Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)

1850-06-03 / 69. szám

dön pedig a gyűlölet s állítólagos nemzeti veszedelem magva, a miniszteri biztosság, talán még embryóban sem, életben pedig minden bizonynyal nem vala. 3) Nekem ugyan, mint közmagyarnak, ezen hivatalbeli méltóság keresztnevéhez, magamnak sincs különös nagy vonzalmam ; de benne azt a részt több másokkal együtt nem látom , hanem látom a hazánkban fölmerült, s nagy részben a föntebbi visszalépések által nagyon is elősegített szükséget, melly a világosi esemény után bekövetkezett, s bekövetkeztével az 5 katonai kerületre osztást azon kerületek polgári kezek által leendő administratiójának egyszerűsítését — a visszalépésekhez mellékesen nem kevés okot szolgáltatván — megkívánta, s igy én ezen föhivatalnak kereszteltetését ugyanazon okokban láttam és látom, melly okok a katonai 5 kerületre történt beosztást magok után vonták, ez pedig a „kivételes állapot“, melly igy bekövetkezett időszak alatt az eddig történt elnevezésnek s hivatalviselők alkalmazásának a magyar szintérre tett fölmerülését kellőleg okadatolja. , Sem várom, sem hiszem , hogy a fő szerkezetnek, a katonainak megszűntével, a miniszterbiztosi nevezet megmaradjon s állandó legyen; ellenben hiszem és vallom , hogy a katonai kormány megszűntével, ha uraink úgy akarják, közeledés , kihallgatás, s a magyar elemnek respektálása, épen a mart. 4-ikei charta szerint is , meg fog történni. Azt pedig épen nem hiszem, hogy a kormánynak — nem tudom milly irányokból vont — akarata az volna s lenne, hogy minket németekké tevén, nemzetiségünket elölni legyen szándékában 4). Hej, uraim! dehogy akarja ezt, de ne féljünk tőle, hiába is akarná! E földön a német nyelv uralkodása híresztelésének több hónaptól számítható szakában bizony csak egy magyarból németté lett acquisitiót sem kapott. Olly tulajdonunk és sajátunk ez nekünk, mellyet tőlünk elvenni senki nem képes; de legyünk őszinték — ide vonatkozólag megbotránykozva olvasom tegnap a Magyar Hírlap 161. számában Debreczenből közlött azon czikket, mellyben rémek beszéltetnek a nélkül, hogy létöket csak sejtelem is igazolná. Csupán hallomásra hogyan tudunk rémülni és rémíteni, hogy a kormánybiztosok és szolgabirák német nyelven kötelesek hivatalaikat kezelni? — Már ha Debreczenből ezt mondják, hol . . . csupa magyar él, mit kell mondani a tolnamegyei jámbor magyarnak, ki tekintélyes német népességgel van keverve ? Én részemről az illyés correspondensnek szolgálatát felmondanám , ki nem képes az öt övező tisztán magyar elem közepett magát arról meggyőzni, hogy Biharban a szolgabirák bizony nem írnak német leveleket a községekhez, a kormánybiztos bizony nem ír a szolgabiráknak más nyelven, mint magyarul, a főispánok szinte magyar levelezést folytatnak, sőt a miniszteri biztos is a közadministratiót szinte tiszta magyar érzelem- és szélben kezelvén, nem tudom alkalmasan nevezni az olly egyéniséget, melly hasonló környezetben élő ellenkező tények ellenére, csupa hallomásból , illy divinatiót ir, felannyira, hogy én a P. Napló szerkesztőségét megkérem, mihelyt számomra, azon levelezője a Magyar Hírlapnak egy hiteles szolgabirói, vagy kormánybiztosoktól szolgabirákhoz intézett német levelet viend : én azt, szűk tehetségem szerint, pretio affectionali megvásárlom, mit is, mint raritást, méltóztassék részemre lefoglalni; tőle ellenben csak azt kérem , ne rontsa a különben is igen törpe s tenyészni sehogy nem akaró magyar bizodalmát. Illy nézetek oscillálnak — mondom oscillálnak — vidékünkön , mihez a loyalitásnak csak kis érvényét adva, és azt nem mindig üres szókép használva, az ördögöt nem olly rémite feketére festve, jobb jövendő várása mellett, megvolnánk; hanem ha a Memorandumnak az Ungarns Gegenwartléle commentárja, s ezen commentárnak ismét olly commentatiója kap lábra, miilyen e hó elején Csongrád megyében az elemeket , s nyugodt kedélyeket felvillanyozta, melly commentatió Szeged városát szűknek tartván, szomszéd Aradba is átment-e ? nem tudom , hanem hogy Szentest, Vásárhelyt, Csongrádot capacitálta, 5) és a commentatiónak programmja sem több, sem kevesebb nem vala, mint hogy jelen kormánynak le kellettk lépnie — igen természetes, hogy az oscillationak bizalmatlansággá kell alakulnia, ebből pedig szinte természetes , hogy a kivételes állapot, ezzel együtt pedig az ominosus miniszteri biztosok nevezete is csak nyúlni, a haza feletti felhők pedig nem elvonulni, hanem — a változtatásokkal kapcsolva levő bajoknál fogva is — csak tornyosulni fognak. HARKÁNYI: 3)íme egy igen alkalmas hely egy — nem csillagra , hanem — közönséges arabszámra. A miniszterbiztossági hivatal miatti jaj veszeklés igen roszul illik épen azon urak szájába , kik 1848. előtt az adminisztrátori — mutató nomine miniszterbiztosi — rendszert erőnek erejével (igyekeztek nálunk behozni s meghonosítani! Azt ők tették , s igy most könnyen felejtik , de mi majd eszékbe juttatjuk koronkint. Szerk.) Ezt mi is tökéletesen hiszszük, mert sokkal felvilágosultabbnak tartuk , semhogy önérdeke ellen tenni akarhatna. Szerke detben, hogy minden más becsületes emberi érzelemmel együtt az anyai szeretet is végkép kiirtva van szívéből annyira, hogy e lovaggal a szóbaállást is mindig kikerüli, valahányszor találkozik vele. A marquisnénak, a mésallianceok orrfintorgató ellenségének, egy rokona van, a fiatal d’Herouville, ki becsületesen megszeret egy kellemdús divatárusnét s ezt nőül is szándékozik venni, sőt, a körülmények szorongatásai közt, valóban nejéül adja ki. A marquisné fűt-fát megmozdít, hogy e vélt házasságot megsemmítse, ami neki sükerül is; de ekkor a szerelmeseknek egy hatalmas pártfogója akad. Morangis gr., a d’Herouville-család feje, ki a marquisnét azzal ijeszti, hogy ő fogja a divatárusnét nőül venni, ha a fiatal d’Herouville házasságát helyben nem hagyja. Képzelhetni a marquisné kínos helyzetét a két tűz közt, midőn fényes családját vagy egyik, vagy másik oldalról félti a mésalliance általi elfénytelenedéstől! Gőgje azonban mind a mellett engesztelhetlen volna a daczolásban, hacsak a divatárusnő nyomára nem jöne a szülei s gyermeki viszonynak, melly van a marquisné és Tancred lovag közt. Ekkor kényszerülve érzi magát az engedésre, hogy e viszony eltitkolva maradjon a világ előtt, s e titkolózást olly minden emberi érzelem levetkezésével űzi, hogy saját fia előtt is rejtve marad kiléte továbbra is... E nőt minden előadott s az idétlen aristokratai hölyf megutáltatására czélzó jellemvonásival, Szathmári-Laczkóczyné minden jelenéseiben élethűn személyesítő, kevély pávajárása, vontatott beszéde, a szívtelen visszairtózás, valahányszor fia közeledők hozzá, a paczkázó bánásmód Thorigni lovag irányában, kinek gyáva lelke felett kevélységében felsőségét érzé, a kegyetlen magaviselet a fiatal d’Herouville iránt, az erőtelen dacz Morangis gróf irányában, a divatárusnő feletti gőgös önérzet, s utóbb, titkárok felfedezése után, a szolgalelkü s csak hátulról marni kész meghunyászkodás előtte, mindez mulattatólag híven s a megkivántató csípősséggel volt visszatükrözve. — Tancred, a könnyelmű, a becsületes külszínéért víni kész, de a valódi becsületen minden megütközés nélkül keresztül sikamló csacska lovag, László által azon élénkséggel volt személyesítve, melly e színészünknek minden föllépését a közönség előtt olly kedvesné teszi. — Thorigni lovagban Szentpétery hű képét adá az előítéletek alatt álló s a mellett a marquisné parancsszava alatt vergődő, szerelmes, de gyáva férfinak. — Telepi, mint Lambrequin kocsigyáros, szinte dicséretesen, mint efféle szerepekben mindig, oldá meg feladatát. Ez együgyü polgárember szerepe egyrészről engesztelésül látszik a darabba szőttnek , nehogy az aristokratai felfuvalkodottság ostorozása nagyon is csípősnek lássék, ha a polgári ember minden nevetségesség nélkül szabadul az egészből; más részről ellentétül, hogy lássuk, miképen üt kaczajt a vétkes dölyf az együgyüség nevetségességein. — Bertin Lalotte divatárusnő Latkócziné kezeiben volt, ki az egyszerű, becsületes nőt, szerelmi aggodalmai közt kedvvel, élénkséggel s azon gyerekes vonásokkal adta vissza, mellyek Lilly nemü társalgási szerepeit mindenkor kedvesen bélyegzik. Kár, hogy szép csengő hangját sokszor olly halkan használja, hogy szerepének egy részét, főleg végszavait alig, vagy épen nem érthetni. — A fiatal d’Herouville Farkas L. kezeiben meglehetős mindennapi ember volt, ki csak szilárd ragaszkodása által szerelméhez bírta megnyerni tetszésünket. E szilárdságot azonban F. L. a marquisnéval és Morangisval szemközt olly háborgó arczkifejezésekkel tanúsította, mellyek inkább valamelly kellemetlen belküzdelmet, vagy gyöngelelkü daczot tanusitanak, nem pedig az állhatatosság nyugodt elhatározását. — Helyén volt Szigeti Chorangis gróf) a nemesebb és tisztultabb gondolkozásu főur szerepében. Május 30. mint „norma-napon“ a színház zárva maradt... E napra előre hirdetve volt ugyan de la Grange asszony föllépendése a Sevillai borbélyban, melly előadás jövedelme a felállítandó nemzeti conservatorium pénzalapja javára szolgált volna , azonban a felviradt nap reggelén hirdetők a czédulák, miszerint „közbejött akadályok miatt“ az előadásnak el kelle maradni... Ez által a nemzeti conservatorium mit sem veszt ugyan, miután a számára szánt előadás más napra halasztatott, de veszt a nemzeti szinház egy napot, mellyet tőle ezen „közbejött akadályok“ elvontak. Május 31. A felállítandó nemzeti conservatorium pénzalapja javára, teljes bérletszünettel, rendkívüli előadásul, olasz nyelven SEVILLAI BORBÉLY, vig opera 2 flv. RossiniU'n. — De la Grange assz. Rosina szerepében mint vendég másodszor lépett fel, a jótékony czél iránti tekintetből, minden dij nélkül___Fogadja a lelkes művésznő forró köszönetünket azon nemeslelkü részvétért, mellyel egy keletkezendő műintézetünk iránt viseltetik___Mind a jótékony czél iránti tekintet, mind a művésznő kitűnő jelessége megtölté nézőkkel a szinház minden helyét. De la Grange asszony minden föllépése sűrű lelkes tapsokkal üdvözöltetett, miként ezt azon rendkívül magas fok, mellyet művészetében elfoglal, teljes mértékben érdemli. Junius 1. LECOUVREUR ADRIENNE, drama 5 flv., Írták Seribe és Legouvé, ford. Csepreghi és Egressi B. ERDÉLYI LEVELEK. ■) IV. „Nincs édesebb — mondá egykor Aristoteles — mint a szeretett vagyon birtoka!''' És igaza volt a görög bölcsnek! Egyesek úgy, mint népek, óhajtanak birtokába jutni annak, mit szeretnek. És mi az, mit a nemzetek leginkább óhajtanak ? mi az, mi nélkül mint nemzetek nem létezhetnek ? mi az, mi lételök fő kellékét teszi ? a nemzetiség s ennek egyik leghatalmasb tényezője — a nyelv. Vedd el ezt a nemzettől, és megszűnt élni; nyomd el nyelvét, és megástad sírját, mellyben örök álomra küldéd ! Olly édes és varázs-erejű egyik nemzetnél úgy, mint másiknál a nemzeti nyelv hangja, hogy azt elnyomólag senki nem érintheti a nélkül, hogy e tette keserű gyümölcsét meg ne teremje. Valamint az első gyermekkori benyomások legtartósabbak, valamint azon darabka föld területe, mellyen először láttuk feljönni a napot s először ízleltük meg a fiatalság ártatlan gyönyöreit, legvonzóbb és legkellemesb, úgy azon nyelv , mellyet anyánk emlőjéből szoptunk , s mellynek hangjain legelőször kisszerű gondolatunkat a kedves családi körben kitárni igyekeztünk, véghetlenül vonzó, véghetlenül édes, véghetlenül kellemes előttünk. De a kor fejlődésével a gyermek- s fiatalkori vágyak is terjedni kezdenek, és, a családi kör kisszerű igényeiből kibontakozva , a szellemdús férfi kilép a politikai térre, szemközt állván, mint státuspolgár más ajkú népek polgárival, igényelve maga részére ugyanazt, mit másoknak megtagadni nem akar. És itt kezdődnek ama nemzetiségi tusák, mellyeknek sikeres megoldása azon határvonal bölcs eltalálásától függ, melylyen túl egyik nemzetnek sem szabad kiterjeszkednie. Honnét származnak tehát a nemzetek közötti súrlódások ? honnét azon véghetlen féltékenység, ne mondjam gyűlölet, mellyel viseltetik egyik a másik iránt? honnan azon bizalmatlanság, mellyet egymás irányában táplálnak? Onnét, hogy mindegyik legjobban szereti a maga nemzetét és fél, nehogy a másik, a határvonalat keresztül ugorván, legszentebb nemzeti jogaitól megfoszsza! Ha a nemzetek egymást tökéletesen megértenék, ha más tulajdonát nem kívánnák ; ha idegen accrescentiákkal szellemi uralmuk határait szélesbitni nem akarnák, ekkor igen is, ekkor egymással testvérileg kezet fogva megalapíthatnák azon polgári boldogságot, melly után a népek sóvárognak. Ha meg tud férni egy román családfő magyar szomszédja mellett a nélkül, hogy valaha egymással legkisebb kellemetlen összeütközésök legyen: * 2 * 2) miért nem tudhatna megférni egy hazában ugyanazon éghajlat alatt egyik nemzet a másik mellett? Igenis, meg lehet férni, csak ne avassa magát egyik a másiknak ügyébe; csak ne adjon alkalmat az egyforma nemzeti jogok megsértésével, vagy csak háttérbe szorításával a viszálkodásra, vagy a testvéri kötelékek gyöngítésére. Ha a nap egyformán tudja terjeszteni világosságát és melegségét nagyra és kicsinyre, miért nem tudná az alkotmány egyformán boldogítni mindazon népeket, mellyek szárnyai alatt képezik a nagy egészet ? Vagy talán lehetlen az alkotmányos egyenjogúságot életbeléptetni? Mi részünkről a foederalismus rendszere mellett nem látunk benne lehetlenséget). Nehézséget, igen, de ez is tíiszint elporlik, mihelyt a jólintézett szervezés részrehajlan mérlegbe veti az igazságos elosztást. És ezen elosztásnál mi jutna a népeknek? mindenegyiknek a magáé. És ezen elosztásnál a román nemzet mit kíván ? Ő igen keveset kíván, ö csak azt kívánja, hogy a próféták ígérete teltesüljön és ö benne lakozzék ; ö a mártius 4-kei alkotmányt életbeléptetni s mind felülről, mind alulról megtartatni akarja; az ö kívánságai igen szerények, az ő több millióra menő fiai csak azt kiáltják: add meg Uram nekünk is azt, mit száz s néhány ezer szásznak megadtál! Miért is lenne a szász választottabb, és kedveltebb népe a koronának, mint a román? Talán mert a szász gazdag , a román szegény ? a szász szászul, a román pedig románul beszél ? Hiszen épen ezért kellene a szűkölködőket segíteni, az éhezőket jóllakatni, a mezteleneket ruházni. Vagy talán mert a szász több szolgálatot tett a trónnak, mint a román ? Nem, nem! és háromszor nem! . . A mindenkor circumspectus szász a forradalom ideje alatt is hagyta a románokat szántani és vetni, hogy ők idővel gazdagon arathassanak. 2) E szerint a románoknak nem kell kevesebbet adni, mint másoknak , mert ezáltal ők mások szolgáivá aljasulnának; de többet sem kell adni, mert ekkor mások lennének szolgák, mit igazságos ember nem kívánhat. Ha a szászoknak lehetett Erdélyben különös jogokat adni é épen azon földterületen, hol ők a kisebbséget teszik), miért nem lehetne a románokat is egy fő alá egyesíteni Ausztria védpajzsa alatt ? Úgy tűnik fel, mintha a végzet a románokat arra kárhoztatta volna, hogy ők minden változások és körülmények között mindig a legutolsók legyenek! úgy tűnik fel, mintha a végzet még meg nem elégelte volna az ő szenvedéseiket, pedig már századok óta mindig egy jobb sors után epednek! s milly nagy örömmel nézett e nemzet egy derültebb sorsnak ebbe annyi nagyszerű próbák és áldozatok után, mellyeknek, a trón védelme mellett, végczélja : a nemzeti jobblét és fölemelkedés volt ! 5) Tehát a commis-voyageurség ismét divatba jönne? .... Szépen vagyunk ! Szerk. : Lásd PESTI NAPLÓ 40. 44. és 54-dik számát. 2) Bocsánat! ez kétségkívül a rég múlt és jelen napokra értendő, nemde ? Szerk. IDŐSZAKI LEVELEK L* barátomhoz. ■) VI. Legjobb hatású orvosság nemzetiségünk felvirágzására. Minden fia e hazának, kit e hon fölnevelt, ki olly büszke szeret lenni e szóra „magyar“ — érdemelje is azt meg, s lakjék ben e hazában. Tehát főbb aristokratáink — mágnásaink — a kikre szavaim illenek,2) fordítsák meg a kocsirudat, s térjenek vissza a szent földre , mellyet elhagyni mind ez ideig elég kislelküek valának. S mielőtt átlépnék e közös hazának annyi szent emlékkel s dicsőséggel megszentelt határát, fogadják meg a nagy Isten előtt, — értem a magyarok istenét — hogy leküzdve az eddig lelkökön erőt vett szenvedélyeket, lerázva magokról a külföldön rájok ragadt nagyravágyás, büszkeség, tétlenség, fényűzés átokporát, — tiszta testtel és tiszta lélekkel lépendnek e nemzetnek hű fiai sorába, kik illy esetben tárt karokkal fogadandják őket. Költse el mindegyik e hazában — s egy csekély részét e haza javára — azon összegnek, mellyet e vérrel megvett földnek telkeiből eddig késeinek sugaltára a külföldnek zsebébe dugott... Járjanak azon temp') Csak attól függ , mint érti a t. levélíró , s mint óhajtaná létesíttetni a föderalismust? mert annak , bizonyos fokozatig, magunk is baráti vagyunk. Szerk. 2) Mi nem hiszszük, nem hihetjük, hogy a két nemzet között a kormány különbséget tenni akarna , sőt tehetne , miután a mart. 4-dikei alkotmány 74. §-ában a szászok jogai csak ezen alkotmány határi közt mondatnak fentartatandóknak Szerk. 1) Megváltjuk, mi ellenkezőt olvastunk az erdélyi lapokban ; ezek szerint meg van tiltva nekik a Szászföld nevezetteli élés is. Szerk. 4) Jövő alkalommal kimutatjuk a szászok összeírása szerint az erre vonatkozó statistikai adatokat. A levélíró. 1) Lásd P. NAPLÓ 43. 53. 59. 60. 64. számait. 2) Haj, azok nem hallják ön lelkesítő, buzdító szavait! Szerk.