Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-31 / 795. szám

1852- harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI föltételek. Vidéken, Pesten : Évnegyedre 5 f. — k­p. | Egy hónapra 1 ft 30 kr p Félévre 10 «— » »· | Évnegyedre 4 „— A havi elFIZetés, mint a |Félévre 8 »lámonkinti e­s a d » s ist m­egszünt. | Egyes szám . A lap politikai tartalmát illető minden közles a SZERKESZTŐ-HIV­AT­ALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ntcza Lágert ház 8. Szerkesztési iroda: úri­ntcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, oct. 31-én HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetése­k négyha­­táros petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­h­asábos sora 5 pengő krajerárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Regjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és­ ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ 44 november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve 3 ft 30 kr. Pesten házhozhordással 3 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. posta­­hivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pén­zeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Lótenyésztés. Levelezések.­­London: Vallásbeli előítéletek. Az angol protestánsok és katholikus egyház közti viszo­nyok. Bulwer meghiúsult küldetése Rómában. — Miskolci : Időjárás. Kivégzés. Szüret. Casinók. — Szombathely : Műveltség , társas élet, képző-intéze­tek , színészet, stb.) Hivatalos. (Eszéknek országos vásárok engedélyez­tetnek. — Szabályok a banktársulati képviseletről.) Fővárosi hk­tár. Ausztria. (Bécsi hirek s események.) Francziaország. (Saint-cloudi estély. A törvény­hozó testület iránti jóslatok. A hadsereg létszámának kiresztelt leszállítása. Császári őrsereg. Napoleon czi­­mének kérdése. Veron czikke a ,,Constitutionnelben. A ,,Pays“ a törvényhozó test teendőjéről.) Németország. (Berlin. Stuttgart.) Olaszország. (Roma : Antonelli bibornok levele iránt a chambergi érsekhez. — Kivégeztetések. — Titkos segélyegyleti tagok elfogatása. Turin : Viszály a piemonti és franezia kabinet költ.) Spanyolország. (Madrid.) Portugallia. (Lissabon.) Jóm­ai szigetek. (Corfu : Ward főbiztos megérke­zése. Britt középtengeri hajóhad. — Himlőkór. Törökország. (Konstantinápoly; a török bank meg­hiúsult külföldi kölcsöne stb.) Legújabb posta. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház.) Metár. (A kétszarvú ember. Történeti regény irta JÓKAI MÓR. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A KÉTSZARVÚ EMBER. Történeti beszély. Irta JÓKAI MÓR. VIII. Meglepetések. (Folytatós. *) Fél óra múlva útban volt Paskó. Valami nyugta­lanságot vitt magával szivében. Oly különösen meg­­magyarázh­atlan érzelem lopózott lelkébe. Alig várta, hogy Fehérvárott legyen, s gondjai egy részét le­rakhassa. Már késő éjszaka volt, midőn megérkezik. Mégis rögtön sietett a fejedelmi palotába , gondolva , hogy tán Teleki Mihályt még ébren találja, ki néha reg­gelig szokott dolgozni szobájában. A kapuőrök azonban nem akarták bebocsátani a késői órában, mire ő megmondva nevét az udvar­*) Lásd Pesti Napló 792. számát. noknak, kérte, hogy menjen fel Telekihez, és jelentse be őt, ha elfogadja-e? Az udvarnok nemsokára visszajött két alabárdos­­sal s felvezeté a követ urat, kit János gazda nyom­ban kisért, utána hordva a nagy nyaláb írást, melyre szüksége volt. Bebocsáták a kihallgatási terembe; ott szemközt jött rájuk Naláczi István uram, hat alabárdos és a várporkoláb kíséretében, nagy lánczokat hozott ma­gával. — Adja át kardját, Paskó Kristóf uram........... szólt Naláczi. A megszólított azt hivő álmodik. Én miért ? mit iitettem én ? Azt én nem tudom. Parancsom van a fejedelem ő nagyságától, kegyelmedet, a mint megérkezik, vasra vezetni. Holnap kihallgatást nyerend. Paskó felemelé méltóságteljesen szép nemes ar­­czát, s meg nem gyalázta magát azzal, hogy egy szót szóljon tovább. Szótlanul nyújta kezét a porkoláb­nak, az fellakatolta rá a nehéz bilincset. János csak hallgatott eddig, de a­mint meglátta, hogy urát vinni akarják , földhöz csapta írásait, oda állt a porkoláb elé. Én is itt vagyok, hallja ! Rend mehet isten hírével, szólt hozzá Naláczi. Kend nincs az árulásba keverve. Kend csak szolga. — Áruló, a ki mondja! — Kiábta vakmerően a vén szolga. — S ha szolga vagyok is, de hűséges szolga. — Örüljön Kend, hogy semmi baja. — Én akarom, hogy bajom legyen! Én vagyok olyan bűnös, mint a gazdám, s ha az ilyen embereket a pokolba küldik, én is oda akarok menni. — Épen mondani akartam kendnek, hogy menjen oda. — Ősz vagyok uram, fehér a szakállam, azért engem ne csúfoljon, hanem vagy csukasson be a gazdám mellé s veressen engem is vasra, vagy dobassanak ki innen erőhatalommal, mert én ugyan magam jó szántából el nem megyek. Naláczi mosolyogva intett az alabárdosoknak, kik az ajtón a lánczokkal terhelt Paskót elvezették, a másikon pedig kidobták Jánost, ki addig meg nem nyugodott, mig a lépcsőkön le nem ránczigálták, s azután sem ment el a palota elől, hanem letette a fejét annak egyik szegletkövére s ott aludt egész éj­jel , fölkelve az első kakas szóra s már hajnalban tudakozódva, hanem lehet-e még a fejedelemhez fölmenni ? IX. A tanú, János ott várt sokáig a palota kapujában, minden ki- vagy bemenőtől megtudakozva, mikor lehet már a fejedelemmel beszélni ? Természetesen, hogy kine­vették. — Kend a fejedelemmel akar beszélni ? Tán biz a fogarasi várnagyságot akarja elkapni ? monda az egyik. — Nem az, szegény , csak a czinkotai ik­tét kí­vánja behozatni Erdélybe ; kötekedek vele más. Tréfálózzatok csak , — monda magában az öreg, azért én mégis fogok beszélni a fejedelemmel. S ott várt ellen , szomjan késő délutánig , mikor a fejedelem hintája a kapu alá gördült s jól látta, mint ül fel Apafy Mihály bele , nagy örömére egyesegye­­dül, senki által nem kísérve. János nem sokat törte a fejét az ékesenszóláson, hanem egyszerre oda állt a fejedelem fogata elé, s hangos szóval felkiálta: — Én uram, nagyságos fejedelmem! hallgassa meg kegyelmed egy szegény szolgájának könyörgését. A kocsis a lovak közé vágott, s azok elkezdtek ágaskodni, fili­o János elszántan odaveti magát a Budapest, oct. 31-én.­ ­ El nem kerülhető figyelmünket a magas kormány azon előzékeny gondoskodása, mely­­lyel utóbbi időkben hazai gazdászatunk egyik legelőkelőbb ágának , a lótenyésztésnek fontos ügyét felkarolta. Ismételve, Erdélyben úgy mint Magyaror­szágon, részint egyenes intézkedéseket, részint kedvezéseket tapasztalunk a kormány részéről, melyeknek nyilvánított czélja: lovaink fajneme­­sítése, s a nemesült fajok szaporítása. Amott a fajnemesítő állomások száma megkettőztetett, a délczeg tenyészállatok tetemesen megszaporit­­tattak; itt legközelebb engedély s alkalom ada­tott, miszerint a lóbirtokosok kincstári csődö­­röket könnyű szerrel s jutányos áron használ­hatnak állataik nemes­ítésére, s ekkép módot nyernek tökélyesb faj­tenyésztésre. Nemrég közölték a lapok, mikép egy csá­szári törzstisztnek Arábiába nemes fajlovak gyűj­tése végetti küldetése, komoly veszélyek daczára szerencsésen sükerült, s utóbb, hogy ő Fel­sége, Fiuméban létekor , ezen lovakat, m­ely­­lyek épen azon időtájban érkeztek oda, legma­­gasb szemléletére méltatta legyen, szabadjon ma­gunkat azon édes reménynyel kecsegtetnünk, mi­szerint e nemes állatokból, a hazánkbéli faj ne­mesítésének előmozdítására egypár mireánk is fog juthatni, annál inkább, mivel hazánk a bi­rodalom legkiválóbb lótenyésztési részét ké­pezi. A magyar lóháton jött e földre, lóháton élt, mulatott, tanácskozott és hadakozott. Szóval: elválhatlan volt lovától, s ennélfogva nemcsak mint közszükségleti czikk fontos volt e tárgy reá nézve, de hadpolitikai szempontból is, mivel honfoglaló s hontartó csatáit lóhátról nyerte. S midőn egy kissé megnyugodott, megállapo­dott , a szerzett föld göröngyét ló segedelmével törette föl, s ekkér azt a gazdászat érdekeibe is szorosan bevonta, a csatákban pedig azon­túl is mindig eldöntő szerepet viseltek lovas hadosztályai, régibb időkben úgy mint újabbak­ban, s maga Napóleon hizelgőleg ismeré el azok előnyeit, midőn úgy nyilatkozik, hogy gráná­tosaival s a magyar huszárokkal, világhódításra merne kiindulni. Ez a magyarnak példabeszédes 1 óra ter­met­ts­ég­ét igazolja. Természetes, hogy hasonló körülmények közt, ősapáink nagy gonddal űzték a lótenyésztést. A történet nyilván megjegyzi, mikép a baromtar­tásnak minden nemei közt első helyet foglalt a lónevelés, s névszerint „I. András király a ti­hanyi apátságnak egy ménest ajándékozott, mely harm­incznégy csődörből s hozzávaló elegendő kanczalovakból állott!“ Nagy Lajos alatt, mi­dőn világkereskedést űzött a magyar, ennek egyik legkiterjedtebb ágát a lókereskedésben szemléljük, melynek élénkítése végett nem mu­­lasztá el a hatalmas király a legnevvebb fajlova­kat a világ minden részeiből — de különösen Arábiából hozatni, s a velenczei kalmárok fé­nyes üzleteket csináltak e kereskedési czikkel. A hadhoz, a fényes királyi kísérethez, lovagjá­tékokra, köz- és magán fényűzésre válogatott lovak szükségeltettek. Hasonló előkedvet látunk a lótenyésztés iránt a nemzetnél Mátyás király alatt s később az úgynevezett kuruczvilágban uralkodni. Gróf Széchenyi István volt első, ki a te­temesen hanyatlott lótenyésztést hazánkban is­mét föléleszté az általa indítványozott s divatba hozott lóversenyek által, melyek eredménye tö­kéletesen megfelelt a nemes gróf hazafi szándé­kának, mivel általa a lónevelés országszerte vi­rágzásnak indult, s azóta, másfél évtized alatt, nemcsak minőség tekintetében, mi fő czélja volt a lóversenyeknek, hanem mennyiségileg is észre­vehető mértékben gyarapodott a ló­faj, a ló­versenyeink pedig úgyszólván nemzeti ünnepé­lyekké alakultak, mikben kettős érdekből siet­tek részt venni az illető tenyésztők s birtoko­sok : a kitűzött fényes jutalmak kedvéért, s mert a kitüntetett állatok keresve kerestetvén, azon­kívül nagy hasznot hajtottak gazdáiknak, kik­nek további nevelése aztán csakhamar közhi­telre kapott. Azáltal pedig, hogy a versenyek­ben parasztlovak is részeltettek, azok hasznai s előnyei általánosakká lőnek. Azon köztudatban, hogy jóllehet a pazar fény­űzésnek s pompafitogtatásnak jelenleg nincsen korszaka, mégis a jó, tökélyesb czikkekre olyan szükség van, mint egyébkor, és csak az ezek­keli visszaélésből származik a kártékony fény­űzés , é­s e mellett iparunk és gazdászatunk minden ágainak kilátásban levő emelkedésénél, sajnosan lep meg azon jelenség, miszerint a ló­­tenyésztésben egy idő óta nem hogy előre halad­nánk, de sőt hátramegyünk, s különösen aggasztó hatással volt reánk nem egyszer tapasztalnunk legutóbbi időben, mint oszlattatnak szét nyil­vános átverések által nagy gond­ és költséggel alapított elsőrendű méneseink. S ha összehason­lítjuk az idén tartott lóversenyt az évek előtti futtatásokkal, mind számára, mind jelességére nézve a versenyző délczeg állatoknak, nem cse­kély mértékű csökkenést tapasztalunk. Mindkét szomorító körülmény okát ugyan nem sok fáradságunkba kerül kinyomoznunk, de ha már a kényszerítő szükség rohanó árada­tát itt ott fel nem tartóztathatjuk, legalább más­részt, a­hol lehet, istápoljuk a hanyatló érde­ket, s ragadjuk meg név szerint az alkalmat, melyet a magas kormány gondoskodása nyújt, s ne csak egyes birtokosok, hanem városok és községek is versenyezzenek a fölemlített jó­tékony engedély részesülésében. Csak igy pótolhatjuk nagyrészt azon veszte­séget, mely a már kitűnő virágzási fokra vergő­dött s jelenlegi állapota közt a hazai lótenyész­tésnek fekszik. De sőt ez utóbbinak utóbbi — összevetett vállakkali fölélesztésére többszörös érdekeink hathatósan intenek. London , oct. 26. 2­2 A h­alhatlan emlékű Poel Robert hazája nagyszerű reformjain dolgozván , 1841-ik évben, Irhán , uraim az én nehézségem! kiálta föl az alsó­házban , és a státusférfiak, kik hivatalában követték őt, kénytelenek valának ismételni e jellemző fölki­áltást. Az előítéletek, melyek a politikából vagy vallásból származnak , mindig makacs természetűek, s képesek a legjobb barátokat is esküdt ellenségekké tenni — sőt még a gondolkodó embereken is, száz közt egy-kettőnek kivételével, erőt vesznek, miután a nevelés s főleg az első nevelés szülte előítéletek folytonosan hatnak az ember egész életén át. Boldogult Peel Robert, elvitázhatlan nagy esze, dús tapasztalása s tanúsított hazafisága daczára, nem volt képes egészen kibontakozni a vallásbeli előítéletek pólyáiból, s Irhon fanaticus vulkánjait megszelídítendő , kész volt inkább az élet által fé­nyesen megc­áfolt repressio régi rendszeréhez folya­modni , mint a százados bajon gyökeresen segítni az által, hogy Irhonnak egész, teljes, tehát nem fél igazságot szolgáltatott volna. Peel Robert Irhon irányában féligazság szolgál­­tatásábani törekvései meghiúsultak , s idő folytában a katholikus népség- s papságnak adott engedélyek, nemhogy kedélyét kiengesztelték volna, sőt azt, még inkább fölizgatták. És ez igen természetes, mert az ember úgy van alkotva, hogy az igazság­nak fele útján nem állapodhatik meg, hanem kény­szerül haladni addig, mig annak, mit józan esze igazságnak tart, tetőpontját el nem érte. O’Connell a nagy agitátor s tribün addig izgatott, mig a brit és ír egyesült ország katholikus polgára parliament­­beni szavazatot nem nyert. Egy második­­ Connell­­nek kell jóni még, ki Irhon részére a legteljesb igazságot s legteljebb vallásszabadságot fogja kivíni. A whigek Russel lord kormánya alatt megenged­ték a katholikus püspököknek Irhonban , azon czi­­mek viselését, melyeket egyházaik területeiről köl­csönöztek , s e czimek alatt a királynő elébe járul­hattak is; a hivatalos Dublin Gazette, ellenére az angol egyház püspökei tiltakozásának, e minőségük­ben közlötte neveiket stb.; a whigek tehát, mint látjuk, Peel Robert politikáját folytatván , szinte csak féligazságosak voltak , s ezen féligazsági cse­­lekvényeiket látszólag egész igazsággá emelendők. Romával diplomatikus viszonyba közvetve uton ereszkedtek, s hogy ezt jövendőben közvetlenül megtehessék, egy bilit terjesztenek a parliament elé, melynek tárgya vali­ eltörlése azon parliamenti adtá­­nak, mely tilt diplomatái ügynököt Romába küldeni; de ezen bilit visszavonták a whigek, miután azt, Eglinton lord Irhonban mostani alkirály inditva .

Next