Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)
1852-01-16 / 556. szám
különösen az utolsó 30 év, nagy „haladás“ korszaka volt, de e haladás természete iránt felette különbözők a vélemények. Minden osztály tevékenysége csodás fokozatban növekedik, és sok szó bizonyosnak tekinti, hogy e tevékenység jóra fordult. Ezek azt állítják, hogy a társulat mozgékonyságának élénkülésével a javulás arányosan haladott. De ellenben mások e század előnyeit s haladását úgy tekintik , mint amely egyedül a magas, és közép osztályra terjeszkedik ki, azon osztályokra, melyek a munkás, szegény osztály fölött állanak. Ezek kétkednek, hogy „a tömegek“ a haladás előnyeiben részesültek volna , sőt azt állítják, hogy a nép nagyobb része roszabb, s függőbb helyzetbe jött, és jó, mint mielőtt a híres „javulások“ fölfedeztek. Thiers a tulajdonról írott munkájában ugyan erősen mutogatja , mennyire javult e században a legszegényebb munkás osztálynak is sorsa a múlt századokéhoz képest; Macaulay, és Guizot hasonlólag nyilatkoznak. Ellenben M’Culloch kétkedik „várjon a nép munkás osztályának állapota nem lenne roszabb az utolsó huszonöt év óta, és csak igen is bizonyosnak tartja , hogy kényelmes érvei épen nem szaporodtak azon arányban, mint a fölötte álló osztályoké. Az idézett lap ezekre még eként nyilatkozik : „vájjon nem igaz-e, hogy az ínség terhesebb lesz az ellentét által; és hogyha igazságosak akarunk lenni a szegények iránt, helyzetüket nem-e azon arányban kellene javítanunk, melyben az ország viszonyai javulnak ? és vájjon nem szörnyű (monstráus) baj-e, hogy a szegény szegényebbé lesz, mig a gazdag mindig gazdagabbá?“ És — kérdjük mi — vájjon a nemzeti ipar s kereskedelem haladása nincs-e e két alaptól föltételezve, nem-e ez egyedüli rugójok már ma: olcsó munka, és gépek használata ? Amaz kinek a rovására ? nem a munkás osztálynak? és várjon a gépek, miknek humanistikus czélja lenne az embert a baromi munka alól fölszabadítani, ferde sociális szerkezetinknél fogva nem fosztanak-e meg naponkint ezer meg ezer embert kenyerüktől, s kárhoztatnak végínségre ? Ez nem feküdnék a dolgok természetében, de társulati viszonyainknál fogva mégis ily eredményeket szül; ez tény, kétségtelen szomorú tény. A gyármunkás-osztály lélekrázó életmódját részletesen leírni, mint az London, Manchester, Liverpool, s egyéb nagy gyárvárosokban, e lapok körén túl fekszik, s a dolog fölületesen elég ismeretes regényekből is —, hanem megelőzni azt egy törvényhozás sem siet, sőt merjük mondani ellenkezőleg: egész Európa ezen ínség- és a társulatra veszély-teljes állapotok előidézésében fárad. És honnan ez anomália? Legfőkép Anglia példája nyomán, hol mindenki csak a fény -, de nem az árnyoldalakat látja. Ezen árnyoldalak pedig oly bajok, mikre nem találtak eddig gyógyszert. Kórház , szegények háza, dolgozóház , szegényadó, emigratio, börtön , deportatio? Megállják-e ezek külön, vagy együtt a kritikát ? megelőzik-e ezek a félelmes jövőt? Aufgeschoben ist nicht aufgehoben. A „Porter brewing, cotton spinning, tallow melting“ a sörfőző, gyapotszövő, fagygyúolvasztó Nagybritannia hatalmas, fényes , gazdag ország, — de annyi milliónak szenvedése árán kénytelen megvásárolni hatalma fénye, gazdagsága állandóságát, hogy a dolgok, természetszerű folyamánál fogva eljövend egyszerre a számotvető „Nemesis“ órája. És hogy regényességgel ne vádoltassunk, tekintsünk legközelebbi alkalommal, hires, s méltán hires agriculturalis viszonyaira, gazdagsága forrására. K. LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (jan. 16. sz.) az igazságügyi minisztérium 1851 évi dec. 6-káról kelt kibocsátványát veszi főczikke tárgyául, hol azon esetek soroltatnak elő, melyekben semmiségi panaszt lehessen emelni, s azon utak jelöltetnek ki, melyeken a perlekedő felek ez ügy körül eljárni kötelesek. A vezérczikk a kibocsátvány egyetemes czélzatát, miszerint a semmiségi esetek lehetőleg megszoktatnak, helyesnek és üdvösnek vallja. A Pester Zeitungban, 16.) „Ky“ jegy alatt elmondja , mitől mindentől tartottak a bécsi hírlapok, hogy Magyarországban történni fog a kormányi új intézkedések következtében, semmily egészen máskép ütött ki. „Azon nagy elvek,melyek a fejedelem akarata által tartósan megalapítottak, egy új kor csiáját rejtik magukban, s horderejöket a későbbi évek higgadtabban ítélendik meg“, ezzel végzi. A Wanderer (jan. 15.) „Angol minisztérium“ felirattal szól a jelen miniszterkrízisről, s Anglia komoly fegyverkezésébőlazt következteti , hogy Francziaország és az elnök jövendő magatartása Londonban nagyobb aggodalmakat kelt, mint bárhol egyebütt a szárazföldön. Egy második czikkben a Claessenféle indítvány tárgyaltatik , mely a porosz 2-dik kamarában élénk izgatottságot szült. (Mai telegr. tud. szerint a többség ez indítványt elfogadta.) A Lloyd (jan. 15.) említést tesz azon taktikáról, melyet a porosz sajtó eszélytelenül gyakorol Ausztria irányában, hogy olvasóit mystifikálhassa. A Presse megemlíti az 1851 dec. 31-diki legfelsőbb elhatározás által az igazgatás és igazságkiszolgáltatás rendének átalakítására nézve kijelölt elvek megvalósítására a jan. 11-iki cs. rendelet által tett lépést, mely által az esküttszéki tárgyalás helyébe egyelőre lépő büntető eljárás a megyei törvényszékek (Landesgericht) előtt, megszabatik, valamint az igazságügyminiszternek jan. 12 diki rendeletét a büntetőtörvényszéki tárgyalások nyilvánosságának korlátolása iránt. Az Ost-Deutsche-Post a börze állapotával foglalkozik , s az ausztriai pénzügyek fölött megnyugtató elmélkedéseket tesz. Az Abend-Post azt mondja, hogy az új igazgatási szervezettel tett kísérletek s tapasztalatok költségesek voltak ugyan , de annál alaposabbak, mivel kisebb vidékben léptettettek volt életbe, hanem majd minden koronaországokban , s a legújabban elrendelt szervezetnek alapvonalait tekintve, nem foglaltatik visszatérés a régire, mivel az uradalmi hivatalok sehol, hol azelőtt léteztek, a jobbágyi kötelék megszüntetése következtében vissza nem állíthatók ; s az újonan rendelt közigazgatási s törvénykezési járási hatóságokat hasonlatosaknak tekinti a Felső-Ausztriában s Tirolban létezett Pfleg-és Landgerichtekkel, épen úgy, mint mi azokat nagyrészben hasonlatosaknak tartjuk létezett szolgabirói hivatalunkkal. A Morgenpost az angol munkásoknak megindult s a gyárurakra nézve nem kis mértékben veszélyes mozgalmát elemzi. Jete, mennyiben az eredeti tünemények szemlélete által kipuhatolhatók. A legjelentékenyebb természeti tünemények magyarázata, s az érthetőbbeknek műtani használatuk tekintetébeni megfejtése. I. Osztály , hetenkint 2. II. Osztály, első félévben hetenkint 2 óra. „ „ másod „ „ 4 óra. Természettanban a tanoknak félévenkénti szoros elkülönözése nem szabatik elő. Az e szakbani oktatás magában foglalandjó . A testek általános tulajdonságait, csoportulási állapotuk szerinti különféleségeit, a melegség, kipárolgás, víztünetek képződése, földszinéni melegségviszonyok tanát; egyensúly s a kemény, csepfolyós és nyújtható testek mozgásának tanát, kiváltképt tekintettel a gépekre. A legfontosabbat a hang, világosság, hangosság és villanyosság tanából, az e körbe vágó természeti tünemények értelmezésével s múlom alkalmazásával. 19. §. Vegytan. Czél. A vegytan legfontosabb tanulmányainak kísérletre alapított ismerete, folytonos alkalmazással a különféle iparágakra. Ezek által a tanítványnak a vegytan elemi alapjaiban úgy meg kell honosulnia, hogy a legfontosabb gyártások elveit megérteni képes legyen. III. Osztály , hetenkint 3 óra mindenik félévben. Valamint a természettanban, úgy a vegytanban is annyival kevésbbé szabatik elő a tanoknak félévek szerinti szoros elkülönzése, mert azon folytonos változások mellett, melyeknek e tudományok alájek vetvék, azt, hogy a vegytani oktatás czéljául kitűzött tanulmányok mi sorban kövessék egymást, egyszermindenkorra meghatározni lehetetlen. Ennélfogva a tanítóra bizatik, hogy oktatását a tudomány mindenhoi állásának és a kitűzött czélnak megfelelőleg intézze, s tanítványainak felfogó tehetségéhez telhetőkig közel vigye. 20. g. Rajzolás. Czél. Gyakorlás a formák felfogásában általában és ügyesség azok ábrázolásában, mindkettőre mind a mértani (geometriai) vonalak, terek vagy felszínek és testek rajzolásának oktatásával, mind az emberi testrészeinek, állatoknak és növényeknek mustrák után szabadkézzel rajzolása által törekedve. A. Tértani rajzolás. Rajzoló tértan (geometria, czirkalom és vonatozó segélyével ; lapoknak és testeknek ábrázmányos (plastisch) minták után különféle helyzetekben szabadkézzel rajzolása. A rajzolással egy nyomon jár a rajzolt tárgyak magyarázása. B. Szabadkezű rajzolás. Különösen az emberi alak részeinek, állatoknak , a legegyszerűbb növényalakoknak mustrák utáni rajzolása, kellő fokozat szerint szigorú körrajztól bevégzettebb rajzokra előhaladásban. Első osztályban hetenkinti 10 óra alatt kizárólag vonal- és szabadkezű rajzolás taníttatik, tértani vonalak és testek után a kapcsolatban a tértani oktatással, és pedig úgy, hogy ez osztályban eléressék a czél, mely az alsó műtanodákra nézve a rajzolás ezen szakának tekintetében fönebb kitűzetett. II. és III. osztályban a szabadkézzel rajzolás gyakoroltatik, jelesül a II. osztályban : 1 félévben hetenkint 8, 2 , , 7, III. osztályban ,, 8 óra. Alakzati példányokon kell kezdeni, s csak akkor más tárgyakra átmenni, ha a tanítvány félig árnyékolt fejek lerajzolására már ügyességet szerzett. A rajzmodornak általában hibátlannak s különösen oda irányzottnak kell lenni, hogy a tárgyat pontosan s teljes lényegében és hatályában visszaadja, mi mellett különösen becset kell abban helyezni, hogy a tanítványok a már másolt eredetieket, főleg azokat, melyek az emlékbe kiválólag bevésendők, mustra nélkül is utánozzák. 2. §. Földmérés v. tértan és építészet. a) A földmérés tanítása I. osztályban a vonalrajzolással össze van kötve. II. osztályban elkülönítve s jelesül első félévben hetenkint 2 óra, másodikban 3 óra alatt tárgyaltatik. E tanítás módszerüleg vezérlett szemléletre alapítandó, mi mellett azonban az előadott földmérési tanoknak a tanítványok fölfogásához arányzott bizonyításai el nem mellőzendők. E tanítás az I. osztályban és a II. osztály első félévében magában foglalja a térmérést folytonos tekintettel a gyakorlati mértadalomban alkalmazásra, és a térszámítást (Toisiren); II. osztály másod félévében a kúpszelvények legjelesebb sajátságait, a tömmértant és testszámítást (Toisiren). A földmérés tanításával össze kell kapcsolni a fekvés- vagy vidékrajz első elemeinek tanítását is , a helyzet v. vidékterek megértése végett. b) III. osztályban hetenkinti 2 óra alatt építészet taníttatik. Ez magában foglalja : Az építőanyagok minőségét és kezelését, azoknak az épület alkatrészeihez egybefoglalását; a főfeltételeket , melyeknek minden építés megfeleljen; a közönséges laképületeket, gazdasági épületeket, színeket, csűröket, istálókat, mint készítésükhöz fa, tömedék, tégla és kő kívántatik ; a legfontosabb útmutatásokat építési költségvetések szerkesztésére. Ez oktatással össze kell kapcsolni az egyszerű építéstervek rajzolásának czélirányos tanítását is. 22. §. Szépírás. Czél. Szép és könnyű kéz nyerése, a német és angol folyóirásban s az illető koronaországban divatos irásnemekben. Ez hetenkint 2 órában tanittatik. M.H. (Folytatása következik.) HIVATALOS. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. évfolyama XXVI. darabjából. Folytatás. 18. §. Természettan. Czél. A legfontosabb természeti törvények isme ri — Te is ide jöttél ? szólt Odenáth atyai örömében. Tehát benned is megszületett a bátorság valahára. Helyesen van. Csak egyszer nézz szemébe a halálnak, többé nem fogsz tőle félni. Itt jó helyen állsz mellettem. A tigrist épen erre fogják hajtani. Fogd e dárdát s amint látod, hogy kiugrik a bozótból , hajítsd reá. Akár találod, akár nem, mindegy. Tiéd lesz a dicsőség ,a hogy az első kopját te hajitád reá, s a dicsvágy bátorrá fog tenni. Herode elvette a kopját, de arcza más felé volt fordulva , félelem borzalom tekintetével. — Nos, merre nézsz ? szólt Odenáth, ne onnan várd a tigrist, ott bátyád Maeon áll a bokor mögött, nehogy őt hajítsd meg. Herode remegve hajolt alá apjához, susogva: — Ama bokorból egy nyílhegyet láttam feléd irányozva. — Roszul láttad. A tigrisre lesz is. E pillanatban rivalgó kürthang szólalt meg a bozót belsejében, vadállati kétségbeesett ordítástól követve: valami vakmerő arab kürtöt vett kezébe s a csalitiba lopózva csendesen az elbújt tigris háta mögé került , s mig ez makacson fekve maradt a hajtók lármájára s fektéből meg sem mozdult, ez egyszerre alig néhány lépésnyi távolban háta mögött megfújta a kürtöt, mely véletlen hangtól fölriadva bőszülten szökött fel a fenevad, s ijedt ordítással törte magát ellenkező irányban a bozóton keresztül. — Erre jön! erre jön! kiáltozák a vadászok, kik Odenáth mellett álltak, s már ki lehete a tigris alakját venni a nádbokrok között, midőn hirtelen egy elhamarkodva hajított kopja, mely nagy zörejjel esett a bozótba, észreveteté a vadállattal a lesben állókat, mire az hirtelen megtorpanva, borzasztó nyávogás közt visszafordult, s szép csendesen hason csúszva ismét eltűnt a sűrűségben. — Ki hajítá e kopját? ordítá Odenáth dühösen, megfosztva apai, vadászi és királyi örömeitől. Maeon daczos arcza elárulá, hogy e vakmerő ismét ő volt. — Vegyétek el lovát, kiálta haragosan a király. Szállítsátok le lováról tüstént. Ez a legnagyobb büntetés volt, ami lovagot érhetett. Maeon szemeiben a düh és szégyen könyüi égtek, kirántotta övéből hosszú tőrét, gyöngyös hüvelyét elvété magától, s a nélkül, hogy egy szót szólna, a bozót felé indult. — Hová mégy arra ? kiálta rá a király. Maeon megállt s visszaforditá fejét duzzogva. — Vagy én ölöm meg azt, vagy az öl meg engem. — Ragadjátok meg ! kiálta Odenáth, facsarjátok ki kezéből a fegyvert, dugjátok be az őrjöngőt egy barlangba, s hengeresetek követ a nyílásra, hadd legyen ott, még a vadászatnak vége van. A király parancsai egy pillanat alatt teljesítve lőnek , Maeont lefegyverzék s barlang hiányában beerőszakolták egy roppant baobad fa odvas üregébe, sűrű tövissel elzárva annak nyílását. A tigrist azonban nem lehete többé berkéből kivenni. Már esteledni kezdett, s még nem bírtak vele boldogulni, ha egyik helyről elhajták, a másik oldalra ment, de a berket el nem hagyja. Végre nem maradt más eszköz kiűzésére, mint a berket fölgyujtani. Hosszú nyilakat kentek be czédrusgyantával s azokat meggyújtva, odalövöldözék, a hol mozogni halják a vadat. Az égő nyilak, mint megannyi lidércz, repültek az elsötétült égen, sűrűen hullva a cserje közé, mely itt ott meggyuladva, egyszerre több helyen lángolni kezdett; a tűz tovább harapózott, az égő pontok összeértek, s a nedves rekettye ropogás közben megelevenedni látszék az egész csalit, mintha minden ágnak külön lakója lett volna, egész zivatara a madaraknak kerekedett fel az égő berekből, ijedt orditozással töltve be a léget; s minden irányban lehet látni a futó kígyókat, mik süvöltő fejeiket feltartva menekülni iparkodtak az égő zsarátnok alól, rémségesen hangzott a bennszorult tehenősbéka jajgatása s borzasztó volt látni egy roppant boát, mely a tűz közé szorulva, miután mindenünnen visszariadt, végre felcsavarodott egy magányosan álló pálmafára, farkával verve az égő lombokat, s széles szájával dühösen tátongva az alatta összeérő lángokra, s midőn a pálma is meggyuladt, egy pillanatig kínos tekergéssel csavargott az égő sudár körül, s azzal hirtelen lebomlott arról, s a tűzre véte magát, fetrengő karikákat hányva benne, mig végkép megégett. Az egész táj sötét volt már, mi annál borzasztóbbá tette a berek égését, a fellobogó tűzfény vérszint adva minden tárgynak. A tigrisnek semmi mozdulatát sem lehete még kivenni, egyszerre azonban épen oda eshetett egy égő nyíl, hol a vad elrejtőzve feküdt , s a mint a lángok melegsége kiállhatlanná kezde válni, hirtelen elorditá magát a vad s bőszülten rohant ki a még egyedül ép oldalán a bozótnak. Ott vártak rá mind. A tigris látta őket, rászegzett szemeikkel, felé emelt dárdáikkal, s lehajtva a földre gyönyörű karcsú termetét, mérgesen összehúzva orrát és szemöldeit, körültekintve éles adatfekete szemeivel, s mintha kiszemelte volna magának azt, aki legjobban félt tőle, néhány apró kúszó lépéssel előbbre simulva, hirtelen egy óriási szökéssel azon elefánt fejére ugrott, melyen Herode ült. (Folytatjuk). A» AU * W A* IWil á Tán ^Ui/AU/l , W « V««. w. FŐVÁROSI ÉLET. — Mivel mostanában egész világ a farsang vigalmaival van elfoglalva , s tánczoltatják gyakran az oly embert is, ki a tánczra nem igen nagy kedvet és hajlandóságot érez: mi is beszélhetünk a fővárosi farsangi vigalmakról kissé gyakrabban , mint amily gyakran azokban részt veszünk. A múlt vasárnap tartott, s a jótékony nőegyesület által rendezett álarczos bál felől részletes tudósítást kellett volna talán adnunk, azonban minden részletes leírásnak csak az lett volna Veleje, hogy a mulatság egészen megfelelt a rendezők várakozásának, azaz jól jövedelmezett. Álarczos egyéniségek leírásában , úgy sem telhetik nagy kedvelt olvasóinknak, miután afféléket maguk is személyesen, színről színre láthatnak, ismerhetnek naponkint. Egyébiránt megemlíthetjük , hogy a nőegyesület a kedvező sükertől biztatva, mint halljuk, még egy tánczvigalmat szándékozik adni a farsang folytán, ugyanazon helyen, hol az első tartatott. Külvárosainkban megindulnak idetova a különféle érdekes mulatságok, melyekben kiki párjával, EszterDávidkával járja a heski polkát, hol aztán a vigasság gyakran annyira elszilajodik, hogy a tisztelt Johannok, Hermannok és Gottliebek egymást nem ritkán kiverik a teremből. — Magánvigalmak, estélyek — több oldalról hallott hírek szerint — nem történnek oly nagy számmal, mint az előtt, csak itt ott akad meg egy két jó reménynyel biztató ismeretség ; házasság pedig ritka, mint a fehér holló. — A nemzeti színház igazgatósága örömmel jelenti, hogy Hollósi Kornélia kisasszonyt első szerződése kiteltével, sikerült még két hónapra vendégül megnyernie, s ami fődolog, az eddigieknél kedvezőbb föltételek mellett. E szerződtetésnek a színház igazgatóságán kívül mások is örvendhetnek, mihelyt ez magára az intézetre nézve haszonnal van egybekötve. A pestvárosi polgármester úr legközelebb 1203 frtot 16 p.krt és egy húszast küldött át a budapesti cs. kir. kerületi kormányhoz, mely összeg a múlt év folytán különböző elemi csapásokat szenvedett helységek fölsegélésére gyüjtetett. Ebből csupán a nagyváradiak részére 11441t 34 kr. esik, mely nagy részint a Terézia és Józsefváros részekből folyt be ezen czélra. — Kerületi főispán úr ezen alkalommal egy elismerő iratot intézett Appiano József polgármester úrhoz. — A gazdászati tudományok nagyobb gonddal leendő tanítását illetőleg egy javaslat tetetett a minisztériumhoz, melyben ajánlják, hogy az első gazdászati tudományok már a reáliskolákban előadássanak, s hogy e végett mindkét nembeli gyer