Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-12 / 453. szám

Ezen elv kijelöli az ausztriai birodalom tar­tományaiban e tekintetben szükséges teendőket, mert a műipar itt még fejlettségének csak első szakában áll; több részeiben pedig kifejlődött műiparról , mint ezt a mai állás szerint kell ér­tenünk , beszélni sem lehet; Így különösen Ma­gyar é­s Erdélyországban. Mennyiben földművelési proletárság kifejlődé­sétől azon okból lehetne tartani, mivel a műipar fejlődése a népszaporodás s a népélet szükségei­hez képest hátramarad , annyiban csak nem­egyenes, vagy inkább egyenesen a műipar eme­lésére irányzott eszközök által lehet sikeresen hatni. Mert hol ez a népélet hanyatlásának kö­vetkezménye , ott ellene, valamint a halál ellen, nincs orvosság. De ettől a birodalomban sehol sincs még miért tartani. Budapest, sept. 11. Közöljük a „Journal des Débats” után azon kör­irat tartalmát, melyet Schwarzenberg herczeg min­den külföldön levő ausztriai követséghez küldött azon czélból, hogy az augusztus 20-diki császári rendeletek jelentőségét, s szellemét magyarázza. A Débatsban nem szóról szórói másolat közöltetik ugyan, de alaposan fölvehető, hogy a gondolatok menete, s a kifejezés elegendő szabatossággal van adva. Különösen kiemelendő a befejezés,­­melyben határozottan ki van mondva, hogy ő Felségének nem akaratja az utóbbi évek alatt létre­jött társadalmi viszonyokban reactiot eszközölni. Teljes elismerést érdemel az okadatolás tiszta világos volta.—Mily benyomást tettek e rendeletek Francziaországban a mérsékelt pártra, kitetszik a Débats czikkének vég­­szavaiból : „a kormányok erőiket öszpontosítják szemben azon viharral,melylyel a demagógia Európá­ban a rendet fenyegeti.“ A miniszterelnök köriratának tartalma körülbelül következő : Schwarzenberg herczeg futólagos vázlatban raj­zolja a birodalom aggasztó állását 1849. első hó­napjaiban. „Akkor mindenütt forradalom uralkodott. Véletlenül kiütvén Bécsben, elterjedt Magyarorszá­gon és Lombard-Velenczében , s e veszélyes állás a többi német állodalmakban közbejött bonyodalmak miatt még veszélyesebbé vált. A közben a császári seregek nevezetes sükert vívtak ki, s tetemes hala­dásokat tettek. Úgy vélekedtek, mindenek fölött ala­pot kell keresni, melyen a birodalom egysége, s oszthatlansága és a trón tekintélye újra fölépittessék, azt hitték , ezen alap egységes alkotmányban talál­ható; azért határozd elő Felsége a martius 4-diki nyílt parancs kiadását. De a körülmények sürgeté­sek voltak , nem volt idő megvizsgálá­sára azon el­veknek , melyeken ezen alkotmány nyugodjék , nem volt idő ezen elvek megválasztására,egybe­vetésére. Az elvek más európai állodalmakban fenálló chartákból, és alkotmányokból vetettek át. S igazat szólva,a mar­tius 4-diki alkotmány nem volt egyéb, mint idegen mintára csinált munka. Ily­en nem bírhatott süker­­rel, s azt nem is nyert. Rövid időn s mindenütt kiismerték hibáit s hiá­nyait. Azon mértékben, melyben a rend helyreál­­littatott, mind tisztábban kitetszett, hogy a charta kivitele lehessen dolog, hogy életbeléptetése nagy veszély nélkül meg nem kísérthető, s hogy minden ilyen kísérlet a birodalmat legnagyobb zavarba ejte­né." Ez a császár meggyőződése; azt tartotta, eljött az ideje véget vetni a bizonytalanságnak, ezt az által eszközölte, hogy a martius 4-diki oklevél táplálta fiellót megszüntette , eltörölte azon ideiglenes intéz­kedéseket , melyek ezen oklevelet kisérték ,s e kér­dés eldöntését visszavezette a trónhoz , hová kizáró­lag tartozik.“ A császár, ki a mártius 4-diki nyílt parancsot ön­ként s csupán önszántából adá ki, arra vonatkozó­lag sem eskü , sem uralkodói hatalma valamely részéről a lemondás által semminemű kötelezettséget el nem vállalt, ő Felsége tehát nem köteleztetik ma­gát ezen alkotmány betűjéhez tartani; ez is azon intézkedésekhez szállítandó, melyeket az ország fe­jedelme , legfőbb hatalmat gyakorolva, elfogad, változtat vagy eltöröl, a­nélkül, hogy azért Istenen kívül másnak felelősséggel tartoznék.­­ Felsége elhatározd magát e zavar- és aggodal­makkal teljes állapotnak véget vetni, idehatott au­gusztus 20-diki rendeletei által.“ A bécsi kabinet körirata kifejti továbbá a minisz­teri felelősség jelentőségét, kimutatja, miként érten­dő ez az ausztriai kormányra vonatkozólag, s előadja azon okokat, melyeknél fogva a birodalom alkotmá­nyos intézetei magának a császárnak inspirátiói sze­rint rendezendők. Schwarzenberg herczeg azon formaszerinti nyilat­kozattal fejezi be e köriratot, hogy ő Felségének nem fekszik szándékában reactio, s minden ilyen gondo­lat ellen óvást tesz. A cs. kir. Felsége a birodalom­ban szigorú törvényes kormányt akar megalapizni. Az sem forog fen, hogy visszaállíttassanak a leg­utolsó években elenyészett kiváltságok, mentességek s rendi előjogok, vagy hogy a személyekre s javakra vonatkozólag 1848 óta elismert jogok megcsorbit­­tassanak. jók is, mint a „magyarok Istene“ kifejezés, s a „Tál­tosok“ oly kitűnő szerepe gyanittatják. — Nemzeti érzelmeik egélyi érzelmeikkel forrtak egybe, s igy kölcsönös erővel tárták föl egymást , a nemzetiség, honfi erény, s az erre törekvő vitézség egélyi magasz­­taltságban szentesült. Őseink vallási fogalmainak s érzületének, és ebből világosban kifejthető műveltségi állapotuknak földerítése igényli tehát a történészet barátainak buzgó figyelmét. Minderre pedig, írott hagyományok mellett mi vezethet biztosban, mint a nép emlékében századokon át fönmaradt szóbeli ha­gyományok : regék, mondák, társaséleti szertartások, vidéki szokások, előitéletek s babonás hiedelmek ? Igaz ugyan , hogy mindezek jobbára már csak hal­vány, vagy épen torzított vonásokban tüntethetik föl azon eredeti sajátságokat, mikből leszivárogtak, mint­hogy a folyton újuló európai viszonyok, s átélt számos dúló viszontagságok , vallási és polgári háborúk, for­rongások , bevándorlás általi elvegyülések , s átala­kulások folytán sokképen megcsonkíttattak, elferdít-­­ tettek; legtöbbnyire pedig az evangéliumi tanokra áttérés után a keresztyénség színezetébe burkoltat­tak ; de az írott adatok vezérfonalai nyomán bölcse­leti fölfogással kutatva , s többoldalú fürkészet, és szóelemzés segítségével való kitűző egybevetés által mégis nemcsak eredeti érteményekre visszavihetők, hanem e fölött minden elejénte mutatkozó kaszáltsá­­guk daczára jól összefüggő rendszerbe is vonhatók.­­ Ki e fölött kételkedik, nézze át figyelmesen a hires Grimm Jakabnak, szint ez úton megállapított ősné­met mű­tiológiáját: Deutsche Mythologie von Jacob Grimm. 2 Bdes­te Aufgabe.Götting, 1844. XVII. §. Az ősmagyar hitrege tisztábahozatala mellőzhet­­lenül szükséges nemzeti irodalmunk, művészetünk s hazai tudományunk érdekében, különösen pedig tör­­ténészeti szempontból. Mikép magyarázható meg en­nek ismerete nélkül azon nagy fordulatpont nemzeti történelmünkben , midőn a királyság s keresztyénség meghonosításával ázsiai fajunk az európai mintába beillesztetett ? Mikép fogható föl azon elkeseredett harcz, mely többizben újíttatott meg azután is, és néhutt a különben nem­eslelküségéről ismeretes ma­gyar ősapák jellemével igen ellenkező kegyetlen té­nyekben is nyilvánult, mint például sz. Gellért kivé­geztetésében — vájjon mikép fogható föl érdemleg azon nagy és súlyos időszak, azon elvek, eszmék s érzelmek alapjainak ismerete nélkül, mik a két pár­tot oly engesztelhetik, harczra lobbantak, mely csak az ősi előítéletek s hagyományos érzelmek vallóinak teljes kiirtásával szüntethetett meg ? Valóban, miután a tényeket föntartó történelmünk, igen érdeklő tudnunk azoknak valódi szülő okaikat is, és azon lelki ösztön hatalmát, melynek ingeréből azok származanak, illő pedig tudnunk , minél világosbban , hogy ítéletünket kevésbbé ingadozó alapra állíthassuk. ------Továbbá őseink egélyi s nemzeti érzelmeinek gyökereire s alapjára lehatva oly érszálakra akadhatunk, melyek nemzetünk 1000 évi életén e házban szakadatlanul végig húzódnak, s jelleme hű rajzához kiegészítő föl­világosit­ónt­ nyujtnak. Ily kölcsönös viszony ,jaj a múlt s jelen közt. Ez amabból s viszont nyen­c,ma­gyarázatát.­­— Lélektani nyomozások s az el nem korc­sosult nép jellemvonásai körüli buvárlatok minden homály daczára előtükröztethetik még azon őshitbeli érzelmeket s eszméket, miknek hatályos befolyása által pogány elődink jelleme képződött, sőt ezen ősint külszertartásait is bár­mennyire palástol­­gatták el azokat később a kereszténység leplével, miután főleg csakugyan léteznek honi s külföldi írók műveiben is útbaigazító adatok, mikhez oda fűzö­­getvén a leszivárgott szóhagyományokat s itt ott máig is divatozó népszokásokat, rendszeresen kie­gészített képét állíthatni elő őseink hitelveinek s külszertartásainak is. Bizonyára, ki e tárgyat mé­lyebb tanulmányozás alá vette, miután a történelmi adatok meglehetős birtokába jutott, igen sokat fog fölhasználhatni a népélet gondosan ellesett s hűen följegyzett ősi szokásaiból, vidéki s házi szertartá­saiból , bizonyos ünnepélyes­ alkalmakkori érzelem s szeszély nyilvánításaiból a pogány vallás szertartá­siak fölfedezésére. De az ily nagyszerű vállalatban fáradozó egyéneknek nem áll egyszersmind tehetsé­gekben az Írott történeti adatoknak hosszas munkát igénylő összegyűjtésén túl a népélet minden apróbb sajátságainak jelenkezéseit is úgy kitanulhatni, mint az valóban szükséges lenne az Írott hagyományok­ból elvont adatok kiegészítése, s mintegy megeleve­­nítése végett, minthogy ez érdekből huzamos­ ideig kellene minden tájbeli nép körében tartózkodnia, hogy a különböző szokású vidékek mindegyikének egész szellemét részletesen, s minden oldalról kipu­hatolhassa , mit nem hamar tehetni, ugyanis ritkább esetek s különös alkalmak előfordultával fakad ki leginkább a népnek jobbára magáiba zárkózott szel­leme­s kedélye. Grimm ugyan tehete­­lyes nyomo­zásokat , de a mi Íróink s tudósaink állapota nagy­ban elüt a külföldiekétől. A mi Íróink főleg tudós Íróink egyszersmind helyhez kötött hivatalnokok. Máskép van ott, hol annyi vagy több ember él meg csupán az irodalomból, péld. Németországban mint a mennyi egyén nálunk irodalom pártoló vagy ren­des olvasd. — Ez okból szükséges az érintett ügynek számos­ avatottak általi figyelemmel való kisérése, s arra ezélzó összemunkálása. Szükség, hogy gyüj­­tessenek minél nagyobb számmal mondák, regék, főleg a táltosok , tündérek, boszorkányok , gara­­bonczások, lidérczek , törpék, óriások , sárkányok, é­nók vagy ördögfiak , s általában minden szörny­alakú alati lényekről. Továbbá a népélet sajátsá­gos Szokásai, hajdanra emlékeztető szertartásai, la­komák , torok, dáridók, kalákák, tánczv'Í£aln'»V búcsúk , hft.agg^g ^ keresztelés, temetkezés alkalmá­val, s némely t?vonkint előforduló ünnepekkor, u. m. Gergely vagy Balázs napján __ vájjon hol s mikép divatozik még a házba való aczélh­ordás, tüzkintés, sat. — Fekete vasárnapon — a kihordása báb alakjában, éneklés mellett, vájjon divik­e­k­nél és mikép? Apró szentekkor a pásztorok vesszővel já­rása, karácson estén s éjjen, Lucza napkor s e táj­ban. Pünköstkor, farsangon stb. mily különös ősi szokások divatoznak , hol s mikép tartatik a pün­kösd királyság , szent jánosi tűzugrás, mi történik e körül, minő tánczok , ugrások s énekek hallhatók s láthatók; általában a tűzzel s vízzel minő babonák űzetnek helyenkint. Nem kevésb érdekű leend kipu­hatolni népünk astrognosiai fogalmait is, a miket derék Lugossynk a szombatosok énekes könyve fe­lett tartott acad. értekezésében szinte kiváló figye­lem tárgyául emelt ki. — Valóban az értelmes bú­vár ez ágában is a népi gondolkozásnak sok becses adatot szedhet össze. E pontra nézve czélszerű lesz nemcsak a csillagok népies elnevezéseit, hanem azok magyarázatát is kikutatni, például: a gönczöl szekere, kaszások , vastyúk , szitástyúk, cséplők, Lehelkür­tök , Lászlószekerek, rénapallérok, Mátyásszemek, tatárdúlások, szarvasnyomók, hadak uta (tejút), tündérlő, kis tátos, sat. csillagzat nevekhez minő fogalmak, hiedelmek , regék csatolvák; minő véle­mény uralg a szivárványról, melyet néhutt a nép bábabukrának nevez, a holdról s változásairól, és ennek valamint a napnak koronkinti fogyatkozásá­ról, s egyéb égi jelenetekről, mily eszmék keringnek a tanulatlan nép közt. Végül hol s minő alakban vehetők észre bár­minemű babonás, u. m. kuruzslás, varázslás, boszorkányos, babicsolási hiedelmek ? — Mindezeket némi iránypontokul tartom szükségesnek e helyütt kijegyezni, hogy az érdeklett tárgy iránt szives részvéttel leendők figyelme ezek által is némi tájékozást nyerjen; szakavatottak számára fölösleges leendett e kijegyzés, de miután e körben több ilyes­mivel legalább eddig nem igen foglalkozott egyének buzgalmát is igénybe veszi ime tudományügy, úgy hiszem, nem fölösleges e néhány kalászeszme. — Csak is ily minden oldalról közremunkáló sürögés által eszközölhető ki irodalmi ügyünknek olyatén fejlődése, minőről magasabb fogalmú íróink már rég elmélkedtek, de az erre szükséges közrészvét­elával mindeddig nem igen emelkedhettek, mert hiába végre is csak viribus unitis hajtható végre minden tete­mes!) vállalat. Bármit törekedett a tagadhatlanul sokérdemű Dugonics a múlt században valóságos magyar zamatú népies irodalmat alkotni, de magára hagyatva ez irányban csak gyarló kezdemény alap­­já­tl­ete meg ,­­ kortársai sem birának kellőleg nal mellőzének. Csak J° étkezett utódai pedig azon­­nyomait buzgón követn . i n3.lnsz yna s a fényes sükeresb lendület, m(1vn1 fii)eseknikkoSzonhet«3 azon a ».óh. szrfrnvni y.nek újabban tanúi valánk. S ezóta szárnyalt f(i)„i, , . , ., , zán nemzeti irodalom b korbteszd­ az iga­alapra a hazai törtés ezóta támaszkodik mélyebb a múlt század nagy ’ 1,­ ha ez ut­óbbira nézve tisztelettel kell megl.a entu,ami előtt más tekintetben Folytatjuk.­­ HIVATALOS Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. Évfolyama XVII. darabjából. Hirdetés a cs. k. helytartóság ideigl. főnökétől 1851-ki julius 19-ről, melylyel a pesti kényszerdo­­logház-intézet szabályutasitványai közzétételnek. (Folytatás.) III. Egye­neknek az intézetbe adása. 13. §. Minthogy a pesti kényszerdologház helybeli intézet, oda mindenek előtt csak pestvárosi községhez tartozó egyének adandók. 14. §. Mivel azonban Pest város helyzeti tekintetben Buda várossal és Ó-Budával oly szoros kapcsolatban áll , hogy m­íg Buda város községe saját kényszerdolog­­intézettel nem bír , rendőrségi nézetből érdekében kell lenni, miszerint az egyesült budai és ó-budai nözségek­hez tartozók is a pesti kényszerdologházba fogadtassa­nak, mit a kormány részéről legújabb időben Pest, Buda és Ó-Buda részére egyesített csendőri kezelés is javal, ennélfogva a pesti kényszerdologházba fölvételre Budá­hoz és Ó-Budához tartozó egyének is minősitvék. Azonban Budaváros községe a hozzátartozókérti tar­tásköltségeket Pest városnak megtéríteni tartozik. 15. §. A kényszerdologházba adandók: 1. Henye és dologkerülő emberek. 2. Kesd­ülők. 3. Becsületes keresetet kimutatni nem képesek. 4. Dévai és saját hibájuk miatt szolgálat nélkül lé­zengő cselédek. 5. Életmódjukkal botrányt okozó erkölcstelen leá­nyok. 16. §. Következőféle személyek azonban kényszer­dologházba adásra nem minősitvék : a) Gyermekek 14 év alatt. b) Esztelenek és őrültek. c) Szoptatós anyák , meddig gyermeküket szoptat­ták kell. d) Viselősök. e) Ragályos nyavalyákkal vagy betegségekkel le­pett egyének. Ezek egyelőre gyógyítás végett kórházba adandók , azonban tisztátlanok , kik megtisztíttathatnak ezek közé egyáltalában nem számítandók. f) Oly mértékben munkatehetlenek, kik az intézetben divatozó munkákra nem alkalmazhatók. g) Pest, Buda és Ó-Buda községekhez nem tartozó egyének. Ezek , ha a 15. §-ban elősorolt osztályokhoz tartoznak , vagy visszautasítás mellett hazájukba szálli­­tandók, vagy forma szerint kiigazitandók. Ily kiigazítot­tak , ha visszatérnének , büntető eljárás végett a járás­bíróságnak átadandók. 17. §. Ha valamely pestkerületi község némi hozzá tartozó egyént, mely különben e szabályutasítványok szerint kényszerdologházba adandó lenne, a pesti kény­szerdologházba adni kívánna, ez, Pest város tanácsávali értekezlet útján , ha üres hely van , a tartásköltségek megtérítése mellett, megtörténhetik. 18. §. Kényszerdologházba semmi oly egyén nem adathatik, mely ellen valamely törvény szerint büntetést érdemlő tett elkövetése iránt gyanujelek vannak. Ily egyéneket az illető bíróságnak kell átadni. Szinte így semmiféle bünbönetet nem szabad közvetlenül a kitöl­tött büntetési idő után kényszerdologházba utasítani. Ha mindazáltal ily egyén magát a kiállott büntetési idő és ismét megnyert szabadság után, a fölállított szabályutasítványok szerint kényszerdologházba ,fölvé­telre újólag minősítené, az erre mindenesetre kijelöltet­hetik. 19. A pesti kényszerdologházbai kijelölés kire­­kesztőleg a cs. k. városkapitányságot és a pest-budai s ó-budai rendőrigazgatóságot illetti. A kényszerdologházra minősített egyéneket a rend­őri hatóság kötelessége elfogadni. Az e részbeni tárgya­lásokkal az illető rendőrjárási hatóságok foglalkoznak, s valamely egyénnek kényszerdologházba küldése iránt ezek tesznek javaslatot a középponti rendőrhatósághoz, mely azt minden tulajdonságok és viszonyok szoros megvizsgálása után vagy visszautasítja, vagy helyben hagyja. 20. §. A kényszerdologházba szolgáltatás er által történik. Minden egyénnel a járásbeli rendőrhatóság ál­tal készített s a középponti rendőrhatóság által láttamo­­zott külön átadási lajstrom küldetik, melyben követke­zők foglaltatnak : a) a kijelöltnek vezeték- és mellékneve; b) nemzetisége, vagyonviszonyi és hová tartozó­sága; c) személyleirása ; d) a kijelölésnek és helybeh­agyásának kelte, a kijelölés okával s annak megjegyzésével, hányad ízben történik most kényszerdologházba küldés. e) a kijelöltnek rövid élet- és jellemrajza;­­ testi minősége, orvosi látlelet alapján ; g) a kijelöltnél levő készpénz és ingóságok jegy­zéke ; h) észrevétel. A kijelöltnek az­ intézetbe fölvétele. 21. §. Mihelyt a kijelölt az intézetben átvetetett, előbb semmint a kényszerönczökkel érintkezésbe jönne, szükséges testtisztitás alá vetendő, aztán házi ru­hává ellátandó saját öltönyei, ingóságai és készpénze ke -­llőleg jegyzékbe véve, letétkép őrzendők. Félretevés előtt­­az öltönyök is kellőleg megtisztogatandók, a fehérne­műk pedig kim­osandók. A készpénzt letétekre v­on­t jegyzőkönyv viendő. 22. §. Minden belépő kényszerencz, megérkezése napján a házi­orvos által egészségállapotának és mun­kára alkalmas voltának tekintetében megvizsgálandó. 23. §. A belépő kényszerönczökről saját emlék­könyvet kell vinni, folyó számok szerint, melybe az át­adási lajstromnak minden rovatai átirandók ; e fölött e jegyzőkönyvbe kell még igtatni a kényszeröncz elbo­csátás napját, valamint a házbani viseletét is. 24. §. Az igazgatóság meghatározza a hálótermet, melybe a kényszerénetnek lőni kell, s erejének megfe­lelő munkát mutat ki. 25. g. A nemek elkülönítésére legszorosabban kell ügyelni, s közeledésüket még munka közben is semmi ürügy alatt meg nem engedni. Mindaz, mire a kényszermunkásoknak figyelniük kell, az utasító szabályokban foglaltatik, melyek mind­nyájoknak együtt többször is felovasandók. V. dolgozók élelmezése. 26. §. A dolgozók a vendéglővel kialkudott étrend szerint­ kapnak táplálékot. Az igazgatóságnak különös tiszte , naponta szoro­­san utána látni, hogy táplálék jó minőségben, jól ké­szítve , s kiszabott mértékben és súlyban kiadassák. A letartóztatottak naponkint délben elégítetnek ki. Kap­nak 1 meszes levest, aztán 1 meszely főzeléket vagy 1 meszely tésztás ételt, minden héten csütörtökön és vasárnap még 8 lat főtt marhahúst is csont nélkül, ezen kívül kap minden dolgozó 1 font rozskenyeret, vagy a 27. §. Más élelmi­szereket a dolgozók csak túlke­­resetük elkölthető részén , burnótot pedig csak a házi­orvos megegyezésével szerezhetnek szeszes italokból mindazáltal naponta 1 meszely bornál vagy egy rize­sernél soh­a sem szabad nekik többet engedni. Élelmi­szereknek rokonok általi behordása egyá­­talján ti­­tázik. Dohánylevelek rágása és dohányzás szinte nem engedtetik. 28. §. A dolgozók minden 8 nap fris fejérneműt kapnak; az ágynemű nyáron minden hónapban, télen pedig minden 2 hónapban változtatandó. 29. §: mindenik nemnek saját betegszobája van, s betegek ápolására a kényszermunkások közöl egy megbízható egyén rendeltetik ki. Ha valamely munkás a házi­orvos által, ki hatá­rozott órában minden nap, azonkívül pedig, ha hivatik, a dologházban tüstént megjelenni köteles, betegnek ta­láltat­ik, az olyan a betegek számára rendelt valamelyik szobába szállítandó. Ha a betegség az orvosi vélemény szerint mindjárt eleinte vagy későbbi folyamában tar­tóssá vagy súlyossá válik, akkor a beteg a kórházba vi­endő. Ha a beteg kigyógyult, a kórházigazgatóság a kény­­szerdologház igazgatóságát értesíti, s a beteg egy fel­vigyázó által elhozatik. De míg a betegség csekély jelentőségű s hihetőleg rövid folyamú , addig a beteg csak a dologház beteg­szobájában ápolandó, a megrendelt gyógyszerek neki

Next