Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-23 / 188. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr.30 kr.p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 188 ! Szerda, October 23-án. Szerkesztési iroda : Orintcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. • A PESTI NAPLÓ MUTARA. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. VI-dik Fejezet. Liliputi nagyszerű ismeretsége Európa első rangú notabilitásaival. Folytatás. ") Pospes csakugyan ,ill’ a berek, nád a kert“ vette a dolgot, s a kapufélfától vett búcsút, mivel azt gondolta, hogy valóban tudóstársasági tagok fognak az udvarba szállani, s azok előtt kuliba marad minden vegytani és műutazási ismereteivel. Svatopluk haladt előre, czipelvén hátán a patikát. Két rét görnyedt a nehéz teher alatt, hanem azért nem állott ellen semmi, hogy kedvencz népdalait ne dúdolja. Járta is a kuferczes és a Ben czigány cziganku Porityi skianku. A czigánka czigánya Porityi zvilláma, azaz: verte a czigányember a czigányasszonyt hátulról, bottal pedig azt villával. Zakariás amint egyik kerékvágásból a másikba ütődött, orrát a Svatopluk patikás ládájába ütötte. Ez ugyan mindenképen akarta volna kikerülni az udvari hajdút, ki mód nélkül felhajtott a garadra, hanem Zakariás ollyan ákombák betűket vetett csángó lábaival, hogy a laboráns akár merre fordult, mindenütt útjában állott. ■____________»r .) Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165.168. 170. 171. 172. 183. 184. 185. 186. és 187. számát. I — Hát a ki felmarkolta ... hová szökik kend, az én hirem és tudtom nélkül, azzal a doctor-pereputtyal ? Svatopluk öszszekulcsolta kezeit, s izgalmas tekintetet vetett a felbőszült cselédre. — Riktál, fogd a kezedbe a forditófát, takarodj, indulj, lódulj! folytató Zakariás, s válltövön fogva a tót surculus szűrét , egy csavarintással ollyan lökést adott a szegény Svatopluknak, hogy az kilencz lépést haladt hátrafelé, s egy kanyarodással visszafordult oda, ahonnan indult, a liliputi telekre. Azalatt Pospest, ki laboránsa után ballagott, felismerte a vándor színésztársaság, mert hogy a harmadfél szekéren érkezők, nem volt más, mint vándorszínészek, azt Tóbiáson kívül, minden ember láthatta. — Servus Muki, kiáltott orvosunkhoz az első szekérről egy pelyhesálló siheder, ki a szerelmes szerepeket szokta adni. Hol a manóba jársz itt? Mióta az officinából elkerültél, azóta nem láttalak. J Ha hiszen derék emberré kellett válnod, ott is te tudtál legjobban borotválni, és hajat nyírni.... Mi vagy, hogy vagy? Pospes úgy tett, mintha a kérdezőt nem ismerné. Na ne tagadd el magad, hiszen ismerjük egymást, én akkor szappanozni segítettem a kezed alá. Hát nem ismersz ? Pospes nem tagadhatta el magát. Az álszégyent elnyomta az erős visszaemlékezés. — Homeopatha vagyok, felelé röviden és megzavarodva. — Örülök előmeneteleden. Jévünk vissza, mondá az amoroso. Ezzel leugrott a megrakott szekérről s Pospes nyakába borult. — Én ennél a társaságnál az első szerelmest játszom, és mondhatom, hogy már sokra vittem volna, ha a prima donna, ollyan rút és kiállhatatlan nem lenne. A menykének sincs kedve hozzá, ollyan vén bábával szerelmeskedni, pedig szenvedély nélkül nem ér a játék semmit. Antuste a művészi felfogást összezavarod a pathossal. Az erő, a nyugalomban van, nem a heveskedésben. Bensőség amire, bensőség, ez kell a nemes és hű játékhoz, nem az a felmelegített indulat, szólt a szekér tetejéről egy fekete tüzes szemű, tollas hajú fiatal, kinek mosolya hidegen ült sápadt ajkain, mint a deres bokron a czinege. — De czimbora, bizton eladhatod az ördögnek azt a művészi nyugalmat egy petákért, mikor az ember, nem alszik, nem eszik, nem füt, nem öltözködik, a csizmáját meg a hitelezők húzzák le a lábáról, ha megkaphatják. Szeretném én azt az embert látni, ki illyen szórakozottságban hideg szemlélődéssel fogja fel a tárgyakat. — Aztán megint Mukihoz, illetőleg Pospeshez, intézte beszédét a hiúságán kapott primo amoroso. — Hát mondd csak édes egyetlen Mukim, hol felejtetted a köpenyed gallérát ? — Itt van a nyakamon, láthatod, ha szemed van. — Nem azt az araszos kraglit értem, hanem a hajtókáját. Bizonyosan a bőröndbe pakoltad, hogy a por el ne lepje. Csak ilyen a gazdálkodó ember. Pospes tekintélye meg volt törve az officinál észrevételek által, mint ez rendesen ollyan embereknél történik, kiknél az erő helyét a szerencse pótolja. A szerencse legfelebb mankót ad az ember kezébe, mellyre a gyenge rátámaszkodik, mig az erős, utána dobja azt a véletlennek. Ezalatt a szekerek szép csendesen haladtak az udvar felé. Pospes és a primo amoroso közti borzasztó vita keletkezett, egészen a pofozkodásig, Svatoplukot pedig a felbőszült Zakariás hajtotta maga előtt, mint egy lerészegedett ősziszél a katángkórót. Tóbiás ott állott az udvar közepén a két kámzsás baráttal, várván a nagyhírű tudósokat, jeleseit a két testvér házának. Mégis érkeztek azok, miután negyven napig csavarogtak volna a pusztában, élvén mannával és harmattal, azaz : száraz kenyéren és vizen e nehéz bujdoklás alatt. Azt nem is kell említenem, hogy a tilburin (értsd: talyiga) Budapest, octob. 23-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Turin, oct. 17. A Croce di Savoja ellentmond azon hírnek, mintha Anglia és Szardínia közt kereskedelmi egyesség köttetett volna. A parlamenti elnapolásnak hire nehezen valósul. Pinelli megérkezett. Roma, oct. 15. Kereskedelmi és iparadó rendeltetett. Wiesemann bibornok , ki vesztminszteri érsekké neveztetett ki, Angliába visszautazott. Florencz, oct. 17. Egy nagyherczegi parancs meghagyja Chigi vezérőrnagynak Livornóban, miszerint hadtengerészi és kikötőegészségi reformokat terjeszszen elő. A Statuto szerint több törvényszéki tisztviselő áttétele fogna bekövetkezni. London, oct. 18. Gabnavásár nem változott, a bevitel nagy, kávé a régi árú. Ceylon 58. — Gyapot: New-yorki drágább, keletindiai tudósítások jobbak. Budapest, oct. 23-kán. * Azon szorosabb viszonyok, mellyek hazánkat ma az összes birodalom többi országihoz s ezáltal népeihez fűzik, teszik azt, hogy irántunk s ügyeink iránt ezek is több érdeket mutatnak, s rólunk gyakrabban emlékeznek. Míg azonban a szláv nyelvű vagy érzelmű orgánai a napi sajtónak még ma is többnyire ellenszenvű nyilatkozatokat hoznak, az olaszokat inkább rokonszenv látszik vezérleni. S ezt természetesnek találjuk. A szláv elemmel közvetlen érintkezésben vagyunk, s ez látszik érezni, ha nem mondja is, azt, hogy irodalmunk, nyelvünk műveltsége és setibadságos hajlamunk által őt már túlszárnyaltuk. Az olasz nép minderre nézve felettünk áll, vagy némileg egy vonalon velünk; neki tehát semmi legkisebb oka a nem-nemes versenyzésre, s pedig annál kevésbbé, mert határaink s az övé közt nagyobb a távolság, mint hogy vele közvetlen közlekedésben állhatnánk. Innen azon többnyire elfogultjan, mondhatnék barátságos és részvevő hangulat, melly az olasz lapokban irántunk koronkint feltűnik, s minek legitt egy példáját akarjuk felmutatni. Legújabban a marlandi Gazzetta Universale (közönséges újság) irányczikkében Magyarország állapota felett következőleg elmélkedik: „Ausztria minden tartományi közt talán Magyarország az, melly legtöbb gondot ad a minisztériumnak, melly legnagyobb nehézségeket tesz ellenébe azon egyforma igazgatási rendszer alkalmazásának, mellyet a minisztérium lehetségesnek, s a monarchia minden népeire hasznosan alkalmazhatónak gondolt. Olly ország, hol a középkor szabálytalanságai és igazságtalanságaiból származott politikai és társadalmi szervezet túlhatalmassá ten egy osztályt a többi rovására anélkül, hogy ezek a felett panaszkodnának, mert ezt nem teheték, vagy talán magukat megsértetteknek érzenék, mert a százados szokás saját helyzetöket úgy fogadtatá el velük, mint a természet törvénye szerintit, illy ország, ismételjük, nem rendeztethetik szabatos életre a mai műveltség elvei szerint, hogy fölötte elégületlenné ne tetessék azon osztály, mellytől sok vetetik el a nélkül, hogy kipótolnák azt azon osztályok, mellyeknek ugyanannyi adatik, de mellyek nem eléggé képesek megbecsülni egy olly állapotot, melly után vágyat nem ismertek soha , vagy mellyet az ő műveltségi mély tapasztalatlanságuk kellőleg felfogni nem képes, s melly túlságos követelésekre nyújthat nekik okot. E dolgokat, mint az ész előre láttató, a tények igazolják; s minden magyarországi tudósítások megegyeznek abban , hogy azon ország helyzete a legszomorúbb, a legbonyolultabb. A nemesség, melly az új intézmények által kivetkőztetik azon előjogaiból, mellyeknél fogva felsőbbséget gyakorlott jobbágyai felett, ádázkodva nézi (?) teljesítését az egyenlítő reformnak ; s a nép, melly eddig még nép sem volt, s nem tudja mi az, mi neki adatik, okot talál abban követelni olly dolgokat, mellyek hihetleneknek látszanak. „Imez első jelenségei azon általános hatásnak, mellyet Magyarországban a reform előidézne , egy kérdésre vezetnek bennünket, annak fejtegetésére t. i. mi legyen igazi czélja a minisztérium hivatásának ? mert ekkorig nekünk úgy látszik , mintha némi félreértés forogna fen. „A monarchia minden népei azon meggyőződésben vannak, miszerint az 1848-ban történt változások mindegyük részére jobb politikai és társasági létet gyümölcsözendettek ; és hogy a minisztérium , melly azon rendellenségek eredményét öszszegyűjtötte, hogy azokból az előbbi rendnél jobbat alakítson , vagy szándékozik cselekedni, miszerint ez megvalósuljon, azaz, hogy az új alkotmányok erejénél fogva, midőn t. i. azok életbe léptettettek, mindenegy nép mondhassa: most jobban érezzük magunkat, mint előbb. Illy felfogás szerint , nehéz leenne a dolgok mai folyamát bizonyos tekinteteknél fogva megmagyarázni, s ezt Magyarország legjobban tanúsítná. „Különben is ugyanazon eljárás nem idézhet elő hasonló eredményt különböző népeknél, hanem ha azon föltétel alatt, hogy mindazon népek ugyanazon belső és külső fogékonysággal bírnak; hogy mindnyájan azonegy fokán állanak a társadalmi kifejlettségnek; hogy mind azonegy előkorra büszkék , vagy azonegy előkort siratják, következőleg, hogy létök anyagi és erkölcsi elemei egykép fognak felvirágozhatni egy közös kormányzat alatt. Minthogy azonban végtelen messze vezetne a valóságtól az, ha meglevőkül tennék föl ezen föltételeket összeköttetésében olly nemzeteknek , mellyek az ő különbözőségökben a társadalmi életnek majd minden fokozatát tüntetik föl: a társaság első serdülőkorától, melly a természeti állapot őszinte művetlenségével határos, azon meszsze haladt érettségig, melly a romlottság elleni óvószerek iránti gondokat kelti föl; azért nem hihető, mikép a minisztérium az egyforma igazgatással az említett czélt szándékoznék elérni. „Más czélt kell tehát föltennünk. Azt kell hinnünk, miszerint a minisztérium nem lát a monarchia népeiben egyebet, mint meg annyi különböző egyéniségeket, csakhogy a különböző fogalmakat összeönti és absorbeálja (elenyészted) az állodalont egységének fogalmában; mindnyájokat mind meg annyi tagjait tekintvén egyetlenegy testnek, mellynek épségéről kell egyedül gondoskodnia, s valamint az organikus kórok gyógyításában nincs ügyelet arra, hogy egyik vagy másik tagnak sérület vagy fájdalom okoztatik, csakhogy az élelmiszer szabályszerűsége azáltal visszaszereztessék , úgy az újraszervezés fenforgó munkájában sem kell figyelemnek lenni arra , hogy egyik vagy másik nép előbb kielégitessék, csakhogy az egyik sorsának előmozditása s a másikénak terhesbítése által egykép nyerjen közjava annak, mi Monarchiának neveztetik. „Elfogadván ezen magyarázatot, a nélkül, hogy a miniszteri logika megsértetnék, megmagyarázhatók lennének több újítások, mellyek eddig már létesíttettek, vagy terveztettek — egészen más hatással, mint javával azon egyes népeknek, mellyeknél alkalmaztattak. S miután mint az anyagi világban, úgy a szellemiben is csak olly hypothesisek fogadhatók el, mellyek nyomán a tünemények megmagyarázhatók, azért úgy hisszük, nem tévedtünk, midőn a minisztérium szándékát az utóbbi értelemben vettük. De vájjon a süker meg fog-e annak felelni ? A monarchiának — eszmének — java vissza fog-e hatni minden egyes nép javára, hogy helyreüsse az által ezen eszme oltárára hozott áldozatokat? Létez-e a politikai részek közt, mellyek tartományoknak neveztetnek, s azon politikai egész közt, melly állodalomnak mondatik, azon viszony, melly létez az élő test egyes tagjai s az élelmiszerezet épsége közt, melly által életök van? — A kérdés sokkal bonyolultabb, mint hogy mi annak tökéletes megfejtéséhez foghatnánk. Elvárjuk annak idő általi megoldatását.“ Így ír a nevezett olasz lap a birodalmi ügyekről, tárgyát értekezletének hazánk viszonyaiból merítvén. Szavaihoz fölösleges volna kommentárt írnunk, miután mi sem sokkal több szerencsével foghatnánk az általa kitűzött kérdés fejtegetéséhez, s azért bezise megoldását várjuk mi is az időtől! Pozsony megye, oktoberben. Közigazgatási tekintetben megyénk abban a régi jó táblabirói világban 7 járásra volt osztva, s itt bocsánatot kérek szíves olvasómtól, miszerint ezen régi jó táblabirói világot nem azon mindennapi, már igen is elkoptatott gúnyos értelemben kívánnám vétetni, mert valamint mindennek a világon, úgy ennek is saját árnyoldalai mellett — mellyek leginkább ószerüségük