Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)
1852-04-20 / 634. szám
1852 harmadik évi folyam. 634 Vidéken : Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. | Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10m »» « | Évnegyedre 4 A havi előfizetés, mint a ...... számonkinti eladás ismerte ’ megszűnt._______| ^8Ye9 gI»m 8 „PESTI MPLO. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél vissafutasittalik. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri utcza Lakért ház 8. Szerkesztési iroda: Dri utcza 8. sz. Kedd, ápr. 20-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Párii. A törvényhozóiért üléseinek viszont megnyitása. Anyagi fölvirágzás. Lakomák. Chambord gróf királysága. Canino. A pápai kormány reformja.) Lapszemle. Fővárosi élet. Vidéki élet. (Szarvas. Dées. Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Franciaország. Nagybritannia. Németország. Olaszország. Spanyolország. Római szigetek.) Legújabb posta. (Pária.) Egyházi •z avat ésirigyek. Vegyasak. (Gazdasági s kereskedelmi hirek. — Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár.) Mfstár. (Nemzeti irodalom. Gr. Teleky József: A Hunyadiak kora Magyarországon ; első kötet.) ICSst“ Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. Budapest, apr. 20-án TILKGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Katiéi, apr. 14. — A tartományrendek választásáról és az ügyrendtartásról szóló törvény megjelent. Páris, apr. 17. — Az orleansi javakra vonatkozó per, Berryer javaslata következtében , 8 nappal későbbre halasztatott, hogy azalatt az államhatóság indokairól az illetéktelenségi nyilatkozat végett értesülhessen. Turin, apr. 15. — A cagliarii egyetemtanács feloszlattatott, mivel a tanulók minapi kicsapongásait büntetlenül hagyta. Zára, apr. 13. — A lefegyverzési munka Herczegovina némely részeiben, névszerint Zuzzi és Kruseviczében, akadályokra talál. Néhány nap múlva az albániai törökök s a montenegróiak közt kötött fegyverszünet után Spiaz város lakosai két montenegróit gyilkoltak meg. A cettignii senatus e miatt panaszt emelt Osman basánál,ki a gonosztevők egyikét elfogatta, a másik pedig megszökés által menekült. Helyette atyja fogatott el, s háza földig leromboltatott. Pária, ápr. 14. A törvényhozótest tegnap három órakor ismét megnyitotta üléseit. Valami érdekes nem fordult elő, hacsak érdekesnek nem mondjuk azon elegáns hölgykoszorút, mely a törvényhozó urak tiszteletére igen nagy számmal jelent meg. Egy előbbi levelemben írtam volt, hogy az elnök minden gondját az anyagi javításokra fordítja, s a jóllét által igyekszik a békét megszerettetni. A Monsteurben egymást érik a vasútvállalatok felőli hivatalos értesítések ; a földbirtoki hitelintézetek életbe léptek ; a kereskedelem virágzásnak indult. Ez mind igaz , azonban mégsem mondhatni, hogy a vidéken kapott sebek, melyek a dec. 2-ki események következtében áttettek, behegedtek volna, azok még most vérzenek, mindaddig, míg a börtönökben annyian vérzenek. A kedélyekben tehát nem mindenütt tért vissza a nyugalom. Az elnök, anyagi javításaiban , úgy látszik, nagybátyja nyomdokait követi, s mintegy zsinórmértékül tűzte ki magának azon szavakat, melyeket Sz.Ilona rabja, ífjának megtartásul hagyott volt, hogy keltesse ki a jóllét mindazon magvait, melyeket ő a franczia földre elvetett; hogy munkája végrehajtására a legnagyobb tehetségeket vegye maga mellé és kormányozzon béke által. S nem is lehet tagadni, emberei választásában a legügyesebb tapintatot fejti ki, kik mind észtehetségek, mind nemes gondolkodásuk által nemcsak az ország, hanem Európa figyelmét és tiszteletét vívták ki. Mostanság sokat beszélnek a császárságról. Az igaz, hogy a katonák , szemlék alkalmával kiáltozzák , azonban egy-két katona még nem a világ. Aztán , az elnök sem igen hajlandó a császárságra; ő inkább megmarad köztársasági elnökül, csak ne kényszerítsék a pártok ellenkezőre. A katonaság lakomája , mint hírlik 9-kén lesz , és a nagy szemle 10-kén, és a császárság l1-kén. Vederemo. A lakoma Magnan tábornok indítványa következtében történik , s a tisztek örömest ajánlák föl kétnapi zsoldjukat. Különben a lakomák és ünnepélyek napirenden vannak. Ha valaki okát kérdezné miért? Azért, hogy a pénz a nép kezébe kerüljön. Sokat beszéltek itt a napokban az Indépendance belgi azon hiréről, hogy az orosz nagy herczegek Chambord grófot fölségnek czimezték, s még oda is vitték a hirt, miszerint e tekintetben diplomatiai fölszólítás is történt volna. Ez utóbbit alig hihetni, bár az első tehetsége felől semmi kétségünk. Hisz a hannoveri király is, midőn országán utazott keresztül, meglátogatta és királynak czimezte. Az ily czimzetes király akárkinek is nem nagy hátrányára vagyon. Aztán Oroszországnak már régi politikája a francziaországi legitimitás; ő ettől el nem tért soha, még akkor sem, midőn Lajos Fülöp 1830-ban trónra emeltetett; de hogy ezt Francziaországra erőszakolná, alig hihetjük, mert nemcsak Oroszország, hanem egész Európa érdekében fekszik , hogy ily tény által a béke meg ne zavartassék. Elvön, hogy Francziaország belügyeibe ne avatkozzanak. Canino herczeg visszaérkezett Párisba, anélkül, hogy Olaszországban valami zavart idézett volna elő , s már az Elyséeben ebédelt. Rómából érkezett tudósítások szerint, a franczia kormány csakugyan fölszólította volna a pápai kormányt, hogy azon ígéreteket, melyek Gaetában Corcelles és Reynetal követ uraknak tett, teljesítse, vigye be a Code Napóleont, s fogjon önkéntesen és komolyan az igazgatási szervezethez, mert meglehet, később erre kényszerít tetni fog. Mi való az egészből nem tudjuk, de amint látjuk, a javításnak még sehol nyomát észre nem vehetni, minden kákán csomót keresnek. A M. Hírlap megvallja , hogy midőn ő a magyar kereskedelmi társaság érdekének hasábjait megnyitotta, sem czélja nem volt gyanusítási versenyt idézni elő, sem a bécsi lapok pesti levelezőinek indulatait fürkészni, de nem vonhatta meg részvétét egy vállalattól, mely a magyar nemzetnek már két évtized előtt fölébredt munkássága becses hagyományai közé tartozik. A M. H. őszintén kimondja, hogy megállapított elve és iránya : minden gyakorlati eszmét, mely a szellemi és anyagi jóllétet a közbirodalom bármely részében kifejteni s előmozdítani képes, nemzetiség s politikai meggyőződések tekintete nélkül, befolyása szerény súlyával elősegíteni. Ezzel csak hivatásának tesz eleget. Ellenben kimondja azt is, hogy a bécsi sajtó azon része, mely a magyarországi ügyekkel foglalkozik , gyakran igen hibás ösvényen jár. Azon zajos káröröm, melylyel korábbi magyar vállalatok bukását jóeleve jövendölgetik, a azon animositás, melylyel fölöttük palctát törnek, s mely legközelebb a kereskedelmi társaság reorganisatiója ellen fordult, sem szeretet, seik bizalomgerjesztésre nem a legalkalmasb eszközök. Az illetők tapintatára s méltányosságérzetére bizza a M. H. jövőre a magyarországi viszonyok irányában a sajtós hangot és eljárást; de őt magát semmiféle rágalmak vagy gyanúsítások nem fogják arra birni, hogy hivatása valódi ösvényét elhagyva , néhány berzenkedő, vagy hívatlanul oktatást adni akaró tellhős kedvéért az indulatok folytonos felkorbácsolásában, az elmék méltatlan keserítésében s a némileg még zsibbadt lelkierő további lehangolásában a birodalom legérezhetőbb rövidségére segédkezeket nyújtson. A Lloyd gr. Bud-Schauensteinnak külügyi s császári házi miniszterré történt kinevezése fölött következőleg elmélkedik. „A meghalt miniszterelnök legmagasabb hivatalában nem nyert utódot. Nincs többé a minisztériumnak elnöke, s a birodalmi tanács elnöke az állodalom polgári hivatalnokai között első helyet foglal el. Gróf Bud Schauensteint császári házi miniszter minőségében csak a miniszteri értekezleteknél fogja vinni. S úgy vesszük fel a dolgot, hogy az eddigi minisztertanácsi elnevezés nem fog továbbra előfordulni, s mi ebben többet látunk, mint csupán névváltoztatást. Az új elnevezés oda mutat, hogy a minisztérium, mint zárt testület, nem fog többé az egyes minisztériumok fölött állani úgy, hogy szükségesképen minden fontosabb ügyek fölött szavazattöbbséggel állapítsa meg véleményét. A minisztertanács határozathozó testület volt, a miniszteri értekezletek magas állású tanácskozó hivatalnokokból fognak egybealkottatni, s a végzés közvetlenül a császár őfelségétől fog származni. Mi így értelmezzük ama fontos névváltoztatást. Az Ost-Deutsche Post a miniszterelnöki állomás be nem töltését az aug. 20. s dec. 31-diki császári rendeletek következményének tekinti, miután ezek által az ausztriai birodalomban tiszta monarchiai rendszer állíttatott fel. Alkotmányos állodalomban a miniszterelnök a kormány feje, s a többi miniszterek politikájának szükséges egyesülési pontja. Tiszta monarchiai állodalomban ilyen egyesülési pont nem szükséges, miután ott egyes miniszter vagy egy egész minisztérium akaratánál magasabb akarat intézi az egész politikát. Szükséges azonban jövőre is, hogy a fejedelem parancsai egységes szellemben hajtassanak végre , azért fognak jövőben miniszteri értekezletek tartatni. Ezek, mint önként értetődik, az eddigi minisztertanácsi ülésektől abban fognak különbözni, hogy azokban nem szavazattöbbség hanem egyedül a legfelsőbb akarat fog határozni. Ápril 18-diki főczikkében, ugyanazon lap írja, hogy egyhangú tudósítások szerint a birodalom politikai szervezése a befejezés pontján áll; a nevezett lap, úgy vélekedik, hogy ámbár semmi közelebbi nem jött tudomásra az utolsó tanácskozás alá bocsátott tervezet iránt, de legkisebb kétség sem támadhat az iránt, hogy az uj szervezet alapczélját szükségképen az 1851. dec. 31-diki cs. nyilt parancscsal közzé tett elvek képezik. Ezen elvek között legelső helyet foglal el a birodalom egysége , mely mindenek felett tökéletesen fog megvalósíttatni. Miből azonban nem következik, hogy a tartományi különbözések is ne fognának annyira méltányoltatni, mennyire érdemlik , s igényelhetik a közjó kockáztatása nélkül. Ennek új bizonyítéka látható abban, hogy a szervezeti tervezet fölötti utolsó tanácskozásokra a tartományi helytartók is meghivattak. A birodalom minden részeinek népessége reményteljesen várja az új szervezet közzététele napjának s életbeléptetésének időpontját, mert ekkor, az államszervezeti viszonyok végrendezése után lehetene reményleni, hogy a kormány egész erővel dolgozandik azon nemzetgazdászati reformjai s tervei létesítésén, melyek egyelőre általa előkészíttetnek. Ugyanazon lap két utóbbi száma két újabb czikket hoz a borkérdésről Schwartzer Alajos bornagy kereskedő tollából. Újólag fejtegeti a borkereskedés fontosságát az ausztriai birodalom gazdászati jóllétére nézve; ugyanannak, ha még most, midőn nem késő, biztos jövendőjét, mely azonban további halogatás és hanyagság által koczkáztatva leend, igénybe veszi azon czélra a kormány erélyes pártolását, s egyesületek és testületek, különösen gazdasági egyesületek és kereskedelmi kamarák működését. Szükségesnek ismeri el, hogy a többi közt a bécsi kereskedelmi kamara a kormánynál kérje szakértők és érdekeltek bizottmánya kinevezését, mely az ausztriai birodalomban a bortermesztés és borkereskedés eszközei felett tanácskozzék, s az iránt a kormányhoz javaslatokat terjesszen elő , s hogy különösen oda hasson a kereskedelmi kamara, hogy az új iparrend készítésénél különös tekintettel legyenek a borkereskedésre, melynek tagjai, miután az a kereskedésnek egy egészen sajátságos ágát képezi, külön testületben volnának egyesíthetők. Senki se nyerjen engedélyt formaszerű borkereskedésre, ki hitelesen ki nem tudja mutatni, hogy a borkezelés mesterségét rendes borkereskedő házban szabályszerűleg tanulta. S a bormérő korcsmárosok érdekében történnék, ha ezután bormérési jog nem adatnék másnak, csak olyannak, ki mesterségét valamely borpinczében alaposan betanulta. Továbbá, hogy állíttassák fel egy nagy borcsarnok a párisi „halles aux vins“ mintájára. Ezen intézet előnyei lennének, hogy a birodalom minden bortermesztői, ha tetszenek, jelesebb terményeiket oda berakhatnák csekély díj mellett, ezáltal árvezik be a be A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI IRODALOM. Gróf Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. Albert király és Erzsébet királyné aczélmetszetü képeivel. XXVIII. 522. 1. Pesten, 1852. 8-adrét. n. Hunyadi János Zsigmond, Albert és I. Ulászló királyok idejében. Folytatás. *) Pár esztendő alatt a keresztyén-magyar lovagkorról nézeteimet elmondván , ezeket írtam: „Szent László király és Hunyadi János kormányzó nemzetünk képzetkörében képviselői a keresztyén-magyar lovagszellemnek. Amaz az akkor még pogány kúnok ellen , ez pedig a törökök ellen aratta dicskoszorúját. — Hunyadi János főigazgatója volt azon nagy hadaknak , melyek a XV. század közepe táján indultak a törökök ellen, nemcsak a magyarok részéről, *) Lásd P. N. 633 és 633. számait, hanem a szerbek, bosnyákok és albánokéról is, s melyekben a nyugati Európából érkező keresztvitézek is vettek részt. A török háborúk az egész kereszténység közügyének tekintették. Minélfogva Hunyadi Jánosnak hite és neve magasztaltatott is az egész kereszténységtől. A magyarok, mi természetes, nemzeti vezéreket és keresztény lovagiasságuk képviselőjét tisztelték benne. De tiszteltetett ő a római pápáktól is, kik helyt adtak neki az egyház hősei sorában ; tiszteltetek végre a szerbek, bosnyákok, oláhok és albánok mondáiban is.“ (Eszmetöredékek a magyar nemzeti hősmondáról. Reguly Album 77. sk. I.) Szabadjon ezen szavaimat itt, midőn az előttem fekvő jeles munka irányához és tartalmához képest Hunyadi Jánosnak a törökök elleni hareztetteit, bár más szempontból, megint említésbe hozom, kiindulási pontul használnám. Hunyadi János már Zsigmond és Albert királyok idejében harczolt a törökök ellen. De egész nagyszerűségükben ezek elleni hareztettei csak I. Ulászló alatt mutatkoznak. Murád török császár Ulászlót, mielőtt még a magyar trónra lépett vala, követséggel tisztelte, és barátságának keresésére hajlandónak látszott. Most, mint már magyar király 1440-ki júliusban küldött viszont Ulászló követséget Murádhoz, ki azonban már jó darab időtől fogva körülszállta volt Nándorfejérvárt. Ki közülünk nem ismeri Tallóczi János vranai perjelnek, ezen város hét holnapi védelmében tanúsított rendkívüli vitézségét ? Murád minden igyekezetét a vár bevételére hiusitottnak látván, végre annak további megszállásával felhagyott. De szokott büszkeségét még ekkor sem fojtható el, s Ulászlónak maga elejébe bocsátott követjeitől az általa ajánlott barátság zálogául Nándor-Fejérvár átadását sürgető fenhangot és oly kinyilatkoztatással, hogy ezen kívánsága bővebb megfontolásra időt enged; de ha azt csakhamar nem teljesíti, újra visszalő , és akkor aztán mindent feldúl. A török császárnak ezen kívánsága teljesíthető nem lévén, ellentállásról kellett gondoskodni, mire most Ulászló főbb gondját fordítá. Amuradnak Belgrád alóli eltávozása után t. i. a király ezen várnak további oltalmát Hunyadira bízta, és bár már Szörényi bán, erdélyi vajda és temesi gr. volt, az alföld kapitányának is nevezte ki. A nagy férfi a várakozásnak tökéletesen megfelelt. A Ráczországban rémítő pusztításokat mivelő ozmánokat nemcsak zabolán tartotta, őket, valahányszor a Száván és Dunán átcsapni merészeltek, visszavervén , hanem Isák szendrői basán rendes bajtársa Újlak Miklós segedelmével hirtelen összegyűjtött csekély számú , de rettegést nem ismerő seregével, Belgrádnál egy elhatározó ütközetben is diadalmaskodott. S úgy szinte, midőn ezen csapásoknak a megboszulására Murád Mezidbéget főlovászmesterét és egyik legtapasztaltabb vezérét 1442 mártius elején tetemes sereggel Erdélybe küldé, e tartomány meghódítását is hagyván meg neki, Hunyadi hervadhatatlan babérkoszorúkat fűzött magának, s nem sokkal ezután az új sereggel Erdély ellen küldött Sehabbedin török vezért, véres ütközetben a vaskapunál teljesen megveri, a szultánnak legszebb katonaságát és szinte egész gyalogságát megsemmisítvén. Hunyadi neve ezen és más győzelmeinek következtében , mint szerzőnk mondja „az ozmánok előtt félelmes, a keresztyén világban híres lön; a görög iroik őt vitézségéért majd Akhillesnek majd Hektornak nevezik. A magyar fegyverek hajdani hireket, dicsőségeket visszanyerek ; a törökök ellenben, kik tartós szerencséjükben elbizakodva a nikápolyi ütközettől fogva szüntelen háborgatták a magyar határszéleket, és számtalan csendes lakosokat hurczoltak rablánczokra , meghökkenve ezt egy darabig tenni nem merék; sőt már most inkább a magyarok csapának az ozmánok birtokaiba s több apróbb csatázásokban diadalmaskodának a sokkal erősebb ellenségen. . . . Hunyadi Oláhországba ütött, az ozmánok mozgásai előmozdításának gyanújába esett Drakula vajdát elkergette és helyébe Dánt tette.------ezután győzedelmes seregével Bolgárországot meglátogatta , itt sok pogányságot vagdalt össze, sokat pusztított és nagy zsákmánynyal tért meg.“ E dicsőséget nagyszerüleg emelte még 1443-ban LAPSZISLI. A Magyar Hirlap (ápr. 20. sz.) az „Ost. Deutsche Post“ egyik levelezőjével, általában a bécsi lapokkal, tart egy kis barátságos számvetést, melyek majd