Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-18 / 158. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr.30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 158. Szerda, sept. 18-kán. Szerkesztési iroda : Dzi­ntcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­ii­vatalában. Budapest, sept. 18-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, sept. 15. A Deutsche Reform fontosnak tartja azon körülményt, hogy miután a kurhesszeni kormány Bockenheimba áttetetett, hol egy zászlóalj porosz katonaság állomásol, a kormány megparancsol­ta a zászlóaljnak, hogy Kurhesszenből vonuljon ki. Hannover, sept. 13. Hat zászlóalj hannoverai kato­naság állíttatott fel a hesszeni határokon. Hannover, sept. 14. A hesszeni választófejedelem tegnap est­e ide érkezett. Utána mindjárt megérkeztek Baumbach és Haynau urak is. Ma mind­hárman, kü­­lönvonaton tovább utaztak Köln felé. A választófeje­delem egy óráig a királynál volt. Schwerin, sept. 13. A bíróság ítélete megérkezett. Az alkotmány kihirdetése érvénytelennek nyilvánitta­­tik. A nagyherczeg köteles országgyűlést a jövő őszre összehíni. Hamburg , sept. 14. Az épen most érkezett reggeli vonat a tegnapi közleményt bizonyítja: a főhadiszállás Wittenseeben. A veszteség mintegy 250 ember. Más ponton további támadást várnak. Darmstadt, sept. 13. A kormány még az év vége előtt az adó megajánlását indítványozza. Lehne az adó­megtagadást. Kurhesszenhez egyhangúlag hazafias hála szavaztatott. Turin, sept. 11. Úgy hallatszik, hogy Pinelli Ro­mából visszatérend. A pápa nem akar addig egyez­kedni, m­ig Franzoni szabad lábra nem állittatik, s a Liccardi-féle törvény félre nem létetik. Tegnap az Opi­­nione ismét megjelent. Lezáratásának oka egy czikk, melly a pápa egyházi és világi hatalmának határiról szól. Nápoly, sept. 7. A letett tábornokok közt van Sau­get és a térparancsnok gróf Statella. Roma, sept. 10. A 16-dik sz. franczia gyalog­ezred Cimtavecchiába indult, hogy Algierba evezzen. Paris, sept. 13. A Liberté, orleanista közlöny, is­mét megjelent. Az elnök tegnap éjfélkor megérkezett. A Siécle jelenti, hogy a két bourbonág kibékülésérel a manifestum a közelebbi héten megjelenend. Turin, sept. 13. A kormány Pinelli után egy gő­zöst szándékszik Civitavecchiába küldeni. Roma, sept. 11. Egy pápai rendelet az állodalmi minisztériumot következőleg szabályozza: bel-, igazság-, pénz-, kereskedelem-, földészet-, ipar- és szépművé­­szet-, közmunka- és hadügy, élén egy egy bibornok, mint állodalmi titkár, fog állani. Egy második rendelet az állodalmi tanácsot szervezi; állani fog 9 rendes és 6 rendkívüli tanácsosból; elnöke egy bibornok. Kasszel, sept. 16. A miniszterek elleni vád a féltör­vényszéknél még el nem döntetett. Bauer még főpa­rancsnok. Egyelőre a kormány további lépéseit várják. A csend még sehol sem zavartatott meg. MAGYARORSZÁG KÖZIGAZGATÁSI SZERVEZETE­ I. Közöltük lapunk tegnapi számában a birodalmi kormánynak Magyarország politikai közigazgatását tárgyazó határozatait. Megvan ezen határozatokban azon egység és öszhangzás, mellyel az uj idő kormányférfiai az országlástan minden ágai­ba , az együve nem tartozó elemeknek szétrakása — s viszont a különválasztott munkássági köröknek egy központba gyűj­tése — által, behoztak. Ez a legvégső szélekig vitt centralisationak elve, és ered­ménye egyszersmind. úgy látszik a franczia codex feküdt a tervező előtt, midőn határozatait irta. A politikában századokon át különvált töme­gek csoportulását vesszük észre egy központ körül, hason­lóan az égi testek roppant gravitatiojához. Ennek oka a rész­letesnek viszonyában van az egészhez, az általánoshoz. A történet, mint hagyomány, nem találja ma a pusztán törté­neti rész által igazolását, de azon vezető eszme által, melly­­nek az esemény csak alakja. Ezen egységre törekvés, sark­elve volt a kormány politikájának első fellépése óta, azért természetesnek találjuk amaz eljárást, és következetesnek. De mi a közigazgatásnak szóban levő szerkezetét tisztán for­málisnak tekintjük a jogintézetek annyi nagyszerű tárgyai közt, mellyek valamelly nép politikai életét alkotják, s mely­­lyek ránk nézve , csak a Magyarországnak adandó alkotmányi statútum által lesznek nyilvánvalókká. Megismertetjük e szerkezetet, hogy mégis bírálhassuk. Kiemeljük sarkpontjait. A közigazgatás élén áll, a tartományi helytartó. Az ország öt közigazgatási kerületre osztatik ; a kerületek: megyékre; a megyék járásokra. A kerület közigazgatását a főispán vezérli; a megyéét: a megyefőnök vagy ispán; a járásét: a járási biztos, vagy szol­­gabiró, a melléjük rendelt személyzettel. Az elosztás egyszerű és egymásból folyó, mint ez rendesen a központosításnál szokott lenni. Tehát az alak a régi, a lé­nyegre nézve az a különbség, hogy a helyhatósági rendszer mellett a tisztviselők választottak, a mostani szerkezet mel­lett pedig kineveztetnek. Ha a tárgy ide tartoznék, azt lehet­ne kérdésbe tenni: az alkotmányos jogok gyakorlatának mely­­lyik rendszer mellett van erősebb biztosítéka? A kérdést egye­nesen Toquevillehez utasítjuk. Egyébiránt úgy találjuk , hogy a politikai közigazgatásnak a kormány által felvett ezen rendszere, nem zárja ki a status alsóbb elemeinek szabad és független mozgalmát, egy jól ér­telmezett és alkotott községrendszer mellett. Ezen állításunkat magából a közigazgatási szövegből olvassuk ki, hol a XIV-ik szakasz folyamában az mondatik: a politikai orgánumok hatásköre magában foglalja — a községi ügyekre vonatkozó minden intézetek s rendelkezések feletti őrködést. Az őrködés vagy felügyelés, nem tesz fel időleges engedel­­met, tehát, parancsoló akaratot sem, csupán módosító szabá­lyokat, hasonlóan a sajtó- és egyesületi jog körüli eljárás­hoz, hol a praeventív szabályokat a repressiv törvény kizárja. Ez a felügyelésnek értelme, magasabb jognézet­ és az alkot­mányos fogalmak szerint. Ugyancsak a XII-ik szakasz szerint: a politikai hatóságokat, a belügyminiszter hatáskörébe tartozó minden ügyeken kívül, a más minisztériumok ügy­körébe tartozó mindazon tárgyak illetik, mellyek, az illető minisztériumok által egyetértőleg kibocsátandó törvényes szabályokban ki fognak jelöltetni. Az igazgatási tárgyak száma mindig növeli a szabadságbeli akaratot arra nézve, a­ki igazgat, s megszorítja annak jogkörét, a­ki igazgattatik. Tehát itt a kormány előnyben látszik lenni, ha a XIV-ik szakasznak csaknem mindenik pontja őrködés- és felügyelésről nem szólana, melly kifejezés csak a szabad­ köz­ségi rendszerből származható közvetítőt teszen fel. Ellenkezésben látszik lenni állításommal, a IX-ik szakasz második pontja, mellyben a közigazgatási tisztviselők, az összes ügyvitelért felelősekké tétetnek. Ez a pont kizár minden kétséget, mivel lehetlennek mond minden bizottmányi igaz­gatást ; de ha itt a magunk védelmére Anglia collegialis és felelős rendszeréhez nem folyamodunk is; megint a XIV-ik szakaszhoz fordulunk, hol tömérdek a felügyelés; meg most az egyszer a chartához is, mellyben a szabad-községi rend­szer megigértetett s a birodalom némelly tartományiban már be is hozatott. Van még valami, mi figyelmünket e szerkezetben magára vonta : a III-ik szakasz negyedik kikezdése azt mondja, hogy a kerületi főispán végzései elleni fölebbezések a minisztérium­hoz intézendők, melly ezek felett vagy maga határoz, vagy a helytartó által határoztál. Ez a pont az igazgatottaknak szabad, önkéntes és nem kényszerítő engedelmességet enged, legalább fenhagyja az utólagos orvoslás útját. Ebben némi maradványát látjuk a re­­praesentatiónak. S bár magában az egyesületi jogban, a ké­­relmezési és folyamodványi jog már benfoglaltatik, mégis jól esik látnunk, hogy az érintett pontban, ezen jogok ismé­telve megerősíttetnek. Ugyancsak a III-ik szakasz utolsó pontjában az mondatik, hogy azon esetek és módok, mellyekben a minisztérium és kerületi főispánok közötti közvetlen ügyleti érintkezésnek van helye, a hivatalos utasítás által fognak meg­állapitatni. Ebben a pontban biztosítékot látunk a tartományi helytartó netalán előforduló visszaélései ellen. Az önkény zsarnokság A PESTI NAPLÓ MITÁRA. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. I-s. Fejezet Mellyben Liliputi nagy vállalatokra készül. A helység, vagy tulajdonképen uradalom, hol hősünk szü­letett , ezennel fel van tárva az olvasó előtt. Annak a hijjával vagyunk, hogy a megyét is megnevezzük, hanem ez az or­szág új politikai felosztásával a földabroszról elveszett, ha­sonlóan a Niger vizéhez, mellynek merre- és hova fordulását, még eddig minden földiró és statisticus elvesztette szemei elöl. Elég az hozzá, hogy a liliputi uradalom 1845. ápril 25-én úgy nézett ki, mint egy szénaboglya, mellyet a zivatar fel­borzol, s elszór a messze határban. A vedlett sövénykerité­­sen, mellynek egy része részeg kényelemben az országút hosszában elnyúlt, farkasszerű komondorok ugráltak ki-s be, mulatságot csinálva magoknak majd egy drótos tóttal, ki a faluból a liliputi major felé hébe-hóba kiténfergett s ott az ebek megforgatták , mint aratás után a nyomtató szérűt — majd egy portyázóczigánynyal, ki vasárnapon a faluvégi korcs­mába vitte hóna alatt klarinétját, ha azt onnan a liliputi ko­mondorok ki nem czibálták. Ha az ember a kerités nyílt ol­dalán az udvar telekre betekintett — s ez nem volt minden­napi eset, mivel a nevezett két jámbor utason kívül, csak a madár járt a liliputi major felé — a hépe-hupás földön, va­­kand-túrás, csalán- és katángkórókon kívül nem igen látott egyebet, egy pár rozsdás kerékpár-, eltört ekeszarv-, össze­omlott szekéroldal-, s valami nyúlánk kiszáradt szilvafához támasztott fakó kasfalnál. Az urasági épületnek csak füstös kéménye kandikált ki a chínai falon, melly erősítést itt, szé­gyenére minden architecturának, terek, ölbevágott fakaza­lok , egymásra hányt szalma- és szénarakások, mint reliquiái a téli fűtőnek­­ alkottak. Az udvar közepén meredező kút­­gémmel a nevezett napon, ollyan tájban, mint mikor az úr há­zában takaródóra harangoznak, épen egy izmos béres son­­dírozta a vizet. — Holló! siessen kend azzal a méréssel, nagyon szomja­­zik az urfi — hangzott kifelé a folyosó széles tornáczából. A hang nő hangja volt, s kissé élemedett egyéniségre mutatott. A béressel alkalmunk lesz az épület szobáiba lopódzni. Egy füstös kandalló-szobában, hol épen javában ropog a tűz, ősi szokásból is, meg mivel a levegő sem igen volt enyhe, két karú szalmaszékben, lábait a kandalló párkányára nyugosz­­tan, híntázta magát a fiatal Liliputi, Liliput uradalmának egyetlen örököse. Magasságát, mivel ült, nem igen lehet­ kivenni; illyen helyzetében ennélfogva azon emberek közé tartozott, kikről egyelőre sohasem lehet tudni: várjon meg­ütik-e a mértéket ? Szélessége ? az épen nem volt, mint nincs az árnyéknak vagy az egyenes szalmaszálnak. Ebből pedig azt lehet­ kivenni, hogy a mi hősünkbe csak hálni jár a lé­lek. Hosszú száraz mutatóujját épen homlokáról emelte le, a­mint Zakariás — ez volt bibliai neve a béresnek — a po­­hárvízzel betoppant. Hősünk nagyon ki lehetett fáradva, és nagyon be lehetett mélyedve abba a könyvbe, mellyet balke­zében tartott; látszott ez azon mohó nyelésről, mellyel a po­hárvizet lenyelte, hogy a pohár is majd utána szaladt. Zakariás három lépésre hátrált s megállóit glédában, kato­násan , szemeit a vezérre meresztve. A poharat talpával bal­­­zombjához nyomta, mint a huszár a kardját, még a bajusza sem moccsant, úgy várta a parancsszót. Szokás volt ez a Li­liputi-háznál, Liliputi pedig fölegyenesedett. Most látszék ki egész magasságában ez óriás­termet. A mestergerenda jófor­mán volt másfél ölnyire a földtől, de mind­ez Lilipulinak kevés volt, mert testének koronája , a fő- és a gerenda között haj­szálnyi különbség is alig jön. Szólt róla pedig ünnepélyesen mint a vasárnapi harangszó. — Zakariás!, kend ügyes ember, — a béres pödörinteni akart bajuszán, de Liliputi előtt úgy kelle állani, mint a leü­tött nyárs. Befogja kend a Rárót meg a Derest. — Egy tempóban uram, s ezzel ki akart fordulni a béres. — Zakariás, kend szeles ember, a végin csattan az ostor, várja be kend a végit, nem ma fogja be a lovakat, jóskor haj­nalban. Megfordult Zakariás, mint a szélrózsa, mikor alulról hirte­len felülre kerekedik a szél. — És boronálni megyek , felekt urának elibe vágva, vélvén, hogy gondolatját megelőzi. — Zakariás, kend félcsajbókos; ne zavarja kend össze hét­köznapi dolgát fontos kiküldetésekkel. — Nem értem én uram az efféle tempót. Vagy mondja meg az urfi, hogy lánykérőbe megyünk, szólott a neki hevült Za­kariás , kit mód nélkül bántott a félcsajbókos. — Zakariás, kend zendülő ember. Várja be kend a szót, és azután nem lesz oka feleselni, ha békén meghallgatja az embert. Befogja hajnalban a Rárót meg a Derest, ide áll tor­náczom elébe , akkor megmondom merre fordul ki udvarom­ból az út. Megértett ? — Egy tempóra uram , ez már magyarán volt kibeszélve. Ezzel megfordult balsarkán , behúzta csöndesen az ajtót. Li­liputi pedig a karszékbe visszaereszkedett, szép csöndesen és méltósággal, mint ha tojást akart volna valami szakasztó ko­sárba leereszteni, s jobb tenyerébe nyugasztotta fejét. Sokáig tartott ez a pihenés, mig végre balkezében a nyi­tott könyvet fölemelte s a levegőbe kinyújtván, megeredt nagy tűzzel beszélt: „Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban ?“ Ebből lehet­ észrevenni, hogy Liliputi a Zalánfutásának kezdetét járja. Hétszer ismételte ugyanazon sort, és hét ne­héz sóhajtás szakadt fel kebeléből, mint mikor a fekete felleg

Next