Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)
1850-11-22 / 213. szám
prókátort, aki aztán nagynehezen talál kerékvágást, hanem azért meglesz a sok látásfutás, és a pénzpazarlás, meg időfecsérlés; azonkívül pedig száz más ember vérszemet kap, és amint a falun mondják , annyit csak megtesznek, hogy jó lesz megpróbálni! Már csak azért is jó volt ezt a dolgot nyomtatásba tenni, hogy több ember olvassa, és a kihez legjobban tartozik, okosodik is rajta, most hány ollyan tisztviselő van — a mint mondám — a kinek hisz megvan ugyan az ő titulája , de ha élejbe tennének egy árkus papirost, hogy írja rá azt, a mit egyetmást tud , — lelkemiese mondom , az a szép papiros aligha üresen nem maradna. Hanem, ha már eddig nem tett, lásson ezután majd ahhoz a leczkéhez, bizony elhiheti egyik másik tekintetes uram, hogy biz sem ő, sem mi nem vallanék kárát. Ezt is megmondtam ! PARRAG, Bécs, nov. Ifj. CIO) Míg a porosz és helybeli lapok a béke lehetőségéről beszélnek, s a berlini kormány követeléseit mérlegelik , addig a porosz készül és fegyverzi magát szakadatlanul. A bécsi kabinet, 15-dikei jegyzéke szerint késznek nyilatkozik a hadkészületek megszüntetésére, ha a porosz is felhagyana készületeivel ; de mig e felett folynak az értekezések , addig a táputakra vonult porosz hadsereg egyre szaporittatik s Rasszel őrsége 2000 emberrel erősittetett meg. - - Ez erőkifejtések végczéljául a porosz miniszteri lapok a népnek olly eredményt ígértek, melly a nép áldozatának s a porosz nemzet becsületének megfeleljen; és mi kétkedünk a felett, hogy a hadsereg és a porosz nép, a miniszteri jegyzékek s a szabad conferentiák iránti megállapodást — ígért eredményül tekintsék. Azonban elmélkedésünkkel felhagyunk. Mi ez értekezletekből származható bármi eredményben sem találjuk fel az előzmények kármentesítését, s ismételve állítjuk, miként e mozgalmakban mi többet tudunk látni, mint egyedül puszta demonstrate. De miután nemtörténetet írunk , ez események bírálata nem lehet hivatásunk. A minisztertanács komoly feladata és terhes elfoglaltatása mellett is, mint biztos kútfőből tudjuk, hazánk alkotmányi szervezetének végmegállapítása felett is tanácskozik, s ez nemsokára meg fog jelenni. Azon elv, mellyet a nemzetiségek képviseletére nézve a gallicziai statútumban felállítva találunk , hazánkra nézve is álland, de meglehet, némi módosítással. Erdélyben azonban, hol a népiségek olly élesen különözték el, ezen elv teljesen életbelépend. A népiségek szerinti kerületi gyűlések, mint nemcsak a gallicziai szervezetből láthatjuk, hanem, mint e felől értesülni is alkalmunk lehetett, nem birondnak a törvényhozási institutiók természetével, hanem, mint legfőbb municipiumok az egyes népiségek vágyainak orgánumai leendnek. Törvényt csak a birodalmi gyűlés hozhat, mellynek belszerkezetében kell feltalálnunk az alkotmányos elv s a kifejtés biztosítékait. Az egyes koronaországoknak adandott országgyűlések, a természetes szétvonás következményeinél fogva, a kormányzás nehézségét, a dissolutiót s az absolutismusra törekvő pártnak törvényhozás nélküli kormányzatot óhajtó programmja igazoltatását vonná maga után. Ez állapot azonban ismét a forradalomra kényszerítvén a népeket, e circulus vitiosusbóli kimenekülésre vezető módul, a békés kifejlést elősegítő öszpontosítás mutattatik fel azon politikusok által, kik a foederatioban a forradalom magvát akarják látni. Nekünk e nézethez itt szavunk már azért sincs, mert a merev központosításról ön lapja kimerítő czikkeket közölt. A helybeli lapok, kevés kivételével, tegnap 100 pft büntetésben marasztaltattak el azon közleményeikért, mellyekben az átvonuló haderőről tettek említést. Míg tehát helybeli lapjaink ezentúl a hadi készületekről hallgatni kényteleníttetnek , a külföldi lapok bécsi levelezői kényelmesen tudósítandják lapjainkat mind e felől. A lefelsőbb fölebbviteli, és semmiteszek magyar osztályának elnökévé, hir szerint Zárka János úr, neveztetett volna. A perlekedő felekre nézve nem tartjuk érdektelennek megjegyezni, miként a váltófeltörvényszéktől fölebbezett csődigény és egyéb váltókereseti perek, miután a legfelsőbb törvényszék e perekre nézve még szabályokat nem bír, ad acta tétettek. E perek tárgyalására nézve egy külön osztály fog alakíttatni. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. LXX. , Bécs, nov. 20. Omer basa török hadvezér részéről közlött jelentés szerint a török császár megmérgeztetett... Ha e hir való, a függöny felgördült, s első hajborzasztó jelenetét látjuk azon nagyszerű drámának, vagy tán helyesebben szomorújátéknak, mellynek színhelye Europa keleti része leend , s mellyre e lapok olvasóit már néhány hét előtt figyelmeztettük. A fentebbi két sor az, mit amaz eseményről eddig megtudtunk , s legyen szabad ennek fontosságát egykét szóval érintenem. Abdul Meshhid, a török szultán , élte virágszakában , felvilágosodott s felvilágositni akaró fejdelem , — ha oldala mellett Rescind minisztériuma állott, mert őszinte barátja a haladásnak s korszerű törekvéseire nézve nevezetesen Angliában hatalmas gyámollal bírt. A török kormány azon meggyőződésből indult ki, hogy Törökországot egyedül a korszellemmeli haladás mentheti meg a lassankénti elmállástól, átlátta, hogy Európa földén ázsiai vadság s tétlenség sohse fogna tenyészhetni s az Ozmán hírod., mellynek felbomlását évek óta hirdeti némelly túl bölcs politikus, csakugyan ifjúti erővel látszott virágzásának indulni. De ott sem hiányzott a csökönyösen conserváló párt, melly az előmenetellel sehogy sem tudott megbarátkozni, s e tekintetben karöltve járt Törökország Áal-elleneivel, kik szinte nem igen örültek rajta, hogy az enyészet várva várt órája nem akart megjelenni, sőt mindennap nagyobb távolba vonult. E törekvésekben kereshetni a bolgár és bosnyák lázadások főokait, — a nép, tán nem egészen önkéntesen, szegült ellene fegyveres kézzel a behozatandó újításoknak. A törvényes kormány győzött, s az újítások behozatalához fogott, s e perezben a szultán megmérgeztetett. Nem ismerjük a megetetési kísérlet eredményét, de bár minő legyen is az, más, mint igen szomorú nem lehet. Ha a szultán felgyógyul, nemcsak testi ereje meg lesz gyengítve, hanem szellemi rugékonysága is odavan, s alig remélhetni, hogy ezentúl elég lelki ereje leend, az eddigi úton megmaradni, habár életébe nem kerülne is. Ha pedig csakugyan halálos volt e csapás, a pártdüh s az interregnum minden zordonságaira kell elkészülnünk, mellyeknél ha a régi török párt nyerne, e nyereség, aligha egyszersmind a szabadság és felvilágosodásnak is nyereségére válnék. Az európai politikában ez esemény legalább pillanatjailag lényeges változtatást fog okozni, s a nagyhatalmak — nevezetesen Angol- és Oroszhon figyelme melly eddig Közép-Európa felé irányult, azonnal csaknem kizárólagosan kelet felé fog fordulni, mi közvetve reánk nézve sem maradhat befolyás nélkül. Ha tegnapi levelemben Kossuth megmenekülése valóságán kételkedtem, e kétkedést ma még határozottabban kell kijelentenem. Kezünk közt vannak i. h. 18-kán kelt trieszti levelek, mellyek ama szökésről még mit sem tudnak, és mint hiteles kútfőből hallom, a kormányhoz jutott legújabb sürgönyök róla szinte említést nem tesznek. A ma érkezett „Indépendance beige“ egyik bécsi levelezőjétől azon közlést hozza, hogy az idevonuló horvátok Mürzzuschlag helységben a lakosoktól élelemszereket s más holmit erővel szedtek el, hogy a császár Ő Felsége ennek megtudására azonnal magához hivatta a bánt, s megparancsolá, miként a horvátok Jüstint hagyják el a fővárost, és Csehországba küldessenek, hol illy viselet ellen czélszerű intézkedések fognak tétezni. — Eközlésre meg kell jegyeznünk, hogy mi, kik közelebb vagyunk a nevezett helységhez, mint ama brüsszeli lap, ez eseményről mit sem hallottunk. Vasból, nov. 11. Múlt havi kurtára font levelünkben, a szürethezi készületről tettünk említést; most tudatjuk önökkel, miszerint az érdekeltem szüret nálunk is végbement. Mennyiségre nézve illy mostoha szüretünk rég nem volt, de e parányi termésünk minőségével sem igen lehet kérkedni. Hol 40—60 akó szokott teremni, sok helyütt alig szűrhetének 4—6 akót; de több helyen csak böngészőt tartatott, szűrésről álmodni sem merhetvén. Más időkben általános vigalmak közt végződött ez élvezetdús iparunk ; mi tagadás benne, ez alkalommal kivételes állásunkhoz illőleg, minden kedv és szüreti zaj nélkül jön befejezve. De különben is ollyak az emberek, mintha csak ki volnának cserélve. A néhai magyar szívesség s barátság, ez elvitázhatlan jellemvonásunk, nagyrészt száműzve, vagy legfölebb alig szembetűnő kis körökre szorítkozik. Hivatalnokainkra a m.hó áldásosan végződött, vagyis: rég kiérdemlett díjaikban részesültek. Sokak reményének ugyan nem felelt meg, de leverőleg sem hatott reájuk, mert ollykén értesültek, hogy az ez évi fizetés csak ideiglenes; ennélfogva az illetékes, rendes fizetést még csak jövőben hazaadják. Megyei törvényszéki ülnökeink, minden különbség nélkül, 1,200 pf. évi járandóságnak a lefolyt szolgálati időhöz aránylagosan kiszabott részletével dijaztattak. A teherviselők számával a közjövedelmi források is, az eddigelé ismeretlen adónemekkel, megszaporodván: igen jól esik tapasztalnunk a kormánynak abbeli intézményét, miként az állam hivatalnokait illően kívánja fizetni. Ezen elvet minden jólelkű honpolgárnak nem lehet nem tisztelnie. Kívánatos azonban , hogy minden néven nevezhető közhivatalnok mielőbb érezhesse amaz áldásos törekvés fényoldalát. Mert elhallgatva bár ezúttal az annyira szükségesnek ismert népnevelők aggályos helyzetét, segélyért kiáltó nyomorúságát , nem lehet meg nem említeiük a megyei orvosokat és mérnököket, kik a múlt korból öröklött igen mérsékelt fizetésük javítását, két izbeni folyamodásuk daczára sem érhetik el. Bizony pedig, részrehajlatlanul vévén a közügyet, amaz osztálybeliek mindegyike, igen sok és szép hasznára hivatvák az emberiségnek. Tán nem fogunk tulságról vádoltatni óhajtván, hogy az illy közhivatalnokok is úgy fizettes ssenek, hogy részfizetésük miatt ne legyenek kénytelenek magán keresettel foglalkozni, s ezt egyedül a szegényebb osztály tekintetéből, — mert az úr amúgy is képes bizalma szerinti orvosát minden áron oldala mellé lekötni. Milly máskint áll e tekintetben az ügy a szegény osztálylyal, s melly erejéhez mérten szinte fizet, s mindennemű közterhekben részesül ? Ebbéli figyelmünket az illető osztálybeliek tudományos képzettsége és a szegénység sorsa igényli. Legyen szabad ezúttal eszmelánczolatnál fogva megyei közéletünkből még egyet fölemlítnem , vájjon mi lehet ez? épen semmi egyéb, mint a végső szegénységbeni osztálynak orvoslati tekintetben sülyesztet sorsa. Különös, legközelebbi múltúnkra tekintve, midőn azt hívők, hogy honunk egy erős kompakt test, egyes megyék beléletére vonatkozott rendeletek olly eltérőknek mutatkozának, mintha nem is ugyanazon hon és kor polgárai részére hozattak volna. De tán nem hibázom , állítván, hogy azon egy megyében néha pár év alatt olly egymással ellentétes határozmányok jöttek napfényre, mintha más népfajok képviselői, vagy egészen új nemzedékek fiai voltak volna a tényezők. Megyénkben néhány év előtt azon szokás divatozott, hogy a szegény sorsúnak, megbetegedvén, illető lelkészétől nyert szegénységi bizottmány előmutatása mellett, bármellyik megyei gyógyszertárban is a szükségelt orvosság haladéktalanul kiszolgáltatott, a megyei orvosok illy bizonyítvány hiányában is föl lévén, legalább szokásilag, hatalmazva: a megye költségére tett orvosság iránti rendelkezhetésre ; illy esetekben a szegények rovata alatti árjegyzékek a kir. Helyi tanácstól visszaérkezvén, az első alispáni utalványozásra a közpénztárnoki hivatal által legott kifizettettek. Ezért az emberileg gondolkozott néhai Kir. és Rendeknek örökre köszönet az emberiség nevében. — Utóbb azonban, némelly helyeken történt botrányos visszaélések miatt, a megye rendei ebbeli nemes intézményeket kényteleníttettek odamódositni, hogy egyedül a helység elöljáróságától nyert szegénységi bizonyítvány előmutatói nyerhetenének orvosságot, aki lévén egyszersmind mondva , hogy köteles minden helység a saját szegényei részére kiszolgált orvosságot fizetni. Ez, és az előbbi szokás melletti rendelvények közti különbség, alig képzelhető. Mi ez utóbbit helyesleni sohasem tudnék, mert nem tekintve az egyes helyeken uralkodó lelki atyafiság és sógorsági sympathizálást, ismerni kell a népben az egymás iránti szeretetlenséget, — ha főleg a felebaráti szeretet gyakorlata fizetéssel jár, nem lehetvén egyszersmind szem elöl téveszteni ama számtalanszor fölmerülő bizalmatlanságot és egyenetlenséget, mellyek, mint a műveltebb körökben — főleg napjainkban — annyival inkább a nép között épen nem a legritkább tünemények közé számítandók. — S igy a vagyonosságra soha nem vergődhetett honpolgár illyes súrlódás miatt néha a leghoszszabb kínok özönének elvégre is áldozatául esik, — minden orvosi segély és vigasz nélkül! — Részünkről mindig nagyobb garantiát találnánk az előbbi eljárásban a szegénység vigasztalása és sok tekintetbeni megmentésére nézve. Mert a lelkész hívét, vagy legalább embertársát, magasztos hivatásánál fogva sem tartaná vissza, sőt késztené a gyógyszereknek szükség kívánta fogyasztására, egyedül az ellenőrködési szerepet engedhetvén által a község elöjáróinak. Legyen szabad remélnünk , hogy a kormánynak e tekintetben rövid időn behozandó czélszerű intézményei által aggo„Engedj a templomba mennem, hiszem nem sokáig tart a mise, s aztán mindjárt ide jövök hozzád s itt maradok!“ „De már akkor késő lesz, én most akarom, hallod! mondá Jancsi kemény hangon s megfogván Erzsi kezét, olly pillanatot vetett rá, hogy az bűne tudatában jéggé dermedni érzé vérét, elsápadva hajtá le fejét és szó nélkül követé Jancsit, ki őt inkább haza, mint vezető lakása felé. Oda érkezve, Jancsi előre lépett be az utczaajtón. Erzsi pedig hátrafordult és sóvár szemekkel kiséré a templomba haladókat s nagyot sóhajtva gondolá, miilyen boldogok azok, kik oda mehetnek és Bandit, az ő Bandiját láthatják, ki ellenben csak őt fogja keresni és elszomorodva tér haza, ha majd nem találja ott. Nemcsak önnön fájdalma, kedvese látásának nélkülözésén, hanem Bandi majdani elszomorodásának elgondolása, vagy pedig előérzet, úgy elfogák egyszerre a leány szívét, hogy midőn Jancsi után belépett az utczaajtón, s az visszafordult feléje, nagy nehéz könycseppeket látott legördülni a leány arczán. E látványra végkép eltűnt minden szelidebb kifejezés Jancsi vonásaiból, és elsötétült, elvadult arczczal mormogó foga között: „Verje meg az én Istenem, mennyire szereti ama tejképű kölyket! csak azon gondolat is megríkatja, hogy most az egyszer nem láthatja őt, hátha tudná, hogy soha nem fogna többé látni. —“ Egész udvaron senki nem volt, mert a háziak mind a templomba menének, így hát észrevétlenül, szó nélkül mentek rajta keresztül az istálló felé. Mikor oda beértek, Jancsi betevé Erzsi után az istállóajtót s csak a keskeny nyílásokon, mik ablak helyett szolgáltak, jött be imitt-amott némi világosság, s így félhomályban maradónak. Szó nélkül ült le Erzsi a szalmanyughely mellé, várva, hogy majd Jancsi oda fog fekünni. Összetett kezeire nyugasztó fejét s elmerült gondolataiba. A huszár lova, jól ismervén a leányt, barátságosan nyerített feléje, várva a szokott kedveskedéseket, mert azelőtt mindig volt Erzsinek egy egy hízelgő szava Jancsi kedves lovának, szikrának számára. De most észre sem véve azt, kezeit nem emelé föl, hogy megsimogassa és megveregesse a lovat s a szegény állat lábaival kapálta a padlót türelmetlenségében,vagy talán, hogy őt magára figyelmeztesse. De Erzsi folyvást lehajtó fejét. Az Isten tudná, miről gondolkodott, vagy mi fájt úgy neki, hogy szíve úgy elszorult bele, s majd megszűnt dobogni. — Jancsi az ablaktartó láda felé ment, belőle egy tárgyat vont elé, melly, midőn avval egy ablakhasadék mellett elhaladt, hoszszú csillogást vetett, mint az érez, ha világosság éri. Aztán csizmája szájába dugá s odalépett Erzsihez, keményen megfoga annak kezét, és fölránta őt magához. Föltekintett a leány e váratlan durva bánásmódra és elsikolta magát, a mint a félhomályban Jancsinak elsötétült arczát s irtóztatón fenyegető tekintetét megpillantó. „Az Isten szerelmére, mi lett Jancsi? meghatok félelmemben, ha így tekintesz reám !“ Nem kapott feleletet, odavonszolátt Jancsi a jászolhoz, belőle kivett egy kötelet s a gyengén küzködő leányt odakötözé a jászolgerendához. Egyetlen szó nélkül tévé ezt, csak sebes és nehéz lélekzete hallatszott, melly borzasztó volt, mint a halállal tusakodónak fuldokló véghörgése. Midőn egészen oda kötözé a leányt Jancsi, leoldá fejéről a piros ünnepi keszkenőt és nyakáról is a kis kendőcskét, mi a hófejér ingváll fölé volt szorítva, aztán ki akaró oldani, de káprázó szemeivel nem láthatván jól, durván fölszakitá a kis szűk mellénykét. Aztán lehasítá a fejér, hólyagos újja inget, mire a leánynak sima fejér, s még a patyolatnál is gyengébb kebele kerekded vállai és gömbölyű karjai egészen fedezetlenül maradónak. A szemérem, e haláltusa közepett is, pirosra festé egy pillanatra Erzsi arczát, de aztán ismét halvány lett és irtózattal meresztő borzalomtól kitágult nagy fekete szemeit Jancsira, félörült kandisággal kiséré ennek minden mozdulatát, de ajkai nem bírtak egyetlen kérő hangot kiejteni. Vége kár.