Pesti Napló, 1852. augusztus (3. évfolyam, 719–743. szám)

1852-08-07 / 724. szám

1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: É­vnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szántónk­énti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre 8 ,, — „ Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmat illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, mri­ntccs­­ affért ház 8. Szerkesztési iroda: Dri­ntcza 8. sz. 424 Szombat,aug.. 7-én A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Ma­gán viták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával sz­áitta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen­évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Ö cb. k. Apostoli Felségének körútja. Ne feledjük soha magasabb kötelessé­geinket. London. (Az országos brit választások eredménye.) Hivatalos. (Legfelsőbb határozat.) Vegyes hírek s események. K ü l f ö l d (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Németalföld. Helvetia. Spanyolország. Olaszország. Görögország. Törökország. Oroszország. Amerika.) Legújabb. (Paris. London. Berlin Bern. Brüssel.) Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze. Dunavízállás.) M­ű­t­ár. (Opour történeti novella , Kő­v­á­r­y Lászlótól­ Budapest, aug. 7-én TELEGRIFI TDDélIrASOK Linz, aug. 5. — Ő­cs. Fensége Sophia fűherczeg­­asszony tegnap éjjel 11­ órakor érkezett „Radeczky“ gőzösön Linzbe, az éjt a hajón töltötte s m­a reggel 8 órakor a postával Ischlbe utazott el. Prága, aug. 5. — Ő felsége a szász király­né teg­nap estre ide érkezvén a mai reggeli kocsivonattal útját Drezdába folytatta. Páris, aug. 5. — A hely­hatósági tanács-válasz­tásoknál mindvégig nagy részvétlenség mutatkozott. A jul. 20-kár el­kelt amerikai posta egy Angliával­ összeütközésről tudásit a neufoundlandi halászat miatt. Roma, jul. 30. — Az egyházi államnak az osz­­trák-német-olasz postaegylethezi csatlakozásául épen most tétetett közzé a hivatalos jelentés. Turin, aug. 2. — A Savoyába vezető vasútra nézve már több társaság jelentkezett vállalkozóul. A belügyminiszter, hallomás szerint, körlevél által a politikai hatóságokat serkentette, hogy a h­ázasság­­törvény elleni kérvényező­ izgatást a mennyire csak lehet akadályozzák meg. ő cs. kir. Ap. Felségének utazásáról a „Ma­gyar Hirlap”c-b.51 a következő újabb tudósításo­kat vesszük át: Sepsi Szent György, jul. 28. Ma délután félegy órakor részesültünk azon sze­rencsében, szeretett lovagias Császárunkat itt üdvözöl­hetni. Mit hódoló jobbágyhűség, székely szívesség és hála kigondolhatott a közösen tisztelt Uralkodó méltó fogadására, az megtörtént a fáradhatlan, áldo­zatot nem kímélő cs. k. járásbiztos Kovács István ur vezetése mellett. A Székelyföld határán Dobolynál egy nagy diadalív állt e felirattal: „Székelyföld,“ és mindenféle földi n­ivelési eszközök és gazdasági ter­ményekkel földiszitve. Az út kétfélén tíz-tiz ötnyi távolságra zöld fenyőgalyak voltak a földbe szúrva, nagyobb távolságokra felváltva feketesárga, fehér­veres és fehérvereskék zászlók lobogtak, egész a tusnádi határig. Minden falu határán fenyőágakból diadal-ivek voltak felállítva, különféle feliratokkal. De mindezeket fölülmúlta nagyszerűségben Sepsi Szent-György déli oldalán felállított diadal-iv, mely­nek tetején egy gloriett volt felállítva , e nagy sárga betűjű­ felírással: „Isten áldjon !“ jobbra: ,,Teljes Ausztria minden dicsőséggel!“ balra: „Isten tartsa meg Fejedelmünket!“ Ő Felsége ezt részletesebben megtekinteni méltóztatott. A város északi részén is­mét egy diadal­iv állt „Éljen­­“ felírással. A vásár­téren a boltok előtt mindkét felől két szép szökőkút, volt, az egész út virágokkal vala behintve. Megér­kezése u­tán ő Felsége a cs. k. járásbiztos házát szerencsélteté legmagasabb jelenlétével, megszemlélé az úton rendezett kórházat, aztán a kath­. egyházba ment, melynek ajtajáig minden vallásbeli papság képezett sorfalat. Miután ő Felsége ott egy rövid istentiszteleten jelen volt, meglátogatta az iskolákat, hol legmagasb megelégedését nyilvánitá az írásban és német nyelvben,előmenetellel; ezután a fogháza­kat szemlélé meg. (3 Felsége mindenütt sajátkezüleg fogadja el a folyamodásokat. A hivatali tárgyakat és irodákat Ő Felsége legmagasbo dús tapasztalása figyelmére méltatá, mit a rövid u­tmulatás alatt semmi sem kerüle ki. 1­0 órakor ő Felsége az egész nép egy szív egy szájból hangzó éljenkiáltásai s áldáskivánatai közt elh­agyá Sepsi Sz. Györgyöt, mindenki szerencséjének tartván, hogy fiatal Feje­delmünk szent személyét ü­dvözölheté. Mindjárt a köröspataki határnál egy pompás diadalív volt görög fülben állítva , épen úgy Köröspatak, Zoltán, Oltszem­ , Málnás előtt, mindenütt a legpompásabb feliratokkal. De ki írhatná le méltóan mindazon tisz­­teletnyilvánításokat , melyekkel Háromszék (3 Felsé­gét fogadni igyekezett? Ezt én gyakorlottabb tollra bízom , s csak azt említem röviden, hogy a Felsége a tusnádi fürdőnél rendezett nagy vadászatra sietett, melyhez a báczoni és bikszádi erdőkben 800 hajtó rendeltetett. Isten áldása és utalma kisérje min­denütt dicső, lovagias I. Ferencz­ József Császá­runkat ! A PESTI NAPLÓ MUTÁRA. OPOUR. (Történeti Novella.) Irta Kőváry László. (Folytatás. *) II. Ismét boldog ábrándok közt folytak a három szív­­napjai. Mikéné ismét kibékült. Büszke volt Opour családjára, szerette őt, mint gyermekét. Beleegyezett mindenbe, csak leánya fiatalságáért egy évet kért. A boldog szerető szív, ha ártatlan, mit bánja , ha egy vagy tíz év múlva bírhatja szerelmesét. (3 bol­dog, mert szerettetik; nyugodt, mert hiszi, hogy miért úgy eped, egészen övé egyedül. Nem ismeri meg, hogy a szerelemnek legnagyobb ellensége az idő. Opour elszigetelten élt várában, nem látogatott meg senkit, nem látogatta senki. Nászkészületei ti­tokban folyhattak. De mégis megsejtek. S minthogy az emberek a boldognak esküdt ellenei, neki is ellene támadtak. Torjával szembeni hegyfok nyúlik elő, a hegyfo­kon mai napiglan egy szerzetes lak felérlik: itt azon időben egy öreg remete lakott. E remetét használók fel Opour ellenei; mert tudták, hogy Mikénénél tekin­télye valt. Lásd Pesti Napló 723. számát. Mikéné ártatlan jó nő volt, gyöngéd anya, de neki is megvalónak gyengéi. Mert végtelen jó volt, jósá­gával minden visszaélt; mert senkit sem akart megbán­tani, körének egész rabszolgája volt; s mert mindenki szeretetét vadászta, magát, családját egészen felál­dozta másoknak. — Asszonyom — szólt hozzá egy napon az ősz remete — szeretem becses házadat, azért kimondom, mi szivemet bántja. Papok látogattá­k meg, s fájlalva hallottam , mikép nem fogják házadat benyitni, mig pogány emberek találnak körödben elfogadtatást.... Megbotránkoztak benned, s meg vagyon irva, jaj a botránkozónak, de kétszeresen jaj a botránkoztató­nak.... Zárd be várad kápolnáját, mert nem fogsz több istenszolgát reábirhatni, hogy benne imát mond­jon , mert tisztátalan lábak tapodák. Megbotránkoz­­nának a mi szemeink, s meg vagyon irva, ha egyik szemed megbotránkozott, szúrd ki azt... Jaj annak, ki elveszti szemei elől az isten országát, pedig ki ör­döggel társalkodik, ördöggé kell annak lenni.... Mi felvettük a keresztény vallást, mert egyedül benne hi­szünk üdvet; ki nem tart velünk, az ellenünk van... — Szent férfi !— szólt nyugodtan Mikóné — ér­tem ezélzataid. Én hive vagyok hitemnek, de nem vakbuzgó. Ha kápolnámba nem jő ki imádkoztasson, elmegyek én oda , hol a nép imádkozik... Benn­e hi­szem az üdvet, de őseimet, kik ősvallásunkban ke­resték azt, azokat sem hiszem elkárhozva.... Előttem az embert vallása nem mérlegezi... Aztán ki tudja, nem térünk még mi is vissza a hitre, mit őseink oly bajjal hagyanak el. így szólt magas szellemmel a nő, de nem minden megdöbbenés nélkül. A női lélek, fájdalom , nem bir a nagy gondolatoknál önállósággal. Bár igy szólt, lelkében kétely maradt, s Opour iránt minden akarata daczára hidegebbé vált. Hetek múlva az ősz férfi ismét megjelent. Mit a vallás ürügyével kivinni nem bírt, a haza szerelme szent gondolatával kísérte meg. — Asszonyom — szólt ismét a többek közt — háború vár szegény hazánkra. Honfiak látogatók meg szerény hajlékomat, gonosz dolgokat hallottam tő­lök ... Pártokra fog a nép újra szakadni. A pogány vallást, mit szent István királyunk annyi vérrel hoza be , ismét helyre kívánják némelyek állítani. El fog jöni az idő, hol, miként akkor Gyula, nagy emberek állanak a pogányok élére, s megharczolnak a király sergével. Eljő az idő, hogy mint I. Béla alatt, a székelység 63 hite mellett ismét fellázad... Mert a várak urai ki akarják tűzni a viszály lobogóját. Min­­keblünkben melengetjük a kígyót. A kigyó fészek innen nem messze van. A fellázadt nép veszélybe sodorja a hazát, meg fogja rohanni kastélyaitokat, kiirtják mind­azt, kik valaha az idvezítő új hitért buzogtak... Asszonyom, óhajtod-e, hogy leányod ily honfelforgatók karjaira kerüljön ? — Szent férfi — szólt már kevesebb nyugalommal a nő, rémképekkel engem, bár nő vagyok, megdöb­benteni nem lehet. Én szeretem nemzetem múltját erényeivel bűneivel, hogy szent István behozta a keresztény hitet, szeretem; de hogy I. Béla összevonta mindent, mi e népet őshitére emlékeztethetné, azt soha meg nem bocsátom. Ha vannak , kik a régiek­ből sokat vissza­hajtanak, azt nem látom oly rém­­ségesnek. Ha nemzetem honboldogító eszmék lobo­gója alatt pártokban küzd, abban erejét látom, mert csak halni indult haza nem ismer pártokat. Győzzön a mi jobb. Nekem mindegy, bár­melyik párt győz, csak a hazát emelje, így szólt a szellemes nő, de keble új kételyeket kapott. Érzelmei tengerébe új gondolatok, elvromok sülyetlének. Nem adott igazat, de gondolatai iránt mind kevesebb lett bizodalma. Opour botránykőként kezdő szelleme röptében elől állani. Hidegült iránta, s bár e viszonyba bele­szólani nem akart, inte­­lkát mérsékelje szerelmét. Hetek múlva az ősz remetét ismét beküldék, kik a család boldogságát irigyelék. Hogy látok , mikép Opour csillaga még mind nem­ hanyatlik, mélyebben nyúltak a csel eszközeihez. Most a nőszív hiúságát támadtaták meg általa. — Asszonyom, — szólt ismét a többek közt — az éljen egy ifjú hált remetelakomban, oly szép oly eszes, minőt életemben soha sem láttam. Mint mondá, ide van küldve, h­ogy rólad s szép leányod­ról egy nagy úrnak hirt vigyen. E nagy úr szerel­mes leányod szépségének hírébe, s később maga kívánna fellépni. így szólt: én ígértem, hogy hozzád vezetem. (3 nem akart, mert ura nem fog pogánynak nyomában keresni szerelmet. A fiú igen érdekelt, azért éjjel felkeltem, felkutattam mindent, hogy nevét és rangját megtudhassam. Kutatásom oda vitt, hogy őt most vagy a vajdák, vagy királyaink herczegének gondolom... Vedd azért fontolóra, asszonyom, leányod boldogságát. A világ téged kárhoztat. Gondold meg, mit fog mondani a világ, ha meghalják, hogy herczeg­­nővé tehetted volna őt. — A világ ! mit fog mondani a világ!! — rebegő magában az örvénybe sodort anya... A remetéhez most nem valónak oly éles megjegyzései. Nem val­lotta meg keble hangulatát: kimondó, mikép ily dol­gok őt mit sem érdeklik; de szavának fátyolozottsága a remetét megerősítő azon hitében, hogy czéljához közelebb jutott s nem csalódott. Mert a mit a vallás és haza nevében meg nem közelíthetett, most a női hiúság ördögét felköltve, elérhetőnek vélte valahára. Folytatjuk. Kolozsvár, aug. 2. (3 cs. Ap. Fige ma reggel 6 órakor elhagyta Besz­­terczét, megtekintő Deésen és Szamosujváron a ka­tonai és más intézeteket, s 4 óra után d. u. ide leg­jobb egészségben megérkezett, hol a város határánál az itteni felsőbb nemesség­ és a polgárságokból ala­kult nagyszámú bandérium lóháton várta és szállá­sáig kisérte­­3 Figét. — Épen most, esti 9­ órakor tér vissza (3 cs. k. Ap. Fige a legfényesebben kivilá­gított utczákon a kocsizásból; legmagasb megjelenése mindenütt a legélénkebb örömkiáltásokat idézé elő. (3 Fige a holnapi napot Kolozsváron tölten­i. Kolozsvár, aug. 3. Slarminczöt év óta tegnap hétfőn először részesült városunk azon magas szerencsében, hogy Urát, Fel­séges Fejedelmét, falai közt bírhassa. Már kora reggel szokatlan mozgás, nyüzsgés sej­tető a nagy nap történendőit. Délelőtti 10 órakor 36 álgyúlövés adá hírül az ut­­czákon csoportozó népnek, hogy (3 Fige Beszteméről jőve, a kolozsvári vidék határán átlépett. Az álgyuk dörgései s zene hangjai közt a Felleg­vár ormára s a tanácsház fölé kitűzetett a császári lobogó. Az ezután hirtelen kerekedett zápor elszórá ugyan az utczák hullámzó népét, de alig szű­nt az meg, piacz és utczák ismét hemzsegtek a szobák szűk falait tű­rni nem tudó lakosoktól, pedig tudva volt, h­ogy (3 cs. k. Fige 4 óra előtt nem érkezendik. Fél 1 órakor a katonaság kitűzött helyeire lépte­tett s a trombiták harsogása s dobok pergése uj szint adott a képnek, mely perczenkint élénkebb jön. Ezután a hivatalok és testületek foglalák el he­lyeiket. Ekkor sietett mindenki a lehető legjobb helyet fog­lalni el, honnan Felséges vendégünket látni szeren­csés lehessen. Ablakok , erkélyek megnépesültek , sőt a házak tetőin is lehetett látni kiváncsi nézőket. Midőn (3 cs. kir. Apostoli Felségének 4 óra tájban Szamosfalva határára érkezte felől a Fellegvárból egy ágyudörgés értesítő a várost : a várakozás feszültsége tetőpontot ért. E falunál várták­­3 Felségét a nemesség és polgá­rokból alakult kolozsvári és tordai bandériumok, s szerencsések voltak engedelmet nyerni, hogy­­3 Fel­sége kíséretéhez csatlakozhassanak. Szamosfalvától kezdve a város határán innen fel­állított díszkapuig az után kétfelét a vidék faluinak lakossága állt díszöltönyben, gyalog és lóháton, kezeikben lobogókkal. Az első diszkapunál a 3 Felsége lóra ülni méltózta­tott s e pillanatban megdördültek az ágyuk s minden templomok harangjai meghuzattak, mi­g Felségé­nek szállására érkezteig csak addig hagyatott félbe, mig a Te Deum tartatott. Az első díszkaputól kezdve ily renddel állt a nép­ség. Felek helység lakosai, az izraelita község, a külvárosok népsége, a tanuló ifjúság mindnyájan ünnepi öltözetben s zászlóikkal. A közép-kapui nagy­szerű díszkapu előtti kisebb kaputól kezdve állt a városi tanács, esküdt közönség, kereskedelmi és iparkamara, valamint a kereskedő társaság tagjai. Midőn a3 Felsége e pontra ért, a városi igen csi­nosan egyenruházott h­rgászkar megrendité a nép­­hymnust, s itt fogadá polgármester ur Felséges Ven­dégünket , rövid magyar beszédben elmondva a város örömét s hűséges hódolatát, mit Öcs. kir. Felsége legkegyelmesebben fogadni méltóztatott, szintén ma­gyar szavakkal, mire hangos éljen rázá meg a léget. Innen­­3 cs. kir. Felsége fényes kíséretével a ka­pun bé a közép-utczán s nagypiaczon át harsogó él­jenek riadása közt lovagolt a piaczi nagytemplomig, hol a városunkban levő minden hivatalok tagjai s minden vallás papjai diszöltönyben s a kath. papság püspök ő­nmagával élükön in pontificalibus fogadták. A gyönyörű karénekkel kisért Tedeum után­­3 cs. kir. Felsége újból lóra ülni méltóztatott, s a katonaságot maga előtt ellépteté. Ezalatt a czéhek s bandériumok az 5 3 Felsége szállására vezető uton újból két sorba rendezték magukat, s az igy alakult utcza közt lovagolt .3 Felsége szállására, hol lováról leugorva , a zászlóval fölállított diszőr-századot, hasonlag ellépteté s elbo­csátani kegyeskedett. Szállásul­­3 Felségének a gr. Bánffi-ház készítte­tett fel, mely most a legünnepiesbben volt díszítve. A palota lépcsőin fehérbe öltözött hü­lgykoszoru hintett virágot (3 Felsége útjára. Ezek után (3 cs. kir. Apostoli Felsége kegytelm­s leereszkedéssel méltóztatott elfogadni minden hiva­talok , cs. k. tisztikar, az összes papság s díszöltönyü nemesség hódoló tisztelgését. Mire 6 óra tájban az ebéd következett, hova a fő nemesség közöl 14en szerencsések valónak m­eghivatni. Ebéd alatt a temérdek sokaságtól elözönlött téren a Piret-ezred zenekara játszott. Szükség emlitnü­nk még, hogy a középutcza és piaczsűri házak,valamint minden más utczák épületei is szőnyegek, virágok s tarka szinvegyü­letü lobogók által úgy fel voltak díszítve, miként az egész város egy ü­nnepiesen felkészített egyháznépét mutatta. Estve világítás volt­ , Kolozsvár — e kis, de hajdan gazdag ország egykori feje — gyakorta nagyszerű ünnepélyeknek volt szinhelye — de azt alig hisszük, hogy egyetlen ünnepély is ez est fényénél nagyobbszerű­ lehetett volna. Fénytenger áraszta­­tt el mindent. A Fellegvár magas ormától kezdve, a legtávolabbi utczák kis lakáig fény és világ sugárzott az éjbe s uj napot teremtett a lehunyt helyett. Az épületek közül melyik volt fényesebben vilá­gítva, igen bajos meghatározni, valamint elősorolni is mind. A középutczai diszkapun kívül a városi tanács­házat, hol­o3 Felsége képe körül a főbb koronaorszá­gok zászlói voltak tűzve, a kereskedelmi és ipar­kamarát, hol a kereskedelem és ipar emblémái voltak láthatók, tehjetlen említet­ten hagynunk. Ezenkívül az M 3 Felsége szállásával szinte szem­közt egy óriási disz-obelisk hintó fényét s lobogó lángját csúcsáról az éjba. Igen szépen voltak még kivilágítva a reform, collé­­gium és templomok, a dohánygyár, a plébánia, gr. Bánfai József, gr. Mikó és b. Józsika-házak, az iz­­raelita imaház s több mások. Midőn a3 Felsége 9 óra tájban a világítást megte­kinteni méltóztatott, a piaczon tűzi­játék égettetett el. Az utczákon hullámzó népség hosszas éljen-kiál­­tásokkal üdvözlé (. Felségét mindenütt, hol megje­lenni méltóztatott. Késő éj volt, midőn az utczák néptelenültek.

Next