­nek mások, mint kik saját nézeteiket azért akarnák a sokaságra feltolni, hogy aztán arra támaszkodva, a rend végképi behozatalát s megszilárdulását, ha már nem akadályozhatják, legalább nehezítsék; nem gon­dolván meg, hogy azon tömérdek sérvek, mellyek nálunk százezreket, sőt milliókat értek, csak úgy eny­­híthetők, úgy hegeszthetők gyorsan és sükerrel, ha a közigazgatás és jogszolgáltatás újjáalakítandó­, ágai, minden új megzavartatástól menten, nyugalommal ha­ladhatnak. Hiyének, ha találkoznak, valóban csak a negatív emberei lehetnek. A negativ pedig, mint tudjuk, tehet akadályokat, de el nem akaszthat semmi positív hala­dást. S czéljuk nem lehet egyéb, mint, hogy rászalva a jelen rendezési, még fejletlen intézkedéseket, ezek­től a milliókat elidegenítsék, mielőtt azoknak idejük s alkalmuk lehetne azok sükere fölött ítélni. E negatív szerep nem új minálunk. Folytatása — csakhogy megfordított irányú — folytatása a már lé­tezett, s azért eléggé ismeretes modornak. Hasznára leend­ e hazánknak, üdvére válik-e nemzetünknek ? a kiderülendett jövő fogja megmutatni. Bécs, ápril 17-kén. j*. Úgy látszik végre, hogy a kormány figyelme hathatós­ban fordul Magyarországra. Az ideiglenességnek minél előbb véget vetendő, határozatokat hoz, vagy hozófélben van, mel­lyek mig egyfelől az ország anyagi érdekeit emelni fogják, másfelől a szellemi mozgalomnak is nagyobb lökést adnak. Pár nap óta halljuk, pedig olly helyeken, hol nem szoktak meséket beszélni, miszerint a katonai törvényszékek forra­dalmi teendőit a minisztérium minél előbb szeretné befejezve látni, s e részben általa tanácstag határoztatott volna el. Pesten egy vegyes bizottmányt alakitni, melly mindenekelőtt az eddig merített ténymegállapítások nyomán, kiszemelné különösen a debreczeni conventnek régóta Pesten tartózkodó tagjai, vagy a forradalmi kormány által biztosokká kinevezett egyének kö­zöl azokat, kik volnának jobban, és kik viszont kevésbbé ter­helve. Amazok, mint nem különben az összehívó-végzés által idézett, de a kitűzött határidőre meg nem jelentek ellen is a per, mennyiben még meg nem kezdetett volna, rögtön elin­­díttatnék , ha pedig már folyamatban volna, a legrövidebb idő alatt befejezendő lenne, a kevésbbé terheltek ő­felsége ke­gyelmébe ajánltatván. A személy-bizottmány (Lichtungs-Com­mission) mind a két rendbeli egyénekre nézve szerkesztendett jegyzéke ide lévén fölterjesztendő, azon véleményével együtt: kik ellen lenne per indítandó vagy folytatandó, és kikre nézve a talán már folyamatban levő per megszüntetendő ? Ezen intézkedésnek, ha valósul, min egyébiránt kételked­nem nincs okom, úgy hiszem meglesz jó hatása, egyelőre ugyan tévedt polgártársainkra, de közvetve az egész országra is. Ez t. i. be fogja látni, hogy itt komoly a szándék: sorsát minden tekintetben könnyíteni, és javítani, s talán az alkot­mányos életbe is minél előbb bevezetni; mit mi magyarokul, ha nem mondjuk is, bizonyosan mélyebben óhajtunk, mint bármelly más népe a birodalomnak! Ha ez szándéka a jelen minisztériumnak, kivitele által, főleg ha még nemzetiségünk iránt is kellő méltánylatot tanusítana, nem is kétségeskedem, hogy nagy mértékben meg fogja nyerni a nemzet bizodalmát, mellyet némelly urak ollyannyira iparkodnak tőle elfordítani. A pénzügyi minisztériumban szorgalmasan dolgoznak ha­zánk finánczügyi hatóságinak rendezésén. Gróf Alm­ásy Mó­ricz úr ő exclja szinte itt van már, s mint bizonyosan tudjuk, az e tárgyak feletti tanácskozásokban személyesen vesz részt. Mi lesz eredménye e tanácskozásoknak ? még nem is sejthe­tő ; azért bármit olvasnának is önök ez iránt, nem lehet egyéb hírnél, melly most még jóformán minden alap nélkül szűköl­ködik. A gellérthegyi csillagda sorsa is el van határozva. Marad volt helyén, csakhogy körülé a hegy erősítvénynyé fog ala­kíttatni. Bátorságban lehet a csillagász és műszerei, s zavar­talanul fogja magát mulathatni — a holddal, és égiekkel. Még egyet említek meg, mi egyébiránt talán nem is újság már önöknél, azt, hogy gr. Waldstein János úr a közmunkák minisztere által Pestre küldetett, a vn. középponti vasútat az állodalom részére átveendő. A gróf be fogja utazni az egész pályavonalt Szolnokig s vissza Pozsonyig két szakértő egyén kíséretében, minthogy itt az a kívánat, hogy ez évi octoberig az egész vonal megnyittassék. Székes-Fejérvár, apr. 12-kén. .. A világ nagy színpadán alig szerepelt még nemzet, melly keletkezése óta, élte minden korán át annyi veszélylyel, olly sok viharral küzdött volna, mint keleti fajunk — a magyar, szinte napjainkig. S még él! Sőt nem csalódom, ha állítom, mi­ként ma még hivatva érezheti magát a nagy európai családok közt méltó helyét elfoglalni. Pedig milly sokszor húzták meg — mint súlyos beteg felett — a vészharangot; milly sokszor mondák el róla a bizonyos halált! De mindannyiszor, midőn élethalálra tusázott, kiragadd az ég hatalma vonagló életét az enyészet torkából, hogy legyen még egyszer választott nép, melly küzdjön a trón- és szabadságért, mint küzde hajdan a trón- és kereszténységért. Hallgatok e nemzet azon koráról, mellyben egy más világ­részbe költözve, itt új országot foglalandó, mellyet hazának, igen, szerető édes anyánkul nevezünk, annyi idegen nép, mondhatjuk mostoha testvérek közé telepedett. Nem szólok azon szomorú emlékezetű csapásokról, melly­eket őrjöngő mongo­lok, s később a szinte kegyetlen félhold gyilkoló, vagy száz­­ezereinket rablánczra fűző dúlást e nemzetre s hazájára mér­tenek ! Nem volt Európában nemzet, melly annyit, olly tö­mérdeket szenvedett volna, mint épen a magyar! És hány­szor dúlta fel még e kívül kebelét a belviszály ördöge ? hány­szor szaggatta pártokra egymás ellen a királyt és nemzetet! Mindről szóljon a történet. — Csak legutóbbi éveinkre aka­rok visszatekinteni, azon korra, midőn e nemzet annyi bajt keresztülélve, férfikora tetőpontján látszék állni, s egész ereje­­s épségében virágzásnak indula. Ekkor, mintha az irigység démona panasztotta volna meg fejlődő nagyságát s hatalmát, annyira meggyöngíté a forradalmi láz által férfierejét, misze­rint ha a legtestvéribb egyesülés s közös hazaszeretet által nem ápoltatik, végveszélyben forgandna. Mindazáltal, ha e láz megdönté is e nemzetet egy időre úgy, hogy csak évek után nyerheti ismét vissza előbbi erejét; kiirtani őt e láz sem bi­rd ; mert-------megfogyva búr, de törve nem, és nemzet e hazán ma is még! És nekem erős hitem, miszerint Isten, ki hatalmas karával nemzetünket annyi veszélyből kiragadd, s általa egykor keresztény népeket, trónokat mente meg, meg­­mentendi egykor, ha kell, általa­d­a civilizált Európát! Igaz, hogy sokan, kivált elleneink táborából, a magyart le­­nézöleg olly csekélynek, mondhatnók parányinak s olly gyen­gének állítják, melly előbb-utóbb, az azt környező többi nép­fajoktól fölemésztetve, eltünend. — Ezeknek iger rövid vá­laszom : ha ez ekkorig, annyi századon keresztül, a legnagyobb barbarismus közepette meg nem történt, most al­­ik polgáro­sodott század közepén annál kevesbbé történhető. Mert túl­vagyunk azon koron, hogy tartós élete egy nemzetnek, melly­ben annyi mind physikai, mind morális erő rejlik, mint a ma­gyarban, kétségbe­ vonathassék ? Olly nemzet, melly csak ön faját tekintve is, tudtunkra 5 millió és 400 ezer főből áll, férfias akarat mellett roppant szellemi, és nem megvetendő physikai erőt fejthet ki; minek a legújabb időkben is olly és annyi tanu­­jeleit adta, hogy azt csak kába elfogultság hozhatná kétségbe. S mit szóljak e nemzet morális erejének föem­eltyüjéröl—nyelvé­­röl?.. Olly könnyen félthető-e egy népnek élete — kivált jelen századunkban, midőn a nemzetiség érzete különben is min­denütt annyira fölébredt, a mellynek szép nyelve már is olly polczon áll, hogy gondos művelés mellett, mind ereje­ s kelle­mes h­angzatára, mind szabatos műszavaira, mind végre a gon­dolatok rövid-szabatos kifejezhetésére nézve, bármellyik eu­rópai népcsalád nyelvével bátran mérközhetik ? Illy nemzet lehetlen, hogy elenyészszék. Illy nemzetnek élnie kell! hacsak önmaga nem döf belviszályival gyilkos vasat szivébe! E kívül még két szélsőséget kerüljünk, mellynek, fájdalom ! jelenleg megvannak hívei. — Egyik szélsőség követői, nem­zetünk jövőjét kizárólag csak rendkívüli történhetőségekre építik; míg a másikéi pessimisták lévén, már is mindent örökre elveszettnek hisznek. Szerintük a magyarnak nincs többé jö­vője !... — Mindkét ellentét veszélyes, s igy kerülendő. Amazok légvá­rakat épitnek; mig ezek a reményben kifáradván, s igy csüg­­gedésbe merülve, fatumszerüleg nézik a nemzet haldoklását. Amazok, a képzelődés régióiban, már közel vélvén a messiást, mitsem tesznek, mi a nemzet díszét, nagyságát, valóban emelné; im ezek elcsüggedve annak megfogyott erején, bá­tortalan s képtelenekké válnak minden életszerű vállalat meg­kezdésére, kivitelére. Azonban a tulság mindig káros lévén, mellőzve, kerülve e mindkét szélsőséget, kövessünk, mig nem késő, egy józan közép-utas. Ezen haladva, bár nagy s terhes leend a munka, mellynek kivitelére törekszünk, s melly czélunkhoz vezethet, de hiszem, ifjú fejedelmünk jelszava szerint, sükerülend az EGYESÜLT ERŐNKNEK. Somogy, april 13. Sok viszontagságon keresztülgázolt szegény megyénk vég­re nyugodt, felséges királyunk s erélyes kormánya atyai intézkedései jótékony ballamot kezdenek csepegtetni a feliz­gatott s félrevezetett nép kebleibe. Az igazságkiszolgáltatás járási főbiráink, s állandó törvényszékünk által gyorsan tör­ténik ; s mi által gyógyul a seb, ha nem a szorgalmas és gyors ápolás által? mi teremthet bizodalmat, mint a szegény nép igazságos panaszainak gyors orvoslása ? Ezt tudják ked­velt főnökünk s törvényszékünk elnöke, kiknek ajtai bármi­kor nyitvák a panaszkodók előtt, kik százankint folyamodnak hozzájok, s könnyült kebellel s vigaszszal térnek szegény haj­lékaikba vissza, így állunk jelenleg, s nemsokára a hamis próféták csábszavai el fognak enyészni, s a rend, igazság dia­­dalmat fog ülni az emberek sziveiben. — Nem hallgathatom el egy nagy aggodalmunkat; halljuk, hogy törvényszékünktől, melly Kaposvárott századok óta szolgáltat igazságot, megfosz­­tatnánk, s két nagy megye — Zala t. i. és Somogy — egy tör­vényszéket nyerene Kanizsán; ez súlyos csapás lenne ránk, de czélaránytalan Zalára nézve is. Miért épen Kanizsán ? hol eddig soha megyei törvényszék nem tartatott, hol erre alkal­mas épület, s szükséges börtön nem létezik? Zalamegye szé­lén és Somogytól olly távol, hogy a felsőbalatoni szegény la­­ p) Bocsánat! van egy harmadik, melly — a szerintünk kortévesztett s igy jelenben balul alkalmazott — ins inerttas által véli visszahozható­­nak a múltat! Szerk.

Next