Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)

1851-08-02 / 421. szám

tebb polgárok sorából vezetnek, az említett el­lenvetés figyelmet többé nem érdemel. Birnak-e azok, kiket az ausztriai esküttszéki törvény az eskütti hivatás jogával felruház, ele­gendő értelmi fejlettséggel s gyakorlati tapintat­tal e fontos eljárásra? számoljanak róla azok, kik a nép nevelésének századokon át irányt adtak, s áll-e ezen ellenvetés különösen Magyarországra nézve? ez életbe vágó kérdésről majd külön czikkben. Erdőd, jul. 27. Zuzanna szakácsnőm, ki pedig a civilizáltabb sza­kácsnők közé tartozik, a napokban e szavakkal kö­szöntött be hozzám: „Tensor! ha vasárnap el tetszik hazulról menni, engedje meg, hogy én is szüleimhez mehessek, mert a piaczon azt hallottam, hogy hétfőn el­vész a világ.“ A Zuzanna! én elmegyek, de te azért csak maradj a háznál, az igaz, hogy a nap el fog kissé sötétedni, de pár perc­ múlva ismét világos lesz, és senkinek sem fog csak a haja szála sem meggörbedni.­ Ilyetén formajövendöléseket tettek nálunk is a napfogyatkozásról, mi ismét csak arra figyelmeztet, hogy a reál­iskolákban mennyire czélszerű, midőn a szegényebb nép gyermekei a természettanból is megtanulhatják a nevezetesebb, és inkább megért­hető természeti jeleneteket és változásokat. Nagy­ Károly, az egykori híres megye, még híre­sebb székhelye, elveszítő hajdani dicsőségének ra­gyogó fényét a közigazgatási elnökséget, és most egy szerény kerületi szolgabírósággal, ott gyászol az éj­ben. De úgy kell neki! Mig kebelére szoríthatá a kedves szülöttet, addig idegen dajkákkal szoptattatá, s folytonosan baja és nehézségei valának ellenében, most megbecsülné ha volna, ha az f. hó 21-én min­den ad­ástul, és orgánumostul Szathmárra nem ment volna. Mint pártatlan és elfogulatlan referens, az elnök­ség Szathmárra költözését érdeklőleg, pár észrevé­telemet ezennel tartózkodás nélkül kimondom. A közigazgatási elnökségnek Szathmáron van competens székhelye annyi bizonyos, miután Szath­­már városa a megye centruma, azután meg — na csak mondjuk meg — ott van a capitolium is — de én ezen áttételt a definitív rendezés előtt felebaráti szeretetből sem sürgettem volna. Sok szegény legény hivataloskodik az elnöki bureauban, ki nagy költ­séggel e Szathmárra történt menetel nyomán, most már másodszor, harmadszor költözik, s ha — mitől Isten mentsen meg minden igaz keresztyént — vélet­lenül ki­talál maradni a definitív rendezéskor, nagy költséggel harmadszor, negyedszer lesz kéntelen költözni. — Én hiszem, hogy a kormány Nagy­ Ká­roly városáról sem fog egészen megfeledkezni, s vagy a törvényszéket, vagy a dohánygyárt ide pa­rancsolja. Milyen jól esett volna ennek következté­ben, ha midőn egyik távozott, a másik cum dulci jubilo megérke­zendett. — Én az én kurta eszemmel, de hosszú lábammal, azt sem vagyok képes felfogni, hogy lehet az elnökség Szathmáron, a cent, pénztár és számvevőség pedig — mely hivatalok az elnök­séggel csaknem óránkénti összeköttetésben vannak— Nagy-Károlyban, mert ezen hivatalok, — mikint látni szeresénk van — egy lépést sem akarnak moz­dulni a régi megye új épületéből. Azután meg a nagy-károlyi lak pompás , a szathmári csak ilyen olyan, Nagy-Károly hajdan is, most is igen sokat tett a megyéért, Szathmár semmit, stb. Furcsa a természetben azaz úgynevezett rotatio; míg az egyik mezőváros szemlátomást hanyatlik, ad­dig a másik szemlátomást emelkedik. Erdőd a regé­nyes vidéken nyugvó, antik egyházzal, és magasztos várral bíró Erdőd, őseim fészke, mindinkább boldogul és virágzik. Erdődön már eddig elő is van: közigazgatási szol­­gabiróság, járásbíróság, telekkönyvvezető, csend­őrség, pénzügyőrség stb. Vannak uradalmisták, pa­­tikáriusok , bótosok, többféle mesteremberek, mi világosan tanúsítja, hogy Erdőd csakugyan emelke­dik , boldogul , és virágzik. Mindenfelé aratnak, és meglehetős sükerrel. A vetés majd mindenhol szép­ és gazdagon fizet. Szath­­márban® azonban a tavalyi termésnél igen kevés de­„Haragos az asszony ?“ kérdező a másik, mire a kocsmáros egykedvűen mondá: ,Bolond,..............hanem had járja csak a nótáját, mit veszkődtem vele, mikor vendég van a háznál, majd ha magunk leszünk, én szólok ám akkor.4 „ „ Okosan van“ 44 biztató a másik kettő, s a­mint aztán megitták az iezét, mind a három jóéjsza­kát mondott i­lyen jobb a termés, sőt általánosságban azt lehet mondani, hogy roszabb. Én nem aratok, mert én nem vetettem. Jobb nem vetni, mint rosz földbe vet­ni, az én birtokom pedig a kaploni láp közepén fek­szik. A 28-iki napfogyatkozást minden legkisebb tréma, s elfogultság nélkül várjuk, mi már régóta meg­szoktuk az efféle partiális elsötétedéseket. A szaniszlai prófétát érdeklőleg invesztigálni fog­nak, így tehát nem sokára megtudjuk: Illés-e ? vagy habakuk ? az égből kapot-e inspiratiót ? vagy égalatti sejtelmekből prognostikált ? FLEARGUS: Arad megyéből jul. 28. Kit sorsa, vagy hajlama vándorlásra vezet, az több vidékkel, s ezeken emberekkel jön érintkezésbe, s tapasztalásokat teszen, minőket egy helyhez szorí­tott életmód, s az emberektől elszigetelt helyzet, nem nyújtanak. Mióta a nyári évszak kellemes­ napjai beállottak, azóta ezen megyét, melynek határai között a nagy­szerű forradalmi dráma kisszerű végét érte, minden oldalról keresztül utaztuk, s tapasztalásokat tettünk, eseményeket hallottunk, miknek közlése tán nem leend érdektelen. Azon néposztály, mely tán egyedül nyert a forra­dalom utáni változások által, békés és sorsában megnyugvó hangulatot tüntet ugyan ki, de nyilat­kozataiban, tetteiben még­is sajátszerű fogalmakat tanúsít, így például dohányt saját családa szüksé­gére sem termeszt; mert ezt egészen tiltva lenni gondolja. Román polgártársaink dohány helyett burgonyaleveleket kezdenek pipázásra használni. Némely helyen, hol a lakosok saját szükségeikre kerteikben dohányplántákat ültettek , ezeket a fi­­nanezőrségnek, egészen más okból faluba érkezésé­vel , kitépdesték. Másutt a nép azt hiszi, hogy kö­zelebbről a kendertermesztés is el fog tiltatni, s az emberek a nőseik által készített házi vászon helyett, ennek kincstári boltokbeli vásárlására fognak kény­­szerittetni. A földmives nép között rész­felfogás s alaptalan félelem jelei mutatkoznak, miért is a nép oktatását s felvilágosítását általában legfőbb szük­ségeink közé sorozzuk. Izraelita honfitársaink közöl egy férfiú tűnt fel vidékünkön, ki a nyerészkedés szokásban levő mód­jait kéréseivé, rendkívüli merény által nevezetessé­get, s anyagi hasznot egyszerre akart elérni. Fel­jelentést ten ugyanis az iránt, hogy szent Istvánnak elveszett koronája Bogszeg helysége határában kö­rülményesen leirt, sőt lépésre kiszámított helyen el­ásva van. A föladásra, ő felsége segédje báró Keller tábor­nagy úr itt létele alkalmával, a parmai gyalog eze­­redből három század váratlanul a helyszínére szállit­­tatik, s ott az özvegy falubirtokosnő háza lefoglal­­tatik. A föladó ön­maga is a katonai csapattal meg­jelent, hogy a helyet személyesen kimutassa. A mo­tozás, kutatás s ásás a háznál, s a helység határá­ban a kijelölt helyen megkezdetik; de a fáradságos munka eredményre nem vezetvén, a följelentő vára­kozási időért esedezik, mig párisi levelezőjétől fel­világosító választ nyerend ; azonban a följelentő ez után sem bírta szavát beváltani; mert végre is több hétig tartott kutatások után, a katonaság Bogszegről boszosan távozott. A vállalkozó merész izraelita fegyveres őrizet alá helyheztetett, s érdemlett bün­tetését hihetőleg ki nem kerülendi, mennyire föladá­sának nemtelen ösztönből származása, bővebb nyo­mozások után napfényre derülend. Az aradi várban még mindig sok egyén van le­tartóztatva, kik szelíd bánásmódban részesülnek. A közönség s az aradi várfoglyok, ő felsége segédtisz­tének b. Keller tábornagy úrnak érkezéséhez szép reményeket csatoltak volt, s nevezett tábornagy úr Aradon rövid ideig mulatása alatt a várban meg­jelenve, a foglyok iránt tudakozódott is, s ezek jegy­zékét magának átadatá. Ezen kitűnő személy látogatásának fogja köszön­hetni Arad városa, hogy a bánáti közlekedést fen­­tartó, s a várostrom ideje alatt leégett nagy híd a Maros folyamán, közelebbről újra fel fog építtetni. A kincstár. hir szerint 60,000 pártot szánt ezen híd föl­állítására. Arad városának polgármestere, Heim Domokos, a városi serház haszonbé­rbe adása körül mocskos ellá­,Zsidó ... úgy vigyázz, hogy én ne vásáljak a házadból, mert én nem alkuszom ám akkor! — fe­nyegető Kajári Pál , megfordítván ostornyele végét.4 „Adja hát oda , tizedfélért! “ ,Neked tízért sem adom !4 szóla mérgesen most az Örzse apja és a mutató-zsákot bekötözni kezdő. „Na hát, hogy lássák, hogy én vevü vagyok, .... megadom a b­itet mind a khét kiucsiért.44 .Nem alkuszunk !4 mondák mind a ketten. „Azért is alkusznak,... furakodok a zsidó — t­i­­zenegyet adok.“ Ezen szóra nyitva maradt a zsák,.... s az össze­­bámulók azt nézték ki egymásnak szeméből, hogy oda kell adni. ,No most már a tied ! szóla Kajári Pál,.... máskor isigy beszélj, akkor emberem vagy!4 „Itt van a foglaló, minden khucsira khet garas, ... ma vasárnap, úgy sem szabad lerakni a zsákot, reggel várjon khetek a vásárálláson.” Ezzel odább ment a zsidó, s a mi embereink jót nevetve a furcsa vásáron, s azután falatozni üttek. Ebéd után, mint a kidöntött raj, úgy jött a sok zsidó, s majd lehúzták a két embert, hogy a búzát nekik adnák,...... de ők végig nyújtózkodtak a zsákok te­tején,s mintha bogarászni jöttek volna, a sok ragináló zsidóra ostorral is egyet oda legyintettek, s egyegy „nem eladó“t mondtak.­rás gyanúja miatt, hivatalától a kerületi főispán úr rendeletére felfüggesztetett. Arad városában és vi­dékén sok épület köszöni lételét volt polgármester úr építőmester ügyességének. Biharmegyét Aradtól elválasztó fekete Körös, csakugyan szabályoztatni fog. Ezen folyam a sza­bályozás nyűge alatt, korlátlan ősi szabadságát szin­tén elvesztendi, s haladásának iránya nekie ki fog tűzetni. Megyénkben Aczél János megyefőnök úr elnöklete alatt társaság alakult, mely a kormány helyben­hagyását már megnyerte. A szabályozási munkálat műtani részét, vízszabályozási műveiről, s megyénk­ben különösen a fehér körös szabályozásáról dicsére­tesen ismert Beszédes mérnök úr vezérlendi. A kor­mány három évre évenként 5000 napszámos alkal­mazását engedélyező, a folyam áradásai által ér­dekelt birtokosok pedig, minden hold föld után, ezüst­ért fizetendnek. Ezen hasznos vállalat érdekében Arad megyében a szükséges előintézkedés megtéttet­­vén , óhajtandó , hogy a szomszéd Bihar megye for­radalmi korszak előtti években mutatott buzgalmánál nagyobb tevékenységet tüntessen ki. Mit akkor sze­mélyes pártsurlódások miatt tenni nem lehete, azt a politikai ideiglenes pangás, s párt nélkül egy törek­vésben egyesülésünk most tán tenni engedendi. A közel­múlt nagyváradi vásárról jövő utasok be­szélik , hogy a marhadög ellen óvó rendszabályul a vásárhelyről marhát, egésségi bizonyítvány nélkül elhajtani tilos volt. Ezen intézkedés, noha igen kelle­metlenül hatott a vásári közönségre, a bizonyítványt kiállító orvosokra, mint mondják hasonló benyomást nem ten. Pest, aug. 1. A legközelebb lefolyt július négy utolsó napja volt azon idő, melyben az új tanterv által is helybenha­gyott nyilvános vizsgák, a pesti kegyesrendiek nagy gymnasiumában végrehajtattak , miután már előbbi napokban azon növendékek, kiknek előmeneteléről és jövő haladhatásokról biztosan határozni nem le­hetett, az igazgató és illetett tanárok jelenlétében a kérdéses tárgyakból megvizsgáltattak.­­ Ki szorult kebellel nézett eddig elé a szaktanulás sükerének elé­be, és sejtelmeket zárt bensejébe aggodalmakkal telveket, hogy bántalmaitól menekülne, csak e sze­rény falak közé kelle néhány negyedórára vonulnia, és nem lehet, hogy derült elméjének látkörében be ne pillanthatott legyen e valódilag jól nevelt és ok­tatott, s azért szerencsésnek mondható ifjúságnak boldogabb jövőjébe. Számos becses úri vendégek kö­zött, kiket részint az új tanmódnak minemű alkal­mazása? részint kedvelt szülötteik sikeres működé­sének remélhető legdúsabb eredménye idézett a kecses Musák kies templomába, alkalma volt az összes tanári karnak úgy, mint a növendékeknek is mély tiszteleteket ő nagyméltósága báró Geringer cs. k. ideiglenes helytartó úr iránt kitüntetni, ki a nevelés szent érdekétől és fontosságától áthatva, bok­ros foglalatosságainak közepette, nagyságos Kovács Pál, pesti tankerületi felügyelőnek kíséretében, a nyilvános vizsgákat becses figyelmére méltatta, és magas jelenlétével a tudományok e­szende helyére kedélyemelő bájfényt árasztott. Ő, mint a Musák is­mert falkentje, beléptével azonnal bámulatos ösztönt és felelősi vágyat ihlett minden derék növendék lel­kébe, és ébresztő annak figyelmét, hogy a föladandó kérdéseket minél nagyobb ügyességgel és pontosság­gal oldhassa meg e magas és kegyteli vendégnek tel­jes megnyugtatására. Mert, miként ő excellentiájá­­nak minden tantárgyban, tökéletes avatottsága és a legfinomabb didactikai tapintatot tanusító kikérdezési modora , minden jelenlevőt méltán bámulatra raga­dott: akként lehetett észrevenni, hogy a küzdho­­mokra kiszállottakban is , a kérdésekre kellő meg­felelési vágy, és a hírnévre, mint kiérdemlendő pá­­lyabérrel törekvés nőttön növekedett. Vajha az ih­­letettségnek e nemzője szünet nélkül lengjen a tudo­mányosság és műveltség leendő bajnokai fölött! — Már az egyes tantárgyakból föladott kérdéseknek gyors megoldása, a tanárok részéről gondos előadásra és bővebb tárgyismertetés által gerjesztett benső ér­dekekre , a tanulók részéről pedig élénk fölfogásra és ernyedetlen szorgalom által elsajátított örök szel­lemi kincsnek birtokára mutatott. Csak merengve néztük és hallgattuk egy derék kis növendék által a így tartott ez vagy uzsonnatájig, akkor már a nóta lassan megváltozott,........s a­ki eddig tizenegyet ígért, lement tíz forintra. ,Elmegy innen ! — riadt föl az egyik — az­ udvaron majd végig kisérlek : nem hallod , hogy nem eladó, rajt van a foglaló.4 Alig kergették el az egyiket, utána a másik jött már — az kérdezve , hogy a búza ? füldi! „Eladtuk már tizenegyen!“ felelék nagy kurtán, — két garas van rajta foglalónak! ,Adják oda k­ilenczért, mindjárt ki­ifizetem ! jobb a kilősz phénsz ! lelkem úgyse, jobb lesz !4 erőködék a zsidó, mire Kájári Pál nagy dühösen lekapja szé­les karimájú kizsirzott kalapját, s ha a zsidó odább nem áll, félig agyon üti. Ekkor valahára nyugodtan maradtak egész más­nap délig, mert akkorig sem a két garasos, de más vevő sem jött, pedig az egész vásárállás tisztuló­félben volt, s egyedül ők ketten álltak a nagy téren. ,Szomszéduram — kezdő Kajári Pál — nem jön a mi öcsénk, törjön ki a nyaka.­ „No már aligha­nem felemlolt a rongy két gara­sával,44 találgató amaz, s a többit is ellenünk köl­tötte. ,Bárcsak vevő jőne, mert, ha sokat időzgetünk, még majd otthon lesz a vásár.44 mennyiségtanból oly föltéteknek megoldását, me­lyekkel ezelőtt a bölcsészeti osztályokban, az illetett osztály hőse, alig volt volna képes szembeszállani. Hasonlag a természettudományi kérdéseknek előa­dása ; a physikai kísérletekhez tartozó eszközöknek a tanulók általi ügyes kezelése; a term­észetrajzi sze­rek kimutatása; az ásvány-növény- és állatország különféle tárgyainak és ezek különzetes sajátságai­nak nem nevezése, hanem természethű rajzolása ; a történelem eseményeinek nem csupa elősorolása,hanem okszerű összeillesztése és indoklása nyilváníták, hogy, hála az égnek, fölébredt egykor honfiainkban is ezen életbevágó tárgyak iránt illő érdek és méltánylás, melyekben a szunyadozás eddigelé majdnem általános panaszra nyújtott alkalmat. Az is a közhír szárnyain jár immár , hogy drága honunk édes nyelvének czélszerű móddal előadott ta­nítási dicső sükere úgy, mint a német és classikus nyelveknek gyakorlatos használhatása, minden tisz­telt úri és szakértő vendégnek legvérmesebb reményeit is meghaladták. Valóban nem hittük volna a kimuta­tásnak ily fényes példái nélkül, hogy lehet ily rövid idő alatt, főleg a kezdő osztályokban, ily sükert, ily alaposságot, ily gyakorlati képességet elővarázsolni. Csakugyan egyedül avatott kezek gondos ápolásának és mind egyéni, mind tárgyias érdekeket gerjesztő tanításnak lehet ily becses gyümölcse! Élt, mozgott, sürgött itt minden a maga elemében; még Hellas és Roma holt szelleme is új életre kelt alakokban lát­szott a nézők és hallgatók érzékeivel játékot űzni. — Hála, áldás és üdv lebegjen ily ernyedetlenül működő munkatársak fölött. A hon és annyi ezer és ezer jótéteménynyel szorosan lekötelezett szülők és magzatok sohasem fognak megszűnni az érdemdús tanítórend főkormányzója, főtisztelendő Tamásy Cal. József úr, valamint nagytiszteletű Horváth Cyrill igazgató, bölcs vezérlésének és a fáradatlan tanárok áldásos működésének oly hálával áldozni, milyent magoknak rendeltetésök érdemteli körében a legszi­gorúbb bírálók előtt is méltán kivíttak.­­Beküldetett.) V. Mire mi egy jót aludnánk és utána delet haran­goznak, embereink beértek a veszprémi piaczra. Be­kötöttek szokott helyükön a „fehér ló“-nál, s mie­lőtt még leszerszámozhattak, addig egy pár zsidó lealkudta volna már a kocsikról a jól kirostált búzát. ,Nem alább, tíz forint! — mondá most az egyik — veszed, vagy nem veszed, ha nincs pénzed, hadd itt.‘ „Odaadja khed a kilenczért, bácsi! “ nyöszörgött a zsidó. ,Bácsid a nyavalya, de nem én, -— szóla Kajári Pál, paraszt szokás szerint, nem akarván a zsidóval belekeveredni az atyafiságba.4 „Hát jó lesz, ha t­ekintetes urnak mondom khe­­det ? 44 ingerkedek a zsidó, szomszédjára nevetvén akközben. Folytatjuk. --------------------------------- VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, aug. 2. — Nemzeti színházunkban ma szombaton adatik : MÁRTHA vagy a RICHMONDI VÁSÁR, vig opera 4 felvonás. Irta Fridrich zenéjét Flotow ford. Szerdahelyi. Téli Róza k. a. mint vendég. —­­ A magyarországi izraeliták a reájok eső, iskolai alapul szánt összegnek két első részletét 250,000 p.ft, mint némely lapok Írják, már befizették. Hírlik, hogy az ezen összeg után járó kamatot még ez év folytán ki fogják osztani , mint jutalompénzt, az izraelita tanító­jelöltek között. Ú­j­ Szent Jakab napja valóságos szüret volt némely háztulajdonosokra nézve, nemcsak azért, hogy a ma­gasra szabott házbérnek egy részét ezen napon hajtották be, hanem azért is, hogy a jövő évnegyedre szabad ké­­nyek és kedvek szerint „steigerozhattak.44 És valóban használták is ezen szabadságot. Nem ritkán hallani már most panaszt e legújabb követelések ellen. Hanem azzal ugyan nem sokat gondolnak a „steigerezó“ urak; ők a panasz hangjait szépen elbocsátják fülek mellett, hogy szabadon menjenek az ég felé vagy a merre a szél fújja. Ha szent­ Mihály napja fölvirad , akkor megszakad né­maságuk, megszólalnak és első szavuk is az, hogy „fi­zess !“ Emlékezik a krónika egy tulajdonosról , ki leg­közelebb, mintegy száz pengő forinttal emelé a házbért egy lakójánál, azzal mentegetvén magát , hogy nagy adót kell fizetnie, hogy az általános drágaság miatt maga is alig tud élni stb. Egy másikról, ki egy szál­lást, melyért eddig 200 pengő ftot húzott, most 400-ra emelni szándékozott, mely miatt aztán a szállás szépen üresen maradt. Egyébiránt ez nem új dolog . . . senki sem emlékezik rá mikor kezdődött, senki sem tudhatja mikor fog véget érni. —­­ Figyelmeztetjük a közönséget, Kaán János daguerreotip festőre, ki lehető legjobb képek készíté­sére ajánlkozik, szembetűnő olcsó árért. Képei a mel­lett, hogy tiszták és erős lenyomatnak, még azon ritka tulajdonnal is bírnak, hogy az érczlapról , melyre nyomva vannak, le nem dörzsölhetők, s a levegő hatá­sát minden változás nélkül kiállják, mit eddig a daguer­­reotipképeknél nem tapasztaltunk. Kaán János daguer­­reotipjéből meglepő nagyságú és medaillba zárható leg­parányibb képek kerülnek ki. Egy képet 3 poftért ké­p Meg nem maradunk a faluban a két asszony miatt.“ ,Amott jön egy zsidó — szomszéduram — ide ki­áltom én : hej !... ifi ur, azzal az okaiéval, tekintsen erre is !, a­mint ide is jött egy legényke forma zöld okulával, s a két kocsi közé állván kétfelé is alku­dozni kezdett.4 „,Náéz forintot adok...... ha más nem vette meg!44 szólt nyafogó hangon. „Micsoda?........kérdé Kajári Pál — nyolcz fo­rint !“ s ezzel odakapott a zöld óbulához — vegye le csak ezt a pingált ablakot, majd mindjárt jobban lát! s ezen szóval le is vette, — s ime, a­mint nyit­va volt az ablak, akkor látták az igazi formát, épen ez volt a tegnapi bácsi. „Jó hogy itt vagy! — kiált Kajári Pál befogóz­ván a zsidó gallérába: hová tegyelek most ? . . . . s egyet ollyan formát fordított rajt, hogy a kerék alá teszi. ,„Csak ne bántshanak“– riad föl a gyerek — ,„mindjárt haza futnok p­énzért !444 .De nem futsz haza, hanem majd kirázlak —• szólt az Örzse apja, — hogy megemlegesd a két garasod árát! fogja ked meg Kajári Pál a lábánál — hintál­­juk meg egyet, aztán ejtsük le a földre.4

Next