Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)
1851-10-18 / 484. szám
50 másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Pesten , negyedre 5 fr.— kr. p. lévre . 10 , - , ,gyévre . 18 „ — „ „ havi előfizetés, mint a szánklati aladás is, megszűnt. Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4,-, , Félévre . . 8 , — „ „ Egy évre. 15 „ — , „ Egyes szám — „ 4,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaid pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úrint. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Ori-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. 484 . ---------- Szombat, oct. 18-án HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések m bős petit-sora 4 pgő kr.javal számittatik. A beigtatási s llp.krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, déleti órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. A franczia miniszterkrízis-Vácz. (Albert félig fogadtatása, őszi vásár. Szüret.) Hivatalos- (Kinevezés. Természettudományi előadások. Fiók-beszámítoló intézet) Vegyes hírek és események. Ausztria- (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle. Francziaország- (A miniszteri krízis. Persigny. Miniszteri combinatiók. Léon Faucher bukásának oka. Girardin és a baloldal. A Messager Girardinről. A Patrie és Bulletin de Paris a miniszteri krízis felöl. Napoleon politikája.) Nagybritannia- (Miniszterváltozásról. hir. A Times és a kormány. Kossuth: Kristálypalota.) Németország- (Frankfurt: szövetségi hadtest; egyes államok alkotmányainak megvizsgálása ; sajtótörvény. Berlin : poseni tartománygyűlés . Sulkowsky: A kir. születésnapja. A Kreuzzeitung a vámegyesületről. Áthelyezés. A rendi párt. Gőzhajózás. Hannover : Dűlen lelkész. München : birodalmi tanács. Hamburg. Bréma. Cassel.) Dánia. (Pénzügyi törvény.) Törökország- (Mekka s Medinia a vahabiták által megrohanva.) Görögország- (Trónöröklési kérdés.) Egyiptom- (Murray s Abbas basa. Heireddin küldetése.) Amerika- (Urquiza s Rozas. Mexikói hírek. Cuba.) Legújabb. Magyar nemzeti muzeum- Dunavszállás-Mutár- (Egyházi beszédek. Irta Mikó László.) Budapest, oct. 18-án- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOKTrieszt, oct. 16. — Gróf Wimpfen helytartó körútjából visszatért. Turin, oct. 12.— Gróf Collobiano, szardiniai követ a nápolyi udvarnál visszahivatott, mivel a nápolyi királynak sincs Turinban forma szerint accreditirozott követe. — A költségvetési bizottmány november 5-kén kezdendi meg munkálkodását. — A Risorgimento megcáfolja a miniszter változás és egyéb dolgok felől a majlandi újság által Turinból hozott híreket. Roma, oct. 11. — Gróf Eszterházy ausztriai követ ide megérkezett. Nápoly, oct. 6. — A király 5000 aranyat ajándékozott a földindulás által károsultaknak. Fázis, oct. 15 — Az állandó bizottmány egybe van gyűrve; hir szerint Lamartine az Elyséebe hivatott. Cher megyében zavargások történtek. Velencze, oct. 15. —A visszautazás is legjobb rendben ment véghez az újonan megnyitott Mestre és Treviso közötti állodalmi vaspályán. Az elfogadás fényes, a pálya beszentelése ünnepélyes volt. Treviso városa pompásan föl volt díszítve. 2 órakor a város szegényei nyilvánosan megvendégeltettek, 4 órakor volt a nagy ebéd a városházán, melyben 100 vendég vett részt. Estre a város fényesen ki volt világítva , 8 órakor kezdődött a fényesen kivilágított színházban az ünnepi előadás. 10 órakor történt a visszaindulás Velenczébe. Páris, oct. 16. — Carlier elbocsáttatása most már határozottan áll. Az állandó bizottmány ma is egybegyűlt. A miniszterek is jelen voltak; az általuk adott nyilatkozatok kielégítők voltak. A bizottmány elvetette a nemzetgyűlés egybehivása iránti indítványt. London, oct. 15. — Beszélik, hogy lord Lans downe miniszter lemond, s helyébe lord Granville lép. Pest, oct. 18. A franczia dolgok állása ismét magára vonz minden szemet. Ha a Berlin útján érkezett telegráfi tudósítások valóknak bizonyulnak , Bonaparte Lajos a miniszterek lemondását végkép elfogadta. Carlier Fülöp, a rendőrfőnök hivatalát letette , s a rendőri praefecturát hétfőn, azaz 13-dikán el is hagyta volna. Ha a miniszteri krízist megelőző , s annak okot adó körülményeket szemügyre vesszük, némi gyanításokat vonhatunk ki azokból az elnök által követni szándékolt politikára nézve. A tény következőnek látszik : Leon Faucher a belügyminiszter, a Constitutionnellnek a május 31-diki törvény ellen intézett folytonos megtámadásai ellenében, melyek a közönségre nagy benyomást tettek, s a minisztérium ebbeli szándékára nézve tévedésbe vezethetők, kötelességének tartotta azt, hogy a Moniteur által a kormány nevében visszautasíttassék a kormánynak minden felelőssége a mondott lap tanúadó czikkeire nézve, s e czélből fölhatalmazást kért az elnöktől azon czikkeknek a kormány részéről egy a Moniteurbe igtatandó jegyzékirat általi hivatalos defavoyálására, kimondván , hogy különben ő és társai visszalépendnek. Ebből jött a minisztereknek a Presse által úgynevezett föltételes lemondása. Miután tudniillik az elnök Leon Faucher ezen interpellációjára a május 31-diki törvény tárgyában nem felelt kielégítőleg, a kabinet, s egyszersmind Carlier beadta lemondását. Bonaparte Lajos e tárgyban következőleg nyilatkozott volna: „A közhatalomnak csak két alapját ismerem, az örökös jogot és nemzeti akaratot. Quasi legitimitás, mint Lajos Fülöp alatt akartak megkísérteni, képtelenség. Az én hatalmam korlátlan nemzeti akaraton nyugszik, s annyiban az valódi legitimitás, melyet nem akarok az által compromittálni, hogy önként az általános szavazatjognak némi ifjabb ágává törpüljek.“ Az elnök háromnapi határidőt kötött ki eltökélésére, s szándékának kimondására. Ezen idő alatt, mint látszik, a kabinet befolyásos tagjai, s a máj. 31-diki törvényt pártfogoló pártfőnökök, minden eszközt fölhasználtak arra, hogy az elnököt a választási jog korlátolásai eltörlése iránti szándékának megváltoztatására birják. Azon lapok, melyek azon törvény oldalán állanak, ingerülten boszankodnak, s fenyegetőznek az elnök irányában. A veszély, melylyel fenyegetnek, az, mely a végrehajtó hatalom akarata, s a törvényhozó hatalom többsége közötti összeütközésből merülend föl, ha az elnök az eltörlést indítványozván, azt a nemzetgyűlési többség, az orleanisták és legitimisták coalitiója segedelmével, visszaveti. A három nap eltelt. A fölidézett telegráfi tudósítások értesülnek arról, mire tökélte el magát az elnök. A május 31-diki törvény zárja el előtte az újra megválasztatás lehetőségét, s valószínűségét tudomásra jött nyilatkozat szerint így tartja Bonaparte, mert azon törvény neki népszerűségébe került; e népszerűség nélkül nem remélheti a nép részéről általános szavazattöbbséggel megválasztatását; a korlátolt szavazatjog által meghagyott szavazatok többségét nem remélheti maga részére; ott áll Joinville, ott áll Changarnier; az utóbbinak elnökké választatása különösen valószínűnek tűnvén ki azon esetre, ha a választási szavazattöbbségek elégtelensége következtében az eldöntés a korlátolt szavazatjog mellett választott nemzetgyűlésnek jutna. Bonaparte új elnöki pályájának elzárt ajtaját akarja fölnyitni azon kulcscsal, melyet a népszerűtlen május 31-diki törvénynek általa kezdeményezendő eltörlése nyújt kezébe. Egyébiránt mindezek még hypothesisek. A felebbi tudósításoknak bizonyossá valósulásától függnek. Vácz, oetb. 14. * Régóta nem olvasunk a „Pesti Napló“ban városunkról semmit, s miután úgy látszik, hogy önök volt levelezője egy időtől fogva egészen elnémult, engedelmükkel, koronkint fölveendem a levelező tollat. Nem azért ugyan, mintha ki tudja minő fontos dolgokról és eseményekről ígérhetnék tudósításokat, vagy arról, a mi kebleinket nyomra tehetnék körülményes közléseket, hanem, hogy emlékezetéből a hírlapolvasó közönségnek egészen ki ne essünk. Mostanság azonban egy nevezetes, s mint ilyen, sokak előtt örvendetes esemény megírásával kezdhetem meg leveleim sorát. Telkemből óhajtván, hogy azon szép remény, melyet az honfiaink többjei kebelében támasztott, minél előbb valósággá érlelődjék! Mai nap délutáni 12 órakor érkezett meg városunkba ő cs. kir. Fensége Albert főherczeg, Magyarország polgári s katonai kormányzója. Külön vonat hozá ő Fenségét hozzánk Bécsből; a kocsik magyar nemzeti és birodalmi szinű zászlókkal voltak feldiszesitve. A magas érkező fogadtatása, születési és hivatalos állásához illőleg, fényes ünnepélylyel történt. Kíséretében volt Magyarország főáldoza, az esztergomi érsek Scitovszky János úr ő herczegsége, nálunk pedig az ország Buda-Pesten székelő polgári, pénz- és igazságügyi hatóságainak főnökei jelentek meg elfogadására. A pályaház lobogókkal, zöld kőkoszorúkkal és élőfákból hevenyészett sorokkal volt ékesítve. A helybeli polgári s katonai tisztviselőség, az itt tanyázó cs. kir. vadászcsapat és tüzérség, a katonanövendékek, s mit talán már előbb kell emlitnem, az itteni ft. káptalan tagjai várakoztak ő Fenségére a pályaháznál, hol ist Fensége kiszállván, az üdvözlő köszöntések után a városba vonult s azon keresztül a számosan összesereglett nép „éljen“ kiáltási közt a Dunához jutván a Pestről egyedül e czélból érkezett gőzhajóra szállt, útját a szép Dunán Budapest felé folytatandó. A tőlünk távozót harangok zúgása követé s a hétkápolna közelében a Duna partjain felállított állyuk dörgése üdvözlé. — A nap pompás volt! Mintha a természet is kedvezni akart volna magas vendégünk méltó fogadtatásának. Délutáni 1 óratájban rögtön elborult ugyan az ég, és hűvös szellő kezdé zavarni a futó fellegeket, de ez nemsoká tartott. Egypár óranegyed múlva a nap kisütött s mi a legszebb, legkellemetesb őszi időt élvezők. Adja Isten , hogy a természet ezen kedvezése előjelűl legyen sokat szenvedett hazánk sorsának, s a terhes korú után , melyet a végzet sujtló keze reánk bocsátott, oly szép derű támadjon fölöttünk, mint támadó tegnap egünkön magas vendégünk ittlétekor. Őszi vásárunk tegnap végződött. Ritka szép idő kedvezett azon is az adóvevőknek, kik meglehetős számmal jelentek meg. A baromvásárt azonban nem mondhatnák valami különösnek, kivált használható vonó marhában nem nagy volt a válogatás. A szüret hegyeinkben ma kezdődik. Rég nem emlékeznek a vácziak ily késő szüretre ! Jól érett szőlőt azonban még most is kivételesen találhatni csak. A bor mennyisége, mint általánosan hiszik szőlős gazdáink, meg fogja haladni a tavalit, de minősége távol fog esni attól. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. 1 R 0 D 11 0 E Egyházi beszédek. Irta Mihol László , jelenleg kecskeméti református lelkész. — Kecskeméten , nyomatott Sziládi Károlynál 1851. „L’bommé d’honneur ne s’embarasse ni des louanges ni des reprochcs“ F. Denis. (Le Brahme toyageur). Vége. *) De nem a sas repülése ez, és szerző a következő (karácsom 47. 1.—55.) beszédben ismét a földön jár. Az elosztás igen jeles, a tárgy nagyszerű, de a kidolgozás bizony kisszerű, nyavalyás, erőtelen mint az évek óta hideglelős ember. A beszédben levő eszmék — melyek egyébiránt mind collecták — összeállítása, a színek és árnyéklatok illesztése fölötte sok kívánni valót hagynak; sőt mi több mindennél vannak nem igaz állítások: „a hajdankornak oly hőn magasztalt patriarchái — mond szerző — kegyetlenségben fölülhaladták a mai barbár törzsökök Lásd Pesti Napid 483. számát, főnökeit.“ (lap 50.) Oh édes Istenem! hogyan lehet ilyet mondani? hiszen a patriarchális kor volt csupán az , midőn codexek és börtönök nélkül — boldog ártatlanságban élvezte az ember a családélet szent és boldog örömeit, az volt az emberiség életének szép hajnalkoránya, oly édes és bárteli volt a lét öröme, mint milyen gyermekeink angyali arczán az ötödik év előtt mosolyog. E kor tüntével — midőn az ember fegyverét nemcsak a vadak, hanem embertestvérei ellen kezdé fordítani — kezdődnek nemünk ínsége és szenvedései. Szerző állítása annyi, mintha valaki p. o. Így szólana : Nerónak négy , öt éves korábani kegyetlenségei fölülmúlták mindazokat , miket uralkodása alatt véghezvitt. Húsvéti beszéd következik (1. 56.—66.) ily kezdő szavakkal: „Ború után derű.“ — Bírálónak is borúra derű jön, mert ez ismét jó és szép beszéd. Igaz, hogy az I. rész hibás, mert petitio principii ver idem per idem bizonyítja a húsvéti nagy történetet, (a mit milliók hisznek nem szükség bizonyitani, mert a hívők ingattatnak a nemhivők mozdithatlanok) de az „ubi plura nntescunt“ elvénél fogva útjainkon keresztül nézve ismételjük, hogy e beszéd jó és szép s néhol kenetes is. A következő (67. 1.—76.) „mint kell kihallgatnia lelkipásztor beszédét“ czimmel bárha gonddal és sükerrel van is dolgozva, de a hozzá ragadt emberi gyarlóság nehézkessé teszi. A II. rész t. j. tüzetessen e tételt bizonyítja: „Illetlen bárkitől, de jellemző épen saját hallgatóitól az egyházi szónok beszédének félreértelmezése s tán ártani akaró szellembeni félre magyarázata. „Ez in se et per se igaz ugyan , de igen nagyon érzik rajta , mintha valakit — mint szokták mondani, ki akarna prédikálni. Bíráló ugyan nem hiszi ezt szerzőről, csak annyit állít , hogy találtatik hallgató, ki ilyeneket hallva gyanúsítja lelkipásztorát, kinek eszében sem volt valakire czélozni. Pünkösti beszédhez jöttünk, melyről elmondhatni: „rózsafán termettél“. Az egész egy szép allegóriás kép, mely a prot. anyaszentegyházat mint édesanyát ecseteli, és a prot. keresztyént iránta tartozó kötelességeinek teljesítésére lelkesíti. Szerző ezt is a szerencsés órák egyikében írta , milyenek ritkán jőnek, irtában feje fölött is kettős tüzes nyeltek czik,íztak. Vajda egyúttal kiemelte volna e beszédben az áldásokat, melyekben a vallás reforrantiája részelteti az emberiséget, és a szerencsét protestánsnak lenni, így hiánytalan volna ez a szép beszéd! A következő beszéd (1 90—105) ezen kérdésre felel: miben áll a valódi kér. Istentisztelet ? A beszéd jó volna egypár tévelygés nélkül, amit szó nélkül nem hagyhatunk. Szerző szerint, amely nép az éneklés, imádkozás, igehirdetés s hallgatás, a sakramentumokkal élés és alamizsnálkodás közölt akár egyiket, akár másikat megvetni merészli, az nem tiszteli az Istent. E szerint p. o. a quackerek , kik ezek némelyikét nem teszik, nem tisztelik teremtőjüket. Ezek a világ legbecsületesebb emberei! — A éneklésről furcsát mond szerző a 94. lapon : „szemlélnie harsány vegyületet az egyház magas ívezetei alatt, s tág üregeiben most erre, majd arra hömpölyödni, kóvályogni, utoljára mégis Istenhez emelkedni !“ Minő beszéd ez? Természettani fölfedezés a hangról? A 106. 1. — 116. van egy a közhivatalnokok iránti tiszteletről tanító beszéd. Ez után jön A „nyomorok iskolája“ (1. 117 —128.) I. részének erőtelenségeit elnézhetjük all. jelességéért, hol a nyomorok iskolájának ajtai fölnyilván, hatás és üdvös leczkék hangzanak. A „fegyelem is igen jó a III. részben. A „kártya“ (1. 129—137.) szerzánek jelességeihez tartozik, hogy nem örökösen dogmatizál , hanem az éstbe mélyen bevágó tárgyakról is oktatja a népet. És mi érdemelne élesebb irtófejszét, mint amaz ocsmány kártyaszenvedély. Oh mi nagy kár, hogy e beszéden az elsietett munka nyomai vannak ! Az osztás jeles, a veszélyek megnevezvék, de a kifejtés erőtelen, a vas, melynek elevenig kelle hatni, nem izzó piros, perczeg, de nem égeti a fenés részt. Hogy a kártyás sebesen rohan a pokolnak egyik bűm és a másikba taszítva : veszt, s aztán lop, hogy visszanyerhessen , pénzt hamisít, kezére bizott közpénzt tesz föl, s vesztvén, öngyilkossá lesz. Mindezt HIVATALOS. A cuitus és közoktatási minisztérium a pozsoni irodalmi kerület tanulmányi főigazgatóságának volt jegyzőjét Breinfolk Ferenczet a kerületi iskolahatóságon kívüli iskolatanácsossá nevezte ki. A vallás- és közoktatási minisztériumnak f. é. ápril 30-án kelt k. rendelete folytán ezennel közhírré tétetik , miszerint a pesti k. tudomány-egyetem bölcsészeti karánál a folyó 18% tanév téli felében tanárjelöltek számára a természettudományi szakokból, jelesül: természettanból , vegytanból, állat- és ásványrajzból gyakorlati tanfolyamok fognak oly czélból megnyittatni, hogy a tanári hivatalra készülőknek alkalom nyújtassék kísérletek és bizonyítások kivitelére megkívántató gyakorlati jártasságnak megszerzésére. Ennélfogva az érdeklett tanárjelöltek felszólittatnak , hogy magukat beírás végett az aláírtnál jelentsék.— Pest, oct. Ildikón 1851. A bölcsészeti tanárkar e. i. dékánja. Hirdetmény. Cs. k. apest, felsége 1851. apr. 11-kén kelt legf. határozata által, a bankszabályok 47. §-nak értelmében a szab. austriai nemzeti bank fiók-beszámitoló-intézetének (Filial-Escompte-Anstalt) Magyarország számára Pest fővárosban fölállítását legkegyelmesebben megengedni méltoztatott. Ezen 1851. oct. 20-án életbe lépendő fiók-beszámitoló-intézettel, a bank-fiókpénztár, mint eddig Budán fönállott, egyesittetik. A legf. helyről kiadott bankstatutumok és a bankszabályzatban foglalt szabályokon kivül, e fiók-beszámitolóintézetnél még azon határozmányok is megtartandók, melyeket a magas pénzügyigazgatás beleegyeztével készített és itt következő külön szabályzat tartalmaz. 1851. ápr. 11-én kelt legf. határozat következtében, az ő cs. k. felsége által kijelölt föltételek és szabályok alapján , s a bankstatutumok 47-ik §-nak értelmében, Magyarország számára Pest fővárosban a szab. austr. nemzeti bank fiók-beszámitoló-intézete állíttatik föl, s e czélra a cs. k. pénzügyminisztérium helybenhagyásával következő határozmányok állapíttatnak meg .