Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)
1850-06-03 / 69. szám
1850. első évi folyam, ...........ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — B 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. , Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9, 15. , Egy évre. 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ - 69. — Szerkesztési iroda : Urintcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. .......—~ Hétfőn, junius 3-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv úr könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A felvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, június 3-kán TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paks, május 29. Paks csöndes. A hegypárt és a kékek minden javítványai elvettettek. Holnap fognak az egész választóreform-törvény fölött szavazni. A Constitutionnel1 élesen gáncsolja Cavaignac tábornok magaviseletét. 5%rente 90 frank 85 cent, 3% rente 56 frank 60 cent. Berlin, május 29. Ő felsége a porosz király szárnysegéde Manteuffel úr Varsóba küldetett, hogy ott királyának sajátkezüleg irt levelét az orosz czárnak átnyújtsa , mellyben állítólag azon határozott nyilatkozat foglaltatik , miszerint Poroszország soha és semmi föltét alatt a régi szövetséggyülés visszaállításába nem egyezene, és ha Ausztria és Poroszország közt mindeddig egyetértés nem vola eszközölhető, annak egyedüli oka a bécsi kabinet politikájában fekszik, mellyet tehát szükségkép elhagyni kell. Befolyásával e czélra hatni kerestetik meg ő felsége a czár. Berlin, május 30. Poroszország egy 60,000 főnyi hadtestet fog Erfurt és Torgau között, s ugyanannyit a sziléziai-cseh határszélen felállítani. Mi, kik a mártius 4-dikei alkotmányt vettük hírlapi működésünk alapjául, örömmel találkozunk a bécsi lapok kfjabb számaival, mellyekben hazánk közigazgatási szervezéséről olly megnyugtató értekezések foglaltatnak, hogy azok minden őszinte barátját az alkotmányos szabadságnak kielégíthetik. Ezen egy idő óta egymást olly gyakran követő értekezések világos tanúsága , hogy a minisztériumban hazánk jövő sorsa élénk részvétet talál, s hogy a magyar ügyek tisztábahozatala az illető státusférfiakat komolyan foglalkoztatja. Nem mulaszthatjuk el az illyetén czikkeket. olvasóink tudomására juttatni, hogy — mennyire e lapoknak hitelt adhatunk — ügyeink végelrendezése, s pedig meglehetősen minden magyar kebel megnyugtatására, nemsokára be fog következni. Az Oestr. Korrespondent május 29-dikei számában következőket olvasunk: „Midőn múlt évben a magyar forradalom legyőzetett, akkor nemcsak a kormány, de a pártok is átlátták, hogy Magyarország, sajátságos, régóta meggyökeredzett politikai szokásainál fogva, igen kényes bánásmódot igényel. Az ezen igényeknek megfelelő szándék sehol sem nyilatkozik olly világosan, mint a mártius 4-dikei alkotmányban. A régi magyar alkotmány csak annyiból tétetett érvénytelenné, mennyiben a közbirodalmi alkotmánynyal meg nem fér. Minden elfogulatlannak meg kell engednie, hogy ezáltal Magyarország politikai életének tetemes önálló működési tér hagyatott. Ez álláspontot jelenen a kormány annyira magáévá tette, hogy még a kormányzatban a csekélyebb módosításoknak is, mellyek azzal nem egészen látszanak összhangzásban lenni, azon alapelv feltétlen és következetes kivitele miatt, föl kellene áldoztatniok. Meglássuk, vájjon az úgynevezett ó-conservativek pártja meg lesz-e ezzel elégedve; mi reméljük, hogy meg, mivel felteszszük felőle, miszerint elismeri, hogy a kormány amit csak tehet, a lehetőségig megteszen, és mivel, ha a párt mostani agitatiója mellett megmaradna, fel kellene róla tenni, hogy nem gyakorlati s elérhető czél felé törekszik, hanem hogy előmozdítsa azon törekvéseket, mellyek jelenen Európát s hazánkat is felforgatással fenyegetik. Ha jól vagyunk értesítve, a kormány hajlandó, nemcsak a régi megyei felosztást, hanem minden a magyar népélet előtt kedves s a monarchia egységére nézve nem veszélyes szokásokat sértetlenül meghagyni. A kormány elismeri Magyarország területi épségét egész terjedelmében, s csupán a Horvát és Magyarország köztil régi kapocs felbontását tekinti bevégzett s megmásolhatlan ténynek. A régi magyar alkotmány formájára a jövő magyar országgyűléseken a két kamrarendszer ismét kedvessé válhatik. Működésének elegendő anyaga leend, ha megfontoljuk, hogy a birodalmi alkotmány illető §-a a polgári s büntető törvény rendezését világosan ennek tartotta fen. Ami még a birodalom egysége veszélyeztetése nélkül a magyar országgyűlésnek megengedhető leend, bizonyosan el nem fog mellőztetni. Ezzel azonban véleményünk szerint azon figyelem mértéke, mellyel a kormány e koronaország sajátságos viszonyainak tartozik, kétségkívül be van töltve. Ami ezen vonalon belől megadható , az nem engedmény a szó közönséges értelmében, hanem egy saját öntudatával előre haladó kormány cselekvénye, melly Magyarországban nem épen olly siktéren mozog, hogy előlegesen többet ne kisértessék meg, mig a valódi fölfedeztetnék. A birodalmi alkotmány határozataihoz a kormány szorosan akar ragaszkodni, s valamint a magyaroknak tagadhatlanul joguk van, a mindenütt kihirdetett alkotmány üdvös eredményében részesülni, azonképen a kormánynak is sérthetetlen joga van, az alkotmány jótékony korlátain belül, a viharos és semmi tekintetben nem igazolható követelések irányában elzárkózni. Hát Magyarország, vagy az ó-conservativ párt épen semmit sem remélhet az életbeléptetendő alkotmány kifejlődésétől? Miért nem szorítkoznak kívonataik elhalasztására, s miért nem törekszenek azokat alkotmányos, egyedül érvényes úton megvalósítni ? Miért nem adott ki a párt programmot, jólehet a közvélemény s ausztriai érzelmű sajtó által annyiszor felszólíttatott? Vagy talán az ismeretes emlékirat aláírói csupán negatív eszmékben állapodnak meg? Nem volnának egy akaraton az iránt, mit positív valósítni akarnak ? Vagy talán kívánataik a birodalmi alkotmány határain is túlterjeszkednek ? Nem tudnak , vagy nem akarnak-e az egyenjogúság eszméjével megbarátkozni? Várjon az elrejtett czél, melly felé törekszenek, csakugyan a személyes unió volna, mint sokan nem alap nélkül gyanítják? Mindezen kétes és aggasztó kérdéseket a conservativek viselete felelet nélkül hagyja. Ha tehát eddigi taktikájukban szilárdul meg akarnak maradni, e taktika a pártemberek taktikája, s előttünk sem státusférfiakhoz, sem hazabarátihoz illőnek nem látszik. Amint gyanítjuk, magyar részről is fognak bizalmi férfiak összehivatni, hogy a kormányt az ország utanalakításában tanácsuks tapasztalataikkal támogassák. Ki fogja-e az e-conservativek pártja nyilatkoztatni e tanácskozások eredményeinek megelégedését, vagy nem ? A helybenhagyásuk vagy ellenmondásuk mértéke világosítana föl bennünket sajátképein célzataikról. Minden esetre tetemes nyereség kitudni, mit akar az ellenfél. Betölthető kivonatokban senki sem leend olly kész beleegyezni, mint a kormány. Ami azonban Ausztria egységével ellenkezik: annak megadatását, becsületes kormányról, sértés nélkül, föltennünk nem lehet.“ így ír a nevezett bécsi lap. Valamint hazafiúi örömmel üdvözöljük a bíród, minisztériumot az ösvényen, mellyet a fenebbi sorokban kijelölve látunk, úgy kötelességünknek ismerjük az e czikkben foglaltató dolgokhoz érdemleg is szólani, s pedig annál inkább, hogy az Oestr. Reichsz. egyik újabb számában tett azon szemrehányását, miszerint az általa a múlt hónap utolsó felében megkezdett fejtegetését a magyar ügyeknek föl nem fogtuk, s a kimutatott vitatkozási pályára ki nem léptünk, magunkról elhárítsuk. Hajdú-Böszörmény, május 27-én. Egy munkácska forog e vidéken is, mellynek szerzőjét az ujságlapok nem is tudom mellyike meg is nevezte; én nem állítom. Olvastam azon munkácskát én is. — Folytában várva vártam a P. Naplótól, hogy szokott és magyar nyíltsága szerint szólani fog erről hasábjában, a végből, hogy azokkal is, kik azt nem olvasták, megismertesse; azokkal pedig, kik olvasták , és kurtalátók, — minek bizony mi itt e földön nem is kevés számmal vagyunk — azt valódi értékére leszállítsa; — mondom: vártam, hogy a P. Napló az ország szivéből e tüneményre vonatkozólag, reánk figyelmeztetőleg, és igazitólag fog hatni; várakozásom azonban megcsalt, mert ezt — nem tudom melly szempontból vezéreltetve — nem tette. én tehát, ki ezt olvastam, róla értekezni — mellette és ellene — hallottam: a P. Naplónak megküldöm ezen, Ungarns Gegenharlt czímű munkácskáróli nézetemet csak azért is, hogy a P. Napló- e feletti talán helyesebb, de mindenesetre részletes hozzászólásra bírjam , vagy ha másért nem, egynéhány csillagra szolgáltassak alkalmat.2) Én a nevezett munkácskát a 24 tagú Memorandum commentárjának tartom és tekintem, mellyben, igen okos modorral, a Memorandumban hiányzottak pótoltatnak, egyúttal hazánk katastrophák utáni sorsa, nem minden részvét gerjesztése nélkül, ildomosan ecseteltetik. Az ecsetre nézve megjegyzem, hogy az nem adta hív vonásait sem azon okoknak, mellyeknél fogva a hivatallal megkínáltak visszaléptek, sem azon időnek, mellyben azok a hivatalt elvállalni vonakodtak, és igy a hivatalt viselni nemakarás , mint fő momentum, minden kellékeiben, ildomosan és számítással ugyan, de híven adva nem lévén: e fő momentumot tudnunk kell, és pedig tudni különösen azt, hogy néhánya azon uraknak nem a miniszterbiztosi hivatal felállításának szakában — és igy december hónapban — hanem már julius, augustus és September hónapokban léptek vissza, mi") Csalódik a t. értekező úr. Szóltunk e röpiratról a NAPLÓ 58. és 60-dik számában , s annyit a mennyit mondunk — iránya kimutatására — elégnek híven , nem tartottuk érdemesnek bővebb s komolyabb elemezésre. 2).Ezt szívesen megteszszük , de magát a röpiratkát, a már említett oknál fogva , részletezni bizony nem fogjuk. Szerk. A FESTI NAPLÓ HATÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Május 26. BÁNYARÉN, eredeti népszínmű, dalokkal és tánczcal, 3 szakaszban. Vahot Imrétől, zenéje Szerdahelyitől. Május 27. TÜNDÉRREGE, vígjáték 3 flúban. Írták Leuven és Brunsvik, fordította Somolki F. Május 28. De la Grange assz. első föllépéséül olasz nyelven : SEVILLAI BORBÉLY, opera 2 flv. Rossinitól. — A tisztelt vendégnő fölléptét feszült várakozás előzte meg, s ő ma estve fényesen elégítette ki a legnagyobb igényeket is, mellyekkel egy európai hirű nevezetességhez járulhatni, ritka terjedelmű, szép és erős hangja a legjobb iskola által lévén kiművelve. Mind azon jelességek, mellyek az olasz énekiskolának mások felett elsőséget adnak, rendkívüli tökélyben egyesülnek a művésznőnél, kinek páratlan terjedelmű bájos hangja szinto oly biztos a virágzatos énekben, mint a recitativban, a kifejezés minden árnyalataiban az erőt igénylő fortétól a leggyöngédebb pianoig, a legnehezebb trillák és futások összolvadó és elpontozott előadásában, valamint az énekelt szavak érthetőségében. Illy Rosina még aligha fordult meg nemzeti színpadunkon. Egész előadásának két fénypontja volt első nagy áriája, mellyet, a magában is elég nehezet, hangvirágzatokkal annyira elhintve adott elő a nagy művésznő, hogy a közönséget ez első énekszámban egészen elragadta, ezenkívül az énekleczkei jelenetben előadott hegedűváltozatok, mellyeket Rode, Catalani számára irt. Minden várakozást felülmúlt azon meglepő könnyűség, biztosság és praecisio, mellyel a tisztelt színművésznő e változatok utolsóját előadta, mellynek első és második része csekély különbséggel csaknem azon hangokból állván egymástól egyedül a legato és staccato előadás által különbözik, s mint illyen az előadónak a legszebb alkalmat nyújtja művészete tökéletességének kitüntetésére. Felesleges említnünk a művésznő szíves és zajos fogadtatását, valamint sürű kihivatásait. — Az egész operából nemcsak a próza, hanem sok énekszám is kihagyatott. — A jeles vendégnő mellett mind énekükkel, mind játékukkal emelték az előadás becsét Farkas (Almaviva), Benza (Bartolo), Köszeghi (Basilio), leginkább pedig Reina (Figaro). A zenekar szokottnál is erősebb vola, mi dicséretesen tünteti ki az igazgatóság figyelmét mind a vendég művésznő, mind a rendkívüli árt fizető közönség iránt. Erkel F. jeles igazgatása alatt a zenekar ritka összevágással adá elő az opera minden egyes számait, s bár ez magában is teljes mértékben érdemel méltánylást és dicséretet, midőn egy olly jeles művésznő, ki nemcsak utánénekli a megirtat, hanem előadása közben teremt, épen ez utolsó által egyszersmind nehezíti a kerek összevágást, de mindamellett különösen meg kell említeni a nyitányt, melly olly meglepő összevágással, az árnyéklatok olly helyes kifejezésével adatott elő, hogy az bármelly zenekarnak teljes mértékben dicséretére s becsületére válandott. Rossini zenéje messze hátra marad ugyan a klassiczitás megett, mellytől nemzeti színházunk ügyviselősége, különben is iszonyodni látszik; de mindamellett is dallamainak kedvessége, s a jelen operában nem kis mértékben jellemzettsége s eredetisége, számos fokkal tölbe emeli azt azon Donizetti-féle hangáradásnak, melly opera-repertoiiunkat elözönlötte, s élni fog akkor is, midőn imezek már rég feledve lesznek. Azon köztetszés, mellyel a közönség a jobbat a kevésbé jó felett fogadja, rábírhatná az opera-rendezőséget valahára, hogy annyi év után valami nagyon jóval is tenne kísérletet zene dolgában. Május 29. Először KIRÁLYI CSÓK, vígjáték 3 felv., Bayard és Dumanoir után ford. Csepreghi és Egressi B. — Finom szövedékű s mulatságos vígjáték, melly leginkább az aristokraczia felfuvalkodását és ostobaságait ostorozza Pompadour korából. Az előadás, a műnek megfelelőleg, annyi könnyűséggel és olly kerekded összevágással történt, melly intézetünk tagjainak, a franczia színművek kitünőleg avatott előadóinak, a legszigorúbb követelésű néző helyeslését is képes biztositni. Minden előtt Szathmáry-Laczkóczynét kell megemlítnünk, ki d’Herouville marquisnét egy előítéletekkel tömött, ősei csodálása mellett felhizott, minden más embert az ős-ősökön kívül , bután megvető saját fajtája közt is dölyfösen fitymáló s parancsolgató asszony, ki, mint szokták mondani, büdös a gőgtől és nem tud földre lépni a kevélység miatt, azonfelül szívtelenül vétkes, érzés és lelkismeret nélküli némber, ki, mind a mellett, hogy jelenleg rangjabelieken kívül más emberekhez szólni is alig akar, fiatalkorában olly közel szerelmi viszonyban állott egy haszonbérlő fiával, hogy anyjává lön egy gyermeknek, kit most Tancred lovag név alatt látunk a darab folytában megjelenni. E lovagot a marquisné titkon látja el évpénzzel, azonban rangbeli előítéleteinek annyira rabja min