Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)

1852-02-21 / 586. szám

i] t I 1 TARTAL09 Telegrafi tudósítások. Páris. (Kijelölések. A mérsékleti köztársaságiak. A császárság visszaállítására kilátások. Az elnök kato­nai udvara. Az angol lapok fecsegése. Morny. Négy író kitüntetése.) Lapszemle. Hivatalos. (Kinevezések.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Kolozsvár. Nyilatkozat. Békés­ Csaba. Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Francziaország. (Páris, febr. 15.) Nagybritannia. (London : Granville és Palmerston politikája közti párhuzam a Times után. Vegyesek.) Németország. (Berlin : Neu Pr. Zig. Kassel. Keller megszökött. Kopenhága. A kormány átvétele. Ham­burg : az osztrák sereg elvonulása megkezdve.) H­e­l­v­é­t­i­a. (Bern.) Dánia. (Kopenhága.) Belgium. (Brüssel.) Olaszország. (Genua.) Spanyolország. (Madrid.) Legújabb Posta. (Berlin. Páris. Brüssel. London. Madrid.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti szinház. — Börze. — Dunaviz­­állás.) Műtér. (Montalembert fölvétele a franczia akadémiába.) , l­ Budapest, febr. 21-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­A „Magyar Hirlapu­hoz következő távirati magánsürgöny érkezett: Páris , febr. 18. A sajtótörvény meg­jelent. A hírlapok, időszaki írások kiadásához a tulajdonosok , szerkesztőket illetőleg, minden egyénváltozáskor felhatalmazás kívántatik. A cautio Páris, Lyon és nagyobb városokban 50,000 franc, kisebb városokban ez öszszegnek fele. Idegen hírlapokra 6 vagy 3 centimé bé­lyeg van róva. Temérdek büntetőhatározmány. Fogság, pénzbírság. Két elitéltetés két év alatt elég a hírlap elnyomathatására. 1852- harmadik évi folyam ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten. Évnegyedre 5 f.— k.p.­­ Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Félévre 10 „ „ „ Évnegyedre 4 „— „ „ A havi előfizetés, mint a „... 0 számonkinti eladás is Felévre ’ 8” ” ” megszűnt. Egyes szám PESTI MPLO. Szerkesztési iroda: Ori­ntcza 8. sz. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ntéz a Laffert ház 8. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetien levél visszautasittatik. Szombat, febr. 21-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­ígtatási s 10 pe­ktnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Ma­gánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hi­vatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Páris , febr. 15.­­ A kormány még most is a törvényhozó test tagjainak kijelölésével foglalkozik, s mint látszik, nem kevés gondot ad, hogy a profanusok kizárassa­nak. De ha másfelől tekintetbe veszszük az ellenzék­nek mintegy önkéntes visszavonulását, azt kell hin­nünk , hogy már czélt ért, s az egész törvényhozó gyűlés, kevés kivétellel, a napóleoni politika párt­­híveiből álland. A legitimisták és orleanisták közöl említenek néhányat, kik szerencsét akarnak próbálni, de, úgy látszik, kevés kilátásuk lehet; tán többel bírhatnának a mérsékleti köztársaságiak , de ezek a Combattre la retrait mellett vannak, s mint Lamar­tine, Toqueville, nyíltan visszavonulnak. Lamar­­tine-tól ezért politikai barátai zúgolódnak, s Fran­­cisque Bouvet levélben fejezte ki Lamartine vissza­lépésévek­ elégedetlenségét. A többek közt így fe­jezte ki magát: visszavonulni annyit tesz , mint ki­költözni , kiköltözni pedig annyi, mint az országot rész befolyásoknak dobni oda, mi ismét annyit tesz, mint fölhívást tenni a forradalomra. Magasb szem­pontból véve, a visszavonulás az általános szava­zat hallgatag tagadását foglalja magában, a köztár­saság főalapjának tagadását. Bouvet, Lamartine­­nal együtt még most is a köztársaság felől álmodoz­­nak , s oly jellemű emberek , hogy híven szolgál­nak , ha az isteni gondviselés azt jó­szántából szá­mukra föntartaná, aztán a franczia nép is valami nagy hajlamot és ragaszkodást tanúsítana iránta, mi különben jelenleg távolabb van, mint valaha. Fran­­cziaországnak a consulság sem megállapodó stádi­uma ; azt hiszszük, hogy nem sokára, maga a nép egy nagyobb biztosítékot nyújtó állapot­, tudniillik a császárságra fog, az általános szavazatot használva, szavazni. Az elnök különben minden készületet megtett ezen lépésre , udvarát már is császárilag rendezi. A ka­tonai ház, mint a Constitutionnel jelenti, így van alakulva : hadsegédek : Roquet, osztályos tábornok ; Canrobert, De Goyon, De Cotte, De Montebello dandárvezérek; Espinasse, De Lourmel, Edgar Ney, De Béville, Vaudrey ezredesek; Fleury alez­redes. Canrobert tábornokról, ki egy leyális derék katona, megjegyzendő , hogy a minap lemondását beadta, de el nem fogadtatott. Ő unokája Marbot tábornoknak, s az elnök által különösen becsültetik. A minap reggel istállójában egyikét találta azon szép arab­ lovaknak, melyeket a török szultán kül­dött volt a köztársaság elnöke számára. Mint mondom tehát, a ház már is császári szint mutat, s nem sok időt jósolunk neki, hogy a nép csakugyan kérvényezni fogja a császárság vissza­állítását. Mint a revisio alkalmával, úgy fog ezen kérdéssel is történni. A Chatillon-surl­ingi polgár­­mester már megkezdte egy a senatushoz intézett, s tán önök előtt is ismeretes kérvénynyel. *) A salonokban már is bon mot-kal beszélnek a csá­szárság felől. Hogy a herczeg-elnök magát császárrá fogja proclamáltatni, jele az, hogy képe már a pén­zeken ott áll. íme a császár a pénzen ott áll. íme a császár a pénzen, tehát nem fog késni, hogy végké­pen is az legyen. A Patrie és a Moniteur sorompóba lépnek az an­gol lapok ellen, melyek német csacskasággal mindent ráfognak az elnökre, a­nélkül, hogy a dologból va­lami igaz volna. A Patrie, nevezetesen a Times és Morning­ Chronicle ellen kel ki, melyek a legvadabb híreket szokták közölni. A Moniteur hasonlag a Ti­­mesre támad, megc­áfolván , hogy Angliában lova­kat szednének a kormány ügynökei a franczia lovas­ság számára, Francziaországban eleget tenyésztvén. Mornynak a minisztériumban­ kilépését még min­dig az Orleans-család ellen hozott szigorú rendszabá­lyoknak tulajdonítják, s ha Morny visszalépne a minisztériumba , azt hiszik , hogy ezen szigorú rend­szabályok is némileg könnyittetnének. Az okoskodás *) L. tegnapi francziaországi rovatunkat. S­z­e­r­k. ily menettel bir: „Morny azért lépett ki, mert a ren­deleteket rászalta; ha visszatér, az a jele, hogy a rendeletek eltörültetni fognak.“ Ez ugyan logikának megjár, de hogy azért politikai igazsággal bírna, nagyon kétségbevonható, sőt azt mondják, hogy akkor is, midőn kilépett, az elnökkel legjobb egyet­értésben lett volna, s így szólott volna hozzá : „Én fölfogom ön lemondását, önnek ezt kellett tennie , de ön azért velünk van.“ A Moniteur különben megc­áfolja a miniszteri módosítás valóságát. A Courrier du Havre jelenti, hogy négy szó fog­na közelebbről a becsületrend tagjává neveztetni : Anselme, La Guéronniére, Louis Veuillot és Lubis. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. Gr. BONTAIEHBERT FÖLVÉTELE A FRANCZIA AKADÉMIÁBA. (Az Indépendence helge után.) Páris, febr. 5. Szivemből óhajtom, hogy ez volt legyen az aka­démiának utolsó ülése, melyben nagyravágyás és po­litikai sziveskedés bitorolja az igazi franczia tudomá­nyosság helyét. Úgy is már helyre van állítva politi­kai férfiak számára a senatus. Nagyon is ideje tehát, hogy ezen tudományos pairség, mely Institut-nek neveztetik, kizárólag oly férfiaknak tartassák fenn, kik irodalmi műveik által nyertek európai hírnevet. Malé, Pasquier, de Noailles, de Ségur, de Montalem­bert s még mások, oly osztályhoz tartozók, mely bir­tokában van mindennek, mi gazdagít, s mi megtisz­telő — mely t. i. bírja a követi helyeket, főispánsá­­gokat, az államtanácsot, a magas bírói állomásokat, a követségeket, tárczákat, a nagy rendkereszteket — ismétlem , ezen urak talán nem lesznek oly utalko­­dottak, hogy a negyven karszékbe ne hívjanak meg , más mint különös irodalmi becseset nem bíró, s egyéb­iránt is már mindennel elhalmozott férfiakat, kik fél­tékenyek lévén a működő parlamentre, a Mazarin palotába hívták meg egymást, bosszúságból, hogy a Luxemburg palota ajtai zárva vannak. Az igazi író­kat pedig álnokul buzdították oly látogatások téte­lére, melyekről előre meg volt állítva, hogy eredmény nélkül fognak maradni, melyek azonban arra szol­gáltak, hogy írói jelöltségek által fentartsák a varázst, mit a választások mindannyiszor meghazudtoltak. Meg fog-e valahára szűnni a dolgok ezen igazságta­lan, visszaélésekkel teljes, sértő állapotra, s várjon megérjük-e még, hogy Berryer, például, ki bár nagy szónok, de nem nagy szó , elnyerje Ponsard ellen St- Priest örökségét ? vagy Dupatyt székében Lindhére kövesse Musset Alfred rovására, ki hét-nyolcz év óta állandón föllép jelöltül, s kinek ugyanezen idő óta állandón elébe tesznek herczegeket, vagy latin iro­dalmi tanárokat ? Térjünk át a fölvételre. S előbb vessünk oda né­hány szót a gyűlés külső kinézéséről. Az Institut kerek nagy teremében mintegy négy­száz s néhány szék van, s több mint hétszáz jegy osztatott ki. E helyek több mint három hónap óta oly hő kívánságok tárgyai voltak, hogy azok, kik e he­lyekkel rendelkeztek, azt sem tudták, hol áll fejek, s kinek adjanak jegyet. Az utolsó napokban oly dühös, hihetlen volt a jegyhajhászás, hogy Villemaint őrültté tehette volna. Egy orosz kétszázötven franccal fize­tett meg egy helyet, melyet nagy unszolással csikar­tak ki Patintól, ki azt hitte, ajándékot csinál. Több más helyeket könnyűszerrel el lehet­ adni öt hat louisd'orért. Ez alkalommal bátor vagyok egy megjegyzést tenni, mely tudom nyakamra hozza a születési s hódítási jog minden kiváltságosait. E megjegyzés már gyakrabban fölmerült elmém­ben az értelmiségnek sok más ünnepélyei, irodalmi művek első előadása, zenedei ünnepélyes hangver­senyek , egyéb testületek ünnepélyes ülései, stb. al­kalmával. S ez nem más, mint a helyeknek méltatlanok ál­tali bitorlása... Szóljunk ma csak az Institutről. Itt, minden helyet eltöltenek a hitvesek, nőtest­vérek , sógorasszonyok , anyák, anyósok, unokahú­gok , nagynénék, s a ház barátnői. Az invasioban részt vesznek fiatal lyceumi tanulók is, kik most ta­nulják , hogy rosa annyit tesz: rózsa , s a szónokok­nak oly tapsokat nyújtanak, melyek jöhetnének il­­letőbb kezekből. Lássuk, a mi harmincznyolcz vagy h­arminczkilencz halhatatlanaink nem oszth­atnák-e ki egy kissé, e nagy ülések viszhangjára nézve hasz­nosabb módon azon jegyeket, melyekkel rendelkez­nek ? Mit csinál itt önnek egy kissé süket nagynén­je. .. köhög , s csak ez akadályozza, hogy el ne aludjék? Önnek fiatal unokahúga nem jobban sze­retne a tuileriák kertjében a napfényen szaladgálni, mint­sem Droz dicséretei fölött ásítozni ? S ön nejé­nek vidéki bácsikája viseltetik-e valódi érdekkel ezen academia iránt, melynek nem tagja Paul de Kock, az ő kedvencz írója ? S azért bátorkodom fölszólalni e sajnos visszaélé­sek ellen, mivel az Institut ülési teremének 400 úgy­nevezett nyilvános széke nagyobb részint ily módon van elfoglalva. Míg a Mazarin palota bejárása egé­szen el volt borítva tudósokkal, tudományos férfiak­kal , művészekkel, politikusokkal, diplomatákkal, kik itt a Szajna partján úgy bolyongtak, mint a Styx vizénél a vigasztalan lélekárnyak ; benn egy tuczat kis leányt láttam, kik babáikra gondoltak; vénasszonyokat, s szendergőket, kik többet bajlód­­tak az órakötelesével, mintsem MentalPanhpiMa­tával! S minthogy az Institutban szerencsétlenségre nem adnak ellenj­egy­eket, megtörtént, hogy azok, kik őszinteségökben s türelmükben, erejükből ki­fogyván, távoztak, nem engedhették át helyüket egy értelmes hallgatónak. Mindez oda megy ki, hogy itt nem elég, mint a színházban, pénzzel bírni, s an­nak erejével elkapkodni a helyeket, hanem jó lenne, hogy okos szabályzat által, volna gondoskodva ezen ülések hallgatósága egybealkotásáról, hogy a csa­ládi hiúságok s sziveskedések fölött elsőséget nyer­jenek azon egyének s osztályok , melyeknek jelenléte valóban tiszteletesekké tenné a tapsokat; óhajtandó lenne ez mindnyájok s különösen az academia érde­kében , melyről igy másnap négy­száz hang szólana valódi s eredmény dús tekintélylyel. De térjünk vissza az ülésre. Dél óta minden hely el volt foglalva. Két óra óta várakoztak. Az alatt a közönség egymást szemlélte, vizsgálta, szemüvegen át, s a nélkül, s a tömeg sü­­rűdik; a szolgálattevő ajtónállók az asszonyságokat helyökre kisérik... Eszembe jut, hogy az Institut ajtónállói állomása apáról fiúra több nemzedék óta mindig a Pingard családban szállíttatik át örökség gyanánt; a Pingardok tanúi voltak a már többé nem létező halhatatlanok minden jelenlegi örökösei föl­vételének. A hallgatóság között átalában igen kevés hírneves embert veszek észre; itt-ott látok néhány megbukott nagyságokhoz kötött neveket. Delessert-t, s Sylvain Dumont, Lajos Fülöpnek két magas állású volt hi­vatalnokát; a derék Baudin admirált, gr. Lam­boissié­­ret. Az irodalom, köréből, Ponsardot, ki Ancelotnet vezette; Rollet, a bírálat egyik nagy mesterét; HO­­ LAPSZEMLE. A Magy. Hírlap (febr. 21. sz.) sem hoz vezérczik­­ket. Berlini levele a porosz miniszterelnök és a ber­lini polgármester közti súrlódásról szól. Az Értesítő (febr. 19. sz.) három régebb megkez­dett czikkét folytatja, s egy negyediket kezd meg „Irodalmi levelek I.“ czím alatt. E levél a drámabí­­ráló választmány eltöröltetése okát nem a színház­nál, hanem az íróknál keresi, kik önmagukat isolálták a színpad érdekétől akkor, midőn azon elvet fogadák el, mi­kép a drámában a színi hatás nem valódi kel­lék. Indítványa tehát oda megy ki: vagy új elvek és új választmány, vagy régi elv mellett csak színész legyen a bíráló. A Hölgyfutár (febr. 20. sz.) hosszas novellái után a novellák azon zsebbeli fajából hoz, melyek a régi Athenaeumban „Franczia novellák“ ez. alatt oly ka­pósak valának. Czím­e „Halott menyasszony,“ szer­zője gr. Lázár Kálmán. A könnyű menetű kis mű, annyi nehézkes darab után, mint ködfátyolkép lebeg el szemeink előtt. A Presse (febr. 19. sz.) a vaspályák építése, s különösen az északi vaspálya terveiről értekezik. A kereskedelmi minisztérium azon határozatából, mi­szerint ezen pályavonal Bochnia felé tovább építését részvényeseknek engedi , mintegy kilátja mondatni a kormány azon elvét, hogy a birodalom minden vaspá­lyáját magához váltani nem akarja; következőleg úgy látja, hogy Ausztria közép­rendszert akar fölál­lítani az angol és belga rendszer között, vagyis, sem azt nem akarja, hogy a vaspályákat kezéből merőbe kibocsássa, mint az angol, sem azt, hogy egészen kezébe öszpontosítsa, mint a belga kormány. A Lloyd (febr. 19. sz.) nem hoz vezérczikket. Tár­­czájában folytatja szép értekezését az angol kék­­harisnyás nőkről. Szerinte e században, hol a nők annyi tért fölfogtak a férfiak eddigi foglalkozása kö­réből , az angol nők mennek elől. Az angol megkí­vánja hölgyeitől, hogy ne csak regényeket, de tudo­mányos könyveket is olvassanak; innen az angol höl­gyeket férjeik nemcsak szeretik, hanem egyszersmind tisztelik. Ily elvek után kezdi sorolni az írónők sorát, kik között többen egész halom­ könyvet írtak. Az Ost-Deutsche Post (febr. 19. sz.) borult kedély­­lyel sejteti mintegy, hogy a német flottából bajosan lesz valami. Elm­ondja, hogy Poroszország ez ügy­ben visszavonja magát. Sajnálja, hogy Németország már soha se akar magának egy flottát, mely keres­kedelmét a tengereken biztosítsa; fölhozza, hogy még e jelen század másod tizede vége felé is az északi tengeren megjelent tengeri rablókat az ango­loknak kell e elűzni; s kérdi: azt hiszik-e,­ hogy ilyesmire soha se lesz szükség ? Mindent szeretne el­mondani , mi nemzetét az ügy mellett lelkesítené. A Wanderer (febr. 19. sz.) az olasz viszonyok bonyolultsága felett elmélkedik. Szeretné, hogy Ro­mát hagyná valahára már oda a franczia sereg, de míg Sardinia terjeszkedő politikájáról föl nem mond, az nem lehet. Szeretné, hogy helyreállana már va­lahára az olasz tartományok közti harmónia, hogy azután az olasz fejdelmek Ausztria befolyása alatt egy szövetséget köthetnének. De Palmerston biztató politikája a kedélyeket ott még mind izgásban tartja, s még az is baj, hogy, mit Metternich herczeg jónak látott, ezen kis státusok egyesítését, Franczia­ország és Anglia nem pártolja. HIVATALOS. A cs. k. közoktatási minisztérium a jogi osztályú államvizsgálati bizottmányhoz Karvassy Ágoston cs­­k. egyetemi tanárt, s egyetértésben a cs. k. igazságügy­­minisztériummal kerületi főispánsági tanácsos Fogaras­­sy János és Szabó Imre, továbbá, megyei törvényszéki ülnök Csacskó Imrét vizsgálati biztosokká 185­2 év tartása idejére kinevezte.*“ FŐVÁROSI ÉLET. —­ Bécsi lapok szerint Albrecht főherczeg ő C3. kir. fensége a jövő hó első napjaiban fog visszatérni Budára, mikor is a kormányzást egészen átveendi; e tény, fontosságához illő különös ünnepély által fog emeltetni. — Nemzeti színházunknál erősen készülnek né­mely operai újdonságokra. Adni is fogják azok közül egyiket vagy másikat nemsokára, mely „nemsokára“ kifejezést úgy kell érteni, hogy „igen sokára.“ Ezen újdonságok közé tartozik „Torquato Tasso“és „Afa­­nazia.“ Drámai újdonságok tanulásáról nem beszél a hír. Shakespearenek „Athénés Timon “-át egy év óta tanulják és készülgetnek színpadra hozni, alkal­masint készen lesznek vele két esztendő múlva. — A 20—26 éves ifjak összei­atása e városrész­ben elvégződött a nélkül, hogy valaki az összehratást házasság által igyekezett volna kikerülni. — A vaspálya-udvaron ismét szerencsétlenség történt e napokban. Egy napszámos oly veszélyes sérülést kapott mellén, hogy fölgyógyulásához kevés a remény.­­ A budapesti lánczhíd folyó évi január hónapi jövedelme következő : gyalogok fizettek 7,808 ft 20 krt; különféle szekerek, teherszállítások stb. 6068 ft 54 kr; szarvas­marhákért 148 ft 30 kr; kisebb bar­mokért 59 ft 26 kr ; különböző italok , fogadékok 1134 ft 25 kr; különböző : 258 ft 45 kr. összesen: 15,478 ft. 20 kr. Tehát 1312 ft 32 krral kevesebb, mint a múlt évi januárhóban; 1631 ft 36 krral ke­vesebb, mint 1850-diki januárban. A lánczhíd meg­nyitása ótai összes bevétel I. évi január 31-éig tesz 604,965 ft 16 krt. E szerint e 802 napi időszak alatt átmetszőleges napi bevétel 754 ft 19 kr.­­ A bölcsöde annyira el van már látva a szükséges bútorzattal, gyermeköltönyökkel, fehérneműekkel

Next