Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)

1852-09-18 / 758. szám

1852- harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 „ „ „ A havi előfizetés, mint a «vámonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ntcza Lak­ért ház 8. Szerkestési iroda: Pri­ntcia 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. *58 Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 kr ., Évnegyedre 4 „ — ,, „ Félévre 8 ,, — „ Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI MPLO ■Szombat, sept. ig­án-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetése­k négyha­­■ábos petit-sora 4 p. kr. - jával számittatik. A be­­ígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a Magánviták né­g­y­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ44 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. A ,.PESTI N­APLÓ4* jövő évnegyedre is jelen alakját megtartandja. Béltartalmat illetőleg a szerkesztőség különösen a közlések gyorsaságára és sokoldalúságára fordítandja figyelmét, s általában mindent elkövetend, hogy a t. közönség megelégedését minél nagyobb mértékben kiérdemelje, mit annál inkább hisz elérhetni, mivel sikerült többeket publicistáink elismert jelesletei közöl dolgozótársakul megnyernie. —Azonkívül intézkedtünk, hogy mind fővárosi napló rovatunk — különös tekintettel a fővárosi közéletre, s minden közhasznú, tudományos és művészeti intézetekre, mind vidéki híreink, eredeti levelezésekkel gazdagítva, minél élvezetesbek legyenek. Lapunk mű mára érdekességének kiemelésére megemlítjük, hogy legjelesebb íróinktól hozank szépirodalmi dolgozatokat, s azokon kívül érdekes könyv- és szinbi­­rálatokat. — Figyelmeztetjük különösen a t. közönséget, hogy a műtárban october 1-vel Jókai Mór­nak egy új történeti regényét kezdendjük meg, mely a köztet­széssel fogadott „Erdély aranykorának 44 folytatását képezendi. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 ft p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 forint, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. __ Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM: Telegráfi tudósitások A Monsten rétikké a megyei tanácsokhoz. Pária. (A császárság kérdése. Előkészületek az elnök út­jára.) Hivatalos. (Hirdetmény. Bírod. törv. és korrn. lap Lili darabja.) Vegyes hírek s események. Külföld. (Francziaország. Németország. Spanyolország. Törökország.) Leguj­abb. (Berlin Páris. Lisabon. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Dunavízállás). M­ű­t­á­r. (A rémes vacsora. Történeti elbeszélés Dózsa Dánieltől. — Nemzeti irodalom. Budapest, sept. 18-án. TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK Milano , sept. 14. Radeczky tábornagy a kez­detét veendő új iskolai év alkalmával több czélszerű intézkedéseket rendel a paduai és paviai egyetemekre nézve. A közönségesen jól értesült „Bilancia“ szerint Turinban Cavour grófnak egy levele jár kézen, mely­ben azon megjegyzés áll, hogy a franczia köztársa­ság elnöke Piemont mostani alkotmányos intézményei­­nek nem barátja; a levelező tudatja továbbá: mikép azon meggyőződés, hogy az alkotmányos kormányzat Piemontnak nem való, mindig mélyebb gyökeret ver a turini, irányadó körökben s átlátni kezdik, hogy annak utolsó következményei democratia és dema­­gógia. Ő még azt is biztosan véli állíthatni, hogy ő felsége a szárd király maga is ezen okok jelentőségét méltányolni tudja. A nagy tábori gyakorlatok Pie­montban Casale mellett f. hó 13-kán kezdődtek; a király is személyesen a táborhelyre érkezett. Berlin, sept. 15. — A mai vámértekezleti ülésben a darmstadti szövetséges kormányok meghatalma­zottai kinyilatkoztatták, hogy nincs utasításuk , mit a porosz meghatalmazott tudomásul vett. Ma a darm­stadti szövetséges kormányok meghatalmazottai Mün­chenben tartottak értekezletet. Páris, sept. 14. — A „Moniteur“ egy decretumot közöl, mely által a szükséges hitel megajánltatik a villanytelegraf-hálónak a jövő évben bevégzésére. — Egy második decretum módosítja az államminisz­­térium szervezetét. A palotákra és beszámolásra nézve fenállott hivatalosztály meg van szüntetve. A MONITEUR CZIKKE A MEGYEI TANÁCSOKRÓL. A „Moniteur“ czikke a megyei tanácsokról kö­vetkező : „A megyei tanácsok ülése befejeztetett, az mind a kormány , mind Francziaország várakozásának meg­felelt. Soha ülés csendesebb s egyszersmind terméke­nyebb nem volt. A megyei tanácsok megszabadítva azon csalfa nyilvánosságtól, mely a tanácskozást ko­pár, ha nem veszélyes politikai vitatkozássá változ­tatja, újólag megedzve népválasztásban, megnyu­godva a jelen iránt s bizva a jövendőben , komolyan ellátták a megyei ügyeket, nem gondolva egyébre, mint kifejezni az államfőnök irányában a közhála­­elismerést s azon természetes óhajtást, vajha az or­szág bátorsága és virágzó jólléte megszilárdu­latnék. Mennyi különbség van a dolgok jelen állása, s az utolsó ülések alatti állása közötti Egy évvel ezelőtt is egybe voltak gyűlve a megyei tanácsok, épen mi­dőn a két nagy államhatalom fenyegetőleg vált meg egymástól. A nemzetgyűlés a köztársaság elnökével, önmagával és mindenekelőtt az ország érzetével harcz­­ban oszlott szét, pártoskodása és tehetlensége miatt ellankadva ment szét a megyékbe, hol tagjainak egy része élesztő a tüzet, mely ott már igen fel volt ger­jesztve. Az 1852-ki végzetteljes határidő mindenki­nek szeme láttára közelgett, némelyekre vésztelje­­sen, némelyekre borzasztó reményekkel telien ; a tit­kos társulatok vad theoriáikkal mindenütt rendezve, és pedig félelmesen állottak készen; mindenütt testvérgyilkos végharczra készültek. Soha sem volt Francziaország, Európa oly nagy veszedelem kü­szöbén.­­ Az ország érzelmeinek legközvetlenebb orgánumai nem tehettek egyebet, mint a megyei tanácsok jajveszékelését visszahangoztatni , és a nemzetgyűlés különböző párttöredékeit, habár ki­hallgatás reménye nélkül, felkérni, hogy egyezze­nek meg azon alkotmány átvizsgálása iránt, mely romláshoz vezet. Francziaország annyira sülyedő, mikép kénytelen volt életéért könyörögni. Mit tehet­tek itt a megyei tanácsok ? De nem is létetett sehol komoly kísérlet, sem nem vizetett az ki. A folyó tár­gyak elvégeztettek, a közutak és épületek fentartá­­sára szükséges költségek megszavaztattak ; csak for­mára beszéltek ama nagy vasútépítési tervekről, melyeknek kivitele nem reméltetett többé; régi óha­jok nyilváníttattak , csak azért, hogy a régi szoká­sokhoz hűtelenek ne legyenek; vállalatokról, javas­latokról , a jövőről szó sem tétetett többé; hiába árasztá ki a gondviselés az ország felett kincseit, sem a gazdag sem a szegény nem húzott hasznot belőlök; s bár­mily olcsók lettek is a termesztmények, a munkásnak nem volt pénze, hogy a legszükségeseb­bet megszerezhesse , mert nem volt munkája. A fé­lelem okoza, hogy a tőkék eltűntek, az ipar, piacz és hitel nélkül bezárta műhelyeit, s mindennap szű­­kebbre látta körét szoríttatni a kereskedés. Mily sok­szor hallhattuk azokat, kik most gazdagok és megelé­gedettek,fölkiáltani : mikép szívesen oda adnák vagyo­nuk felét, hogy a másik felét biztosítva láthassák! Ezen áldozatra nem volt szükség; egy erélyes cselekvény elég volt mindennek megmentésére. És rögtön, mint varázslat által emelkedett a birtok és termesztmény ára, a bizalom forgalomba hozta a tőkéket, a pénz olcsóbb lett mint valaha, az ipar és munka újra fel­éledt, a kereskedelem újra megkötő viszonyait, és tágabb kört foglalt, a kikötők forgalma és a kivitel szemlátomást emelkedett: a legnevezetesebb és gyü­mölcsözőbb munkák oly sebesen megkezdettek, mily sebesen decretáltattak; Francziaország tele lett mű­helyekkel; Pa­ris, ezen legnagyobb áldozata polgári nyugtalanságaink, és az üzlet megakadásának hallat­lan tevékenység példáját adá. Az építészeti ipar, ezen anyja minden iparnak , oly hatalommal kelt lábra, mely mindent megújítani és szépíteni látszik. És ezen csodálatos átalakulással szemben a megyei tanácsok, talán csak nem tartóztathatók vissza megelégedésük és a közhálának nyilatkozatait! Sőt minden felirataik az állam fejéhez, ennek jogos elismerésével kezdőd­nek. Azon bátor férfiakat, kik az elnök szándékához csatlakoztak , a hadsereget, melynek bátorsága és fegyelme annak sükerülését segítette, minden jó polgárt, kik segédkezet nyújtottak, és a vész pil­lanatában tetszésüket nyilvánítók , mind­ezeket illeti a nemzeti köszönetbeni jogos részesség. A megyei tanácsok azonban nem elégedtek meg azzal, hogy ezen érzelmeket kimondják, hanem minden felira­taikban bizodalmuk nyilvánítását háládatosságokkal párosíták; leyális, rögtöni és korlátlan segedelmeket felajánlották , mert a nép valódi érdekeihez hű fér­fiaknak lehetetlen volt szerencséseknek nem érezni magukat, hogy a nemzet kiválasztottját társadalmi kibékítési és társadalmi előhaladási küldetésében se­gíthetik. És mind­ezen érzelmekhez , egy szinte ter­­mésztes érzelem csatlakozott, hogy ezen állapot meg- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. RÉMES VACSORA. Történeti beszély. Dózsa Dániel­től. (Folytatás. *) XVIII. A dobok tompán pörgenek. E hangokat Erdély népe jól ismerte. A nők elvonultak ablakaikból, leereszték a füg­gönyöket , s szobáikba zárkózva zokogának. A fér­fiak borongó arczczal vonultak el az utczákról, míg a népség szokott kíváncsisággal tódult a fegyveres menet után, mely egy elítéltet kisért a vesztő helyre. Az elitélt magas déli fiatal. Arczai halványok va­­lának, de képe­s tartása m­itsem vesztett hideg büsz­keségéből. Léptei szilárdak, alkata bajnokias vola. A sereg élén inkább lehetett őt vezérnek , mint el­­elitéltnek gondolni. De ott volt a menettel a lelkész hosszú fekete ta­lárjában , s mellette Matheus Alexander, e rémüle­­tes teremtmény, kinek vagy inkább a melynek ne­vére is borzalom fogta el Erdély fiait. Ez egy elhízott potrohos alak volt, kicsiny, vi­­gyorgó szemekkel, vastag alsó ajakkal, kiálló állat , gyér hosszú fogakkal. Szája szemeivel összeránga­*) Lásd P. N. 756-dik számát. Józott perczenkint, s láttatni hagyta a nevetésre görcsösülő kékpiros ajkak alatt sárgálló fogakat. Ó hajdan gyógyszerárus volt Bécsben, de tán képe miatt nem volt kelendősége, mert inkább illett mé­­regkeverőnek, mint gyógyír­­­készítőnek. Megbukott s Erdélybe vándorolt Mihály vajda korában, holott egy börtönőri szereppel tartá fen életét, s csakhamar az emberkínzásnak oly remekjeit adá, hogy Básta őt méltónak ítélte minden politikai foglyok felett itélő­­széki főnöknek kinevezni. Hivatalát oly szenvedéllyel űzte, hogy egy kivég­zést sem tűrt volna el személyes jelenléte nélkül, annyival kevésbé maradott volna honn most, midőn egy oly érdekes ifjú ítéltetett általa kötélre, kinek Básta személy- és vagyonbátorságát biztosította volt. Az elitélt Kis Farkas vala. Midőn a vesztőhelyre érkeztek, Matheus büszkén, pislogó arczczal álta meg, s titkárjával felolvastatá a halálitéletet, mely szerint kivilágolván, hogy Kis Farkas az erdélyi pártütőkk­el egyetértve, Ráduly vajda által kezére bizott csapatát elárulta, s a pár­tosokhoz átszökött, a fővezér megkegyelmezése visza­­vonatik, s a bűnös kötélre ítéltetik. Kis Farkas mit sem vesztve büszke hidegségéből, egy iratot mutatott föl a népségnek, miközben gú­nyos kemény hangon ekként szólt: — íme! lássátok Básta személyem s vagyonon» sérthetetlenségéről! biztositványát! Az ifjú kivégeztetett. Margitnak senkie sem vala már. Vesznie kelle mindannak, kihez ő csak vonszalmat is érzett, így boszulja meg magát a megcsalt szerelem. XIX. Az elkezdett gyilkoltatás még szorogatóbb hely­zetbe hozta szegény Margitot atyja irányában, nap­jait folytonos könyek közt töltő, mindig szenvedő atyja alakja lebegett előtte, kit csak egyszer láthatott börtönben, s aztán soha többé. Lelkét bús önvád emészté, főkint ha elgondolá, hogy mindez Lódi műve volt. És alig végzé­könyeit atyjáért, Kis Farkast keres­ték szemei az éj csillagai közt, tán ott is egy bolygó­csillag volt ő már, mint itt, a küzdelem teljes vilá­gon való. E fiatal férfiú gyors kivégeztetésében Lódi élénk mutatványát adó irtózatos befolyásának, s Margit jól érte e véres szerelmi nyilatkozatot. Megtanulta most ismerni végeredményét a sima hí­zelgő szavaknak, megtanulta, hogy a túlszenvedélyes férfiúi szerelem nem árul el magasztos­ lelket, mert az kifolyása a vér ösztönének, mely ha gátat lel az életviszonyokban, az alvilággal is szövetkezni készek. Küzdött Margit önmagával: oda vesse-e életét e fene­vadnak, hogy atyját megmenthesse, vagy elnézze őt egy szerelmi boszú véráldozatául esni el ? Ha arra­ gondolt, hogy atyja Kis Farkas sorsát oszthatja, lelkén borzalom jutott el, kész volt az ön­­feláldozásra, de újra eszébe jutottak atyja szavai, ki a börtönt s halált is kedvesnek mondá, csak meggyő­ződve legyen arról, hogy Lódi szerelmét Margit meg­­vetendi. Ismerte ő atyja jellemét, tudta mennyire elhatáro­zott volt minden szava, s azon körülményből, hogy Matheus őt hozzá sohasem bocsátja, gyanítható an­nak változatlan nézeteit. Nem az odaengedésben, hanem Lódi czéljainak Básta előtti meghiúsításában helyezheti minden re­ményeit. Ismerte ugyan a fővezért, ki előtt mit sem értek a nők könnyei, de a Kis Farkastól átvett adatokban bízott, s hitte, hogy a tiszta ártatlanság győzni fog­, annyi szenvedés után. Alig végeztetett ki Kis Farkas, egy levelet hozott Margithoz Lódi apródja, melyre következő szavak voltak írva: „Margit­­ Kis Farkas halála, utolsó szerelmi nyi­latkozatom. Három nap alatt határozz: nász vagy gyász. Lódi. (Vége követ) — — NEMZETI IRODALOM. Elmélkedések a magyar nemzet viszontagságainak története felett. Irta Vida Károly. Pesten , 181. I. ára 1 ft pp. (Vége. *) Az első könyv utóbbi részeiben a történeti elő­adásnak újabb módszerét, a régibbnek illő méltány­lását s a magyar nép hivatását tárgyalja szerző s midőn Horvát István emlékének is szentel néhány lapot, egy uj irodalmi iskolát különböztet meg Ma­gyarországon, melynek hibáit s egyoldalúságát ér­demlelt szigorral ostorozza. A Horvát István emlé­kének szánt sorok valóban szépek, megragadók s egyrészt jól esnek a honfiúi kebelnek, másrészt fáj­dalommal töltik azt el, kivált midőn szó méltó sóhaj­jal felkiált: „Horvátunkat, ki az emberiség történe­tében, nem kisebb búvár, mint Cuvier a földtörténe­tében nem is ismeri a világ, hazája csak alig — és már majd elfelejtő­­“ — Mi azok közé tartozunk, kik e halhatatlan férfiú nagyszerű tudományának *) Lásd Pesti Napló 757. számát.

Next