Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)
1852-01-26 / 564. szám
! Telegraf! tudósítások. Politikai szemle. Anglia jelene. IV. Páris. (Angol hadkészületek. A Constitution«l! cáfolata. Bourgoing az európai háború ellen. Az Orleanscsalád javainak elkobzása. Miniszteri krízis. Legitimista salonok. A franczia szépíralom.) Lapszemle. Hivatalos. (Kinevezés. Hatkrajczárosok elfogadása.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Bars, Vácz.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Francziaország. (Sajtóviszonyok. )A senatus és államtanács tagjai. Államminiszter. Államhivatalnokok egyenruhája és a tánczvigalmak. Vegyesek.) Németország. (Neubourg tanácsos a flottaügyben Egy röpirat. Alkotmányrevisio. Hannoverai országgyűlés.) Dánia. (Schwarzenberg hg jegyzéke a német-dán ügyeket illetőleg. — Miniszterkrizis.) Vegyesek. (A capitolium égése Washingtonban. Egyházi s nevelési ügyek. — Börze — Gabonaár. — Nemzeti színház. Dunavizállás.) Műtár. (Kelet királynéja. Históriai novella JÓKAI MÓRTÓL.) '8* A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. KELET KIRÁLYNÉJA. (Históriai novella.) JÓKAI MÓRTÓL. IV. Folytatói. *) Szemben a romai sereggel félkör alakban voltak fölállítva a palmyrai hadak. Csupa lovasság, ezredekre osztva; minden ezrednek mas szinű zászlója, másalakú fegyverzete. Legszélről a beduin lovasok, hosszú dárdáikkal, fehér lepleik alól sötétlő szakállal , villogó szentekkel; a közepe felé a gyakorlottabb hadak, a kurdok, saracénok nehéz harczbárdjaikkal s fürészfogú hústépő pallosaikkal; legközépen tiz ezrede a legválogatottabb vitézeknek, tetőtől talpig pikkelypánczélba öltözve, még a lovak homlokán is vas lemezek, mik kiálló dárdahegyekben végződtek; e válogatott harczosok mögött volt a kétszáz harcz-elefánt elhelyezve, miknek hátán minden felekezetek papjai ültek bálványaikat kezeikben tartva, a legizmosabb *) Lásd P. N. 563. számát. elefántra volt föltéve a nap arany bálványa, az emezai templomból előhozva, melyet kétszáz hófehér palástba öltözött boncz őrzött hosszú csillag alakú buzogányokkal, maga a főpap a bálvány mellett ült, hosszú fehér szakálla eltakarta a mellére hímzett arany napot. A gyalogság itt is csak a had söpredéke volt, hátul hagyva fedezetül, mely a sátorokat őrző, félmeztelen parittyás és kézisas csőcselék, melyet csak a zsákmány csalt a harczba. A keleti hősök nem jártak gyalog soha. Az ezredek közötti hézagokat a kürtösök foglalák el, csodás alakú, sárkányfejű hangszereikkel, fejekre egy-egy oroszlánbőr sörényes feje húzva. A palmyrai sereg úgy állt a rómaival szemben, mintegy óriási félhold, mely két érczszarvával amazt átölelni s ölelésével megfojtani fenyegeté. Az első kürthadd megszólalt. Aurelián egy emeltebb dombtetőre állt föl, honnan egész seregét beláthatá, mig Zenobia végtül végig nyargalt seregei előtt, lelke erejét öntve át azokba. Ezüst lánczszemekből fűzött pánczél fedé a déli hölgy termetét, vállain gyémántos oroszlánfejekben végződve, s karcsú derekán széles aranyövvel átszoritva, fekete hajfürtéi gömbölyű arany sisakja alá voltak felszoritva , melynek tetejét egy lángoló phoenix ékessté, óh annak könnyű volt meggyuladni szemei lángjától, orczája hevétől. A fehér paripa ágaskodva tánczolt királyi terhe alatt, mintha az által is magasabbra akarná őt emelni. A merre járt, a lelkesült hadak lázas örömkiáltása terjedt mindenfelé, oly csodás ellentétül a római sereg hideg, néma nyugalmával. A második kürtszóra előnyargaltak az ezredek hadnagyai s keleti szokásként egyedül állva ki a két had közötti síkra, hangos szóval fölhivák az ellenfél legjobb bajnokait lovagias párviadalra, bárminő fegyverrel. A néma ellenfél velitesei parittyákkal feleltek e fölhívásra, mire a hadnagyok visszanyargaltak dandáraik elé s az erre támadt zaj és nyilsüvöltés közöl csak Zenobia szavai hangzottak elő , a mint kardját kirántva, melynek csorbái sok harcz küzdelmeiről látszottak beszélni, seregeihez szónokolt. — Vitézek! Szabad rónák, hódíthatlan bérezek szülöttei ! A harcz napja megvirradt, az ellenség előttünk áll. — Ő lánczczal kínál bennünket, mi kínáljuk vissza karddal. — Nem első ellenség ez, a ki ellenünk jő, rohanjunk rá, hogy legyen utolsó. — Előttünk a dicsőség, hátunk mögött a gyalázat. — Előre! A trombiták, kürtök, tárogatók harsogása folytatta szavait, s a hadsereg dörgő orditása reszketni tanitá az egeket, egy kerek porfelleg támadt a nyargaló paripák robajában, a római sereg felé omolva, mintha a vihar hajtaná; belőle a kivont szablyák hánytak villámokat. Legelsőbb a két szárny csapott a római seregre; az illyr lovasság azon pillanatban össze volt törve a palmyrai alvezér Zabdas arab lovassága által. A nehéz harcszekercző szétrepeszte a pajzsokat, s a hosszú karcsú dárda kihányta a lovagokat nyergeikből , ezek vad futamodással rohantak a pusztának Zabdas által űzetve. A túlsó szárny numid lovassága nem várta be a rohamot, mielőtt a syriai csapatok összecsaphattak volna vele, hirtelen megfordult s szélesen kiterjedt sorban elkezde futni a nehéz pánczélos lovasság elől, maga után csalogatva azt a mocsáros lapályba s egyszer-egyszer összecsoportosulva visszatámadt reá, s mire az rendbeszedé magát, ismét odább vonult, keresztülkasul hordva azt a síkon, s kifárasztva, a nélkül, hogy harczba ereszkednék vele. Zenobia válogatott hada eddig egész súlyával csapott le a római sereg légióira. A germán légiók, mik legelői álltak, fogadták a roham első dühét. Mint a had Istenasszonya nyargalt legelöl a királyné maga, arcza elé tartott pajzszsal, a legio tribunját választva ki magának. Az egy nő által látva magát megtámadtatni, dühösen vágott hoszszú pallosával Zenobia felé. Az öblös pajzs nagyot kondult a csapás alatt, de a királyné karja meg nem hajolt tőle, s az ő csapása, mint a villám csapott le a tribün meretlen nyakára, halva rogyott az le, látni sem maradt ideje a csapást, nem hogy kikerülni. A germánok minden hősi védelme hasztalan volt e föltarthatlan roham ellen ; a kard éle eltompult az átjárhatlan pánczélokon. Soraik összebomlottak: itt ott látszott még egy-egy izmos herculesi alak maga körül csapkodva szeges buzogányával, s egyedül küzdve tömegek ellen, hosszú szőke haja repkedett a szélben, míg az is dárdáktól átfúrva elhúlt 8 összeg Budapest, jan. 26-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOKParts, jan. 22. — A renték leszállását (104 frankról 102 fr. és 50 cent-re , és 67 fr. 60 cent-ről 65 fr. 25 centre) a közel miniszterváltozásról keringő hírek fejtik meg. Paris, jan. 23. — A mai „Moniteur“ valósulását hozza a közel miniszter-változásról fölmerült híreknek. Az új minisztérium, amennyiben változások történtek, a következő urakból áll: Persigny belügyi , Maupas rendőri, Abbatucci igazságügyi, Bineau pénzügyi, Casablanca pedig állam-, azaz külügyi miniszterré neveztetett ki. A hivatalos lap továbbá egy decretumot közöl, mely által az Orleans család javainak a birtokosok javára egy év alatt leendő eladatása rendeltetik meg. A Lajos Fülöp által a családtagoknak tett adományozások megsemmisítvék s az álladalmi javakhoz csatoltatnak vissza. Az Orleans herczegnő özvegyi birtoka épségben marad. A felülmaradvány jótékony intézvényekre s a franczia becsületlegio rendének dotatiójára fog fordittatni. Páris, jan. 23.—A „Moniteur“ a confiscatios tényt, a néhai XVIII-dik Lajos király ő felsége által Napóleon javai ellen kibocsátott rendelettel indokolja. — 5 procent 103 frank; 3 pc. 66 fr. 50 cent. Hannovera, jan. 23. — A septemberi szerződvényt mindkét kamara elfogadta. Frankfurt, jan. 23. — A szövetséggyűlési tanácskozások folytatása az „Oberpostamst-Zeitung“ ban fog megjelenni, s a flotta-ügyre vonatkozó tudósításokkal kezdődni. Turin, jan. 20. — Ma a hivatalnokok fizetés-levonásaira vonatkozó törvényjavaslat volt a vitatkozás tárgya. A második czikk elfogadtatott, a többi czikk pedig a bizottmánynak adatott vissza átdolgozás végett. A Genuában eddig megjelent „Maga“ nevű ultrademokratai lap megszűnt. A követkamarában legközelebb a sajtótörvény jövend vitatkozás alá, mire az ülésszak be fog befejeztetni. A parlament februárban hivatik ismét össze. Az erre vonatkozó trónbeszéd hallomás szerint már kész. A kormány a Sz. Pál-társulat részéről emelt tiltakozás daczára is központi igazgatóságot és bizottmányokat állított fel, az ezen társulat által mostanig kezelt jótékonysági alapítványok ideiglenes igazgatására. Bertoldi, ismeretes democrat költész s a „Concordia“ előbbi dolgozó társa a conservativek csodálkozására az ország rendkívüli iskola-felügyelőjeül neveztetett ki. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. 26. A rendes párisi tudósítások, jan. 21-dikeig terjednek. Ezek szerint azon, s azelőtti napon igen járt hiregálisban, hogy a minisztérium kebelében egyenetlenség ütött ki, s a mérsékeltebb elem küzd a túlzóval, mely az elnököt rendkívüli lépésekre unszolja. Az egyenetlenséget különösen egy dolog idézte elő, mely egy idő óta fenforog az, t. i., hogy az Orléans család javai zár alá vettessenek. Hír szerint négy miniszter erélyesen ellenzette e rendszabályt, s lemondással fenyegetődzött, a minisztérium többi tagjai hajlandók voltak megegyezéseket adni e rendszabályhoz, sőt némelyek arra unszolták az elnököt. S úgy beszélték, hogy e rendelet az idősb Bourbonag javait is zár alá vetné. A Páriából, jan. 23-dikáról érkezett telegrafi tudósításból látjuk a dolog megoldását *), a minisztériumváltozást, s az Orléans-család javai iránt tett rendszabályokat illetőleg. A minisztériumba lépett új tagok személyessége következtében a kabinet most kizárólag bonapartistikusnak ismerendő. Ott van Persigny, Louis Napoleon elválhatlan bajtársa, Abatucci (nem tudni, az idősb e, vagy az ifjabb), s Casablanca születésére nézve mindkettő corsicai, s az Elyseenek házi barátjai, Maupass Bineau már azelőtt határozott bonapartisták. De a személy változáson kívül, az administration legmagasabb körében egyéb lényeges változás is történt ; a sokat emlegetett rendőri minisztérium csakugyan fölállíttatott; a Napóleon alatt létezett állodalmi minisztérium, melyet Marét viselt annak idejében , s melynek minden hivatalnokok alá valának rendelve, hasonlóképen visszaállíttatott. E lépésből az látszik, hogy az elnök határozottan eltaszítja magától a régi pártokat, különösen az orleanistákat, s épen nem lesz meglepő, ha Francziaország újjászületésének általa megkezdett nagy munkájában közelebbről új pályát kezd meg. A belügyminiszter körlevél alakjában egy utasítást bocsátott ki a hivatalnokokhoz, melyben meg van szabva, miképviseljék magukat a törvényhozó test tagjai bekövetkezendő választásainál. Ezen utasítás, legújabb tudósítások szerint, közönségesen igen föltűnt , mivel az elnöknek saját nézetei vannak benne kifejezve. A közönség nem részul vette, hogy abban a bureaukratiáról nem legkedvezőbb hangon van szó , s e hang annál meglepőbb vala , mivel senki sem hivé , hogy a hatalmas hivatalnoki kart is bá*) Lásd fentbb a telegrafi tudósítást, Páris, jan. 23. torkodnék megleczkézni. A hivatalnokok kizárása is a követválasztásokból köztetszésben részesül. Ellenben aggodalmakat ébresztett az utasításban a választási egyesületek ellen foglalt nem egyenes tilalom, mely által minden összebeszélés , és együtthatás lehetlenné tétetnék. Londonban a szőnyegen forgó tárgy mind csak a minisztérium állása, a francziáktóli félelem, s a munkafölfüggesztés. Egyébiránt semmi új részletek. Poroszországban a Kreuzzeitungnak a miniszterelnök ellen folytatott tollharcza, úgy látszik komolylyá kezd válni, eddig ez csak színlettnek tartatott, de a jan. 21-dik Vossische Zeitung reggeli lapja egy hivatalosnak hangzó czikket hozott, melyben az mondatik , miszerint azon kis párt, mely tagjait eddigelő a Manteuffel minisztérium legbiztosabb barátjaiul tüntette föl, belátta, hogy legalább „azon férfinak, ki a minisztérium élén áll, nincs kedve, magát eszközéül használtatni. Ennélfogva e párt nem is kívánja a Manteuffel-kabinet által eszközöltetni az alkotmány revisióját, hanem saját pártja által.“ — Erre a Kreuzzeitung szokott személyeskedő heves modorában felel, s vádolja a miniszterelnököt. E személykedésben folyó harcz mögött azonban komoly elvkérdés rejlik : a központosító bureaukratia, s a rendi elem közötti ellentét, úgy látszik, mind inkább közeledik az eldöntés stádiumához, melyben egyik, vagy másik oldal győzni fog. ANGLIA JELENE. IV. Anglia beléletének legjellemzőbb oldala: jogi, s igazságszolgáltatási viszonyai. Egy vén országban semmi sem bonyolul úgy összevissza, mint az igazságügy. Angliában századról századra halmozódvak törvények, határzatok, törvénymagyarázatok , azonfelül a társulatnak új meg új szövevényes érdekei fejlődtek ki az újabbkor haladásával; végre az eljárás formáinak oly tömkelegét hagymányozó a szopfos multidő, hogy minden körülmények a legegyszerűbb jogesetben is felette kétessé teszik még a szakértő ügyvédek prognoszicosát is, s napról napra nehezebben elérhetők is válnak a jogkereset eszközei; szóval, mint Johnston mondá, „a törvénykezés állapota ezonban a leggyakorlatibb zsarnokság.“ Három rettenetes sajátsága van az angol törvénykezésnek: a) Az eljárásnak az avatatlan, a szaknemértő közönség előtti érthetlensége. b) A kimenet kétes volta, bármily igazságos s egyszerű legyen az ügy erköcsi ítéletünk szerint. c) Bizonyos roppant perköltség. Az első onnan ered, mert egyetlen jogi okiratot sem ért meg a tanult ember sem, hogyha technikai szaktudománya nincs, még az ujabbkori parliamenti adták is, annyira tömvék műszavakkal, százados eredetű kitételekkel, s oly szébőséggel, s angol részletességgel szerkesztvék, hogy a közönség kilencz tizede előre lemond értelme kutatásáról. A kimenet kétes volta nemcsak a törvényhaás eredménye, hanem egyáltalán temérdek apró formalitás megtartásától, a bebizonyításnak technikai, s a per érdemével semmi viszonyban nem levő szabályairól van föltételezve ; úgy hogy a legértelmesb, s legkeresettebb ügyvédnek nem a törvénytudó, s szónoki tehetséggel kitűnő tartatik, hanem az ki, legügyesebb az apróskodó fogásokban, a formalitások használatában. — Igen sok mulatságos , sőt hihetlenséggel határos esetet mondhatnánk el, melyben az ítélet egészen törvényszerű — de a legegyenesebb igazsággal és józan észszel határozott ellentétben volt. Végre a perköltségek, mik előlegesen fizetendők , mindamellett, hogy a birák az állam által fényesen díjaztatnak, még az újonan alakított megyei bíróságoknál is, oly nagyok, hogy sokan inkább lemondanak jogigényükről, semhogy keresetet indítsanak. Várjon lehet-e a bajt, és mikép orvosolni? A közvélemény, s a szigorúbb megfontolás egyiránt hajlandó e lehetséget tagadni. Oly országban, melynek közjoga, s magánjoga, birtokviszonyai, érdekeinek ezerféle szövevénye mind fokonkénti történeti fejleménynek, múlt századokban gyökereznek, a codificatio vagy phisikai lehetlenség, vagy erkölcsi veszély ! — Ez a társalom azon bajainak egyike, mely vele fejlődik, nőttével — nő, s végre úgy összekuszálódik a társalom törzsével, s ágaival, egész lényével, úgy összezavarodik, miszerint tisztázása, megválogatása lehetlen a nélkül, hogy magát az államot közelről ne érintenék; — ily bajok — nagy mértékben — örökösek. Ily körülmények közt azon osztály, mely hivatásánál fogva jogügyekben tanácsot ad, s a bíróság előtt szószóló szerepet játszik, igen fontos osztály a társadalomban, s az előadottakban némileg okadatolva van, miért emelkednek ez osztály tagjai Angliában a legmagasb polgári palczokra, kormányhatalomra , s ez által örökölhető nemesség, kiváltságok, vagy legalább roppant nagy birtokába? Egyébiránt e tekintetben is többoldalú sülyedés vehető észre. 30—40 év előtt még régi szokás szerint a legfényebb családok ifjabb tagjai az ügyvédi pályát csupa becsületből, s nem élhetés és nyerészkedés vágyából, választók , mint a mely legdíszesebb ösvénynek látszott kitünés, s kormányhivatalok, népszerűség, s országos befolyás elérhetésére. Hétfő, jan. 26-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban, jelen Teljesszámú példányokkal még folyvást szolgálhatunk.