Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)
1851-06-03 / 371. szám
Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 n „ Egyévre . 18 „ „ , A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. 1851. másod évi folyam. 371 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 , - , , Egyes szám — . 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: úri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. *5 5—is Kedd, junius 3-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pg. lir.jával számittatik. A beigtatási s lop.ktnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre, leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOIS: Telegrafi tudósítások-Néhány szó viszonyainkról. Diplomatikai levelezés-Paris- (A bizottmány jelentése Morin és Moulin indítványára. A revistót tárgyazó indítványok nem adattak be. Gyüldék. Új bulletin. Párbajok.) Turin- (Kamrák. Római hirek. Rendbontók. Sziczilia állapota. A király szobra. A Campana kifakadásai.) H. M- Vásárhely- (Megyei főnök körútja. Társas élet. Casino. Dohányzás. Időjárás. Egy volt polgármester.) Hivatalos- (Kinevezések.) Vegyes hírek és események-Francziaország- (A nemzetgyűlés máj. 27-ki ülése.) Nagybritannia- (Felső és alsóházi ülés máj. 26. A Morn. (hron. a varsói összejövetel felöl. A királynő születése napja. Hetilapok. O’Connell és a kath. képviselők.) Németország. (A porosz király utazása. Fridrik-emlék leleplezése. Bodelschwingh és Gerlach. A hannoveri király és az osztrák táborkar Hamburgban. Brazíliai toborzás. Dánia és a herczegségek.) Portugalla. (Az ibériai félsziget történeti körvonalai.) Spanyolország- (Kamarák megnyitása. Vegyesek.) Törökország- (Miniszterváltozás. Jussuf bei elfogatása.) Hírek a birodalmi lapokbóllegújabb. Irodalmi ügy. Magyar nemzeti múzeum-Denavszállás Műtár („Aggteleki barlang“, színbirálat.) Budapest, janius 3-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Páris, május 31. — A törvényhozó testületi ülésben Favre és Vesin, Moulin és Morin urak indítványáról szólanak , miszerint a revisio iránti indítványok különös bizottmány neveztessék. A bizottmányi javaslat elfogadtatik azon egyetlen módosítással, hogy az átvizsgáló bizottmány a revisio iránti indítványtétele után 8 nappal végezzen az indítvány fölött. Június 2-kán Broglie a 220 aláírással ellátott Rue des Pyramides-féle egylet revisio iránti ajánlatát a nemzetgyűlés ebbe leteendi. Turin, május 29. — A kamara többsége Cavour miniszter által előterjesztett, s a franczia kereskedelmi szerződéshez csatlandó pótczikk ellen nyilatkozott. Róma, máj. 26. —Hírlik, miszerint Castellane gróf Gemeau tábornok utódául jelöltetett volna. A pápa a minisztériummal egyetértőleg a S. Angelos vár helyreállítására 8000, s a Civita-Vecchiai erősségre 18,000 fokot engedményezett. A kiigazításokat a francziák teendik. London, máj. 31. — A czimbill első czikke nagy többséggel elfogadtatottlekvényekben fejezi ki magát, és az elvontan véve legüdvösebb tények gyanúsítása czéloztatik. Ily félreértés kétszerre könnyű, midőn a gondolat és czél alig nyilvánulhat máskép, mint általános eszméket körvonalazó szavakban, — és mennyire könnyű, ha valakinek kedve kerekedik nem a kifejezésnek, még csak nem is a szónak, hanem a betűknek értelmét venni Konczkés alá. De legkönnyebb politikában, és kivált ott, hol nemcsak az eszméket, hanem a szavakat is oly óvatosan kell válogatni a közügy érdekében, hogy sokszor megtörténik, mikép nem vagyunk oly világosak,milyenek lenni szeretnénk. Közelebbi időben nem egyszer mondatott e lapban, hogy Magyarországon jelenleg nincsenek pártok, hogy egyetlen párt van és ez maga a nemzet, hogy a conservativek a nemzet óhajtását tolmácsolják. Némelyek elcsavarták a dolgot szándékosan. Ezekhez semmi közünk. Mások félreértettek részakarat nélkül. Ezek irányában mindenkor méltányos figyelemmel tartozunk és viseltetünk. El fogunk tehát mondani némieket tájékozásul, nem mintha megérkezett volna azon időpont, midőn e tárgy fölött tartózkodás nélkül lehetne szólani, s ki lehetne lépni a szabad vitatkozás terére, hanem mert e kérdés önmagától előtérbe nyomult, a viszonyok alakulása által korszerűvé tetetvén, mi egyenesen arra mutat, mikép a nézetek oda hajlanak, hogy legalább az elmék és érzelmek előkészíthetésének küszöbére jutottunk. Nem érezünk hivatást bókok gyártására. Csak az igazságnak szolgálunk, ha mondjuk, hogy azon hatalom, mely a sajtó működése fölött közvetlenül őrködik, a nyílt, de mérsékelt, habár ellenvéleményt kifejező szavak elmondásában már ez idő szerint nem keresi mindjárt veszélyes iránynak bizonyítványait. Azon embernek, kit utólértek tán önhibája nélkül a sorsnak csapásai, kinek vállaira nehezedtek a nem várt és nem félt nyomornak, fájdalomnak napjai, — ezen embernek ne hozzátok elő szenvedéseit, mert ez által élesitnétek gyötrelmeit és kétségbeesését idézhetnétek elő. De midőn szelídülni kezd a fájdalom, és ő kibékülve végzetével erejét állapotának javítására kezdi fordítani, ekkor már nyugodtan szól keserű napjairól, s szivvére nem jön izgatottságba, így van ez egész nemzetekkel is, így van jelenleg velünk. Viszonyainknak higgadt érintése, s állapotunk szenvedély, elfogldultság nélküli tárgyalása bizonyosan távol van attól, hogy a kedélyizgató tények közé soroztathatnék. Szükséges, hogy elmélkedni kezdjünk állapotunk javítása fölött. A czélnak eszközei sokfélék épen úgy, mint különböző azon egyéni fölfogás, mely megválasztja, és rendezi az eszközöket, elhatározván egymáshozi viszonyukat és az életbeléptetés egymásutánját. Ezen különbözőség tökéletesen igazolja a politikai vélemények egymástóli eltérését és egy lépéssel tovább menve, a pártok alakulását. Az sem szenved kétséget, hogy alkotmányos életnek, kifejlődésnek, és minden előhaladásnak életföltételét politikai pártok létezése teszi, melyek nélkül okvetlenül közügyek iránti közönyösség és tespedés, vagy pedig egyéni befolyásnak és hatalomnak korlátlan, azért mindenkor káros és veszélyes uralma szokott bekövetkezni. A felületesség tehát azon gondolatra jöhetne, hogy a pártoskodásra máris oly igen nagy szükségünk van, mint kenyérre s vízre, és mint levegőre. Pedig nem úgy van. Hogy annak kimondása, mikép itt ideje a „pártok szervezkedésének,“ bizonyos firma alá vonul, — ez előttünk nem sokat nyom. A látszatot meg tudjuk különböztetni a valótól, és nem szoktuk feledni, hogy, például sok tanácsos van, kitől tanácsot nem kérnek, és sok titoknak, kire titkot nem bíznak soha. Nem árt tisztában lenni e kérdésre nézve. Határozottan ragaszkodunk állításunkhoz, hogy Magyarországban jelenleg nincsenek pártok , de tudnivaló: ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy a széles e hazában mindenki ugyanazon egy nézetet oszt, és azon egy meggyőződést őriz viszonyainkra nézve kebelében. — Ki merne ilyest mondani? Mi legalább e gondolatra jönni nem akartunk, de nem is jöttünk soha, sőt inkább e részben igen engedékenyek vagyunk, és ha úgy tetszik, megengedjük azt is, hogy akadnak, kik talán képesek lennének egy ígéretért, azaz semmiért eladni a hazát. Hanem hogy minden igaz honpolgár fejében és szivében, — bármely párthoz tartozott, midőn még pártok létezőnek — egy értelem van a czélra nézve, ezt állítani merjük, — és ezen közös czél nem egyéb, mint: nemzeti létünk megmentése. Ismételjük és szeretnék mindennap szászszor, a hazának minden zugában mondani, hogy nincs, nem lehet jó fia e honnak, aki jelenleg pártokat akarna alakítani, míg a közös czél valósulva nincs, és hogy kötelességünk támogatni mindenkit, ha azt látjuk, hogy törekvéseit e czélnak szentelő. Alkotmányos életünk csak úgy lehet, ha nemzeti életünk van. A lét nélkülözhetlen föltéte a jólétnek. Szabad legyen azért egyet nem értenünk azokkal, kik pártok alakulásában gyönyörködni óhajtanának. Mellőzzük ezú uttal: lehetséges-e jelen viszonyaink között a pártok kibontakozása? Csak azt mondjuk, hogy ideje meg nem érkezett. Nem arról van szó, hogy a haza boldogsága — melyre, nézve bizonyosan az annak idejében alakuló pártok különböző utakat fognak kijelölni — hanem arról, hogy a haza nemzeti létele biztosítva legyen. — Még ez elérve nincs, addig idő, erős szóvesztegetés a közboldogságról értekezni; — elérve pedig csak akkor lesz, midőn senki kedélynyugalmát nem háborítja e miatt aggodalom. A kivitelre nézve legfőbb vonásokban a nemzet bizonyára egyetért; hitünket igazolni fogja, midőn alkalma leend törvényes orgánuma által kijelenteni akaratát. Kik még e kérdést illetőleg is pártokat szeretnének teremteni, azok aligha úgy gondolkoznak a haza szent ügyéről, hogy az utókor háláját kiérdemeljék, vagy akár a prytanaeumba, — ha volna, akár az üdülöldébe jussanak , — t. i. ez is ha volna. NÉHÁNY SZÓ VISZONYAINKRÓL. -f~ Félreérteni, s kivált az ellenséges indulat által félreértetmi szerfölött könnyű még akkor is, midőn a szándék, az akarat, az eszme, csej A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. „AGGTELEKI BARLANG.“ Eredeti népszínmű 2 szakaszban. Irta Szigligeti, zenéjét Bognár Ignácz. Az új barlang-diszitményt festette Montini. Végül öt előadandó csoportozat. (Először adatott május 31-én.) új népszínmű. Az előjáték, vagy — miként a szinlap nevezi — első szakasz özvegy gróf Romhalminé kastélyában, s onnan nem messze az aggteleki barlangban történik. Nagy társaság van együtt: a grófné, fia Manfred, ennek számos baráti, egy szemtelen iparlovag, s az udvarbiró nagyobbik fia , Antal. Május elseje lévén, a társaság elhatározza, e napon az aggteleki barlangban ebédelni. Elhatározza továbbá , hogy, kik életben maradnak, tíz év múlva a helyen fognak találkozni. Eközben a grófnő férjről gondoskodik Vilma, gyámleánya számára. Fia , Manfréd ellenzi, s egy kis czivódás után távozik. Azonban az udvarbiró (Szentpéteri) elővezeti kisebbik fiát, Laczit (László). Ez van kinézve vőlegényül; egy faragatlan, ügyetlen falusi ficzkó, könnyelmű, pazar, de jószivű. Atyja most az összes társaság előtt adja tudtára a grófnő szándékát. Aiczkó megtagadja atyjának az engedelmességet. Atyja fenyegeti, hogy örökségéből ki fogja tagadni, ha szót nem fogad , s visszautasítja a házassági ajánlatot. Laczi nem ijed meg ; követeli az egész úri társaság előtt anyai részét. Az udvarbiró apai részről is ad 20 ftot s világra bocsátja az engedetlen fiút. Ekkor az iparlovag, Tillinkó , ajánlkozik a grófnénak Vilma férjéül 15 ezer forintért. Megalkusznak. Azonban jő az inas egy levéllel , melyben Manfréd, a grófné fia, tudatja, hogy anyja áldását nem nyerheté meg, Vilmával — ki neki titkon már régóta neje — Parisba utazott. A grófné átkot mond reá. S legördül a függöny, hogy szerző az aggteleki barlangba vezessen bennünket. Itt, úgymond a költő, a kőszívű emberek könyei képezik a változatos alakú csepegéseket. S valóban megjelennek előttünk a szellemek, jók és roszak, szépek és csúnyák , nagy számmal. Sőt, mi már kívül esik a barlang költészetén, látunk őrszellemeket is , mint a német bohózatokban, őrködni az ártatlanság fölött. Jön egy félszemű koldus, Tóbiás (Bartha) nejével és két leánygyermekkel. A barlang hátterében , honnan nem könnyű a menekvés, kérdezi nejét, melyik a két leány közöl az ő gyermekük. Az idegen gyermeknek ki akarja vájni szemeit, hogy szánalom által adakozásra indítsa az embereket. A nő vonakodik megvallani. A koldus tehát, Salamon ítéletét utánozva, megragadja előbb az egyik, s aztán a másik gyermeket, hogy szemeit kivájja. Egyiket az anya sikoltva ragadja ki kezeiből, s a másikat Laczi menti meg, az udvarbiró kitagadott fia, kippen a rector kíséretében jó a barlangot megnézni. A koldus nejével és gyermekével elrohan. Neje egy mélységbe hull. A megmentett leánykát pedig Laczi, a jószivü pazar, megajándékozza anyai részről illető örökségével, s nevelését a rectorra bizza. A mű második szakasza tíz évvel utóbb történik. Pesten vagyunk. A félszemű koldus, ki 15 év előtt nyomorban hagyta el Pestet, mint milliomos tért vissza. Miért ne ? A franczia minták könnyen hivővé teszik a közönséget. Ily kicsinyes dolgon senki sem akad többé főn. A koldus tehát milliomos lesz. Nagy vendéglő tulajdonosa. Leánykája már felnőtt, s az arszlánok epedve zsibonganak körülé. Laczi, ki most Pesten űzi könnyelműségeit, beleszeret a gazdag vendéglős leányába. Kadarcs Tóbiás — mert ez neve a vendéglősnek — megemlékezvén mi volt, hamar odaadja leányát a könnyelmű úrfihoz. Jegyet váltanak. Ekkor érkezik meg a rector és Laczi fogadott leánya, ki, mióta megmentetett a koldus körmei közöl , tíz év alatt szépen fölserdült. A gyámleány, kinek eszménye ifjú gyámatyjában központosul, nehezteléssel hallja Laczi jegyváltását a vendéglős leányával. Azonban Laczinak atyja és bátyja is megérkeznek. Tiltják az egybekelést. Laczi nem engedelmeskedik. Aytja ismét kitagadással fenyegeti. Előbb kitagadá, mivel nem akart házasodni, most mivel akar. De Laczi jól ismeri atyját. Neki szavajárása a kitagadás ; sokszor tette életében s mindig megbánta. Az öreg udvarbiró egy túlságosan szerető anya minden gyöngeségeivel bir. Most is ellágyul végre s áldást mond fia frigyére. Ekkor lép be egy éltes asszony. Titkon beszél Antallal, az udvarbiró nagyobbik fiával, ki gróf Romhalminé ügyeinek igazgatója. Az asszony a vendéglősben ráismer a koldusra , kinek tizenöt év előtt egy gyermeket adott át. Közli e fölfedezést Antallal; ez viszont föliratja lakhelyét az asszonynyal. — A következő jelenetben Romhalminénál vagyunk. A grófné haldoklik, s aggódva várja fiát haza Párisból, hogy amit ellene vétett, még halála előtt jóvá tehesse. Egyszersmind egy bűn súlya nyomja lelkét. Most tudjuk meg, hogy Vilma gyermekét, Antal segélyével, a grófnő sikkaszta el. Antal azonban , a vendéglőben tett fölfedezés következtében állítja, hogy a gyermek él; de, hogy magáról minden bűntársi gyanút elhárítson , a grófné által írott levélben akarja e titkot fölfedezni az ifjú gróf előtt. Abba teszi azon asszony lakjegyét, ki a gyermeket a koldusnak átadá. Ekkor érkezik meg az ifjú gróf és neje, Vilma. Romhalminé megáldja őket, s átadván a levelet, meghal. Antal most siet a vendéglőshez. Fenyegetésekkel ráveszi őt és leányát a Laczival tett jegyváltás fölbontására, s a vendéglős leányát, kit a gróf gyermekének vél, elkaparitja testvére elől. Laczi e miatt először haragszik , aztán búsul. Bátyja azt hazudja, hogy rég jegyese már neki a leány. A fölvonás árverésen végződik. Laczi zenével vigasztalja magát. Benn czigányzene , künn megütik a dobot. Az árverés végbe megy. Laczit a hordászok költik föl merengéseiből, kivevén alóla az eladott széket. — Az ifjú gróf, a levél következtében , melyet haldokló anyja irt, szintén keresni indul leányát. A vendéglős saját leányát adja át. Laczi fogadott lányának csak egy szavába kerülne fölleplezni a titkot ; de ő hallgat, mert együgyű ártatlanságában atyjának véli a koldust, ki őt szemeitől akará megfosztani. Azonban eleget hall a gróf arra nézve, hogy gyanú ébredjen benne a leány valódisága iránt. Egy lélektani kísérletre határozza magát. Épen május elseje van. A társaság, melylyel az első szakasz közepén találkozunk, fogadás szerint, tiz év után ismét egybegyült. Az aggteleki barlangban ülik meg ismét e napot. A gróf szini mutatványokkal is kedveskedik vendégeinek, kik között jelen van Tóbiás is. A visszaemlékezés kellemetlenül hat e gazemberre. S midőn a színpadi látvány Salamon király ítéletét, s végül a koldus jelenetet ábrázolja : a király — akarója mondani, a vendéglős — hirtelen roszul érzi magát. A társaság megzavarodik. — De Hamlet nincs jelen. A gróf tudniillik kevéssel azelőtt vejével és állítólagos leányával eltávozott, s csak most rohant elő. A rémület hangján tudatja, hogy leánya (t. i. a vendéglősé) vigyázatlanságból a mélységbe esett. Aczél sükerült. Az atyai fájdalom elárulta magát. Zavarodásában mindent megvall a vendéglős.. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Helyi felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Fabr. 28 1851 Folytatás. I. csatolvány’ a CIX. számhoz. Nesselrode gróf, Brunnow bárónak. (Az eredeti franczia). Sz. Pétervár , dec. 1849. M. le Baron. Pontosan vettem excellentiád közlését, melyben lord Palmerston nyilatkozatát küldi, a julius 13. 1841-i szerződés megszegésére nézve Sir W. Parker által, midőn hajóhadával a Dardanellákban von állomást; én csak azon közlést vártam, melyet lord Palmerston, miként önt biztositá, hozzánk küldeni ígért, hogy választ adjak. E közlés megtörtént, s lord Palmerstonnak egy leveléből áll, lord Bloom- * S *) Lásd P. N. 369. szántót.