Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)
1852-09-18 / 758. szám
1852- harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 „ „ „ A havi előfizetés, mint a «vámonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úrintcza Lakért ház 8. Szerkestési iroda: Printcia 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. *58 Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 kr ., Évnegyedre 4 „ — ,, „ Félévre 8 ,, — „ Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI MPLO ■Szombat, sept. igán-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha■ábos petit-sora 4 p. kr. - jával számittatik. A beígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ44 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. A ,.PESTI NAPLÓ4* jövő évnegyedre is jelen alakját megtartandja. Béltartalmat illetőleg a szerkesztőség különösen a közlések gyorsaságára és sokoldalúságára fordítandja figyelmét, s általában mindent elkövetend, hogy a t. közönség megelégedését minél nagyobb mértékben kiérdemelje, mit annál inkább hisz elérhetni, mivel sikerült többeket publicistáink elismert jelesletei közöl dolgozótársakul megnyernie. —Azonkívül intézkedtünk, hogy mind fővárosi napló rovatunk — különös tekintettel a fővárosi közéletre, s minden közhasznú, tudományos és művészeti intézetekre, mind vidéki híreink, eredeti levelezésekkel gazdagítva, minél élvezetesbek legyenek. Lapunk mű mára érdekességének kiemelésére megemlítjük, hogy legjelesebb íróinktól hozank szépirodalmi dolgozatokat, s azokon kívül érdekes könyv- és szinbirálatokat. — Figyelmeztetjük különösen a t. közönséget, hogy a műtárban october 1-vel Jókai Mórnak egy új történeti regényét kezdendjük meg, mely a köztetszéssel fogadott „Erdély aranykorának 44 folytatását képezendi. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 ft p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 forint, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. __ Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM: Telegráfi tudósitások A Monsten rétikké a megyei tanácsokhoz. Pária. (A császárság kérdése. Előkészületek az elnök útjára.) Hivatalos. (Hirdetmény. Bírod. törv. és korrn. lap Lili darabja.) Vegyes hírek s események. Külföld. (Francziaország. Németország. Spanyolország. Törökország.) Legujabb. (Berlin Páris. Lisabon. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Dunavízállás). Műtár. (A rémes vacsora. Történeti elbeszélés Dózsa Dánieltől. — Nemzeti irodalom. Budapest, sept. 18-án. TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK Milano , sept. 14. Radeczky tábornagy a kezdetét veendő új iskolai év alkalmával több czélszerű intézkedéseket rendel a paduai és paviai egyetemekre nézve. A közönségesen jól értesült „Bilancia“ szerint Turinban Cavour grófnak egy levele jár kézen, melyben azon megjegyzés áll, hogy a franczia köztársaság elnöke Piemont mostani alkotmányos intézményeinek nem barátja; a levelező tudatja továbbá: mikép azon meggyőződés, hogy az alkotmányos kormányzat Piemontnak nem való, mindig mélyebb gyökeret ver a turini, irányadó körökben s átlátni kezdik, hogy annak utolsó következményei democratia és demagógia. Ő még azt is biztosan véli állíthatni, hogy ő felsége a szárd király maga is ezen okok jelentőségét méltányolni tudja. A nagy tábori gyakorlatok Piemontban Casale mellett f. hó 13-kán kezdődtek; a király is személyesen a táborhelyre érkezett. Berlin, sept. 15. — A mai vámértekezleti ülésben a darmstadti szövetséges kormányok meghatalmazottai kinyilatkoztatták, hogy nincs utasításuk , mit a porosz meghatalmazott tudomásul vett. Ma a darmstadti szövetséges kormányok meghatalmazottai Münchenben tartottak értekezletet. Páris, sept. 14. — A „Moniteur“ egy decretumot közöl, mely által a szükséges hitel megajánltatik a villanytelegraf-hálónak a jövő évben bevégzésére. — Egy második decretum módosítja az államminisztérium szervezetét. A palotákra és beszámolásra nézve fenállott hivatalosztály meg van szüntetve. A MONITEUR CZIKKE A MEGYEI TANÁCSOKRÓL. A „Moniteur“ czikke a megyei tanácsokról következő : „A megyei tanácsok ülése befejeztetett, az mind a kormány , mind Francziaország várakozásának megfelelt. Soha ülés csendesebb s egyszersmind termékenyebb nem volt. A megyei tanácsok megszabadítva azon csalfa nyilvánosságtól, mely a tanácskozást kopár, ha nem veszélyes politikai vitatkozássá változtatja, újólag megedzve népválasztásban, megnyugodva a jelen iránt s bizva a jövendőben , komolyan ellátták a megyei ügyeket, nem gondolva egyébre, mint kifejezni az államfőnök irányában a közhálaelismerést s azon természetes óhajtást, vajha az ország bátorsága és virágzó jólléte megszilárdulatnék. Mennyi különbség van a dolgok jelen állása, s az utolsó ülések alatti állása közötti Egy évvel ezelőtt is egybe voltak gyűlve a megyei tanácsok, épen midőn a két nagy államhatalom fenyegetőleg vált meg egymástól. A nemzetgyűlés a köztársaság elnökével, önmagával és mindenekelőtt az ország érzetével harczban oszlott szét, pártoskodása és tehetlensége miatt ellankadva ment szét a megyékbe, hol tagjainak egy része élesztő a tüzet, mely ott már igen fel volt gerjesztve. Az 1852-ki végzetteljes határidő mindenkinek szeme láttára közelgett, némelyekre vészteljesen, némelyekre borzasztó reményekkel telien ; a titkos társulatok vad theoriáikkal mindenütt rendezve, és pedig félelmesen állottak készen; mindenütt testvérgyilkos végharczra készültek. Soha sem volt Francziaország, Európa oly nagy veszedelem küszöbén. Az ország érzelmeinek legközvetlenebb orgánumai nem tehettek egyebet, mint a megyei tanácsok jajveszékelését visszahangoztatni , és a nemzetgyűlés különböző párttöredékeit, habár kihallgatás reménye nélkül, felkérni, hogy egyezzenek meg azon alkotmány átvizsgálása iránt, mely romláshoz vezet. Francziaország annyira sülyedő, mikép kénytelen volt életéért könyörögni. Mit tehettek itt a megyei tanácsok ? De nem is létetett sehol komoly kísérlet, sem nem vizetett az ki. A folyó tárgyak elvégeztettek, a közutak és épületek fentartására szükséges költségek megszavaztattak ; csak formára beszéltek ama nagy vasútépítési tervekről, melyeknek kivitele nem reméltetett többé; régi óhajok nyilváníttattak , csak azért, hogy a régi szokásokhoz hűtelenek ne legyenek; vállalatokról, javaslatokról , a jövőről szó sem tétetett többé; hiába árasztá ki a gondviselés az ország felett kincseit, sem a gazdag sem a szegény nem húzott hasznot belőlök; s bármily olcsók lettek is a termesztmények, a munkásnak nem volt pénze, hogy a legszükségesebbet megszerezhesse , mert nem volt munkája. A félelem okoza, hogy a tőkék eltűntek, az ipar, piacz és hitel nélkül bezárta műhelyeit, s mindennap szűkebbre látta körét szoríttatni a kereskedés. Mily sokszor hallhattuk azokat, kik most gazdagok és megelégedettek,fölkiáltani : mikép szívesen oda adnák vagyonuk felét, hogy a másik felét biztosítva láthassák! Ezen áldozatra nem volt szükség; egy erélyes cselekvény elég volt mindennek megmentésére. És rögtön, mint varázslat által emelkedett a birtok és termesztmény ára, a bizalom forgalomba hozta a tőkéket, a pénz olcsóbb lett mint valaha, az ipar és munka újra feléledt, a kereskedelem újra megkötő viszonyait, és tágabb kört foglalt, a kikötők forgalma és a kivitel szemlátomást emelkedett: a legnevezetesebb és gyümölcsözőbb munkák oly sebesen megkezdettek, mily sebesen decretáltattak; Francziaország tele lett műhelyekkel; Paris, ezen legnagyobb áldozata polgári nyugtalanságaink, és az üzlet megakadásának hallatlan tevékenység példáját adá. Az építészeti ipar, ezen anyja minden iparnak , oly hatalommal kelt lábra, mely mindent megújítani és szépíteni látszik. És ezen csodálatos átalakulással szemben a megyei tanácsok, talán csak nem tartóztathatók vissza megelégedésük és a közhálának nyilatkozatait! Sőt minden felirataik az állam fejéhez, ennek jogos elismerésével kezdődnek. Azon bátor férfiakat, kik az elnök szándékához csatlakoztak , a hadsereget, melynek bátorsága és fegyelme annak sükerülését segítette, minden jó polgárt, kik segédkezet nyújtottak, és a vész pillanatában tetszésüket nyilvánítók , mindezeket illeti a nemzeti köszönetbeni jogos részesség. A megyei tanácsok azonban nem elégedtek meg azzal, hogy ezen érzelmeket kimondják, hanem minden felirataikban bizodalmuk nyilvánítását háládatosságokkal párosíták; leyális, rögtöni és korlátlan segedelmeket felajánlották , mert a nép valódi érdekeihez hű férfiaknak lehetetlen volt szerencséseknek nem érezni magukat, hogy a nemzet kiválasztottját társadalmi kibékítési és társadalmi előhaladási küldetésében segíthetik. És mindezen érzelmekhez , egy szinte természtes érzelem csatlakozott, hogy ezen állapot meg- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. RÉMES VACSORA. Történeti beszély. Dózsa Dánieltől. (Folytatás. *) XVIII. A dobok tompán pörgenek. E hangokat Erdély népe jól ismerte. A nők elvonultak ablakaikból, leereszték a függönyöket , s szobáikba zárkózva zokogának. A férfiak borongó arczczal vonultak el az utczákról, míg a népség szokott kíváncsisággal tódult a fegyveres menet után, mely egy elítéltet kisért a vesztő helyre. Az elitélt magas déli fiatal. Arczai halványok valának, de képes tartása mitsem vesztett hideg büszkeségéből. Léptei szilárdak, alkata bajnokias vola. A sereg élén inkább lehetett őt vezérnek , mint elelitéltnek gondolni. De ott volt a menettel a lelkész hosszú fekete talárjában , s mellette Matheus Alexander, e rémületes teremtmény, kinek vagy inkább a melynek nevére is borzalom fogta el Erdély fiait. Ez egy elhízott potrohos alak volt, kicsiny, vigyorgó szemekkel, vastag alsó ajakkal, kiálló állat , gyér hosszú fogakkal. Szája szemeivel összeránga*) Lásd P. N. 756-dik számát. Józott perczenkint, s láttatni hagyta a nevetésre görcsösülő kékpiros ajkak alatt sárgálló fogakat. Ó hajdan gyógyszerárus volt Bécsben, de tán képe miatt nem volt kelendősége, mert inkább illett méregkeverőnek, mint gyógyírkészítőnek. Megbukott s Erdélybe vándorolt Mihály vajda korában, holott egy börtönőri szereppel tartá fen életét, s csakhamar az emberkínzásnak oly remekjeit adá, hogy Básta őt méltónak ítélte minden politikai foglyok felett itélőszéki főnöknek kinevezni. Hivatalát oly szenvedéllyel űzte, hogy egy kivégzést sem tűrt volna el személyes jelenléte nélkül, annyival kevésbé maradott volna honn most, midőn egy oly érdekes ifjú ítéltetett általa kötélre, kinek Básta személy- és vagyonbátorságát biztosította volt. Az elitélt Kis Farkas vala. Midőn a vesztőhelyre érkeztek, Matheus büszkén, pislogó arczczal álta meg, s titkárjával felolvastatá a halálitéletet, mely szerint kivilágolván, hogy Kis Farkas az erdélyi pártütőkkel egyetértve, Ráduly vajda által kezére bizott csapatát elárulta, s a pártosokhoz átszökött, a fővezér megkegyelmezése viszavonatik, s a bűnös kötélre ítéltetik. Kis Farkas mit sem vesztve büszke hidegségéből, egy iratot mutatott föl a népségnek, miközben gúnyos kemény hangon ekként szólt: — íme! lássátok Básta személyem s vagyonon» sérthetetlenségéről! biztositványát! Az ifjú kivégeztetett. Margitnak senkie sem vala már. Vesznie kelle mindannak, kihez ő csak vonszalmat is érzett, így boszulja meg magát a megcsalt szerelem. XIX. Az elkezdett gyilkoltatás még szorogatóbb helyzetbe hozta szegény Margitot atyja irányában, napjait folytonos könyek közt töltő, mindig szenvedő atyja alakja lebegett előtte, kit csak egyszer láthatott börtönben, s aztán soha többé. Lelkét bús önvád emészté, főkint ha elgondolá, hogy mindez Lódi műve volt. És alig végzékönyeit atyjáért, Kis Farkast keresték szemei az éj csillagai közt, tán ott is egy bolygócsillag volt ő már, mint itt, a küzdelem teljes világon való. E fiatal férfiú gyors kivégeztetésében Lódi élénk mutatványát adó irtózatos befolyásának, s Margit jól érte e véres szerelmi nyilatkozatot. Megtanulta most ismerni végeredményét a sima hízelgő szavaknak, megtanulta, hogy a túlszenvedélyes férfiúi szerelem nem árul el magasztos lelket, mert az kifolyása a vér ösztönének, mely ha gátat lel az életviszonyokban, az alvilággal is szövetkezni készek. Küzdött Margit önmagával: oda vesse-e életét e fenevadnak, hogy atyját megmenthesse, vagy elnézze őt egy szerelmi boszú véráldozatául esni el ? Ha arra gondolt, hogy atyja Kis Farkas sorsát oszthatja, lelkén borzalom jutott el, kész volt az önfeláldozásra, de újra eszébe jutottak atyja szavai, ki a börtönt s halált is kedvesnek mondá, csak meggyőződve legyen arról, hogy Lódi szerelmét Margit megvetendi. Ismerte ő atyja jellemét, tudta mennyire elhatározott volt minden szava, s azon körülményből, hogy Matheus őt hozzá sohasem bocsátja, gyanítható annak változatlan nézeteit. Nem az odaengedésben, hanem Lódi czéljainak Básta előtti meghiúsításában helyezheti minden reményeit. Ismerte ugyan a fővezért, ki előtt mit sem értek a nők könnyei, de a Kis Farkastól átvett adatokban bízott, s hitte, hogy a tiszta ártatlanság győzni fog, annyi szenvedés után. Alig végeztetett ki Kis Farkas, egy levelet hozott Margithoz Lódi apródja, melyre következő szavak voltak írva: „Margit Kis Farkas halála, utolsó szerelmi nyilatkozatom. Három nap alatt határozz: nász vagy gyász. Lódi. (Vége követ) — — NEMZETI IRODALOM. Elmélkedések a magyar nemzet viszontagságainak története felett. Irta Vida Károly. Pesten , 181. I. ára 1 ft pp. (Vége. *) Az első könyv utóbbi részeiben a történeti előadásnak újabb módszerét, a régibbnek illő méltánylását s a magyar nép hivatását tárgyalja szerző s midőn Horvát István emlékének is szentel néhány lapot, egy uj irodalmi iskolát különböztet meg Magyarországon, melynek hibáit s egyoldalúságát érdemlelt szigorral ostorozza. A Horvát István emlékének szánt sorok valóban szépek, megragadók s egyrészt jól esnek a honfiúi kebelnek, másrészt fájdalommal töltik azt el, kivált midőn szó méltó sóhajjal felkiált: „Horvátunkat, ki az emberiség történetében, nem kisebb búvár, mint Cuvier a földtörténetében nem is ismeri a világ, hazája csak alig — és már majd elfelejtő“ — Mi azok közé tartozunk, kik e halhatatlan férfiú nagyszerű tudományának *) Lásd Pesti Napló 757. számát.