Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-23 / 788. szám

Ennél fogva a szentmiklósi czukorgyár körül a munkások sorában összegyűlve lát­ni az osztrák állam minden nemzetiségű­ egyéneit. El lehet gondolni, minő föladat, ezen mindenféle ajkú , erkölcsű, szo­­kásu és gondolkozási népzagyvalékot rendben tar­tani. — Az óvári kerületi biztostól többször hallani, hogy szívesebben látna kerületében húsz községet, mint a szentmiklósi gyárt. Természetes, hogy ily tarka színezetű nép a csendőrségnek is elég gondot ad, a kellő rend és csend fentartására. Mintegy négy hét előtt egy­­ csendőr a tivornyázó munkásokat éjjel meglepvén a vadon mulatságnak véget akart vetni. De a rajongók nem sok kedvet mutatván a távozásra, egyike az itasabbaknak nyil­ván ellenszegült az őket eloszlatni akaró csendőr­nek , s ebből csakhamar kölcsönös támadás eredt, melynek az ellenszegülő munkás jön áldozata. Jelen esetben most a cs. kir. járásbiróság szigorú vizsgá­latot intéz. Egynéhány nap múlva, ha halmozott munkáim kissé tágulnak, a magyaróvári gazdasági intézetről fogok írni. *) Tokaj, oct. 17. A napokban adatott át újonnan épült állóhidunk a közönség használatának. Ez által, mint varázsütésre, megmenekült az itt járókelő közönség azon tömérdek kellemetlenségtől, mely a talphidoni átkeléssel össze volt kötve. Nyá­ron a csekély vízállás, télen a híd nem léte egyaránt akadályozák a gyors közlekedést, s mindkettő szá­mos hátránynyal s ezer alkalmatlansággal járt. Ér­dekes lenne mindenesetre megtudni, mennyivel ke­­vesbedik a hidoni járás által az elnyűtt ostorok, a megszakadt marhák és mellbeteg fuvarosok száma. A vizenjáró szinte könnyült kebellel hajózik Tokaj falai alá, meg lévén mentve sok apró hatalmasko­dások, mellékes terhek, és komolyabb szerencsétlen­ségtől, félelemtől. Nem mondhatnék, hogy városunkban az ipar és haladás eszméje körül nagy mozgás volna észreve­hető, sőt egészen ellenkezőt tapasztalunk ; annál job­ban esik tehát látnunk, midőn egyesek, a legmeddőbb részvétlenséggel daczolva, áttörik szellemi csökönös­­ségünk bilincseit, s városunk iparának némi lendüle­tet adni törekszenek. Egy itt magánzó gépész nevezetesen, önerejéből, 5 ló erejű kazánnal, bár egyszerű, de használható gépezettel gőzmalmot épitett, mely, ha minden tekin­tetben sikerültnek nem is mondható, építőjének azon­ban mégis okvetlenül becsületére válik. Eszláron a derék Grüß testvérek szinte egy na­­gyobs­zerű gőzmalmot állítottak, mely működését hi­hetőleg már nemsokára megkezdendő A gőzmalmok keletkezését vidékünkön annyival inkább a legszerencsésb és üdvösb vállalatok közzé kell sorolnunk, mivel mi és a Vidék lisztszükséglete­inket többnyire Szeged-, Arad-, Pestről, vagy Debre­­czenből hozatjuk, mi által a gazdag Nyír közeliben kénytelenek vagyunk drágább kenyeret enni, mint távolab eső, de iparosabb városok. Őszintén üdvözöl­hetjük tehát az illetőket e téren, és jó sikert óhaj­tunk korszerű vállalatoknak. Városi hatóságunk alig teh­ete bölcsebb s czélsze­­rűbb intézkedést, mint midőn 20 pft büntetés terhe alatt meghagyta, miszerint minden háztulajdonos köteles házánál legalább egy lajtorját tartani; ez által nemcsak teljesen hiányzó tűzoltó eszközeink pótoltatnak némileg, de egyszersmind azon előnyre is van kilátás, hogy a netalán bejövendő elmarasz­­talási összegekből, a szükséges tűzoltó eszközök egy­­része kényelmesen beszerezhető. Gyümölcsünk sok és szép termett, ára mégis ma­gas , szüretünkről csak jövőben fogunk valamit mondhatni. Társaséletünk érdektelen semmi. Kávéházunk, zenénk, színészetünk, szóval: mindenünk hiányzik, még olvasó egyletünk is csak jámbor óhajtás, pedig közéig a zordon idő, unalmas hosszú téli estvék, mi­ket előre komor kedélylyel várunk. 1. 1. *) Szívesen elvárjuk. Szerk. HIVATALOS. A kassai kereskedelmi kamra javaslatára a következő urak neveztettek ki annak levelező tagjaivá : Gr. And­­rássy György vashámortulajdonos Gömörmegyében,’ Benkar József vashámorfelügyelő Nagyrőczén, Jacobs Ottokár vashámortulajdonos Gölnitzen, Juhos János Gyula Lőcséből (több bányászati vállalatok részese), to­vábbá Pollak Lipót ungvári, Benkner Sámuel rózsahe­gyi, Dapsy Frigyes rimaszombathi, Kamicska József késmárki, Pellionis József marmaros-szigeti és Hajdúk József tokaji kereskedők. Azonfelül a Steinhübel Károly kereskedő visszalépte folytán megürült tanácsosi állásra Hollender Leo eperje­si kereskedő, és Steer Károly helyébe Gyurcsánszky Károly nyugalmazott tiszttartó a prakendorfi vasműgyár­nál pótférfiuvá a kassai kereskedelmi kamránál kinevez­­tetett. (Magy. Hirl.) Denzel szerint a Tisza bír legnagyobb folyam kiképzéssel a világ összes folyói közt. 160 geogr. mérföldnyi kiképzésében a kanyarulatok 128 mföldet tesznek. AUSZTRIA, Bécs, oct. 21. — Ő cs. kir. Ap. Fige, tábornoksegéde Kellner ve­zérőrnagy által a fiumei vizkárosult szegények közt 3580, s a hasonló szerencsétlenséggel látogatott part­­melléki lakosok közt 1650 pftot kiosztatni méltóz­­tatott. — Az itt nyitandó újabb váróértekezletekre eddig­élő Bajor-, Szászország, Hessen-Kassel és Hessen- Darmstadt képviselői érkeztek meg. A többi meghí­vott kormányok felhatalmazottai napokban váratnak, mire a tanácskozmányok azonnal megkezdődnek. — Szövetséggyűlési elnök gróf Thun külügy­miniszter gróf Bud­­ Schauenstein úrral tegnap hosz­­szabb ideig tanácskozott.­­ A külügyminisztérium a belügyminisztérium­mal állítólag tökéletesen egyetért az utóbbi által szerkesztett kereskedelmi politikai javaslatokra nézve. A vámegyesülés terve hallomás szerint úgy fog mó­dosíttatni, miszerint a kormány kész már 1854-ki január 1-jén belépni a vámegyesülésbe mindazon német államokkal, melyek azt elfogadják. — A dalmát partmelléki hajózási iskolák szervezése már bevégeztetett s legfelsőbb jóváhagyást is nyert. — A sajtószabályzat tökéletes keresztülvitele szük­ségessé teszi, miszerint a cs. k. postahivatalok úgy a nem időszaki külföldi nyomtatványok mint a belföl­diek ellen hozott tilalmazványról kellőleg értesittes­­senek, s ezen értesítés jövőben esetenként m­eg fog történni. — Aug. hóban a cs. kir. posta által 2,826,388 bélyegjegyes, 400,112 bélyegjegytelen levél, 1700 távirati státus­, és 3571 magán­tudósítás mozdítta­­tott elő. Az észbevétel 798,565, a kiadás 751,220 ftra rúgott. KÜLFÖLD: Francziaország- Páris, oct. 16. Tíz perc­c­el délutáni két óra előtt érkezett meg a páris-orleáns-i pályafőhöz a herczeg­­elnököt hozó diszvonat. A kiszálló hely disz­kó hadi zászlókkal s mindennemű lobogókkal — melyeken császársági jelvények és feliratok valának — diszíte­­tett fel. A váró­terem elfogadó teremmé volt átalakítva s a nagy államtestületek ide gyülekeztek össze. A négyszögű terem mélyén pompás emelvény, s ennek közepén egy — arany­ himzetű gránátszinű bársony trón állott, fedve dús menyezettel, melyen arany sas terjeszté szárnyait. A lépcsőzet , padolat és falak­ ­ *­ FŐVÁROSI HÍRTÁR­ Pest, oct. 22. — Mig a jelenkor általános jelszavául uralgó reál­iránynak mind elméleti, mind gyakorlati terem­ meg­­fogamzását s tovább-terjedését hazánkban is öröm­teljesen tapasztaljuk , s névszerint míg látjuk, hogy a polgárosztályok, öntudatos tevékenységre ébredve, részint a már kéznél találtató erőket mozgásba teszik, s képességök­ és tehetségüket legjobb szándékkal fel­használják, részint fiaik s utódaikban egy életrevaló, praktikus nemzedéket nevelnek : nem panaszkodha­tunk, hogy a humanistikus vagy komoly tudomá­nyok, ha­nem­ is épen óhajtott fényes jelennel, de legalább kilátással egy a mostaninál sokkal meg­nyugtatóbb jövőre nem bírnának. Ha szabad ezt a mindennemű tudományos intézetek s tanodák jelen beállott új tanévi , eddig elő tudomásunkra levő beí­rásaiból csak annyiban is következtetni, miszerint a tanulók évenként növekvő létszáma mindenesetre flandinkább terjedő részvétet mutat azon tudományok iránt, melyeknek szakembereit ama contingens fogja idővel adni, úgy véleményü­nk­ s reményeinkben nem nsalatkozunk. Jelenleg csak a József ipartanodát s egyetemünk tudományos osztályait állítjuk futólagos például össze. Mindkét helyütt észrevehetőig növe­kedett a tanulók száma múlt évekéhez képest, mind­két helyütt a concurrentia mellett, belterjv lendüle­tet s meleg érzelmet tapasztalunk az ifjú nemzedék­ben választott tanulmányaik iránt. Úgy van , csak tekintsünk szét ez egyrészt reál-, másrészt komoly­­tudományszomjas ifjú sorok közt, d­e készséget arcáról, viseletről ismeri meg a tapasztalt tanár első pillanatra. De mi csak a száraz számhoz folyamod­junk állításaink bebizonyítására. A jogtani karban az idén 410 tanuló van beje­gyezve, s azonkívül 20 impertans várja még fölvéze­­tését; tavai ellenben csak 284 egyén volt az említett karban. A bölcseleti tanulmányokra 200 jegyeztette be magát; tavai 93 tanuló hallgatta a nevezett ta­nulmányokat. Csak az orvosi kar mutat 15 egyénnyi hiányt a tavak­hoz képest, hanem ez is hihetőleg még pótoltatni fog a még folyvást jelentkezők által. — Hanem a szellemiek ez országából keservesen leránt bennünket az anyagiak súlyos keze. Míg elő­­haladáson törjük fejünket, s terveket koholunk egy boldogabb jövőre , azalatt a kemény jelen anyagi szükségeinkre emlékeztetőig zúg fülünkbe, s vissza­visszaránt. Értjük a váratlanul beállott kemény idő­járásnak már előre jelentkező szigorát — a nyo­mában járó mindenféle szükségekkel egyetemben, melyek közt nem utolsó helyen áll itt minálunk a tüziszer. Mégis különösen vagyunk mi azzal a con­­currentiával és drágasággal. Tény, hogy fővárosi tűz­­fatelepeink roppant mennyiségű tűzifát tartalmaz­nak, hogy újabban ismét három teleppel szaporodtak, s a fa ára felszökött inkább, semhogy csökkenne. Három négy nap előtt még 12 ft 12 kron lehetett egy öl bükfát venni, s most már 14 st­op. Sok sze­gény ember, kinek rendesen az a legnagyobb baja,, hogy épen akkor nincs pénze, mikor legjobban kel­lene , nem előzheti meg az ilyen üdvös concurrentiá­lis eredményeket, s épen azért későbben, a­ várako­­zás kamatjául, pótolni kénytelen a nélkülözhetlen kiadást. Ilyenkor aztán csak a nyerészkedéstől men­tebb keblű szállítók szoktak a közönség egy részén seeíteni Ilyen alkalomra figyelmeztetjük jelenleg a favásárlókat, utalván őket a hengermalomhoz közel, hz Eszterházy-féle épület nagy udvartérén létező tűzifa- készletre, mely a herczegi jószágokról ideszál­­littatván, aránylag olcsóbb árakon adatik el. _Városi adó­pénztárainkba a kivetett részletek óhajtott pontossággal folynak be, mit onnan is belát­hatni , mivel a városházi termeket legközelebbi na­pokban njittatni, s néhány hivatalos helyiségeket uj bútorzattal ellátni szándékolnak. __Városi rendőrségünk iránt mindenesetre nagy hálával tartozunk jelesen a pékek, mészárosok és szatócsok irányában gyakorlott szigorú felügyelése végett. Azon üdvös meglépéseknek, miket az oly finomul, oly észrevétlenül szokott végezni, elvégre azon eredménye ven, hogy od­­ hó folytában az om­­liített osztályok egyikénél sem találtak kam­is merte­­ket. — Csak még az a piacz oly boldog a maga telj­­uralmában. — Helybeli izraelita kézműves-egyletünk di­cséretes példával ment előre, alapítván egy vasár­napi iskolát, hol a növendékek vallás, olvasás, írás és számolásban nyernek oktatást. Az egylet által gyámolított kézműves inasokon kívül más helybeli izr. kézműves ifjak is vétetnek föl ez iskolába, mely­nek új tanéve múlt vasárnap kezdődött. — Wagner műárus a birtokában létező, igen jól talált arczképét ő Felségének Einstétől, helybeli fia­tal festőnk Grimm által több példányban másoltatja melynek elseje teljesen sikerült, úgy hogy nehezen különböztethetni meg az eredetitől. Vajk­a műárusa­ink mig,és több alkalmat adnának fiatal s derekabb festőinknek, tehetségök gyakorlása-s illetőleg képes­ségük kitüntetésére. — A „Komlókerthez“ czimzett vendéglő után ren­­dezett helyiségei holnap este nyittatnak meg. Tulaj­donos Majer úr a rövid időn elkészült üvegcsarnokot ízletesen fölszerelő, s kényelmen és jó étkeken kívül szemet gyönyörködtető tárgyakkal is lepi meg a kö­zönséget — bokros lomb és virágtelepekkel diszitvén az éttermeket. Hogy Sárkozy Ferencz kedvelt han­­gászkara kellemes zenéjével nem­ fog hibázni, az ma­gától is értetik. — Az iparkamra felszólitá a helybeli nagy ke­reskedői testületet, miszerint a jelenlegi alkuszok közöl a derekabb s próbált becsületességü egyének névjegyzékét mielőbb fölterjessze. Ezekből fognak aztán a kellő szám­i alkuszok kiválasztatni s föles­­keltetni. — Vessünk egy futólagos pillanatot közlekedé­sünk jövendőjére. A dunagőzhajózási társaság jövő tavaszkor ismét 100 új vízi járművet szándékozik építeni , jelesen az alsó vidékek áruszállításának előmozdítására. Azon 120 folyó közöl, melyek a Dunába ömlenek, 34 hajózható, s ezek közt a Ti­szán 117 mérföldnyire járhatnak a gőzösök. Az alsó dunavidéken több rendbeli hajózható csatornák léteznek, melyeken élénk forgalmat fejthetni ki. Végre a vaspálya, mely Magyarország szivén fut keresztül, egész a török határig fog kiterjesztedi. — A pestkerületi teljesen szervezett öt főgymna­­sium­ok egyike — az esztergomi, ő cs. k. Ap. Fige névnapján nyittatott meg ünnepélyes szertartással. — Tegnap este a nemzeti színházban Norma adó­­dolt Hasselbarthné czimszereplése mellett. Az ün­nepelt dalművésznő jelen fölléptét is fényes siker — tapsok és kihívások kisérék a nagyszámmal össze­gyűlt közönség részéről. Mazzi Clever­ és Gino kis­asszony (A­dalgisa) működése ki nem elégite, sőt ez utóbbinak igen rosz magyar kiejtése kellemetlenül hatott számos hallgatóra. Az előadást cs. kir. kor­mányzónk Albert fhg ő fensége s fens. neje Hilde­gard fhgasszony magas jelenlétével megtisztelni , végig hallgatni méltóztattak. — Előttünk fekszik a Jókai Mór által 1853-ra szerkesztett „Országos nagy naptár“. E Szóra „nap­tár“ ne képzeljenek olvasóink álmoskönyvi papírra összefolyó betűkkel nyomatott kalendáriumot, a­ naptár kiadója-E­nnett G. bebizonyítá, hogy az eddigi rendszertől eltérve, képes oly könyvet kiállítani, mely a német és franczia irodalom legizletibb terményei közt méltó helyet foglalhat. S valóban egy oly­ kézi­könyv, mely egy egész éven át íróasztalunk rendes 6n szükséges lakója, megérdemli, hogy gond és csín for­­dittassék reá. És ezt e naptárnál feltaláljuk. Alakja a legnagyobb nyolczadrét (negyedrétnek is beillenék) s a 252 kettős-hasábo­s c­ín-papir lap változatos dús tartalmat hoz. A Nagy József által szerkesztett hiva­talos névtári rész s az általános útmutató tisztán, rendszeresen van összeállítva, — egy pillantás elég áttekintésére s a keresett tárgy feltalálására. A szép­­irodalmi rész pedig, mely Petőfi, Tompa, Jókai, Sajó, Bernát gyönyörű költeményei, történeti és vig beszé-­­ lyei­, drámái- és frescoiból fűzve, maga 112 lapot foglal el, e könyvet, a közönséges naptáron felül, va­lódi almanachc­á emeli, s méltán érdemessé teszi mind hogy a tisztelt olvasóközönség különös figyel­mébe ajánljuk, mind pedig, hogy azt jövőre egy kü­lön csikkben tüzetesen megismertessük. ír seraskier csak délre várta vendégeit s a basa már délelőtt megérkezett. A seraskier rangjánál fogva felette lévén a basá­nak, Kucsuk a szokott módon üdvözlé őt, mire a se­raskier nagy leereszkedéssel leszálla hozzá s gono­szul mosolyogva kérdé: — Hát a feleségedet miért nem hoztad magaddal ? — Mi dolgod neked a feleségemmel ? szólt Ku­csuk idegenül. — Őt is meghívtam vele együtt. •— Én nem hívásodra jövök. Egyenesen Sztam­­bulból érkezem, a nagy űr fermánjával. E szókkal egy pecsétes iratot vont elő kebléből a hasa s homlokához és ajkaihoz érintve azt, átnyújta a seraskiernek. A seraskier átvevé a fermánt s mintha kedvesé­től kapott szerelmes levél volna, oly hangos czuppa­­násokat ejte rajta, szivéhez szok­ta, homlokára tette, s azzal felbontatlanul visszaadta a basa kezébe. * — Megbocsátasz, szelid basa, ha fogadásom tartja, ez órában nem foglalatoskodni világi ügyekkel, ez óra imádkozásra van szentelve nálam. — Jól van, tehát imádkozzál elébb s azután ol­vasd a fermánt. A seraskier bement a szobájába, ott álló óráig a Korán előtt guggolt s olvasott az Asprathból, akkor felkelt és kijött. A basa ott ült ajtaja előtt, a fermánnal kezében. — Megbocsátasz, jószívű basa, ha most nem ol­vasom még el a fermánt, szolgáim elkészítek fürdő­met , ha nem használom, elhal, illatja elpárolog s kénytelen leszek bosszúból szolgáim fejét elüttetni. — Jól van, tehát fürödjél meg elébb. A seraskier félóráig mosatta, lúgoztatta , dörzsöl­­tette magát, s midőn kijött, a fürdő ajtóban lelte a hasát. — Megengeded, hogy felöltözzem elébb ? — Ám öltözzél fel, ha jónak látod. Az öltözés ismét egy jó óráig tartott , míg a fejét m­egborotváltatta, — a turbánját felköttette, — övét, papucsot, salavárit rendbehozatott, — úgy hogy mire kaftánját felvette, már a vendégek nagy ré­sze felgyülekezett. Kucsuk basa nézte mindezt ren­dületlen komolysággal. A seraskier nevetett magá­ban : — gondolva, hogy milyen bolonddá tartja ő a basát! Midőn az öltözésnek vége szakadt, akkor ismét arra kérte, hogy engedje meg neki vendégeit néhány szóval üdvözölni. E néhány szó abból állt, hogy leültette őket a rakott asztalokhoz, maga is odaült velük; jelt adott a zenészeknek, azok pokoli lármát csaptak trombi­táikkal , poharat adott vendégei kezébe, poharat adott magának is, ott ivott valamennyi egészségéért, fel­­hordatta az ételeket és torkig ette magát vala­mennyiből. Kucsuk hasa leült egy pamlagra, nem evett, nem ivott és nem szólt, csak nézte komoly arczc­al a tobzódó seraskiert, kinek ha több esze lett volna, meg kellett volna rettennie azon körülményen, hogy e szigorú férfi most oly engedékeny, úgy engedi húzni halasztani a rábízott dolgot óráról órára, — reggeltől délig, — déltől estig, — hanem az ő rövid eszével ez engedékenységet az ő személye iránti alá­zatosságnak tulajdonítá s végtelenül mulatta magát azon, hogy midőn ebéd múltával ismét megszókitá a basa a jól lakott urat, — maga sem ételből sem italból nem részesülvén, — ez ismét azt felelheté neki: — Megbocsátasz, bárány szelid basa, láthatod, hogy Allah nagyon sok jóban részesítve, lelkem a második égben jár azon nedvnek erejétől, melyet a próféta a paradicsom örömeinek kóstolójául csorga­tott poharainkba; ily állapotban képtelen vagyok írott betűket megérteni; azért tehát légy annyi idő­haladékkal, mig táncznak látása s zenének hallása által lelkem felhői ismét eltisztulnak. A basa meghajtá magát szótlanul s ismét vissza­ült keres­etére. Egy intéstre előszökelltek az aetheri almére, man­dolinjaikat pengetve , csengős nakaráikat ütögetve s tánczoltak és keringtek, hogy csupa gyönyörűség volt látni s ha egy egy el talált szédülni közölök, bizonyos lehetett felőle, hogy nem esik a földre. A seraskiert tele hintették damascusi rózsaleve­lekkel, ki szuszogva bámult utánok, s midőn a leg­sebesebb pörgéssel ellejtének mellette, midőn a ren­­geteg öltönyök boszorkány karéjt vágtak a légben, az égő bájarczek egymás után tü­nedezve ragadták magukkal az utánok tekintő szivét, midőn a seras­kier kapkodva nyujtá ki mindkét kezét, hogy egyet e földi tündérek közül elfoghasson, azok helyett Ku­csuk basa vashidegségü kezétől érzé a magáét meg­ragadtatni, ki szigorú arczczal tekinte reá, a fermánt elé mutatva. A seraskier vörös volt a bortól és a szép hölgyek látásától. — Mit akarsz, mézédességű basám ? Gondolod-e, hogy a bor részegsége elmúlik a szerelem részegsége által ? Napba néztem ! — ezek az almék mind meg­annyi napok; tizenkét napot láttam egyszerre. —* elvesztem szemeim világát. Magamat sem ismerem többé, nem hogy a betűket ismerném.

Next