Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)

1851-08-02 / 421. szám

1851. másod évi folyam. 1 ■ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— Ur. p Félévre . 10 „ — » » Egyévre . 18 , — » » A havi előfizetés, mint a szá­­m­­on kin­ti eladás is, megszűnt. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre. 15 — „ „ Egyesszám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIr AZ ÁLHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő,úri-ut. Laffertház 449 421 Szerkesztési iroda: Úri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől szármíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Szombat, aug. 2-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával siámittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a Magán­viták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával siámittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegráf! tudósítások-Esküttszékek-Erdőd-­­Napfogyatkozás. Közigazgatási székhely változ­tatása. Erdőd emelkedése. Aratás. Szaniszlói próféta.) Arad megyéből­ (Néphangulat. Egy izraelia s a magyar korona. Várfoglyok. Maros hid. Heim polgármester. Fekete Körös szabályozása. Marhavész.) Pest- (Iskolai vizsgálat.) Vegyes hírek és események-Politikai szemle. Francziaország- (Elnöki kijelölés. Az afrikai tábornokok egyesülése. A Voix du proscrit a revisio fölötti be­szédekről. Hugo Károly: Larochejaquelein. Cabet pere.) Nagybritannia- (Díjnyertes ekékkeli kísérletek.) Németország- (Trieri hírlap és a sajtó ügye Poroszország­ban. Választások a tartományi gyűlésekre. St. Pauli külváros megszállása. Metternich. Orosz bankjegyek.) Belgium- (Bocarmé grnc.) Legújabb­ Börze- — Dunavizállás-Műtár- (Három asszony.) Budapest, aug. 2-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­Trieszt, jul. 31. —London 11. 36; ezüst 20. Ferdinand Max félig „Novarra“ fregatton elutazott. Velencze, jul. 30. — Az újonnan kinevezett vice­­delegátusok tegnap tették le hivatali esküjüket Mon­­techiben. Vicenisz mellett a jégeső nagy kárt tett. Florencz, jul. 28. — „La Campana“ turini lap itten eltiltatott. London,‘jul. 31. — A királynő augustus 8-kán bezárja a parliamentet. ESKÜTTSZÉKEK. Az esküttszéknek, mint politikai intézetnek, mely nélkül valódi személyes biztosság, s pol­gári szabadság alig képzelhető, s minden alkot­mányosság csak erőtlen báb, és csalóka játék, mely a népszabadsággal elválaszthatlan élet­kapcsolatban van, fontossága, s üdvös volta an­nyira túl van minden kétségen és tagadáson, annyira igazoltatik sok százados tapasztalás, s a szabadság valódi élvezetének örülő alkotmá­nyos nemzetek példája által, hogy az ügynek ezen oldalát vitatni annyi lenne, mint vitatni, hogy a nap fényes és meleg. Állítottuk már egyszer, hogy az esküttszékek ellenzői e nemes intézményt, a britek , svédek, norvégok, francziák , belgák, rajna balparti, s most már sok egyéb németek, sőt az új görö­gök, s a bécsieknek is büszkeségét, nem azon elism­ert legerősb politikai, philanthropiai, nép­nevelési , érdekegyesítési , stb. oldaláról, ha­nem egy másik erőtlenebbnek vélt, de nem ke­­vésbbé erős oldalról, t. i. mint bírói intézetet támadják meg, s azt mondják, hogy mint ilye­nek , nem felelnek meg a czélnak, mely nem lehet egyéb, mint „jó, teljes igazságszolgál­tatás.*4 Hogy azonban az esküttszékek különféle fajú ellenzői ezen téren is kudarczot vallanak, mert az esküttszékek, mint birói intézetek is — el­vontan azoknak politikai fényoldalaitól— sok­kal inkább megfelelnek a birói intézetek czél­­jának t. i. az igazságszolgáltatásnak, mint az állandó, kinevezett vagy akár választott bíró­ságok, ha szinte ezeknek gyarlóságaik a nyilván jótékonysága által némileg orvosolva, s káraik szelídítve lennének is. Mert: Mindazon tulajdonok , mik a birói intézetek­ben megkívántatnak, sokkal nagyobb mértékben találtatnak föl az esküttszékben,mint az állandó bíróságokban, úgy mint: 1) Az igazság kitudásának lehetősége, s azon biztosság, hogy a büntettek bebizonyított esetei büntetlenül ne maradjanak, de egyszersmind senki ártatlanul ne bü­ntettessék. Ugyanis, a bebizonyítási szabályoknak törvény általi, bár emberileg lehető legszigorúbb, s legrészletesb meghatározása, melyen annyi jeles jogtudós sü­­ker nélkül törte fejét, ezen jogtani quadratura circuli, sohasem adhat annyi biztosítást a bíró­ságnak akár tévedései, akár önkénye ellen, mint a tények fölött ítélő testületnek köz­bizalmat gerjesztő alakítása, mint oly eljárás, miszerint független polgárok , kik lelkiismeretes figyelem­mel meghallgatják mind­azt, a­mi a vádlott mentségére vagy terhelésére teljes nyilvános­sággal és szólásszabadsággal két részről elő­­adatik, kik szemmel látják a vádlottnak, s ta­nuknak maguk viseletét, szemét, hangját, arcz­­vonalmait, a férfias határozottság vagy ingatag habozás, a lelki nyugalom vagy izgatottság, s önvád jelenségeit, mikkel a tanúk vallomásaikat a vádlottnak szemébe szórják, s mikkel a vád­lott ezen vallomásokat hallja , tagadja vagy el­ismeri, a mozdulatokat, s kifejezéseket , mikkel mind ezt kisérik, — ezen szemeik láttára, fü­leik hallatára történtek nyomán megállapodott egyéni benső, mély meggyőződésük szerint ha­tározzák el a bűnösség kérdését. Mert a mester­kélt elméleteket, miket a jogtudósok a jelensé­gekre, az evidentiára nézve időnkint homlokuk izzadásában kidolgoztak, az élet kineveti, mert a bizonyítások bármely nemeinek erejét, fon­tosságát , súlyát, hitelességét, minden egyes esetre alkalmazhatólag előre meghatározni em­beri elme nem képes, s minthogy mindezek csak általánosságban határoztathatnak meg, alkal­mazásukban egyes előforduló esetekre, az igaz­ságot és méltányosságot minduntalan lábbal ta­­podják, s a törvényes gyilkolásoknak zárt ajtót nyitnak. 2) A függetlenség. — Ki fogja józanon tagadhatni közületek, ellenzői az esküttszé­­keknek ! — hogy sokkal függetlenebb azon eskütt , ki csak egy esetnek elitélésére hi­­vatik fel a nép soraiból, s meggyőződéséből folyó egyszerű véleményének kimondására, s e véle­ménye kimondása után ismét visszalép polgár­társai sorába, kiket a törvényszéken képviselt, — mint azon állandó biró, kit a kormány ne­vez ki, vagy kortes választ, ki a kormánytól, vagy néptömegtől húzza fizetését, rettegi elmoz­­díttatását, vagy törvénynyel biztosított elmoz­­díthatlanság esetében, várja legalább előmoz­dítását, ki annak hálával tartozik a kineve­zésért stb. 3) A megvesztegethetlenség. Ki fogja ismét tagadni közületek, hogy sokkal könnyebb pénz­zel , kedvezéssel, fenyegetéssel stb hozzá férni azon állandó biróhoz, kit a vádlott s annak rokoni és baráti ismernek, kiről tudják, hogy a vádolt felett ekkor és ekkor ítélni fog, kinek ezen birói hivatal sok esetben nélkülözhetlen, mert neki kenyeret s polgári állást ad, s hiúsá­gát és szükségeit táplálja,­­ mint azon egyszerű eskütt polgárhoz, ki csak egy esetnek elitélésére áll elő a nagy néptömegből, kinek nevét azon perezben húzzák ki a sors urnájából, midőn székére ül, ki véleményének elmondása után azonnal ismét visszatér házi tűzhelyéhez, s a vádolttól nem fél s nem remélt semmit. ..E garantiákat, mint az 1844-iki ország­gyűlés kerületi jegyzője oly szépen mondá, csak az esküttszék nyújtja, ezen 1­2 lát­atlan biró , kiket a megvesztegető szeme fel nem talál, s a hatalom kara nem ér el, mert ők, bár a nép közt vannak, de ki nem ismerhetők egész azon pillanatig, midőn az igazság mérlege kezükbe adatván, hallanak, fontolnak, határoznak, s azután eltűnnek újra, és elvegyülnek polgártár­saik sokaságába.44 Ezeket előrebocsátván, menjünk most már az esküttszék ellen felhozatni­ szokott piaczi ellen­vetésekre , melyeket részint a Lloyd emberei, részint a haladásnak túlságosan félénk s­agályos baráti, kik kákán is csomót keresnek — az esküttszék, mint birói intézet ellen felhordani szoktak. Egyik fő ellenvetésük abban áll, hogy az esküttek egyszerű polgárok lévén, nem képesek az eseteket felfogni, hogy az igazságszolgálta­tás jogtudatlan birák kezébe jut, hogy a tanúit biró az igazságot könnyebben s biztosabban meg­találja, mint a gyakran műveletlen, s majd mindig jogtudatlan eskütt polgár. Az esküttszékek ellenzői azonban nem tud­ják, vagy nem akarják tudni, hogy az eskütt nem biró. A vádal­at törvény­tudó biró ítéli el, ki egy­szersmind az egész eljárást is vezeti, s az esküt­­tek nem egyebet tesznek, mint a tökéletlen bebi­zonyítási szabályok helyét pótolván, a tényt jogilag igazul vagy nem igazul állapítják meg.­­ A biró ugyan az esküttek nyilatkozatához van kötve, de nem úgy, mint valamely meg­előző birói ítélethez, hanem csak annyiban, a mennyiben ezeknek törvényes alakban adott vé­ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. Folytatás. *) így voltak a mi utasaink is, kiknek vajmi jól esett a falun kívül térni, hol a szónak , tettnek egy pár napig nem volt annyi latja , mint tán odahaza. ,János •— szóla Kajári Pál kedves szomszédjá­hoz — merne-e parancsolni kednek a kpd felesége?" „Nem próbáltam — édes szomszéduram, — ha­nem azt tudom, ha valamit úgy a fejébe venne az asszonyom, aztán én azt meg nem tenném, de lenne ott lárma baj !... de nem szeretnék akkor ott lakni a magam sessióján !“ felelé a szomszéd. ,Hát az enyime — mondá Kajári Pál. „Parancsol az kednek?“ kérdé most meg amaz. ,Parancsol-e,.........azt kérdi ked ? elhiheti ked, ha mondom, hogy majd megeszi a méreg, ha be­lém nem köthet; még a szennyes lábost is az utáni­ban hagyja, hogy rúgjam föl, csakhogy belémgyu­­ladhasson,... hanem túljárok ám én az eszén, édes szomszéduram! 4 „Ugyan hogyan ? “ mondja csak el, Kajári Pál uram. ,s hogyan-e ? ... csak úgy , hogy odaadom a ke­zébe,* — mondja Kajári Pál — pedig ha úgy mon­dá, hogy vegyem föl, és nem adnám neki, még a fejemhez is vágná. „Emberül van — szomszéduram — különben még favágitónak is használnák az embert, Jézus úgyse! .Persze , hogy azért van az embernek az esze, hogy mikor kell, hasznát tudja venni, hát miért megyünk mi most Veszprémbe, ha nem azért, hogy ezen két neszezőn kifogjon az ember.* „Szentül úgy van ! “ Jódá meg a másik, holnap délben jókor ott is leszünk, s ott maradunk hétfőn délutánig. ,Úgy van, — én is most azt mondom, — én, öreg Kajári Pál — ott maradunk hétfőn délutánig.* „Mi közük az asszonyoknak hozzá ? egy betű sza­vuk sincs , hogy mi hol maradunk ? ,,Egy drága szavuk sincs •— igaza van szomszéd uram , Kajári Pál uram — mit kérdezik ? és ha kér­dik , miért maradtunk el ? akkor azt mondjuk . . . hogy! . . . ,Mit, hogy ? ” kérdé Kajári Pál uram. „Azt mondjuk, hogy . . . későn tudtuk eladni ga­bonánkat , azért maradtunk el! “ ,Okosan van kigondolva, szomszéd uram ! — ’sz nekünk talán már több eszünknek kell lenni, mint egy fehér cselédnek van.* Ezzel aztán meg volt téve a nagy mennykő hatá­rozat, a­miből hát kisül, hogy a felesége nem pa­rancsol egyiknek sem, és az asszonyoknak nincs beleszólójuk a férfi dolgába. Ilyen beszélgetések közt érték el a csárdát, a­hol éjszakára megmaradtak, s miután a lovaikat jól el­látták, bementek a vendégházba vacsorára s egy ital jó borra. ,Kocsmáros! kiáltá az egyik, letevén a tarisznyá­ját az asztalra, — hozzunk egy ital bort, de a ja­vából ám.* „Nekem is egygyel! ** — kiáltá a másik , mire a kocsmáros lekészült a lészájáról, a­hol heverészett, miután már régen elmúlt est­e, vendég pedig nem volt. „,Meg sem emeled a vén csontodat ? — kiáltott egy nagy nyelvű kocsmárosné, ki még a konyhában zsírral bajmolódott — azt várod, hogy én dörgöl­jem fel a két szemedet, hát miért vagy a háznál, nem látod , hogy vendég van az orrod előtt ? te, ma­ HÁROM ASSZONY, gad nyavalyája! *** szólt az asszony egy szuszra, mire a kocsmáros, mintha csak a vászonkorsónak beszéltek volna , fülét sem billente, hanem egyked­vűen kérdé. „„Melyikből eresszek?“*„ Abból a két akósból, te gyámoltalan, hanem ha magad is inni mersz, meg leszesz ám áldva !“* Ezzel a postával lement a kocsmáros, s a két utas egy párjával maradt az ivóházban, s igy kezdé Örzsének az apja! ,Pál! hallotta ked ezt a sárkányt? ... ez tud ám még értelmesen szólni !* „No biz beszegné az embernek fülét mindkét ol­dalról,44 mondá Kajári Pál, — „ez aztán befogta az urát,......„tü­led hozzád*4 ugyancsak fordítja.4* ,Igy a kézre venni egy embert egy asszonynak — okoskodék Kajári Pál — még soha sem láttam.­ „Hej, ha én volnék az ura, — szólt közbe a má­sik — ha engem így újra akarna csavarni, de rá­gyújtanám ezt a rosz csárdát.“ ,A mi ilyen az ember, módja kerül,.............teve hozzá Kajári Pál, ennek bsz, a­mint láttam, csak a formája hogy férfi, — szomszéduram — nem érti ez a mi konczeptusunkat.4 „Mi hozzánk kéne ez , majd kitanitanánk !*4 .De ki ám !4 végré Kajári Pál, mire a kocsmáros bejött már a borral. *) Lásd P. N. 430. számát. reménye által a vádolt vétkességének, vagy nem vétkességének jogi bizonyossága tárgyilagosan (objective) megállapítva tűnik elő. Szóval, az esküttek véleménye (verdietje) nem egyéb, mint bizonyítási eszköz, azon formális jogi bizonyít­vány, melyen a bírónak meggyőződése alapul. Ezen helyes felfogás által teljesen megszűnik az említett ellenvetés, s kitűnik, hogy az es­­küttszéki hivatás, mely e rendszerben a tény felett véleményező egyszerű polgárokra vár, nagyobb tudományos készültséget épen nem igényel, s hogy annak kellő betöltésére elég a józan felfogás, tiszta ész, ép ítélet, élettapasz­talás, s becsületes szándék, tulajdonok, mik az egyszerű polgárban még nagyobb mértékben ta­lálhatók fel, mint a megkövesedett, elfogult, írott szabályokhoz kötött, állandó birák legna­gyobb részében. Gyönyörű, mit e tárgyban Somogy ékesszóló követe az 1844-iki pozsonyi országgyűlésen mondott, s mit itt szívesen ismételünk, mint hogy szebben elmondani úgy sem tudnók: „Az egyszerű igazságnak kitalálására „úgymond“ nem kívántatik iskolai kiművelt ést , és a tény kérdése fölött minden józan ember ítélni képes , mert, ha ezt tagadná valaki, annak, hacsak önmagával ellentétbe jöni nem akar, azt is meg kellene engedni, hogy az ilyetén bűnért, melyet csak törvénytudó képes bűnnek ismerni, megbüntetni is egyedül törvénytudóst lehet, s mivel a kisbűnt, mint ilyet, nem ismeri bűnnek, azt ezért fele­letre vonni szinte úgy nem lehet, mint a hároméves gyermeket, ki üszköt véve kezébe, fölgyújtja a széna­boglyát , e tettéért büntető bíró elébe nem állíthatjuk. Az egyszerű igazság megismerésére tiszta ész és józan akarat elég; az iskolai szabályozott theoreticus okosko­dások pedig , kivált a gyakorlat terén , az igazságtól gyakran inkább elvezetnek. Míg a theoriai okoskodá­sokba elmerült, és a szabályos következtetések kidolgo­zásában élte hosszan­­áradott metaphysicus nem tudja az istenséget föltalálni , s utóbb is skepticus, vagy atheus lesz, addig a természet fia, ha egy tavaszi reggelen föl­kel, és kitárva előtte a nagy természet minden gyönyö­reivel, lábainál a harmat’gyöngy ezer virág kölyh­ében, fölötte a tiszta kék ég, balról a halványodó csillagok, jobbról a piruló hajnal s a már majd fölkelő nap , és ő mindezek láttára szent érzetben fölolvadva , nem keresi többé az Istenséget, hanem térdeire hullva imádja azt, kit a metaphysicus soh­a föltalálni képes nem lett volna, így van ez az egyszerű igazsággal is ; csak mestersége­sen ne burkoltassék be, megismeri azt mindenki, mert hisz a bűnnek s erkölcsnek érzete az emberek keblében létezik sat.“ Egyébiránt mi legkevésbbé sem irtózunk attól, sőt a czél elérésére okvetlenül szükségesnek tart­juk , hogy azon polgárokban, kik az eskütt­­széki eljárásban részt vesznek, némi tulajdonok kívántassanak meg, melyek emberileg lehető leg­jobb biztosítékot nyújtsanak a felől, hogy bén­ítok a kellő képesség föltaláltatik. — De föltéve azt, hogy ezen képesség az esküitekben meg van, t. i. hogy azok, kik e fontos és szép jog gyakorlatára hivatvák, nem az utcza söpredé­kéből , nem az írni s olvasni nem tudó, mások kegyelmétől függő, erkölcsileg bélyegezett tö­megből is, hanem csupán a független s­züvei-

Next