Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-20 / 634. szám

1852 harmadik évi folyam. 634 Vidéken : Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. | Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10m »» « | Évnegyedre 4 A havi előfizetés, mint a ...... számonkinti eladás ism­­erte ’ megszűnt._______| ^8Ye9 gI»m 8 „­­PESTI MPLO. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél vissafutasittalik. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Dri utcza 8. sz. Kedd, ápr. 20-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetése­k négyha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. P­á­r­i­i. A törvényhozóiért üléseinek viszont­ megnyitása. Anyagi fölvirágzás. Lakomák. Chambord gróf király­sága. Canino. A pápai kormány reformja.) Lapszemle. Fővárosi élet. Vidéki élet. (Szarvas. Dées. Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Franc­iaország. Nagybritannia. Németország. Olaszország. Spanyolország. Róm­ai szigetek.) Legújabb posta. (Pária.) Egyházi •­z a­v­a­t é­s­i­rigyek. Vegyasak. (Gazdasági s kereskedelmi hirek. — Nem­zeti színház. — Börze. — Gabonaár.) M­fs­t­á­r. (Nemzeti irodalom. Gr. Teleky József: A Hu­nyadiak kora Magyarországon ; első kötet.) ICSst“ Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. Budapest, apr. 20-án TILKGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Katiéi, apr. 14. — A tartomány­rendek választá­sáról és az ügy­rend­tartásról szóló törvény megje­lent. Páris, apr. 17. — Az orleansi javakra vonatkozó per, Berryer javaslata következ­tében , 8 nappal ké­sőbbre halasztatott, hogy azalatt az államhatóság indokairól az illetéktelenségi nyilatkozat végett érte­sülhessen. Turin, apr. 15. — A cagliarii egyetemtanács fel­­oszlattatott, mivel a tanulók minapi kicsapongásait büntetlenül hagyta. Zár­a, apr. 13. — A lefegyverzési munka Her­­czegovina némely részeiben, névszerint Zuzzi és Kruseviczében, akadályokra talál. Néhány nap múlva az albániai törökök s a montenegróiak közt kötött fegyverszünet után Spiaz város lakosai két monte­­negróit gyilkoltak meg. A cettignii senatus e miatt panaszt emelt Osman basánál,ki a gonosztevők egyikét elfogatta, a másik pedig megszökés által menekült. Helyette atyja fogatott el, s háza földig lerombol­tatott. Pária, ápr. 14.­­ A törvényhozótest tegnap három órakor ismét megnyitotta üléseit. Valami érdekes nem fordult elő, hacsak érdekesnek nem mondjuk azon elegáns hölgyko­­szorút, mely a törvényhozó urak tiszteletére igen nagy számmal jelent meg. Egy előbbi levelemben írtam volt, hogy az elnök minden gondját az anyagi javításokra fordítja, s a jóllét által igyekszik a békét megszerettetni. A Mons­­teurben egymást érik a vasútvállalatok felőli hivata­los értesítések ; a földbirtoki hitelintézetek életbe lép­tek ; a kereskedelem virágzásnak indult. Ez mind igaz , azonban mégsem mondhatni, hogy a vidéken kapott sebek, melyek a dec. 2-ki események követ­keztében áttettek, behegedtek volna, azok még most­­ vérzenek, mindaddig, míg a börtönökben annyian vérzenek. A kedélyekben tehát nem mindenütt tért vissza a nyugalom. Az elnök, anyagi javításaiban , úgy látszik, nagybátyja nyomdokait követi, s mintegy zsinórmér­tékül tűzte ki magának azon szavakat, melyeket Sz.­Ilona rabja, ífjának megtartásul hagyott volt, hogy keltesse ki a jóllét mindazon magvait, melye­ket ő a franczia földre elvetett; hogy munkája végrehajtására a legnagyobb tehetségeket vegye maga mellé és kormányozzon béke által. S nem is lehet tagadni, emberei választásában a legügyesebb tapintatot fejti ki, kik mind észtehetségek, mind ne­mes gondolkodásuk által nemcsak az ország, hanem Európa figyelmét és tiszteletét vívták ki. Mostanság sokat beszélnek a császárságról. Az igaz, hogy a katonák , szemlék alkalmával kiáltoz­zák , azonban egy-két katona még nem a világ. Az­tán , az elnök sem igen hajlandó a császárságra; ő inkább megmarad köztársasági elnökül, csak ne kényszerítsék a pártok ellenkezőre. A katonaság la­komája , mint hírlik 9-kén lesz , és a nagy szemle 10-kén, és a császárság l1-kén. Vederemo. A lako­ma Magnan tábornok indítványa következtében tör­ténik , s a tisztek örömest ajánlák föl kétnapi zsoldjukat. Különben a lakomák és ünnepélyek napirenden vannak. Ha valaki okát kérdezné miért? Azért, hogy a pénz a nép kezébe kerüljön. Sokat beszéltek itt a napokban az Indépendance belgi azon hiréről, hogy az orosz nagy herczegek Chambord grófot fölségnek czimezték, s még oda is vitték a hirt, miszerint e tekintetben diplomatiai föl­­szólítás is történt volna. Ez utóbbit alig hihetni, bár az első tehetsége felől semmi kétségünk. Hisz a han­noveri király is, midőn országán utazott keresztül, meglátogatta és királynak czimezte. Az ily czimzetes király akárkinek is nem nagy hátrányára vagyon. Aztán Oroszországnak már régi politikája a franczia­­országi legitimitás; ő ettől el nem tért soha, még akkor sem, midőn Lajos Fülöp 1830-ban trónra emeltetett; de hogy ezt Francziaországra erőszakol­ná, alig hihetjük, mert nemcsak Oroszország, hanem egész Európa érdekében fekszik , hogy ily tény által a béke meg ne zavartassék. Elv­­ön, hogy Franczia­­ország belügyeibe ne avatkozzanak. Canino herczeg visszaérkezett Párisba, a­nélkül, hogy Olaszországban valami zavart idézett volna elő , s már az Elyséeben ebédelt. Rómából érkezett tudósítások szerint, a franczia kormány csakugyan fölszólította volna a pápai kor­mányt, hogy azon ígéreteket, melyek Gaetában Cor­­celles és Reynetal követ uraknak tett, teljesítse, vi­gye be a Code Napóleont, s fogjon önkéntesen és komolyan az igazgatási szervezethez, mert meglehet, később erre kény­szerít tetni fog. Mi való az egészből nem tudjuk, de a­mint látjuk, a javításnak még sehol nyomát észre nem vehetni, minden kákán csomót keresnek. A M. Hírlap meg­­vallja , hogy midőn ő a magyar kereskedelmi társa­ság érdekének hasábjait megnyitotta, sem czélja nem volt gyanusítási versenyt idézni elő, sem a bécsi la­pok pesti levelezőinek indulatait fürkészni, de nem vonhatta meg részvétét egy vállalattól, mely a ma­gyar nemzetnek már két évtized előtt fölébredt mun­kássága becses­ hagyományai közé tartozik. A M. H. őszintén kimondja, hogy megállapított elve és irá­nya : minden gyakorlati eszmét, mely a szellemi és anyagi jóllétet a közbirodalom bármely részében kifejteni s előmozdítani képes, nemzetiség s politi­kai meggyőződések tekintete nélkül, befolyása sze­rény súlyával elősegíteni. Ezzel csak hivatásának tesz eleget. Ellenben kimondja azt is, hogy a bécsi sajtó azon része, mely a magyarországi ügyekkel foglal­kozik , gyakran igen hibás ösvényen jár. Azon zajos káröröm, melylyel korábbi magyar vállalatok bu­kását jóeleve jövendölgetik, a azon animositás, mely­lyel fölöttük palctát törnek, s mely legközelebb a ke­reskedelmi társaság reorganisatiója ellen fordult, sem szeretet, seik bizalomgerjesztésre nem a legalkalmasb eszközök.­­ Az illetők tapintatára s méltányosság­érzetére bizza a M. H. jövőre a magyarországi vi­szonyok irányában a sajtós hangot és eljárást; de őt magát semmiféle rágalmak vagy gyanúsítások nem fogják arra birni, hogy hivatása valódi ösvényét el­hagyva , néhány berzenkedő, vagy hívatlanul okta­tást adni akaró tellhős kedvéért az indulatok folyto­nos felkorbácsolásában, az elmék méltatlan keserí­­tésében s a némileg még zsibbadt lelkierő további lehangolásában a birodalom legérezhetőbb rövidsé­gére segédkezeket nyújtson. A Lloyd gr. Bud­-Schauensteinnak külügyi s csá­szári házi miniszterré történt kinevezése fölött követ­kezőleg elmélkedik. „A meghalt miniszterelnök leg­magasabb hivatalában nem nyert utódot. Nincs többé a minisztériumnak elnöke, s a birodalmi tanács elnöke az állodalom polgári hivatalnokai között első helyet foglal el. Gróf Bud­­ Schauensteint császári házi miniszter minőségében csak a miniszteri érte­kezleteknél fogja vinni. S úgy vesszük fel a dolgot, hogy az eddigi minisztertanácsi elnevezés nem fog továbbra előfordulni, s mi ebben többet látunk, mint csupán névváltoztatást. Az új elnevezés oda mutat, hogy a minisztérium, mint zárt testület, nem fog többé az egyes minisztériumok fölött állani úgy, hogy szükségesképen minden fontosabb ügyek fölött szavazattöbbséggel állapítsa meg véleményét. A mi­nisztertanács határozathozó testület volt, a minisz­teri értekezletek magas állású tanácskozó hivatalno­kokból fognak egybealkottatni, s a végzés közvetle­nül a császár ő­felségétől fog származni. Mi így ér­telmezzük ama fontos névváltoztatást. Az Ost-Deutsche Post a miniszterelnöki állomás be nem töltését az aug. 20. s dec. 31-diki császári rendeletek következményének tekinti, miután ezek által az ausztriai birodalomban tiszta monarchiai rendszer állíttatott fel. Alkotmányos állodalomban a miniszterelnök a kormány feje, s a többi miniszte­rek politikájának szükséges egyesülési pontja. Tiszta monarchiai állodalomban ilyen egyesülési pont nem szükséges, miután ott egyes miniszter vagy egy egész minisztérium akaratánál magasabb akarat in­tézi az egész politikát. Szükséges azonban jövőre is, hogy a fejedelem parancsai egységes szellemben hajtassanak végre , azért fognak jövőben miniszteri értekezletek tartatni. Ezek, mint önként értetődik, az eddigi minisztertanácsi ülésektől abban fognak különbözni, hogy azokban nem szavazattöbbség ha­nem egyedül a legfelsőbb akarat fog határozni. Ápril 18-diki főczikkében, ugyanazon lap írja, hogy egyhangú tudósítások szerint a birodalom poli­tikai szervezése a befejezés pontján áll; a nevezett lap, úgy vélekedik, hogy ámbár semmi közelebbi nem jött tudomásra az utolsó tanácskozás alá bocsátott ter­vezet iránt, de legkisebb kétség sem támadhat az iránt, hogy az uj szervezet alapczélját szükségképen az 1851. dec. 31-diki cs. nyilt parancscsal közzé tett elvek képezik. Ezen elvek között legelső helyet foglal el a birodalom egysége , mely mindenek felett tökéletesen fog megvalósíttatni. Miből azonban nem következik, hogy a tartományi különbözések is ne fognának annyira méltányoltatni, mennyire érdem­lik , s igényelhetik a közjó koc­káztatása nélkül. Ennek új bizonyítéka látható abban, hogy a szer­vezeti tervezet fölötti utolsó tanácskozásokra a tarto­mányi helytartók is meghivattak. A birodalom min­den részeinek népessége reményteljesen várja az új szervezet közzététele napjának s életbeléptetésé­nek időpontját, mert ekkor, az államszervezeti vi­szonyok végrendezése után lehetene reményleni, hogy a kormány egész erővel dolgozandik azon nemzetgaz­­dászati reformjai s tervei létesítésén, melyek egyelőre általa előkészíttetnek. Ugyanazon lap két utóbbi száma két újabb czik­­ket hoz a borkérdésről Schwartzer Alajos bor­nagy kereskedő tollából. Újólag fejtegeti a borkereskedés fontosságát az ausztriai birodalom gazdászati jóllé­tére nézve; ugyanannak, ha még most, midőn nem késő, biztos jövendőjét, mely azonban további halo­gatás és hanyagság által koczkáztatva leend, igény­be veszi azon czélra a kormány erélyes pár­tolását, s egyesületek és testületek, különösen gazdasági egyesületek és kereskedelmi kamarák mű­ködését. Szükségesnek ismeri el, hogy a többi közt a bécsi kereskedelmi kamara a kormánynál kérje szakértők és érdekeltek bizottmánya kinevezését, mely az ausztriai birodalomban a bortermesztés és borkereskedés eszközei felett tanácskozzék, s az iránt a kormányhoz javaslatokat terjesszen elő , s hogy különösen oda hasson a kereskedelmi kamara, hogy az új iparrend készítésénél különös tekintettel legyenek a borkereskedésre, melynek tag­jai, miután az a kereskedésnek egy egészen sajátsá­gos ágát képezi, külön testületben volnának egyesít­­hetők. Senki se nyerjen engedélyt formaszerű bor­­kereskedésre, ki hitelesen ki nem tudja mutatni, hogy a borkezelés mesterségét rendes borkereskedő házban szabályszerűleg tanulta. S a bormérő korcs­­márosok érdekében történnék, ha ezután bormérési jog nem adatnék másnak, csak olyannak, ki mester­ségét valamely borpinczében alaposan betanulta. Továbbá, hogy állíttassák fel egy nagy borcsarnok a párisi „halles aux vins“ mintájára. Ezen intézet elő­nyei lennének, hogy a birodalom minden bortermesz­tői, ha tetszenek, jelesebb terményeiket oda berak­hatnák csekély díj mellett, ezáltal árvezik be a be­ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI IRODALOM. Gróf Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. Al­bert király és Erzsébet királyné aczélmetszetü képeivel. XXVIII. 522. 1. Pesten, 1852. 8-adrét. n. Hunyadi János Zsigmond, Albert és I. Ulászló ki­rályok idejében. Folytatás. *) Pár esztendő alatt a keresztyén-magyar lovagkor­ról nézeteimet elmondván , ezeket írtam: „Szent László király és Hunyadi János kormányzó nemze­tünk képzetkörében képviselői a keresztyén-magyar lovagszellemnek. Amaz az akkor még pogány kúnok ellen , ez pedig a törökök ellen aratta dicskoszorúját. — Hunyadi János főigazgatója volt azon nagy ha­daknak , melyek a XV. század közepe táján indul­tak a törökök ellen, nemcsak a magyarok részéről, *) Lásd P. N. 633 és 633. számait, hanem a szerbek­, bosnyákok­ és albánokéról is, s melyekben a nyugati Európából érkező keresztvité­zek is vettek részt. A török háborúk az egész keresz­ténység közügyének tekintették. Minélfogva Hunyadi Jánosnak hite és neve magasztaltatott is az egész kereszténységtől. A magyarok, mi természetes, nem­zeti vezéreket és keresztény lovagiasságuk képvise­lőjét tisztelték benne. De tiszteltetett ő a római pá­páktól is, kik helyt adtak neki az egyház hősei so­rában ; tiszteltetek végre a szerbek, bosnyákok, olá­hok és albánok mondáiban is.“ (Eszmetöredékek a magyar nemzeti hősmondáról. Reguly Album 77. sk. I.) Szabadjon ezen szavaimat itt, midőn az előttem fekvő jeles munka irányához és tartalmához képest Hunyadi Jánosnak a törökök elleni hareztetteit, bár más szempontból, megint említésbe hozom, kiindu­lási pontul használnám. Hunyadi János már Zsigmond és Albert királyok idejében harczolt a törökök ellen. De egész nagysze­rűségükben ezek elleni hareztettei csak I. Ulászló alatt mutatkoznak. Murád török császár Ulászlót, mielőtt még a ma­gyar trónra lépett vala, követséggel tisztelte, és ba­rátságának keresésére hajlandónak látszott. Most, mint már magyar király 1440-ki júliusban küldött viszont Ulászló követséget Murádhoz, ki azonban már jó darab időtől fogva körülszállta volt Nándor­­fejérvárt. Ki közülünk nem ismeri Tallóczi János vranai perjelnek, ezen város hét holnapi védelmében tanúsított rendkívüli vitézségét ? Murád minden igye­kezetét a vár bevételére hiusitottnak­ látván, végre an­nak további megszállásával felhagyott. De szokott büszkeségét még ekkor sem fojtható el, s Ulászló­nak maga elejébe bocsátott követjeitől az általa aján­lott barátság zálogául Nándor-Fejérvár átadását sür­­gető fenhangot és oly kinyilatkoztatással, hogy ezen kívánsága bővebb megfontolásra időt enged; de ha azt csakhamar nem teljesíti, újra visszalő , és akkor aztán mindent feldúl. A török császárnak ezen kíván­sága teljesíthető nem lévén, ellentállásról kellett gondoskodni, mire most Ulászló főbb gondját fordítá. Amuradnak Belgrád alóli eltávozása után t. i. a király ezen várnak további oltalmát Hunyadira bízta, és bár már Szörényi bán, erdélyi vajda és temesi gr. volt, az alföld kapitányának is nevezte ki. A nagy férfi a várakozásnak tökéletesen megfelelt. A Rácz­­országban rémítő pusztításokat mivelő ozmánokat nemcsak zabolán tartotta, őket, valahányszor a Száván és Dunán átcsapni merészeltek, visszaver­vén , hanem Isák szendrői basán rendes bajtársa Újlak Miklós segedelmével hirtelen összegyűjtött csekély számú , de rettegést nem ismerő seregé­vel, Belgrádnál egy elhatározó ütközetben is diadal­maskodott. S úgy szinte, midőn ezen csapásoknak a megboszulására Murád Mezidbéget főlovászmesterét­­ és egyik legtapasztaltabb vezérét 1442 mártius elején tetemes sereggel Erdélybe küldé, e tartomány meg­hódítását is hagyván meg neki, Hunyadi hervad­hatatlan babérkoszorúkat fűzött magának, s nem sokkal ezután az új sereggel Erdély ellen küldött Sehabbedin török vezért, véres ütközetben a vas­kapunál teljesen megveri, a szultánnak legszebb katonaságát és szinte egész gyalogságát megsem­misítvén. Hunyadi neve ezen és más győzelmeinek követ­keztében , mint szerzőnk mondja „az ozmánok előtt félelmes, a keresztyén világban híres lön; a görög iroik őt vitézségéért majd Akhillesnek majd Hektor­­nak nevezik. A magyar fegyverek hajdani hireket, dicsőségeket visszanyerek ; a törökök ellenben, kik tartós szerencséjükben elbizakodva a nikápolyi üt­közettől fogva szüntelen háborgatták a magyar ha­társzéleket, és számtalan csendes lakosokat hurczol­­tak rablánczokra , meghökkenve ezt egy darabig tenni nem merék; sőt már most inkább a magyarok csapának az ozmánok birtokaiba s több apróbb csa­tázásokban diadalmaskodának a sokkal erősebb ellen­ségen. . . . Hunyadi Oláhországba ütött, az ozmá­nok mozgásai előmozdításának gyanújába esett Dra­kula vajdát elkergette és helyébe Dánt tette.------­ezután győzedelmes seregével Bolgárországot meg­látogatta , itt sok pogányságot vagdalt össze, sokat pusztított és nagy zsákmánynyal tért meg.“ E dicsőséget nagyszerüleg emelte m­ég 1443-ban LAPSZI­SLI. A Magyar Hirlap (ápr. 20. sz.) az „Ost. Deutsche Post“ egyik levelezőjével, általában a bécsi lapok­kal, tart egy kis barátságos számvetést, melyek majd

Next