Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)

1852-02-25 / 589. szám

1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p.j Egy hónapra 1 ft 30 kr p. félévre ,„1^ ” ” ”! Évnegyedre 4 „ — „ ,, A havi előfizetés, mint a 1..... ’ számonkinti eladás is H,évre / 8 »“ megszűnt.­­ Egyes szám. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittalik. 589 Szerda, febr. 25-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számíttatik. A be­iktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Ma­gánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hi­vatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. VARTALGI. T­elegrafi tudósítások. B­é­c­s. (Német vámegység kérdése. A Kreuzzeitung és Fr. C. P. A. Ztg. A lipcsei egyetem. Az angol had­erő szaporítása. Helvétia semlegessége.) Lapszemle. Hivatalos. (Iparegyesület.) Fő­városi élet. Vidéki élet. (Szamosújvár.) Francziaország. (Az új sajtótörvény benyomása.) Nagybritannia. (London.) Németország. (Berlin : kamarai ülés. Weimar : or­szággyűlés befejezve. Braunschweig : országgyűlés megnyitása. Frankfurt: flotta-ügy.) Helvétia. (Bern : politikai állás és helyzetrajz.) Portugállia. Kelet- és nyugatindia. (Bombay.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti színház. — Dunavízállás.) M­a­t­á­r. (Montalembert fölvétele a franczia akadémiába.) Budapest, febr. 25-én TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Tegnap a „Magyar N­irlap“-hoz következő távirati magán­sürgönyök érkeztek. London , február 23. —­ Következő miniszteri combinatio kering: Stanley elnök, Canning vagy Malmesbury külügy; kabineti tagok: lord Hardwicke, by Northumberland , Israeli, lord Singen , Walpole, Páris, február 23. — Madridból érkezett hírek szerint a királyné az Attocha-egyházat a nép lelke­sült örömm­adásai közt meglátogató. — febr. 21. — Becker volt­ megyefőnök, ki az orléansi javakra vonatkozó lefoglalási rendelet ellen iratokat terjesztett, a kormány parancsára elfogatott. Turin, febr. 19. — Az uj parliamenti ülésszak márt. 1-jén fog megnyittatni. Az „Armonia“ szerint Deforesta végkép kilép a minisztériumból. Ma folyt a senatusban a sz. Pál társulat ügyében az első vitat­kozás. Cassagneto az ügyet a tö­vényszékek elé kívánja hozatni; szerinte, az illető miniszteri rende­let az intézet törvényszerűségét és önkormányzási jogát sértette. A belügyminiszter ez állítás ellen sorompóba lép. A vitatkozás holnapra napoltatik el, hogy porosz-ellenes, s a porosz kormányt, érthető­­leg fölbíztató ily hazaellenes lap kitiltására — vár­jon nem- e sokkal nagyobb joggal volna épen ezen keresztes vitéz Ausztriából kitiltandó, mint Ausztria­­ellenes, gyűlöletes invectivákkal, gyanúsításokkal telt, Ausztria hitele tekintélyének, állására irányo­zott s a többi! — Ki bánná meg jobban az elkez­dett repressaliákat — — ha végre oda jutnánk, hogy minden lapot saját szerkesztőin kívül egyéb nem olvashatná. — Egy, minket közelebbről érdeklő ügy döntetett el legközelebb a belügyminisztérium­ban : a hazánkban századok óta szokásos német egyetemek látogatása ezután, különösen Lipcsébe, nem fog korlátoltatni, s az oda kivánkozók útleve­leinek kiadása a helytartótanács köréhez tartozana.— Rüssel­fordnak a haderő szaporítása iránti hivatalos nyilatkozatai némi meglepetést idéztek itt elő, annál­­inkább, minél kevesebb lesz napról napra a valódi aggály bármely oldalróli támadásról; — különösen föltűnő is az, hogy midőn a continens óhajtott s nagy nehezen kiküzdött nyugalmát végre élvezhetni véli — akkor az eddig nyugodt Anglia háborgatja csata­zajával a szunyadni készülőket. — Minap érintem egy tekintélyes angol közlöny után combinálgatva, a kisebb státusok, köztük Schweicz függetlensége, s neutralitására irányzó törekvéseket Angol s Porosz részről, mióta hire szállong, miszerint az éjszaki ha­talmak nemcsak a szökevények iránt, hanem az 1848- ban módosított alkotmánynak visszamódosítása iránt is erélyes követelésekkel állnak elő, azon szövetke­zés valószínűvé válik. És e szerint a súlyegyént biztosító hatalmak körülbelül egymást paralisálják — jobbra balras mulékony, s alkalomszerű szövet­kezések által lehetlenítve valamely nagyobbszerű lépést — mert végre az összeütközés félelme minde­nek fölött áll. — Jövő hó 2-án kezdi meg Schulhof zongoravirtuóz, ki a pestieknél is kedves emlékben él, hangversenyeit. Bécs , febr. 22. A vámegység kérdése hírlapok hasábjaiból köny­vekbe kezd átmenni. „Preussen und die Deutsch- Oesterreichische Zolleinigungsfrage“ czim alatt je­lent meg legközelebb Frankfurtban egy eléggé részre­­hajlatlan szellemű, s avatott kézből került mű, mely a kérdésnek mind politikai, mind gazdászati oldalait kimeríti. — Az „új porosz lap“ minap szokott dra­­sticus modorával az O. P. A. Zig szemére veté — A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. Gr. MONTALEMBERT FÖLVÉTELE A FRANCZIA AKADÉMIÁBA. (Az Indépendence helge után.) Montalembert beszéde. Folytatás. *) Minthogy a forradalom nem az országgyűlés egy­­behívásával kezdődött, hanem azzal, hogy ez kezet tett minden hatalomra, Droz e gyűlés ellen fordul: megmutatja , hogy hűtőjén volt küldőitől nyert min­den megbízásaihoz, mintegy szántszándékkal félreis­mert minden alkalmat a közszellem megnyugtatására, a kedélyek kiengesztelésére, az ország kibékítésére, s cselekedett jó helyett roszat, ok nélkül, minden meg­állható mentség, sőt ürügy nélkül. A hangnak, melyen ir, mérsékeltsége, következte­téseinek szigorú részrehajlatlansága, a törvényes sza­badság és haladás iránti lángoló lelkesedése , mindez könyvét rettentő vádirattá teszi e híres gyűlés ellen. Méltán van annyira rajta azon hibákon, melyeket pályája első havai, hetei alatt követett el, akkor, mikor még oly könnyű lett volna a forradalmat mér­séklése által vezetni. A forradalom betegségében, inkább, mint bármely más társadalmi betegségnél, mindenekfölött a baj első jeleit szükség kiismerni, s azok ellen küzdeni. Ebből lehet haszonra fordítható tanulságot meritni, s egyébből nem. Senkinek sincs *) Lásd P. N. 588. számát, itt szüksége lelkét azon túlságos ragadtatástól óvni, mely a convent gyalázatosságait szülte. Az 1793-ks gonosz tettek újra megszülethetnek ugyan, s azoknak talán áldozatai lennénk , de soha bűntársai. De ki az közöttünk, ki valaha magában vagy másban föl ne találta, meg ne ítélte, ne roszalta volna azon csaló­dásokat s tévelyeket, melyek az alkotmányozó gyű­lést érvénybe buktaták ? Ne képzeljék egyébiránt uraim, hogy azon gyászos tapasztalás, mely hiányzott az 1789-ki férfiaknak, s melyet mi, oly fájdalmak árán szereztünk meg, a nélkül ugyan hogy általa sokkal okosabbakká váltunk volna, hogy, mondom, e tapasztalás engem érzéketlenné tesz mindaz iránt, mi amaz emlékezetes korszak becsüle­tes és nemeslelkű fiait izgalomban tartotta. Ki nem fogja fel, s ki nem bámulja ama roppant lelkesedést a közjó iránt? Ki nem érezte Francziaország újjá­születésének , ősi szelleme átifjításának, türhetlen visszaélések örök eltörlésének szép reményét ? Ki ne fogná fel, mennyire igazságos és szükséges volt a polgárság ama fölemelkedése , melyet Francziaország egész múltja előkészíte s igazolt ? Ne vádoljuk az igazság s szent szabadság eme barátai nagylelkű föl­­lengéseit , kiknek szenvedéseit s óhajtásait Droz oly nemesen tolmácsolta. De legyünk engesztelhetlenek azok iránt, kik legfőbb törvénynyé tevék gőgjöket s hiúságukat, kik a gondviselés törvényei helyébe az őrjöngésbe esett emberi ész tévelygéseit akarták ál­­litni, kik ettől kezdve a józan gondolkodásunkat elide­­genítették a politikai gyűléseknek néha oly dicső s hasznos kormányától, túlozva ennek minden veszé­lyeit. S mi itt kérdésen kívül a legnagyobb veszede­lem? Az, hogy meggyengíttetik a felelősség érzete az által, hogy megosztatik. Mert ekkor az ember ha­talmasnak érzi magát, mint egy fejedelem, s kicsiny­nek, mint egy munkás. Jogot merít innen magának, mindent csinálni, vagy mindent rontani, s aztán a katastropha után elenyészni a sokaságban. Minden egyesülni látszik akkor, hogy igazolja né­melyeknek hevét, másoknak bizalmát, mindenkinek várakozását. Minden mellettök volt. Először is a ki­rály ; azon király, ki, Mirabeau szerint legkevésbbé érdemlé meg azon szerencsétlenségeket, melyek őt személyesen érték; oly király, minőt a trónon nem látónak ülni Sz. Lajos óta; ki fiatal, feddhetlen életű, a közboldogságért lángoló, s épen nem volt tehetség nélküli, ki az éljen a király! kiáltásokra ezzel felelt: éljen népem !, s kinek hiányai, s ezek közt a legna­­gyobbik, gyengesége, sem származtak egyébből, mint azon túlságos félelméből, nehogy sértse a közvé­leményt. Ott volt aztán minden becsületes ember egyhangú egyetértése a régi kormányrendszer visszaélései ellen. Mindenrendű utasítások majdnem egybehangzók vol­tak e pont fölött. Nem volt hasznos reform, mely ne lett volna előrelátva s kívánva. Az egész Franczia­ország óhajtása, kiáltása, ellenállhatlan akarata volt. Mindenki el volt tökélve vagy szánva arra , kivévén néhány erőtlen udvaronczőt, s néhány befolyás nél­küli tisztviselőt. E pont fölött Maury, Cazales s Bou­­illé épen úgy gondolkozott, mint Lafayette s Mira­beau. Azon mesterkélt egyenlőtlenségek, melyek sér­ték a legigazságosabb önszeretetet, s a legszeré­nyebb dicsvágyat; az elavult szokásokban gyökere­zett gyermekes lenézések, a megvetésnek azon zuha­­tagjai, melyek rangról rangra hullottak, s a harmadik renden meg nem állapodtak, mint igen helyesen jegyzi­­ meg Droz : mindezek fölött el vola törve a t­áb­ra, s mindennek örökre el kell t enyészni. A törvény előtti egyenlőség, minden igazságtalan vagy sértő kiváltság eltörlése, az adó egyenlő fölosz­tása , személyes szabadság, vallásfelekezeti szabad­ság, a szerzetes­rendek s az egyházi szervezet reformja, a két hatalom által egyetértve eszközlendő : mindez szívébe volt vésve XVI-dik Lajosnak, mint minden alattvalójának, és semmi oldalról sem talált volna komoly ellenállásra. Mert természetes következménye volt Francziaország közerkölcsének, eszméinek, sőt hisztériájának. Nem volt szükség, hogy a rangok kü­lönbsége vérözönbe fulasztassék, s a lelkiismereti sza­badság a leggyűlöletesebb üldözés által igtattassék be oly országban, mely büszke volt arra, hogy már azelőtt kormányoztatok oly protestánsok által, mint Sully s Necker, s oly népfiak által, mint Suger s Colbert. S meg volt még azon nem remélt szerencse, hogy találkozott mérsékelt s rettenthetlen hazafiak, valódi politikai szellemmel biró férfiak oly csoportja, kik egyaránt jelesek voltak a szószéken s tanácsban, s kik keblükben hordozták Francziaország minden jóra való ösztöneit: Mounier­s Lally , Clermont-Tonnerre s Liancourt, Virieu­s Malouet. Droz kedvvel mulat e válogatott derék hazafiak törekvésein, kiknek csak egy hibájok volt: hogy igen hamar elcsüggedtek. E férfiak világosan akarták mindazt, mit Francziaország akart, s mire szüksége volt, mérsékelt kormányt, ha­talmas királyságot, független patriciatust, melybe mindenrendű érdem fölvergődhessék, törvényes hatá­rok közt maradó s ideigtartó gyűlést; egy minden lényeges alapjait azon kormányrendszernek, melyet 1814-ben kaptunk, s mely alatt Francziaország har­­mincznégy éven olly szabadságot, jóllétet s nyugal­mat élveze, melynek mása hisztériánkban nincs, s melyet csak azután tudott becsülni, miután elvesztette. S ha Francziaország mindjárt akkor nem érhető el e tartós és tiszta szabadságot, ha arra jön kárhoztatva, hogy a régi kormányrendszer visszaélései s igazsá­g­­talanságai helyett annyi csalódást s annyi gonosz tet­tet érjen meg, kit kell okozni helyrehozásán szeren­csétlenségért ? Mondjuk ki bátran Drozzal: az alkot­­mányozó gyűlést. Tartsuk számban, mint ő,a több tagjainak jó szándékait, de ne akarjuk elleplezni vagy mentegetni vakságát s gőgjét. Mert ferde irányt adott a közéhajtások természetes LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (febr. 25. sz.) londoni levele ismét 2,500,000 dollárnyi aranypor szállításáról ér­tesít. — Molitor Károly hazánkba Californiában saját czíme alatt dec. 1-én egy arany-olvasztó vegy-mű­­helyt nyitott meg s igen jó kilátásai vannak. — Barta Gábor, miskolczi születésű hazánkfia, 30 év óta mexi­­cói bőrkereskedő, élte 64-ik évében meghalt. Egy igen érdekes vallásos és politikai secta elő­térre nyomulásáról értesit. E secta fészke Izland, félig vallásos, félig socialistikus, s rögeszméjük az emberi­nem társas és vallási újrateremtése. Neve a törté­netben gyökerező ribaudism­us. Egy egész összeeskü­vést képez, tagjai felvétetéseknél esküt tesznek le, melyben többek közt kötelezik magukat, hogy térdig fognak leölt elleneik vérében fürdeni. Magukat 40 tagból álló ventákba sorozzák, piaczokon, ünnepélye­ken egymást titkos jelekből ismerik meg,s egymással jelekben beszélnek. A nép alsó osztályából alakul, s kit ellenségüknek képzelnek, törvényszékükön elitélik, s maguk közöl egyet a legyilkolással megbíznak, miben igen ügyesek. A r­baudisták ellen a sajtó és parliament már felemelte szavát. Parisból folyvást azon szigorról értesülünk, melyet az ottani kormány a sajtók ellenében szervezésbe vett. — Napóleon se a febr. 24-két, se május 4-ét nem kívánja megünnepeltetni; egyedüli nemzeti ün­neppé a császár születése napját aug. 15-ét téve. Ferimből értesültünk, hogy az éporosz , annyira híresztelt ellenzéki párt kezet kezd nyújtani a minisz­tériumnak. A Pester Z. (febr. 25. sz.) is megkezdi csatározá­sát azon párt ellen, mely a hisztoriai jogot követeli. Szerinte 1848 egy vizár volt, mely új medret sza­kasztott, sok mindent halomra döntött, s nem pártol­hatja azokat, kik a régi medret s romokat helyreáll­­tani akarják. Az Értesítő (febr. 24. sz.) főczikke „Közlekedés I.“ czímet hord. Első sorában ez áll : az emberiség haladása leginkább föltételeztetik a közlekedéstől, s a végén reájő, hogy a közlekedés legfőbb eszköze az utak. Aztán ne csodálkozzunk, ha az Értesítőben német szellemet látnak , mert azon értekezési modor, mi e czikkben elömlik, csak az irodalom csecsemőko­rában ment. Ki írja e czikket, nem tudom, az mind­egy. De kérem a lássan, hol van magyar gyomor a világon, mely az efféle gyermekes irmodort meg­­emészsze, mi itt következik: „A közlekedést magya­rázni nem fogjuk, a szó eléggé jelenti, hogy mi le­gyen az. De sokféle a közlekedés, közlekedünk , mi­kor más emberekkel beszélünk, közlekedünk, mikor gondolatainkat leírjuk , akár azért, hogy kortársaink, akár azért, hogy a jövőket olvassa, közlekedünk, mikor cserélünk, de akkor is , mikor munkafölosztás következtében mást-m­ást teszünk, hogy együtt an­nál többet és jobbat állítsunk ki, s a társadalmi és állami létet annál teljesebben bírjuk stb. Ily modor­ban megy az értekezés, oly kathekizáló modorban, minőt kiállani nem lehet. Azon olvasd közönséghez, mely az utakról és közlekedésekről olvas , ily nyel­ven szólani, a szobatudósság bizonyos bélyege, mi az életre nem igen hat. Bevégzi továbbá „Hazánk és Fiume“ czimű értekezését. Megszellőzteti benne gr. Széchenyi eszméit a közlekedésről. Kiemeli, mily nevezetes pont kereskedésünkre Fiume. Vaspályát sürget az ország helyéből odáig, s indítványa az, ha nem lehet reményünk egy pest-fiumei vonal építésé­hez úgy, hogy egyúttal Légrádtól Mohácsig veze­tendő szárnyvonal által a Dunával összeköttessék; ha pénzviszonyaink ezt nem engedik , akkor szüksé­gesebbnek lát egy fiume-légrád-mohácsi vonalt, mint egyszerűen pest-fiumei vonalt légrád-mohácsi szárny­vonal nélkül. HIVATALOS. A magyar iparegyesület tagjaihoz. Az iparegyesület feloszlása felsőbb helyről lévén megrendelve : miután ugyanott megengedtetett, hogy az egyesület gyűjteményei, tőkéi és egyéb vagyonsága fölött az egyesület maga, mint tulajdonos, rendelkezhes­sék , — az e végből tartanád közgyűlés, Pestre, a jövő martius hónap 16-án, délutáni 5 órára, a nemzeti mú­zeum egyik teremébe, ezennel kihirdettetik. — Kelt febr. 21-én 1852. Fridrich György mint helytartóságilag kiküldött biztos. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. — A jégverés ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesület folyó hónap 16-án tartó közgyűlését. Ör­vendetes jelei tűntek föl e közgyűlésen a közhasznú intézet mindinkábbi gyarapodásának, mit már csak az is tanúsít, hogy az igazgató jelentése szerint, az egyesület Magyarország határain túl Morvában s Sziléziában is kiterjesztő működéseit, minek követ­keztében az ügyvivők száma ez idén 280-ról 351-re szaporodott. Ugyancsak az igazgató indítványára elfogadtatott s az alapszabályok közé igtaztatott azon javaslat, miséép ha az egyesületnek a károk megté­rítésén felül valami, fölöslege marad , abból jövőben egy külön segédtőbe fog képeztetni, mely azon mos­toha években, midőn a károk 50 petig sem fedez­tethetnének , azoknak legalább 50 petig kiegészíté­sére lesz fordítandó.­­ Ebből 13 látható, hogy a jégverés ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesület valóban érdemesíti magát a legáltalánosabb bizoda­­lomra s pártolásra. Előnye még az is , hogy a biz­tosítás nála az aratás utáni időre is kiterjed; hogy fizeti a kármentesítést, ha a jégcsapás szélvihar kí­séretében jött is; hogy a legcsekélyebb károkat is megtéríti , mely előnyöket más biztosító intézetek­nél föl nem találhatni. Kilencz évi fönállása óta, működése szinte teljes mértékben megfelelt a közön­ség várakozásának. E rövid idő alatt négy ízben fizetett teljes 100 pet. kárpótlást, háromszor 70—79 petét s csak két év volt ránézve oly mostoha, me­lyekben kisebb kármentesítésre volt kénytelen szo­rítkozni ; kivált a tavaly évben , midőn 87 jégkárt kellett fizetnie. — Mezőgazdáink érdekében fekszik, hogy magukat a jégvihar csapásai ellen ez egyesü­letnél biztosítsák, hogy néhány fillér fukar meggaz­­dálkodása miatt ne engedjék évi termésök nagy ré­szét egy véletlen szerencsétlenségnek martalékul esni. — A budai hajógyár szorgalmas működéssel van elfoglalva. Ezelőtt néhány nappal is egy 120 lóerejü vontató hajó került ki e gyárból, s próba­utat tett a Dunán. Ez új gőzös neve Komárom, s legközelebb már el fogja kezdeni rendes pályafutását. — Mikecz pénzügyi tanácsos úr, egy 16-dik szá­zadbeli bibliai képpel ajándékozd meg nemzeti mú­zeumunk képtárát. A képet Giacomo de Ponte (Bas­­sano) festé, s mintegy 40 évvel ezelőtt került Ma­gyarországba , s már szinte hat év óta van az aján­dékozd birtokában. — Egy kárpitosnak 3—4 éves gyermeke vigyá­zatlanságból egy edény forró vizet magára dönte, s oly veszélyesen megsérült, hogy, minden alkalmazott segély daczára, 24 órai szenvedés után búcsút vett az élettől. A gyermek oly szerencsétlen volt, hogy már másféléves korában egy esés következtében hallását veszti, s azóta süketnémán maradt.

Next