Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)
1850-08-02 / 120. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldik: Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 130. Szerkesztési iroda : Dzintcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Péntek, august 2-kán. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő EmchJusztáv úr könyvkereskedésében. Magánviták három hasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, August 2-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Kopenhága, jul. 27. Schleppeyrel tábornok, ki Napoleon alatt szolgált és Trepka Läsä ezredes, azelőtt Cavaignac táborkari segéde Algírban, halálát lelé azon roham-hadoszlop élén, melly a holsteiniak centrumát áttörte s a nap kimenetelét eldöntötte. A parancsnokságot de Meza vette át, tehetséges tüzérliszt és Alsen megerősítöje. Berlin, jul. 30. Lanyha hangulat, csekély kelet. Bécs: 87 levél. Hannovera, jul. 29. Nagy népgyűlés. Meghatároz- Jatolt ebben feliratot intézni a királyhoz azon kéréssel, hogy Slezvig-Holsteinba seregeket küldjön. Frankfurt, jul. 30. Metall: 81%, 71%; Bécs 101%. (A berlin-aacheni vonalon közbejött megszakadás még nincs elhárítva). Turin, jul. 28. Supergában és a székesegyházban, ma, Albert király halála évnapján, halotti gyászmise tartatott. Nizza, jul. 24. Az egészségi felügyelőség azt rendelte, hogy csak azon Marseilleből jövő hajókmehessenek be a kikötőbe, mellyek kimutatják, hogy ott 21 napig időztek; ellenkező esetben negyvennapi veszteglést kell kiállaniok. Florenz, jul. 28. A Nazionale és Constitutionale ma, mint Károly Albert király halála évnapján, fekete szegéllyel jelent meg. Paris, jul. 29. A kormány a paris-lyoni vaspályát 65 millió franknyi kárpótlás mellett egy társaságnak akarja 99 évre átengedni, s a lyon - avignoni pályát maga bevégezni. — A törvényhozó gyűlés a kiadási költségvetést elfogadta. Baroche nemzetőrségi törvényjavaslatot terjeszt elő. Az elfogatások folyvást tartanak. 5% rente 96 ft 85 cent. 3% 58 fr. 35 cent. ...«■ Aachen, jul. 30. A bajor király müncheni útjában ide megérkezett. Amsterdam, jul. 30. 214% mézáik 42%; 5% 803/16; uj 847.«. Pest, aug. 2. Szélcsendes napok vannak hazánk politikai időfolyamában. Meggyérültek a hirek, nem olig feszült a várakozás. Az élet, visszamenve rendes kerékvágásába , szabályos mindennapiságban halad elő. S habár az európai láthatáron szemlélhetők is fellegek, mellyek nagyobbszerű háborús viharrá fejlődhetnek, habár több külországok bonyodalmai egy lépéssel sem közeledtek megoldásukhoz, de ezek nem foglalják le a nagy közönség figyelmét olly mértékben, hogy a fejlemények iránti várakozása égő türelmetlenséggé alakulna. Közéletünk ij örvendetes stádiumba lépett; valóban, a szorongó kétes aggály ködét, melly annyiaknak lelkét sötétité, eloszlatá a királyi kegyelem sugára; s melly ezerek jelenét komoritá s jövőjét biztalanná tévé, nem függ többé ezeknek fejek felett Damocles kardja. Vidámabban alakul a családi élet, mellynek érző kötelékei meg voltak vagdalva, s az alig egyéves múlt a nép legnagyobb része előtt már csak távoli emlék. Alig egy éve, hogy a forradalom Világosnál végsőt lehel le, s hazánk földje és lakosai a csend és béke áldását zavartalanul élvezik, nem háborítják a közbátorságot merész pártfőnökök, kik fanatizált csapatokkal az ügy bukása után is máshol olly sokáig tartották magokat s késlelették a teljes pacificatiot, megörökítve a háborút. A mintegy varázsszóval felbüvölt forradalmi hatalom épen úgy foszlott szét, mintegy varázsszóra , s elemei elenyésztek. Az utófájdalmak s bajok mind kisebb körre szorulnak, s jóakarat és elfogulatlanság, ha mindenütt érvényesülhet, ezeket is teljesen orvosolandja. Magyarország népe, melly mérsékletének s rendszere idének a leganarchikusabb napok alatt is legtöbb vidéken tiszta bizonyságait adta, azt még fényesebben tanúsította a kivételes állapot egész eddigi folyama alatt; a nemzet, melly szive mélyében föllelte királya iránti hűségét, a törvény és felsőbbség tiszteletét, elismerést érdemlő magatartása által olly szelíddé tette rendre e kivételes állapotot, mintha ennek törvényei szelidit tettek volna fokozatosan. Egy lépés még, és a nemzet újra megszokott sóhajtóit közéleti terén, az alkotmányos élet terén álland. Ha valósulni találna a hír, mit a székvárosi lapok hoztak volt, hogy a minisztérium Magyarország statútumára nézve azon középutat választandja, miszerint annak kidolgozásában kiválólag egy ideiglenes választási törvényre szorítkozzék, s ennek alapján egybehívja a magyar országgyűlést, mellyen az ország alkotmányát s alkotmányi állását illető pontok rendes törvényhozási után, a királyain összeegyezkedés útján állapíttassanak meg; ha tehát valósulni találna e hít, ez mindenesetre a legkedvezőbb fordulat volna az ország ügyeire nézve, s bizonyítná, hogy a fejedelem teljes bizalommal öleli népeit, hogy bízik, miszerint Magyarország népe, midőn hona ügyeiről fog képviselete által tanácskozni, nem tévesztendi el szemei elől a birodalmi érdekeket, s elismerendő, hogy azok csak az ezekkeli őszinte kiegyeztetés mellett megoldhatók békességre, állandóságra s mindkét részről a közmegelégedésre. Békésből, jul. 27. Múlt hó első napjaiban meglátogató megyénket is igazságügyi miniszteri biztos Szerdahelyi Pál úr ő maga, adatokat gyűjtendő az itt fellábítandó megyei törvényszék s jarási bíróságok személyzetére nézve, s hiszszük, hogy a felterjesztést azóta meg is tette, azonban a kinevezések mindez ideig meg nm érkeztek, holott e vidéknek is, mint általában az egész országnak első rendű szükségei s óhajtásai közé tartozik, hogy az igazságkiszolgáltatás minél előbb szabályszerű vágásba jőjön. Igaz, hogy megyénkben még a múlt év november havában rendeztettek A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. JACOPO ORTISZ UTOLSÓ LEVELEI. Olasz regény. Fordította CSÁSZÁR FERENCZ. Folytatás. Október 28-kán. Hallgass, hallgass, — vannak napjaim, midőn önmagamban sem bizhatom; egy rosz szellem éget, izgat és emészt. Talán túlbecsülöm magamat, de lehetlennek tartom, hogy hazánk olly igen el legyen tiporva, mig még életünk megmarad. Mit teszünk mi folyvást élve és panaszkodva? szóval, az egekre kérlek, szót se többé róla. Végtelen nyomorunkról beszélve, talán azt veted szememre, hogy tunyán itt veszteglek? s nem veszed észre, hogy ezernyi kín között téped szét telkemet. Oh, ha a zsarnok csak egyetlenegy volna, s a szolgák kevésbbé ostobák, három elegendő lenne. De, a ki most gyávának gúnyol, akkor bűnösnek vallana; s maga a bölcs inkább sajnálná bennem az esztelen ádázatot, mint a hős elszánást. Mihez akarsz fogni két hatalmas nemzet közt, mellyek egymásnak kegyetlen, örök, esküdt ellenségi, csak azért szövetkeznek, hogy minket békákba verjenek; s hol erejök nem elég, az egyik a szabadság lelkesedésével, a másik az egély vakbuzgóságával amit bennünket, és mi a régi szolgaság s az új szabadosság által mind pulyákká tétetve , gyáva rabszolgákkint nyögünk elárulva, kiéhitve, s föl nem izgatva sem árulás, sem az éhség által! — Oh, ha tehetném , eltemetném házamat, szeretteimet, el önmagamat, hogy semmit, de semmit se hagyjak fen, mi őket mindenhatóságuk s az én szolgaságom miatt büszkékké tehetné. És voltak népek, mellyek, hogy ne legyenek kénytelenek a világrabló romaiaknak hódolni, elhamvasztották házaikat, feleségeiket , magzataikat, s önmagokat, hazájok dicső romjai s tiszkei alá temetve szent függetlenségöket. Lásd PESTI NAPLÓ 119-dik számát. November 1-jén. Jól érzem magamat, még most jól, mint beteg, ki alszik s nem érzi fájdalmait; egész napokat töltök T** urnái, ki szeret, mint saját gyermekét, csalódásoknak engedem át magamat, s azon jó család látszólagos boldogságát valónak képzelem, s enyémnek is. Csak ha az a jegyes nem volna, mert valóban — én nem gyűlölök senkit a világon, de vannak némelly emberek, kiket csak távolról kell látnom. — Spa tegnap este hosszan sorolgatá föl dicséretét, ajánlólag mondván: jó — pontos — türelmes! És semmi más? Bírná bár e tulajdonokat angyali tökélylyel, ha szive mindig olly fásult, és hivatalos arczát sohasem lelkesitendi meg sem a vigságnak mosolya, sem a kegyeletnek szelíd sugára, olly virágtalan rózsabokornak fogom tekinteni, mellynek félem tövéseit. — Mi lesz az emberből, ha ez a hideg, számoló észre bízod ? gonosztevő, aljas gonosztevő. — Egyébiránt Odoardo érti a zenét; jól játsza a sakkot; eszik, olvas, alszik, sétál, s mind ezt órával kezében; s csak akkor beszél lelkesedéssel, ha gazdag és válogatott könyvtárát magasztalja. De mikor előttem ama tanszéki hangon ismétli: „gazdag és válogatott,11 már már nyelvemen van, et nyilván meghazudtolnám. Ha azon emberi őrjöngések, mellyek minden népeknél tudományok s tanok neve alatt századokon át írattak és nyomattak, legfölebb vagy ezer kötetre mennének, úgy hiszem, a halandók önhitségének nem volna oka panaszkodni — de félre ezen örökös értekezésekkel. Addig is magamra vállaltam Tereza kis öcsének nevelését: olvasni s írni tanítom őt. Mikor vele vagyok, arczom földerül , szívem vigabb, mint valaha, s ezernyi gyermekséget követek el. Nem tudom hogyan van, engem minden gyermek szeret. És e leányka valóban kedves! Haja szőke és fürtözött, szemei égszinüek, két orczája fris, fejér és teljes, mint a rózsák, mintha csak négy éves kegyistennő volna. Ha látnád, mint szalad elém, mint csimpaszkodik térdeimre, mint fut tova tőlem, hogy utolérjem, mint tagadja meg csókját s majd ismét mint függeszti az ő kis ajkait számra váratlanél! Ma egy fa tetején állok gyümölcsöt szedegetve, s azon kis ártatlan, felém terjesztve karjait, akadozó hangon kére : az Istenért le ne essem. Milly gyönyörű ősz! Isten hozzád Plutarchosz! mindig betéve hónom alatt. Három nap óta reggelenkint egy kosárkát szedek teli szőlővel és haraczkkal, s betakarom levelekkel, aztán megindulva a patak hosszában, midőn a nyaralóhoz érek, az egész családot fölverem álmából szüreti dalt énekelve. November 12-kén. Tegnap ünnep lévén, egész pompával ültettük át a közel halmak fényeit a templom irányában emelkedő hegyre. Már atyám is megkísértette beültetni e kopár hegyecskét, de a küpreszek, mellyeket ő rakott, sohasem verhettek gyökeret, s a fenyvek még fiatalok. Több munkás segítségével megkoronáztam a tetőt, mellyről a víz szakad, öt nyárfával árnyazván be keleti oldalát, sürü ligettel, mellyet először fog üdvezölni a nap midőn fényesen tünend fel a hegyek ormairól. S épen tegnap szokottnál derültebb nap melengeté föl a haldokló ősz ködétől megmerevült leget. Déltáján eljöttek a pórleánykák is ünnepi kötényeikkel, dalokat s felköszöntéseket szőve a játékok s tánczok közt. Egyik fiatal neje, a másik leánya s a harmadik kedvese volt a munkások valamellyikének; s te tudod azt, hogy parasztjaink, mikor fákat ültetnek, örömmé szokták változtatni a fáradalmat, őseik s dédeseik régi hagyománya szerint azt tartván, hogy azok poharazás kérelmei nélkül nem vernek erős gyökeret az idegen földben. Én azalatt hasonló tavaszi napot képzelek magamnak a távol jövőben, mikor majd öszbeborultan halk léptekkel vánszorgok botomra támaszkodva , magamat az öregeknek olly kedves napsugarakon felüdítni, üdvezelve a templomból kijövő meggörbedt pórokat, kik, midőn az ifjú kor erőben tartá tagjainkat, társaim valónak, és örvendve a késő gyümölcsöknek, mellyeket az atyám által ültetett fák hozaadottak. Elbeszélem akkor rekedező hangon saját, a te és Tereza kis unokáinak, kik közöttem fognak játszadozni, szerény történeteinket. S midőn hideg csontaim amott a már dús és árnyékos liget tövében nyugvandanak, talán egyesilni fogják nyári estéken a gályák szomorú susogásival sóhajukat a falu agg apói, kik hangjára a lélekharangnak , imádkozni fognak azon jóravaló ember lelki nyugalmáért s ajánlani fiaiknak az ő emlékezetét. És ha ollykor a fáradt arató eljöend felüditni a júniusi hőségtől magukkalt erejét, látván síromat, fel fog kiáltani: „Ö, ö emelte e vendégszerető, fris árnyakat!“ — 0 csalódások?! s mint mondhatja az, kinek nincs hazája itt, vagy amott hagyandom hamvaimat ? 0 boldogok , mert mindegyük tudá azt, Hogy sírja meglesz , s nem volt akkoron még Franczhon miatt egy ágy is elhagyatva. DANTE, PÁRÁD. XV-ének. Folytatjuk. ') E harangot De profundisnak nevezik a falusiak, mert midőn meghuzatik , e zsolosmát szokták az elhunytak lelkeiért elmondani. Az olasz kiadó.