Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)
1850-09-26 / 165. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve . Egy hónapra 1 fr. 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden költés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazta pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz. 50 kr. , Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 , 20 . , Egyes szám— „ 4 „ „ 165 Szerkesztési iroda : Dzintcza, 449. sz. A havonkénti előüzetés mindig a hónap 1 -től számittatik Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban ■ Csiltört., sept 26-kán. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések hogyhasábos sietit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beiktatási díj előre lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magán viták három hasábos sora fi.penkő krajcsárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, sept. 26-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Koppenhága, sept. 18. A királynak egy nyilt levele jelent meg, mellyben a dán országgyűlés 5-ik októbere hivatik össze. Frankfurt, sept. 21. A kurhesszeni udvarnál megbízott ügyvivője Poroszországnak ma ide megérkezett. Hétfőn, azaz f. h. 23. itt jelenik meg a Kurhessische Zeitung. Schwerin, sept. 21. Az állodalmi minisztérium meghagyta a városi hatóságnak, hogy a követi gyűlés öszszejövetelét szükség esetében erővel is akadályoztassa meg. Turin, sept. 20. A klerikális lap Armonia egy levelezést közöl Romából sept. 13ról, mellyből kiviláglik, hogy Pinelli a szent Atya által egy különösen kirendelt bibornoki bizottmányhoz utasitatott. Pinelli a tárgyalások tovább tartásának hiszemében szállást fogadott. Turinból iratok érkeztek hozzá, mellyek tartalma nem tudatik. Florenz, sept. 20. A lapok folyvást a megjelenendő sajótörvénnyel foglalkoznak. Budapest, sept. 23-ban. §. Közeledik október elseje, a közbenső vámvonal megszűnésének és a bélyegdíj életbelépésének napja. A bélyegdíj, vagy a jogügyletek- , okiratok-, hivatalos cselekvényektől fizetendő illetékekről szóló törvény, miután ennek Magyarországra a kiterjesztése a mártiusi alkotmányban kimondott egyenlő közteherviselési elvnek önkéntes következményéül tűn fel, s a folyó évi január 16-dikán kelt miniszteri előterjesztésben világosan fentartatott, senkit meg nem lephetett. Hanem az adónak e rendelet által behozott neme ezen országrészekben egészen új, s nagy részében egészen ismeretlen. Ugyanis e rendelet, közös név alá, három merőben különböző adónemet foglal egybe: a csere- és forgalmi műveletekre , úgymint, adásvevésre, kölcsönzésekre, sőt, továbbá az örökségekre, végre az állodalmi hatóságok és törvényszékek előtti tárgyalásokra vetett adót. A vagyon forgalma Magyarországon eddigelé illynemü adó nyűgétől egészen szabad volt, s bizonyára több idő el fog telni , míg a közönség ezen uj korlátok közé ismét kényelmesen beletalálja magát. Az adónak e neme, illy cselekvényekre vetve , mellyek kész forgatható vagyon létezését bizonyítják, az európai nyugoti országokban rég idő óta fenáll, s a közjövedelmeknek kisebb nagyobb mértékben bő forrását képezi, s miután a birodalmi pénzügy jelen állapotában annak eltörléséről a többi tartományokban gondolni sem lehete, természetes volt behozatala azon részekbe is, hol eddig nem létezett. Az örökségi adó a halál esetére történt vagyon-átruházásoktól vesz adót. Szerettük volna e pontot illetőleg a törvényben azon határozatot szemlélni, hogy a törvényes házasságbeli felmenő és lemenő ágbeli rokonok közti örökség, s azon esetben, midőn a házastárs hátrahagyott özvegye gyermekekkel együtt osztozik , ennek része is adómentes legyen, mint ez a porosz bélyegtörvényben ki van mondva. Mert behatva az emberi társaság lényegébe, nem oszthatni azon nézetet, hogy a gyermekek örökségi joga nem természetes, s e nézet ellenkezik is minden polgári sult nemzet fogalmával, mert e nemzetek a gyermekek örökségi jogát ép olly szentnek és sérthetetlennek tartják , mint magát a tulajdonjogot. Természetesen, ezen eseten kívül, minden egyéb öröklés az öröklőkre nézve valódi szerencse-eset, melly által ezek vagyoni állapotukat többnyire érdemek s fáradságukon kívül tetemesen javítják, s mellyekből méltán követel részt a szükséglő kincstár, s melly, midőn távolabb rokonok és más személyek öröklése esetében , akkora részt tesz , minőt az aug. 2-dikai törvény megállapít, u. m. 4% és 8% tólit, azonfelül, ha az örökség tárgya ingatlan, még 12%tólit, méltán úgy tekinthető, mint az egykori annaták, mellyek által az állodalom az első egy vagy két évre magának tartja fen az örökség jövedelmét. Az örökségi adó biztosítására Magyarországon, annálfogva váltak szükségessé némelly különös intézkedések, hogy itt a fenálló polgári törvény nem kívánja meg okvetlenül az örökségi jogok törvényszéki tárgyalását és elismerését, mint ott, hol az ausztriai polgári törvénykönyv érvényes. A hivatalos cselekvényektől fizetendő illetékek legnagyobb, legjövedelmezőbb részét képezik a törvényszéki díjak, melylyekre nézve örvendhetünk, hogy az eddigi zavaró önkényből kimenekedünk, s a jelen rendelet szerint minden fél maga kiszámíthatja az általa fizetendő illetékek öszvegét, s kiváltképen üdvös hatást gyakorland az igazságkiszolgáltatás összes menetére s az irániai hangulatra az, hogy e díjak kizárólag a kincstárba folyván a bírói tagoktól árnyéka is eltávolittatik azon gyanúnak, hogy a tárgyalásnak netalán olly fordulatot igyekeznének adni, miszerint a dijak szaporodjanak. E rendszabály érvényesülésével megszűnvén több városi pénztárak azon jövedelme, mellyet az ingatlan javak átírásától húztak, különben is zavarban levő pénzügyek ezáltal tetemes szorultságba jövend , mi egyik, bár mellőzhetetlen csak részleges kellemetlen hatánya e rendeletnek. Nagyobb baj fog körülbelül származni abból, hogy bár a rendelet szabatosan és tudományszakilag van fogalmazva, de mindenesetre szövevényes, és nem mindenki előtt felfogható minden részleteiben egy két olvasásra, hanem hosszasabb tanulmányozást kíván még, ellenben kihirdetésétől, és méginkább az országos törvény- és kormánylappal leendő szétküldetésétől érvényesüléséig sokkal csekélyebb időköz hagyatott fel, hogy ezt minden hivatalnok — ki a mellett az illető díj bejövése iránt maga is felelős, — még kevésbbé minden fél — ki általa érdekelve lesz — teljesen magáévá tehesse, úgy hogy az első időben legjobb szándék mellett is, és bizonyosan legkevésbbé sem rész akaratból származó áthágási esetek nem kis számmal fordulhatnak elő, mellyekre nézve a kormány engedékenységét bátran vehetni igénybe. London , sept. 16.p A politikában szélcsend uralkodik. A tengeri vitorlák néha-néha csak kárognak egyet, de a légvonat sokkal gyengébb, mint hogy határozott irányt adhatna nekik. A királyi család, mint már iráni, Skócziába utazott, hogy a közelgő téli ,seasonraluj erőt gyűjtsön; mert igaz Hufeland állítása, hogy a munka és mulatság, egyiránt fölemészti az életerőt! Azt mondják, a hegyi lakosok, csaknem megpukkadnak a sok éljenezésnek miatta, kivált midőn a királyné magas férjének fejér lábszárait megpillantják. A magassága, hogy annál nagyobb tapsviharral fogadtassák helylyel közzel, a skócziai nemzeti díszruhát ölti magára, s miként itt szokás, térden felül, térden alól legalább is egy arasznyira fedetlen hagyja lábait-------. Ha látnák önök Albert herczeget így öltözködve, kivált ha még egy dudát is képzelnének hóna alá, megesküdnének, hogy telivér skót, mégpedig a szerencsétlen Stuart Mária korából. Otto, a hellén király is utazik, s mint állítják: successor dolgában jár. A franczia respublica nagy elnöke II. Napóleon, legújabban ismét kegy- és hódolatutazást rendeztetett magának Cherbourgba; de gondatlan komornikja feledé a septemberi hüvös napokat, s nem hozott ura számára téli öltönyt, minek következtében a magas utazó meghitte magát, s kénytelen volt az evreuxi állomásnál visszafordulni anélkül ,hogy a republicanusok éljeneit, s a respublica éltetését hallhatta volna. Vik Henriket, a franczia legitimitás e ragyogó gyapontját is megszállta az utazási és hódoltatási vágy, azért Wiesbadenbe ment, s Párisból rendelt magának, nem megvetendő sommán, „napszámosi küldöttséget!“ Azt mondják ő felsége nagyon megörült, mert a munkások minden telhető erővel éltetők, s neve mellé bigyeszték a nagy római ötöst! Hát a franczia köztársaság revistéjáról mit tartanak önök ? Itt, sokan csodálják, hogy 86 departement közül, 59 a republicánus jóga kifoltozására, vagy tán épen végképem átalakítására szavazott. Mások azzal vigasztalják magukat, hogy a nép, e nagy tényezője a franczia politikai életnek, nem igy érez, hogy a nép, elégli az általános szavazás módosítását, melly több milliót eltiltott a szavazástól, s nem akarja, hogy kedves tógája, mellyért annyi piros vér folyt, még egyszer szabók kezébe kerüljön, attól tartván, hogy, magyar közmondásként, a köpenyből majd mellényt szabnak, miből aztán vajmi nehéz ismét köpenyt keríteni! A „revisio“ eredményeinek fejtegetéseit az időre bízom — — Sajátszerű volna, ha a praesidens Napoleon, Napoleon császárrá válnék ! pedig erre van már példa — ; vagy ha az új praesidensi candidatus Joinville herczeg, kapná le Napoleon fejéről a jacobinus sapkát — ; vagy ha a revisióból, praesidens sülne ki —, respublica nélkül — , vagy respublica, praesidens nélkül — ! Vanitas vanitatum — mondaná a nagy Gerson! Miért, miért nem, de bizonyosnak állítják, hogy az itt tar- A PESTI NAPLÓ MÍJTÁRA. A PESTI NAPLÓ1 Mátór a jövő őszöd első napjaiban érdekes utazási töredékeket fog közleni, e czim alatt: HAVANA és PANAMA. Töredék egy magyar menekült leveléből. Tudtunkra első ismertetése e távol vidékeknek magyar utazd által. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. Illsö Fejezet Liliputi szerelme. Folytatás. ') Mártha néni, miután levendula- korpa-eczet és mosó szappannal vegyitett erős lábvizet csinált, mellybe egy kevés konyhasót is lökött, megszitatta Tóbiás urfi lábait, testének hát-részeit pedig borszeszbe mártogatott flanerrel meghuzogatta. Ebből állott a háziorvosság, mellyet a Liliput háznál, meghűlés, láz, köszvény, fejfájás, fogfájás, lankadtság- és a betegségnek minden fajai ellen, egyformán használtak. — A beteg elszenderült. Gyönyörű vidékre repült Tóbiás álmaival a képzelet. Nem volt ott semmi törvénykönyv, mellyel emlékezetét gyötörnie kellett volna, mivel ott az emberek törvény nélkül éltek, szivek szerint, a legnagyobb egyetértésben. A lélek heves szenve') Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. és 164. számát. helyei, a szeretet apró czéljai által, elvonattak azon meredek és magas utaktól, mellyeken a nagyra-vágyás, hiúság, dicsszomj, a közönséges életben, sysiphusi követ gördít maga előtt. Beszédével nem takarta az ember gondolatait, érzései szabadon folytak, mint egy folyó, mellynek fenekéig lehet látni; és az élet, még sem vesztette el érdekét; az együttlét, ingerét; mivel az egyesek kitünése — ha voltak is, akik kitűnni szerettek — nem a rendkívüliben , de a szeretetreméltóban kereste nagyságát. A ravaszságnak nem volt alkalma, mivel az egyeseknek nem kellett hosszú kúszásokat tenni, távoleső és gyakran elérhetetlen czélokért, mindenki közelében kereste a maga czélját és találta azt fel. Az alattomosság nem létezett többé, az ember bátorságot, hajlamot és erőt kötött össze kívánságával, s mivel kívánsága jogos és tiszteletre méltó volt, nem kellett a nyíltság egyenes útját elhagynia. Nem ismerték az unalmat,s mindazon csábokat, mellyek e leggazdagabb forrásból erednek, mivel a munka becsben állott mindenki előtt. A munkának becsét pedig nem a jutalom adta meg, melly leggyakrabban a véletlen kezéből jő, hanem azon vonzalom, és benső ösztön , mellyel mindenki munkájához látott. Sőt a jutalom nem is ösztönzött senkit a munkára, mivel az élet eszközeivel mindenki bírt, hanem csak a lélek hajlandósága. Ez pedig tiszta volt, mivel az erkölcsök és gondolatok szüzek voltak, ahol egyes elesések valamit rontottak azokon, az értelem hasznot húzott az illyen esetekből s ha a szép és gyöngéd, a tapasztaláshiány miatt erőtlenséget mutatott, szövetkezett a hasznossal és szükségessel, így ami ingadozott érzésben, megszilárdult az elvek által. Sőt gyakran megengedték, és részvétleneknek látszottak egyesek szerencsétlensége iránt, mivel a szerencsétlenségben a nemes de gyenge szív, nem elaljasul, de megerősbül. Hanem ha az eredmény ellenkezőre kezdett hajolni, siettek az ingadozónak támogatására. Maga a tehetség, erénynek nem tartatott, mint szerencsét, tehetségbeli készpénz gyanánt senki nem fogadta el. Úgy nézték a szerencsét, mint szemeten a gyöngyöt, mellyet a tyúk leghamarább megtalál. Tisztelték azonban a tehetséget, mint szerették az erényt, s nem zavarták össze a közélet előnyét és érdemeit, a magánélet csendes boldogságával, mivel, ha tudták is, hogy egyenlőknek születtek a legtöbb tekintetben, senkinek nem jutott eszébe az egyenlőség rovására, az ember cselekvésbeli szabadságán sérelmet követni el. Szerették az egyenlőséget, bálványozták a szabadságot. E szerint hódoltak a tehetség jogainak s becsületben tartották a szív hajlandóságait. Mivel nem gyűlöltek, nem is hízelegtek, s mivel egymás tetejébe nem akartak állani, nem is találtak okot a megvetésre. Az ostoba csodálat helyét, a nemes lelkesedés foglalta el az irigységét: a kitartó törekvés. A versenyt a mérkőzök játéknak tekintették, mellyben a sors is játékrészt vesz. A hálát csak a ragaszkodás értelmében ismerték, s ahol a ragaszkodásnak elfogadható oka többé nem volt, ott megszűnt a hála is, így a jog, kapcsolatba jött az erkölcscsel, a méltóság a rokonszenvvi. A szeretet az emlékezetbe vonult viszsza , ahol a gyűlölségbe kell vala átmennie. Az emlékezet pedig soha sem tette lehetlenné a jelennek élvezetét, hanem inkább okul szolgált arra. A mennyiben a képzelet, ritkán szállt a jövendő homályába, mint a melly az egyesek szűkkörű hatalmán túl esik, maguk az eszmék is sajátságos csoportozatot alkottak. A valóság vált ezéllá, — a nélkül hogy a tárgyalt költőiségöket elvesztették volna. — Miben van gazdagabb forrása a költészetnek, mint a szeretetben? — S ez történt a nélkül, hogy a lélek önfeláldozásbeli ruganyosságát elveszítette volna, a haszon-vagy eredményekrei tekintet miatt, mivel a küzdők annyira elteltek tárgyaikkal, hogy a világ látszott rájuk nézve megszűnni, mikor ők lenni megszűntek. A cselekvés ezen modorát, nem egy külső bölcselet támogatta , melly határba és alakba szorít mindent, és igy gyakran elvág, elszakaszt, hanem a lélek legbensőbb indulataiból fakadt, s a hit, mély érzésével táplálkozott, mivel a hitet senki sem vesztette el.