Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-23 / 788. szám

A A PESTI NAPLÓ MŰTÁR­A. A KÉTSZARVÚ EMBER. Történeti beszély. Irta JÓKAI MÓR. VII.­­ A betelt fogadás. (Folytatót. *) A seraskiennek gonosz álmai voltak az éjjel. Ná­lunk nem igen divat az álmokat elbeszélni; de az igaz hivő muzulmán sokat ad azokra s érzelmeiket Allah nyilatkozatának s a jövendők beszédének tartja. Azt álmodá a seraskier, mintha ismét maga előtt látná azt a villogó szemű delnőt, azokkal a sűrű fe­kete szemöldökkel, s a mint annak erőszakos kérel­mére megesküvék, hogy elébb oda nem adja a rab­szolgaságból a kétszarvú embert, hogy sem tulajdon fejét­ látta mint fordult vissza a nő fenyegető arczc­al, *) Lásd Pesti Napid 787. számát, szikrázó szemekkel, és monda : „Jól vigyázz hát arra a te fejedre !“ Jól vigyázzon a fejére! Könnyű azt mondani. Hi­szen ha az embernek egyéb dolga sem volna, mint a fejére vigyázni, vagy azt rá bizhatná másra. Ha elől hátul szemei volnának , akkor csak meglátná, ha valaki el akarja lopni. . . . Furfangos gondolatra jött. . . . Levette a fejét onnan, a­hol állani szokott, s letette maga elé. . . . így bizonyos volt, hogy meg nem lephetik orozva , mert mindig ráláthat a fejére, ráteheti mind a két kezét s őrizheti bizton. ... De hátha alunni fog ? . . . Hm.­­ . . Mit tegyen akkor ? . . . Keresett, kutatott eldugó helyeket szobáiban; — végre talált egy nagy vasládát s abba elzárta a fejét; — azután megint kinyitotta azt, megnézni, hogy benne van e még? — ott volt; — ismét be­zárta s a kulcsot keblébe dugá. . . . Azután azt ál­modta, hogy lefeküdt alunni s azt álmodta, hogy ál­modik. ... A sötét szemöldökű asszony, s a két­­szarvú ember ki s be jártak szobájában, melynek mindenütt volt ajtaja, a hol csak nekik tetszett. . . . Ott elkezdték feszegetni a vasládát, a kétszarvú em­ber neki akasztá szarvait s addig lyukgatta, addig feszegette a hegyes szarvakkal a zárt, hogy végre fölpattant az; . . . ekkor nagyot ordított a seraskier s azt álmodá, hogy felébredett; . . . hálát adott az Istennek, hogy csak álom volt, a mit látott s azzal ment a ládáját keresni. — Hát az igazán nem volt sehol. — Kétségbeesve rohant végig minden szo­bán , nem került elő sem fej sem láda. — Ordítva kérte a prófétát, hogy engedje meg neki, hogy a­mit most érez, az is csak álomlátás legyen, s hogy meg­győződjék felőle, ha nem álmodik e­l egy nagy fe­kete tükör állt szobájában, ahoz futott, s ime a mint bele tekinte, hát fej nélkül látta benne magát, ter­mete a vállain kezdődött. Erre kétségbeesetten veté magát hanyatt s beleüté a koponyáját úgy az ágya oszlopába, hogy most már igazán felébredt, de előbb még sem győződött meg ébren­létéről, míg a fekete tükörbe pillantva, meg nem látá, hogy a keresett fej most is ott áll a törzsekön a maga rengeteg terjedel­mében. — Allah nagy! mit jelenthet ez álom ? Csak a próféta tudhatja a jövendő titkait. Ez álmot épen azon éjszakán látta Baruch Taraif, melyen Boór Ádám fia átadta a veszélyes leveleket Kucsuk Mehemed basának. Néhány nap múlva tetszett a prófétának megfej­teni a seraskierrel láttatott rébust. Ugyan­is épen a Thora mennyből alászálltá­­nak napján egyszer csak hire futamodik a vidéken, hogy a seraskier házánál nagy ünnepélyt rendezett, s összehivatva rá a környék minden fő urait, törö­köket és oláhokat. Nagy lakoma fog lenni ! A kert paradicsommá van átvarázsolva, a fákon arany gyümölcs, — hímes vi­rág a fák alatt, — zengő tarka madarak arany ka­litokban a bokrok között, — színes lámpák chinai lógókkal s persa szőnyegek sátorul vonva egyik fá­tól a másikig, — rózsavízből mesterséges szökő­kutak........... Bejrutból tizenkét bajadér érkezett, — szép­ségre egy egy húri mindegyik, s tánczolnak és éne­kelnek, a hogy még senki sem látta és hallá........... Aleppóból jöttek szakácsok, kik oly ételeket főznek, hogy az ember azt sem tudja húst evett-e, vagy gyümölcsöt ? . . . . Az urak a kertben fognak lakomázni; — a nép­ség a rácsozaton kívül fog állani s onnan hallgatja majd a szép zenét, melyet a ház tetején elhelyezett zenekar kilencz dobbal s huszonhárom trombitával fog előidézni. — Ugyan innen fognak czukros pogá­csákat a kiivott poharakat hajigálni a sokaság közé. Midőn eképen minden szépen el vala rendezve, utoljára odaszent a seraskier Kucsuk hasához, hogy legyen ez s ez nap szerencséje hozzá, de a feleségét is hozza el magával. Kucsuk basa el is jött szépen a kitűzött napra. A 1852- harmadik évi­folyam. előfizetési föltételek. Vidéken : Pesten : Évnegyedre 5 f----k. p.­­ Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 A havi előfizetés, mint a számon kinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ utcza Laffert ház 8. 4­8 Évnegyedre 4 ., Félévre 8 ., Egyes szám PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda, úrintexa 8. xx. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, oct. 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számíttatik. A be­iktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelent a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ü­nneputáni napokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindannap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve 3 ft 30 kr. Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. posta­­hivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pén­zeket bérmentesitetni kérjük. Kezelési könnyebbség tekintetéből tisztelettel felszólitjuk e lap t. ez. rendes levelezőit, szíveskedjenek leveleiket bérm­entetlenül küldeni be. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Élet és irodalom. I. Levelezések. (Bécsi levelek XXVIII. Óvárról; sz -­miklósi répaczukorgyár; összeütközés. — Tokajból: Hidmegnyitás ; gőzmalmok ; hatósági intézkedés tűz­vész ellen.) Hivatalos. (A kassai keresk. kamrák kinevezett leve­lező tagjai). Fővárosi hk­tár. Ausztria. (Bécs: vegyes tudósítások). Francziaország. (Napoleon Lajos Párisba érkezése). Nagybritannia. (Hume nyilatkozata. Napi hírek sat.) Olaszország. (Florencz : Guerazzi pere). Helvetia. (Montreuxi politikai gyűlés. Látogatások az orleansi herczegnőnél). Spanyolország. (A királyné születésnapján adott amnestia. Szabó ezédek kérvénye sat.) Törökország. (Konstantinápoly : segélyezések a pénz­ügyállapot javítására sat.) Amerika. (A szellemlátók furcsa gyűlése Worcesterben Kaliforniai hírek). Legújabb posta. Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze. Dunavízállás). Műtár. (A kétszarvú ember. Történeti regény, irta JÓKAI MÓR- Budapest, oct. 23-án. reformnak, ama hibák ellenkezőjéből, melyeket ostromolt, valamit okvetlenül át kell venni, s ha küzdöttél a rend ellen, leghiggadtabb elveid daczára, bizonyos határokig életbe lépteted az anarchiát, és ha a fejetlenség levivására fogtál fegyvert, túl szigorúan vonandod összébb a sza­badság korlátait. Ez az eszmék ügyfolyamának oly általános jelleme, hogy említni is felesleges volna, ha az emberek majd mindig el nem fe­lednék az elfogadott igazságot az előkerülő té­nyekre szabni. Még egy megjegyzendőm van. A Kazinc­zy-oskola valamint széptani elveit, világnéz­eteit, sőt költői ihletéseit is, igen gyakran a szomszéd német irodalomból merítette; szintúgy a magyar szylt, nyelvünk szellemének ellenére, olykor idegen kaptára vonta. Ez tagadhatlan; ez viszont a létező körül­mények okszerű eredménye. Mert nyelvújítóink szigorú ellenzésben állván az orthologokkal, a szenvedélyek természeténél fogva nem bírhattak elég nyugalommal és elég szeretettel: a múlt századok irodalmi halmazát azért kutatni át , hogy a szó- és formasze­génységen kívül, ráakadhassanak a nyelv leg­bensőbb törvényeire is, melyek temérdek fej­lesztő erőt rejtenek ugyan magukban; de az idegen kifejezéseket még kevésbbé tűrik, mint az idegen szavakat, és ha épen választaniok kell a „honesta paupertást“ jobban szeretik, mint minden tekintet nélküli gazdagodást. Aztán, mihelyt országgyűléseink a latint a közigazgatásból kiszorítani kezdették és a ma­gyar nyelv divatosbbá jön, irodalmunk láthatá­rára több jeles, s nagy befolyású talentumok tűntek fel, tak ;• de nyelvünk ismeretét csak későbbi éveik­ben szerezvén meg, midőn magyarul írnak vala, tulajdonkép németül gondolkodának, s annyira idegen szint öntöttek minden műveikre, hogy azok néhol inkább fordítmánynak mind erede­tinek tekinthetők. Ide járult, hogy literaturánk még akkor nőink kezébe kevés mulattató olvasmányt adhata. E hiányt kiki érezé, s mert rajta rögtön kel­lett segíteni, egymásután magyarositottak meg a nagyhírű német írók. Maga Kazinczy Ferencz is fáradhatlan volt : idillektől kezdve hős költe­ményekig, meséktől regényekig, epigrammáktól, színdarabokig, a remek vagy zajt ütött művek lefordításában. S ennél a létező viszonyok közt alig lehetett volna helyesbbet tenni. De — mint fönebb mondom — akkori íróink széptani eszméiket is kizárólag a német kriti­kákból gyűjtögetvén, természetes volt, hogy a műfordításokra nézve Göthe nézeteit fogadták el, s így a szigorú hűség révén hozzánk temér­dek idegen kifejezés csúszott át. Tehát, a mi deli, bár még szűk nyelvünk az úgynevezett műfor­dítások útján formákban, s kifejezésekben gyor­san gazdagodék, — de korcsult is. S BÉCSI LEVELEK. XXVIII. Oct. 21. Az elmúlt szomorú napok emlékei lassan kint eltűn­nek, s minden oda látszik mutatni, hogy azok ne csak szem és láb elől, hanem a szívből is elmozdittassanak. Ezen és a múlt héten a karinthiai- és schottenkapu fölötti bástyákon levő sánczkarózatokat kiszedték, az ágyukat elrakták, s az árkolatokat betömték. A kö­zönség most ismét kénye kedve szerint sétálhat kö­rül a bástyákon , s használja is, kivált oly istenál­­dott szép napokon, mint a mai és tegnapi volt, a felszabadító alkalmat. A bástyaséta déli órákban kü­lönben is az őszi saison gyönyöreihez tartozik. Az idegen ilyenkor az egész divatvilágot láthatja ösz­­pontosulva, s ha tetszik, vagy a ruha legújabb sza­bását , vagy azt, ki a ruhát hordja , teheti mélyebb tanulmányai tárgyává. Már ez aztán a valódi járás­kelés , mely sziveket hódít, szemet vakít, s a szájat hangos csodálkozásra fakasztja. A politikai világ egyébiránt csendesebb , mint az ember azon események irányában, melyek ha nem is szeme előtt, de mégis füle hallatára lezajlanak, föltenni vagy következtetni merné. Tán eltompult az újság ingere a hosszú várakozás miatt, vagy szere­pet cseréltünk Napoleon Lajossal, s mindent a gond­viselésre bízunk? Annyi l£az, hogy ezen apathiát a kevés napok előtt mutatott szokatlan részvéttel összehasonlítva, a hideg szemlélő, az idevaló újság­­lapokban feltálalt, a rajnántúli eseményekhez kap­csolt remény- és aggodalom-nyilatkozatokat csupán szoros bureausokban laptöltés kedvéért csinált köz­­véleménynek tarthatná! Úgy látszik, legnagyobb ré­sze a közönségnek vagy nem bírja felfogni az idők fontosságát, vagy, mert a 16-dik october békessé­­gesen elmúlt, a hálósipkát ismét fejére vonja, s nyugodtan várja , még valami újabb zaj őt álmából feldobolja. Azt mondják, hogy az ily nép nemcsak szerencsés, hanem egészséges is! Miután a ma érkezett telegraff sürgönyök azt je­lentik Párisból, hogy a senatus november 4-kére van meghiva tanácskozásra a császárság felállítása iránt, tehát addig ismét nyugodtan lehet aludni. Jó éj­szakát! 2X25 M. Óvár , oct. 16. Báró Sinának megyénkben kebelezett nagyszerű répaczukor gyára és turfaszurása Sz. Miklósnál, to­vábbá a gyár ellátására szükséges nagyterjedelmű répaföldek növelése annyi kézi erőt követelnek, hogy azt környékünk gyér népessége által fedni — mindamellett, hogy a földbirtokos költségén a gyár közelében már egy­ csinos helységecske támadott s rendes napszámosok telepítésére — lehetetlen volna, s ha egyszersmind nyáron át több száz idegen munkás nem vétetnék föl a nagyszerű munkák végrehajtására.

Next