Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)

1851-06-03 / 371. szám

Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 n „ Egyévre . 18 „­­ „ , A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. 1851. másod évi folyam. 371 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 , - , , Egyes szám — . 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: úri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. *5­ 5—is Kedd, junius 3-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pg. lir.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.ktnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre, leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. TART­ALOIS: Telegrafi tudósítások-Néhány szó viszonyainkról. Diplomatikai levelezés-Paris- (A bizottmány jelentése Morin és Moulin indítvá­nyára. A revistót tárgyazó indítványok nem adattak be. Gyüldék. Új bulletin. Párbajok.) Turin- (Kamrák. Római hirek. Rendbontók. Sziczilia álla­pota. A király szobra. A Campana kifakadásai.) H. M- Vásárhely- (Megyei főnök körútja. Társas élet. Ca­sino. Dohányzás. Időjárás. Egy volt polgármester.) Hivatalos- (Kinevezések.) Vegyes hírek és események-Francziaország- (A nemzetgyűlés máj. 27-ki ülése.) Nagybritannia- (Felső és alsóházi ülés máj. 26. A Morn. (hron. a varsói összejövetel felöl. A királynő szüle­tése napja. Hetilapok. O’Connell és a kath. kép­viselők.) Németország. (A porosz király utazása. Fridrik-emlék leleplezése. Bodelschwingh és Gerlach. A hannoveri király és az osztrák táborkar Hamburgban. Brazíliai toborzás. Dánia és a herczegségek.) Portugall­a. (Az ibériai félsziget történeti körvonalai.) Spanyolország- (Kamarák megnyitása. Vegyesek.) Törökország- (Miniszterváltozás. Jussuf bei elfogatása.) Hírek a birodalmi lapokból­legújabb. Irodalmi ügy. Magyar nemzeti múzeum-Denavszállás Műtár­ („Aggteleki barlang“, színbirálat.) Budapest, janius 3-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Páris, május 31. — A törvényhozó testületi ülés­ben Favre és Vesin, Moulin és Morin urak indítvá­nyáról szólanak , miszerint a revisio iránti indít­vá­nyok­ különös bizottmány neveztessék. A bizottmányi javaslat elfogadtatik azon egyetlen módosítással, hogy az átvizsgáló bizottmány a revisio iránti indít­ványtétele után 8 nappal végezzen az indítvány fö­lött. Június 2-kán Broglie a 220 aláírással ellátott Rue des Pyramides-féle­ egylet revisio iránti ajánlatát a nemzetgyűlés eb­be leteendi. Turin, május 29. — A kamara többsége Cavour miniszter által előterjesztett, s a franczia kereske­delmi szerződéshez csatlandó pótczikk ellen nyilat­kozott. Róma, máj. 26. —Hírlik, miszerint Castellane gróf Gemeau tábornok utódául jelöltetett volna. A pápa a minisztériummal egyetértőleg a S. Angelos vár helyreállítására 8000, s a Civita-Vecchiai erős­ségre 18,000 fo­kot enged­mény­ezett. A kiigazításo­kat a francziák teendik. London, máj. 31. — A czimbill első czikke nagy többséggel elfogadtatott­­lekvényekben fejezi ki magát, és az elvontan véve legüdvösebb tények gyanúsítása czéloztatik. Ily félreértés kétszerre könnyű, midőn a gon­dolat és czél alig nyilvánulhat máskép, mint általános eszméket körvonalazó szavakban, — és mennyire könnyű, ha valakinek kedve kere­kedik nem a kifejezésnek, még csak nem is a szónak, hanem a betűknek értelmét venni Koncz­­kés alá. De legkönnyebb politikában, és kivált ott, hol nemcsak az eszméket, hanem a szavakat is oly óvatosan kell válogatni a közügy érde­kében, hogy sokszor megtörténik, mikép nem vagyunk oly világosak,milyenek lenni szeretnénk. Közelebbi időben nem egyszer mondatott e lapban, hogy Magyarországon jelenleg nincsenek pártok, hogy egyetlen párt van és ez­­ maga a nemzet, hogy a conservativek a nemzet óhaj­tását tolmácsolják. Némelyek elcsavarták a dolgot szándékosan. Ezekhez semmi közünk. Mások félreértettek rész­akarat nélkül. Ezek irányában mindenkor méltányos figye­lemmel tartozunk és viseltetünk. El fogunk tehát mondani némieket tájékozásul, nem mintha megérkezett volna azon időpont, midőn e tárgy fölött tartózkodás nélkül lehetne szólani, s ki lehetne lépni a szabad vitatkozás terére, hanem mert e kérdés önmagától előtérbe nyomult, a viszonyok alakulása által korszerűvé tetetvén, mi egyenesen arra mutat, mikép a nézetek oda hajlanak, hogy legalább az elmék és érzelmek előkészíthetésének küszöbére jutottunk. Nem érezünk hivatást bókok gyártására. Csak az igazságnak szolgálunk, ha mondjuk, hogy azon hatalom, m­ely a sajtó működése fö­lött közvetlenül őrködik, a nyílt, de mérsékelt, habár ellenvéleményt kifejező szavak elmondá­sában már ez idő szerint nem keresi mindjárt veszélyes iránynak bizonyítványait. Azon embernek, kit utólértek tán önhibája nélkül a sorsnak csapásai, kinek vállaira nehe­zedtek a nem várt és nem félt nyomornak, fáj­dalomnak napjai, — ezen embernek ne hozzátok elő szenvedéseit, mert ez által élesitnétek gyöt­relmeit és kétségbeesését idézhetnétek elő. De midőn szelídülni kezd a fájdalom, és ő kibékülve végzetével erejét állapotának javítására kezdi fordítani, ekkor már nyugodtan szól keserű nap­jairól, s szivvére nem jön izgatottságba, így van ez egész nemzetekkel is, így van jelenleg velünk. Viszonyainknak­­ higgadt érintése, s állapotunk szenvedély, elfog­l­dultság nélküli tárgyalása bizonyosan távol van attól, hogy a kedélyizgató tények közé soroz­­tathatnék. Szükséges, hogy elmélkedni kezdjünk álla­potunk javítása fölött. A czélnak eszközei sokfélék épen úgy, mint különböző azon egyéni fölfogás, mely megvá­lasztja, és rendezi az eszközöket, elhatározván egymáshozi viszonyukat és az életbeléptetés egymásutánját. Ezen különbözőség tökéletesen igazolja a politikai vélemények egymástóli el­térését és egy lépéssel tovább menve, a pártok alakulását. Az sem szenved kétséget, hogy alkotmányos életnek, kifejlődésnek, és minden előhaladásnak életföltételét politikai pártok létezése teszi, melyek nélkül okvetlenül közügyek iránti közö­nyösség és tespedés, vagy pedig egyéni befo­lyásnak és hatalomnak korlátlan, azért minden­kor káros és veszélyes uralma szokott bekö­vetkezni. A felületesség tehát azon gondolatra jöhetne, hogy a pártoskodásra már­is oly igen nagy szük­ségünk van, mint kenyérre s vízre, és mint levegőre. Pedig nem úgy van. Hogy annak kimondása, mikép itt ideje a „pártok szervezkedésének,“ bizonyos firma alá vonul, — ez előttünk nem sokat nyom. A lát­szatot meg tudjuk különböztetni a valótól, és nem szoktuk feledni, hogy, például sok tanácsos van, kitől tanácsot nem kérnek, és sok titoknak, kire titkot nem bíznak soha. Nem árt tisztában lenni e kérdésre nézve. Határozottan ragaszkodunk állításunkhoz, hogy Magyarországban jelenleg nincsenek pár­tok , de tudnivaló: ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy a széles e hazában mindenki ugyanazon egy nézetet oszt, és azon egy meg­győződést őriz viszonyainkra nézve kebelében. — Ki merne ilyest mondani? Mi legalább e gondolatra jönni nem akartunk, de nem is jöt­tünk soha, sőt inkább e részben igen engedé­kenyek vagyunk, és ha úgy tetszik, megenged­jük azt is, hogy akadnak, kik talán képesek len­nének egy ígéretért, azaz semmiért eladni a hazát. Hanem hogy minden igaz honpolgár fejében és szivében, — bármely párthoz tartozott, mi­dőn még pártok létezőnek — egy értelem van a czélra nézve, ezt állítani merjük, — és ezen közös czél nem egyéb, mint: nemzeti létünk megmentése. Ismételjük és szeretnék mindennap szászszor, a hazának minden zugában mondani, hogy nincs, nem lehet jó fia e honnak, aki jelenleg pártokat akarna alakítani, míg a közös czél valósulva nincs, és hogy kötelességünk támogatni min­denkit, ha azt látjuk, hogy törekvéseit e czél­nak szentelő. Alkotmányos életünk csak úgy lehet, ha nem­zeti életünk van. A lét nélkülözhetlen föltéte a jólétnek. Szabad legyen azért egyet nem értenünk azokkal, kik pártok alakulásában gyönyörködni óhajtanának. Mellőzzük ezú uttal: lehetséges-e jelen viszo­nyaink között a pártok kibontakozása? Csak azt mondjuk, hogy ideje meg nem érkezett. Nem arról van szó, hogy a haza boldogsága — melyre, nézve bizonyosan az annak idejében alakuló pártok különböző utakat fognak kije­lölni — hanem arról, hogy a haza nemzeti­ lé­­tele biztosítva legyen. — Még ez elérve nincs, addig idő­, erő­­s szóvesztegetés a közboldogság­ról értekezni; — elérve pedig csak akkor lesz, midőn senki kedélynyugalmát nem háborítja e miatt aggodalom. A kivitelre nézve legfőbb vonásokban a nem­zet bizonyára egyetért; hitünket igazolni fogja, midőn alkalma leend törvényes orgánuma által kijelenteni akaratát. Kik még e kérdést illetőleg is pártokat sze­retnének teremteni, azok aligha úgy gondolkoz­nak a haza szent ügyéről, hogy az utókor há­láját kiérdemeljék, vagy akár a prytanaeumba, — ha volna, akár az üdülöldébe jussanak , — t. i. ez is ha volna. NÉHÁNY SZÓ VISZONYAINKRÓL. -f~ Félreérteni, s kivált az ellenséges indulat által félreértetmi szerfölött könnyű még akkor­­ is, midőn a szándék, az akarat, az eszme, cse­­j A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. „AGGTELEKI BARLANG.“ Eredeti népszínmű 2 szakaszban. Irta Szigligeti, ze­néjét Bognár Ignácz. Az új barlang-diszitményt fes­tette Montini. Végül öt előadandó csoportozat. (Először adatott május 31-én.) új népszínmű. Az előjáték, vagy — miként a szinlap nevezi — első szakasz özvegy gróf Romhalminé kastélyában, s onnan nem messze az aggteleki barlangban történik. Nagy társaság van együtt: a grófné, fia Manfred, ennek számos baráti, egy szemtelen iparlovag, s az udvarbiró nagyobbik fia , Antal. Május elseje lévén, a társaság elhatározza, e napon az aggteleki bar­langban ebédelni. Elhatározza továbbá , hogy, kik életben maradnak, tíz év múlva a helyen fognak ta­lálkozni. E­közben a grófnő férjről gondoskodik Vilma, gyámleánya számára. Fia , Manfréd ellenzi, s egy kis czivódás után távozik. Azonban az udvar­biró (Szentpéteri) elővezeti kisebbik fiát, Laczit (László). Ez van kinézve vőlegényül; egy faragatlan, ügyetlen falusi ficzkó, könnyelmű, pazar,­­ de jószivű. Atyja most az összes társaság előtt adja tudtára a grófnő szándékát. A­iczkó megtagadja atyjának az engedelmességet. Atyja fenyegeti, hogy örökségéből ki fogja tagadni, ha szót nem fogad , s visszautasítja a házassági ajánlatot. Laczi nem ijed meg ; követeli az egész úri társaság előtt anyai ré­szét. Az udvarbiró apai részről is ad 20 ftot s világra bocsátja az engedetlen fiút. Ekkor az iparlovag, Til­­linkó , ajánlkozik a grófnénak Vilma férjéül 15 ezer forintért. Megalkusznak. Azonban jő az inas egy le­véllel , melyben Manfréd, a grófné fia, tudatja, hogy anyja áldását nem nyerheté meg, Vilmával — ki neki titkon már régóta neje — Parisba utazott. A grófné átkot mond reá. S legördül a függöny, hogy szerző az aggteleki barlangba vezessen bennünket. Itt, úgymond a költő, a kőszívű emberek könyei ké­pezik a változatos alakú csepegéseket. S valóban megjelennek előttünk a szellemek, jók és roszak, szépek és csúnyák , nagy számmal. Sőt, mi már kí­­vül esik a barlang költészetén, látunk őrszellemeket is , mint a német bohózatokban, őrködni az ártatlan­ság fölött. Jön egy félszemű koldus, Tóbiás (Bartha) nejével és két leány­gyermekkel. A barlang hátteré­ben , honnan nem könnyű a menekvés, kérdezi nejét, melyik a két leány közöl az ő gyermekük. Az idegen gyermeknek ki akarja vájni szemeit, hogy szánalom által adakozásra indítsa az embereket. A nő vona­kodik megvallani. A koldus tehát, Salamon ítéletét utánozva, megragadja előbb az egyik, s aztán a másik gyermeket, hogy szemeit kivájja. Egyiket az anya sikoltva ragadja ki kezeiből, s a másikat­­ Laczi menti meg, az udvarbiró kitagadott fia, ki­ppen a rector kíséretében jó a barlangot megnézni. A koldus nejével és gyermekével elrohan. Neje egy mélységbe hull. A megmentett leánykát pedig Laczi, a jószivü pazar, megajándékozza anyai részről illető örökségével, s nevelését a rectorra bizza. A mű második szakasza tíz évvel utóbb történik. Pesten vagyunk. A félszemű koldus, ki 15 év előtt nyomorban hagyta el Pestet, mint milliomos tért vissza. Miért ne ? A franczia minták könnyen hivővé teszik a közönséget. Ily kicsinyes dolgon senki sem akad többé főn. A koldus tehát milliomos lesz. Nagy vendéglő tulajdonosa. Leánykája már felnőtt, s az arszlánok epedve zsibonganak körülé. Laczi, ki most Pesten űzi könnyelműségeit, beleszeret a gazdag vendéglős leányába. Kadarcs Tóbiás — mert ez neve a vendéglősnek — megemlékezvén mi volt, hamar odaadja leányát a könnyelmű úrfihoz. Jegyet válta­nak. Ekkor érkezik meg a rector és Laczi fogadott leánya, ki, mióta megmentetett a koldus körmei kö­zöl , tíz év alatt szépen fölserdült. A gyámleány, ki­nek eszménye ifjú gyámatyjában központosul, ne­hezteléssel hallja Laczi jegyváltását a vendéglős leányával. Azonban Laczinak atyja és bátyja is meg­érkeznek. Tiltják az egybekelést. Laczi nem enge­delmeskedik. Aytja ismét kitagadással fenyegeti. Előbb kitagadá, mivel nem akart házasodni, most mivel akar. De Laczi jól ismeri atyját. Neki szava­­járása a kitagadás ; sokszor tette életében s mindig megbánta. Az öreg udvarbiró egy túlságosan szerető anya minden gyöngeségeivel bir. Most is ellágyul végre s áldást mond fia frigyére. Ekkor lép be egy éltes asszony. Titkon beszél Antallal, az udvarbiró nagyobbik fiával, ki gróf Romhalminé ügyeinek igaz­gatója. Az asszony a vendéglősben ráismer a kol­dusra , kinek tizenöt év előtt egy gyermeket adott át. Közli e fölfedezést Antallal; ez viszont föliratja lakhelyét az asszonynyal. — A következő jelenetben Romhalminénál vagyunk. A grófné haldoklik, s ag­gódva várja fiát haza Párisból, hogy a­mit ellene vétett, még halála előtt jóvá tehesse. Egyszersmind egy bűn súlya nyomja lelkét. Most tudjuk meg, hogy Vilma gyermekét, Antal segélyével, a grófnő sik­kaszta el. Antal azonban , a vendéglőben tett fölfe­dezés következtében állítja, hogy a gyermek él; de, hogy magáról minden bűntársi gyanút elhárítson , a grófné által írott levélben akarja e titkot fölfedezni az ifjú gróf előtt. Abba teszi azon asszony lakjegyét, ki a gyermeket a koldusnak átadá. Ekkor érkezik meg az ifjú gróf és neje, Vilma. Romhalminé meg­áldja őket, s átadván a levelet, meghal. Antal most siet a vendéglőshez. Fenyegetésekkel ráveszi őt és leányát a Laczival tett jegyváltás fölbontására, s a vendéglős leányát, kit a gróf gyermekének vél, el­­kaparitja testvére elől. Laczi e miatt először harag­szik , aztán búsul. Bátyja azt hazudja, hogy rég je­gyese már neki a leány. A fölvonás árverésen vég­ződik. Laczi zenével vigasztalja magát. Benn czi­­gány­zene , künn megütik a dobot. Az árverés végbe megy. Laczit a hordászok költik föl merengéseiből, kivevén alóla az eladott széket. — Az ifjú gróf, a levél következtében , melyet haldokló anyja irt, szintén keresni indul leányát. A vendéglős saját leányát adja át. Laczi fogadott lányának csak egy szavába kerülne fölleplezni a titkot ; de ő hallgat, mert együgyű ártatlanságában atyjának véli a koldust, ki őt szemeitől akará megfosz­tani. Azonban eleget hall a gróf arra nézve, hogy gyanú ébredjen benne a leány valódisága iránt. Egy lélektani kísérletre határozza magát. Épen má­jus elseje van. A társaság, melylyel az első szakasz közepén találkozunk, fogadás szerint, tiz év után is­mét egybegyült. Az aggteleki barlangban ülik meg ismét e napot. A gróf szini mutatványokkal is ked­veskedik vendégeinek, kik között jelen van Tóbiás is. A visszaemlékezés kellemetlenül hat e gazemberre. S midőn a színpadi látvány Salamon király ítéletét, s végül a koldus jelenetet ábrázolja : a király — akarója mondani, a vendéglős — hirtelen roszul érzi magát. A társaság megzavarodik. — De Hamlet nincs jelen. A gróf tudniillik kevéssel azelőtt vejé­­vel és állítólagos leányával eltávozott, s csak most rohant elő. A rémület hangján tudatja, hogy leánya (t. i. a vendéglősé) vigyázatlanságból a mélységbe esett. Aczél sükerült. Az atyai fájdalom elárulta ma­gát. Zavarodásában mindent megvall a vendéglős.. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Hely­­i felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Fabr. 28 1851 Folytatás. I. csatolvány’ a CIX. számhoz. Nesselrode gróf, Brunnow bárónak. (Az eredeti franczia). Sz. Pétervár , dec. 1849. M. le Baron. Pontosan vettem excellentiád közlését, melyben lord Palmerston nyilatkozatát küldi, a julius 13. 1841-i szerződés megszegésére nézve Sir W. Parker által, midőn hajóhadával a Dardanellákban von ál­lomást; én csak azon közlést vártam, melyet lord Palmerston, miként önt biztositá, hozzánk küldeni ígért, hogy választ adjak. E közlés megtörtént, s lord Palmerstonnak egy leveléből áll, lord Bloom- * S *) Lásd P. N. 369. szántót.

Next