Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-26 / 365. szám

1851. másod évi­folyam. 365 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 1 8 „ — „ „ Egyévre. 15 , - „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , - , , Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai­ tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri­ntéza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jelöl számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. -­—!..----- Hétfő, május 26-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával szám­ittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj,előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Ma­gán viták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre, leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. TARTALOM Ő Felsége kegy- leirata. Telegrafi tudósítások-Elmélkedések II. Diplomatikai levelezés-Kolozsvár- (Schwarzenberg K. hg. fogadtatása.) Hivatalos- (Kinevezések. Dohányárulás.) Értesítés- (A n. enyedi album.) Vegyes hírek és események-Nyilatkozat. (Balaton gőzhajózási társulat.) Politikai szemle. Francziaország­ (Máj. 20-kai nemzetgyűlés. Girardin szá­mítása. A Journ. d. Débats czikke.) Nagybritannia. (Sommerset kapitány. Olvasóterem. Ipar­­kiállítási jövedelem. Bérkocsik diíjszabályozása. Ten­gerentúli tudósítások. Thurlesi zsinat határozatai.) Németország. (Waldersee Frankfurtban. A czár Berlinbe váratik. Philippi. Vörösköztársasági falragasz Kölnben. Drezdai jegyzőkönyv.) Portugall­a-(A királynő parancsa. Saldanha dictaturája. Thomaz gr. Id. ügyvezetés. Jesse Passos miniszter­­elnök.) Legújabb. Magyar nemzeti muzeum­ — Börze-Gabonaár- — Dunavizállis Matár- (A hazatérnek ; szinbirálat. Németország.) ki erélyesen felel. Baroche kinyilatkoztatja , misze­rint a kabinet tagjai jót állnak egymásért, s ez ügyet kabineti kérdéssé teszi. Heves jelenet után, a válasz­tás megerősítése bekövetkezett. A napirend 372 sza­vazattal 233 ellenében elfogadtatott. Zágráb, máj. 23. — A bosznyákországi cs. kir. főkövet és Haireddin basa Szerajevoba visszatértek. Travnik telve van el­fogott fölkelőkkel, ezek között Mehmed basa, Bissevic, Dzinic és a majdan-krupa- és nowi-i kapitányok. A polgári hivatalnokok ha­nyagsága fölött, a régi bajok elhárításában, számos panasz emelkedik. Budapest, május 26-án- Ő Felsége a következő két rendbeli kéziratot mél­­tóztatott kibocsátani. I. Kereskedelmi, iparügyi, s középitészeti minisz­ter báró Bruckhoz. Kedves báró Bruck! Önnek a kereskedelmi, iparügyi s középítészeti minisztérium vezetésétől a fölmentetés iránt nyújtott kérelme foly­tán, az ezen állomáson­ tett kitűnő szolgálatainak elismerése mellett kegyelmesen fölmentem önt, és egy­úttal kereskedelmi ügyi miniszteremmé Baumgartner András lovagot a birodalmi tanács tagját nevezem ki. Bécs máj. 23. 1851. Ferencz József m. k. — hg. Schwarzenberg m. k. II. Birodalmi tanácsos Baumgartner András lo­vaghoz. Önnek Bruck báró helyébe, kinek hivatal­­róli lemondását kegyelmesen elfogadtam — keres­kedelmi, iparügyi, s középitészeti miniszteremmé ki­­neveztetésére inditattam. Ezen szolgálati állomás ön által haladék nélkül elfoglalandó. Bécs, máj 23. 1851. Ferencz József m. k. — hg. Schwarzenberg m. k. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. London, máj. 22. Consols 97% — %. Liverpool, máj. 21. 6000 csomag kelt el­­­ddl alább a pénteki árnál. Páris, máj. 23. — 90; 20. 50 ; 5. — A törvény­hozó gyűlésben Dampierre a Landes departementben történt választások megerősítését indítványozza Gi­rardin­e miatt igen hevesen megtámadja Fauchert. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A HAZATÉRTTEK. Eredeti dráma 4 fölvonásban. Irta Hegedűs Lajos, a nemzeti színház tagja. (Először adatott a nemzeti színházban május 24-én.) Egy kezdő író első kisérlete. Ezt mutatja a mű meséjének alkotása és földol­gozása. A mese, némely franczia férezművek mintája sze­rint , egy borzalmas bűnügyi tárgy, mely körül, hogy a mű bonyolultabb legyen, számos mellékes gonosz­tett csoportosul. Az erkölcsi bűnöktől kezdve, minek a gőg, nagyravágyás, szívtelenség, kéjencz kicsapon­gás, földesúri zsarnokság, a leányrabláson, házas­ságtörésen és egyszerű gyilkosságon keresztül, a gyer­mekvesztés és anyagyilkosságig csaknem minden ro­vatát kimerítő szerző egy büntető codexnek. Egyszerű és qualificált, kisebb beszámítású és főbenjáró bűn­tettek. Minő tér osztályozásra a criminalistáknak! De mi tanulmányt vonhat azokból a közönség ? A bor­zasztó gyilkosságok leírásai jutnak eszünkbe, melye­ket a német kintornás ponyváról magyaráz a bámuló vásári népnek. ,,D'rum, hochverehrtes Publicum, Bring't keine kleine Kinder um!“ Van-e szüksége a nép legaljasabb osztályainak is színházra, ily tanulság végett ? Nincsen-e a bűnügyi tárgyak ilykér színpadra vi­tele által a költői és polgári igazságszolgáltatás, s a színpadi előadás és törvényszéki tárgyalás fogalma merőben összetévesztve ? Roszul ért bennünket, ki azt hiszi, hogy általában a bűntettek színpadra vitele ellen tiltakozunk. Az a világ kicsinyben, mond a költő. Helye van ott jónak és gonosznak, mint az életben, mint a természetben. De nem ismételhetjük eléggé, hogy a természet nem halmozza föl a szörnyeket. A fönczimizett mű szerzőjét is a franczia színmű­vek kinövéseinek utánzása vezette félre, azon lidércz vitte mocsárba, mely színpadunkon, a világirodalom ítészetének, magának a franczia bírálatnak (Jules Janin, Lerminier stb.) daczára is, folyvást kisért. Hatást óhajtott szerző, s a minták szerint, melyek előtte voltak, keresni indult a borzalmast, a kivéte­lest , a szélsőségeket. S ez elemekből alakult drámája. Jellemekről benne csak annyiban lehet szó, meny­nyiben egyfelől mélyen sülyedt gonosztevők, s más­felől jó emberek típusaival találkozunk. Tulságok, szélsőségek. Ördög és védangyal, pokol és meny­ország; kastély, bünfészek, és papiak, hol a jók gyü­lekeznek, így csoportosulnak az alakok. Egyéniségeik jellemzésére, polgári állásuk külöm­­bözésén kivül, alig mondhatni egyebet, mint hogy egy rész a férfi, másik a nőnemhez tartozik, s a fér­fiak közt vannak öregebbek és ifjabbak, s az ifjak szerelmesek, s a lányok gyermetegek (naivok) s min­den szeretetre méltóságuk mellett, unalmasan fe­­csegők. Egy bűntett fölfedezése teszi a mű alapmeséjét. Ez a tengely, mi körül az egész forog. S a fölfedezésben a véletlen játszik legfőbb sze­repet, melynek csak eszközei a drámai személyek. A cselekmény tehát nem fejlődik a jellemekből. A véletlen, a rosz franczia színművek ez új fótuma, uralkodik az események fölött. A védangyal mindig és mindenütt megjelenik alkalmas időben, szétrom­bolni a bűn hálóit. Erre oly bizonyossággal számol már a közönség, hogy nem is félti az üldözött ártat­lanságot. S e véletlenhez, vagy talán annak indoklása vé­gett , még egy tényezőt vitt színpadra szerző. A sej­telmet. Ez előérzet akkér uralkodik a „Hazatértek“ több egyéneiben, mint az arab mesék ménéiben. Csak annyit hall Virányi Péter, hogy nővére, Zalányi gróf neje , meghalt, s azonnal sejti, hogy borzasztó dolgoknak fog nyomába jutni. Flórának, e vak le­ánynak , egész a bizonyosság fokára emelkedik sej­telme , miként azon ifjú , kivel három év előtt csu­pán annyit tudatott, hogy Magyarországból való, már közel van hozzá. Azonban tagadhatlan, hogy a véletlen uralma az események fölött gyakran meglepő jeleneteket képes előidézni. Első látásra hat a váratlan. A közönség tapsol. S mi kell egyéb az ifjú írónak , mint tetszés, hatás minden áron ? Mennyi csáb van csak e körül­ményben a franczia drámairalom érintett árnyolda­lainak követésére. Ezért azon ítészek ellenében, kik a színpad ta­nulmányozását sürgetik , mi viszont az élet tanulá­sára u­tasítjuk a drámaírót. Nem ok nélkül állítjuk pedig ellentétbe a színpa­dot az élettel. Úgy hisszük, lesz alkalom bővebben kifejtenünk e tárgyban nézeteinket. Hegedűs nem egyedül áll irodalmunkban, kik a színpadi tanulmányok a dra­maturgia uralkodó kinövéseinek utánzására csábí­tottak ; nem egyedül áll, ki színpadi alakokat állít elő egyéniségek, típusokat jellemek helyett. A fran­czia drámahralom ugyan­is egészen új színpadi vilá­got teremtett, melynek kedvencz alakjait ezer meg ezer újabb kiadásban, másolatban föltaláljuk mind­untalan ; föltaláljuk irodalmunkban is, mi ránk nézve annál roszabb, mivel ez alakok, ha van is némi élet­hűség vonásaikban, idegen légkörből vannak véve, s a magyar dráma példányképeiül nem szolgálhatnak. Shakespeare és az élet — mert a kettő egy — le­gyenek tehát tanulmányaink. Shakespeare, kinek jellemeiben, az egyéniségek roppant változatossága mellett, annyi az emberi, a minden időkben és vi­szonyok között igaz; míg a franczia drámajellemek, e nemzet nagy classicusai óta, egyenlő gyorsasággal változtak a divattal. Egy van, mire nézve leginkább adhat tanulságot a színpad. A szerkezet. Szigligeti e részben minden íróink közt legtöbb ügyességet sajátíta el. Szigeti közelebb, Eötvös Falu­jegyzője színpadra dolgozásánál, azon roppant kü­­lönbséget sem látszott felfogni, mely a dráma- és regény­alak közt van. Mindkettejöknél hátrább áll e részben Hegedűs. Miért? E kérdés visszavezet bennünket oda, honnan e so­rok kezdetén kiindulánk. A kezdő író fényesen akart föllépni első kísérle­tében. Fölhasználta tehát a hatás minden eszközeit, mikkel példányai, a franczia drámák kínálkoztak. Sőt, talán hajlamánál fogva a sentimentalismusra, talán mivel érezte, hogy a franczia minták követé­sével még nem meríte ki a hatás minden szereit, de gyakran hűtlenné lett példányaihoz. Át átcsapott a a német érzelgésbe, s mivel ez érzelgés roszul illett volna a franczia szabású, borzalmas mesébe, és mi­vel talán maga is némi undort érzett bensejében szín­műve tárgya iránt , igyekvők annak hatását derül­­tebb, és kellemes­ hatást ígérő jelenetekkel egyen­súlyban tartani. így keletkeztek a hosszas episodok, melyeknek előadása több időt igényelt, mint a mű szorosan vett lényege. Ez által azonban a szerkezet szálai szétbomlottak, mint egy oldott kéve. S mennyi fölösleg az érintett episódokban is. Nincs talán egyetlen lyrai momentum, melyet szerző meg ne dalolt volna. Rárakta művére költé­szete minden virágait, miket gyermekévei óta egybe­­fűzött. Kár, hogy füzéreiben igen sok volt a tulipán — az üres phrasis. Kár, hogy lyrája csábjainak fel­­áldozá a lélektani következetességet is. Őrültté téve az ördögöt, hogy megénekelhesse­­ az őrültet. Ez őrült jelenet egyszersmind a legkiáltóbb bizony­sága a szerkezeti ügyetlenségnek. Magánbeszéd, ELMÉLKEDÉSEK. *) ii. Midőn Jerusalem, a városok városa, templo­mostul, hol a frigyláda volt, elfoglaltaték, a nép, mely a fenyítés és romok napját túlélte, elszé­­ledett és bujdosó jön a nagy világban, keresvén tengeren és földrészeken túl, tanyákat, hol la­kozni, idegeneket, kikkel üzérkedni, és piaczo­­kat, hol önzésének élni lehessen, így teljesedni kellett a profesziának, mely mondá, hogy Sion­­nak jövendője nincs. A mi gondolataink ne bolyongjanak — mintha volnának Izrael elszéledt népe — az ismeretlen és idegen eszmék, ... ne bolyong­janak az elérhetetlen nyelvű vágyak és tarka­­köntösű tervek országaiban, hajhászván ott sze­rencsét és sükert, de sőt inkább gyülekezzenek össze az egyberomlott tűzhelyek körül, báto­rítsák egymást a hazai hűségre, és a kövekből, melyeket széthányva találnak, tegyék lakhatóvá a düledékeket, és ha a régi kiterjedésnél vala­mivel keskenyebbre szorulna az újra épített ház, szeressék a szegény ősi telket mégis inkább, mint a fényes hajlékokat, melyeket az elkorcso­­sodás, és az idegen szellem diján vásárolhat­nának. Ha ti a magyar történészeti állam eszméjén kívül keresitek a szabadságot vagy jóllétet, Magyarország népiségei különböző irányokban fognak reményeikkel elszéledni, és az egyik ke­let, a másik nyugat, a harmadik éjszak felé tartván, bizony mondom, vissza nem térhet többé a régi tűzhelyekhez. Ha pedig ti, levetvén a forradalom alatt gyűjtött ellenszenveket, baráti kézszorítást aján­lotok a kezeknek, melyekben fegyver vala, s *) Lásd P. N. 365. számát. az uralkodó iránti hűség és a honszeretet nevé­ben egyesültök a népekkel, kikkel együtt lak­tatok e szép ország földjén, akkor, támaszkod­hattok arra, hogy e népek keblében a magyar politikai nemzetiség érzése, nem kialulni, de vidorabb lángokra lobbanni fog. Hogy azonban a többi népekkel szellemben egyesülhessetek, az idők változásai és a bölcse­­ség tanácsai szerint igazítani kell eddigi esz­méiteken , még akkor is, ha azok a régi körül­mények közt jók valának, és annál inkább, ha akkor sem ütéki meg a mértéket. „Az újabb kor— így szól Széchenyi 1842- ben — buzogva a legszebb lelkesedéstől: minél­­előbb ragyogni a nemzeti egészség fényében, nem bírta szellemdús hevében felfogni, hogy javulási lépcsőzetünk okvetlen csak halk lehetne, mert sülyedésünk sem vala rögtöni; felejtvén e fölött: nemzeti tekintetben mennyire javul­tunk legyen már, eliszonyodott csigalépteinken, s fajtánk más nemzetekhez még mindig oly ala­­cson­yllásán. S igy jön, hogy legtöbb magyar, vakkevében úgy jutott azon tévútra, melyhez képest magán kivül keresett segítséget, valamint a hullámokkal küzdő is, ha magában nem bízik, mindent megragad, mire csak kezét teheti. „Jaj, mily kevesen vagyunk!“— így sopánko­­dának — lehetetlen, mikép ennélfogva a rop­pant számú német és szlávban el ne olvadjunk, terjeszteni kell tehát a nyelvet és nemzetiséget mindenek előtt.“ „Engem azonban sohasem ijesztett csekély számunk, de fenmaradásunkért mindig erősen rettegtem, mert fajtánk anyagi, mint szellemi léte oly felett­e könnyű.11 „Itt a baj, és essünk át elvégre az önmegis­merésnek ezen legkeserűbb adagán — mert csak ezután javulhatunk teljes egészségre — mikép­t. i. nem a mennyiség, hanem a minőség a szel­lemi erőnek sarkalata, s e szerint épen nem azért forog veszélyben létünk, mert kevesen va­gyunk, hanem mert súlyunk oly parányi.“ Kövessük 1851-ben az irányt, melyet Szé­chenyi 1842-ben nyújtott; de a mely akkor a közvélemény által visszautasittaték. A magyar már ezentúl, bármily fordulatot veendenek ügyei, a buzgalmat, melyet legdrá­gább kincsének, az anyanyelvnek, megvédésére szentelt, ne kárhoztassa, midőn más ajkúak so­raiban szintén fölleli. A nemes tűz, mely Kazinczy mellét bevi­tette, miért ne gyuladna föl, terjesztve az iro­dalmat és oltalmazva a nyelv érdekeit, akár a románok, akár a szerbek hivatásos dalnokainál vagy ernyedetlen nyelvművelőinél? A magyar ezentúl, ha a viszonyok által el­lenkezőre csábitatnék is, álljon ellent minden tervnek és törekvésnek, mely nyelvét a szellemi túlsúly, az értelmi felsőség és az erkölcsi tekin­tély varázshatalmán kívül más módokon és esz­közökkel akarná terjeszteni. Ha ti valaha arra­ gondolnátok, hogy az átma­­gyarosítás országos határozatok és kormányrende­letek, hivatalnoki hév és papi buzgóság által kö­­telességileg terjesztessék, akkor a rokonszenv, melyet közös szenvedések és közös érdekek ger­jesztettek, az elnyomási vágy és faj türelmetlen­ség gyanúja által oszlattatnék szét. Ezért pedig maga a nyelv emelése körül sem érnétek, mert — mint Széchenyi mondá — „nem elég a mai időkben törvényeket írni; de azok iránt szere­­tetet is kell gerjeszteni. És ha valaki olyan tör­vénynek nem hódol, mely előtte gyűlöletes, melytől természete visszaborzad, sújthatja őt a betűnek szigorúsága ugyan, de czélját veszti, mert martyrt emel , ez pedig fanatismust szül.“ Ha ellenben főként arra ügyelendetek, hogy fajtánk szellemi léte ne legyen többé oly kön­nyű ; ha a magyar erkölcsi és tudományos ér­tékét akarjátok inkább emelni mint számát; ha, midőn tervetek és vágyatok van alkotmányos és anyagi reformokra, még gondolataitokban sem hagyandjátok ki az 1848-ki forradalom elvi­­tathatlan eredményét, mely a különböző népi­­ségek egy részében a nyelv és irodalom általi emelkedésre gerjesztett törekvést, más részében pedig, noha ennyire még nem vezetett, de leg­alább fölfokozta az érzékenységet azon szabá­lyok ellen, melyekben ők anyanyelvük fejlődé­sének megakasztását vélik: — ha ti testvéri szívességet tanusítandatok a többi népek iránt, most a magán-, később pedig a közéletben is, akkor eltaláltátok az eszközt, mely által e haza mindenajku lakosai a magyar politikai nemzetiség érzelmét gyarapítsák keblökben. És látni fogand­­játok, miként e népek, nem tartván elnyomatási szándékoktól, önként rá állanak a belkormány­­zás azon részeinek, melyek nélkül a közigaz­gatásnak öszh­angzása valósággal lehetetlen, a

Next