Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)
1852-06-03 / 670. szám
1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken : Pesten : Évnegyedre 5 f. — k p. E^y hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 4 , 8 , Félévre 10 ,, — A havi előfizetés, mint a \ p^j^vre s/.amnon leinti eladás is megszűnt. Egyes szám . . 4 n n 070 n NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-uteza Labért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utéza 8. sz. A havotikinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmintellen levél visszautasíttatik. Csütörtök, jun. 3 ál. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr. jával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Úrbéri kárpótlás ügye. IV. Hivatalos. (Hirdetmény az ünnepélyrendre vonatkozólag. Kinevezések. Bankjegyek. Katonai rögtönbirósági ítéletek.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Világosvár. Brassó. Esztergom. Vegyesek.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Olaszország. Amerika.) Legújabb. (Bécs. Paris.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Gazdasági és kereskedelmi hírek. — Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár.) Műtár. (A varboniták. Eredeti novella Jókai Mórtól. Budapest, jan. 3-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Frankfurt, máj. 31. — Raub és Mainzban a gőzhajóknak rajnavári-revisiója meg van szüntetve. A gőzhajózást feltartóztatás nélkül folytathatni. A telegrafi összeköttetés Párissal még nincs helyre állítva. Palermo, máj. 23. — A franczia flotta elvitorlázott Nápolyból s ide váratik. „Volta“ gőzös ő cs. fenségével Miksa Ferdinand főherczeggel ide érkezett. Genua, máj. 29. — Az itteni bank 32 millió lírában állapítja meg tőkéjét; az eredeti részvénytőke csak 8 millió lírából állott. Wyner angol futár egy nápolyi gőzhajón Florenczbe szóló fontos sürgönyökkel Livornoba utazott el. Turin, máj. 29. — Hallomás szerint Cavour volt miniszter szárd követté fog a londoni udvarhoz kineveztetni. A képviselőkamarában a Turin-novarai vasútra vonatkozó törvényjavaslat június 1-jén kerül vitatás alá. Parma, máj. 27. — A herczeg Piaczenzára nézve a főiskolákbani magánoktatást ismét megengedte. Egy különleges herczegi jegyzék néhány tanulót a magánoktatásból lerekesztene. Paris , máj. 31. — Laffarge asszony kegyeletet kapott és már szabadságba van helyezve. Florencz, máj. 29. — Santo Paolo herczeg veszi által Sforza marodesetól az itteni nápolyi követségi állomást. Pest, jan. 2. • Gyakorlat az élet valódi iskolája. A társadalmi mozzanatok egyik ágazatában sem érvényesül ez annyira, mint azon téren, hol a jog s igazság, vagyis az „enyém“ és „tied“ kérdései vitattatnak. Itt a törvénykezés mezején nyilvánulnak a társaséleti viszonyok ezernyi kinövései , hiányai és szükségletei, — itt merülnek föl azon károk, miknek gyökerére a törvények értókését alkalmazni kell. A törvénykezési jelenségek nyomán nyert tapasztalatok mindenkor egyik legelőbbkelő segélyforrásul szolgáltak a törvényhozások s társadalmi szervezkedések nagy munkáiban, minthogy is ama jelenségek a társasélet folyamát tetemes részben visszatükrözik. Ha már most a jogtárgyaló termek irományhalmazai , s azok nyomán előforduló események közé szétpillantunk, elsősorban, a legfontosb jogügyi kérdések vonalán, szemléljük ott az úrbérmegszüntetés által alapjában megdöntött feudál rendszer tömkelegszerű viszonyaiból fejlődő pereket, mik, midőn egyrészt elég befejezetlen ügy fontosságát, s annak a társaság minden osztályaira kiható sokoldalú befolyását jelölik, másrészt nyilván feltüntetik, mily nagy — egész a legapróbb részletekig terjedő—gondot kell az államnak ez ügy öszhangzatos, közérdekszerű elintézésére fordítani. Nem egyedül a volt földesurak kárpótlása, minek fontosságából azért legparányibbat sem akarunk levonni, tolul föl e tárgyak sorában, mint elsőrendű teendő (jóllehet tagadhatatlan, mikép ha azt mint a feudál rendszer eltörlésének kifolyását tekintjük, a birtokhitel lehető megszilárdításának tekintetéből, ezen rendszabályt vagyunk hajlandók legeslegelsőnek sorozni); — miután azonban, az élet gyakorlati iskolájába beletekintve, más hasonló jelentékű tárgyakat, mint amaz eltörlött rendszerhez tartozó elvkérdéseket s azok függelékeit is, még végezetlenül látunk, nem mulaszthatjuk el az államkormány figyelmét szerény észrevételeinkkel azokra szintén lelkiismeretesen irányozni. Az úrbéri s belsőtelki állományok iránti perek achilles-sarkát főleg annak kimutatása képezi : váljon a pertárgy valóban úrbéri természetű-e, vagy pedig curialis? Ezen jelenség, mely tömérdek bonyodalomra, fogásra s elvégül néhol üdvtelen ellenszegülésekre szolgáltat alkalmat, eléggé látszik indokolni egy oly határozat szükségességét, mely által a státushatalom részéről eldöntő várvonal huzatnék a két birtokállapot közé, vagyis, mely által elvileg az úrbérföld minősége tökéletesen, szigorúan meghatároztatnék. E kézesség oka sajátkép a terézianumi urbérszabályozás történetében rejlik. II. Lajos után 1766-ig a magyarországi jobbágy állása kevéssel volt enyhébb a török raják sorsánál, minthogy is az ország nagy része másfél századnál tovább ozmán uralom alatt nyögött. Az I. Mátyás féle népkegyelő rendelkezések még II. Lajos előtt, Dózsa pórzendülése következtében csonkulást szenvedtek, s a jobbágyok szabad költözése, mely ekkor eltörültetett, később csak igen korlátolt föltételekkel állíttatott vissza. Mária Therézia a nép sorsán enyhítendő, egy vegyes bizottmány által úrbéri rendszert dolgoztatott ki, mely is 1774-ben királyi biztosok által behozatván , rendeletei vagy domestice, azaz magok a földesurak által, vagy az úgynevezett ambuláns commissiók (járó bizottmányok) útján hajtattak végre. Nem birván országgyűlési törvény kényszerítő erejével e rendszabály, részint hanyagul és felületesen hozatott életbe, részint annyi kibúvó ajtó hagyatott rajta, minélfogva a nép, mely valamint jogait, úgy kötelességeit nem ismerte, földesura játszi szeszélyes önkényének volt és van jelenleg is még kitéve, mert a nép által birt telkek a szerint, a mint az idők viszonyaihoz képest a földesur érdekei kívánták, úrbériekké, vagy ismét ellenkező körülményekben, mint különösen jelenben, curialisokká tétettek s azokat követeltetnek. A rendszabály ezen határozatlanságát saját hasznára fordított önérdek méltán fakadhatott azon jellemző nyilatkozatra: „elusimus Mariam Theresiam.“ Miután tehát az ideiglenes törvénykezési rendszer által az úrbértelkek állományának meghatározására nézve a terezianumi szabályzat állíttatott fel zsinórmértékül, nevezett szabályzat pedig az urbértelkek állományát nem helyezi tökéletes világosságba, másrészről pedig a „népoktatásban“ felhívott 1832 — 6 10. czikk imezzel ellenkező jogelveket foglal magában: ezeknél fogva az innen származó zavarok mellőzése tekintetéből, szerfölött kívánatos, hogy a fölérintett várvonal minél szorosabb determinátióval állapíttassék meg, mi aztán nemcsak a többi rokontárgyú, függő kérdések elintézését könnyítené, hanem a jelenlegi kétséges helyzet által nyitva hagyott peralkalmakat is gyéritené, s lehetőleg egyszerűsítené, elvégre pedig azon üdvtelen alakban mutatkozó veszélynek, mely az e miatt elégületlenkedő nép részéről a birtokos osztályt mindinkább fenyegeti, villámhárítójául szolgálna. Másik a remanentialis (maradék) földek iránti elvileges határozat. Mária Terézia idejében ugyanis az urbértelkek kevésbbé tökéletes mérésmód szerint vetettek föl, úgy, hogy ahhoz képest egy mostani telek földmennyisége gyakorta még egyszer annyit képez , minélfogva urbérrendezési vagy összesítési munkálatok után sok helyütt nagy mennyiségű maradék földek keletkeztek , mikről in principio ki kell az államnak határozottan mondani, hogy azok előforduló hason esetekben jogszerűn kit illessenek. Föltéve a mérték valódiságát igazságszolgáltató mérlegül, azon oknál fogva, mivel a földesúr birtokából, mérési hiányosság miatt, több adatott ki a volt jobbágynak , mint őt jogosan a szabályzat értelmében illette, a maradék földeknek tőle elvételével jogsérelem rajta nem történik, s egyedül az állam és földesúr javas érdekei állanak e kérdésnél egymással szemben. Mindamellett, hogy a földesúr igénye ezen földekre nézve mintegy elidősült, s azok az eredeti jognál fogva első tekintetre az államra visszaszállani látszanak, mégis a földesúr birtokjoga e részben valamint elvitázhatlan, akkor mellőzhetlen is annál inkább, minthogy az állam nehéz feladatot vállalna magára azokról a különbeni rendelkezés által; másrészt pedig a földesúrnak vesztesége, mely a kármentesítéssel úgysem egészen üttetik helyre, a maradék földek által újra némileg pótoltatik. Hasonló értelmű rendelkezés alá esnének az úgynevezett pusztatelkek is, melyeket benépesíteni törvényszerű (1802) kötelessége lett volna ugyan a földesúrnak, de sokszor legjobb szándéka s törekvése mellett sem népesíthette be, vagy pedig mívelési ereje megengedvén s különbeni szüksége úgy kívánván, önmaga kezelte azokat, vagy elvégre haszonbérletileg adta ki. Ezen telkek azért, hogy pusztán hagyattak, vagy úrbérileg ki nem adattak, úrbéri természetüket ugyan megtartani látszanak, minthogy azonban a földszabadítási törvény jobbágyot rajtuk nem talált, kérdés: mi történjék velük? Első két esetben , a maradék földekbeli analógia szerint, a pusztatelek határozottan a földesúrnál hagyandó; harmadikban a haszonbérlő számára — a földszabadításnál szem előtt forgott legfőbb államérdekhez képest — némi kedvezés állapíttathatnék meg, ha az a földeket a földesúrtól megváltani akarná, vagy pedig viszonya s előnyei törvényleg biztosíttatnának , mi már általában a haszonbér-rendszer szabályozásához tartozik. Az eszmelánczolat folytatása itt az úgynevezett con trac tual is tákra — akár úrbéri akár belsőteleki állományt kezeljenek — vezet bennünket. Ha tekintjük azon nehézségeket, mikkel az úrbéri telkek benépesítése s gazdasági ususfructuatiója a földesurakra nézve össze volt kötve, nem csoda, hogy számos földesúr megürült úrbérfürdét készpénz vagy más kedvező föltételek mellett adta haszonbérbe, vagy ismét belsőtelki állományából bizonyos darabot kivágott hasonló kezelés alá. Nem látunk semmi okot arra, hogy a „contractus contradentibus ponit legem“, itt azon esetre, ha a földesúr igénye világos, mellőztessék. Intézkedés teendő nemkülönben az irtásföldek ügyében is, melyek iránt szintén nagyszámú kellemetlen perek folynak, s mely bajon legczélszerűbben úgy lenne segítve, ha a földesurak az elvesztett urbériségekért mielőbb kármentesittetnek. Akkor sok irtásföldügyi per rövid időn lefoly, s az irtó felek igényei ki lesznek elégítve. Még egy csiklandós birtokviszony marad ezek után elintézendő. Ez a dézmásszőlők ügye, mely valamint sokágazata jellemzeténél fogva kimerítő s határozott intézkedést kiván, úgy fontossága s termesztési viszonyainkba vágó mély hatása miatt átgondolva bár, de szintén késedelem nélkül rendbe hozandó. a»ama»giana. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A VARCHONITÁK. (Novella.) Irta Jókay Mór. IV. (.Folytatás *) A Tula szigetén, magas nyírfáktól árnyékozva állt azon kis csendlak, melybe Elemér Halilát vivé. A sziget mellett el lehetett hajókázni, a nélkül hogy e lakot valaki észrevegye. Valami szent tartózkodás tilta mindenkit ott kikötni. A hagyomány szerint ott voltak eltemetve Bertezena hamvai, s ott *) Lásd P. N. 668. számát. szoktak a fejedelmek összejönni az Istennel, midőn nagy veszély idején tanácsot kérnek tőle. A magányos lak egészen fából volt épülve, kivül barna diófával kirakva, magas ereszeit ezédrusfa oszlopok zárták, miknek kígyós tekervényű szent mondatokkal volt beírva, a falak belseje simított tarka gyökérfából, az ajtók tábláiba csaták és áldozatok képei faragva. Köröskörül a vadul összenőtt lombok szentséges sötétje. Két hó múlt azóta. A rejtett lak ajtajai nappal mindig zárva voltak , csak midőn feljött a hold, s a magányos sziget fái susogtak az esli széltől, lehet látni a széltől félreingatott lombok között megnyílni egy ablakot, melyen halvány arcz nézett lopva ki, néha az ajtón egy fehér női alak suhant ki, félve, és futva. A hold ismét úszik csendesen a felhők fölött, elelbújva, s átragyogva. Ha,vizen egy keskeny csónak úszik lefelé; az evezőn kívül még egy férfi ül benne. A szigetparton kikötnek. A hajós megállítja társát. — Uram, nem kellek tovább ? — Akár elvessz miattam. — Örömest szolgálnék még, mert jól fizetsz. Első vagy a vardoniták között, aki úgy szereti a pénzt. — Tatár volt az anyám, s aranyat csodált meg. Ila megfizetsz érte, még az ő sírját is megmutatom. *— Nincs rád több szükségem. — Talán még is. Megfizettél, hogy beszéljek, most már fizess meg, hogy hallgassak. , — Valóban. Most juttatod eszembe. Fogadd ezt, hogy hallgatni tudj. A hajós tenyerét nyújtá az ajándék elé, de az egy gyilok volt, mely őt szivén üté, s melytől örökre megtanult hallgatni. — A férfi az erdő sűrűjében tűnt el. A hold fénye besütött a rejtekház ablakán, átlapózva az eléhajló lombok levelein. Benn egy halavány megtört férfi alak járt, egy gyönge nő karjára támaszkodva, sápadtan, mint kísértet. A holdfény úgy illik mindkettő arczához. — Jer, ülj e köreveire, szól Ilalira. Hajtsd fejedet vállamra, kezedet add kezeimbe. A férfi bágyadtan hanyatlik ülőhelyére, szép arcza elhervadt, szemeiből kiégett a tűz, homlokát nem emeli többé oly büszkén. — Erőtlen vagyok, ugye bár ? szól reszketeg hangon. — Kezem hideg mint a jég , soem forró mint a tűz. — Szegény nő ! — Miért sajnálsz engem ? Én boldog vagyok, hogy ápolhatlak. — Menyasszonyéjed óta szüntelen. Elhervadtam, mint a letört galy. Valaki megátkozott engem, s az átok mindkettőnket ért. Te is együtt hervadsz el velem. Jobb sorsot érdemelnél. — Ne csüggedj. Még leszünk boldogok. Szólt a nő, de ajkai rebegése tanusítá, hogy zokogását alig bírja visszafojtani. — Gondolod? Gyógyított valaha orvos hasonló betegséget, mint az enyim? — A vén jós ott a sziget alatt azt mondá rólad, hogy tested ép. — Hanem lelkem beteg úgy-e? Azt elhallgató. Tehát meg fogok gyógyulni nemsokára? — Még az éjjel ígérte, hogy fájdalmaidtól megszabadulsz. — Még az éjjel ! sohajta Elemér és gondolá, hogy akkor azután vége lesz mindennek. A halál sejtelme csalhatatlan. Elemér szomorúan tekintő Italilára s megsajnálta a szegény nőt, és azt gondolá, hogy ne legyen ott, midőn meg fog halni. — Jó nő. Tehát a vén jós azt ígérte, hogy számomra gyógyfüveket fog küldeni ? — Még az éjjel kell értek mennem. HIVATALOS A tegnapi lapba beiktatott tervezett időfelosztás Ó csinz. kir. Apostoli Felsége Budán mutatása alatt, nem tekintethetik egészen bizonyosnak, mi is utólag ezennel közhírré tétetik.