Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)
1852-09-21 / 760. szám
semmit, látott semmit! hírben, eseményben koldus világ !dlök szobámban, itt az idő, inni kellene ! s ujjamon találgatom , hogy mit írjak ? ? Ugyan mit is ? ! Hogy a nap most is az égen van csillagszolgái között, csakhogy sugara már hűlni kezd , mint az előfizetők részvéte a jótékony albumok iránt ? ... Hogy Londonból néhány ismerősünk kezeiből elébb megkapunk egy Angol nyelvtant, mint itt hazánkban 9—10 postajárásnyi távolságra saját magyar könyveinket? . . . Hogy a nyárnak vége, s a komolykodó ősz bácsi kancscsal szemekkel nézi, mit rejtenek napszámosai — a fáradó emberek — éléskamráikba ? . . . Hogy sem ünnep- sem dologtevő napon nincs több egy köpenyünknél, ezt is szászor megfordítjuk egy órán ? ! nincs több egy kabátunknál, melyet már ezer helyen kiégetett a nyomorúság? ! Hogy az egoismus örvényéből egy lépést sem haladtunk kifelé: vagyunk ott, hol voltunk ! kiki felállítja ön szentjeit hajlékában, melyek előtt imádkozik , s leteszi hitvallását , hogy embertársának minden perczben kész nyakára hágni, megtámadni jogait!! ! Vagy talán azt írjam le, mit a nyáron át soha sem tehettem — hogy hányszor áztunk meg ? ha akarnám — se lehetne e tekintetben vizenyős levelem , mert ritka év viselte még magát ily kitartó szárazsággal, mint épen e mostani. Mindenben száraz időjárás? s mégis sokan minden perczben aratni szeretnének ?!... így folytatva levelem — a szárazság között azután írtam Somogyról annyit, mennyit toltam felvétele előtt tudtak. olvasók ! Tehát menjünk át más tárgyra! Észre sem vettük magunkat, hogy itt az ősz nyakunkon pedig jobb szerettük volna, (ide nem értve Babhus hetes ünnepeit — a szüreteket) ha e helyett két—három szénatakarítási nyarat érünk, hogy az üresen ásítozó pajták egy kissé legalább telnének meg. Meg volt a sarjutakarítás is , s valamennyivel kedvezőbben ütött ki, mint az előszénáé ; köszönhetjük néhány jó esőnek , melyeknek csakugyan tetszett valalahára végigöntözni lapályos réteinket. E szót ,lapályos, csak azért említjük itt meg, mert a dombos, vagy emelkedettebb helyeken sarja szinte kevés lett. Mindennel ki vagyunk békéivé — még a haragos sors-apóval is inkább — csak a takarmányróli gondolatokkal nem. — Ha hosszú, szigorú tél köszönt reánk, — ugyan megjárjuk! tán az ez iránti előérzetből oly roppant nagyok már is az itt—ott megtartott baromvásárok ? még a vetőrei szántásba jól bele sincs kapva , nem hogy végezve, — s már sokan kikötik állukból lovaikat s marháikat; inkább eladják most, mintsem hogy a télen át többet megegyék , mint a mennyit a telelő barom maga ér. A ki négy ökörrel szántott, szánt most kettővel, s takarítás után még tán e kettőt is eladandja , bár a tavaszszal majd kettős árért kell neki ugyan ez értéket visszavásárolnia. September közepe itt van , megint eső után vagyunk , hogy az őszi magvak föld alá mehessenek; volt a napokban egy kevés, de a szomjas földnek ez csak úgy esett, mint mikor a részeg ember néhány csepp borral leönti gégéjét; a gége száraz, a föld poros, pedig porba vetni — nem a legnagyobb reménynyel biztathatja a fáradozó gazdát. Az embert porba is eldughatják, ez ráér feltámadni . . . de a második élet — a veteményekre — múlhatatlan szükség az eső, hogy mielőbb kizöldeljenek. A jó idők ellenben igen jól hatnak a szőlőgerezdekre , mert ha ily folytonos jó, meleg napok járnak — édes erős bort reménythetünk. „No! már most azután kire hallgassanak a fellegek ? ha a mezőre megy a gazda, esőt kér; ha a szőlejébe ér, jó időért könyörög; azt szeretné, ha telkén esnék, s szőlejében ez idő alatt nap sütne. Ez pedig épen rész, mert a közpéldabeszéd azt tartja, hogy az ördög ilyenkor veri a feleségét!!! Szőlőtőink meglehetősen rakják; ez a szó annyit tesz már a mi nyelvünkön, hogy csakugyan lesz annyi, mennyitől — kinek-kinek a maga számára — a jövő termésig ki nem szárad a csap hordájában. Bőségről szó sincs! e néhány szó ki van hagyva jelenlegi életszótárunkban (tán gyermeke a boldogságnak ?) Aki semmit nem iszik, az adhat el valamit, de inni is , meg el is adni, — ritka szőlősgazdának adatott, kivált itt vidékünkön. Terem annyi, menynyien néhány jó névnapot, vagy barátságos ebédet kiülünk : a czigány húzza... a poharazás közben a kedv tetőpontra hág... egy-két vig kurjantás!------— ennyi elég volt mindig a magyar embernek, ó — a szőlőt, s szenvedést értve — mindig csak a maga zsebjére szüretelt; örömét, pénzét odaadja másnak !! A szürethez már itt-ott készülnek; sok helyen mustját is isszák; de az általános szüret csak Sz. Mihály körül zajlik , kivált hol jó bort akarnak hordóra szűrni. A polgár ember, minél elébb megszedi szőlejét; azt szereti, ha bora ép oly savanyú, mint élete. Igen kevés gyümölcscsel dicsekedhetünk ; a tavaszi fagy még virágkorában megfosztó ékétől az ágakat. Itt-ott, hol éjszak felől erdő, fal, vagy hegyhátak által védve voltak a fák, mutatkozik; de itt is kevés; dió épen semmi, — mig Veszprém megye bakonyi részén — Herend, Bánd, Markó stb. helységekben annyi van, hogy a teher alatt meghajlanak a fák, s duczok által biztositatnak az áttörésektől. — Épen ennyit, vagy még tán többet láttam fent Kőszeg s vidékén; itt egészen földön feküsznek a fák ágaikkal. Mi társaséletünket illeti, csak nem egészen pang. Egy-két pipa jó dohány füstjét természetesen együtt eregetve a gondolattal . . . egy pár pohár bor . . . összejövetel, dal, hegedüszó, vagy hírlap étvágya még nem három próbás aranyai a szórakozás, s vig kedélynek. A szülészet csak olyan nálunk, mint a nyári felleg , mely keresztül húzódik láthatárunkon sebesen, s azzal eltűnik; néhány hétig mulattatnak bennünket szinészeink, s tovább vándorolnak. Állandó szinésztársaságot biztosítni sem helyünk , sem pénz, sem kedvünk nincsen. Az irodalmat pártolók száma bármelyik megyebelivel kiállja a versenyt. Hisz könyvet csak olvasnánk, de mikor oly átkozott soká ér hozzánk, mit megrendelünk, vagy melyre előfizettünk. Meghát megjelenik, sokan el is olvassák, össze is szakad a forgatásban, mikor mi még mindig azt halljuk, hogy — meg fog jelenni-------Hányszor olvassuk előbb a bírálatot e vagy ama műről, — s magától a munkától minden étvágyunk elmegy. Tegnapelőtt oly erős szél dühöngött nálunk, hogy a fák üstökébe kapaszkodva, csak úgy tépte, szórta széjjel a faleveleket, így kell itt az ősz, a levélnek hullni kell a fáról. A természet mindig hű marad magához, mint maga az élet. Ha az élet ősze eljő, ki tartja meg a fehér hajszálakat a kopasz homlokok felett ? ! Természetes élet ősze — rettegve tisztellek benneteket. Vidtor. Kötött dolgozatait a hősköltőnek a nemzeti könyvtárban „Szigeti veszedelem“ czimü, hatlábú rímes versekben írt eposza fejezi be, mely költői értéke mellett sok történelmi érdekességü adatot látszik foglalni magában, mit költő saját vallomása szerint Homer és Virgiltől tanult, „fabulákkal kevervén históriát,“ s miben csak az sajnos, hogy a valót a képzelt és költött től, azonban történetíróink igen hiányos közlései miatt meg nem különböztethetni, s igy azt, mi bár való s ennélfogva becses, a költői színezet végkép megfosztja érdemétől. Elismerjük s tudjuk, hogy ez más eposzokban is igy van, s hogy Zrínyi Miklós, midőn eposzt írt, Clio ecsetét használni feladata nem volt, s ez csak keserű emlékezetet kelt fel bennünk, hogy nemzetilegdicsőbb eseményünk történelmileg nincs részletekben constatirozva. Érezvén szerző teljesen a magyar nyelv azon időbeli tökéletlenségét és szegénységét elismeri, hogy van fogyatkozás verseiben, de hisz van az, úgymond, a napban és holdban is, aztán ő mulatságért irt, semmi jutalmat nem várt érette, s munkáját soha meg nem javította. Tizenöt ének s egy rövid berekesztésben meríti ki szerző a szigeti ostrom eposzi alakban előadott eseményeit; minden ének egyegy bizonysága hazafiai nemes lelkének s daliás, vitézi gondolkozásmódjának; bizonysága egyszersmind hadtudományban ritka jártassága, s az akkori különféle fegyvernemek és hadakozási módok pontos ismerésének. Leghívebb leírása ez a törökmagyar hadvezetésnek, a mint az három század előtt divatozott. Kisérjük röviden az énekek tartalmát. Elsőben a szokásos segítség hivással kezdi meg a költeményt, erőt tollának a bőld. szűztől esedezvén; erre a magyar elfajulását festvén, sz. Mihály arkangyalt isten által küldeti a pokolba Alektához , ki lánczaiból kiszabadulván , Szulimánnak álmában Szelim atyja képében megjelenik s azt a magyarok elleni fegyverfogásra ösztönzi. Szulimán engedvén a bizgatásnak, háborút határoz, összehivatja vezéreit, s így mond többi közt hozzájok: ,,Az mit karddal nyertünk, nem tartja meg déván (azaz sok tanácskozás). Fegyvert s erős vitézt birodalom kíván.“ Arszlán budai fővezér is háborút javasolván , ez a divánban csakugyan el is határoztatik, s csakhamar érkezik a sok had Ázsiából, külön külön vezéreik alatt: tatárok, kiknek vezérök volt Delimán (kedvese Kumilla zultánleánynak, ki azonban Rustán béghez ment nőül); harminczezer szerecsen , öt táborra osztva , melyek egyikét vezette Demiram, legerősb vitéz az egész hadseregben, „Mert ez gyökeréből nagy tölgyfát kirántott, ököllel agyonvert egy nagy elefántot“, — továbbá mamelukok, zincsiek, géták, barszok, zagatárok (legbelsőbb scythiabeli tatárok) stb. Második években kezdődik a háború. A budai fővezér , nyugtalan szellemű hadfi, a nagyur Ikre nélkül hadakat gyűjt s megszállja Palotát, mely Túri György kapitánysága alatt állott. Ez a várból kirontván , először Kurt agát, aztán magát Arszlán basát is megveri, mire „Jó hire marad a Túri kapitánynak, s ezután békessége jön Palotának.“ Szulimán kiindul Konstantinápolyból; itt költő azultán korát sőt magát és öltönyét rajzolja élénk színekkel, s elősorolja a számtalan eszközöket, mikkel a török tábor el volt látva. Szulimánról szólván , annak daczára, hogy ez a magyarnak ellene volt, költő lovagias érzülettel méltólag emlékezik róla, mint kinél nagyobb soha nem volt a pogányok közt. „Nem hajlott mintáz ág, mint kőszikla állott Tenger habjai közt, mert magába szállott, Ha szerencse neki valami jót adott, Nem bízta el magát, föl nem fuvalkodott.“ — Sietve jött Szulimán (Nándor) Fejérvárba, s előre Petrufot küldé Gyula megszállására, melyet hűtlen kapitánya Kerecseni László csakhamar feladott, de el is vette jutalmát árulásának, mivel nyert biztosítás daczára az egész őrséggel együtt örökös fogságra vettetett. Most a török császárnak választani kellett Eger és Szigetvár közt. Utóbbinak kapitánya Zrínyi volt, kiről többi közt ezt írja költő: „Török táboroknak utolsó romlásra Elég volt mondani: Zrínyi vagyon harczban, Mint felhő szél előtt sietett forgásban, Ugy sietett futni török hazájában.“ Az éneket Zrínyi imája fejezi be. Harmadik énekben előadatik, mikép Szulimán Szigetet választván hódítása kezdőpontjául Magyarhonban, előbb Arszlán helyébe Musztafát teszi budai pasává, s utóbbinak helyére Boszniába Mehmetet rendeli pasául. Mehmet ahelyett, hogy Boszniát őrizné, mikép feladata volt, Szkenderbég tanácsa daczára, azon kétezer lovassal, kikkel a táborból elindult, Siklóst megszállja. Zrínyi erről értesülvén, nyolczszáz lovast s ezer gyalogot vesz maga mellé, s hajnalhasadáskor a török táborra üt, melyet is zavarba hoz, s tökéletesen szélyelver. Mehmet fia Rézmán, s maga Mehmet is a csatában Zrínyi kezétől elesik, Olaj pécsi bég pedig fogolylyá lesz. Ez ének végét a siklósi csata leírása képezi. Negyedik énekben a költő, egy kis kitérés után a szerencse változóságáról, előadja , mikép Zrínyi a csata után a halottakat és sebesülteket kocsira rakatván, diadallal tért Szigetre vissza, hol is aztán megtartaték ősi szokás szerint az áldomás egy fényes lakomában. Ez alkalommal Olaj bég Radován magyar vitézért kiváltatván, a csatavesztés hirét mindenütt elterjeszti; a zultán ezt nem akarja hinni, ha csakhamar Iszlán által meggyőzetvén a hír valóságáról, divánt tart vezéreivel, s Egervára mellőzésével, Sziget ostromát elhatározza; az áldozat jelenségeiből HIVATALOS. Az országos cs. kir. magyar pénzügyigazgatóság által a b.-gyarmatin cs. kir. másodosztályú adószedő Raschkó Antal ugyanazon minőségében a váczi cs. kir. adószedő-hivatalhoz áttétetett, és Szász Mihály ugyanazon hivatalhoz cs. kir. adószedői ellenőrré neveztetett. A magyar cs. kir. országos pénzügyigazgatóság által a tokaji cs. kir. másodosztályú adószedői ellenőr Parkas Károly cs. kir. másodosztályú adószedővé Gödöllőn és ugyane hivatalnál a bánfi-hunyadi cs. kir. adószedő Erdélyben Hosszú Sándor másodosztályú cs. kir. adószedői ellenőrré neveztetett. Az országos cs. kir. magyar pénzügyigazgatóság által székesfehérvári cs. kir. adószedő pénztártiszti segéd Nitsch János cs.kir. elsőosztályu pénztártisztté a váczi cs. kir. adószedő-hivatalnál, nem különben cs. kir. sómázsáló Pironkay Fer. a gödöllői cs. kir. adószedő-hivatalhoz cs. k. elsőosztályu pénztártisztté kineveztetett. A magyarországi cs. kir. országos pénzügyigazgatóság a szlatinai sómázsást, Prusinszky Sándort, a huszti cs. kir. tiszttartói hivatalnál ellenőrnek nevezte ki. A magyarországi cs. kir. országos pénzügyigazgatóság a szigethi cs. k. főpénztári díjas gyakornokot Meják Antalt, a mármarosi cs. k. kamarai igazgatóság lajstromozó hivatalánál járulnoknak nevezte ki. Katonai rögtönbirósági ítélet. Vig János, jászberényi, jászsági szül., 26. é., kath. nőtlen , volt cseléd, ujoncz szökevény és elhirhedt, tolvajlás miatt többször megbüntetett csavargó, ki egy másik bűntársával f. é. jun. 15 — 16-ka közti éjjel Jászladányban egy földésznél erőszakos betörés által végbevitt lopás után, Szolnokraegye Besseny- Szög helységbeli lakosok által másnap, feltartóztattatván , elfogatásának, több izbeni szökési kísérleten kívül, egy elővett, keményen töltött pisztolynak szándéklott, de meghiúsított használata által is makacsul ellenszegült; végre azonban legyőzetvén és a cs. kir. járásbeli törvényszéknek Szolnokon átadatván, ott f. é. jul. 7—8-ka közti éjjel, a börtönt keresztültörte, és szökve a vidéken bolyongott; mig f. é. aug. 30-án a cs. kir csendőrség által ismét elfogatott, f. hó 16-án a katonai rögtöntörvényszék elé állíttatott, azonnal saját vallomása nyomán törvénytelen fegyverbirtoklás bűnében elmarasztaltatott, és m. é. dec. 20-ki hirdetmény 5. §-a értelmében egyhangúlag lőpor és golyó általi halálra ítéltetett, mely ítélet f. hó 18-án rajta végrehajtatott. Pest, sept. 19. 1852. A cs. k. kat. rögtönbiróság. Magy. Hirl. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK Pest, sept. 21. — Fővárosunk az idén másodszor ölte magára a szokatlan dísz élénkség ünnepköntösét. A Fige közelmúlt első magas látogatása alkalmával sem gyűlt össze nagyobb közönség az ország minden részeiből, mint most, minden fogadók tömvék, s az utczákon számtalan népség hemzseg. A palotai süllői út melletti táborokat tömegekben látogatják. A nagy hadigyakorlatok, meglepő nagyszerű látványok s érdekességüket tetemesen emelik . Flyes magas kísérete, nemkülönben a fönséges s mindennemű honbeli magas vendégek jelenléte, kiknek változatos egyenruháik a bámuló sokaságnak élvezetes látványt nyújtanak. Utczáinkon is figyelmes érdekkel kisérjük az idegen vendégek alakjait. — Folyó hó 19-kén este fővárosunkba következő nevezetes vendégek érkeztek : Főherczeg Leopold ó cs. kir. Fensége, orosz trónörökös Sándor ő cs. Fensége , a badeni kormányzó hg Fridrik, s testvére Vilmos hg, Károly pármai hg, és Albert szász hg, kir. Fenségeik ; továbbá Haynau cs. kir. t.hisznagy, b. Csorich cs. kir. hadügyminiszter; — báró Heszt.hsznagy Pestről, csekély roszullét miatt Bécsbe visszautazott. — Az öszpontositott hadsereg egészségi állapota folyvást a legkedvezőbb. — Erdély minap elhunyt politikai magyar közlönyét — a Kolozsvári lap helyét egy szorosban anyagi érdekű orgánum, „Hetilap‘‘ czim alatt, foglalandja el, mely f.é. oct. elején Berde Áron kolozsvári tanár szerkesztése alatt megindulván , a kolozsvári keresk. s iparkamra befolyása mellett hetenkint egyszer , ha kell rajzmellékletekkel is, másfél évnyi terjedelemben fog megjelenni, s „tartalmát gazdászati, műipari s kereskedelmi tárgyak röviden kimerítő s népszerűen alapos ismertetése“ teendi. Szívből örvendünk a keletkező vállalatnak, melyre mélhatlan szükségünk van nekünk magyaroknak — kivált a műipari s kereskedelmi szakot illetőleg, melynek még a fővárosi lapok közt is hiányzik egy magyar orgánuma. Ha vállalkozó tanár úr pótolni bírja s tudja e hiányt, ha mind a három ágazatot egy téren ildomos tapintattal szerencsésen kezelendi, akkor nagy feladatot old meg, s hálaköszönetünket teljesen megérdemlendi. — Anyagi érdekek közlönyéről gondolkozván, eszünkbe jutott, mikép itt Pesten is a helybeli Lloyd keletkeztekor s azóta számtalan ízben fölemlittetett, hogy a nevezett társaság a kereskedelem s ipar érdekeit egy saját orgánumban képviselendi — magyar és német nyelven, de sőt mint tudjuk, e feladat a társasági alapszabályok pontjai közé van sorozva, s ha jól emlékszünk , egy közgyűlés ez iránt már határozatot is hozott. Most itt a sajtótörvény, a társaság szabadon mozoghat, az engedély reméljük nem fog megtagadtatni, s ha a társaság czélját, mit felkarolt , minden irányban követni buzgakodik, akkor e teendőjét legközelebb valósítani fogja. Részvétről, minek gerjesztésére egyébiránt neki tömérdek alkalma van, munkálkodása ezen terén pillanatig se aggódjék. — A jó s kényelmes út barátait ismét egypár örvendetes hírrel meglephetjük. Helybeli építész Pollák a pestgödöllői, helybeli polgár Rubik urak pedig a pestcsömöri útvonal elkészítését vállalták el. — Továbbá Schachtner Budáról, ki hosszabb idő előtt Szolnok kikövezését vállalta volt el, legközelebb Czegléd város kikövezését árcsökkentés utján nyerta el. — Szolnokon rég nem voltunk, s azért útjai , járdái jelenlegi állapotát nem ismerjük, — de hogy itt helyben elég számos utczán lábfájos embernek csak a legnagyobb vigyázattal lehet és kell járni, már arról tökéletesen meg vagyunk győződve. hanem a mi halad el nem marad, — s akkor aztán a£ aranyhimző, zöldfa, borz stb. utcza nem lesz többá gyászemlékezetű. — Annak az aranyhimző utczának az igaz kövezete sem aranyhimzés , de még éjjeli világítása sem merő lámpafény, pedig épen most értesülünk, mikép a pestvárosi kivilágítás utóbbi napokban árcsökkentés útján ismét újra bérbeadatott, s fűszerkereskedő Steinhardt, a belvárosi kivilágítást egy évre kibérlette. Nem akarjuk tagadni, hogy az olaj ára utóbbi időben jóformán emelkedett, s világért sem kívánjuk akármelyik haszonbérlő kárát e gazdasági ágban, de csak mégis legjobban szeretnék, ha valahára már életbe lépne az a légszeszvilágítás! Ennek újdonsága, már egy időre pótolná a jelenlegi hiányokat, s ám még oly sötét világot hintene is a légszesz, mégis számtalanon gyönyörködnének benne, s felfelkiáltanának : de dicső, de világos! — Tegnapelőtt újonnan két lovasezred — a gróf Wallmoden és szász király — vasasok érkeztek Bécsből az újpesti lovassági táborba. A helybeli dolgozóháznak, Rózsay orvos Bovankovics ellenőr által kidolgozott újraszervezési terve odt. I-jével életbe fog lépni. E szerint többi közt minden kényszerénéz, ki napi feladatánál többet dolgozik, a bevétel felét pénzben kapja; ezen járandóságok aztán összegyüjtetvén, a fegyencznek kibocsátásakor kézbesittetnek. — Múlt hóban a fegyenczek közmunkája után 600 pst gyűlt össze, mielőbb még egy hónapban sem történt. — Megjelent: Egyházi történelem a kath. gymnasiumok felolvasmányaira, irta Grynaeus Alajos hittudor, czimz. kanonok s egyetemi tanár I. füzet, — tartalmazza a keresztény egyháztörténet első korszakát. Müller Gyula sajátja. Ára 20 pkt. — Továbbá megjelent a németajkú fiatalság számára Hornyánszky Victortól Magyarország története , nyilvános s házi oktatás számára. A választékosan dolgozott munkát mind könnyű világos szülje, mind szakaszai adattörzött rövidsége s érdekes előadása méltólag ajánlják. — Kegyesrendi áldozát s tanár Lutter Ferdinand „Természettan alaprajza“ czimü munkácskája legközelebb második kiadást ért. — Tegnapelőtt a nemzeti színházban adatott „Elten a viztündeni balletmester Kobler szerzeménye , a Doppler F. zenéje után. A fölszerelés kitűnő, a tánczrész tökéletesen kielégítő, csak a darab meséje és szerkezete gyenge. A működött Kobler család ez esti tánczművészeti diadalát ülte. — A mostani német ideigl. színház helyisége, mihelyt ez utóbbit az új piaczon emelt épület felváltja rendeltetésében, részint hangversenyek rendezésére, részint tánczünnepélyek tartására fog használtatni. — Hermann bűvész megkezdte mutatványai előadását a német ideigl. színpadon. — F. h. 4-kén Püsp. Ladányban a„Berettyó-Sárrétszabályozási társulat“ megalakult; feladata a Berettyót , egy Bakonyszegtől Szeghalmig vezetendő csatorna, s a Sebes- és Hármas-Kőrös jobb partján építendő töltés által, ezen vidékről levezetni, s igy az egész Berettyó alatti posványos tért, mely már a Tiszaszabályozásnak jótékonyságát nagyban érzi, a Berettyó dúlásaitól megmenteni. — Az erdélyi lótenyésztés előmozdítása végett leg-