Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)

1850-08-26 / 138. szám

futására munkálni, mivel apáink a kínálkozó kevés haszon miatt nem sokat törődtek. — Ezen szorgos tagjai közt nevezett tár­sulatnak öregebb Saller ur dicsérettel említendő, s így re­méljük bízvást, hogy a minap ál - Legier ur által is megemlített sétatér is meg fogja vittatni. Rábaközből , aug. 22-kén. Az aratás elérkeztéig többnyire nyugodtan nézdek­ körül a szorgos gazda kalászos tábláin , mert bár a rozs majd minde­nütt ritkának mutatkozik , de jól telt kalásza s igen tökéletes szeme lévén, mellette a többi mezei czikkek az évi fáradalom kielégítő jutalmával kínálkozának. Azonban az egész júliusban tartott igen gyakori esőzés amint az aratást többször félben­­szakitá, úgy a hordást majd egészen lehetlennté. Sokan félszá­­radtan osztagolván képeiket, a végképi romlásnak útját veen­dők , sőt még a halomra gyűjtött részt is kényszerültek né­­zvellyek szétterítgetni, mások zöldelni indult képeiket tekintve fájdalmasan szemlélték szép reményüket meghiúsulni. E tekin­tetben sokat ártott — a különben sem igen helyeselhető — táji divat, félkeresztenkint szokván kepezni, mert egy helyett fent S alatt mindig kettő látszék áldozatul esni. De a munkás­osz­tály fáradalmit, s amúgy sem legkedvezőbb állású birtokosok körülményit figyelemre méltatva, az igazságos ég a majdnem általános csüggedés idején e hóval meghozta a legkivánatosb nyári meleg napokat. S igy a takarítás, leszámítva az érdek­lett nem kis veszteséget, szerencsésen megtörtént. — Az őszi szalmára nézve a tavaknál sokkal kevesebb, de megnyugtató­kig fizet; a rozsnak keresztje ad 1% mérőt, a búza is meg­adja több helyen mérőjét, az árpa 1%—2 mérőig. Zabból rend­kívüli bőségre volt az aratásig kilátásunk terjedelmes koroná­ját tekintve, de reményünk majd egészen füstbe ment, a foly­tonos zápor által a szemnek igen nagy része földre ziláltatván, a betakaríthatott is igen apadt és sovány szemű.­­ Hogy a termés általában nem ütött ki rosszul, azt átmérőileg ítélve a gabonaár-csökkenésből következtethetni, ugyanis tegnapi heti vásáron Csornán a tisztabuza kapható volt 5 fr. 30 kr.—6 fr. 30 kr., rozs 3 fr. 45 kr.—4 fr., árpa 2 fr. 30 kr.—3 fr., a zab 2 fr. 15 kr. kelt —pozsonyi mérőt és váltó pénzt értvén. A mennyire a gazdaosztály kalászos növényivel tán csaló­dott, a rendkívüli bőséget ígérő tengeri — bár e tájon tenyész­tése nem legczélszerű­bben kezeltetik — és a burgonya helyre illendi; de egy jótevő esőt már ismét szükségelni látszik min­den. — Mindennemű takarmány és legjobb minőségű sarjunk kielégítő mennyiségben diszlett. E kedvező körülményhez já­rul még, hogy a lakosság egészséges,és barmaink is minden résztől mentve vannak. Egyébként vagyunk a régiben, ama csekély különbséggel, hogy kerületünkben a biztosi hivatal egygyel szaporodott s a fő és albiztosok közöl ném­ellyek uj kerületekre helyeztettek. Feltűnő újdonságul nem lehet nem emlitnünk azt is, misze­rint a már máskoron érdekelt Csornán alóli híd építését, hosz­­szu vajúdás után a készületek megtörténvén , megkezdették s foglalkoznak vele. Ezt egyedül azon jólelkű utasok kedvéért hívők megemlitendőnek, kik barmaik kínzását sokalván ama föltéttel vergődtek át nedves időn ama veszélyessé vált he­lyen , hogy mig a kényszerítő végső eset be nem állandó tájun­kat nem fogják látogatni, úgy tapasztaljuk, hogy a régi üdvözleti mód helyett egy időre beállott illy nemű hirfürkészetek: „Mi újság ? Mit be­szélnek az emberek ? Mit hallottál ?“ naponta alábbhagynak s igy az alapnélküli politikai pletyka-hirek lesznek ma holnap mint újdonságok feltűnők. Vidékünk e perczig minden fegyveres erő nélkül van; de azért az általános csend és jó rend folytonos öszhangzatban vannak. Óvatosság ébresztés végett egy gonosz merényletet is köz­lök : A tavaszderékon egy szemtelen, középkorbeli kóbor nő —Pápáról eredetinek adván ki magát — két kis gyermek anyja az érzékeny keblű szülőknek besorzott gyermekeik iránti rész­vétét egy igen vakmerő csalásra nem irtózott fölhasználni. Ugyanis több helységben megjelenvén az érdekbelieknél s édes övéiktőli üzenet színe alatt, mindegyik személyes leírá­sával — a jó ég tudja milly után — megismerkedvén, azon ürügy mellett, hogy ő férje után ismét visszatérend, 270 fr. mellett több sonkát s illynemüeket szegényebb sorsunktól ki­zsarolt ; mig végre egyik károsult által Kapuváron véletlenül meglepetvén a helybeli törvényszék elé állíttatott; de tudtunk­ra eddigelé az összegyűjtött pénz holléte felöl erősen hallgat s börtönben tartatik , igy a jó hiszemben csalódott együgyüek, hihető örökre károsultak maradandnak. Ismeretlen emberre bizni titkunkat, vagy kincsünket eszélytelenség s nem kis lelki szegénység! — Ez­úttal beállott személyes körülményeink miatt levelezői tisztünket megszűntnek kellvén nyilvánitni, a legőszintébb istenáldjonnal veszünk búcsút t. olvasóinktól. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest, aug. 26. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn ada­tik : ,,URIEL ACOSTA“ szomorú játék 5 felv. irta Gutzkow, ford. Bulyovszki Gyula és Nádaskay. Holnap De La Grange asz­­szony új játéksorának elsőjéül „Lammermoori Lucia“ opera. A kar­zat folyvást zárva. —­­ Többször emlékeztünk már— mi emlékeztünk először — kitűnő szükségéről annak, hogy a fővárosban mielőbb fiók­le­vélgyűjtő helyeket kellene alapítni. Ez által mind a postai köz­lekedés tetemesen gyorsittatik és élénkül, mind a közönségnek kényelméről nagy részben van gondoskodva. Az illető felsőbbség rendelkezett is e czélszerű eszme létesítéséről. Most a főposta­igazgatóság jelenti, mikép addig is míg rendes fiók postahivata­lok állíttathatnak , ideiglenesen levélgyűjtő helyekről gondosko­dott a kormány fővárosunkban. Ill l­­­evélgyüjtőhelyek Pesten: 1) a belvárosban Hausner F. L. fűszerkereskedése váczi ut­­czában a vastuskónál 2) Lipótvárosban Kunewalder Lipót do­hányraktára Bálvány-utcza 218. sz. 3) Teréziavárosban Vághy K. füszerkeresk. király­ utcza 1428. sz. 4) Kerepesi után He­­vessy József füszerkeresk. 12. sz. 5) Soroksári ut Ebenfüher A. füszerkeresk. a „két medvéhez.“ — Budán 1) Ráczvárosban Horváth I. M. fűszerk. 554. sz. 2) Krisztina városban Kramplin Alajos gyógyszertárában 414. sz. 3) Vízivárosban Gráf János fűszerk. 18. sz. Ezen helyeken levélgyűjtő ládák vannak kitéve, honnan az összegyűlt levelek napjában négyszer — a főpostahi­vatalba vitetnek át. —­­ Tegnap imittam­ott vig mulatságot tartottak Lajos név­­­­ünnepére. Mik történtek e nap ünnepélyessé tétele végett némelly magán helyeken , nem tudjuk. Ezt talán mások sem tudják. Ha­nem, mint halljuk, a zugligetben népes társaság gyűlt össze víg zene mellett s hangosan éltették a nap hőseit. . . . Eleinte komoly hírek szállongtak e lakoma körülményei s következményei felől. A körülmények nem is hiányoztak, de a következmény nem lett más, mint üres üveg és egy kis mámor. —­­ Végre csakugyan elégtétetett a közönség óhajtásának. De La Grange asszonyt újra sikerült megnyerni nemzeti színhá­zunk igazgatóságának. A derék művésznő még néhány előadásra köztünk marad s előadásait ezentúl már nem fölemelt hanem rendes helyárak mellett élvezheti a közönség. Úgy hiszszük, mindenki sietni fog a t. művésznőnek e néhány föllépését hasz­nálni s miután az eddigi panasz tárgya — a magas ár — meg van szüntetve, a részvétlenség bizonyosan nem fog okot szolgál­tatni uj panaszra. —­­ Csalóközön át Pozsony és Komárom közt rendes posta­közlekedés nyittatott meg. Legalább német lapok igy beszélik. —­­ Utczáinkon nem bátorságos többé az ember személye és ruhája .... A legszigorúbb rendeletek sem vihetnék azt ki, hogy mind a tisztaság, mint a közbátorság érdekében egy kis rendhez szokjanak a házigazdák. Sétál az ember jó reménynyel s észre sem veszi, midőn egyik vagy másik udvarból, kapu vagy ajtó mellől különféle big portékával leöntik. Ez öntözést annyira gya­korolják hogy különben legtisztább utczáinkon , a váczi, úri, dorottya stb. utczákon is lelocsolják az embert . . . Ideje volna, hogy az illető rendőség erélyes intézkedése által vetne véget e visszaéléseknek. —­­ A pesti takarékpénztár hivatala septemberhó­jkán saját házába ( előbb Almási féle ház) teszi szállását, zöldkert- és egye­tem utcza szegletén a 2dik emeletbe. — s Smicziklas görög pöspök biztos tudomásunk szerint, Horvátországból Esztergomba utazott,ott a püspöki gyülekezetben résztveendő. — f A cholera még folyvást veszélyesen mutatkozik imitt­­amott. Tegnapelőtt egy mivelt külsejű egyén szemünk láttára szédült el a fölszelt görög dinnye mellől, mellyből már előbb jól lakott. Az illető hatóság minden intézkedéseket megtett, miket a közegészség föntartása megkíván. A Semmi kétség benne, hogy ha az a feladat, valamelly tért vagy helyet, mellynek rendeltetése csín és tisztaság volna, ellúzítani , elundokítani, s kórfejtő dögleletes párolgás kifor­rásává tenni , e derék feladatnak Pest városában mindenek felett iparkodnak megfelelni, s valóban meg is felelnek. Ezen azonban nincs miért megütközni, csak a civilisatio magasztalt czéljának felelnek meg, melly nem egyéb, mint minden intézményeket minél visszásabb ellentétbe hozni a természettel és az emberi von­zalmak összegével, miként erről minden tisztán látó meg van győ­ződve .... Legújabban ugyan mit találtak fel ? Jutna-e, nem mondjuk egy felvilágosult embernek, de csak egy vén patriarchá­lisnak is eszébe, azon helyet, hol naponkint sőt óránkint, jár kel, orrkínzó s bűzfejtő szemétdombokkal szegélyezni körül ? Valóban nem jutna. S Pest városában, nem tudjuk, kinek, még­is eszébe jutott. Azon hely , hol a halpiacz irányában átszállító csónakok kikötnek, egyszersmind a város szemétgödrévé graduál­­tatott. A napnak majd minden órájában találhatni ott lerakodó szemétszekereket, a­ szemek gyönyörködtetésére , az orrok kéjel­­gésére, az egészségnek pedig hallatlanul lelkismeretes előmozdítá­sára. A ki pedig olly perezben ér az említett térre, mellyben egyetlen szemétszekér sem volna ott, tekintsen körül, keresvén okát a rettentő bűznek, melly orrát annyira meghatja, hogy csak­nem lábáról is leszédül, s azonnal látni fog kecses symetriával elsorozva az ékes dunaparton , jobbra és balra a kikötő körül, felséges szemétgúpokat,mellyeket nyomorult koldusok és koldus­nők , szinte szívreható virágai az uralkodó emberboldogitó társas szerkezetnek , vas kamós botjukkal túrnak szét, maguknak azon roppant szerencséjére, hogy a dögleletes tömegből egy (de csak általuk) használható rongyot, vagy tán épen egy megrágható hul­ladék-torzsát kaparjanak elő, másoknak pedig abbeli örömére, hogy a felháborgatott bűz-szer-gápok annál bővebben ömleszszék szerte orrkéjelegtető tartalmukat, az utálatos egészségnek, minél jóravaló embernél nincs nagyobb baj , minél messzebb elűzésére. S e gyönyörből a boldog budapesti emberiségnek mind azon része, melly a halpiacz és Rudasfürdő közt átcsónakázni kénytelen, mind pedig azon része, amelly az illető tér közelében lakik , vagy piaczi dolgait végzi, nem egy, két vagy három nap óta, hanem több hetek óta kapja ki osztályrészét .... Ki mondja már most, hogy Pesten nem legjobban felelnek meg azon feladatnak: a jót elron­tani , a szépet ellúzítani, az egészséget káranyaggal eltölteni ? Hát ha még azon nyerességet is ide számoljuk, melly a dunapar­­tot erősödésben éri, kétségtelen lévén, miszerint semmi sem ad szilárdabb erőt a szakadozó partoknak , mint a rothadó szemét­­buczkák ? Ha e tetemes nyereségre is gondolunk, akkor e hallat­lan ildomos eljárásért kétszerezni kell dicséretünket­­ Francziaország. A nagy vízáradás, melly Belgiumban még a vasutakat is el­öntötte, egy időre a párisi tudósítások megérkezését igen ren­detlenné tette. Azonban az már annyira leapadt, hogy aug. 49—ki hírek rendesen elérkeztek. Páris, aug. 19. A közt. elnöknek a lyoni lakoma alkalmá­val mondott beszéde különféle megjegyzésekre szolgáltat al­kalmat. Az említett beszéd ritka ügyességgel és ugyan­olly határozott nyíltsággal volt szerkesztve. Az elnök abban min­den statuscsim­áli gondolatot megtagad, s magát Francziaor­szág akaratára bízza. E nyilatkozat hasonló az élysée-i lapo­kéhoz, melly két nap óta észrevehetőig változott, főleg az elnöki hatalom hosszabbítását, s az alkotmány revisióját illető­leg , s hihető a fogadtatási modor eredménye volt, mellyet elég jónak lehet ugyan mondani, de mégsem ollyannak, mellyből némelly emberek valami nagy következmény várá­­sára érezhették volna magokat feljogosítva. Meg kell vallani, hogy Bonaparte Napoleon­ Lajos minden beszédében, mellyet még tartott, nagy hevenyészi tehetséget árult el. Nem egyedül a lyoni municipalitáshoz tartott beszé­de dicsekedik e kitűnőséggel, hanem mindazok, mellyeket eddig még tőle hallottak. Főleg az, mellyet a lyoni polgár­mesternek mondott, tökéletesen alkalmas arra, hogy nagy sen­­satiot gerjesszen, miután valóságos hitvallást tartalmazott, a statuscsinokat tökéletesen leveri, s az elnököt egészen új helyzetben mutatja , szóval hogy magunkat a Patrie szavaival fejezzük ki: e beszéd valóságos tény. A legitimista lapok, mellyek abban megtámadását vélték szemlélni pártjuknak, mód nélkül haragusznak reá, s e dicsérő és elismerő szavak alá rejlik boszusokat. Az Union, Berry­er orgánuma azonban ez elismerő hangból kiesik s egy e­gyéni fogadtatást illető czikkét illyformán végzi: „Jóakaratunk viszonzásául nekünk is meg fogja engedni az elnök úr, miszerint pártunknak sincs valami olly követelése, melly a nemzet jogával ellenkeznék. Ő tudja , hogy a nemzet maga önrendeltetésének ura, s kétségtelenül majd egész tisz­telettel kijelentenél­, miilyent tart ő a legczélszerübbnek. — Mi az öntagadást, és a személyes ambitiót illeti, mi megfo­gunk Napoleon Lajos rendelkezéseiről emlékezni, ő késznek nyilatkozik példát adni, ha szükséges. E szó elegendő a nem­zetgyűlésnek a szükséges szabadságát biztosítani akkor, midőn az az alkotmányt fogja új tárgyalás alá venni, s meg lehet győződve , hogy az elnök engedelmeskedni fog, ha szükséges az alkotmánynak, s fogja tudni követni Cavaignac-ot, ki letu­dott szállani a hatalomról nagy önmegtagadással, és nemes egyszerűséggel. A nemzetgyűlésnek nem leend szüksége Sa­lamon ítéletére, mert Francziaországot nem lehet olly gyer­mekhez hasonlítani, kinek szülője nem bizonyos; annak meg­van saját története, melly megtanítja honnan származik, hon­nan jő nagysága: nincs tehát szükség egy fogadott atyára, akkor, midőn a legitim atya még él.“ Németország.­­| Porosz lapok, még pedig a kormánynak is, roppant zajt ütnek egy az ausztriai kormány által Poroszországhoz küldött emlékirat fölött, melly a porosz politikának győzelmét, s az ausztriai kormány visszavonulását jelentené. A felemlített lapok szerint Ausztria kijelentette volna, mi­szerint nem volt joga a mainzi alparancsnoknak meghagyni, hogy a badeni seregek átvonulását akadályozza meg; továbbá felszólítja Poroszországot egy választott bíróság alkotására, melly e kérdést mielőbb eldöntse. Ha e hír valósulna , kétségtelen hogy az ausztriai külpoli­tika , midőn nem vala bizonyos e kérdés keresztülvihetésén, azt mégis azt olly szélsőségig vitte volna, honnan a visszalé­pés nem épen könnyű. Egyébiránt mi még e stádiumon sem osztjuk némelly bécsi lap véleményét, melly illy esetben va­lami roppant veszteséget lát. A politika főleg a jelen körül­mények befolyása alatt áll, nagy előre számítás csak békés és nyugalmas időkben lehet, egy izgatott kor más eljáráso­kat igényel, s ha valamelly szárazföldi kormány a messze távolba tűzte ki czélját, legfölebb az látszik ki belőle, hogy merész de az idők igényeit nem fontolja meg eléggé; igaz gyakran fejlődhetnek e merészségből bonyodalmak, gyakran ezek elhárítására visszalépés válik szükségessé, melly azonban sohasem olly veszedelmes mint sokan gondolnák csak élet­bevágó tárgyakat ne érdekeljen. Formaságok és másod, vagy épen harmadrendű tárgyaknál illy visszalépések nem nagy jelentőséggel bírnak, s ha létezik lap, melly illyet bűn gya­nánt ró fel, elárulja magát hogy inkább logikus, mint poli­tikus. A politikának is megvan ugyan logikája, de csak addig még a másik oldalról is az követtetik, miután azonban ez iránt még a világon senki sem volt biztosítva, e bizonytalan­ság is mutatja már, hogy a logikának szőkébb körbe kell vo­nulni , s az egyes tények elmellőzésére, vagy a viszonyok igényeire czélszerű intézkedésekre kell szorítkozni. Nem mondjuk ezzel azt mintha igen jó dolognak tartanék e vissza­lépéseket, épen nem tartjuk annak, s szívesebben látnék a kisebb távolságú czélokat, de másrészről ha az megtörténik is, valami valóságos csapást nem tudunk benne felfedözni. — Anglia valami nagyot vesztett-e a franczia differentiákban visszalépése által? Mi nem hiszszük. Berlin, aug. 20. A tegnapi minisztertanácsban a király maga elnökölt; a tanácskozási tárgy ismét a német kérdés volt, főleg pedig az ausztriai kormány körirata, melly a ba­deni seregeknek Mainz környékébeni átmeneteit, s a szövet­ségi tulajdon kezelését tárgyazza, vétetett leginkább vitatás alá. — A porosz-ausztriai egyenetlenségnek úgy látszik vége van, egyik is a másik is engedett. Poroszország meg fog Frank­furtban jelenni, s Ausztria nem akadályozandja a porosz törek­vések némellyikét. Az unió-­ak itt nem tudnak boldogulni, sze­retnék halálát hivatalosan tudatni, de nem tudják a módját, mikép lehetne ez ügyet gene nélkül eltemetni, miután jó egész­ségéről olly gyönyörű orvosi bulletinek jelentek meg. Nem hiszszük , hogy Poroszország valami hátulsó ajtót magának nyitva ne hagyna, hogy szükség esetében, vagy adandó alka­lommal azon ki és be­mehessen, s Németország egysége ki tudja meddig lesz ismét kérdés alatt. Igaz senki sem vádolhat bennünket rész­jóslással, megmondók régen már e szép törek­vésekből mi sem lesz, mediatizálni kellenek e czélra, pedig nagyban, ez operatio azonban nagyszerűbb mintsem egyik vagy másik belefogni merészelne. Soha egy ügy tan több szintett erélylyel, s több valódi léhasággal nem kezeltetett, mint a porosz kormány részéről a német. München, aug. 17. A N. Münchner Ztg. Írja : Mint érte­sültünk, ő felsége, Otto Görögország királya, kinek bajor földjei közelgő megérkeztét már jelentettük, egyenesen Ho­­henschovangauba menend , felségét királyi testvérét megláto­gatandó, onnét pedig Aschaffenburgba királyi szüleihez me­nend, azokkal később ide fog érkezni s egy ideig itt tartóz­kodni. Frankfurt, aug. 18. Haynau t.sz.n. nemsokára megér­

Next