Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-23 / 188. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr.30 kr.p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 188 ! Szerda, October 23-án. Szerkesztési iroda : Ori­ntcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A föl­vételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti N­apló szerkesztő­­hivatalában. •­­ A PESTI NAPLÓ MUTARA. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. VI-dik Fejezet. Liliputi nagyszerű ismeretsége Európa első rangú notabilitásaival. Folytatás. ") Pospes csakugyan ,­ill’ a berek, nád a kert“ vette a dolgot, s a kapufélfától vett búcsút, mivel azt gondolta, hogy valóban tudóstársasági tagok fognak az udvarba szállani, s azok előtt kuliba marad minden vegytani és műutazási ismereteivel. Svatopluk haladt előre, czipelvén hátán a patikát. Két rét görnyedt a nehéz teher alatt, hanem azért nem állott ellen semmi, hogy kedvencz népdalait ne dúdolja. Járta is a ku­­ferczes és a Ben czigány cziganku Po­rityi skianku. A czigánka czigánya Po­rityi zvilláma, az­az: verte a czigányember a czigányasszonyt hátulról, bottal­­ pedig azt villával. Zakariás a­mint egyik kerékvágásból a másikba ütődött, orrát a Svatopluk patikás ládájába ütötte. Ez ugyan minden­képen akarta volna kikerülni az udvari hajdút, ki mód nél­kül felhajtott a garadra, hanem Zakariás ollyan ákombák be­tűket vetett csángó lábaival, hogy a laboráns akár merre for­dult, mindenütt útjában állott.­­ ■____________»r .) Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165.168. 170. 171. 172. 183. 184. 185. 186. és 187. számát. I — Hát a ki felmarkolta ... hová szökik kend, az én hirem és tudtom nélkül, azzal a doctor-pereputtyal ? Svatopluk ösz­­szekulcsolta kezeit, s izgalmas tekintetet vetett a felbőszült cselédre. — Riktál, fogd a kezedbe a forditó­fát, takarodj, indulj, lódulj! folytató Zakariás, s válltövön fogva a tót surculus szű­rét , egy csavarintással ollyan lökést adott a szegény Svatop­­luknak, hogy az kilencz lépést haladt hátrafelé, s egy kanya­rodással visszafordult oda, a­honnan indult, a liliputi telekre. Azalatt Pospest, ki laboránsa után ballagott, felismerte a vándor színésztársaság, mert hogy a harmadfél szekéren érkezők, nem volt más, mint vándorszínészek, azt Tóbiáson kívül, minden ember láthatta. — Servus Muki, kiáltott orvosunkhoz az első szekérről egy pelyhesálló siheder, ki a szerelmes szerepeket szokta adni. Hol a manóba jársz itt? Mióta az officinából elkerültél, azóta nem láttalak. J Ha hiszen derék emberré kellett válnod, ott is te tudtál legjobban borotválni, és hajat nyírni.... Mi vagy, hogy vagy? Pospes úgy tett, mintha a kérdezőt nem ismerné. Na ne tagadd el magad, hiszen ismerjük egymást, én akkor szap­panozni segítettem a kezed alá. Hát nem ismersz ? Pospes nem tagadhatta el magát. Az álszégyent elnyomta az erős visszaemlékezés. — Homeopatha vagyok, felelé röviden és megzavarodva. — Örülök előmeneteleden. Jévünk vissza, mondá az amo­roso. Ezzel leugrott a megrakott szekérről s Pospes nyakába borult. — Én ennél a társaságnál az első szerelmest játszom, és mondhatom, hogy már sokra vittem volna, ha a prima donna, ollyan rút és kiállhatatlan nem lenne. A menykének sincs kedve hozzá, ollyan vén bábával szerelmeskedni, pedig szen­vedély nélkül nem ér a játék semmit. Antus­­te a művészi felfogást összezavarod a pathossal. Az­­ erő, a nyugalomban van, nem a heveskedésben. Bensőség amire, bensőség, ez kell a nemes és hű játékhoz, nem az a felmelegített indulat, szólt a szekér tetejéről egy fekete tüzes szemű, tollas hajú fiatal, kinek mosolya hidegen ült sápadt ajkain, mint a deres bokron a czinege. — De czimbora, bizton eladhatod az ördögnek azt a mű­vészi nyugalmat egy petákért, mikor az ember, nem alszik, nem eszik, nem füt, nem öltözködik, a csizmáját meg a hite­lezők húzzák le a lábáról, ha megkaphatják. Szeretném én azt az embert látni, ki illyen szórakozottságban hideg szemlélő­déssel fogja fel a tárgyakat. — Aztán megint Mukihoz, illető­leg Pospeshez, intézte beszédét a hiúságán kapott primo amo­roso. — Hát mondd csak édes egyetlen Mukim, hol felejtet­ted a köpenyed gallérát ? — Itt van a nyakamon, láthatod, ha szemed van. — Nem azt az araszos kraglit értem, hanem a hajtókáját. Bizonyosan a bőröndbe pakoltad, hogy a por el ne lepje. Csak i­lyen a gazdálkodó ember. Pospes tekintélye meg volt törve az officinál észrevételek ál­tal, mint ez rendesen ollyan embereknél történik, kiknél az erő helyét a szerencse pótolja. A szerencse legfelebb mankót ad az ember kezébe, mellyre a gyenge rátámaszkodik, mig az erős, utána dobja azt a véletlennek. Ezalatt a szekerek szép csendesen haladtak az udvar felé. Pospes és a primo amoroso közti borzasztó vita keletkezett, egészen a pofozkodásig, Svatoplukot pedig a felbőszült Zaka­riás hajtotta maga előtt, mint egy lerészegedett ősziszél a katángkórót. Tóbiás ott állott az udvar közepén a két kámzsás baráttal, várván a nagyhírű tudósokat, jeleseit a két testvér házának. Mégis érkeztek azok, miután negyven napig csavarogtak volna a pusztában, élvén mannával és harmattal, azaz : száraz kenyéren és vizen e nehéz bujdoklás alatt. Azt nem is kell említenem, hogy a tilburin (értsd: talyiga) Budapest, octob. 23-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Turin, oct. 17. A Croce di Savoja ellentmond azon hírnek, mintha Anglia és Szardínia közt kereskedelmi egyesség köttetett volna. A parlamenti elnapolásnak hire nehezen valósul. Pinelli megérkezett. Roma, oct. 15. Kereskedelmi és iparadó rendelte­tett. Wiesemann bibornok , ki vesztminszteri érsekké neveztetett ki, Angliába visszautazott. Florencz, oct. 17. Egy nagyherczegi parancs meg­hagyja Chigi vezérőrnagynak Livornóban, miszerint hadtengerészi és kikötőegészségi reformokat terjesz­­szen elő. A Statuto szerint több törvényszéki tisztvi­selő áttétele fogna bekövetkezni. London, oct. 18. Gabnavásár nem változott, a be­vitel nagy, kávé a régi árú. Ceylon 58. — Gyapot: New-yorki drágább, keletindiai tudósítások jobbak. Budapest, oct. 23-kán. * Azon szorosabb viszonyok, mellyek hazánkat ma az összes birodalom többi országihoz s ezáltal népeihez fűzik, teszik azt, hogy irántunk s ügyeink iránt ezek is több érdeket mutatnak, s rólunk gyakrabban emlé­keznek. Míg azonban a szláv nyelvű vagy érzelmű orgánai a napi sajtónak még ma is többnyire ellenszenvű nyi­latkozatokat hoznak, az olaszokat inkább rokonszenv látszik vezérleni. S ezt természetesnek találjuk. A szláv elemmel közvetlen érintkezésben vagyunk, s ez látszik érezni, ha nem mondja is, azt, hogy iro­dalmunk, nyelvünk műveltsége és setibadságos hajla­munk által őt már túlszárnyaltuk. Az olasz nép mind­erre nézve felettünk áll, vagy némileg egy vonalon velünk; neki tehát semmi legkisebb oka a nem-nemes versenyzésre, s pedig annál kevésbbé, mert határaink s az övé közt nagyobb a távolság, mint hogy vele köz­vetlen közlekedésben állhatnánk. Innen azon többnyire elfogultjan, mondhatnék ba­rátságos és részvevő hangulat, melly az olasz lapok­ban irántunk koronkint feltűnik, s minek legitt egy pél­dáját akarjuk felmutatni. Legújabban a marlandi Gazzetta Universale (kö­zönséges újság) irányczikkében Magyarország állapota felett következőleg elmélkedik: „Ausztria minden tartományi közt talán Magyarország az, melly legtöbb gondot ad a minisztériumnak, melly legnagyobb nehézségeket tesz ellenébe azon egyforma igazgatási rend­szer alkalmazásának, mellyet a minisztérium lehetségesnek, s a monarchia minden népeire hasznosan alkalmazhatónak gondolt. Olly ország, hol a középkor szabálytalanságai­ és igazságtalanságaiból származott politikai és társadalmi szer­vezet túlhatalmassá ten egy osztályt a többi rovására a­nélkül, hogy ezek a felett panaszkodnának, mert ezt nem teheték, vagy talán magukat megsértetteknek érzenék, mert a száza­dos szokás saját helyzetöket úgy fogadtatá el velük, mint a természet törvénye szerintit, illy ország, ismételjük, nem rendeztethetik szabatos életre a mai műveltség elvei szerint, hogy fölötte elégületlenné ne tetessék azon osztály, mellytől sok vetetik el a nélkül, hogy kipótolnák azt azon osztályok, mellyeknek ugyanannyi adatik, de mellyek nem eléggé képe­sek megbecsülni egy olly állapotot, melly után vágyat nem ismertek soha , vagy mellyet az ő műveltségi mély tapaszta­latlanságuk kellőleg felfogni nem képes, s melly túlságos kö­vetelésekre nyújthat nekik okot. E dolgokat, mint az ész előre láttató, a tények igazolják; s minden magyarországi tudósítások megegyeznek abban , hogy azon ország helyzete a legszomorúbb, a legbonyolultabb. A nemesség, melly az új intézmények által kivetkőztetik azon előjogaiból, mellyek­­nél fogva felsőbbséget gyakorlott jobbágyai felett, ádázkodva nézi (?) teljesítését az egyenlítő reformnak ; s a nép, melly eddig még nép sem volt, s nem tudja mi az, mi neki adatik, okot talál abban követelni olly dolgokat, mellyek hihetlenek­­nek látszanak. „Imez első jelenségei azon általános hatásnak, mellyet Magyarországban a reform előidézne , egy kérdésre vezetnek bennünket, annak fejtegetésére t. i. mi legyen igazi czélja a minisztérium hivatásának ? mert ekkorig nekünk úgy lát­szik , mintha némi félreértés forogna fen. „A monarchia minden népei azon meggyőződésben vannak, miszerint az 1848-ban történt változások mindegyük részére jobb politikai és társasági létet gyümölcsözendettek ; és hogy a minisztérium , melly azon rendellenségek eredményét ösz­­szegyűjtötte, hogy azokból az előbbi rendnél jobbat alakít­son , vagy szándékozik cselekedni, miszerint ez megvaló­suljon, azaz, hogy az új alkotmányok erejénél fogva, midőn t. i. azok életbe léptettettek, mindenegy nép mondhassa: most jobban érezzük magunkat, mint előbb. Illy felfogás sze­rint , nehéz leen­ne a dolgok mai folyamát bizonyos tekinte­teknél fogva megmagyarázni, s ezt Magyarország legjobban tanúsítná. „Különben is ugyanazon eljárás nem idézhet elő hasonló eredményt különböző népeknél, hanem ha azon föltétel alatt, hogy mind­azon népek ugyanazon belső és külső fogékony­sággal bírnak; hogy mindnyájan azonegy fokán állanak a tár­sadalmi kifejlettségnek; hogy mind azonegy előkorra büsz­kék , vagy azonegy előkort siratják, következőleg, hogy lé­tök anyagi és erkölcsi elemei egykép fognak felvirágozhatni egy közös kormányzat alatt. Minthogy azonban végtelen messze vezetne a valóságtól az, ha meglevőkül tennék föl ezen föltételeket összeköttetésében olly nemzeteknek , mellyek az ő különbözőségökben a társadalmi életnek majd minden foko­zatát tüntetik föl: a társaság első serdülőkorától, melly a természeti állapot őszinte művetlenségével határos, azon mesz­­sze haladt érettségig, melly a romlottság elleni óvószerek irán­ti gondokat kelti föl; azért nem hihető, mikép a miniszté­rium az egyforma igazgatással az említett czélt szándékoz­nék elérni. „Más czélt kell tehát föltennünk. Azt kell hinnünk, misze­rint a minisztérium nem lát a monarchia népeiben egyebet, mint meg annyi különböző egyéniségeket, csakhogy a külön­böző fogalmakat összeönti és absorbeálja (elenyészted) az állo­­dalont egységének fogalmában; mindnyájokat mind meg annyi tagjait tekintvén egyetlenegy testnek, mellynek épségéről kell egyedül gondoskodnia, s valamint az organikus kórok gyógyításában nincs ügyelet arra, hogy egyik vagy másik tag­nak sérület vagy fájdalom okoztatik, csakhogy az élelmiszer szabályszerűsége azáltal visszaszereztessék , úgy az újraszer­vezés fenforgó munkájában sem kell figyelemnek lenni arra , hogy egyik vagy másik nép előbb kielégitessék, csakhogy az egyik sorsának előmozditása s a másikénak terhesbítése által egykép nyerjen közjava annak, mi Monarchiának neveztetik. „Elfogadván ezen magyarázatot, a nélkül, hogy a minisz­teri logika megsértetnék, megmagyarázhatók lennének több újítások, mellyek eddig már létesíttettek, vagy terveztettek — egészen más hatással, mint javával azon egyes népeknek, mellyeknél alkalmaztattak. S miután mint az anyagi világban, úgy a szellemiben is csak olly hypothesisek fogadhatók el, mellyek nyomán a tünemények megmagyarázhatók, azért úgy hisszük, nem tévedtünk, midőn a minisztérium szándékát az utóbbi értelemben vettük. De vájjon a süker meg fog-e annak felelni ? A monarchiának — eszmének — java vissza fog-e hatni minden egyes nép javára, hogy helyreüsse az által ezen eszme oltárára hozott áldozatokat? Létez-e a politikai részek közt, mellyek tartományoknak neveztetnek, s azon politikai egész közt, melly állodalomnak mondatik, azon viszony, melly létez az élő test egyes tagjai s az élelmi­szerezet épsége közt, melly által életök van? — A kérdés sokkal bonyolultabb, mint hogy mi annak tökéletes megfejtéséhez foghatnánk. Elvárjuk annak idő általi megoldatását.“ Így ír a nevezett olasz lap a birodalmi ügyekről, tárgyát értekezletének hazánk viszonyaiból merítvén. Szavaihoz fölösleges volna kommentárt írnunk, miután mi sem sokkal több szerencsével foghatnánk az általa kitűzött kérdés fejtegetéséhez, s azért b­ezise megol­dását várjuk mi is az időtől! Pozsony megye, oktoberben. Közigazgatási tekintetben megyénk abban a régi jó táblabi­­rói világban 7 járásra volt osztva, s itt bocsánatot kérek szí­ves olvasómtól, miszerint ezen régi jó táblabirói világot nem azon mindennapi, már igen is elkoptatott gúnyos értelemben kíván­nám vétetni, mert valamint mindennek a világon, úgy ennek is saját árnyoldalai mellett — mellyek leginkább ószerüségük

Next