Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)

1852-01-26 / 564. szám

! Telegraf! tudósítások. Politikai szemle. A­n­g­l­i­a j­e­l­e­n­e. IV. P­á­r­i­s. (Angol hadkészületek. A Constitution«l! c­áfo­­lata. Bourgoing az európai háború ellen. Az Orleans­­család javainak elkobzása. Miniszteri krízis. Legiti­mista salonok. A franczia szépíralom.) Lapszemle. Hivatalos. (Kinevezés. Hatkrajczárosok elfogadása.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Bars, Vácz.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Francziaország. (Sajtóviszonyok. )A senatus és államtanács tagjai. Államminiszter. Államhivatalno­kok egyenruhája és a tánczvigalmak. Vegyesek.) Németország. (Neubourg tanácsos a flottaügyben Egy röpirat. Alkotmányrevisio. Hannoverai ország­­gyűlés.) Dánia. (Schwarzenberg hg jegyzéke a német-dán ügye­ket illetőleg. — Miniszterkrizis.) Vegyesek. (A capitolium égése Washingtonban. Egy­házi s nevelési ügyek. — Börze — Gabonaár. — Nemzeti színház. Dunavizállás.) Mű­­tár. (Kelet királynéja. Históriai novella JÓKAI MÓRTÓL.) '8* A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. KELET KIRÁLYNÉJA. (Históriai novella.) JÓKAI MÓRTÓL. IV. Folytatói. *) Szemben a romai sereggel félkör­ alakban voltak fölállítva a palmyrai hadak. Csupa lovasság­, ezre­­dekre osztva; minden ezrednek m­as szinű zászlója, másalakú fegyverzete. Legszélről a beduin lovasok, hosszú dárdáikkal, fehér lepleik alól sötétlő szakállal , villogó szentekkel; a közepe felé a gyakorlottabb hadak, a kurdok, saracénok nehéz harczbárdjaikkal s fürészfogú hústépő pallosaikkal; legközépen tiz ez­rede a legválogatottabb vitézeknek, tetőtől talpig pik­­kelypánczélba öltözve, még a lovak homlokán is vas lemezek, mik kiálló dárdahegyekben végződtek; e vá­logatott harczosok mögött volt a kétszáz harcz-elefánt elhelyezve, miknek hátán minden felekezetek papjai ültek bálványaikat kezeikben tartva, a legizmosabb *) Lásd P. N. 563. számát. elefántra volt föltéve a nap arany bálványa, az eme­­zai templomból előhozva, melyet kétszáz hófehér pa­lástba öltözött boncz őrzött hosszú csillag­ alakú bu­zogányokkal, maga a főpap a bálvány mellett ült, hosszú fehér szakálla eltakarta a mellére hímzett arany napot. A gyalogság itt is csak a had söpredéke volt, hátul hagyva fedezetül, mely a sátorokat őrző, félmeztelen parittyás és kézisas csőcselék, melyet csak a zsák­mány csalt a harczba. A keleti hősök nem jártak gya­log soha. Az ezredek közötti hézagokat a kürtösök foglalák el, csodás alakú, sárkányfejű hangszereikkel, fejekre egy-egy oroszlánbőr sörényes feje húzva. A palmyrai sereg úgy állt a rómaival szemben, mintegy óriási félhold, mely két érczszarvával amazt átölelni s ölelésével megfojtani fenyegeté. Az első kürth­add megszólalt. Aurelián egy emel­tebb dombtetőre állt föl, honnan egész seregét belát­­h­atá, mig Zenobia végtül végig nyargalt seregei előtt, lelke erejét öntve át azokba. Ezüst lánczszemekből fűzött pánczél fedé a déli hölgy termetét, vállain gyé­­mántos oroszlánfejekben végződve, s karcsú derekán széles aranyövvel átszoritva, fekete hajfürtéi gömbö­lyű arany sisakja alá voltak felszoritva , melynek te­tejét egy lángoló phoenix ékessté, óh annak könnyű volt meggyuladni szemei lángjától, orczája hevétől. A fehér paripa ágaskodva tánczolt királyi terhe alatt, mintha az által is magasabbra akarná őt emelni. A merre járt, a lelkesült hadak lázas örömkiáltása ter­jedt mindenfelé, oly csodás ellentétül a római sereg hideg, néma nyugalmával. A második kürtszóra előnyargaltak az ezredek hadnagyai s keleti szokásként egyedül állva ki a két had közötti síkra, hangos szóval fölhivák az ellenfél legjobb bajnokait lovagias párviadalra, bárminő fegyverrel. A néma ellenfél velitesei parittyákkal feleltek e fölhívásra, mire a hadnagyok visszanyargaltak dan­­dáraik elé s az erre támadt zaj és nyilsü­völtés közöl csak Zenobia szavai hangzottak elő , a mint kardját kirántva, melynek csorbái sok harcz küzdelmeiről látszottak beszélni, seregeihez szónokolt. — Vitézek! Szabad rónák, hódíthatlan bérezek szülöttei ! A harcz napja megvirradt, az ellenség előt­tünk áll. — Ő lánczczal kínál bennünket, mi kínáljuk vissza karddal. — Nem első ellenség ez, a ki elle­nünk jő, rohanjunk rá, hogy legyen utolsó. — Előt­tünk a dicsőség, hátunk mögött a gyalázat. — Előre! A trombiták, kürtök, tárogatók harsogása folytatta szavait, s a hadsereg dörgő orditása reszketni tanitá az egeket, egy kerek porfelleg támadt a nyargaló pa­ripák robajában, a római sereg felé omolva, mintha a vihar hajtaná; belőle a kivont szablyák hánytak villámokat. Legelsőbb a két szárny csapott a római seregre; az illyr lovasság azon pillanatban össze volt törve a palmyrai alvezér Zabdas arab lovassága által. A ne­héz harc­­szekercző szétrepeszte a pajzsokat, s a hosszú karcsú dárda kihányta a lovagokat nyergeik­ből , ezek vad futamodással rohantak a pusztának Zabdas által űzetve. A túlsó szárny numid lovassága nem várta be a rohamot, mielőtt a syriai csapatok összecsaphattak volna vele, hirtelen megfordult s szé­lesen kiterjedt sorban elkezde futni a nehéz pánczé­­los lovasság elől, maga után csalogatva azt a mocsá­­ros lapályba s egyszer-egyszer összecsoportosulva visszatámadt reá, s mire az rendbeszedé magát, ismét odább vonult, keresztülkasul hordva azt a síkon, s kifárasztva, a nélkül, hogy harczba ereszkednék vele. Zenobia válogatott hada eddig egész súlyával csa­pott le a római sereg légióira. A germán légiók, mik legelői álltak, fogadták a roham első dühét. Mint a had Istenasszonya nyargalt legelöl a királyné maga, arcza elé tartott pajzszsal, a legio tribunját választva ki magának. Az egy nő ál­tal látva magát megtámadtatni, dühösen vágott hosz­­szú pallosával Zenobia felé. Az öblös pajzs nagyot kondult a csapás alatt, de a királyné karja meg nem hajolt tőle, s az ő csapása, mint a villám csapott le a tribün meretlen nyakára, halva rogyott az le, látni sem maradt ideje a csapást, nem hogy kikerülni.­­ A germánok minden hősi védelme hasztalan volt e föltarthatlan roham ellen ; a kard éle eltompult az átjárhatlan pánczélokon. Soraik összebomlottak: itt ott látszott még egy-egy izmos herculesi alak maga körül csapkodva szeges buzogányával, s egyedül küzdve tömegek ellen, hosszú szőke haja repkedett a szélben, míg az is dárdáktól átfúrva elhúlt 8 összeg Budapest, jan. 26-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­Parts, jan. 22. — A renték leszállását (104 frank­ról 102 fr. és 50 cent-re , és 67 fr. 60 cent-ről 65 fr. 25 centre) a közel miniszterváltozásról keringő hírek fejtik meg. Paris, jan. 23. — A mai „Moniteur“ valósulását hozza a közel miniszter-változásról fölmerült hírek­nek. Az új minisztérium, a­mennyiben változások történtek, a következő urakból áll: Persigny bel­ügyi , Maupas rendőri, Abbatucci igazságügyi, Bi­neau pénzügyi, Casablanca pedig állam-, azaz kül­ügyi miniszterré neveztetett ki. A hivatalos lap to­vábbá egy decretumot közöl, mely által az Orleans család javainak a birtokosok javára egy év alatt leendő eladatása rendeltetik meg. A Lajos Fülöp ál­tal a családtagoknak tett adományozások megsemmi­­sítvék s az álladalmi javakhoz csatoltatnak vissza. Az Orleans herczegnő özvegyi birtoka épségben marad. A felülmaradvány jótékony intézvényekre s a franczia becsületlegio rendének dotatiójára fog for­­dittatni. Páris, jan. 23.—A „Moniteur“ a confiscatios tényt, a néhai XVIII-dik Lajos király ő felsége ál­tal Napóleon javai ellen kibocsátott rendelettel indo­kolja. — 5 procent 103 frank; 3 pc. 66 fr. 50 cent. Hannovera, jan. 23. — A septemberi szerződ­­vényt mindkét kamara elfogadta. Frankfurt, jan. 23. — A szövetséggyűlési ta­nácskozások folytatása az „Oberpostamst-Zeitung­“ ban fog megjelenni, s a flotta-ügyre vonatkozó tu­dósításokkal kezdődni. Turin, jan. 20. — Ma a hivatalnokok fizetés-le­vonásaira vonatkozó törvényjavaslat volt a vitatko­zás tárgya. A második czikk elfogadtatott, a többi czikk pedig a bizottmánynak adatott vissza átdol­gozás végett. A Genuában eddig megjelent „Maga“ nevű ultrademokratai lap megszű­nt. A követkama­rában legközelebb a sajtótörvény jövend vitatkozás alá, mire az ülésszak be fog befejeztetni. A parlament februárban hivatik ismét össze. Az erre vonatkozó trónbeszéd hallomás szerint már kész. A kormány a Sz. Pál-társulat részéről emelt tiltakozás daczára is központi igazgatóságot és bizottmányokat állított fel, az ezen társulat által mostanig kezelt jótékonysági alapítványok ideiglenes igazgatására. Bertoldi, isme­retes democrat költész s a „Concordia“ előbbi dol­gozó társa a conservativek csodálkozására az ország rendkívüli iskola-felügyelőjeül neveztetett ki. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. 26. A rendes párisi tudósítások, jan. 21-dikeig ter­jednek. Ezek szerint azon, s azelőtti napon igen járt hire­g­álisban, hogy a minisztérium kebelében egye­netlenség ütött ki, s a mérsékeltebb elem küzd a túlzóval, mely az elnököt rendkívüli lépésekre un­szolja. Az egyenetlenséget különösen egy dolog idézte elő, mely egy idő óta fenforog az, t. i., hogy az Orléans család javai zár alá vettessenek. Hír szerint négy miniszter erélyesen ellenzette e rendszabályt, s lemondással fenyegetődzött, a minisztérium többi tagjai hajlandók voltak megegyezéseket adni e rend­szabályhoz, sőt némelyek arra unszolták az elnö­köt. S úgy beszélték, hogy e rendelet az idősb Bour­­bonag javait is zár alá vetné. A Páriából, jan. 23-dikáról érkezett telegrafi tu­dósításból látjuk a dolog megoldását *), a minisz­­tériumváltozást, s az Orléans-család javai iránt tett rendszabályokat illetőleg. A minisztériumba lépett új tagok személyessége következtében a kabinet most kizárólag bonapartis­­tikusnak ismerendő. Ott van Persigny, Louis Napo­leon elválhatlan bajtársa, Abatucci (nem tudni, az idősb­ e, vagy az ifjabb), s Casablanca­ születésére nézve mindkettő corsicai, s az Elyseenek házi barát­­jai, Maupas­s Bineau már azelőtt határozott bona­­partisták. De a személy változáson kívül, az administratio­n legmagasabb körében egyéb lényeges változás is tör­tént ; a sokat emlegetett rendőri minisztérium csak­ugyan fölállíttatott; a Napóleon alatt létezett állo­­dalmi minisztérium, melyet Marét viselt annak ide­jében , s melynek minden hivatalnokok alá valának rendelve, hasonlóképen visszaállíttatott. E lépésből az látszik, hogy az elnök határozottan eltaszítja magától a régi pártokat, különösen az orleanistákat, s épen nem lesz meglepő, ha Franczia­ország újjászületésének általa megkezdett nagy mun­kájában közelebbről új pályát kezd meg. A belügyminiszter körlevél alakjában egy utasí­tást bocsátott ki a hivatalnokokhoz, melyben meg van szabva, mikép­viseljék magukat a törvényhozó test tagjai bekövetkezendő választásainál. Ezen utasítás, legújabb tudósítások szerint, közönségesen igen föl­tűnt , mivel az elnöknek saját nézetei vannak benne kifejezve. A közönség nem részul vette, hogy abban a bureaukratiáról nem legkedvezőbb hangon van szó , s e hang annál meglepőbb vala , mivel senki sem hivé , hogy a hatalmas hivatalnoki kart is bá­*) Lásd fent­bb a telegrafi tudósítást, Páris, jan. 23. torkodnék megleczkézni. A hivatalnokok kizárása is a követválasztásokból köztetszésben részesül. Ellen­ben aggodalmakat ébresztett az utasításban a válasz­tási egyesületek ellen foglalt nem egyenes tilalom, mely által minden összebeszélés , és együtthatás le­­hetlenné tétetnék. London­ban a szőnyegen forgó tárgy mind csak a minisztérium állása, a francziáktóli félelem, s a munkafölfüggesztés. Egyébiránt semmi új részletek. Poroszországban a Kreuzzeitungnak a miniszter­­elnök ellen folytatott tollharcza, úgy látszik komolylyá kezd válni, eddig ez csak színlettnek tartatott, de a jan. 21-dik Vossische Zeitung reggeli lapja egy hi­vatalosnak hangzó czikket hozott, melyben az mon­datik , miszerint azon kis párt, mely tagjait eddig­­elő a Manteuffel minisztérium legbiztosabb barátjaiul tüntette föl, belátta, hogy legalább „azon férfinak, ki a minisztérium élén áll, nincs kedve, magát esz­közéül használtatni. Ennélfogva e párt nem is kí­vánja a Manteuffel-kabinet által eszközöltetni az alkotmány revisióját, hanem saját pártja által.“ — Erre a Kreuzzeitung szokott személyeskedő heves modorában felel, s vádolja a miniszterelnököt. E személy­kedés­ben folyó harcz mögött azonban komoly elvkérdés rejlik : a központosító bureaukratia, s a rendi elem közötti ellentét, úgy látszik, mind inkább közeledik az eldöntés stádiumához, melyben egyik, vagy másik oldal győzni fog. ANGLIA JELENE. IV. Anglia beléletének legjellemzőbb oldala: jogi, s igazságszolgáltatási viszonyai. Egy vén or­szágban semmi sem bonyolul úgy összevissza, mint az igazságügy. Angliában századról szá­zadra halmozódvak törvények, határzatok, tör­vény­magyarázatok , azonfelül a társulatnak új meg új szövevényes érdekei fejlődtek ki az újabb­kor haladásával; végre az eljárás formáinak oly tömkelegét hagymányozó a szopfos multidő, hogy minden körülmények a legegyszerűbb jog­esetben is felette kétessé teszik még a szakértő ügyvédek prognoszicosát is, s napról napra ne­hezebben elérhetők is válnak a jogkereset esz­közei; szóval, mint Johnston mondá, „a tör­vénykezés állapota e­zonban a leggyakorlatibb zsarnokság.“ Három rettenetes sajátsága van az angol tör­vénykezésnek: a) Az eljárásnak az avatatlan, a szaknemér­­tő közönség előtti érthetlensége. b) A kimenet kétes volta, bármily igazságos s egyszerű legyen az ügy erköcsi ítéletünk szerint. c) Bizonyos roppant perköltség. Az első onnan ered, mert egyetlen jogi okira­tot sem ért meg a tanult ember sem, hogyha technikai szaktudománya nincs, még az ujabb­­kori parliamenti adták is, annyira tömvék mű­szavakkal, százados eredetű­­ kitételekkel, s oly szébőséggel, s angol részletességgel szerkeszt­­vék, hogy a közönség kilencz tizede előre le­mond értelme kutatásáról. A kimenet kétes volta nemcsak a törvény­­h­aás eredménye, hanem egyáltalán temérdek apró formalitás megtartásától, a bebizonyítás­nak technikai, s a per érdemével semmi vi­szonyban nem levő szabályairól van föltéte­lezve ; úgy hogy a legértelmesb, s legkereset­tebb ügyvédnek nem a törvénytudó, s szónoki tehetséggel kitűnő tartatik, hanem az ki, leg­ügyesebb az apróskodó fogásokban, a formali­tások használatában. — Igen sok mulatságos , sőt hihetlenséggel határos esetet mondhatnánk el, melyben az ítélet egészen törvényszerű — de a legegyenesebb igazsággal és józan észszel határozott ellentétben volt. Végre a perköltségek, mik előlegesen fize­tendők , mindamellett, hogy a birák az állam által fényesen díjaztatnak, még az újonan ala­kított megyei bíróságoknál is, oly nagyok, hogy sokan­ inkább lemondanak jogigényükről, sem­hogy keresetet indítsanak. Várjon lehet-e a bajt, és mikép orvosolni? A közvélemény, s a szigorúbb megfontolás egyiránt hajlandó e lehetséget tagadni. Oly országban, melynek közjoga, s magán­joga, birtokviszonyai, érdekeinek ezerféle szö­vevénye mind fokonkénti történeti fejleménynek, múlt századokban gyökereznek, a codificatio vagy phisikai lehetlenség, vagy erkölcsi ve­szély ! — Ez a társalom azon bajainak egyike, mely vele fejlődik, nőttével — nő, s végre úgy összekuszálódik a társalom törzsével, s ágaival, egész lényével, úgy összezavarodik, misze­rint tisztázása, megválogatása lehetlen a nélkül, hogy magát az államot közelről ne érintenék; — ily bajok — nagy mértékben — örökösek. Ily körülmények közt azon osztály, mely hi­vatásánál fogva jogügyekben tanácsot ad, s a bíróság előtt szószóló szerepet játszik, igen fon­tos osztály a társadalomban, s az előadottakban némileg okadatolva van, miért emelkednek ez osztály tagjai Angliában a legmagasb polgári palczokra, kormányhatalomra , s ez által örö­kölhető nemesség, kiváltságok, vagy legalább roppant nagy birtokába? Egyébiránt e tekintetben is többoldalú sü­­lyedés vehető észre. 30—40 év előtt még régi szokás szerint a legfényebb családok ifjabb tag­jai az ügyvédi pályát csupa becsületből, s nem élhetés és nyerészkedés vágyából, választók , mint a mely legdíszesebb ösvénynek látszott kitünés, s kormányhivatalok, népszerűség, s országos befolyás elérhetésére. Hétfő, jan. 26-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetése­k négyh­a­­sáb­os petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban, jelen Teljesszámú példányokkal még folyvást szolgálhatunk.

Next