Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-26 / 165. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve . Egy hónapra 1 fr. 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám­ — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden költés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazta pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz. 50 kr. , Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 , 20 . , Egyes szám— „ 4 „ „ 165 Szerkesztési iroda : Dzi­ntcza, 449. sz. A havonkénti előüzetés mindig a hónap 1 -től számittatik Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban ■ Csiltört., sept 26-kán. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések h­ogyhasá­­bos sietit-sora 4. pengő krajczárjával szám­itta­­tik. A beiktatási díj elő­­re lefizetendő E­mich Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Ma­gán vi­ták három ha­sábos sora fi.­pen­kő kraj­­cs­árjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, sept. 26-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Koppenhága, sept. 18. A királynak egy nyilt levele jelent meg, mellyben a dán országgyűlés 5-ik októ­bere hivatik össze. Frankfurt, sept. 21. A kurhesszeni udvarnál meg­bízott ügyvivője Poroszországnak ma ide megérkezett. Hétfőn, azaz f. h. 23. itt jelenik meg a Kurhessische Zeitung. Schwerin, sept. 21. Az állodalmi minisztérium meg­hagyta a városi hatóságnak, hogy a követi gyűlés ösz­­szejövetelét szükség esetében erővel is akadályoztassa meg. Turin, sept. 20. A klerikális lap Armonia egy le­velezést közöl Romából sept. 13ról, mellyből kiviláglik, hogy Pinelli a szent Atya által egy különösen kirendelt bibornoki bizottmányhoz utasitatott. Pinelli a tárgyalá­sok tovább tartásának hiszemében szállást fogadott. Tu­­rinból iratok érkeztek hozzá, mellyek tartalma nem tudatik. Florenz, sept. 20. A lapok folyvást a megjelenen­dő sajótörvénnyel foglalkoznak. Budapest, sept. 23-b­an. §. Közeledik október elseje, a közbenső vámvonal megszű­nésének és a bélyegdíj életbelépésének napja. A bélyegdíj, vagy a jogügyletek- , okiratok-, hivatalos cselekvényektől fizetendő illetékekről szóló törvény, miután ennek Magyarországra a kiterjesztése a mártiusi alkotmányban kimondott egyenlő közteherviselési elvnek önkéntes következ­ményéül tűn fel, s a folyó évi január 16-dikán kelt miniszteri előterjesztésben világosan fentartatott, senkit meg nem lep­hetett. Hanem az adónak e rendelet által behozott neme ezen or­szágrészekben egészen új, s nagy részében egészen isme­retlen. Ugyanis e rendelet, közös név alá, három merőben külön­böző adónemet foglal egybe: a csere- és forgalmi műveletek­re , úgymint, adásvevésre, kölcsönzésekre, sőt, továbbá az örökségekre, végre az állodalmi hatóságok és törvényszékek előtti tárgyalásokra vetett adót. A vagyon forgalma Magyarországon eddigelé illynemü adó nyűgétől egészen szabad volt, s bizonyára több idő el fog tel­ni , míg a közönség ezen uj korlátok közé ismét kényelmesen beletalálja magát. Az adónak e neme, illy cselekvényekre vet­ve , mellyek kész forgatható vagyon létezését bizonyítják, az európai nyugoti országokban rég idő óta fenáll, s a közjöve­delmeknek kisebb nagyobb mértékben bő forrását képezi, s mi­után a birodalmi pénzügy jelen állapotában annak eltörléséről a többi tartományokban gondolni sem lehete, természetes volt behozatala azon részekbe is, hol eddig nem létezett. Az örökségi adó a halál esetére történt vagyon-átruházá­­soktól vesz adót. Szerettük volna e pontot illetőleg a törvényben azon hatá­rozatot szemlélni, hogy a törvényes házasságbeli felmenő és lemenő ágbeli rokonok közti örökség, s azon esetben, midőn a házastárs hátrahagyott özvegye gyermekekkel együtt osz­tozik , ennek része is adómentes legyen, mint ez a porosz bélyeg­törvényben ki van mondva. Mert behatva az emberi társaság lényegébe, nem oszthatni azon nézetet, hogy a gyermekek örökségi joga nem természetes, s e nézet ellen­kezik is minden polgári sult nemzet fogalmával, mert e nem­zetek a gyermekek örökségi jogát ép olly szentnek és sérthe­tetlennek tartják , mint magát a tulajdonjogot. Természetesen, ezen eseten kívül, minden egyéb öröklés az öröklőkre nézve valódi szerencse-eset, melly által ezek vagyoni állapotukat többnyire érdemek­ s fáradságukon kívül tetemesen javítják, s mellyekből méltán követel részt a szükséglő kincstár, s melly, midőn távolabb rokonok és más személyek öröklése esetében , akkora részt tesz , minőt az aug. 2-dikai törvény megállapít, u. m. 4% és 8% tólit, azonfelül, ha az örökség tár­gya ingatlan, még 1­2%­tólit, méltán úgy tekinthető, mint az egykori annaták, mellyek által az állodalom az első egy vagy két évre magának tartja fen az örökség jövedelmét. Az örök­ségi adó biztosítására Magyarországon, annálfogva váltak szükségessé némelly különös intézkedések, hogy itt a fenálló polgári törvény nem kívánja meg okvetlenül az örökségi jo­gok törvényszéki tárgyalását és elismerését, mint ott, hol az ausztriai polgári törvénykönyv érvényes. A hivatalos cselekvényektől fizetendő illetékek legnagyobb, legjövedelmezőbb részét képezik a törvényszéki díjak, mely­­lyekre nézve örvendhetünk, hogy az eddigi zavar­ó önkény­ből kimenekedünk, s a jelen rendelet szerint minden fél maga kiszámíthatja az általa fizetendő illetékek öszvegét, s kiváltké­pen üdvös hatást gyakorland az igazság­kiszolgáltatás összes menetére s az irániai hangulatra az, hogy e díjak kizárólag a kincstárba folyván a bírói tagoktól árnyéka is eltávolittatik azon gyanúnak, hogy a tárgyalásnak netalán olly fordulatot igye­­keznének adni, miszerint a dijak szaporodjanak. E rendszabály érvényesülésével megszűnvén több városi pénztárak azon jövedelme, mellyet az ingatlan javak átírásá­tól húztak, különben is zavarban levő pénzügyek ezáltal te­temes szorultságba jövend , mi egyik, bár mellőzhetetlen csak részleges kellemetlen hatánya e rendeletnek. Nagyobb baj fog körülbelül származni abból, hogy bár a rendelet szabatosan és tudományszakilag van fogalmazva, de mindenesetre szövevényes, és nem mindenki előtt felfogható minden részleteiben egy két olvasásra, hanem hosszasabb ta­nulmányozást kíván még, ellenben kihirdetésétől, és mégin­­kább az országos törvény- és kormánylappal leendő szétkül­­detésétől érvényesüléséig sokkal csekélyebb időköz hagyatott fel, hogy ezt minden hivatalnok — ki a mellett az illető díj be­­jövése iránt maga is felelős, — még kevésbbé minden fél — ki általa érdekelve lesz — teljesen magáévá tehesse, úgy hogy az első időben legjobb szándék mellett is, és bizonyosan leg­kevésbbé sem­ rész akaratból származó áthágási esetek nem kis számmal fordulhatnak elő, melly­ekre nézve a kormány enge­dékenységét bátran vehetni igénybe. London , sept. 16.­­p A politikában szélcsend uralkodik. A tengeri vitorlák néha-néha csak kárognak egyet, de a légvonat sokkal gyen­gébb, mint hogy határozott irányt adhatna nekik. A királyi család, mint már iráni, Skócziába utazott, hogy a közelgő téli ,seasonral­uj erőt gyűjtsön; mert igaz Hufeland állítása, hogy a munka és mulatság, egyiránt fölemészti az életerőt! Azt mondják, a hegyi lakosok, csaknem megpukkad­nak a sok éljenezésnek miatta, kivált midőn a királyné magas férjének fejér lábszárait megpillantják. A magassága, hogy annál nagyobb tapsviharral fogadtassák helylyel közzel, a skó­­cziai nemzeti díszruhát ölti magára, s miként itt szokás, térden felül, térden alól legalább is egy arasznyira fedetlen hagyja lábait-------. Ha látnák önök Albert herczeget így öltözködve, kivált ha még egy dudát is képzelnének hóna alá, megesküd­nének, hogy telivér skót, mégpedig a szerencsétlen Stuart Mária korából. Otto, a hellén király is utazik, s mint állítják: successor dol­gában jár. A franczia respublica nagy elnöke II. Napóleon, legújab­ban ismét kegy- és hódolatutazást rendeztetett magának Cher­­bourgba; de gondatlan komornikja feledé a septem­beri hüvös napokat, s nem hozott ura számára téli öltönyt, minek követ­keztében a magas utazó meghitte magát, s kénytelen volt az evreuxi állomásnál visszafordulni a­nélkül ,­hogy a republica­­nusok éljeneit, s a respublica éltetését hallhatta volna. V­ik Henriket, a franczia legitimitás e ragyogó gyapontját is megszállta az utazási és hódoltatási vágy, azért Wiesba­­denbe ment, s Párisból rendelt magának, nem megvetendő sommán, „napszámosi küldöttséget­­!“ Azt mondják ő felsége nagyon megörült, mert a munkások minden telhető erővel él­tetők, s neve mellé bigyeszték a nagy római ötöst! Hát a franczia köztársaság revistéjáról mit tartanak önök ? Itt, sokan csodálják, hogy 86 departement közül, 59 a repub­­licánus jóga kifoltozására, vagy tán épen végképem­ átalakí­tására szavazott­­. Mások azzal vigasztalják magukat, hogy a nép, e nagy tényezője a franczia politikai életnek, nem igy érez, hogy a nép, elégli az általános szavazás módosítását, melly több milliót eltiltott a szavazástól, s nem akarja, hogy kedves tógája, mellyért annyi piros vér folyt, még egyszer szabók kezébe kerüljön, attól tartván, hogy, magyar közmon­dásként, a köpenyből majd mellényt szabnak, miből aztán vajmi nehéz ismét köpenyt keríteni! A „revisio“ eredményeinek fejtegetéseit az időre bízom — —­­ Sajátszerű volna, ha a praesidens Napoleon, Napoleon császárrá válnék ! pedig erre van már példa — ; vagy ha az új praesidensi candidatus Joinville herczeg, kapná le Napoleon fejéről a jacobinus sapkát — ; vagy ha a revisióból, praesidens sülne ki —, respublica nélkül — , vagy respublica, praesidens nélkül — ! Vanitas vanitatum — mondaná a nagy Gerson! Miért, miért nem, de bizonyosnak állítják, hogy az itt tar- A PESTI NAPLÓ MÍJTÁRA. A PESTI NAPLÓ1 Mátór a jövő őszöd első napjaiban érdekes utazási töredékeket fog közleni, e czim alatt: HAVANA és PANAMA. Töredék egy magyar menekült leveléből. Tudtunkra első ismertetése e távol vidékeknek magyar utazd által. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. Ill­sö Fejezet Liliputi szerelme. Folytatás. ') Mártha néni, miután levendula- korpa-eczet­ és mosó szap­pannal vegyitett erős lábvizet csinált, mellybe egy kevés konyha­sót is lökött, megszitatta Tóbiás urfi lábait, testének hát-részeit pedig borszeszbe mártogatott flanerrel meghuzogatta. Ebből állott a háziorvosság, mellyet a Liliput háznál, meghűlés, láz, köszvény, fejfájás, fogfájás, lankadtság- és a betegségnek minden fajai ellen, egyformán használtak. — A beteg el­­szenderült. Gyönyörű vidékre repült Tóbiás álmaival a képzelet. Nem volt ott semmi törvénykönyv, mellyel emlékezetét gyötörnie kel­lett volna, mivel ott az emberek törvény nélkül éltek, szivek szerint, a legnagyobb egyetértésben. A lélek heves szenve­') Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. és 164. számát. helyei, a szeretet apró czéljai által, elvonattak azon meredek és magas utaktól, mellyeken a nagyra-vágyás, hiúság, dics­­szomj, a közönséges életben, sysiphusi követ gördít maga előtt. Beszédével nem takarta az ember gondolatait, érzései szabadon folytak, mint egy folyó, mellynek fenekéig lehet látni; és az élet, még sem vesztette el érdekét; az együttlét, ingerét; mivel az egyesek kitünése — ha voltak is, a­kik ki­tűnni szerettek — nem a rendkívüliben , de a szeretetremél­tóban kereste nagyságát. A ravaszságnak nem volt alkalma, mivel az egyeseknek nem kellett hosszú kúszásokat tenni, tá­­voleső és gyakran elérhetetlen czélokért, mindenki közelében kereste a maga czélját és találta azt fel. Az alattomosság nem létezett többé, az ember bátorságot, hajlamot és erőt kötött össze kívánságával, s mivel kívánsága jogos és tiszteletre méltó volt, nem kellett a nyíltság egyenes útját elhagynia. Nem ismerték az unalmat,s mindazon csábokat, mellyek e leg­gazdagabb forrásból erednek, mivel a munka becsben állott min­denki előtt. A munkának becsét pedig nem a jutalom adta meg, melly leggyakrabban a véletlen kezéből jő, hanem azon von­zalom, és benső ösztön , mellyel mindenki munkájához látott. Sőt a jutalom nem is ösztönzött senkit a munkára, mivel az élet eszközeivel mindenki bírt, hanem csak a lélek hajlandó­sága. Ez pedig tiszta volt, mivel az erkölcsök és gondolatok szüzek voltak, a­hol egyes elesések valamit rontottak azokon, az értelem hasznot húzott az illyen esetekből s ha a szép és gyöngéd, a tapasztaláshiány miatt erőtlenséget mutatott, szö­vetkezett a hasznossal és szükségessel, így a­mi ingadozott érzésben, megszilárdult az elvek által. Sőt gyakran megen­gedték, és részvétleneknek látszottak egyesek szerencsétlen­sége iránt, mivel a szerencsétlenségben a nemes de gyenge szív, nem elaljasul, de megerősbül. Hanem ha az eredmény ellenke­zőre kezdett hajolni, siettek az ingadozónak támogatására. Maga a tehetség, erénynek nem tartatott, mint szerencsét, te­­hetségbeli készpénz gyanánt senki nem fogadta el. Úgy nézték a szerencsét, mint szemeten a gyöngyöt, mellyet a tyúk leghama­­rább megtalál. Tisztelték azonban a tehetséget, mint szeret­ték az erényt, s nem zavarták össze a közélet előnyét és ér­demeit, a magánélet csendes boldogságával, mivel, ha tudták is,­­ hogy egyenlőknek születtek a legtöbb tekintetben, senkinek nem jutott eszébe az egyenlőség rovására, az ember cselekvésbeli szabadságán sérelmet követni el. Szerették az egyenlőséget, bálványozták a szabadságot. E szerint hódoltak a tehetség jogainak s becsületben tartották a szív hajlandósá­gait. Mivel nem gyűlöltek, nem is hízelegtek, s mivel egy­más tetejébe nem akartak állani, nem is találtak okot a meg­vetésre. Az ostoba csodálat helyét, a nemes lelkesedés foglalta el­ az irigységét: a kitartó törekvés. A versenyt a mérkő­­zök játéknak tekintették, mellyben a sors is játékrészt vesz. A hálát csak a ragaszkodás értelmében ismerték, s a­hol a ragaszkodásnak elfogadható oka többé nem volt, ott megszűnt a hála is, így a jog, kapcsolatba jött az erkölcscsel, a mél­tóság a rokonsze­nvvi­­. A szeretet az emlékezetbe vonult visz­­sza , a­hol a gyűlölségbe kell vala átmennie. Az emlékezet pedig soha sem tette lehetlenné a jelennek élvezetét, hanem inkább okul szolgált arra. A mennyiben a képzelet, ritkán szállt a jövendő homályába, mint a melly az egyesek szűkkörű hatalmán túl esik, maguk az eszmék is sajátságos csoportozatot alkottak. A valóság vált ezéllá, — a nélkül hogy a tárgyalt költői­­ségöket elvesztették volna. — Miben van gazdagabb forrása a költészetnek, mint a szeretetben? — S ez történt a nélkül, hogy a lélek önfeláldozásbeli ruganyosságát elveszítette volna, a haszon-vagy eredményekrei tekintet miatt, mivel a küzdők annyira elteltek tárgyaikkal, hogy a világ látszott rájuk nézve megszűnni, mikor ők lenni megszűntek. A cselekvés ezen modorát, nem egy külső bölcselet támogatta , melly határba és alakba szorít mindent, és igy gyakran elvág, elszakaszt, hanem a lélek legbensőbb indulataiból fakadt, s a hit, mély érzésével táplálkozott, mivel a hitet senki sem vesztette el.

Next