Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)
1851-02-21 / 287. szám
Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ - „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. 1851. másod évi folyam. 287 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pasten : Egy Hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4 , — „ „ Félévre . . 8, — „ » Egy évre. 15 „ - „ „ Egyes «lám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1 -jélöl számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Péntek, február 21-kén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petitso a 4 pgö kr.jára számittatik. A beiktatási s lop.krnyi külön bélye-ídíj, előre lefizetendő KMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, déleti órákban. Magán viták négyhalábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Előfizetési jelentés, tapjainkra ezennel helyben, úgy vidéken is, új előfizetést nyitunk négy hónapra: Martius 1 -től kezdve Junius végéig. És pedig Helyben házhozhordással 5 f. 30 k. Vidéken, postán küldve 6 f 50 k. Az előfizetési leveleket és pénzküldeményeket bérmentesittetni kérjük. Figyelmeztetés a t. ez. levelezőkhez. Azon leveleket, melyeknek tartalma a Pesti Napló hasábjaiba van szánva, egyedül e czím alatt: A Pesti Napló szerkesztőségének Pesten, kérjük beküldetni. Ellenkező esetben, e közlemények netaláni elkéséséről, s ez okból szükségek mellőzéséről nem felelhetünk. A Pesti Napló szerkesztősége. TARTALOM. Teleirati tudósítások-Két nevezetes évnap Poroszországban-Levelek a birodalmi székvárosból XIX (A bosnyák átadás. Francziaország tiltakozása. A német központi hatalom). Kolozsvár (Erdély szervezése. Oláh egyetem. Az enyedi kollégium. Nemzeti színház. Keresk. kamra. Husárullgatás. Naptárbélyeg). Irodalmi szemle (A falu könyve.) Vegyes hírek Politikai szemle-Francziaomág. (Creton indítványa. A pártok állása. Az Elysée és aláírás. Febr. 24-nek megünneplése.) Hagybritannia. (Alsóházi ülés febr. 14-kén.) Németország (A Journal des Debats Ausztria összegének német szövetségbe lépése fölött.) Amerika (Anglia s az egyesült államok közötti viszály. Börze- — Gőzkocsik menetrende — Dunavízállás. SM-ZT---' ■--*P»---------- Budapest, február 21-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, febr. 19. — Rochow úr megmarad, mint porosz követ Peterszburgban, s nyolcz hét múlva fog oda elutazni. Manteuffel úr ma térend vissza Drezdába. "Holnap fog ott a plénum ülése tartatni. — Manteuffel úr visszatérte legkésőbb pénteken fog megtörténni. Trieszt, febr. 19. — London 12, 43; ezüst 30%. Roma, febr. 12. — A democraták 1. hó 9-dikén a Mazzini - köztársaság emlékezetét bengáli tűzzel ünneplék; ketten a csendzavarók közöl befogattak. ggggggggggag1"................ ■ .. . Hirszerint még 6000 emberből álló osztrák csapat fog a tartományokba beérkezni. A hadügyminiszter hat új zászlóaljat szándékszik fölállitni. Turin, febr. 16. — A király tegnap fogadá Mussumi török követet. A követkamra Borella indítványát elhatározta, a Sz. Pál rende eltörlesztését, s javadalmainak jótékony czélokral fordításának megfontolását illetőleg. Miután több követ mellette és ellene hevesen nyilatkozott, a minisztérium a rend feloszlatása ellen nyilatkozik mindaddig, míg alkotmányellenes törekvései be nem fognak bizonyíttatni. Berlin, febr. 19. —5% 106%, állód. kötelezv. 847%, bankrészv. 95 %, Krakó 73%, alsó-sziléziai 82%, felső-sziléziai 115. Börze lanyha. A részvények tetemesen leszállottak. A pénzügyminisztériumban a hirlaprendszer ismétt behozatalának tervezete dolgoztatott ki, s legközelebb az állad. minisztériumban fog tárgyaltatni. Páris, febr. 17. — A Patrie úgy nyilatkozik, miszerint Francziaország politikája egész Ausztriának a Német szövetségbe lépése ellen , I. Ferencz , Richelieu , Mazarin és Napóleonénak kell lennie, mely utóbbi Ausztriának Németországban befolyását a rajnai szövetség által akarta megsemmisitni. Pátis, febr. 18. — Ma a Mars mezőn szemle tartatik; a községi törvény megvizsgálására kinevezett bizottmány egy része megválasztatott, az fontos módosításokat fog indítványozni. A választási törvény megváltoztatása valószínűtlennek látszik. Trieszt, febr. 19. — A községtanács gyűlésében Kraigher úr indítványa ment keresztül a nyelvkérdést illetőleg, mely oda irányúl, miszerint a gymnasiumi oktatás az alsó osztályokban olasz , a felsőbbekben pedig német nyelven történjék. Pest, febr. 21. ÉV)- Az idő szorgalmas kertész, meghozza gyümölcseit , az eseményeket, és ezen események tudalma mindnyájunké, az összes emberiségé. Senki sincs elzárva attól, hogy belőle hasznot merítsen. Nem árt olykor az eseményeket egymás mellé állítani, mert így a világosság még nagyobb leend. Poroszországnak közelebb két nevezetes évnapja volt, és mi nehezen vártuk közeledésöket, hogy láthassuk, várjon a porosz nemzet borúit kedélylyel tekint-e a királyi trónra fel, vagy vidorga megelégedve, s reményekkel telve hullámozza körül annak zsámolyát. Jan. 18-ka, s febr. 6-ka, mindkét nap elröpült és sejtelmünket valósulva, meggyőződésünket igazolva látjuk. Másfél századdal ezelőtt 1701 jan. 18-án lett Poroszország, melyet a német császár világi herczegségül sem akart elismerni, királysággá.II. Fridrik brandenburgi választó fejedelem ekkor tette fejére Königsbergben a porosz királyi koronát, és alkalmasint jogosan hittük, hogy a királyság harmadik félszázadát berekesztő nap minden zaj nélkül elenyészni nem fog. És mikép ülték meg a poroszok e napot ? — talán elmerültek az örömnek mámorába?" talán az örömittas nép feledte minden baját, hogy a múltak emlékeinek fölidézésében és a másfél százados királyság talapjaira épített reményeiben boldog lehessen? — talán a nemzet képviselői roppant buzgósággal igyekeztek a nevezetes nap kellemeit uralkodójukra nézve szaporítani ? Nem; — mindebből semmi sem történt. A királyi palotában nagyszerű ünnep volt; igaz, és Fridrik Vilmos poharat kaczintott azon uralkodók követeinek egészségére, kikkel mint mondá, benső barátsága van; Anglia, Ausztria, s Oroszország képviselői voltak megnevezve. — De a főváros maga ép úgy, mint az egész ország mélyen hallgatott, nem ven részt a berlini udvar örömeiben. Vagy ez nem jelent semmit? Nincsen megírva rég, hogy a népek hallgatásában roppant tanulság fekszik? És jött február 6-ra. Kevés idő, csak egy rövid év pergett le azóta, midőn a porosz király esküje elhangzott ajkairól, azon eskü, melyet az 1848. dec. 5-én engedményezett alkotmány sérthetlenségét biztosította. E nap, sok más országban, hol az emberek századok folytában annyiszor megelégedtek mézes madzaggal, — bizonyára nemzeti ünnep leendett. A poroszok azonban ismét hallgattak. Ne csodálkozzunk. Ha valahol, úgy kétségen túl Poroszországban a nép nagyobb része fölemelkedett a műveltségnek azon fokára, hogy vissza ne éljen a szabadság malasztival, hogy hordozni bírja egy pezsgő közélet izgatottságának természetszerű következéseit, hogy józanul használja a közszabadságok biztosítékait, s e nép elég értelmi kifejlettséggel, elég erkölcsiséggel bír arra, hogy az alkotmányos élet alapját képező szabad községi élet attribútumait, széleskörű választói jogokat, valóságos és nem illusórius esküdtszéki intézményt, törvényszéki nyilvánosságot stb. élvezhessen. Nem osztozunk soha azok nézetében, kik azt hiszik, hogy mivel az igazvonó barmot járomba nem foghatják addig, míg ereje ki nem fejlődik, és iai meg nem izmosulnak, tehát a népeket sem tanácsos politikai jogokban részesíteni addig, míg — kifejezések szerint — meg nem érnek. Az emberi nemnek van egy osztálya, melyre mindenütt reá lehet ismerni, habár azon országnak, melyben él — műveltségi fokozata által jellemében módosítatik; ezen emberek Afrikában az emberjogot, Európában a politikai jogot sokalják a népnek. Kinek joga van élni, joga van az alkotmányos élethez is, és ezen alkotmányosság élet iskolájában legbiztosabban leghelyesebb irányban fejlődik a népnek esélye, értelmisége. Alkotmányos életünk egyidejű Európába költözésünk korával, és alig hisszük, hogy akadjon, ki azt mondaná, mikép cseleink magas műveltséget hoztak volna magukkal Ázsiából; az alkotmányosság árnyékában virult fel szabadságunk, műveltségünk, közéletünk, daczára mindazon töménytelen szenvedésnek és zivatarnak, mely századokon keresztül súlyosodott reánk. Tehát hála Istennek, nem vadult el e nép szabadsága miatt! Egy műveletlen népnek adjatok üdvös törvényeket szabad intézményekkel, és fölemelkedendik, — de verjetek egy művelt népet rabbilincsbe, és a porig fog sülyedni nemsokára. Azonban legyen. Vegyük, hogy a népnek érni kell a szabadságra. Csak nem fogja senki mondani, hogy a porosz nép, melynek jellemkomolysága s értelmisége sok tekintetben példányul szolgálhat — a szabadságra megérve nincs. E nép nem lehet megelégedve képzeleti alkotmányossággal; e népnek élet, e népnek valódiság kell. Azért Poroszországban nincs párt, de alig van értelmes egyén, ki őszintén szeretné azon alkotmányt, mely mindaddig super- és re-adrogáltatott, meg revideáltatott, még nem legjobb részeitől csaknem általán fogva megúsztatott, így jön rideggé az alkotmány szentesítésének bekövetkezett évnapja. Az udvar sem ünnepelhette meg azt, hiszen szerinte az alkotmányosság forradalmi gyümölcs. A porosz kormánynak és koronának népeiben szilárd támasza nincs. Ez kétségbevonhatlan, és ez igen sok, különben visszás színben álló dolognak ad értelmet. A porosz kormány elrettent véderejének mobilizátiójától. A porosz kormány határozottan ellenzi a Bundbani népképviseletet. Talán felesleges még többet említeni. Ne hozza fel senki ama lelkesedést, melylyel a porosz nép pár hónappal ezelőtt a király zászlói körül gyülekezett; e lelkesedésnek gyökerei egyebütt keresendők, és nem a birodalomban; e lelkesedésnek alapja: a remény volt. A porosz kormány még ezt is megingatá; pedig nem irigylendő azon kormánynak jövendője, mely a népet megfosztja nemcsak birodalmától, de reményétől is. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. WASHINGTON. (Eljöt-tel. Folytatás.) Ezen fenyegető veszély közepett, a viszálkodástól idegenkedő Jefferson, hat hónappal már azelőtt abbeli czélját kinyilatkoztatva, s csak Washington sürgetésére késlekedve, most a kabinetből határozottan viszszalépett. A krízis borzasztó volt, általános forrongásba jött az ország; Pensylvania nyugati grófságai erőszakkal megtagadták az égetett italokérti adót; Kentuky és Georgiában, a fegyveres felkelők talán kívülről is támogatatva, s ezek példáján Luisinia és a két Florida elszakadással fenyegetőztek, és az akodalmat, akarata ellenére, Spanyolországgal háborúba igyekeztek keverni. Az indiánok elleni háború folyt, mindig nehéz és kétes szerencsével. Egy új congresszus gyűlt össze, Washington személye iránt teljes tisztelettel viseltetve, azonban a képviselők kamarája, a külügyi politika helyeslésében tartózkodóbbnak mutatá magát, s tíz szónyi többséggel, elnökét az ellenzékből választá. Anglia az Egyesült államokkal a békét fentartani kívánta, azonban, legyen hogy Washington ezen rendszerének eredményében kétkedett, vagy hogy általános politikája ösztönének engedett, vagy hogy felfuvalkodott kicsinylésből, folytatá, nehezítette az amerikaiak kereskedésére nézve hozott repdarabdrlgait, kiknek ezáltal ingerültségök növekedett. „Nem a legcsekélyebb nehézség,“ így írta Washington, „hogy Nagybritannia uralkodási vágya ezen krízis alatt éled föl, és hogy néhány tisztének gyalázatos magaviselete, nálunk az elégületlenek malmára hajtotta a vizet, és a béke barátait elkeserítette. Én azonban ezt mellesleg mondom ity. S ez valóban mellesleg volt mondva, s minden abbeli czérzás nélkül, hogy fölhasználja politikája gyengítésére, vagy érdeme emelésére, hanem hogy föltárja az útjában előgördült nehézségeket. Nem lévén benne sem hiúság, sem határozatlanság, igyekezett azokat legyőzni, nem pedig elpalástolni. Azon pillanatban, midőn a democrata párt győzelme biztosnak látszott, midőn a federalisták maguk is megrettentek, midőn a congresszusban, Anglia ellen indítványozott kemény rendszabályok a háborút szinte kikerülhetlenné tevék. Washington hirtelen, egy jelentésben tudtaladá a senatusnak, hogy ő a foederalista párt egyik fejét, Jay urat, mint rendkívüli követet küldé a, londoni udvarhoz, hogy a két nép közti viszályos ügyben az alkudozás békés útját kísértse meg. A senatus mindjárt helybenhagyd választását. Az ellenzék rész hangulata a legmagasb ponton állott. Ez akarta a háborút, és a háború által a politika megváltozását. A dolgok állásának egyszerű halasztása ezt sikeresíteni ígérkezett. Egy ily fölizgatott helyzetben, a növekedő keserűség közepette, egy Európából érkezett hír, az amerikai lobogó új megsértése, a legcsekélyebb eset, az ellenségeskedést kitörésre vihette. Washington, hirteleni elhatározása által, az eseményeknek más fordulatot adott. Az alkudozások kívánt eredményt idézhettek elő, a kormányt várakozásra jogosították. Ha roszul ütnek ki, nem marad egyéb főn, mint magának megkezdeni a háborút és azt vezetni, ha politikájának halálos csapást nem akart adni. Hogy ezen alkudozásokban egy erős és jól rendezett kormány tekintélyével folyjon be, elhatározd magát Washington, hogy azalatt, míg kívülről ellenségei reményeit megtöri, belülről merényeiket nyomja el. Pensylvania némely grófságának az égetett italokra rótt adó miatti ellenállásuk, lázadássá fajult. Ő kihirdette azon szilárd elhatározását, miszerint a törvények végrehajtását biztosítni fogja. Virginia, Maryland, New Jersey, maga Pensylvania katonaságát összehívta, egy hadtestet alakított, személyesen elment azon helyekre, elhatározván, hogy maga veszi át a parancsnokságot, ha komolyan fegyverhez nyúlnának, s nem tért előbb vissza Philadelphiába, míg azon biztos hírt nem kapta, hogy a lázadók nem merészkednek ellene állni. Azok valósággal elszéledtek, amint megérkezett a sereg, melynek aztán egy osztálya azon a helyen téli szálláson maradt. Washington ez alkalommal, azon komoly és mély örömet érző, minő szabad országban, a kormány terhét buzgóan hordozó közügyek emberéhez ottan ottan hozzá illik. Mindenütt, nevezetesen a lázadással szomszédos államokban, a jó polgárok fölfogták a veszélyt, és azon kötelességeiket, melyeknél fogva a törvények föntartására ők is befolyjanak. A hatóságok neki bátorodtak, a katonák buzgók valának, erős közvélemény hallgattató el azon kétszínű szőrszálhasogatásokat, melyeket a forradalom párthívei terjesztettek, és Washington a haza segélye, és megegyezésével teljesítette kötelességét. Igen szerény jutalom az új és keserű viszontagságokért. Ugyanekkor kabinetje , munkálkodása és dicsősége társai, elszakadtak tőle. Hamilton, mindinkább növekedő keserűségeknek levén kitéve, miután a harczot becsülettel és szélt érve sokáig kiáltotta volna; végre magára és családjára is kelletvén gondolnia, visszavonult. Knox hasonlólag tett. Washington már új emberekkel volt körülvéve , kik bár politikáját osztották, de kevesebb tekintetük volt, mint elődeiknek, midőn Jay úr Londonból az alkudozások eredményével visszatért, kinek csak jelentése is annyi ingerültséget idézett elő. Folytatjuk. -----------------------------------------------------------------------------------------------* 1) Lásd P. N. 268. 269.270.271. 272.273. 274.275. 276. 277.278. 279. 280. 281. 283. 284. 285. és 286-ik számait. I) Washington Jay Jánoshoz . Iratai, XI. k., 65. 1. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL, XIX. , Bécs febr. 18. Az ausztriai birodalom délkeleti részének tőszomszédságában két év óta forr a lázadás ; a hírek , melyeket lapjaink „a bosniai határszélről“ vagy a „Hercegovinából“ hoznak, oly tökéletlenek, s részben oly rejtélyesek is, hogy annak természetét részletben megismerni egyáltalában lehetetlen, s azon általános jellemzésre kell szorítkoznunk , melyet előbbi leveleim egyikében adtam, hol ______|