Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-26 / 365. szám
1851. másod évifolyam. 365 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 1 8 „ — „ „ Egyévre. 15 , - „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , - , , Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Urintéza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jelöl számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. -—!..----- Hétfő, május 26-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj,előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre, leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM Ő Felsége kegy- leirata. Telegrafi tudósítások-Elmélkedések II. Diplomatikai levelezés-Kolozsvár- (Schwarzenberg K. hg. fogadtatása.) Hivatalos- (Kinevezések. Dohányárulás.) Értesítés- (A n. enyedi album.) Vegyes hírek és események-Nyilatkozat. (Balaton gőzhajózási társulat.) Politikai szemle. Francziaország (Máj. 20-kai nemzetgyűlés. Girardin számítása. A Journ. d. Débats czikke.) Nagybritannia. (Sommerset kapitány. Olvasóterem. Iparkiállítási jövedelem. Bérkocsik diíjszabályozása. Tengerentúli tudósítások. Thurlesi zsinat határozatai.) Németország. (Waldersee Frankfurtban. A czár Berlinbe váratik. Philippi. Vörösköztársasági falragasz Kölnben. Drezdai jegyzőkönyv.) Portugalla-(A királynő parancsa. Saldanha dictaturája. Thomaz gr. Id. ügyvezetés. Jesse Passos miniszterelnök.) Legújabb. Magyar nemzeti muzeum — Börze-Gabonaár- — Dunavizállis Matár- (A hazatérnek ; szinbirálat. Németország.) ki erélyesen felel. Baroche kinyilatkoztatja , miszerint a kabinet tagjai jót állnak egymásért, s ez ügyet kabineti kérdéssé teszi. Heves jelenet után, a választás megerősítése bekövetkezett. A napirend 372 szavazattal 233 ellenében elfogadtatott. Zágráb, máj. 23. — A bosznyákországi cs. kir. főkövet és Haireddin basa Szerajevoba visszatértek. Travnik telve van elfogott fölkelőkkel, ezek között Mehmed basa, Bissevic, Dzinic és a majdan-krupa- és nowi-i kapitányok. A polgári hivatalnokok hanyagsága fölött, a régi bajok elhárításában, számos panasz emelkedik. Budapest, május 26-án- Ő Felsége a következő két rendbeli kéziratot méltóztatott kibocsátani. I. Kereskedelmi, iparügyi, s középitészeti miniszter báró Bruckhoz. Kedves báró Bruck! Önnek a kereskedelmi, iparügyi s középítészeti minisztérium vezetésétől a fölmentetés iránt nyújtott kérelme folytán, az ezen állomáson tett kitűnő szolgálatainak elismerése mellett kegyelmesen fölmentem önt, és egyúttal kereskedelmi ügyi miniszteremmé Baumgartner András lovagot a birodalmi tanács tagját nevezem ki. Bécs máj. 23. 1851. Ferencz József m. k. — hg. Schwarzenberg m. k. II. Birodalmi tanácsos Baumgartner András lovaghoz. Önnek Bruck báró helyébe, kinek hivatalróli lemondását kegyelmesen elfogadtam — kereskedelmi, iparügyi, s középitészeti miniszteremmé kineveztetésére inditattam. Ezen szolgálati állomás ön által haladék nélkül elfoglalandó. Bécs, máj 23. 1851. Ferencz József m. k. — hg. Schwarzenberg m. k. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. London, máj. 22. Consols 97% — %. Liverpool, máj. 21. 6000 csomag kelt elddl alább a pénteki árnál. Páris, máj. 23. — 90; 20. 50 ; 5. — A törvényhozó gyűlésben Dampierre a Landes departementben történt választások megerősítését indítványozza Girardine miatt igen hevesen megtámadja Fauchert. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A HAZATÉRTTEK. Eredeti dráma 4 fölvonásban. Irta Hegedűs Lajos, a nemzeti színház tagja. (Először adatott a nemzeti színházban május 24-én.) Egy kezdő író első kisérlete. Ezt mutatja a mű meséjének alkotása és földolgozása. A mese, némely franczia férezművek mintája szerint , egy borzalmas bűnügyi tárgy, mely körül, hogy a mű bonyolultabb legyen, számos mellékes gonosztett csoportosul. Az erkölcsi bűnöktől kezdve, minek a gőg, nagyravágyás, szívtelenség, kéjencz kicsapongás, földesúri zsarnokság, a leányrabláson, házasságtörésen és egyszerű gyilkosságon keresztül, a gyermekvesztés és anyagyilkosságig csaknem minden rovatát kimerítő szerző egy büntető codexnek. Egyszerű és qualificált, kisebb beszámítású és főbenjáró bűntettek. Minő tér osztályozásra a criminalistáknak! De mi tanulmányt vonhat azokból a közönség ? A borzasztó gyilkosságok leírásai jutnak eszünkbe, melyeket a német kintornás ponyváról magyaráz a bámuló vásári népnek. ,,D'rum, hochverehrtes Publicum, Bring't keine kleine Kinder um!“ Van-e szüksége a nép legaljasabb osztályainak is színházra, ily tanulság végett ? Nincsen-e a bűnügyi tárgyak ilykér színpadra vitele által a költői és polgári igazságszolgáltatás, s a színpadi előadás és törvényszéki tárgyalás fogalma merőben összetévesztve ? Roszul ért bennünket, ki azt hiszi, hogy általában a bűntettek színpadra vitele ellen tiltakozunk. Az a világ kicsinyben, mond a költő. Helye van ott jónak és gonosznak, mint az életben, mint a természetben. De nem ismételhetjük eléggé, hogy a természet nem halmozza föl a szörnyeket. A fönczimizett mű szerzőjét is a franczia színművek kinövéseinek utánzása vezette félre, azon lidércz vitte mocsárba, mely színpadunkon, a világirodalom ítészetének, magának a franczia bírálatnak (Jules Janin, Lerminier stb.) daczára is, folyvást kisért. Hatást óhajtott szerző, s a minták szerint, melyek előtte voltak, keresni indult a borzalmast, a kivételest , a szélsőségeket. S ez elemekből alakult drámája. Jellemekről benne csak annyiban lehet szó, menynyiben egyfelől mélyen sülyedt gonosztevők, s másfelől jó emberek típusaival találkozunk. Tulságok, szélsőségek. Ördög és védangyal, pokol és menyország; kastély, bünfészek, és papiak, hol a jók gyülekeznek, így csoportosulnak az alakok. Egyéniségeik jellemzésére, polgári állásuk külömbözésén kivül, alig mondhatni egyebet, mint hogy egy rész a férfi, másik a nőnemhez tartozik, s a férfiak közt vannak öregebbek és ifjabbak, s az ifjak szerelmesek, s a lányok gyermetegek (naivok) s minden szeretetre méltóságuk mellett, unalmasan fecsegők. Egy bűntett fölfedezése teszi a mű alapmeséjét. Ez a tengely, mi körül az egész forog. S a fölfedezésben a véletlen játszik legfőbb szerepet, melynek csak eszközei a drámai személyek. A cselekmény tehát nem fejlődik a jellemekből. A véletlen, a rosz franczia színművek ez új fótuma, uralkodik az események fölött. A védangyal mindig és mindenütt megjelenik alkalmas időben, szétrombolni a bűn hálóit. Erre oly bizonyossággal számol már a közönség, hogy nem is félti az üldözött ártatlanságot. S e véletlenhez, vagy talán annak indoklása végett , még egy tényezőt vitt színpadra szerző. A sejtelmet. Ez előérzet akkér uralkodik a „Hazatértek“ több egyéneiben, mint az arab mesék ménéiben. Csak annyit hall Virányi Péter, hogy nővére, Zalányi gróf neje , meghalt, s azonnal sejti, hogy borzasztó dolgoknak fog nyomába jutni. Flórának, e vak leánynak , egész a bizonyosság fokára emelkedik sejtelme , miként azon ifjú , kivel három év előtt csupán annyit tudatott, hogy Magyarországból való, már közel van hozzá. Azonban tagadhatlan, hogy a véletlen uralma az események fölött gyakran meglepő jeleneteket képes előidézni. Első látásra hat a váratlan. A közönség tapsol. S mi kell egyéb az ifjú írónak , mint tetszés, hatás minden áron ? Mennyi csáb van csak e körülményben a franczia drámairalom érintett árnyoldalainak követésére. Ezért azon ítészek ellenében, kik a színpad tanulmányozását sürgetik , mi viszont az élet tanulására utasítjuk a drámaírót. Nem ok nélkül állítjuk pedig ellentétbe a színpadot az élettel. Úgy hisszük, lesz alkalom bővebben kifejtenünk e tárgyban nézeteinket. Hegedűs nem egyedül áll irodalmunkban, kik a színpadi tanulmányok a dramaturgia uralkodó kinövéseinek utánzására csábítottak ; nem egyedül áll, ki színpadi alakokat állít elő egyéniségek, típusokat jellemek helyett. A franczia drámahralom ugyanis egészen új színpadi világot teremtett, melynek kedvencz alakjait ezer meg ezer újabb kiadásban, másolatban föltaláljuk minduntalan ; föltaláljuk irodalmunkban is, mi ránk nézve annál roszabb, mivel ez alakok, ha van is némi élethűség vonásaikban, idegen légkörből vannak véve, s a magyar dráma példányképeiül nem szolgálhatnak. Shakespeare és az élet — mert a kettő egy — legyenek tehát tanulmányaink. Shakespeare, kinek jellemeiben, az egyéniségek roppant változatossága mellett, annyi az emberi, a minden időkben és viszonyok között igaz; míg a franczia drámajellemek, e nemzet nagy classicusai óta, egyenlő gyorsasággal változtak a divattal. Egy van, mire nézve leginkább adhat tanulságot a színpad. A szerkezet. Szigligeti e részben minden íróink közt legtöbb ügyességet sajátíta el. Szigeti közelebb, Eötvös Falujegyzője színpadra dolgozásánál, azon roppant különbséget sem látszott felfogni, mely a dráma- és regényalak közt van. Mindkettejöknél hátrább áll e részben Hegedűs. Miért? E kérdés visszavezet bennünket oda, honnan e sorok kezdetén kiindulánk. A kezdő író fényesen akart föllépni első kísérletében. Fölhasználta tehát a hatás minden eszközeit, mikkel példányai, a franczia drámák kínálkoztak. Sőt, talán hajlamánál fogva a sentimentalismusra, talán mivel érezte, hogy a franczia minták követésével még nem meríte ki a hatás minden szereit, de gyakran hűtlenné lett példányaihoz. Át átcsapott a a német érzelgésbe, s mivel ez érzelgés roszul illett volna a franczia szabású, borzalmas mesébe, és mivel talán maga is némi undort érzett bensejében színműve tárgya iránt , igyekvők annak hatását derültebb, és kellemes hatást ígérő jelenetekkel egyensúlyban tartani. így keletkeztek a hosszas episodok, melyeknek előadása több időt igényelt, mint a mű szorosan vett lényege. Ez által azonban a szerkezet szálai szétbomlottak, mint egy oldott kéve. S mennyi fölösleg az érintett episódokban is. Nincs talán egyetlen lyrai momentum, melyet szerző meg ne dalolt volna. Rárakta művére költészete minden virágait, miket gyermekévei óta egybefűzött. Kár, hogy füzéreiben igen sok volt a tulipán — az üres phrasis. Kár, hogy lyrája csábjainak feláldozá a lélektani következetességet is. Őrültté téve az ördögöt, hogy megénekelhesse az őrültet. Ez őrült jelenet egyszersmind a legkiáltóbb bizonysága a szerkezeti ügyetlenségnek. Magánbeszéd, ELMÉLKEDÉSEK. *) ii. Midőn Jerusalem, a városok városa, templomostul, hol a frigyláda volt, elfoglaltaték, a nép, mely a fenyítés és romok napját túlélte, elszéledett és bujdosó jön a nagy világban, keresvén tengeren és földrészeken túl, tanyákat, hol lakozni, idegeneket, kikkel üzérkedni, és piaczokat, hol önzésének élni lehessen, így teljesedni kellett a profesziának, mely mondá, hogy Sionnak jövendője nincs. A mi gondolataink ne bolyongjanak — mintha volnának Izrael elszéledt népe — az ismeretlen és idegen eszmék, ... ne bolyongjanak az elérhetetlen nyelvű vágyak és tarkaköntösű tervek országaiban, hajhászván ott szerencsét és sükert, de sőt inkább gyülekezzenek össze az egyberomlott tűzhelyek körül, bátorítsák egymást a hazai hűségre, és a kövekből, melyeket széthányva találnak, tegyék lakhatóvá a düledékeket, és ha a régi kiterjedésnél valamivel keskenyebbre szorulna az újra épített ház, szeressék a szegény ősi telket mégis inkább, mint a fényes hajlékokat, melyeket az elkorcsosodás, és az idegen szellem diján vásárolhatnának. Ha ti a magyar történészeti állam eszméjén kívül keresitek a szabadságot vagy jóllétet, Magyarország népiségei különböző irányokban fognak reményeikkel elszéledni, és az egyik kelet, a másik nyugat, a harmadik éjszak felé tartván, bizony mondom, vissza nem térhet többé a régi tűzhelyekhez. Ha pedig ti, levetvén a forradalom alatt gyűjtött ellenszenveket, baráti kézszorítást ajánlotok a kezeknek, melyekben fegyver vala, s *) Lásd P. N. 365. számát. az uralkodó iránti hűség és a honszeretet nevében egyesültök a népekkel, kikkel együtt laktatok e szép ország földjén, akkor, támaszkodhattok arra, hogy e népek keblében a magyar politikai nemzetiség érzése, nem kialulni, de vidorabb lángokra lobbanni fog. Hogy azonban a többi népekkel szellemben egyesülhessetek, az idők változásai és a bölcseség tanácsai szerint igazítani kell eddigi eszméiteken , még akkor is, ha azok a régi körülmények közt jók valának, és annál inkább, ha akkor sem ütéki meg a mértéket. „Az újabb kor— így szól Széchenyi 1842- ben — buzogva a legszebb lelkesedéstől: minélelőbb ragyogni a nemzeti egészség fényében, nem bírta szellemdús hevében felfogni, hogy javulási lépcsőzetünk okvetlen csak halk lehetne, mert sülyedésünk sem vala rögtöni; felejtvén e fölött: nemzeti tekintetben mennyire javultunk legyen már, eliszonyodott csigalépteinken, s fajtánk más nemzetekhez még mindig oly alacsonyllásán. S igy jön, hogy legtöbb magyar, vakkevében úgy jutott azon tévútra, melyhez képest magán kivül keresett segítséget, valamint a hullámokkal küzdő is, ha magában nem bízik, mindent megragad, mire csak kezét teheti. „Jaj, mily kevesen vagyunk!“— így sopánkodának — lehetetlen, mikép ennélfogva a roppant számú német és szlávban el ne olvadjunk, terjeszteni kell tehát a nyelvet és nemzetiséget mindenek előtt.“ „Engem azonban sohasem ijesztett csekély számunk, de fenmaradásunkért mindig erősen rettegtem, mert fajtánk anyagi, mint szellemi léte oly felette könnyű.11 „Itt a baj, és essünk át elvégre az önmegismerésnek ezen legkeserűbb adagán — mert csak ezután javulhatunk teljes egészségre — miképt. i. nem a mennyiség, hanem a minőség a szellemi erőnek sarkalata, s e szerint épen nem azért forog veszélyben létünk, mert kevesen vagyunk, hanem mert súlyunk oly parányi.“ Kövessük 1851-ben az irányt, melyet Széchenyi 1842-ben nyújtott; de a mely akkor a közvélemény által visszautasittaték. A magyar már ezentúl, bármily fordulatot veendenek ügyei, a buzgalmat, melyet legdrágább kincsének, az anyanyelvnek, megvédésére szentelt, ne kárhoztassa, midőn más ajkúak soraiban szintén fölleli. A nemes tűz, mely Kazinczy mellét bevitette, miért ne gyuladna föl, terjesztve az irodalmat és oltalmazva a nyelv érdekeit, akár a románok, akár a szerbek hivatásos dalnokainál vagy ernyedetlen nyelvművelőinél? A magyar ezentúl, ha a viszonyok által ellenkezőre csábitatnék is, álljon ellent minden tervnek és törekvésnek, mely nyelvét a szellemi túlsúly, az értelmi felsőség és az erkölcsi tekintély varázshatalmán kívül más módokon és eszközökkel akarná terjeszteni. Ha ti valaha arra gondolnátok, hogy az átmagyarosítás országos határozatok és kormányrendeletek, hivatalnoki hév és papi buzgóság által kötelességileg terjesztessék, akkor a rokonszenv, melyet közös szenvedések és közös érdekek gerjesztettek, az elnyomási vágy és faj türelmetlenség gyanúja által oszlattatnék szét. Ezért pedig maga a nyelv emelése körül sem érnétek, mert — mint Széchenyi mondá — „nem elég a mai időkben törvényeket írni; de azok iránt szeretetet is kell gerjeszteni. És ha valaki olyan törvénynek nem hódol, mely előtte gyűlöletes, melytől természete visszaborzad, sújthatja őt a betűnek szigorúsága ugyan, de czélját veszti, mert martyrt emel , ez pedig fanatismust szül.“ Ha ellenben főként arra ügyelendetek, hogy fajtánk szellemi léte ne legyen többé oly könnyű ; ha a magyar erkölcsi és tudományos értékét akarjátok inkább emelni mint számát; ha, midőn tervetek és vágyatok van alkotmányos és anyagi reformokra, még gondolataitokban sem hagyandjátok ki az 1848-ki forradalom elvitathatlan eredményét, mely a különböző népiségek egy részében a nyelv és irodalom általi emelkedésre gerjesztett törekvést, más részében pedig, noha ennyire még nem vezetett, de legalább fölfokozta az érzékenységet azon szabályok ellen, melyekben ők anyanyelvük fejlődésének megakasztását vélik: — ha ti testvéri szívességet tanusítandatok a többi népek iránt, most a magán-, később pedig a közéletben is, akkor eltaláltátok az eszközt, mely által e haza mindenajku lakosai a magyar politikai nemzetiség érzelmét gyarapítsák keblökben. És látni fogandjátok, miként e népek, nem tartván elnyomatási szándékoktól, önként rá állanak a belkormányzás azon részeinek, melyek nélkül a közigazgatásnak öszhangzása valósággal lehetetlen, a