Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)
1850-04-20 / 35. szám
1850. első évi folyam. ’ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve, postán küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Egy hónapra 1 fr.50 kr. p Évnegyedre 4. — „ „ Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám—„ 4„„ Egyes szám — „ 4„„ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 35. Szerkesztési iroda : Uri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szombat, april 20. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajcz.sírjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magán viták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, april 20-dikán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. I. Paris, april. 16. A conservativ Union electorate (Választó egylet) Fog ezredes helyett Leclerc urat jelölte ki megválasztandó képviselőül. Schölchernek a politikai elítéltek gyámolítására tett indítványa elvettetett. 3% rente 54 frank 85 cent.; 5°/0 rente 88 frank 50 cent. M. Frankfurt, april 16. Váltókelet Bécsre 102%. I. Zala, april 15. Tegnap és idején itt földrengés volt tapasztalható. A bosnyák határról, apr. 14. A fölkelési mozgalmak terjednek. Krajna minden török tisztviselői elűzettek. A bosnyák vezir elbocsáttatott; helyébe a herczegovinai pasa lép. A ki járt tengeren, vagy lakott partjain, s tapasztalta vagy látta, mint követi a legmélyebb nyugalom a legirtózatosb viharokat, mellyek fenékről korbácsolák fölszínre a hullámokat: nem csodálkozik egy cseppet is azon, hogy nálunk ma régien, mondhatnék tetszhalálos nyugalom vett erőt e hon polgárain! Egy kis tenger maga az egyes ember, s tengerhez hasonlók még inkább a nemzetek. A förgetegidéző szelek — szenvedélyeik, a felzúduló habok — érzelmeik. Ezek, ha erőt ven rajtuk a szenvedély, iszonyú zájlattal rohannak a szirteknek, hogy permeteggé zúzzák önmagukat, s mindaddig újítják meg hiú küzdelmeiket, míg végre kifáradva, ellankadva a nagy, a kényszerített küzdésben, a csilapuló szenvedéllyel együtt elnyugosznak. Ekkor aléltság fogja el őket, így van jelenen a magyar! Rendkívüli izgatottsága után, rendkívüli apathiába merülve, fájdalommal roppant veszteségi felett, aggályos szemmel néz a jövőbe, ha kileshetné sűrü fátyla alól a sors határozatát hazája egykori mintléte felöl ? — Néma ... és tétlen! S ha kérdenek: mi tehát ma e nemzet véleménye ? következőleg: mi e honban a közvélemény ? ki volna az, ki a néma és tétlen polgárok nevében mást volna bátor állítni, mint azt, hogy nálunk tisztán, határzottan kifejezett közvélemény nem létezik, nem létezhetik — ezen egyen kívül, hogy a dolgok úgy, mint vannak ma, csakugyan nem maradhatnak! Ezt látszik mutatni a némaság, a tétlenség szónoklata. S ezt helyesen. Mert azon ideiglenes kivételes állapot, mellyben ma még vagyunk, természetesen, nem maradhat így. Isten ne is adja, hogy soká igy maradjon ! A rendnek, politikai közigazgatásunkban szinte, mint törvénykezési tekintetben, be kell következni, s be fog következni. Csakhogy olly roppant zavarok után, mint nálunk valának, a rendszerités is roppant munkát , s hosszabb időt kíván meg. E hangulaton kívül, mellyel mi amaz általános némaság- s tétlenségből hiszünk alaposan következtethetni , fölötte csalódnék, és csalna bizonyosan másokat is, ki állítaná, hogy itt más közvélemény létezik. A kedélyek ugyanis általában jobban lehangolvák, a kormány szervezési munkálatai eddig tökéletesen nem foganatosíttathattak, következőleg az új institutiók sikere még sokkal távolabb áll, semhogy minderről egyesek, s annál inkább a nagyközönség nyugodtan ítélhetne, határozott alakú véleményt mondhatna. Ha tehát volnának, kik magukat a közvélemény hirdetőiül , vagy épen kedveltjeiül adnák ki, nem lehetnek mások, mint kik saját nézeteiket azért akarnák a sokaságra feltolni, hogy aztán arra támaszkodva, a rend végképi behozatalát s megszilárdulását, ha már nem akadályozhatják, legalább nehezítsék; nem gondolván meg, hogy azon tömérdek sérvek, mellyek nálunk százezreket, sőt milliókat értek, csak úgy enyhíthetők, úgy hegeszthetők gyorsan és sükerrel, ha a közigazgatás és jogszolgáltatás újjáalakítandó, ágai, minden új megzavartatástól menten, nyugalommal haladhatnak. Hiyének, ha találkoznak, valóban csak a negatív emberei lehetnek. A negativ pedig, mint tudjuk, tehet akadályokat, de el nem akaszthat semmi positív haladást. S czéljuk nem lehet egyéb, mint, hogy rászalva a jelen rendezési, még fejletlen intézkedéseket, ezektől a milliókat elidegenítsék, mielőtt azoknak idejük s alkalmuk lehetne azok sükere fölött ítélni. E negatív szerep nem új minálunk. Folytatása — csakhogy megfordított irányú — folytatása a már létezett, s azért eléggé ismeretes modornak. Hasznára leend e hazánknak, üdvére válik-e nemzetünknek ? a kiderülendett jövő fogja megmutatni. Bécs, ápril 17-kén. j*. Úgy látszik végre, hogy a kormány figyelme hathatósban fordul Magyarországra. Az ideiglenességnek minél előbb véget vetendő, határozatokat hoz, vagy hozófélben van, mellyek mig egyfelől az ország anyagi érdekeit emelni fogják, másfelől a szellemi mozgalomnak is nagyobb lökést adnak. Pár nap óta halljuk, pedig olly helyeken, hol nem szoktak meséket beszélni, miszerint a katonai törvényszékek forradalmi teendőit a minisztérium minél előbb szeretné befejezve látni, s e részben általa tanácstag határoztatott volna el. Pesten egy vegyes bizottmányt alakitni, melly mindenekelőtt az eddig merített ténymegállapítások nyomán, kiszemelné különösen a debreczeni conventnek régóta Pesten tartózkodó tagjai, vagy a forradalmi kormány által biztosokká kinevezett egyének közöl azokat, kik volnának jobban, és kik viszont kevésbbé terhelve. Amazok, mint nem különben az összehívó-végzés által idézett, de a kitűzött határidőre meg nem jelentek ellen is a per, mennyiben még meg nem kezdetett volna, rögtön elindíttatnék , ha pedig már folyamatban volna, a legrövidebb idő alatt befejezendő lenne, a kevésbbé terheltek őfelsége kegyelmébe ajánltatván. A személy-bizottmány (Lichtungs-Commission) mind a két rendbeli egyénekre nézve szerkesztendett jegyzéke ide lévén fölterjesztendő, azon véleményével együtt: kik ellen lenne per indítandó vagy folytatandó, és kikre nézve a talán már folyamatban levő per megszüntetendő ? Ezen intézkedésnek, ha valósul, min egyébiránt kételkednem nincs okom, úgy hiszem meglesz jó hatása, egyelőre ugyan tévedt polgártársainkra, de közvetve az egész országra is. Ez t. i. be fogja látni, hogy itt komoly a szándék: sorsát minden tekintetben könnyíteni, és javítani, s talán az alkotmányos életbe is minél előbb bevezetni; mit mi magyarokul, ha nem mondjuk is, bizonyosan mélyebben óhajtunk, mint bármelly más népe a birodalomnak! Ha ez szándéka a jelen minisztériumnak, kivitele által, főleg ha még nemzetiségünk iránt is kellő méltánylatot tanusítana, nem is kétségeskedem, hogy nagy mértékben meg fogja nyerni a nemzet bizodalmát, mellyet némelly urak ollyannyira iparkodnak tőle elfordítani. A pénzügyi minisztériumban szorgalmasan dolgoznak hazánk finánczügyi hatóságinak rendezésén. Gróf Almásy Móricz úr ő exclja szinte itt van már, s mint bizonyosan tudjuk, az e tárgyak feletti tanácskozásokban személyesen vesz részt. Mi lesz eredménye e tanácskozásoknak ? még nem is sejthető ; azért bármit olvasnának is önök ez iránt, nem lehet egyéb hírnél, melly most még jóformán minden alap nélkül szűkölködik. A gellérthegyi csillagda sorsa is el van határozva. Marad volt helyén, csakhogy körülé a hegy erősítvénynyé fog alakíttatni. Bátorságban lehet a csillagász és műszerei, s zavartalanul fogja magát mulathatni — a holddal, és égiekkel. Még egyet említek meg, mi egyébiránt talán nem is újság már önöknél, azt, hogy gr. Waldstein János úr a közmunkák minisztere által Pestre küldetett, a vn. középponti vasútat az állodalom részére átveendő. A gróf be fogja utazni az egész pályavonalt Szolnokig s vissza Pozsonyig két szakértő egyén kíséretében, minthogy itt az a kívánat, hogy ez évi octoberig az egész vonal megnyittassék. Székes-Fejérvár, apr. 12-kén. .. A világ nagy színpadán alig szerepelt még nemzet, melly keletkezése óta, élte minden korán át annyi veszélylyel, olly sok viharral küzdött volna, mint keleti fajunk — a magyar, szinte napjainkig. S még él! Sőt nem csalódom, ha állítom, miként ma még hivatva érezheti magát a nagy európai családok közt méltó helyét elfoglalni. Pedig milly sokszor húzták meg — mint súlyos beteg felett — a vészharangot; milly sokszor mondák el róla a bizonyos halált! De mindannyiszor, midőn élethalálra tusázott, kiragadd az ég hatalma vonagló életét az enyészet torkából, hogy legyen még egyszer választott nép, melly küzdjön a trón- és szabadságért, mint küzde hajdan a trón- és kereszténységért. Hallgatok e nemzet azon koráról, mellyben egy más világrészbe költözve, itt új országot foglalandó, mellyet hazának, igen, szerető édes anyánkul nevezünk, annyi idegen nép, mondhatjuk mostoha testvérek közé telepedett. Nem szólok azon szomorú emlékezetű csapásokról, mellyeket őrjöngő mongolok, s később a szinte kegyetlen félhold gyilkoló, vagy százezereinket rablánczra fűző dúlást e nemzetre s hazájára mértenek ! Nem volt Európában nemzet, melly annyit, olly tömérdeket szenvedett volna, mint épen a magyar! És hányszor dúlta fel még e kívül kebelét a belviszály ördöge ? hányszor szaggatta pártokra egymás ellen a királyt és nemzetet! Mindről szóljon a történet. — Csak legutóbbi éveinkre akarok visszatekinteni, azon korra, midőn e nemzet annyi bajt keresztülélve, férfikora tetőpontján látszék állni, s egész erejes épségében virágzásnak indula. Ekkor, mintha az irigység démona panasztotta volna meg fejlődő nagyságát s hatalmát, annyira meggyöngíté a forradalmi láz által férfierejét, miszerint ha a legtestvéribb egyesülés s közös hazaszeretet által nem ápoltatik, végveszélyben forgandna. Mindazáltal, ha e láz megdönté is e nemzetet egy időre úgy, hogy csak évek után nyerheti ismét vissza előbbi erejét; kiirtani őt e láz sem bird ; mert-------megfogyva búr, de törve nem, és nemzet e hazán ma is még! És nekem erős hitem, miszerint Isten, ki hatalmas karával nemzetünket annyi veszélyből kiragadd, s általa egykor keresztény népeket, trónokat mente meg, megmentendi egykor, ha kell, általada civilizált Európát! Igaz, hogy sokan, kivált elleneink táborából, a magyart lenézöleg olly csekélynek, mondhatnók parányinak s olly gyengének állítják, melly előbb-utóbb, az azt környező többi népfajoktól fölemésztetve, eltünend. — Ezeknek iger rövid válaszom : ha ez ekkorig, annyi századon keresztül, a legnagyobb barbarismus közepette meg nem történt, most alik polgárosodott század közepén annál kevesbbé történhető. Mert túlvagyunk azon koron, hogy tartós élete egy nemzetnek, mellyben annyi mind physikai, mind morális erő rejlik, mint a magyarban, kétségbe vonathassék ? Olly nemzet, melly csak ön faját tekintve is, tudtunkra 5 millió és 400 ezer főből áll, férfias akarat mellett roppant szellemi, és nem megvetendő physikai erőt fejthet ki; minek a legújabb időkben is olly és annyi tanujeleit adta, hogy azt csak kába elfogultság hozhatná kétségbe. S mit szóljak e nemzet morális erejének föemeltyüjéröl—nyelvéröl?.. Olly könnyen félthető-e egy népnek élete — kivált jelen századunkban, midőn a nemzetiség érzete különben is mindenütt annyira fölébredt, a mellynek szép nyelve már is olly polczon áll, hogy gondos művelés mellett, mind ereje s kellemes hangzatára, mind szabatos műszavaira, mind végre a gondolatok rövid-szabatos kifejezhetésére nézve, bármellyik európai népcsalád nyelvével bátran mérközhetik ? Illy nemzet lehetlen, hogy elenyészszék. Illy nemzetnek élnie kell! hacsak önmaga nem döf belviszályival gyilkos vasat szivébe! E kívül még két szélsőséget kerüljünk, mellynek, fájdalom ! jelenleg megvannak hívei. — Egyik szélsőség követői, nemzetünk jövőjét kizárólag csak rendkívüli történhetőségekre építik; míg a másikéi pessimisták lévén, már is mindent örökre elveszettnek hisznek. Szerintük a magyarnak nincs többé jövője !... — Mindkét ellentét veszélyes, s igy kerülendő. Amazok légvárakat épitnek; mig ezek a reményben kifáradván, s igy csüggedésbe merülve, fatumszerüleg nézik a nemzet haldoklását. Amazok, a képzelődés régióiban, már közel vélvén a messiást, mitsem tesznek, mi a nemzet díszét, nagyságát, valóban emelné; im ezek elcsüggedve annak megfogyott erején, bátortalan s képtelenekké válnak minden életszerű vállalat megkezdésére, kivitelére. Azonban a tulság mindig káros lévén, mellőzve, kerülve e mindkét szélsőséget, kövessünk, mig nem késő, egy józan közép-utas. Ezen haladva, bár nagy s terhes leend a munka, mellynek kivitelére törekszünk, s melly czélunkhoz vezethet, de hiszem, ifjú fejedelmünk jelszava szerint, sükerülend az EGYESÜLT ERŐNKNEK. Somogy, april 13. Sok viszontagságon keresztülgázolt szegény megyénk végre nyugodt, felséges királyunk s erélyes kormánya atyai intézkedései jótékony ballamot kezdenek csepegtetni a felizgatott s félrevezetett nép kebleibe. Az igazságkiszolgáltatás járási főbiráink, s állandó törvényszékünk által gyorsan történik ; s mi által gyógyul a seb, ha nem a szorgalmas és gyors ápolás által? mi teremthet bizodalmat, mint a szegény nép igazságos panaszainak gyors orvoslása ? Ezt tudják kedvelt főnökünk s törvényszékünk elnöke, kiknek ajtai bármikor nyitvák a panaszkodók előtt, kik százankint folyamodnak hozzájok, s könnyült kebellel s vigaszszal térnek szegény hajlékaikba vissza, így állunk jelenleg, s nemsokára a hamis próféták csábszavai el fognak enyészni, s a rend, igazság diadalmat fog ülni az emberek sziveiben. — Nem hallgathatom el egy nagy aggodalmunkat; halljuk, hogy törvényszékünktől, melly Kaposvárott századok óta szolgáltat igazságot, megfosztatnánk, s két nagy megye — Zala t. i. és Somogy — egy törvényszéket nyerene Kanizsán; ez súlyos csapás lenne ránk, de czélaránytalan Zalára nézve is. Miért épen Kanizsán ? hol eddig soha megyei törvényszék nem tartatott, hol erre alkalmas épület, s szükséges börtön nem létezik? Zalamegye szélén és Somogytól olly távol, hogy a felsőbalatoni szegény la p) Bocsánat! van egy harmadik, melly — a szerintünk kortévesztett s igy jelenben balul alkalmazott — ins inerttas által véli visszahozhatónak a múltat! Szerk.