Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)
1852-10-31 / 795. szám
1852- harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI föltételek. Vidéken, Pesten : Évnegyedre 5 f. — kp. | Egy hónapra 1 ft 30 kr p Félévre 10 «— » »· | Évnegyedre 4 „— A havi elFIZetés, mint a |Félévre 8 »lámonkinti es a d » s ist megszünt. | Egyes szám . A lap politikai tartalmát illető minden közles a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úrintcza Lágert ház 8. Szerkesztési iroda: úrintcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, oct. 31-én HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhatáros petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajerárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Regjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ 44 november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve 3 ft 30 kr. Pesten házhozhordással 3 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Lótenyésztés. Levelezések.London: Vallásbeli előítéletek. Az angol protestánsok és katholikus egyház közti viszonyok. Bulwer meghiúsult küldetése Rómában. — Miskolci : Időjárás. Kivégzés. Szüret. Casinók. — Szombathely : Műveltség , társas élet, képző-intézetek , színészet, stb.) Hivatalos. (Eszéknek országos vásárok engedélyeztetnek. — Szabályok a banktársulati képviseletről.) Fővárosi hktár. Ausztria. (Bécsi hirek s események.) Francziaország. (Saint-cloudi estély. A törvényhozó testület iránti jóslatok. A hadsereg létszámának kiresztelt leszállítása. Császári őrsereg. Napoleon czimének kérdése. Veron czikke a ,,Constitutionnelben. A ,,Pays“ a törvényhozó test teendőjéről.) Németország. (Berlin. Stuttgart.) Olaszország. (Roma : Antonelli bibornok levele iránt a chambergi érsekhez. — Kivégeztetések. — Titkos segélyegyleti tagok elfogatása. Turin : Viszály a piemonti és franezia kabinet költ.) Spanyolország. (Madrid.) Portugallia. (Lissabon.) Jómai szigetek. (Corfu : Ward főbiztos megérkezése. Britt középtengeri hajóhad. — Himlőkór. Törökország. (Konstantinápoly; a török bank meghiúsult külföldi kölcsöne stb.) Legújabb posta. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház.) Metár. (A kétszarvú ember. Történeti regény irta JÓKAI MÓR. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A KÉTSZARVÚ EMBER. Történeti beszély. Irta JÓKAI MÓR. VIII. Meglepetések. (Folytatós. *) Fél óra múlva útban volt Paskó. Valami nyugtalanságot vitt magával szivében. Oly különösen megmagyarázhatlan érzelem lopózott lelkébe. Alig várta, hogy Fehérvárott legyen, s gondjai egy részét lerakhassa. Már késő éjszaka volt, midőn megérkezik. Mégis rögtön sietett a fejedelmi palotába , gondolva , hogy tán Teleki Mihályt még ébren találja, ki néha reggelig szokott dolgozni szobájában. A kapuőrök azonban nem akarták bebocsátani a késői órában, mire ő megmondva nevét az udvar*) Lásd Pesti Napló 792. számát. noknak, kérte, hogy menjen fel Telekihez, és jelentse be őt, ha elfogadja-e? Az udvarnok nemsokára visszajött két alabárdossal s felvezeté a követ urat, kit János gazda nyomban kisért, utána hordva a nagy nyaláb írást, melyre szüksége volt. Bebocsáták a kihallgatási terembe; ott szemközt jött rájuk Naláczi István uram, hat alabárdos és a várporkoláb kíséretében, nagy lánczokat hozott magával. — Adja át kardját, Paskó Kristóf uram........... szólt Naláczi. A megszólított azt hivő álmodik. Én miért ? mit iitettem én ? Azt én nem tudom. Parancsom van a fejedelem ő nagyságától, kegyelmedet, a mint megérkezik, vasra vezetni. Holnap kihallgatást nyerend. Paskó felemelé méltóságteljesen szép nemes arczát, s meg nem gyalázta magát azzal, hogy egy szót szóljon tovább. Szótlanul nyújta kezét a porkolábnak, az fellakatolta rá a nehéz bilincset. János csak hallgatott eddig, de amint meglátta, hogy urát vinni akarják , földhöz csapta írásait, oda állt a porkoláb elé. Én is itt vagyok, hallja ! Rend mehet isten hírével, szólt hozzá Naláczi. Kend nincs az árulásba keverve. Kend csak szolga. — Áruló, a ki mondja! — Kiábta vakmerően a vén szolga. — S ha szolga vagyok is, de hűséges szolga. — Örüljön Kend, hogy semmi baja. — Én akarom, hogy bajom legyen! Én vagyok olyan bűnös, mint a gazdám, s ha az ilyen embereket a pokolba küldik, én is oda akarok menni. — Épen mondani akartam kendnek, hogy menjen oda. — Ősz vagyok uram, fehér a szakállam, azért engem ne csúfoljon, hanem vagy csukasson be a gazdám mellé s veressen engem is vasra, vagy dobassanak ki innen erőhatalommal, mert én ugyan magam jó szántából el nem megyek. Naláczi mosolyogva intett az alabárdosoknak, kik az ajtón a lánczokkal terhelt Paskót elvezették, a másikon pedig kidobták Jánost, ki addig meg nem nyugodott, mig a lépcsőkön le nem ránczigálták, s azután sem ment el a palota elől, hanem letette a fejét annak egyik szegletkövére s ott aludt egész éjjel , fölkelve az első kakas szóra s már hajnalban tudakozódva, hanem lehet-e még a fejedelemhez fölmenni ? IX. A tanú, János ott várt sokáig a palota kapujában, minden ki- vagy bemenőtől megtudakozva, mikor lehet már a fejedelemmel beszélni ? Természetesen, hogy kinevették. — Kend a fejedelemmel akar beszélni ? Tán biz a fogarasi várnagyságot akarja elkapni ? monda az egyik. — Nem az, szegény , csak a czinkotai iktét kívánja behozatni Erdélybe ; kötekedek vele más. Tréfálózzatok csak , — monda magában az öreg, azért én mégis fogok beszélni a fejedelemmel. S ott várt ellen , szomjan késő délutánig , mikor a fejedelem hintája a kapu alá gördült s jól látta, mint ül fel Apafy Mihály bele , nagy örömére egyesegyedül, senki által nem kísérve. János nem sokat törte a fejét az ékesenszóláson, hanem egyszerre oda állt a fejedelem fogata elé, s hangos szóval felkiálta: — Én uram, nagyságos fejedelmem! hallgassa meg kegyelmed egy szegény szolgájának könyörgését. A kocsis a lovak közé vágott, s azok elkezdtek ágaskodni, filio János elszántan odaveti magát a Budapest, oct. 31-én. El nem kerülhető figyelmünket a magas kormány azon előzékeny gondoskodása, melylyel utóbbi időkben hazai gazdászatunk egyik legelőkelőbb ágának , a lótenyésztésnek fontos ügyét felkarolta. Ismételve, Erdélyben úgy mint Magyarországon, részint egyenes intézkedéseket, részint kedvezéseket tapasztalunk a kormány részéről, melyeknek nyilvánított czélja: lovaink fajnemesítése, s a nemesült fajok szaporítása. Amott a fajnemesítő állomások száma megkettőztetett, a délczeg tenyészállatok tetemesen megszaporittattak; itt legközelebb engedély s alkalom adatott, miszerint a lóbirtokosok kincstári csődöröket könnyű szerrel s jutányos áron használhatnak állataik nemesítésére, s ekkép módot nyernek tökélyesb fajtenyésztésre. Nemrég közölték a lapok, mikép egy császári törzstisztnek Arábiába nemes fajlovak gyűjtése végetti küldetése, komoly veszélyek daczára szerencsésen sükerült, s utóbb, hogy ő Felsége, Fiuméban létekor , ezen lovakat, melylyek épen azon időtájban érkeztek oda, legmagasb szemléletére méltatta legyen, szabadjon magunkat azon édes reménynyel kecsegtetnünk, miszerint e nemes állatokból, a hazánkbéli faj nemesítésének előmozdítására egypár mireánk is fog juthatni, annál inkább, mivel hazánk a birodalom legkiválóbb lótenyésztési részét képezi. A magyar lóháton jött e földre, lóháton élt, mulatott, tanácskozott és hadakozott. Szóval: elválhatlan volt lovától, s ennélfogva nemcsak mint közszükségleti czikk fontos volt e tárgy reá nézve, de hadpolitikai szempontból is, mivel honfoglaló s hontartó csatáit lóhátról nyerte. S midőn egy kissé megnyugodott, megállapodott , a szerzett föld göröngyét ló segedelmével törette föl, s ekkér azt a gazdászat érdekeibe is szorosan bevonta, a csatákban pedig azontúl is mindig eldöntő szerepet viseltek lovas hadosztályai, régibb időkben úgy mint újabbakban, s maga Napóleon hizelgőleg ismeré el azok előnyeit, midőn úgy nyilatkozik, hogy gránátosaival s a magyar huszárokkal, világhódításra merne kiindulni. Ez a magyarnak példabeszédes 1 óra termettségét igazolja. Természetes, hogy hasonló körülmények közt, ősapáink nagy gonddal űzték a lótenyésztést. A történet nyilván megjegyzi, mikép a baromtartásnak minden nemei közt első helyet foglalt a lónevelés, s névszerint „I. András király a tihanyi apátságnak egy ménest ajándékozott, mely harmincznégy csődörből s hozzávaló elegendő kanczalovakból állott!“ Nagy Lajos alatt, midőn világkereskedést űzött a magyar, ennek egyik legkiterjedtebb ágát a lókereskedésben szemléljük, melynek élénkítése végett nem mulasztá el a hatalmas király a legnevvebb fajlovakat a világ minden részeiből — de különösen Arábiából hozatni, s a velenczei kalmárok fényes üzleteket csináltak e kereskedési czikkel. A hadhoz, a fényes királyi kísérethez, lovagjátékokra, köz- és magán fényűzésre válogatott lovak szükségeltettek. Hasonló előkedvet látunk a lótenyésztés iránt a nemzetnél Mátyás király alatt s később az úgynevezett kuruczvilágban uralkodni. Gróf Széchenyi István volt első, ki a tetemesen hanyatlott lótenyésztést hazánkban ismét föléleszté az általa indítványozott s divatba hozott lóversenyek által, melyek eredménye tökéletesen megfelelt a nemes gróf hazafi szándékának, mivel általa a lónevelés országszerte virágzásnak indult, s azóta, másfél évtized alatt, nemcsak minőség tekintetében, mi fő czélja volt a lóversenyeknek, hanem mennyiségileg is észrevehető mértékben gyarapodott a lófaj, a lóversenyeink pedig úgyszólván nemzeti ünnepélyekké alakultak, mikben kettős érdekből siettek részt venni az illető tenyésztők s birtokosok : a kitűzött fényes jutalmak kedvéért, s mert a kitüntetett állatok keresve kerestetvén, azonkívül nagy hasznot hajtottak gazdáiknak, kiknek további nevelése aztán csakhamar közhitelre kapott. Azáltal pedig, hogy a versenyekben parasztlovak is részeltettek, azok hasznai s előnyei általánosakká lőnek. Azon köztudatban, hogy jóllehet a pazar fényűzésnek s pompafitogtatásnak jelenleg nincsen korszaka, mégis a jó, tökélyesb czikkekre olyan szükség van, mint egyébkor, és csak az ezekkeli visszaélésből származik a kártékony fényűzés , és e mellett iparunk és gazdászatunk minden ágainak kilátásban levő emelkedésénél, sajnosan lep meg azon jelenség, miszerint a lótenyésztésben egy idő óta nem hogy előre haladnánk, de sőt hátramegyünk, s különösen aggasztó hatással volt reánk nem egyszer tapasztalnunk legutóbbi időben, mint oszlattatnak szét nyilvános átverések által nagy gond és költséggel alapított elsőrendű méneseink. S ha összehasonlítjuk az idén tartott lóversenyt az évek előtti futtatásokkal, mind számára, mind jelességére nézve a versenyző délczeg állatoknak, nem csekély mértékű csökkenést tapasztalunk. Mindkét szomorító körülmény okát ugyan nem sok fáradságunkba kerül kinyomoznunk, de ha már a kényszerítő szükség rohanó áradatát itt ott fel nem tartóztathatjuk, legalább másrészt, ahol lehet, istápoljuk a hanyatló érdeket, s ragadjuk meg név szerint az alkalmat, melyet a magas kormány gondoskodása nyújt, s ne csak egyes birtokosok, hanem városok és községek is versenyezzenek a fölemlített jótékony engedély részesülésében. Csak igy pótolhatjuk nagyrészt azon veszteséget, mely a már kitűnő virágzási fokra vergődött s jelenlegi állapota közt a hazai lótenyésztésnek fekszik. De sőt ez utóbbinak utóbbi — összevetett vállakkali fölélesztésére többszörös érdekeink hathatósan intenek. London , oct. 26. 22 A halhatlan emlékű Poel Robert hazája nagyszerű reformjain dolgozván , 1841-ik évben, Irhán , uraim az én nehézségem! kiálta föl az alsóházban , és a státusférfiak, kik hivatalában követték őt, kénytelenek valának ismételni e jellemző fölkiáltást. Az előítéletek, melyek a politikából vagy vallásból származnak , mindig makacs természetűek, s képesek a legjobb barátokat is esküdt ellenségekké tenni — sőt még a gondolkodó embereken is, száz közt egy-kettőnek kivételével, erőt vesznek, miután a nevelés s főleg az első nevelés szülte előítéletek folytonosan hatnak az ember egész életén át. Boldogult Peel Robert, elvitázhatlan nagy esze, dús tapasztalása s tanúsított hazafisága daczára, nem volt képes egészen kibontakozni a vallásbeli előítéletek pólyáiból, s Irhon fanaticus vulkánjait megszelídítendő , kész volt inkább az élet által fényesen megcáfolt repressio régi rendszeréhez folyamodni , mint a százados bajon gyökeresen segítni az által, hogy Irhonnak egész, teljes, tehát nem fél igazságot szolgáltatott volna. Peel Robert Irhon irányában féligazság szolgáltatásábani törekvései meghiúsultak , s idő folytában a katholikus népség- s papságnak adott engedélyek, nemhogy kedélyét kiengesztelték volna, sőt azt, még inkább fölizgatták. És ez igen természetes, mert az ember úgy van alkotva, hogy az igazságnak fele útján nem állapodhatik meg, hanem kényszerül haladni addig, mig annak, mit józan esze igazságnak tart, tetőpontját el nem érte. O’Connell a nagy agitátor s tribün addig izgatott, mig a brit és ír egyesült ország katholikus polgára parliamentbeni szavazatot nem nyert. Egy második Connellnek kell jóni még, ki Irhon részére a legteljesb igazságot s legteljebb vallásszabadságot fogja kivíni. A whigek Russel lord kormánya alatt megengedték a katholikus püspököknek Irhonban , azon czimek viselését, melyeket egyházaik területeiről kölcsönöztek , s e czimek alatt a királynő elébe járulhattak is; a hivatalos Dublin Gazette, ellenére az angol egyház püspökei tiltakozásának, e minőségükben közlötte neveiket stb.; a whigek tehát, mint látjuk, Peel Robert politikáját folytatván , szinte csak féligazságosak voltak , s ezen féligazsági cselekvényeiket látszólag egész igazsággá emelendők. Romával diplomatikus viszonyba közvetve uton ereszkedtek, s hogy ezt jövendőben közvetlenül megtehessék, egy bilit terjesztenek a parliament elé, melynek tárgya vali eltörlése azon parliamenti adtának, mely tilt diplomatái ügynököt Romába küldeni; de ezen bilit visszavonták a whigek, miután azt, Eglinton lord Irhonban mostani alkirály inditva .