Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)

1852-01-16 / 556. szám

különösen az utolsó 30 év, nagy „haladás“ korszaka volt, de e haladás természete iránt fe­lette különbözők a vélemények. Minden osztály tevékenysége csodás fokozatban növekedik, és sok szó bizonyosnak tekinti, hogy e tevékeny­ség jóra fordult. Ezek azt állítják, hogy a tár­sulat mozgékonyságának élénkülésével a javu­lás arányosan haladott. De ellenben mások e század előnyeit s haladását úgy tekintik , mint a­mely egyedül a magas, és közép osztályra terjeszkedik ki, azon osztályokra, melyek a munkás, szegény osztály fölött állanak. Ezek kétkednek, hogy „a tömegek“ a haladás előnyei­ben részesültek volna , sőt azt állítják, hogy a nép nagyobb része roszabb, s függőbb helyzet­be jött, és jó, mint mielőtt a híres „javulások“ fölfedeztek. Thiers a tulajdonról írott munkájában ugyan erősen mutogatja , mennyire javult e században a legszegényebb munkás osztálynak is sorsa a múlt századokéhoz képest; Macaulay, és Gui­zot hasonlólag nyilatkoznak. Ellenben M’Cul­­loch kétkedik „várjon a nép munkás osztályá­nak állapota nem lenne roszabb az utolsó hu­szonöt év óta, és csak igen is bizonyosnak tart­ja , hogy kényelme­s érvei épen nem szaporod­tak azon arányban, mint a fölötte álló osz­tályoké. Az idézett lap ezekre még eként nyilatkozik : „vájjon nem igaz-e, hogy az ínség terhesebb lesz az ellentét által; és hogyha igazságosak akarunk lenni a szegények iránt, helyzetüket nem-e azon arányban kellene javítanunk, mely­ben az ország viszonyai javulnak ? és vájjon nem szörnyű (monstráus) baj-e, hogy a sze­gény szegényebbé lesz, mig a gazdag mindig gaz­dagabbá?“ És — kérdjük mi — vájjon a nemzeti ipar s kereskedelem haladása nincs-e e két alaptól föl­tételezve, nem-e ez egyedüli rugójok már ma: olcsó munka, és gépek használata ? Amaz ki­nek a rovására ? nem a munkás osztálynak? és várjon a gépek, miknek humanistikus czélja lenne az embert a baromi munka alól fölszaba­dítani, ferde sociális szerkezetinknél fogva nem fosztanak-e meg naponkint ezer meg ezer em­bert kenyerüktől, s kárhoztatnak vég­ínségre ? Ez nem feküdnék a dolgok természetében, de társulati viszonyainknál fogva még­is ily ered­ményeket szül; ez tény, kétségtelen szomorú tény. A gyármunkás-osztály lélekrázó életmódját részletesen leírni, mint az London, Manchester, Liverpool, s egyéb nagy gyárvárosokban, e lapok körén túl fekszik, s a dolog fölületesen elég ismeretes regényekből is —, hanem meg­előzni azt egy törvényhozás sem siet, sőt mer­jük mondani ellenkezőleg: egész Európa ezen ínség- és a társulatra veszély-teljes állapotok előidézésében fárad. És honnan ez anomália? Legfőkép Anglia példája nyomán, hol min­denki csak a fény -, de nem az árnyoldalakat látja. Ezen árnyoldalak pedig oly bajok, mikre nem találtak eddig gyógyszert. Kórház , szegények­­ háza, dolgozóház , szegényadó, emigratio, bör­tön , deportatio? Megállják-e ezek külön, vagy együtt a kritikát ? megelőzik-e ezek a félelmes jövőt? Aufgeschoben ist nicht aufgehoben. A „Porter brewing, cotton spinning, tallow melting“ a sör­főző, gyapot­szövő, fagygyú­­olvasztó Nagybritannia hatalmas, fényes , gaz­dag ország, — de annyi milliónak szenvedése árán kénytelen megvásárolni hatalma fénye, gazdagsága állandóságát, hogy a dolgok, termé­szetszerű folyamánál fogva eljövend egyszerre a számotvető „Nemesis“ órája. És hogy regényességgel ne vádoltassunk, te­kintsünk legközelebbi alkalommal, hires, s mél­tán hires agriculturalis viszonyaira, gazdagsága forrására. K. LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (jan. 16. sz.) az igazságügyi minisztérium 1851 évi dec. 6-káról kelt kibocsátvá­­nyát veszi főczikke tárgyául, hol azon esetek sorol­tatnak elő, melyekben semmiségi panaszt lehessen emelni, s azon utak jelöltetnek ki, melyeken a perle­kedő felek ez ügy körül eljárni kötelesek. A vezérczikk a kibocsátvány egyetemes czélzatát, miszerint a sem­miségi esetek lehetőleg megszok­tatnak, helyesnek és üdvösnek vallja. A Pester Zeitungban, 16.) „Ky“ jegy alatt elmond­ja , mitől mindentől tartottak a bécsi hírlapok, hogy Magyarországban történni fog a kormányi új intéz­kedések következtében, s­em­mily egészen máskép ütött ki. „Azon nagy elvek,melyek a fejedelem aka­rata által tartósan megalapítottak, egy új kor csi­áját rejtik magukban, s horderejöket a későbbi évek hig­gadtabban ítélendik meg“, ezzel végzi. A Wanderer (jan. 15.) „Angol minisztérium“ felirattal szól a jelen miniszterkrízisről, s Anglia komoly fegyverkezéséből­­azt következteti , hogy Francziaország és az elnök jövendő magatartása Londonban nagyobb aggodalmakat kelt, mint bár­hol egyebütt a szárazföldön.­­ Egy második czikk­­ben a Claessenféle indítvány tárgyaltatik , mely a porosz 2-dik kamarában élénk izgatottságot szült. (Mai telegr. tud. szerint a többség ez indítványt el­fogadta.) A Lloyd (jan. 15.) említést tesz azon taktikáról, melyet a porosz sajtó eszélytelenül gyakorol Ausz­tria irányában, hogy olvasóit m­ystifikálhassa. A Presse megemlíti az 1851 dec. 31-diki legfel­sőbb elhatározás által az igazgatás és igazságkiszol­gáltatás rendének átalakítására nézve kijelölt el­vek megvalósítására a jan. 11-iki cs. rendelet által tett lépést, mely által az esküttszéki tárgyalás he­lyébe egyelőre lépő büntető eljárás a megyei tör­­v­ényszékek (Landesgericht) előtt, megszabatik, vala­mint az igazságügyminiszternek jan. 12 diki rende­letét a büntetőtörvényszéki tárgyalások nyilvánossá­gának korlátolása iránt. Az Ost-Deutsche-Post a börze állapotával foglal­kozik , s az ausztriai pénzügyek fölött megnyugtató elmélkedéseket tesz. Az Abend-Post azt mondja, hogy az új igazga­tási szervezettel tett kísérletek s tapasztalatok költ­ségesek voltak ugyan , de annál alaposabbak, mivel kisebb vidékben léptettettek volt életbe, hanem majd minden koronaországokban , s a legújabban elrendelt szervezetnek alapvonalait tekintve, nem foglaltatik visszatérés a régire, mivel az uradal­­mi hivatalok sehol, hol azelőtt léteztek, a jobbágyi kötelék megszüntetése következtében vissza nem ál­líthatók ; s az újonan rendelt közigazgatási s törvény­kezési járási hatóságokat hasonlatosaknak tekinti a Felső-Ausztriában s Tirolban létezett Pfleg-és Land­­gerichtekkel, épen úgy, mint mi azokat nagyrészben hasonlatosaknak tartjuk létezett szolgabirói hiva­talunkkal. A Morgenpost az angol munkásoknak megindult s a gyárurakra nézve nem kis mértékben veszélyes mozgalmát elemzi. Jete, mennyiben az eredeti tünemények szemlélete által kipuhatolhatók. A legjelentékenyebb természeti tünemények magyarázata, s az érthetőbbeknek mű­­tani használatuk tekintetébeni megfejtése. I. Osztály , hetenkint 2. II. Osztály, első félévben hetenkint 2 óra. „ „ másod „ „ 4 óra. Természettanban a tanoknak félévenkénti szoros elkülönözése nem szabatik elő. Az e szakbani okta­tás magában foglalandjó . A testek általános tulajdonságait, csoportulási ál­lapotuk szerinti különféleségeit, a melegség, kipárol­gás, víztünetek képződése, földszinéni melegségvi­szonyok tanát; egyensúly s a kemény, csepfolyós és nyújtható testek mozgásának tanát, kiváltképt te­kintettel a gépekre. A legfontosabbat a hang, vilá­gosság, h­angosság és villanyosság tanából, az e körbe vágó természeti tünemények értelmezésével s múlom­ alkalmazásával. 19. §. Vegytan. Czél. A vegytan legfontosabb tanulmányainak kí­sérletre alapított ismerete, folytonos alkalmazással a különféle iparágakra. Ezek által a tanítványnak a vegytan elemi alapjaiban úgy meg kell honosulnia, hogy a legfontosabb gyártások elveit megérteni ké­pes legyen. III. Osztály , hetenkint 3 óra mindenik félévben. Valamint a természettanban, úgy a vegytanban is annyival kevésbbé szabatik elő a tanoknak félévek szerinti szoros elkülönzése, mert azon folytonos vál­tozások mellett, melyeknek e tudományok alájek vet­­vék, azt, hogy a vegytani oktatás czéljául kitűzött tanulmányok mi sorban kövessék egymást, egyszer­­mindenkorra meghatározni lehetetlen. Ennélfogva a tanítóra bizatik, hogy oktatását a tudomány minden­hoi állásának és a kitűzött czélnak m­egfelelőleg in­tézze, s tanítványainak felfogó tehetségéhez telhető­kig közel vigye. 20. g. Rajzolás. Czél. Gyakorlás a formák felfogásában általában és ügyesség azok ábrázolásában, mindkettőre mind a mértani (geometriai) vonalak, terek vagy felszí­nek és testek rajzolásának oktatásával, mind az em­beri testrészeinek, állatoknak és növényeknek mus­trák után szabadkézzel rajzolása által törekedve. A. Tértani rajzolás. Rajzoló tértan (geometria, czirkalom és vonatozó segélyével ; lapoknak és testeknek ábrázmányos (plastisch) minták után különféle helyzetekben sza­badkézzel rajzolása. A rajzolással egy nyomon jár a rajzolt tárgyak magyarázása. B. Szabadkezű rajzolás. Különösen az emberi alak részeinek, állatoknak , a legegyszerűbb növényalakoknak mustrák utáni rajzolása, kellő fokozat szerint szigorú körrajztól bevégzettebb rajzokra előhaladásban. Első osztályban hetenkinti 10 óra alatt kizárólag vonal- és szabad­kezű rajzolás taníttatik, tértani vo­nalak és testek után a kapcsolatban a tértani okta­tással, és pedig úgy, hogy ez osztályban eléressék a czél, mely az alsó műtanodákra nézve a rajzolás ezen szakának tekintetében fönebb kitűzetett. II. és III. osztályban a szabadkézzel rajzolás gya­­koroltatik, jelesül a II. osztályban : 1 félévben hetenkint 8, 2 , , 7, III. osztályban ,, 8 óra. Alakzati példányokon kell kezdeni, s csak akkor más tárgyakra átmenni, ha a tanítvány félig árnyé­kolt fejek lerajzolására már ügyességet szerzett. A rajzmodornak általában hibátlannak s különösen oda irányzottnak kell lenni, hogy a tárgyat pontosan s teljes lényegében és hatályában visszaadja, mi mel­lett különösen becset kell abban helyezni, hogy a tanítványok a már másolt eredetieket, főleg azokat, melyek az emlékbe kiválólag bevésendők, mustra nélkül is utánozzák. 2. §. Földmérés v. tértan és építészet. a) A földmérés tanítása I. osztályban a vonalraj­zolással össze van kötve. II. osztályban elkülönítve s jelesül első félévben hetenkint 2 óra, másodikban 3 óra alatt tárgyaltatik. E tanítás módszerüleg vezér­lett szemléletre alapítandó, mi mellett azonban az előadott földmérési tanoknak a tanítványok fölfogá­sához arányzott bizonyításai el nem mellőzendők. E tanítás az I. osztályban és a II. osztály első fél­évében magában foglalja­ a térmérést folytonos te­kintettel a gyakorlati mértadalomban alkalmazásra, és a térszámítást (Toisiren); II. osztály másod fél­évében a kúpszelvények legjelesebb sajátságait, a tömmértant és testszám­ítást (Toisiren). A földmérés tanításával össze kell kapcsolni a fek­vés- vagy vidékrajz első elemeinek tanítását is , a helyzet­ v. vidékterek megértése végett. b) III. osztályban hetenkinti 2 óra alatt építészet taníttatik. Ez magában foglalja : Az építőanyagok minőségét és kezelését, azoknak az épület alkatrészeihez egybefoglalását; a főfeltéte­leket , melyeknek minden építés megfeleljen; a kö­zönséges laképületeket, gazdasági épületeket, színe­ket, csűröket, istálókat, mint készítésükhöz fa, tö­­medék, tégla és kő kívántatik ; a legfontosabb út­mutatásokat építési költségvetések szerkesztésére. Ez oktatással össze kell kapcsolni az egyszerű építés­­tervek rajzolásának czélirányos tanítását is. 22. §. Szépírás. Czél. Szép és könnyű kéz nyerése, a német és angol folyóirásban s az illető koronaországban divatos irásnemekben. Ez hetenkint 2 órában tanittatik. M.H. (Folytatása következik.) HIVATALOS. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. évfolyama XXVI. darabjából. Folytatás. 18. §. Természettan. Czél. A legfontosabb természeti törvények isme­­ ri — Te is ide jöttél ? szólt Odenáth atyai örömé­ben. Tehát benned is megszületett a bátorság vala­­hára. Helyesen van. Csak egyszer nézz szemébe a halálnak, többé nem fogsz tőle félni. Itt jó helyen állsz mellettem. A tigrist épen erre fogják hajtani. Fogd e dárdát s a­mint látod, hogy kiugrik a bo­zótból , hajítsd reá. Akár találod, akár nem, mind­egy. Tiéd lesz a dicsőség ,a hogy az első kopját te hajitád reá, s a dicsvágy bátorrá fog tenni. Herode elvette a kopját, de arcza más felé volt fordulva , félelem borzalom tekintetével. — Nos, merre nézsz ? szólt Odenáth, ne onnan várd a tigrist, ott bátyád Maeon áll a bokor mögött, nehogy őt hajítsd meg. Herode remegve hajolt alá apjához, susogva: — Ama bokorból egy nyílhegyet láttam feléd irá­nyozva. — Roszul láttad. A tigrisre les­z is. E pillanatban rivalgó kürthang szólalt meg a bozót b­elsejében, vadállati kétségbeesett ordítástól követve: valami vakmerő arab kürtöt vett kezébe s a csalit­­i­ba lopózva csendesen az elbújt tigris háta mögé ke­rült , s mig ez makacson fekve maradt a hajtók lár­májára s fektéből meg sem mozdult, ez egyszerre alig néhány lépésnyi távolban háta mögött megfújta a kürtöt, mely véletlen hangtól fölriadva bőszülten szökött fel a fenevad, s ijedt ordítással törte magát ellenkező irányban a bozóton keresztül. — Erre jön! erre jön! kiáltozák a vadászok, kik Odenáth mellett álltak, s már ki lehete a tigris alakját venni a nádbokrok között, midőn hirtelen egy elhamarkodva hajított kopja, mely nagy zörejjel esett a bozótba, észreveteté a vadállattal a lesben állókat, mire az hirtelen megtorpanva, borzasztó nyávogás közt visszafordult, s szép csendesen hason csúszva ismét eltűnt a sűrűségben. — Ki hajítá e kopját? ordítá Odenáth dühösen, megfosztva apai, vadászi és királyi örömeitől. Maeon daczos arcza elárulá, hogy e vakmerő is­mét ő volt. — Vegyétek el lovát, kiálta haragosan a király. Szállítsátok le lováról tüstént. Ez a legnagyobb büntetés volt, a­mi lovagot ér­hetett. Maeon szemeiben a düh és szégyen könyüi égtek, kirántotta övéből hosszú tőrét, gyöngyös hüvelyét elvété magától, s a nélkül, hogy egy szót szólna, a bozót felé indult. — Hová mégy arra ? kiálta rá a király. Maeon megállt s visszaforditá fejét duzzogva. — Vagy én ölöm meg azt, vagy az öl meg engem. — Ragadjátok meg ! kiálta Odenáth, facsarjátok ki kezéből a fegyvert, dugjátok be az őrjöngőt egy barlangba, s hengeresetek követ a nyílásra, hadd legyen ott, még a vadászatnak vége van. A király parancsai egy pillanat alatt teljesítve lő­nek , Maeont lefegyverzék s barlang hiányában be­erőszakolták egy roppant baobad fa odvas üregébe, sűrű tövissel elzárva annak nyílását. A tigrist azonban nem lehete többé berkéből ki­venni. Már esteledni kezdett, s még nem bírtak vele boldogulni, ha egyik helyről elhajták, a másik ol­dalra ment, de a berket el nem hagyja. Végre nem maradt más eszköz kiűzésére, mint a berket fölgyujtani. Hosszú nyilakat kentek be czédrusgyantával s azokat meggyújtva, odalövöldözék, a hol mozogni halják a vadat. Az égő nyilak, mint megannyi lidércz, repültek az elsötétült égen, sűrűen hullva a cserje közé, mely itt ott meggyuladva, egyszerre több helyen lángolni kezdett; a tűz tovább harapózott, az égő pontok összeértek, s a nedves rekettye ropogás közben meg­elevenedni látszék az egész csalit, mintha minden ágnak külön lakója lett volna, egész zivatara a ma­daraknak kerekedett fel az égő berekből, ijedt ordi­­tozással töltve be a léget; s minden irányban lehet­ látni a futó kígyókat, mik süvöltő fejeiket feltartva menekülni iparkodtak az égő zsarátnok alól, rémsé­­gesen hangzott a bennszorult tehenősbéka jajgatása s borzasztó volt látni egy roppant boát, mely a tűz közé szorulva, miután mindenünnen visszariadt,­­ végre felcsavarodott egy magányosan álló pálmafára, farkával verve az égő lombokat, s széles szájával dühösen tátongva az alatta összeérő lángokra, s mi­dőn a pálma is meggyuladt, egy pillanatig kínos tekergéssel csavargott az égő sudár körül, s azzal hirtelen lebomlott arról, s a tűzre véte magát, fet­­rengő karikákat hányva benne, mig végkép meg­égett. Az egész táj sötét volt már, mi annál borzasztóbbá tette a berek égését, a fellobogó tűzfény vérszint adva minden tárgynak. A tigrisnek semmi mozdula­tát sem lehete még kivenni, egyszerre azonban épen oda eshetett egy égő nyíl, hol a vad elrejtőzve fe­küdt , s a mint a lángok melegsége kiállhatlanná kezde válni, hirtelen elorditá magát a vad s bőszül­ten rohant ki a még egyedül ép oldalán a bozótnak. Ott vártak rá mind. A tigris látta őket, rászegzett szemeikkel, felé emelt dárdáikkal, s lehajtva a földre gyönyörű karcsú termetét, mérgesen össze­húzva orrát és szemöldeit, körültekintve éles ad­at­­fekete szemeivel, s mintha kiszemelte volna magának azt, a­ki legjobban félt tőle, néhány apró kúszó lé­péssel előbbre simulva, hirtelen egy óriási szökés­sel azon elefánt fejére ugrott, melyen Herode ült. (Folytatjuk). A» AU * W A* IWil á Tán ^Ui/AU/l , W « V««. w. FŐVÁROSI ÉLET. — Mivel mostanában egész világ a farsang vigal­maival van elfoglalva , s tánczoltatják gyakran az oly embert is, ki a tánczra nem igen nagy kedvet és hajlandóságot érez: mi is beszélhetünk a fővárosi farsangi vigalmakról kissé gyakrabban , mint a­mily gyakran azokban részt veszünk. A múlt vasárnap tartott, s a jótékony nőegyesület által rendezett álar­­czos bál felől részletes tudósítást kellett volna talán adnunk, azonban minden részletes leírásnak csak az lett volna Veleje, hogy a mulatság egészen megfelelt a rendezők várakozásának, azaz jól jövedelmezett. Álarczos egyéniségek leírásában , úgy sem telhetik nagy kedvelt olvasóinknak, miután afféléket maguk is személyesen, színről színre láthatnak, ismerhet­nek naponkint. Egyébiránt megemlíthetjük , hogy a nőegyesület a kedvező sükertől biztatva, mint hall­juk, még egy tánczvigalmat szándékozik adni a far­sang folytán, ugyanazon helyen, hol az első tarta­tott. Külvárosainkban megindulnak idetova a külön­féle érdekes mulatságok, melyekben kiki párjával, Eszter­­Dávidkával járja a heski polkát, hol aztán a vigasság gyakran annyira elszilajodik, hogy a tisz­telt Johannok, Hermannok és Gottliebek egymást nem ritkán kiverik a teremből. — Magán­vigalmak, estélyek — több oldalról hallott hírek szerint — nem történnek oly nagy számmal, mint az előtt, csak itt ott akad meg egy két jó reménynyel biztató ismeret­ség ; házasság pedig ritka, mint a fehér holló. — A nemzeti színház igazgatósága örömmel jelenti, hogy Hollósi Kornélia kisasszonyt első szer­ződése kiteltével, sikerült még két hónapra vendégül megnyernie, s a­mi fődolog, az eddigieknél kedve­zőbb föltételek mellett. E szerződtetésnek a színház igazgatóságán kívül mások is örvendhetnek, mihelyt ez magára az intézetre nézve haszonnal van egy­bekötve.­­ A pestvárosi polgármester úr legközelebb 1203 frtot 16 p.krt és egy húszast küldött át a budapesti cs. kir. kerületi kormányhoz, mely összeg a múlt év folytán különböző elemi csapásokat szenvedett hely­ségek fölsegélésére gyüjtetett. Ebből csupán a nagy­váradiak részére 11441t 34 kr. esik, mely nagy ré­szint a Terézia és Józsefváros részekből folyt be ezen czélra. — Kerületi főispán úr ezen alkalom­mal egy elismerő iratot intézett Appiano József polgármester úrhoz. — A gazdászati tudományok nagyobb gonddal leendő tanítását illetőleg egy javaslat tetetett a minisztériumhoz, melyben ajánlják, hogy az első gazdászati tudományok már a reáliskolákban elő­adás­sanak, s hogy e végett mindkét nembeli gyer­

Next