Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)

1852-06-03 / 670. szám

1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken : Pesten : Évnegyedre 5 f. — k p. E^y hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 4 , 8 , Félévre 10 ,, — A havi előfizetés, mint a \ p^j^vre s/.amnon lein­ti eladás is­­ megszűnt.­­ Egyes szám . . 4 n n 070 n­ NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-uteza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utéza 8. sz. A havotikinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmintellen levél visszautasíttatik. Csütörtök, jun. 3 ál. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetése­k négyha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­ jával számittatik. A be­iktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban.­ ­ TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Úrbéri kárpótlás ügye. IV. Hivatalos. (Hirdetmény az ünnepélyrendre vonatko­zólag. Kinevezések. Bankjegyek. Katonai rögtönbiró­­sági ítéletek.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Világosvár. Brassó. Esztergom. Ve­gyesek.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Olaszország. Amerika.) Legújabb. (Bécs. Paris.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Gazdasági és kereskedelmi hírek. — Nem­zeti színház. — Börze. — Gabonaár.) Mű­tár. (A varb­oniták. Eredeti novella Jókai Mór­tól. Budapest, jan. 3-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Frankfurt, máj. 31. — Raub­ és Mainzban a gőz­hajóknak rajnavári-revisiója meg van szüntetve. A gőzhajózást feltartóztatás nélkül folytathatni. A tele­grafi összeköttetés Párissal még nincs helyre állítva. Palermo, máj. 23. — A franczia flotta elvitorlá­zott Nápolyból s ide váratik. „Volta“ gőzös ő cs. fenségével Miksa Ferdinand főherczeggel ide ér­k­ezett. Genua, máj. 29. — Az itteni bank 32 millió lírá­ban állapítja meg tőkéjét; az eredeti részvénytőke csak 8 millió lírából állott. Wyner angol futár egy nápolyi gőzhajón Florenczbe szóló fontos sürgönyök­kel Livornoba utazott el. Turin, máj. 29. — Hallomás szerint Cavour volt miniszter szárd követté fog a londoni udvarhoz ki­neveztetni. A képviselőkamarában a Turin-novarai vasútra vonatkozó tö­rvényjavaslat június 1-jén ke­rül vitatás alá. Parma, máj. 27. — A herczeg Piaczenzára nézve a főiskolákbani magán­oktatást ismét megengedte. Egy különleges herczegi jegyzék néhány tanulót a m­agánoktatásból lerekesztene. Paris , máj. 31. — Laffarge asszony kegyeletet kapott és már szabadságba van helyezve. Florencz, máj. 29. — Santo Paolo herczeg veszi által Sforza marodesetól az itteni nápolyi követségi állomást. Pest, jan. 2. • Gyakorlat az élet valódi iskolája. A tár­sadalmi mozzanatok egyik ágazatában sem érvé­nyesül ez annyira, mint azon téren, hol a jog s igazság, vagyis az „enyém“ és „tied“ kérdései vitattatnak. Itt­­ a törvénykezés mezején nyil­vánulnak a társaséleti viszonyok ezernyi kinö­vései , hiányai és szükségletei, — itt merülnek föl azon károk, miknek gyökerére a törvények értókését alkalmazni kell. A törvénykezési jelen­ségek nyomán nyert tapasztalatok mindenkor egyik legelőbbkelő segélyforrásul szolgáltak a törvényhozások s társadalmi szervezkedések nagy munkáiban,­­ minthogy is ama jelenségek a tár­sasélet folyamát tetemes részben visszatükrözik. Ha már most a jogtárgyaló termek iromány­halmazai , s azok nyomán előforduló események közé szétpillantunk, első­sorban, a legfontosb jogügyi kérdések vonalán, szemléljük ott az úr­­bérmegszüntetés által alapjában megdöntött feu­­dál rendszer tömkelegszerű viszonyaiból fejlődő pereket, mik, midőn egyrészt elég befejezetlen ügy fontosságát, s annak a társaság minden osz­tályaira kiható sokoldalú befolyását jelölik, más­részt nyilván feltüntetik, mily nagy — egész a legapróbb részletekig terjedő—gondot kell az ál­lamnak ez ügy öszhangzatos, közérdekszerű elin­tézésére fordítani. Nem egyedül a volt földesurak kárpótlása, minek fontosságából azért legparányibbat sem akarunk levonni, tolul föl e tárgyak sorában, mint elsőrendű teendő (jóllehet tagadhatatlan, mikép ha azt mint a feudál rendszer eltörlésének kifolyását tekintjük, a birtokhitel lehető meg­szilárdításának tekintetéből, ezen rendszabályt vagyunk hajlandók legeslegelsőnek sorozni); — miután azonban, az élet gyakorlati iskolájába beletekintve, más hasonló jelentékű tárgyakat, mint­ amaz eltörlött rendszerhez tartozó elvkér­déseket s azok függelékeit is, még végezetlenül látunk, nem mulaszthatjuk el az államkormány figyelmét szerény észrevételeinkkel azokra szin­tén lelkiismeretesen irányozni. Az úrbéri s belsőtelki állományok iránti pe­rek achilles-sarkát főleg annak kimutatása ké­pezi : váljon a pertárgy valóban úrbéri termé­szetű-e, vagy pedig curialis? Ezen jelenség, mely tömérdek bonyodalomra, fogásra s elvégül néhol üdvtelen ellenszegülésekre szolgáltat alkalmat, eléggé látszik indokolni egy oly határozat szük­ségességét, mely által a státushatalom részéről eldöntő várvonal huzatnék a két birtok­állapot közé, vagyis, mely által elvileg az úrbér­­föld minősége tökéletesen, szigorúan meghatá­­roztatnék. E kézesség oka sajátkép a terézianumi urbér­­szabályozás történetében rejlik. II. Lajos után 1766-ig a magyarországi jobbágy állása kevés­sel volt enyhébb a török raják sorsánál,­­ mint­hogy is az ország nagy része másfél századnál tovább ozmán uralom alatt nyögött. Az I. Má­tyás féle népkegyelő rendelkezések még II. Lajos előtt, Dózsa pórzendülése következtében csonku­­lást szenvedtek, s a jobbágyok szabad költözése, mely ekkor eltörültetett, később csak igen kor­látolt föltételekkel állíttatott vissza. Mária The­­rézia a nép sorsán enyhítendő, egy vegyes bi­zottmány által úrbéri rendszert dolgoztatott ki, mely is 1774-ben királyi biztosok által beho­zatván , rendeletei vagy domestice, azaz magok a földesurak által, vagy az úgynevezett ambu­láns commissiók (járó bizottmányok) útján haj­tattak végre. Nem birván országgyűlési törvény kényszerítő erejével e rendszabály, részint ha­nyagul és felületesen hozatott életbe, részint an­nyi kibúvó ajtó hagyatott rajta, minélfogva a nép, mely valamint jogait, úgy kötelességeit nem ismerte, földesura játszi szeszélye­­s önkényének volt és van jelenleg is még kitéve, mert a nép által birt telkek a szerint, a mint az idők viszo­nyaihoz képest a földesur érdekei kívánták, úr­bériekké, vagy ismét ellenkező körülmények­ben, mint különösen jelenben, curialisokká tétettek s azokat követeltetnek. A rendszabály ezen határozatlanságát saját hasznára fordított önérdek méltán fakadhatott azon jellemző nyi­latkozatra: „elusimus Mariam There­­s­i­a­m.“ Miután tehát az ideiglenes törvénykezési rend­szer által az úrbértelkek állományának megha­tározására nézve a terezianumi szabályzat állít­tatott fel zsinórmértékül, nevezett szabályzat pedig az urbértelkek állományát nem helyezi tö­kéletes világosságba, másrészről pedig a „nép­oktatásban“ felhívott 1832 — 6­ 10. czikk imezzel ellenkező jogelveket foglal magában: ezeknél fogva az innen származó zavarok mellő­zése tekintetéből, szerfölött kívánatos, hogy a fölérintett várvonal minél szorosabb determi­­nátióval állapíttassék meg, mi aztán nemcsak a többi rokontárgyú, függő kérdések elintézését könnyítené, hanem a jelenlegi kétséges helyzet által nyitva hagyott peralkalmakat is gyéritené, s lehetőleg egyszerűsítené, elvégre pedig azon üdvtelen alakban mutatkozó veszélynek, mely az e miatt elégületlenkedő nép részéről a birtokos osztályt mindinkább fenyegeti, villámhárítójául szolgálna. Másik a remanentialis (maradék) föl­dek iránti elvileges határozat. Mária Terézia idejében ugyanis az urbértelkek kevésbbé tö­kéletes mérésmód szerint vetettek föl, úgy, hogy ahhoz képest egy mostani telek földmennyisége gyakorta még egyszer annyit képez , minélfogva urbérrendezési vagy összesítési munkálatok után sok helyütt nagy mennyiségű maradék földek ke­letkeztek , mikről in principio ki kell az állam­nak határozottan mondani, hogy azok előfor­duló hason esetekben jogszerűn kit illessenek. Föltéve a mérték valódiságát igazságszolgáltató mérlegül, azon oknál fogva, mivel a földesúr birtokából, mérési hiányosság miatt, több ada­tott ki a volt jobbágynak , mint őt jogosan a szabályzat értelmében illette, a maradék földek­nek tőle elvételével jogsérelem rajta nem törté­nik, s egyedül az állam és földesúr java­s érde­kei állanak e kérdésnél egymással szemben. Mind­amellett, hogy a földesúr igénye ezen földekre nézve mintegy elidősült, s azok az eredeti jognál fogva első tekintetre az államra vissza­­szállani látszanak, mégis a földesúr birtokjoga e részben valamint elvitázhatlan, akkor mel­­lőzhetlen is annál inkább, minthogy az állam ne­héz feladatot vállalna magára azokról a különbeni rendelkezés által; másrészt pedig a földesúrnak vesztesége, mely a kármentesítéssel úgysem egé­szen üttetik helyre, a maradék földek által újra némileg pótoltatik. Hasonló értelmű rendelkezés alá esnének az úgynevezett pusztatelkek is, melyeket be­népesíteni törvényszerű (1802) kötelessége lett volna ugyan a földesúrnak, de sokszor legjobb szándéka s törekvése mellett sem népesíthette be, vagy pedig mívelési ereje megengedvén s különbeni szüksége úgy kívánván, önmaga ke­zelte azokat, vagy elvégre haszonbérletileg adta ki. Ezen telkek azért, hogy pusztán hagyattak, vagy úrbérileg ki nem adattak, úrbéri természe­tüket ugyan megtartani látszanak, minthogy azonban a földszabadítási törvény jobbágyot rajtuk nem talált, kérdés: mi történjék velük? Első két esetben , a maradék földekbeli analógia szerint, a pusztatelek határozottan a földesúr­nál hagyandó; harmadikban a haszonbérlő szá­mára — a földszabadításnál szem előtt forgott legfőbb államérdekhez képest — némi kedvezés állapíttathatnék meg, ha az a földeket a földes­úrtól megváltani akarná, vagy pedig viszonya s előnyei törvényleg biztosíttatnának , mi már általában a haszonbér-rendszer szabályozásához tartozik. Az eszmelánczolat folytatása itt az úgyneve­zett con t­r­ac t­u­al i­s tá­k­r­a — akár úrbéri akár belsőteleki állományt kezeljenek — vezet bennünket. Ha tekintjük azon nehézségeket, mikkel az úrbéri telkek benépesítése s gazda­sági ususfructuatiója a földesurakra nézve össze volt kötve, nem csoda, hogy számos földesúr megürült úrbérfürdét készpénz vagy más ked­vező föltételek mellett adta haszonbérbe, vagy ismét belsőtelki állományából bizonyos darabot kivágott hasonló kezelés alá. Nem látunk semmi okot arra, hogy a „contractus contradentibus po­­nit legem“, itt azon esetre, ha a földesúr igénye világos, mellőztessék. Intézkedés teendő nemkülönben az irtás­­földek ügyében is, melyek iránt szintén nagy­számú kellemetlen perek folynak, s mely bajon legczélszerűbben úgy lenne segítve, ha a földes­urak az elvesztett urbériségekért mielőbb kár­­mentesittetnek. Akkor sok irtásföldügyi per rö­vid időn lefoly, s az irtó felek igényei ki lesznek elégítve. Még egy csiklandós birtokviszony marad ezek után elintézendő. Ez a d­é­zmásszőlők ügye, mely valamint sokágazata jellemzeténél fogva kimerítő s határozott intézkedést kiván, úgy fon­tossága s termesztési viszonyainkba vágó mély hatása miatt átgondolva bár, de szintén késede­lem nélkül rendbe hozandó. a»ama»giana.­ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A VARCHONITÁK. (Novella.) Irta Jókay Mór. IV. (.Folytatás *) A Tula szigetén, magas nyírfáktól árnyékozva állt azon kis csendlak, melybe Elemér Halilát vivé. A sziget mellett el lehetett hajókázni, a nélkül hogy e lakot valaki észrevegye. Valami szent tar­tózkodás tilta mindenkit ott kikötni. A hagyomány szerint ott voltak eltemetve Bertezena hamvai, s ott *) Lásd P. N. 668. számát. szoktak a fejedelmek összejönni az Istennel, midőn nagy veszély idején tanácsot kérnek tőle. A magányos lak egészen fából volt épülve, kivül barna diófával kirakva, magas ereszeit ezédrusfa oszlopok zárták, miknek kígyós tekervényű szent mondatokkal volt beírva, a falak belseje simított tarka gyökérfából, az ajtók tábláiba csaták és áldo­zatok képei faragva. Köröskörül a vadul összenőtt lombok szentséges sötétje. Két hó múlt azóta. A rejtett lak ajtajai nappal mindig zárva voltak , csak midőn feljött a hold, s a magányos sziget fái susogtak az esli széltől, lehet­ látni a széltől félreingatott lombok között megnyílni egy ablakot, melyen halvány arcz nézett lopva ki,­­ néha az ajtón egy fehér női alak suhant ki, félve, és futva. A hold ismét úszik csendesen a felhők fölött, elel­­bújva, s átragyogva. H­a,vizen egy keskeny csónak úszik lefelé; az evezőn kívül még egy férfi ül benne. A sziget­parton kikötnek. A hajós megállítja társát. — Uram, nem kellek tovább ? — Akár elvessz miattam. — Örömest szolgálnék még, mert jól fizetsz. Első vagy a vard­oniták között, a­ki úgy sze­reti a pénzt. — Tatár volt az anyám, s aranyat csodált meg. Ila megfizetsz érte, még az ő sírját is megmutatom. *— Nincs rád több szükségem. — Talán még is. Megfizettél, hogy beszéljek, most már fizess meg, hogy hallgassak. , — Valóban. Most juttatod eszembe. Fogadd ezt, hogy hallgatni tudj. A hajós tenyerét nyújtá az ajándék elé, de az egy gyilok volt, mely őt szivén üté, s melytől örökre megtanult hallgatni. — A férfi az erdő sűrűjében tűnt el. A hold fénye besütött a rejtekház ablakán, átla­­pózva az eléhajló lombok levelein. Benn egy hala­­vány megtört férfi alak járt, egy gyönge nő karjára támaszkodva, sápadtan, mint kísértet. A holdfény úgy illik mindkettő arczához. — Jer, ülj e köreveire, szól Ilalira. Hajtsd feje­det vállamra, kezedet add kezeimbe. A férfi bágyadtan hanyatlik ülőhelyére, szép arcza elhervadt, szemeiből kiégett a tűz, homlokát nem emeli többé oly büszkén. — Erőtlen vagyok, ugy­e bár ? szól reszketeg hangon. — Kezem hideg mint a jég , s­o­­em forró mint a tűz. — Szegény nő ! — Miért sajnálsz engem ? Én boldog vagyok, hogy ápolhatlak. — Menyasszonyéjed óta szüntelen. Elhervadtam, mint a letört galy. Valaki megátkozott engem, s az átok mindkettőnket ért. Te is együtt hervadsz el ve­lem. Jobb sorsot érdemelnél. — Ne csüggedj. Még leszünk boldogok. Szólt a nő, de ajkai rebegése tanusítá, hogy zokogását alig bírja visszafojtani. — Gondolod? Gyógyított valaha orvos hasonló betegséget, mint az enyim? — A vén jós ott a sziget alatt azt mondá rólad, hogy tested ép. — Hanem lelkem beteg úgy-e? Azt elhallgató. Tehát meg fogok gyógyulni nemsokára? — Még az éjjel ígérte, hogy fájdalmaidtól meg­szabadulsz. — Még az éjjel ! sohajta Elemér és gondolá, hogy akkor azután vége lesz mindennek. A halál sejtelme csalhatatlan. Elemér szomorúan tekintő Italilára s megsajnálta a szegény nőt, és azt gondolá, hogy ne legyen ott, midőn meg fog halni. — Jó nő. Tehát a vén jós azt ígérte, hogy szá­momra gyógyfüveket fog küldeni ? — Még az éjjel kell értek mennem. HIVATALOS A tegnapi lapba beiktatott tervezett időfelosztás Ó csinz. kir. Apostoli Felsége Budán mutatása alatt, nem tekintethetik egészen bizonyosnak, mi is utólag ezennel közhírré tétetik.

Next