Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-12 / 153. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8. — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre 9 „ 15 , „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 153. Szerkesztési iroda : Dri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Csütört., sept. 12-kén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­ri­­­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magánviták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, sept. 12-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, sept. 10. Baden hivatalos nyilatkozata, mi­szerint a szoros­ szövetségbe be nem áll, ma ide meg­érkezett. Aachen, sept. 7. Haynau Ibsza. Londoni útjából ma itt keresztül ment. Berlin, sept. 10. A baloldal több tagja, mindkét ka­marától , a minisztériumhoz kérvényt nyújtottak be, a kamaráknak nov. 1-jére leendő összehívásáért, akul a német ügy állását hozzák fel. Slezvigből jött hírek sze­rint a mai nap nagy csatának néztek elibe. Páris, sept. 9. Salvandy Claremontból Frohsdorf­­ba utazott. Napóleon Cherbourgban császári hangú be­szédet tartott. Trieszt, sept. 9. Kossuth nővére Athénből ma ide érkezett. Konstantinápoly, aug. 29. A török hajóhadnak meg­­parancsoltatott, visszamenni a Dardanellákra. Athen, sept. 3. Cultusminiszter Karfiodaki tegnap­előtt esti 6­ órakor, midőn nejével és Antoniadis ta­nácsossal egy sétakocsizásból hazatért, szekeréből ki­lépve , pisztolylövések által megöletett. Hat golyó ta­lálta szivéhez közel, s még azután két kínos óra múlva szűnt meg élni. A gyilkost két társával, kik mam­oták, befogták, úgy látszik meg voltak fizetve. Mint gya­nítják, a közelebbi választások szolgáltattak reá okot. Zara, sept. 6. A bosniai főnökök írásban megegye­zésüket jelenték ki az uj ferman felett; titokban azért a forrongás és elégületlenség foly. Omer pasa, mig a kiszabott feltételeknek eleget tesznek, három vagy négy főnököt keresekül, magánál visszatartott. Omer pasa Krajnába ment. ______ AZ OSZTRÁK BIRODALOM ÉS MAGYARORSZÁG. VII. . ?. Mielőtt megkezdett értekezésemben tovább halad­nék , még egy, nem csekély fontosságú tárgyról he­lyén hittem itt emlékezni. A kérdés ez­ ,Kivihető-e Ausztriában, hogy az egy és nagy biro­dalom , habár csak hivatalosan is, germanizáltassék ? Jól tudván azt, hogy a merev központosításnak ez mel­­lőzhetlen postulátuma gyanánt mutatkozik ? Nálunk, mindennapi tapasztalás szerint, vannak stá­tusférfiak, kik e kivitelt lehetségesnek hiszik. És van­nak számos hivatalnokok s nem­ hivatalnokok, kik ab­ban nemcsak tökéletesen hisznek, de a legnagyobb buzgósággal fáradoznak is! Valóságos Sysiphuszok. Hogy e czél a birodalmi minisztérium által kitűze­­telt, azt én egészen természetesnek találom. Mert az egész közigazgatás, az egész jogkiszolgáltatás minden szálait a középponti kormány tartván kezeiben , nem is képzelhető, hogy a miniszteri kareatkban minden nem­zetiség számára egy légiója tartassak a fordítóknak, kik — az ügyek véghetlen késleltetésével — az egyenjo­­gúsított nemzetek anyanyelvén érkező beadványokat németre áttegyék; olly tanácsosokat pedig hol találjon a korona, kik — egyéb szükséges tulajdonokon túl, még — a birodalomban létező minden nemzetek nyel­vét is tökéletesen értsék és beszéljék? A német nyelvnek tehát, legalább hivatalos supre­­matiája, a merev központosításnak valamint természe­tes, úgy múlhatlan postulátuma. Előttünk e részben Francziaország példája. Ott a gall, brit, és frank fajszínezetek , mint szinte a német Elszász is, egy franczia nyelven kormányoztatnak. Másik része a kérdésnek: vájjon csakugyan kivihe­­tő-e az? állván tagadhatlanul azok, miket előbbi czik­­keimben a különböző népfajok mai vágyairól felhozok. ?Nem akarok itt hazánk legközelebbi múltjára analó­­giakép hivatkozni. Tudjuk, mi történt nálunk kicsiny­ben , hová vitt, s mikép aknáztatott ki túlbuzgó ma­­gyarítási hevünk? . . . Azon szempontból fogván fel a dolgot, hogy a ha­talomnak semmi sem lehetetlen, talán a kérdés e ré­szére igenlőleg felelhetünk. De a merő hatalommali kormányzás tartósságába il­domos státusférfi, kivált napjainkban, alig fog bízni. És alkotmányos országban ki leszen az, ki merő ha­talommal akarjon kormányozni? midőn e két eszme: alkotmányos élet és merő hatalom, egymás mellett meg nem férnek, egymást kölcsönösen kizárják; s így, ha amaz valósággá akar és kezd lenni, ennek (a merő­ ha­talomnak) szükségkép meg kell szűnnie. És ott, hol a merő hatalom megszűnt, kezdődik ha­tára a germanizálási szándék és műtétet enyésztenek. A kivitel tartós sikerét a jövő mutatja meg. Én ab­ba nem hiszek, s a kísérlet eredményét legfölebb is ideiglenesnek tartom. A­helyett azonban, hogy ennen okaimat hoznám fel, jónak látom idézni egy franczia publicista legújabb munkájának e tárgyra vonatkozó né­hány sorait, megjegyezvén, miszerint ezen író, vala­mint nagy hajlandóságot tanúsít Ausztria többi népei iránt, úgy nemcsak nem barátja a Magyarnak, de sőt határozott ellenszenvvel viseltetik iránta. Az osztrák birodalombeli pórság jobbágyi viszonyai­nak még Metternich úr által tervezett javításáról érte­kezvén, így szól többek között: „Daczára 11­d. József sükeretlen kísérleteinek, daczára a császári korona alatt egyesült nemzetek új irányinak, létez­tek Ausztria statusférfiai közt optimisták, kik még lehetsé­gesnek hitték a központosítást, s kik a földmívelő osztályt il­lető polg. törvények egyformaságában egy lépést láttak azon egység felé, melly összeforradást szül és tartósságot........Ha tehát a Metternich úr által kezdett reformoktól nagyobb biz­tosságot lehete is remélni........nem kelle mindazáltal álmodni a II. József által siikertelenül megkísértett assimilatioról, melly már nehezebbé vált.... A társadalmi érdekek ki lettek volna egyenlítve, de a nemzetiségiek, mellyeknek szinte megvan az ő fontosságuk, még nem. „ — Ez volt Ausztriában a szellemek iránya, mellyről el­­lehete mondani, hogy baljóslatúig (fatalment) a szövetkezés felé tart, Metternich úr reformjai a helyett, hogy késleltették volna azt, csak siettették.“­­) Ezeket a franczia publicista 1845-ről irá. Azóta sok megváltozott, s pedig hitem szerint oda, mit ő fa­tálisnak nevez. De szavaihoz minek írnék hosszabb commentárt? Székes-Fehérvár, sept. 7. R. Hol jelen körülmények közt a politikus, — midőn mégis ezek egész tömeget tettek mindenütt azzá, — ki az európai kérdések áldatlansága mellett, s a legtöbb állodalmak bel­­szervezési terveinek is betudásával, megoldaná nekünk e kér­dést : hány év­folyama érleli meg valahára a közösen és szá­zadok óta óhajtott, de nem csupán papirosra írt világbékét? É­s mikor lesznek tökéletesen megnyugtatva a népek annyira, hogy, forradalmi eszmékkel nem bíbelődve, egy nemesebb szellemi művelődésre, a különféle cselszövények által száz­szorosan megfertőztetett erkölcsök megjavítására, s ezeknek szivekbeni meghonosítására törekedendnek ?­­ Mindazon okok, mellyekért napjainkban tábor­i táborral szemközt áll, legtöbbnyire anyagi jóllét­, az érzéki hajlamok kielégítése­ , a nemzeti nagyság és boldogság kifejlesztésére irányozzák. Elég nemes czélzatok — s egyelőre a szellemi erők könnyebb kifej­leszthetése alapjául is tekinthetők — de még nem kielégítők ! Mert: Mindenkinek tapasztalásból meríthető saját benső, elfogu­latlan öntudata szerint: a lélek, e nemesi rész is, megkí­vánja a magáét; neki is megvannak elvitázhatlan postulátu­­mai, mellyek miglen kinem elégittetnek, minden anyagi jóllét mellett sem álland helyre — az anyagiaknál többet, fensőb­­bet, szellemit, a lelki megelégedést is óhajtó — keblek rej­­tekében az édes nyugalom. Ezt csak czélszerű, jó nevelés eszközölheti. Míg e fontos tárgyra a fölületesnél nem fordíttatik több gond, sőt Európa némelly, különösen hidegebb éghajlatú, állodalminál, talán épen az érintett czélt előmozdító eszközöknek, az iskoláknak meggyéritése által az észnek csak szellemi törpesége szándé­­koltatik: addig, nézetem szerint, ideig óráig tartható igen, — de tökéletes, állandó elégültség nem uralkodhatik. C1) Hippol. Desprez: des peuples de 1’ Autriche et de la Turquie, sat. Paris, 1850. — I. Köt. 191 —193. 11. A PESTI NAPLÓ MÍJTARA. TÁTRAI LEVELEK. BERECZ KÁROLYTŐL. I. (Folytatás.) Nemsokára elértük Zólyom városát, messzire sötétlő várá­val. A vár fényes napok emlékeit ébreszté föl bennem. Huza­­mosb ideig mulatozott itt gyakran Mátyás király, fényes ud­varával. Bethlen e falak közt tartá, a Pozsonyban kezeibe esett koronát. I­ só Lajos 1378-ban itt tartá szabad ég alatt a me­zőn , melly most is Rákosnak hivatik, azon hires országgyű­lést, mellyen Hedvig leányát Jagelló lengyel királynak eljegy­­zé. A régi boldog idők emlékéül megemlítem azon nagyszerű vendégséget, mellyet Zólyom városa egykor Mátyás király tiszteletére adott volt. A roppant költség 12 — mond tizenkét forint volt. A fényes királyi ebéd megnyeré a király tetszését, s elégedettsége jeléül titkárának hét — mond hét — váltó krajczárt ajándékozott. Ehez képest a pesti pinczérek borra­valója csakugyan több, mint fejedelmi ajándék. Dicső, olcsó világ ! hová tűnt a te országod ? ... Elenyészett az, mint a magyar fölirat Zólyom városa utczáiról. Hajniktól jobbra egy kiálló bérczen áll a szliácsi fürdő. Magas sűrü fasorok, csinos épületek tűnnek az érkező sze­mébe. Melegen sütött a nap, midőn megérkezem, néhol a fák has árnyában apró társaságok élték az unalmas időt, beszél­getés , kártya s pipafüst között. Szekerem ott állt az udvar közepén, egy megelőző lélek sem közelite felém-------azt sem tudtam: jobbra-e, vagy balra, vissza-e, vagy előre? De eszembe jutván a fürdőinkben divatozó szolgálati non-bhalance, elindultam egy szobalány- vagy pinczér-forma egyéniség ki­halászására. Az ebédlőben asztalkendők halmaza között dél­utáni álmát élvező egy szolgát pillantok meg. Miután felkelte­ nem sikerült, szoba és istáló után tudakozódtam tőle. Eluta­­síttatom. — Ez nem az ő metler-je. Ez a Jeané, ki most istentudja, hol barangol, várjak, míg előkerül. — Köszönöm. — Bejártam a kis kertet, hol társaságot látok, talán ismerősre akadok. Csalatkozom. A feszes, kétemeletes kürtő-kalapok alól egy ismerős arca sem tűnt ki. Visszatértem az ebédlőbe, enni kértem a horkoló cerberustól. Nincs — várjak estig. Majd fagylaltozni akartam, ennek csak emléke van a boldogabb múltból. — Kérem a vendégek névsorát. „Itt csak a Herren Hofrath-ok szokták nevöket bejegyezni.“ „Ez a világ nem az én világom“, dúdolom magamban; innét még ma tovább utazunk. Befutottam a fürdőtermet, a sétá­nyokat, és könnyült lélekkel hátat fordítok a vendégkergető Szliácsonk és szemetes sétányainak. Mindamellett, hogy Szliács előttem nem a legkedvezőbb alakban tűnt fel, nem akarok ér­demeiből semmit levonni. Elismerem kitűnő gyógyerejét, szép fekvését... a­mi előttem terra incognita, arról nem szólhatok. A feszes, barátságtalan külső, ugyanazt gyaníttatá velem, hogy a mulatság nem a legpompásabb; de ezért hajló vagyok el­hinni, hogy van ember, ki az illy légkörben is jól mulathatja magát. — Előttem­ Tátrafüred vad regényes szépségei, patriar­kális élete , otthonossága lebegtek; de a világért sem ronta­nám el másnak gusztusát. — Szliácson a gyógyforrások leg­inkább említésre méltók. Van egy nagy terem, s ebben több tükörfürdő, külön nevezettel, s különös sajátságokkal. Az el­nevezések kissé aristokratikus szaguak : „Úri fürdő, — pol­gári fürdő, — és parasztfürdő.“ Az úrifürdő nagy mennyiség­ben fejti ki a fojtó szeszt, mit apró lobogókkal szoktak a víz­­szinéről tovahajtani. — E fürdőkben nyilvánosan és társaság­ban szoktak fürödni, s nemi különbség nélkül. Ezelőtt leg­alább így volt szokásban, most, miután tiltó rendeleteket is olvastunk e tárgyban, nem állíthatom. Egyébiránt az egész szokásban semmi illedelemsértő , s erkölcsiséget felforgató sincs. Mindkét nembeli, illendő fürdési öltözékben jelenik meg, a társaság körben ül, nyakig vízben i­s megkezdetik a conversatio, mintha csak valamelly szalon pamlagain ülne a társaság. Azok a fürdő fökötecskék, nyakkendők, óriási köpe­nyek, alig engednek egy pár szemet látni, úgyhogy akármelly jámbor praelat — istenesen megfürödhetik illy társaságban. Az erkölcsiség lábbal tapodóit, nemcsak fürdőkben kell ke­resni; ott vannak azok a társaságos élet minden rétegeiben, általános hajtóvadászat talán tenne valamit, de úgy — egy­­oldalról csupán, kár volt a szegény fürdőkre ráijeszteni. Amphitheatralis hegylánczolattal kerített völgyben, a Ga­rant kanyargásai mellett, még napvilágon érteni Beszterczére. E kedves, megragadó külsejű város gazdagon kárpótoló az el­hagyott Szliácsot. Gyönyörű fekvése, csinos utczái, apró virágkertei a házak előtt, kedves női arczok az ablakokban, már belépéskor kedvezőn hatnak az idegenre. Omiiosus nevű fogadóba szálltam, a „Rákhoz.“ — Zárdához inkább, mint fo­gadóhoz hasonló épület, bemeszelt magyar fölirattal. Szegény magyar betűk! Ott kisértenek, halványan a falakon, mintegy olvastatni akarva magukat. Beszterczén pár napot mulattam. Az épületben, hol szállva valók, hajdan Bethlen Gábor és Rákóczy Ferencz is időztek.

Next