Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)

1850-08-02 / 120. szám

ideiglenes törvényszékek mind a polgári mind a büntető ügyek kezelésére nézve, de a­mennyiben ezek nem folyvást, hanem csak 5—6 heti időközökben ülnek össze, eljárásuk nem lehet olly gyors és rendszeres, mint az újonan szervezendő állandó törvényszéké. Legközelebb a polgári pereket ítélő törvény­szék f. év június 17-től 22-dikéig, a fenyitó törvényszék pe­dig ugyanazon hó 24-kétől 28-dikáig zárták üléseiket. Amaz 13 perben hozott végítéletet; tárgyalás alatt maradt még 87. Emez 60 egyén bűnbeli ügyét ítélte el. Ítéletben maradt 164, kik közös kezesség mellett szabadon van 106, a megye börtönében letartóztatva 58; ugyanott elitélt rab van 108. A közigazgatás köréből semmi feltűnő eseménynyel nem szolgálhatok; ez megy a maga utján zajtalanul s elég rende­sen. A közmunkás erő összeírása a törvény- és kormánylap 7-dik darabjában 43 sz. a. közlött rendelet értelmében múlt június hó végéig teljesíttetni rendeltetett. A népösszeírás me­gyénkben folyamatban van , a házak számozása már minden községeinkben megtörtént. Mindamellett, hogy Bihar felül a marhavész, Csanád felül pedig a sáskák fenyegettek, megyénk mindkét csapástól mind ez ideig ment maradt. Nem tar­tom érdektelennek ide igtatni a folyó 18%-dik évi megyei kiadások előleges költségvetését, melly ekint áll: 1. Megyei tisztviselőség és tiszti fogadottak st kr pp. fizetéseire.........................................24,315 — 2. Megyei cselédség fizetésére s ruházatára . 6890 — 3. Nyugdíjas katonák fizetéseire .... 4580 25 4. Megyei vegyes közköltségekre, u. m. külön­féle napi dijakra, megyei épületekre, utakra, hidakra, stb............................................50,919 17 5. Helységek régibb szabályszerű követelé­seik, u. m. tiszti előfogatok, katonai veszte­ségek stb............................................................. 20,143 39% összesen 106,848 21% Végül egy figyelemre méltó kuriozumot. Megyénk egyik népesebb községéből, mellynek lakosai egy része tót ajkú, tudósittatunk , miként az ottani elöljárók a hozzájok küldött tót szerkezetű kormánylapokat nagy kíváncsisággal veszik kezükbe, azonban csakhamar kedvetlenül félreteszik, mint­hogy nem értik, s a magyar szövegből elégítik ki tudványu­­kat. Melly körülmény mindenesetre a kormány figyelmébe ajánlandó, hogy ha t. i. az egyenjogúság dicséretes elvénél fogva, a különböző ajkú népeknek saját nyelvökön juttatnak tudomásukra a felsőbb rendeletek , ez a nép tömege által ért­hető szójáráson történjék. Belényes (Bihar megyében) július 26-án. Miként édes vola annak érzete, hogy testvéreink közöl so­kan visszanyerték a fejedelmi kegyelem által egyéni és pol­gári szabadságukat, aként keserű panaszt kell nyilvánosan emelnünk az igazság és azok érdekében, kiknek elitéltetések előtt, rüszint a forradalom után, egyes kormánybiztos tetszése szerint, vagyonaik elárvereztettek és elprédáltattak. A személy- és vagyonbátorság első kelléke lévén minden rendezett státusnak, ehez önkényesen nem leh­ete nyúlni a­nélkül, hogy ezen lépés által maga a státus sarkelveiben meg ne sértessék. A vagyon felett a törvények őrködnek, és mind­addig, m­íg valakinek vagyona felől maga a törvény kimondott ítélet folytán nem intézkedik, ezt elsajátítani a tulajdonos be­leegyezése nélkül, idegennek nem szabad. Elemezzük ez ügyet közelebbről a fenálló viszonyok szerint. Ámbár az engesztelő politika feledést igényel, s illő miként a kegyelet küszöbén elnémuljon minden feljajduló szózat, mind­amellett elvet koc­káztatni sem a szomorúságtól eltompítva, sem öröm által elragadtatva nem szabad. El kell mondani, ha­bár egyeseknek fájna is, az igazat. A befogatásokat sok helytt követte a vagyon elkobzása és ezt nemsokára az elárvereltetés. Itt jelenleg csak egy példával szolgálhatunk, melly Bihar megyében történt, Pap Zsigmond volt képviselőnek vagyo­nával. A nevezett képviselőnek vagyona t. i. miután őt, tudtunkkal halálos betegen a bihari főbiztos Pestre kisértette, még az el­múlt év október havában elárvereztetett, ped­g az ilyen, tör­ténni szokott, elárvereztetéseknek természetét és eredményét olvasóink közöl ritka, ki nem tudja­­ ez, ha mellőzzük is a ma­gyar pénz­jegyek megszüntetése miatti pénzetlen korszakot, mellyben történt, rendesen tíz helyett egyre szokott a bevé­teli számadásban leolvadni. És már most újólag kérdjük : ki tudhatná józanul ezen el­járást a kormánynak felróni, miután a kivételes állapot alkal­mával ennek fő orgánuma, volt főkormányzó­­. Haynau ö­nvalga, i. é. januárius 1-én kiadott hivatalos rendele­tében nemcsak hogy megrója az önkéntes sequestratiokat, sőt egyenesen rendeli, miként a mostani kivételes állapot alkal­mával , a hadi törvényszék elibe állítottak vagyona felett, egyedül a haditörvényszék az illető bíró ? és ezen törvényes bíró ellen kinek lehet e tekintetben panasza, miután ez a törvényes hadi formák között pontosan működve, el­ítéltetés előtt senkinek vagyonát eladatni nem rendelte? Avagy van-e valahol annak nyoma , miként egyenesen maga a kormány elitéltetés előtt valakinek vagyonát eladat­ni rendelte volna? tudtunkkal sehol! Ugyanezért a fele­lőség az illy esetekben egyedül azokat illeti, kik felhatalma­zás nélkül, sőt a fenálló jogi szempontok ellenére, a magány vagyonhoz nyúlni nem átallották, mert ugyan ki táplálhatná azon meggyőződést, miként a politikai ügyek vitelével meg­bízott egyes biztosnak joga legyen, magán­vagyon felett bí­­ráskodni és intézkedni?! Ezen tagadhatatlan elvekből kiindulva a fölmentett és ke­gyelemben részesült egyes követek vagyonát, hol azt termé­szetben eszközölni nem lehet, a valódi értékben, vissza kel­lene szolgáltatni,­­ egyúttal pedig az önkényes elárverezé­sek okozóit szoros feleletre és számadásra vonni, hogy ez­ál­tal a tulajdonosok tökéletesen kármentesíttetvén, elég legyen téve illy intézkedés által mind a törvénynek, mind pedig a fe­jedelmi nagyszerű kegyelemnek. Mi egyébiránt, a­mennyire ismerjük állodalmi főügyész He­­gyesy Péter úr igazságszeretetét, tökéletesen meg vagyunk győződve, miszerint az illy egyes eseteket, mellyek a fenálló rendszer szerint működésének egyik ágát teszik: azon szi­gorral, pontossággal és sebességgel fogja tárgyalni, mellyet egyrészről a törvény, másrészről a megkárosítottak minél­­előbbi kármentesítése igényel. Az eljárást könnyíteni fogja, a a törvény ime axiómája. Senkit ítélet előtt nem lehet kár­hoztatni, sem pedig vagyonától megfosztani. Ha mindazoknak ingó és ingatlan vagyonaik elárvereztet­tek volna, kik a hadi törvényszék előtt megfordulván, kereset alatt voltak, úgy most az igazságügyi minisztériumnak nem megvetendő dolga lenne az illyetén eladatásokból származott igény- és károsítási perek elintézésével. Nagy-Somkut, julius 21. Még mindig sok a panasz nálunk minden oldalról az igaz­gatás ellen, kivált a lassú és eredménytelen tiszti eljárás miatt. Megkísértem előadni az akadályok egy részét, mellyek a köz­­igazgatás gyors és pontos folyamát akadályozák; illyen : A német nyelv erőltetése a vidéki s kerületi igazgatásba, mert hiszen kerületünknek német nyelvű lakosai nincsenek. A vidéki biztosság mindig, a kerületi többnyire német rendele­teket küld az alkerületi biztosoknak, mellyeknek roszul­ vagy épen meg nem értéséből ered a legtöbb zavar; mert megtör­ténik , hogy mindenik ugyanazon rendeletet másként ma­gyarázza s a különböző felfogásból következik azok különböző­­képeni teljesítése, s öszhang helyett a legnagyobb disharmonia, öszpontosítás helyett a legnagyobb szétágazás, annyira, hogy egy-egy központba helyezett főnök alig képes magát tájé­kozni. Tisztjeink közöl alig egy-két idegen tud németül, a nép nálunk román és magyar lévén, más nyelvűekkel nem igen volt érintkezésük; a szülők gyermekeiknek a latin nyelvet taníttattak az iskolákban, mert nem képzelék, hogy midőn fér­fiakká alakulnak diplomatikai nyelv a helyett a német lesz. — Némelly hivataloknál, hol egyének vannak, hogy a nemze­tek egyenjogúságának szép elve megsértve ne legyen, a kerü­leti biztos magyarra fordíttatja a rendeletet, s úgy küldi az albiztosnak, ez pedig románul küldi ki a falusi bíráknak, hogy annál inkább teljesítve legyen. a­hol arra való egyén nincs, ott lem­ásoltatik a német rendelet s úgy küldetik tovább, az al­sóbb tisztek egy-egy napi járó földre küldik azokat m megma­­gyarázás végett, vagy egyik albiztos a másikat szólítja nyilat­kozatra, ugyanazon rendeletet miként érti vagy magyarázza, mivel igen kevesen vannak, kik nyugton elmondhatják, hogy valósággal megértették. A román nemzet értelmesebbei közöl is szinte kevesen értik a német nyelvet, míg a magyar egé­szen sajátjuk és sokkal könyebben imák magyarul, mint saját szülötte nyelvükön; protocolumaikat magyarul viszik a román tisztviselők is, mivel saját nyelvük nincs meg a tökély azon fokára emelve, mint a magyar, de mégis hamarabb tökélete­­síthetik magukat abban, mint idegen nyelvben. A vidékek helyes nemzeti viszonyokra­ tekintet nélkül tör­tént felosztása, a kolozsvári vidék hat várost foglal magában akkor, midőn a rettegi vidékben egy sincs; egyik kerület 237 falut is foglal magában, mig a többi alig 70—80; egyik alke­­rület mint a Deés kerületbeliek, 20—30 falut is számlál míg a szeben vidékiek alig néhányat. A Deés kerület 237 helységei olly távol feküsznek egymástól, hogy a legjobb akarat mellett sem juthat el a tisztviselő mindenüvé; a szegény kérelmesnek sokszor 2 napi járó földre is kell mennie, hogy egy kérelmet a kerületi biztossághoz beadhasson, s onnan elvégre megint csak az albiztoshoz, majd egynapi járó földre utasíttatik visz­­sza. Reméljük ezen bajokon is segítve lesz az ostrom állapot megszűntével, mert a hallomás szerint ezen felosztás csak a kivételes állapot idejére van határozva, s ennek megszűntével önkényt megszűnik. A kerületi tisztviselők megváltoztatása is közelebbről na­gyon nehezíti a közigazgatást s a dolgok folyamát. A kolozs­vári vidékben alig egy pár albiztos marad meg állomásán. Miu­tán egy tisztviselő a helyi viszonyokkal, környezetével, az em­berekkel s a tájszerű igényekkel megismerkedett,áttenni oda, hol ezen hivatalnoknak annyira szükséges tapasztalatokat magának újonan kell megszereznie, véleményünk szerint—nem helyes. Mondják, hogy ez a visszaélések korlátozásáért történtik, — s a tisztviselőnek annyira szükséges szilárdság, ismeretség út­ján szerzendő befolyás által meg ne tántorithassék: de hiszen erre vélekedésünk szerint czélszerűbb eszközöket lehet hasz­nálni, — ezen költöztetési metaphosis nélkül is. De legtöbb baj, mellyeket mind elősorolni nem győznék, a nép, s különösen az erdélyi román nép műveletlenségéből származik, melly nincs oda érve, hogy a saját javára tett kor­mány-intézkedéseket megértse, felfogja, s a legszabadabb institutiók sem találnak keblében viszhangra; ha a legszebb kiáltványokat olvassák előtte, azt mondja, hallott széles ele­get, meg tanult semmit se csinálni azokból; a felsőbb rende­letek iránt annyira közönyös, hogy pusztán hagyja elhang­zani azokat, a­nélkül, hogy teljesíteni kötelességének tartaná; keményebb eszközöket, testi büntetést használni, mellyhez a régi kormány alatt annyira megszokott, hogy a nélkül ritkán teljesítette még a javára intézett parancsokat is. — tiltja a kormányelv, pedig hiábavaló minden törekvés, ha az alap, min nyugodni kell az alkotmányos szabadságnak, a civilisatio hiányzik. Hiában adja ki a­ vidéki biztosság a kerületi, azaz alkerületi biztosságnak, az albiztosság a falusi bíráknak a rendeletet, ha ezeknek a nép nem engedelmeskedik, hajó­törést szenved akkor a legmegfeszítettebb törekvés is a nép tudatlanságán; azért mindenek felett a népet kell művel­ni Isten képére, és hasonlatosságára, s a miveit népet lát­ni el szabad institutiókkal; azért a kormány, főleg a mi né­pünk irányában, szigorúbb eszközöket is használhatna a mos­taniaknál, mellyek egy miveit nép irányában igen is helyén vagynak, de a tudatlanoknál tévesztik hatásokat, s nem rit­kán visszás eredményt idéznek elő, mire számtalan példákat hozhatni fel, a közel­múlt és jelen históriájából, midőn a sza­badságelvek alkalmazására került a dolog. Hogy a nép mive­­letlen, s innen folyólag nem mindig hisz és engedelmeskedik, azon nem csodálkozunk, mert a régi kormány alatt nem mi­­velhette magát, s megszokta csak szigorúbb hivatalos eljárás következtében engedelmeskedni, azért ezen átmeneti korsza­kot a legbájosabbnak tartom ; most kell legóvatosabban bánni a néppel, nem feledve Schiller gyönyörű mondását: „Weh denen, die den ewig blinden Der Licht des Himmels Fackel leichten. Den strahlt ihm nicht, die kann nur zünden. Und äschert Städte, und Länder ein. s a magyar költőként „Hol zászlót ütött magasra a jog Istene , Ott mosolyg csak tiszta fényben a fény kelleme. A szabadság szép világit ész növeszti csak. Arra nagyon érdemetlen, a­ki lelki vak. Sok baj az ostromállapot természetéből kimagyarázható, s a nagyobb rész azért ítél szigorúan a dolgok jelen folyama felől, mert a jelen állapot rendkívüliségét nem tudják és akar­ják érteni, s mindent azon szempontból szoktak felvenni, melly rendes állapotban adja az irányt: innen származik azután a sok előítélet és balfogalom. A­mit a kormány most a nép érde­kében tesz, mindent román érdekben tettnek nyilvánít a bir­tokos egykori kiváltságos osztály, mivel a nép nagy része itt román; ha valami a birtokos osztály és műveltebb s vagyo­nosabbak érdekében történik, azt magyar érdeknek nevezi a nép, mivel a magyar részen van az intelligentia jelenleg , innen aztán a nemzeti féltékenység mindig élénkségben, ele­venségben van a különböző népfajok között. Mindezen bajokon gyökeresen csak az ostrom állapot meg­szűnésével lehet segíteni, midőn az alkotmány életbelépésével látni fogja a birodalom minden lakója, hogy az alkotmányosan kimondott elvek megvalósíttatnak, s alkotmányos szabadságá­val mindenki élhet, a birtok és személyek a közalkotmány véd­­pajzsa alatt kellőleg védelmezve, minden nemzetiség kellőleg respektálva, az érdem méltányolva, az igazság mindenki irá­nyában, nemzetiségre való tekintet nélkül illően kiszolgáltatva, a törvény tiszteletben tartva, csak akkor lehet várni azon rendes és békés állapotot, midőn mindenki lelke meggyőző­déséből elégülten érzi magát a jelenben, és sem haszontalan tetszések, sem hiú reményekkel magát nem kecsegteti. Isten, hozd el mentül előbb ez óhajtva várt szép időt: Balsors kiket régen tép, hozz ránk vig esztendőt, Eléggé megbünhödtük a múltat, jövendőt. NAGYKÁROLYI LEVELEK. V. Julius 25-kén. Es ist eine alte Geschichte Doch bleibt sie immer neu, Und wem sie just passiret Dem bricht das Herz entzwei HEINE. Ketten mentek a szőlőbe Mind a kettő diplomával, De mindkettő azonkívül Botot is vitt ám magával. Ismerték ők régen egymást Azt is tudták mennyit érnek, Sőt már azt is tapasztalták: Egy helyen hogy meg nem férnek. A massae strázsa licitált Nagybölcsen patrio more, Ők pedig egymást botozták Még bölcsebben con amore. A szaelikum látja, hallja Az eféle történetet, De minthogy őt nem botozzák, Az egészen jókat nevet. Merken a napokban nagy farkas­vadászat tartatott, forma­szerinti záporesőben, minthogy azonban a vadászok már, gyak­rabban eláztak, fel sem vették ezt a piculo megázást, sőt lőttek 4 farkast. Általában megyénkben egy ideje mindenne­mű vadászatok napirenden vannak, puskával és puska nélkül. Pest városa erősítéséről, egy igen jeles valami jut eszembe, mit ezennel ide iktatok. Sogaristo. És ugyan minő észrevételeket tevél ? — nem hi­szed illőképen megerősítettnek a várost? Hajadon. Elég erősnek tartom azt, ha lakosai derék becsü­letes emberek, ha száműzik belőle az árulkodást, tolvajságot, irigységet, fukarságot, dicsvágyat, rágalmazást, és eskül­­szegést. Texitus. Igen jól beszélsz. Hajadon. Végre a restséget, igazságtalanságot, s a bűn­nek minden nemeit. De épen ez a nagy baj! Mert ha a gya­lázatos bűnöket mind ki nem pusztítják a városból, úgy száz­szoros fal sem fogja fennállását biztosíthatni. L. G. VEGYES HÍREK és ESEfflÉNYEK. Budapest, aug. 2. Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik : „BOUQUILLON vagy EZ AZ APJA“ vígjáték 3 felvo­násban , irta Bayart és Dumanoir, francziából ford. Egressi B. Holnap bérletszünettel, olasz nyelven adatik a SZEVILLAI BORBÉLY. — -j* A belügyminisztérium kevéssel ezelőtt mindazon röp­lapokat és felragaszokat összevásároltatta Pozsonyban , mellyek ott 1848-ban világot láttak. Most, mint hallatszik, szándékozik összegyűjteni mindazon plakátokat, röplapokat, mellyek amaz időszakban, a koronaországokban megjelentek. Sziléziából és Steierből már összegyűjtik azokat. E gyűjtésnek, mint beszélik, történeti adatok szerzésén kívül más czélja is volna. —­­ Molnár György volt pesti képviselő holtteste — kinek szerencsétlen öngyilkossági írói legközelebbi lapunkban emlékez­tünk — tegnap találtatott meg a Dunában Promontor körül. Még ugyanaz­nap el is temettetett.

Next