Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)

1852-01-14 / 554. szám

1852- harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten 1 Évnegyedre 5 f. — k. p.­­ Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szántónk­énti eladás is _____megszűnt.______ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. úri­ utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Egy hónapra 1 ft 30 kr­p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — ,, » Egyes szám . . 4 „ "" Szerda, jan. 14-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM. Telegraf! tudósítások. Politikai szemle. Legsürgetőbb tenni­v­a­l­ó i­n­k. X. Lapszemle. Hivatalos. (Reáliskolaügy.) Fővárosi élet. Vidékei élet. (Győr. Vegyesek.) Francziaország. (Paris , dec. 7. Diplomatiai válto­zások. Operai előadás a képviselők számára. Az 1848- diki föliratok eltöröltetnek. Paris-lyoni vasút. Mi­niszteri módosítás. Vegyesek.) Németország. (München : Államtanács­ és pénzügy­­bizottmányi ülések. Szerencsétlenség. Gotha : A her­­czeg Bécsbe utazik. Drezda : Judeich elítéltetett. Trier : Püspöki törvényszék.) H­e­l­v­é­t­i­a. (Bern.) Vegyesek. (Egyházi s nevelési ügyek.—Bibliographie. Nemzeti színház. — Dunavizárlás. — Börze.) Legújabb. M­ai t­á­r. (Kelet királynéja. Históriai novella JÓKAI MÓRTÓL. — Nemzeti irodalom : Nagyenyedi Album.) Budapest, jan. 14-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Aachen, jan. 10. — Baze két franczia rendőrtiszt kíséretében érkezett ide. Bedeau és Leflo hír szerint Belgiumban tartózkodnak, Lamoriciére pedig Kölnbe utasittatott. Brüssel, jan. 9. 8 órakor estve. — A Hámból ki­bocsátott politikai foglyok közöl Leflo Calaison ke­resztül Doverbe vitetett. Changarniernsik Mecheln, C­ornisnak Lővén, Bazenak Aachen , Lamoriciére­­nek Köln jelöltetett ki tartózkodáshelyül. Rendőrtisz­tek kisérik őket oda. Bedeau-t ma esti utolsó vonat­tal várják, Cavaignac még Párisban mulat. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. 14. A francziaországi helyzet fényoldalai a dec. 2- diki merész föllépés következtében, a kormányha­talom megszilárdulása, az anarchiai törekvések leverése, s elfojtása, s még a forgalom élénkülése is, sokképen fölemlíttetnek, s kitű­zettetnek; de el nem tagadhatók a politikai viszonyok egészen új alaku­lása következtében fölmerülő bajok , s ezek két egé­szen különböző körben honolnak. A legfelsőbb kö­rökben a régi franczia nemesség duzzogása, s vissza­vonulása zárt tetemeibe, mi által a mostani kormány irányában rászalását fejezi ki, s egyszersmind fényű­­­zési költségeinek tetemes korlátolása által alól a munkás körökben észrevétlenül elégedetlenséget képes éleszteni, s táplálni. Másfelől a nép alsó réte­geiben a gonosz, mit a titkos társaságok oltottak be, vissza s le van ugyan verve, de nincs kiirtva, s a titkos társaságoknak új szerveződése a kormánynak nem utolsó gondot ad. És valóban úgy látszik, a kormány annyira hiszi, miszerint a helyzet számos és nagy nehézségeivel szemben a cselekvésnek minél teljesebb szabadságára van még szüksége, hogy e miatt az új alkotmány közzététele is egy ideig el fog haladni, mi azzal is hozatik egybeköttetésbe , hogy a kormány addig, vagy legalább ugyanakkor nagyobb számú, s fontos organikus törvényeket szándékozik kiadni. Azalatt Napoleon Lajos folyvást halad a császársági emlé­kek fölfrisitésével, s az 1848-diki köztársaság jelvei, s intézetei elenyésztetésével. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. KELET KIRÁLYNÉJA. (Históriai novella.) Folytatót. *) II. Semmi sem oly jó tükre a napnak, mint a kivont kardnak lapja. A sugár, mely róla visszaverődik, a dicsőség. Néhány év múlva, hogy Valerian császárral elbu­kott a nyűgöt dicsősége, a­ki nagy tettekről akart még hallani, kelet felé fordítá figyelmét. Ott ragyogott két új név, mint két új csillag, su­­gáraival egymásba fonódva, Odenath és Zenobia. Az elgázolt tartományok, mint boszúálló nemzet,látták e királyi párt megjelenni, ki lánczaikat feloldó s a fölöttük czivódó ellenségeket saját országaikba kergette. Kétszer látta őket Sapor király Ktesiphon kapui előtt, hová futó seregeit beüldözék; s a római had­*) Lásd Pesti Napló 553. számát. seregeken annyiszor diadalmas góthok dárdái ellen e fejedelmi pár paizsa védte meg Ázsiát. S a mily messze a férj és nő győzelmeinek hite elhatott, elhatott szerelmeknek híte is : mindenütt egymás mellett lehete őket látni, egymástól elvárha­­tatlanul, a trónon úgy, mint a csaták zajában. Szerelmük nem volt a galambok szerelme, kik szüntelen turbékolnak, csókolóznak, hanem a sa­soké, kik egy évben csak egyszer szeretnek, hanem azontúl hűk egymáshoz. S míg nyugoton Cato és Scaevola népének elkor­­csult utódi asszonyruhákba öltözve piaczi látványt csináltak a förtelemből, s felforgatva a természet rendét, kényszeriték a gyönyört undorrá fajulni, összetévesztve Venust Cupidoval; — addig a tündér­regék honában, keleten, hol lágyabb a szív, forróbb a vér és a napsugár, tudott élni egy nő, ki még fér­jében is csak a lelket szerette s a vér indulatait le­­lánczolva tudta tartani erős akaratával. Amott a vénség undorító szenvedélye, itt az ifjú szüzesség. A római nép sóhajtva téve az összehasonlítást s­­ajnálta, hogy nem születhetett barbárnak. És a se­natus, melynek soraiba egyik császár kéjenczeit ne­vezte ki, másik úgy annyi számú kancsal, púpos és sánta vénasszonyt, a harmadik épen jó nyerges pari­páit, kiket majd pallossal, majd orsónyéllel, legutol­jára épen főzőkalánnal kormányoztak, hódoló köve­teket küldött kelet királyi párjához, megerősítve őket azon trónban, melyet diadalaik által szereztek visz­­sza egy ellenségtől, ki Róma császárját kitömve tartó templomában, míg annak édes fia Gallienus csodálatos rántásokat főzött szakácsaival egy sorban s kinek midőn hírül hozták Phoeniczia elvesztét, csak azt sajnálta benne, hogy nem fog több urenyhal­­ikrát kaphatni onnan s vállvonitva kérdező, hogy mit veszt Róma azzal, ha ezentúl az egyptomi vász­nat s a galliai szőnyegeket nélkülöznie kell ? Az Frontes partján állunk. Jobbról a távolban látszik Emera városa, tán inkább hihetnek a déli­báb rajzolta ködképnek, magas palotáival, mik a távolban egymásba mosódva csak kék körrajzaik­ban tűnnek elő. Közepettük a nap temploma, mint egy roppant, emberkézrakta hegy, még a messze­ségből is ragyogó arany kúpfödéllel. Balra sik lapályos erdőség terül, mely felé egy pompás vadászmenetet látunk vonulni. Ezer lovas, selyem és bibor öltözékben, fegyverekkel, miknek markolatja drágakövektől ragyog, s miknek vasán csaták dicsősége, vonul félkörben az Orontes part­ján alá. Mögöttük ötven elefánt lépdegél, ébenfa tornyaik arab szőnyegekkel beterítve, mikben bájos keleti hölgyek ülnek, mezetlen karjaikon felgyűrve a patyolat öltöny, kezeikben aranyzott aczél ívek s ezüst tollú nyilak. Csupán egyikében ez elefántos tornyoknak ül egy férfi. Arczra, termetre az, de lé­­lekre nem. A szegény gyámoltalan ifjú Herode, Odenath fia első feleségétől, kinek apja lelkéből egy lehellet sem jutott; reszkető, érzékeny gyermek, ki elsápad, ha csak beszélni hall is azon veszélyekről, miken atyja és mostohája karddal szokta magát ke­resztülvágni s ki most is csak úgy engedé magát a vadászatra kicsalatni, ha Zenobia megigéré, hogy mellette fog maradni. Zenobia gyöngéd anyai érzettel véve pártfogása alá a szellemi nyomorékot, azon időben, mikor gyön­gének lenni bűn volt, ő oltalmazta, kegyelte, ápolta e gyermeket, jobban mint saját fiait. Kettő azok közöl Timoll és Herend már csatában esett el, a harmadik Vaballath most is legelőt lova­gol apja mellett; a szegény Ilerodeval csak mosto­hája törődik, csak neki jut eszébe a lélekbeteg ifjú­nak örömeiről gondoskodni, ő hoz neki tingrisvadá­­szatról zengő madarakat, tengerviharokból ragyogó kagylókat, s vérengző csatákból bogláros csengőket, mikkel Herode el tud játszadozni, nem is gondolva arra, hogy az a halállal játszott, a­ki ezeket horta. Zenobia ott lovagol hófehér paripáján az elefánt mellett, melynek tornyából Herode aggodalmasan tekint le hozzá félénken kérdezősködve: anyám, mi is bemegyünk e sötét erdőbe? vadállatokkal nem­o­­gunk-e találkozni ottan ? úgy­e nem hagysz m­a­gam­ra? légy mellettem, maradjunk itt a pa­mp alatt, hallgassák a madarak, hogy énekelnek , néz­zük a vízben a szökellő halacskákat. Nem, ne néz­zünk a vízbe, mert én szédülök. Angliában a miniszterkrízis, mely Palmerston bu­kásával kezdődött, azóta tulajdonképen folyvást tart, s mindenki érzi a kabinet állásának ingatag­ságát , sőt ez az ügyletekre is kihat, s a börzén a consolsok hágását akadályoztatja. Különbnél kü­lönbféle combinatiók hire kering , s a Times szerint legvalószínűbb egy whig-conservativ coalitió. Leg­elterjedtebb hir ez : Sir James Graham tegnap egye­nesen azért jött Londonba, hogy Russellel conserva­­tiv-whig minisztérium alkotásáról értekezzék; az eredmény következő lenne: lord Lansdowne, lord Broughton, Mr. Laboucher, és Sir Fr. Baring kilép, s helyettük belép Sir James Graham , mint admira­­litás első lordja, Newcastle bg, mint a board of controle elnöke, Sidney Herbert, mint hadseregi fő­­fizetnök, üléssel a kabinetben, és Gladstone, mint a kereskedelmi collegium elnöke , lord Lansdowne számára még nem találtak volna utódot. 8-dikán minisztertanács tartatott a külügyi hiva­talban , melyen a kabinet minden tagja jelen volt, de a miniszterkrízis ekkor sem oldatott meg, mint az előbbi napi Globe gyanításai hivatalos hangú meg­­c­áfolásából kitetszik , habár ebben sem mondatik az, hogy nem is gondolnak a kabinetben változtatá­sokra, hanem csak fölállított combinatiók helyes volta tagadtatik. Lord Norm­anby. hír szerint eltávozik Párisból, szóval adandó kormányának értesítést Francziaor­szág helyzetéről, s Napoleon Lajos szándékairól. A parliament megnyitása febr. 2-ra van határozva. Poroszországban a legérdekesebb politikai kér­dés, mely mondhatni elvi jelentőséggel bír, az állo­­dalmi tanács visszaállítása. E kérdésnek merőben ellenkező megoldását czélozza a miniszteri-bureau­­krajiai, s a rendi új porosz párt. Manteud­el, ki a kabinet tagjai között többséggel bir, az állodalmi tanácsból magának támaszt akarna alkotni az új porosz udvari párt befolyása ellenében; másfelől a párt is, melynek nézeteiben a kabinet tagjai közül Westphalen és Raumer osztozik, a maga befolyását szeretné az állodalmi tanács által növeszteni.­­ A Kreuzzeitung a visszaállítás iránti javaslatban rész­letes pontok fejtegetésébe is bocsátkozik már. LEGSÜRGETŐSB TENNI VALÓINK. *) X. 11a valakik, bizony mi nem bizhatunk a tények hatalmához , miszerint az hozzátevésünk nélkül is hasznunkra fordítja a viszonyokat. Mert aligha szinte egész Európában nem úgy fejlődik, s fejlődött a tények hatalma, hogy az inkább ellenünk, mint mellettünk dolgozik. Miért ? talán mivel Európa bennünket gyűlöl ? vagy idétlenül szeret, mi azután annyit árt mint a gyűlölet ? Oh nem, nem kell homályban rejlő okokat keresni, hogy miért fordul az európai tények hatalma ellenünk. — Egész Európában régtől fogva inkább megszokták már azon ok­szerű munkálkodást, mely a társadalmat erőssé teszi, s melyet nálunk még honosítani kell, abban fekszik a tények hatalma, mely ellenünk dolgozik. Bár­milyen betegségben kínlódnak is minden­ütt a társadalom kisebb nagyobb részei, bár *) Lásd P. N. 552. számnál, mennyire imádják is egyfelől a tények hatalmát, s vakmerősködnek másfelől oly tények teremté­sében , melyek következései amaz hatalmat szükségtelenül súlyossá teszik: azért mégis min­denütt a működő tőkék, úgy szellemi mint anyagi tekintetben, sokkal bővebbek mint ho­nunkban , s azokkal szinte sokkal nagyobb kész­séggel s okszerűbben intézkedve dolgoznak, mint mi vagyunk képesek dolgozni. Azért min­denütt ama helytelen tények hatalma mellé, melyet betegségnek nevezünk, az okszerű tények hatalmát, a szellemi és anyagi gazdagságot, s ennek minden hatását helyezik orvosság gya­nánt. A­mit ők amattól szenvednek , azt mind­annyiszor ennek gyógyító ereje által helyrehoz­zák , mert ők dolgoznak mindig, mivel azt in­kább már megszokták, mint mi, s mivel a meg­levő tőkék is a dolgozást könnyítik , s elősegí­tik. S ezen okszerű tények állandó hatalma is ellenünk van, ha mink hasonlóképen okszerűen és nagy serénységgel nem dolgozunk. Minthogy pedig a török hit, hogy a tények hatalma győz, bennünk a munkálkodó ösztönt eltompítja, azért méltán félünk azon betegségtől, hogy bennün­ket kiirt, ha reánk ragad , nem volnánk képe­sek a kellő orvosságot ellene használni. Olvasóink talán emlékeznek Malthus tanaira; kérjük őket, alkalmazzák ezeket mi reánk. Malthus megmutogatván , hogy a népesedés na­gyobb arányokban tudna haladni, mint az élel­mek sokasága növekszik, azon következésre ju­tott , mikép a természet nagy asztalainak min­den terítéke előbb utóbb el lesz foglalva, s azok­nak , kik még születni fognának, hely nem ju­­tand. Megdöbbentek a gondolkodók a követke­zés súlyos voltától, de még inkább attól, mit az szülni volna kénytelen, ha igaz találna leírni. Azért a tapasztalást mindenütt kihallgatni, s a földnek termő ereit felbecsülni siettek , hogy Malthus okoskodásainak alaptalanságát kitün­tessék. Legalább részben sükerült is. De Malthus tana a nemzetekre alkalmazva bizony nagyobb igazságot mutat. Európában azon asztalok terítékei, melyek a nemzeteknek szánvák, igazán el vannak foglalva; nekünk is jutott szerény hely közöttük — az utolsók felé. De a­kinek itt hely jutott is, azt semmiféle ősi­­ség vagy kiváltság nem biztosítja, hogy azon mindig megmaradhat. A nemzetek terítékei Eu­rópa asztalainál részvények útján, és arányá­ban bizatnak, ki minél többet dolgozik , s töb­bet állít ki, az annál nagyobb helyet foglalhat el, mert az asztalokhoz több részvénynyel já­rul. Azok mellett nem a természet osztogatja ki a helyeket, hanem az emberi szorgalom foglal­ja el. Innen lehet, mert történt is már, hogy nemzetek kiszorulnak helyeikből. — Nekünk nagyon szerényke hely jutott; ha nem dolgo­zunk kitelhetőképen, részvényünk inkább in­­kább fogna szűkülni, s vajmi hamar egészen elapadni. Sokakat nem indít meg talán a szellemi ha­lál. Mert a jeles tehetséggel, melyet a természet belénk oltott, nem tudom, milyen összeköttetés­ben jár a halállal nemgondolás. Az ifjúság leg­könnyebben áldozza föl életét, melynek pedig akkor legtöbb becsének kellene lenni, holott az öregség az élet árnyékához is görcsösen ragasz­kodik. Nemzetünk könnyebben azért néz a halál el­be, mivel fiatal ? — Nem gondolnám; erre nézve úgy látom, nemzet nem hasonlít egyed­­hez, hanem megfordítva, minél öregebb vala­mely nemzet, — s öreg az, mely semmiféle nagy tőkéket nem gyűjtött — az annál keve­sebb tartalommal bír, azért érzi könnyebbnek is a halált. — Mi a halált igazán könnyűnek érezzük, — hisz annak távoztatására mit tesz embereink legesleg­nagyobb száma azok közt, kikhez illő volna tenni ? Azért föltehetjük, hogy a szellemi halál nem indít sokakat az elleni or­vosság keresésére, melyet az okszerű munkálko­dás nyújt. De várjon azt vélik-e, kiket a szellemi halál serénykedésre nem indíthat, azt vélik-e, hogy a most élő családok és nemzetségek az anyagi birtokokat tudják megtartani? Nagyon, igen nagyon csalatkoznak. Nincs már semmi jog, mely az anyagi és szellemi fejlődéstől nem függne; valamint hajdan, az ököljog korában minden ember addig terjesztette foglalásait, meddig vi­téz karja ért, úgy most e jog addig erős, med­dig alája a munka terít alapot. Nem mi mond­juk azt, egész Európa cselekszik igy. A tőke, — s elvonatkozunk egészen a szel­lemi , a nemzeti életre tartozóktól, — tehát az anyagi tőke uralkodása Európában el van is­merve , s neki minden hatalom, minden intézet hódol. A tőke uralkodik, azaz, uralkodnak azon egyedek, s általok azon nemzetek, melyek a tőkéket kiteremtik. A ki uralkodik, azé a jog , s minthogy jelenben a „capacitas bonorum pos­sidendorum“ a tőkének aranybullájától függ, innen el nem kerülheti, a nem dolgozó, vagy helytelenül dolgozó, hogy a birtokából előbb­­utóbb ki ne szoruljon. A vasutak, melyeket már szinte az európai viszonyoknál fogva építeni kell, nem azon kocsikat hordják, melyeken a pénz jó hozzánk, hanem hordják a vevőket, kik birtokainkat kifizetik. S kezeink közt, ha minél hamarább okszerűen dolgozni nem tanu­lunk , a birtokainkért kapott pénz nem tőke, mely valaha nekünk kamatozni fog, hanem mé­reg, mely halálunkat sietteti. Minthogy a tőke uralkodik, mely csak ok­szerű munkának fia, é­s minthogy a tőke megvásárolja a jogokat, azért minden birtok a

Next