Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)
1850-05-25 / 63. szám
ezt, annyi, mint a leengesztelési politika megvalósítását teljesen lehetlenteni. E figyelmeztetés, valamint a sajtóra , úgy a kormányra nézve is, aligha felesleges. Ki birodalmi egységet akar: legyen ellensége minden separatismusnak. Ki kölcsönös benső békét: őrizkedjék egyik félnek a másik ellenében kegyelésétől. Ne csak egy kettő, legyen valamennyi kedves gyermek, kik örömmel adják meg a császárnak, a mi a császáré ! ! Solt melléke, május 22. Újabb okunk is van utaink javulását óhajtani. Szándéka ugyanis a kormánynak — mint az illy czéllal tett hivatalos elővizsgálati eljárásokból bizonyos, a Magyarhon szétágazó postaút-sugárait, több kereszt- és mellékvonalakkal, minél sűrűbb, és illetőleg gyorsabb közlekedési hálózattá alakítani, és ez okon Laczházától Duna-Vecsén, Solton, Kalocsán át Baja felé is egy mellék, Izsákról pedig vagy Solton vagy D.-Patajon át, vagy D.-Földvárt, vagy Paksot egybekapcsoló keresztvonal terveztetik, s ez a miilyen óhajtandó e táj lakosainak, épen olly mértékkel ébreszti keblünkben, a közlekedést könnyítő jobb utak létrejöttének kívánását. Folyó hó 19-kén, és igy Pünköst első napján, csak alig harmadnapi erőtlenkedése után, életének mintegy 75-ik éve körül hunyt el Kalocsán az igen jeles orvostudor Nagy Sándor Imre úr, a mindhalálig hona iránt igaz fiúi szeretettel lángolt keblű derék férfiú, ki számtalanok éltét fáradhatlanul, legszívebb részvéttel, egyszersmind igen fényes sükerrel védte. Neve emlékeztet a szerencsétlen honvéd tábornokra, kinek közel rokona volt. Él e tudós orvos emlékezete még most is Szathmár városában, és azon város mellékén, sok háláskeblű tisztelői ez elhunytnak, ha olvasandják halála hirdetését, tisztelő könycseppel áldozandanak a derék férfim emlékének. Szathmár városából még az áldott eml. Svlobusitzky Péter érsek hozta e férfiút magával Kalocsára, hogy e városnak és istentől vele áldott megyéjének nemcsak a legszelídebb és legegélyesebb főpásztor és lelkiorvos, hanem egyszersmind roppant tudományé és ritka ügyességű testi orvos is, egy időben adatnék. Alapos hygiastikai és makrobiotikai elveinek csalhatlan bizonyságai valának, kora és élte legszívrendítőbb baleseményei mellett is szüntelenül éber figyelme, derült kedélye és ernyedetlen szorgalma. Áldás lengjen porai fölött! Szabadka , május 20. Még kezdetben kimondottuk világosan és határozottan, hogy nyilatkozatainkban idegen nemzetiségi ellenszenvből kiindulni nem fogunk. — Úgy hiszszük, hogy elvünkhöz és minmagunkhoz ekorig hívek maradtunk. Sőt az idegen nemzetiségek irányában nemcsak méltányosak voltunk, hanem azok érdekeinek kiemelésében talán kissé túlzólag is viseltük magunkat, mert a kibékülés eszméjét szemeink elől téveszteni soha nem akartuk. — Most azonban, midőn szerbeink túlzó és vakmerő igényei által saját magyar nemzetiségünket látjuk háttérbe szoríttatni, hazafias kötelességünknek ismerjük kétszeres erővel szólalni fel az idegen nemzetiségek veszélyes iránya ellen , hogy eltemetett árva nemzetiségünk törvényes életét újólag visszanyerhesse. Nálunk mind ekorig az útlevelek magyar és német rovatból állottak, mint mindenütt országszerte. Most pedig legújabban néhány szerb tisztviselőink kivonatára, és több nem szerb, sem magyar, hanem minden nemzetiség nélküli tanácsnokaink és főkapitányunk sürgetésére, útleveleink rácz és német rovattal bírnak, a magyar rovatnak mellőzésével; csak még a pecsét magyar, mit egyedül Antunovits P. erélyes és becsületes magyar érzésű polgármesterünknek köszönhetünk, ki nemzetiségünk ügye mellett az idegen elemekkel szembeszállni mindig kész volt. Szerbeink ezen vakmerő igényét magunknak megfejteni képesek nem vagyunk. Czélják talán önöknek, szerb atyafiak, az idegen nemzetiségeket folytonosan ingerelni és a kibékületlenséget tovább is fentartani ? — Ezt pedig fentartani ne óhajtsák, mert ezáltal önök mindenesetre veszve vannak. Ne gondolják, hogy mindig olly nem szerb tanácsnokaink lesznek, mint jelenleg, kik minden nemzetiségből kivetkezve lévén, magánérdekből a legigazságosabb és legszentebb ügyet is feláldozzák. Mi reméljük, miszerint rövid idő múlva más szellemű tanácsnokaink lesznek, és akár illy viselőtök mellett önök szerb atyafiak nemcsak minden befolyástól el fognak záratni, hanem olly elkeserítő bántalmaknak is lehetnek kitéve, minőknek kitéve önök által jelenleg mi vagyunk. Mi önök érdekét mindenütt iparkodtunk kiemelni és önökkel mindenáron kibékülni. — De fájdalommal látjuk, hogy önök baráti kéz helyett ellenséges tört nyújtanak. — Lehetlen, hogy minden csep vér fel ne induljon litereinkben, ha meggondoljuk , hogy itt nálunk, hol 40,000 magyar, s alig 3000 szerb létezik , a magyar nyelv ennyire mellőztetik. — Ennél nagyobb gúnyt városunkra és nagyobb sérelmet nemzetiségünkre nézve nem képzelhetünk. Még egy hallatlan botrányt említünk fel, miilyen csak nálunk történhetik, hol a civilizatióról még kevés embernek van fogalma. — Ugyanis mult napokban egy rácz-pór kocsiba fogott lovai mellé nejét odakötvén, a szegény nőt addig verte ütötte, hogy fő utczáinkon keresztül, a legnagyobb sárban, a lovakkal versenyt futni kényszerült. — Mire alkapitányunk rögtön intézkedvén a botrány okozó bűnöst elfogatta és bezáratta. — Csak most főkapitányunk ismét szokás szerint ki ne bocsáttassa. — Illy barbár tényt az ujabbkori történet fel nem mutathat! Legközelebbi nyilatkozatunknak mégis azon hatása jön, hogy özvegy B. asszony aktiv okiratait az illető tanácsnok úrtól visszakapta. — Bár a többi tanácsnokaink is magokba szállnának és elvernék mellükön a ,mea culpák !* TÖBBEN. Egy olasz lap — a Statuto di Firenze — Europa politikai ügyeinek jelen állásáról érdekes értekezést közöl, mellyet t. olvasóinkkal kivonatosan megismertetni csak azért sem tartunk fölöslegesnek, hogy lássák , mint ítélik meg az olaszok az európai viszonyokat. „.... Azon két szélső párt, melly a szabadság lehetlenítésére egész Európában összeesküdött, úgy látszik, azon egy időben zavar s vészes anarchia teljes jövőt idéz elő. Sem egyik, sem másik nem képes az állodalmak békéjét biztosítani, mert valamint az egyiknek nem sükerülend a megdöntött absolutizmus visszahelyzése , úgy a másik csak lázas zavarokban s kétséges utópiákban élhet meg. „Az egyetemes ember ész, a két szélső — egy iránt lehetlen — eszme közti habozásban kifáradván, hogy magának az illető felek közt valami véleményt szerezzen — mindig a közép eszmék diadalát szentesíti. „Ám ezen diadaltól még messze állunk, s ezen ünnepélyes vélemény inkább csak óhajtás, mint remény. „Látása azon szánandó vakságnak, mellyel a minden régit fentartani kívánók — ezen vigyázatlan pártfogói a veszélyeztetett társaságnak — működnek; szemlélése azon átázatos őrültségnek, mellyel az újítók mindent, a trón lépcsőit, az egyház küszöbét sem kimérve, megdönteni akarnak; azon véleményt szült bennünk, miszerint közép Európa régi műveit világa enyészetre van kárhoztatva! S az ügyek, valamint a helyek jelen állásának komoly meggondolása nagy levertsé szül bennünk, s elejtjük a félelem miatt tollunkat, nehog lábaink alatt tátongó ijesztő nagyságú romokba új szakadákot okozzunk. „Mi nem akarnánk ezen általános romlás vállalatában rés venni; azonban azt veszszük észre, hogy tudva, vagy öntudatiul, mindnyájan tova ragadtatunk. És valahányszor mond a nemzet fiainak : „ „Állapodjatok meg egy perezre ! né rossatok aknát ott, hol nyitva előttetek az ösvény, vizsgáljál meg az utat, mielőtt behunyt szemekkel rohannátok reá ! — halljuk harsogó válaszát, miszerint egy pillanatig sem al várni, s fekete rabszolgákként érezzük az oldalainkat csakodó buzdítás ostorát. „Sokszor azt véljük, hogy aknászi munkára vagyunk kihoztatva, hol az aknászok nyugalom nélkül dúlják fel a hegyomrát, s mély barlangokat, csodálatos folyosókat nyitn meg, — s a barlang sötétségében néha tulajdon lábaikba rágán fejszéiket — végre átvágják az aknát. „A reactióba ádázatig elmerült iományok magok alatt ásnak árkot. „A forradalmak örökös gyártói lehetlenné tesznek mind szabadságot. Ha utópiákból minden pártingerültség, mind vád nélkül vissza akarjuk őket hini — csak a bátrak által me többen eltiprandó férgekként tekintenek bennünket! „Sajnos! — Ezen örültek s elvrokonaik által mindinkát csökken a szabadság ügyének érdeke. Azonban ne csalódjunk jelenleg a szabadság szüntelen magasztalása helyett, inkább kilátásban levőt kell biztosítani. S mi épen erre törekszünk nélkül, hogy gyávaságbeli visszalépést vethetne bárki is szívünkre. Ezen ellenmondások közepett tulajdon ösvényünk haladunk — szándékunkban biztosak, a kivitelben bizonytali nők. A kormányokhoz, s a népekhez, a pártokhoz s az egyikekhez e már általunk rég megirt szavakat ismételjük: „„Vág sükerülend az európai állodalmaknak egy a félelmeseket biztositó, a bátrakat pedig kielégítő szabadság létesítése; vág újra az anarchia görcseibe fogunk esni, melly törvénytelen féktelen kényuraságra vezetend bennünket.“ “ Folyó évi junius vége felé Esztergomban a hgori más elnöksége alatt püspöki zsinat fog tartatni, mellyben 8 pont kerül tárgyalás alá: a papnövendék házai rendezése, a kegyuri jog, a lelkészek illetménye, káptalani jövedelmek szabályozása, a horvát-szlavon püspökségeknek a magyar egyház kerületébeli elkülönzése, a görög - egyesült püspökségek szaporítása és a gymnasiumokbani vallástanítás tartozunk. Te innét akadálytalanul juthatsz oda vissza, a honnét eljövés, én elbocsátják. Én s az enyéim függetlenségi s nem irtó háborút viselünk; mi nemcsak a jogosság, mi az emberiség törvényeit is tiszteljük. Lásd, öcsém, te ma nemcsak, hogy kötelességedet sérted meg, te engem is kényszeritél kötelességem körén túllépni. Egyre mindazáltal szükség, hogy figyelmeztesselek. Ha főnökömtől kérdőre vonatnám, hogy szabadon bocsátottalak, s vele az okokat nyíltan és őszintén közlöm , úgy legfeljebb , feddéstől tarthatok; ellenben ha te hasonló viszonyok közt úgy cselekednél mint én, akkor rabláncz és börtön s talán még ennél is több várna reád. Íme ez a különbség közötted és közöltem, a te s az én pártom közt. — Feleletem — válaszolt Frigyes — rövid leend. Nem büszkeség tartóztatott, hogy köszönjek neked, hanem kínos helyzetem, melly velem minden mást felejtetett. Ha elfogadom kezedből szabadságomat, úgy csak azon veszély, mellyben becsületem forog, bízhat rá; én azon áldozatot, mellyet kötelességednek hozasz, nem fogom feledni. Pártállásunk azonban meggyőződésünkön nyugszik. Az ember melegen és bensőleg szíthat pártjához, anélkül, hogy mindent helyeseljen, mi ezen párttól kiindul. Isten hozzád, talán a forgandó szerencse nyújt alkalmat, neked bebizonyíthatnám, hogy ha talán büszke vagyok is valamit kérni, de nem vagyok , megköszöntess hálálni. Frigyes még néhány pillanatig veszteglett, mintha várná, hogy a testvér neki búcsúvétül kezét nyújtandja, de mivel ez nem történt, köszöntés nélkül távozott el. A katonatiszt még egy ideig utána nézett, míg végre az éj homályában eltűnt szemei elöl. IX. A magyarok Budavár ellen intézett támadó harcza naponként majd egyik, majd másik oldalról megújult. A spitzbergi részörő lövegek szakadatlan erővel működtek. Az osztrákok a várban iparkodtak ellenmunkálni, különösen az által, hogy a gr. Sándorház közelében Pest felé szegzett vetárgyukat megfordították s a nádori palota fölött lőttek el; de ezen álgyutelepre, oldalkanyarodása daczára is, a fegyvertáron által olly sűrű lövések történtek , hogy a szerte repkedő tégla-, bomba- és gránát-darabok, mint megannyi kartácsok működtek, egyszersmind a tüzérségnek az álgyukkali foglalkozást lehetleníték. így történt, hogy a fehérvári kapu mellett nyitott rés mindig nagyobb és nagyobb jön, s a várparancsnok máj. 19 és 20-ka közti éjszakán a rést beépíttetni rendelte. Mivel sánczkosarakban hiány volt, tehát földdel megtöltött lőporoshordókat alkalmaztak. Alig hajnalion, midőn a fölkelők a megkezdett munkát megpillantván, a dolgozókra öldöklő golyózáport szórtak, úgy hogy a vállalattal ismét föl kelle hagyni. Hentzi tábornok, illy tökéletlenül eszközlött építésnél a helyzet veszélyességét elismervén, azt ismét folytatni rendelte. A bátor legénység, — élükön Pollini kapitány, — ugyan az, ki Pestről a 12 órai bombáztatást elhárította, — ismételve fogott a munkához. Pollini, a legénységet folytonos szólitgatásával buzdítván és lelkesítvén, felhágott a mellvédfalra, de nemsokára egy 24 fontos golyó testének felső részét szétszaggatta. A hőslelkű férfi fegott megszűnt élni; a halál megkímélte őt azon fájdalomtól, hogy Budavár elestét lássa. A lánczhidézőlöpzet, mint e napon már többször, újólag megtámadtatott. A felkelők a nádori kertbe törtek rohanyozva, s élő fáktól védetve egészen a falig nyomultak elő, hogy annak védőit elűzzék, mi azonban nem sükerült. A magyarok, álgyúik pusztító tüzét ejtve még tüzes golyókkal is nevelték, mellyek a várkapu melletti őrházat néhány más épülettel lángba borították. Mintegy húsz álmegtámadást vertek az osztrákok vitézül vissza, midőn végre máj. 20-kának estvére bekövetkezett. A magyar főhadiszálláson, a svábhegyen, nagy élénkség uralkodott. Parancsvivők, lovas futárok ide stova száguldoztak, tábori segédek sietve jöttek, felvilágosítást vagy különös utasításokat kérve, s ismét tova robbantak főnökeikhez. A vezérkar teljes munkásságban volt, általában olly élénkség uralkodott a táborban, miszerint következtetni lehete, hogy nagyszerű események vannak fejlődésben. Ezen élénk sürgelem és mozgás közepett különösen feltűnt egy fiatal férfi nyugalma, ki, jóllehet csak 32 éves volt még, szabályos méltósággal intézi lépteit, majd ez majd amaz asztalnál megállapodik, az alárendeltek munkálatira futó pillanatot vet, s némellyekkel néhány szót váltogat hol németül, ho francziául, hol pedig magyarul. E férfiú alakja nemes; nyúlánk termetével s méltóságteljes magatartásával kivál a többiek közöl. Barnás arcza hosszúdad, bajusz fedi és ékesíti szabályosan képzett felsőajakát. Állát természetes göndör szakát árnyékozza, a szemüvegen át egy pár sötét szem villan elő, mellyek pillantása szabad, mellyek mozgékonysága felötlő. A fej tartása ámbár férfias , mégis minden inkább mint bátor. Járása közben— szokásból-e, vagy Napoleont utánzási vágyból , meghatározni nem merjük — szereti karjait hátravetni s derekán összefogva tartani. Azon pillanatban , midőn őt látjuk, e férfin egy fekete , gazdagon zsinorzott atilát visel, egy barna nyakkötőt, mellyre keskeny vonalban egy fehér gallérka hajlik le; magyar nadrágot, s egész térdéig érő kordován csizmát. Derekát hímzett öv kürzi, mellytől fényes aczélkard függ. E férfi a dunai magyar hadsereg fővezére — Görgey Arthur. Egy vadász lépett be dúsan paszományzott öltözetben. Görgey hallgató a halkan előterjesztett jelentést, s szomorúan csóválta fejét. Rövid gondolkodás után a váró szolga előtt elhaladt, s ez jele volt, hogy az előadott kívánságban megegyez. Néhány percz múlva egy fiatal hölgygyel találjuk öt szemközt. E hölgy Thekla volt. — Tábornok úr — szólalt ez meg ingatag hangon magyarul — én jöttem, önt négyszemközti beszédre megkérni. Lehetséges ennek a jelen pillanatban e kérésemet teljesíteni ? — Készen állok parancsára ! — Én nem egyedül jövök, tábornok úr — szólott a hölgy — anyám itt közelben várakozik rám. Tábornok úr, nincs szerencsém öntől ismertetni. Én egy ismeretes nemes családból származom ; a név nem tartozik a dologhoz, mert látogatásom nem vonatkozik sem családi sem magánügyekre; mi engem önhöz vezet, az politikai küldetés. A magyar hadvezér nem titkolhatá e közlemény fölötti meglepetését. Folytatjuk. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. Május 25. Nemzeti színházunkban, ma szombaton adatik: BORGIA LUCRETIA, nagy opera 3 felv. Irta Bidera , fordította Jakab István, zenéjét szerző Donizetti. — * Örömmel hallok, hogy a jeles angol építész és mérnök Teasdale (olv. Tisdely úr honunkban kíván állandóan maradni foglalkozni. — Ez nagy nyereség! — Mert már maga a pesti lánczhíd nagyszerű tanúja Teasdale úr építészeti jártasságának , s megosztandó a dicsőség a két Clark és Teasdale úr között, miután amazok a terveket készíték, ez a szilárd kivitelt vezette. — Teasdale úr most — bevégezve lévén nagy műve, — minden nemű építésekre késznek ajánlkozik. Műveit , a párosult szilárdság és czélszerűség jellemzik s ajánlják. Lakása jelenleg: Budán, a várban, dísztér 210 szám, 1-ső emeletben.