Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)
1850-08-02 / 120. szám
ideiglenes törvényszékek mind a polgári mind a büntető ügyek kezelésére nézve, de amennyiben ezek nem folyvást, hanem csak 5—6 heti időközökben ülnek össze, eljárásuk nem lehet olly gyors és rendszeres, mint az újonan szervezendő állandó törvényszéké. Legközelebb a polgári pereket ítélő törvényszék f. év június 17-től 22-dikéig, a fenyitó törvényszék pedig ugyanazon hó 24-kétől 28-dikáig zárták üléseiket. Amaz 13 perben hozott végítéletet; tárgyalás alatt maradt még 87. Emez 60 egyén bűnbeli ügyét ítélte el. Ítéletben maradt 164, kik közös kezesség mellett szabadon van 106, a megye börtönében letartóztatva 58; ugyanott elitélt rab van 108. A közigazgatás köréből semmi feltűnő eseménynyel nem szolgálhatok; ez megy a maga utján zajtalanul s elég rendesen. A közmunkás erő összeírása a törvény- és kormánylap 7-dik darabjában 43 sz. a. közlött rendelet értelmében múlt június hó végéig teljesíttetni rendeltetett. A népösszeírás megyénkben folyamatban van , a házak számozása már minden községeinkben megtörtént. Mindamellett, hogy Bihar felül a marhavész, Csanád felül pedig a sáskák fenyegettek, megyénk mindkét csapástól mind ez ideig ment maradt. Nem tartom érdektelennek ide igtatni a folyó 18%-dik évi megyei kiadások előleges költségvetését, melly ekint áll: 1. Megyei tisztviselőség és tiszti fogadottak st kr pp. fizetéseire.........................................24,315 — 2. Megyei cselédség fizetésére s ruházatára . 6890 — 3. Nyugdíjas katonák fizetéseire .... 4580 25 4. Megyei vegyes közköltségekre, u. m. különféle napi dijakra, megyei épületekre, utakra, hidakra, stb............................................50,919 17 5. Helységek régibb szabályszerű követeléseik, u. m. tiszti előfogatok, katonai veszteségek stb............................................................. 20,143 39% összesen 106,848 21% Végül egy figyelemre méltó kuriozumot. Megyénk egyik népesebb községéből, mellynek lakosai egy része tót ajkú, tudósittatunk , miként az ottani elöljárók a hozzájok küldött tót szerkezetű kormánylapokat nagy kíváncsisággal veszik kezükbe, azonban csakhamar kedvetlenül félreteszik, minthogy nem értik, s a magyar szövegből elégítik ki tudványukat. Melly körülmény mindenesetre a kormány figyelmébe ajánlandó, hogy ha t. i. az egyenjogúság dicséretes elvénél fogva, a különböző ajkú népeknek saját nyelvökön juttatnak tudomásukra a felsőbb rendeletek , ez a nép tömege által érthető szójáráson történjék. Belényes (Bihar megyében) július 26-án. Miként édes vola annak érzete, hogy testvéreink közöl sokan visszanyerték a fejedelmi kegyelem által egyéni és polgári szabadságukat, aként keserű panaszt kell nyilvánosan emelnünk az igazság és azok érdekében, kiknek elitéltetések előtt, rüszint a forradalom után, egyes kormánybiztos tetszése szerint, vagyonaik elárvereztettek és elprédáltattak. A személy- és vagyonbátorság első kelléke lévén minden rendezett státusnak, ehez önkényesen nem lehete nyúlni anélkül, hogy ezen lépés által maga a státus sarkelveiben meg ne sértessék. A vagyon felett a törvények őrködnek, és mindaddig, míg valakinek vagyona felől maga a törvény kimondott ítélet folytán nem intézkedik, ezt elsajátítani a tulajdonos beleegyezése nélkül, idegennek nem szabad. Elemezzük ez ügyet közelebbről a fenálló viszonyok szerint. Ámbár az engesztelő politika feledést igényel, s illő miként a kegyelet küszöbén elnémuljon minden feljajduló szózat, mindamellett elvet kockáztatni sem a szomorúságtól eltompítva, sem öröm által elragadtatva nem szabad. El kell mondani, habár egyeseknek fájna is, az igazat. A befogatásokat sok helytt követte a vagyon elkobzása és ezt nemsokára az elárvereltetés. Itt jelenleg csak egy példával szolgálhatunk, melly Bihar megyében történt, Pap Zsigmond volt képviselőnek vagyonával. A nevezett képviselőnek vagyona t. i. miután őt, tudtunkkal halálos betegen a bihari főbiztos Pestre kisértette, még az elmúlt év október havában elárvereztetett, pedg az ilyen, történni szokott, elárvereztetéseknek természetét és eredményét olvasóink közöl ritka, ki nem tudja ez, ha mellőzzük is a magyar pénzjegyek megszüntetése miatti pénzetlen korszakot, mellyben történt, rendesen tíz helyett egyre szokott a bevételi számadásban leolvadni. És már most újólag kérdjük : ki tudhatná józanul ezen eljárást a kormánynak felróni, miután a kivételes állapot alkalmával ennek fő orgánuma, volt főkormányzó. Haynau önvalga, i. é. januárius 1-én kiadott hivatalos rendeletében nemcsak hogy megrója az önkéntes sequestratiokat, sőt egyenesen rendeli, miként a mostani kivételes állapot alkalmával , a hadi törvényszék elibe állítottak vagyona felett, egyedül a haditörvényszék az illető bíró ? és ezen törvényes bíró ellen kinek lehet e tekintetben panasza, miután ez a törvényes hadi formák között pontosan működve, elítéltetés előtt senkinek vagyonát eladatni nem rendelte? Avagy van-e valahol annak nyoma , miként egyenesen maga a kormány elitéltetés előtt valakinek vagyonát eladatni rendelte volna? tudtunkkal sehol! Ugyanezért a felelőség az illy esetekben egyedül azokat illeti, kik felhatalmazás nélkül, sőt a fenálló jogi szempontok ellenére, a magány vagyonhoz nyúlni nem átallották, mert ugyan ki táplálhatná azon meggyőződést, miként a politikai ügyek vitelével megbízott egyes biztosnak joga legyen, magánvagyon felett bíráskodni és intézkedni?! Ezen tagadhatatlan elvekből kiindulva a fölmentett és kegyelemben részesült egyes követek vagyonát, hol azt természetben eszközölni nem lehet, a valódi értékben, vissza kellene szolgáltatni, egyúttal pedig az önkényes elárverezések okozóit szoros feleletre és számadásra vonni, hogy ezáltal a tulajdonosok tökéletesen kármentesíttetvén, elég legyen téve illy intézkedés által mind a törvénynek, mind pedig a fejedelmi nagyszerű kegyelemnek. Mi egyébiránt, amennyire ismerjük állodalmi főügyész Hegyesy Péter úr igazságszeretetét, tökéletesen meg vagyunk győződve, miszerint az illy egyes eseteket, mellyek a fenálló rendszer szerint működésének egyik ágát teszik: azon szigorral, pontossággal és sebességgel fogja tárgyalni, mellyet egyrészről a törvény, másrészről a megkárosítottak minélelőbbi kármentesítése igényel. Az eljárást könnyíteni fogja, a a törvény ime axiómája. Senkit ítélet előtt nem lehet kárhoztatni, sem pedig vagyonától megfosztani. Ha mindazoknak ingó és ingatlan vagyonaik elárvereztettek volna, kik a hadi törvényszék előtt megfordulván, kereset alatt voltak, úgy most az igazságügyi minisztériumnak nem megvetendő dolga lenne az illyetén eladatásokból származott igény- és károsítási perek elintézésével. Nagy-Somkut, julius 21. Még mindig sok a panasz nálunk minden oldalról az igazgatás ellen, kivált a lassú és eredménytelen tiszti eljárás miatt. Megkísértem előadni az akadályok egy részét, mellyek a közigazgatás gyors és pontos folyamát akadályozák; illyen : A német nyelv erőltetése a vidéki s kerületi igazgatásba, mert hiszen kerületünknek német nyelvű lakosai nincsenek. A vidéki biztosság mindig, a kerületi többnyire német rendeleteket küld az alkerületi biztosoknak, mellyeknek roszul vagy épen meg nem értéséből ered a legtöbb zavar; mert megtörténik , hogy mindenik ugyanazon rendeletet másként magyarázza s a különböző felfogásból következik azok különbözőképeni teljesítése, s öszhang helyett a legnagyobb disharmonia, öszpontosítás helyett a legnagyobb szétágazás, annyira, hogy egy-egy központba helyezett főnök alig képes magát tájékozni. Tisztjeink közöl alig egy-két idegen tud németül, a nép nálunk román és magyar lévén, más nyelvűekkel nem igen volt érintkezésük; a szülők gyermekeiknek a latin nyelvet taníttattak az iskolákban, mert nem képzelék, hogy midőn férfiakká alakulnak diplomatikai nyelv a helyett a német lesz. — Némelly hivataloknál, hol egyének vannak, hogy a nemzetek egyenjogúságának szép elve megsértve ne legyen, a kerületi biztos magyarra fordíttatja a rendeletet, s úgy küldi az albiztosnak, ez pedig románul küldi ki a falusi bíráknak, hogy annál inkább teljesítve legyen. ahol arra való egyén nincs, ott lemásoltatik a német rendelet s úgy küldetik tovább, az alsóbb tisztek egy-egy napi járó földre küldik azokat m megmagyarázás végett, vagy egyik albiztos a másikat szólítja nyilatkozatra, ugyanazon rendeletet miként érti vagy magyarázza, mivel igen kevesen vannak, kik nyugton elmondhatják, hogy valósággal megértették. A román nemzet értelmesebbei közöl is szinte kevesen értik a német nyelvet, míg a magyar egészen sajátjuk és sokkal könyebben imák magyarul, mint saját szülötte nyelvükön; protocolumaikat magyarul viszik a román tisztviselők is, mivel saját nyelvük nincs meg a tökély azon fokára emelve, mint a magyar, de mégis hamarabb tökéletesíthetik magukat abban, mint idegen nyelvben. A vidékek helyes nemzeti viszonyokra tekintet nélkül történt felosztása, a kolozsvári vidék hat várost foglal magában akkor, midőn a rettegi vidékben egy sincs; egyik kerület 237 falut is foglal magában, mig a többi alig 70—80; egyik alkerület mint a Deés kerületbeliek, 20—30 falut is számlál míg a szeben vidékiek alig néhányat. A Deés kerület 237 helységei olly távol feküsznek egymástól, hogy a legjobb akarat mellett sem juthat el a tisztviselő mindenüvé; a szegény kérelmesnek sokszor 2 napi járó földre is kell mennie, hogy egy kérelmet a kerületi biztossághoz beadhasson, s onnan elvégre megint csak az albiztoshoz, majd egynapi járó földre utasíttatik viszsza. Reméljük ezen bajokon is segítve lesz az ostrom állapot megszűntével, mert a hallomás szerint ezen felosztás csak a kivételes állapot idejére van határozva, s ennek megszűntével önkényt megszűnik. A kerületi tisztviselők megváltoztatása is közelebbről nagyon nehezíti a közigazgatást s a dolgok folyamát. A kolozsvári vidékben alig egy pár albiztos marad meg állomásán. Miután egy tisztviselő a helyi viszonyokkal, környezetével, az emberekkel s a tájszerű igényekkel megismerkedett,áttenni oda, hol ezen hivatalnoknak annyira szükséges tapasztalatokat magának újonan kell megszereznie, véleményünk szerint—nem helyes. Mondják, hogy ez a visszaélések korlátozásáért történtik, — s a tisztviselőnek annyira szükséges szilárdság, ismeretség útján szerzendő befolyás által meg ne tántorithassék: de hiszen erre vélekedésünk szerint czélszerűbb eszközöket lehet használni, — ezen költöztetési metaphosis nélkül is. De legtöbb baj, mellyeket mind elősorolni nem győznék, a nép, s különösen az erdélyi román nép műveletlenségéből származik, melly nincs oda érve, hogy a saját javára tett kormány-intézkedéseket megértse, felfogja, s a legszabadabb institutiók sem találnak keblében viszhangra; ha a legszebb kiáltványokat olvassák előtte, azt mondja, hallott széles eleget, meg tanult semmit se csinálni azokból; a felsőbb rendeletek iránt annyira közönyös, hogy pusztán hagyja elhangzani azokat, anélkül, hogy teljesíteni kötelességének tartaná; keményebb eszközöket, testi büntetést használni, mellyhez a régi kormány alatt annyira megszokott, hogy a nélkül ritkán teljesítette még a javára intézett parancsokat is. — tiltja a kormányelv, pedig hiábavaló minden törekvés, ha az alap, min nyugodni kell az alkotmányos szabadságnak, a civilisatio hiányzik. Hiában adja ki a vidéki biztosság a kerületi, azaz alkerületi biztosságnak, az albiztosság a falusi bíráknak a rendeletet, ha ezeknek a nép nem engedelmeskedik, hajótörést szenved akkor a legmegfeszítettebb törekvés is a nép tudatlanságán; azért mindenek felett a népet kell művelni Isten képére, és hasonlatosságára, s a miveit népet látni el szabad institutiókkal; azért a kormány, főleg a mi népünk irányában, szigorúbb eszközöket is használhatna a mostaniaknál, mellyek egy miveit nép irányában igen is helyén vagynak, de a tudatlanoknál tévesztik hatásokat, s nem ritkán visszás eredményt idéznek elő, mire számtalan példákat hozhatni fel, a közelmúlt és jelen históriájából, midőn a szabadságelvek alkalmazására került a dolog. Hogy a nép miveletlen, s innen folyólag nem mindig hisz és engedelmeskedik, azon nem csodálkozunk, mert a régi kormány alatt nem mivelhette magát, s megszokta csak szigorúbb hivatalos eljárás következtében engedelmeskedni, azért ezen átmeneti korszakot a legbájosabbnak tartom ; most kell legóvatosabban bánni a néppel, nem feledve Schiller gyönyörű mondását: „Weh denen, die den ewig blinden Der Licht des Himmels Fackel leichten. Den strahlt ihm nicht, die kann nur zünden. Und äschert Städte, und Länder ein. s a magyar költőként „Hol zászlót ütött magasra a jog Istene , Ott mosolyg csak tiszta fényben a fény kelleme. A szabadság szép világit ész növeszti csak. Arra nagyon érdemetlen, aki lelki vak. Sok baj az ostromállapot természetéből kimagyarázható, s a nagyobb rész azért ítél szigorúan a dolgok jelen folyama felől, mert a jelen állapot rendkívüliségét nem tudják és akarják érteni, s mindent azon szempontból szoktak felvenni, melly rendes állapotban adja az irányt: innen származik azután a sok előítélet és balfogalom. Amit a kormány most a nép érdekében tesz, mindent román érdekben tettnek nyilvánít a birtokos egykori kiváltságos osztály, mivel a nép nagy része itt román; ha valami a birtokos osztály és műveltebb s vagyonosabbak érdekében történik, azt magyar érdeknek nevezi a nép, mivel a magyar részen van az intelligentia jelenleg , innen aztán a nemzeti féltékenység mindig élénkségben, elevenségben van a különböző népfajok között. Mindezen bajokon gyökeresen csak az ostrom állapot megszűnésével lehet segíteni, midőn az alkotmány életbelépésével látni fogja a birodalom minden lakója, hogy az alkotmányosan kimondott elvek megvalósíttatnak, s alkotmányos szabadságával mindenki élhet, a birtok és személyek a közalkotmány védpajzsa alatt kellőleg védelmezve, minden nemzetiség kellőleg respektálva, az érdem méltányolva, az igazság mindenki irányában, nemzetiségre való tekintet nélkül illően kiszolgáltatva, a törvény tiszteletben tartva, csak akkor lehet várni azon rendes és békés állapotot, midőn mindenki lelke meggyőződéséből elégülten érzi magát a jelenben, és sem haszontalan tetszések, sem hiú reményekkel magát nem kecsegteti. Isten, hozd el mentül előbb ez óhajtva várt szép időt: Balsors kiket régen tép, hozz ránk vig esztendőt, Eléggé megbünhödtük a múltat, jövendőt. NAGYKÁROLYI LEVELEK. V. Julius 25-kén. Es ist eine alte Geschichte Doch bleibt sie immer neu, Und wem sie just passiret Dem bricht das Herz entzwei HEINE. Ketten mentek a szőlőbe Mind a kettő diplomával, De mindkettő azonkívül Botot is vitt ám magával. Ismerték ők régen egymást Azt is tudták mennyit érnek, Sőt már azt is tapasztalták: Egy helyen hogy meg nem férnek. A massae strázsa licitált Nagybölcsen patrio more, Ők pedig egymást botozták Még bölcsebben con amore. A szaelikum látja, hallja Az eféle történetet, De minthogy őt nem botozzák, Az egészen jókat nevet. Merken a napokban nagy farkasvadászat tartatott, formaszerinti záporesőben, minthogy azonban a vadászok már, gyakrabban eláztak, fel sem vették ezt a piculo megázást, sőt lőttek 4 farkast. Általában megyénkben egy ideje mindennemű vadászatok napirenden vannak, puskával és puska nélkül. Pest városa erősítéséről, egy igen jeles valami jut eszembe, mit ezennel ide iktatok. Sogaristo. És ugyan minő észrevételeket tevél ? — nem hiszed illőképen megerősítettnek a várost? Hajadon. Elég erősnek tartom azt, ha lakosai derék becsületes emberek, ha száműzik belőle az árulkodást, tolvajságot, irigységet, fukarságot, dicsvágyat, rágalmazást, és eskülszegést. Texitus. Igen jól beszélsz. Hajadon. Végre a restséget, igazságtalanságot, s a bűnnek minden nemeit. De épen ez a nagy baj! Mert ha a gyalázatos bűnöket mind ki nem pusztítják a városból, úgy százszoros fal sem fogja fennállását biztosíthatni. L. G. VEGYES HÍREK és ESEfflÉNYEK. Budapest, aug. 2. Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik : „BOUQUILLON vagy EZ AZ APJA“ vígjáték 3 felvonásban , irta Bayart és Dumanoir, francziából ford. Egressi B. Holnap bérletszünettel, olasz nyelven adatik a SZEVILLAI BORBÉLY. — -j* A belügyminisztérium kevéssel ezelőtt mindazon röplapokat és felragaszokat összevásároltatta Pozsonyban , mellyek ott 1848-ban világot láttak. Most, mint hallatszik, szándékozik összegyűjteni mindazon plakátokat, röplapokat, mellyek amaz időszakban, a koronaországokban megjelentek. Sziléziából és Steierből már összegyűjtik azokat. E gyűjtésnek, mint beszélik, történeti adatok szerzésén kívül más czélja is volna. — Molnár György volt pesti képviselő holtteste — kinek szerencsétlen öngyilkossági írói legközelebbi lapunkban emlékeztünk — tegnap találtatott meg a Dunában Promontor körül. Még ugyanaznap el is temettetett.