Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)

1852-11-27 / 817. szám

1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. — kp. Egy hónapra 1 ft 30 sz . Félévre 10 „ „ ,, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Évnegyedre 4 „ — Félévre 8 ,, — Egyes szám . . 4PESTI $17 Szombat, nov. 27-én. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyalé pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­uteza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: úriutcza 8. íz Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyda­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengő krajcárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába ■egjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Anglia pénzügyi kérdése. Levelezések.­­London: Wellington hg temetése. Az amerikai elnökválasztás hatása Anglia nemzet­­kérdéseire. — Rozsnyó: Rész kövezet. Jótékony előadás. Ujan fölszerelt nyomda. Tankönyvek. Két üdvös rendelet. A betléri vasgyár leírása. Gr. Ná­­dasdy Gy.) Fővárosi hk­tár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bécsi hírek és események ) Francziaország. (A szavazás. Legitimisták állása. Udvari öltözet. Bacciochi gróf jelentése Vegyesek.) Nagybritannia. (A török kölcsön ügyébeni meeting. Szabad bemenet Sz. Pál templomába. A „Punch“ életei.) Németország. (Berlin. München ) H­e­l­v­é­t­i­a. (Bern.) Olaszország. (Florencz. Turin.) Törökország. (Legújabb levantei posta.) Perzsia. (A Babis-sektáni kegyetlenkedések.) Amerika. (Pierce elnökké választatása.—­ Havanna­ és Montevideoceli hirek.) Legújabb. Telegrafi tudósítások V­egyesek. (Nemzeti színház. Börze.) M­ű­t­á­r. (Házrendezés a népeknél.) Budapest, dát. 27-én. ANGLIA PÉNZÜGYI KÉRDÉSE. §. Az angol adórendszerben­ változtatások annyiban igen tanulságosak, mert mindig álta­lánosan érzett parancsoló szükség alapján létet­tek. Jelenleg a tekintélyesebb angol lapok úgy nyilatkoznak, hogy gyökeres változtatások az adórendszerben nem várhatók, mert úgy sem eszközölhetnének egyebet, mint bizonyos terhet egyiknek válláról leemelni, s máséra rakni át, s általában, mikép most áll a dolog, jobb ha azok­nak vállain marad, kik azokat különböző ki­egyenlítő körülmények hozzájárulása következ­tében könnyebben képesek hordozni. Épen erre mondják az agriculturisták, hogy a gabonavámok eltörlése óta a mezei gazdák s földbirtokosokat aránytalan és súlyos adóteher nyomja. Ugyanis Angliában fen áll egy földadó még a 17-dik század óta, mely mellett azonban az állam fő jövedelmeit az emelkedő iparosság s for­galom következtében a különbféle accisák és vámok képezték. De rendre a nagy ingó va­­gyonbeli gazdagság s a földnek ez által emelke­dett értéke s jövedelme következtében kifejlő­dött a vagyonnak egy olyan osztálya, mely sem a fenálló földadó, sem a különbféle accisák és vámok által nem volt eléggé megadóztatva. így hozta be Peel Róbert béke idején a jövedelmi adót, a nem egyenes adók rendszerét kimerítettnek nyil­vánítva, s annak segedelmével számos acélsa­­vagy vám­adózást eltörölve, olyanokat, t. i. melyek vagy igen terhesek voltak a fogyasztó népre nézve, vagy az ipar magasabb lendületét gátolták. Ő a jövedelmi adót eleinte csak átme­neti adó gyanánt ajánló, de az accisák által terhelt néptömeg kivonata oly élénk volt, hogy a­mint növekedett az állam jövedelme, ugyanazon arányban kellett folyvást egy s más accisát el­törölni, s a jövedelmi adót három évről három évre meghosszabbítni. Most már minden ember meg van győződve, hogy a jövedelmi adónak állandónak kell lenni, hanem annál szükségesebb, hogy annak ottani kiáltó egyenetlenségei s aránytalanságai orvo­­soltassanak. Legkiáltóbb aránytalanságnak tar­­tatik, hogy a személyes munkabeli kereset után folyó jövedelem egyenlőn van megadóztatva az ingatlan jószág vagy tőkéből folyó jövedelemmel. És a mostani pénzügyminiszter disraeli úrnak, korábbi nyilatkozataiból ítélve, ezen kívül szán­déka lenne a Peel által kitűzött határt (150 ft. sz. jövedelem) átlépni s leszállani az 50 ft. st. jövedelemig, miáltal a mostani 340,000 sze­mély helyett 1,400,000 ember esnék jövedelmi adó alá. A házadó csak mintegy 434,000 épületen nyugszik, mert a nem lakóházak, s azok, melyek­nek házbére 20 font st. alól van, attól mente­sek, pedig ezeknek száma majdnem 3,700,000, s valószínű, hogy a házadónak ezen épületekre való kiterjesztése is fog a kincstári kanczellár ál­tal indítványoztatni. . De, czikkünkben kitűzött czélunkhoz képest •a mikép szándékolhatja a kormány a földmi­­velés könnyítését pénzügyi rendszabályok által — tekintsük meg közelebbről a külön az angol telekadót. Az angolok nem bajlódtak bonyolult, költsé­ges, fáradságos, hosszas kataszteri munkálatok­kal, — pedig ezek a telekadó igazságos, aránylagos felosztásának elérésére okvetlenül szükségesek — hanem meghagyták a dolgot a maga régi állapotában, a­mint a kivetések ez­előtt 60, 70 s több évvel történtek. Hogy azon­ban ez a nyilvánosság és az érdek ezen orszá­gában megtörténhetett, onnan kimagyarázható, mert a telekadó, összegében, a többi közjövedel­mi ágakhoz hasonlítva, aránylag csekély, s mig a gabnatörvény fenállott, tekintetbe sem vették. De most már pontosabban szárulznak, s kiáltó aránytalanságokra bukkantak. Mig p. o. egyik grófságban alig­­'■ száztólit fizetnek e czimen, másutt 5 s több száztólit. Az aránytalanság még nagyobbnak tűnik, meggondolva azt, hogy az ingatlan vagyonnak háza­i épületekből álló nagy része semmit sem fizet. Az egyenetlenség épen az iparűző s pusztán földmivelő vidékek közt feltűnő, s természetes, hogy sem Liverpool, sem Manchester vidéke nem fog küldöttséggel járulni a pénzügyminiszterhez a telek- s házadó kiegyenlítése végett. S ha Disraeli úr a fennebb rövid vonalozásokban érintett adóbeli arányta­lanságok kiegyenlítését fogja előterjesztvényei­­ben indítványozni, a mező , melyen álland, az alap, lábai alatt szilárd lesz, és onnan semmi par­­liamenti taktika s zajongás le nem szorítha­­tandja, mert mellette szóland nemcsak a közön­ség tetszése, hanem az igazság szava is. A természetes igazság ezen ügye politikai pártkérdéssé válik Angliában, mert közvetlenül általa jelenleg a földmivelő vidékek könnyítése czéloztatik, valamint annak idejében Peel gaz­­dászati s pénzügyi reformjai által az ipar s ke­reskedelem és dolgozó néposztályok könnyítése. ő a földmivelési érdekekről az igazság elvére alapított pénzügyi rendszabály által fog gon­doskodni akkor, ha a főpontjaiban 1692. óta változatlanul fenálló földadó eltörlését, s a he­lyett a jövedelemadó kiterjesztését s általánosí­tását indítványozandja. Ezen állandó jövedelmi­adó az angol adórendszerben roppant újítás lenne ; általa Anglia sokkal nagyobb kiterjedés­ben, mint eddig, alkalmazná az egyenes adók rendszerét, minthogy az általános jövedelmi adó több egyes ágakra, a continentális államok adó­rendszerében úgynevezett egyenes adókra osz­­lanék föl; földjövedelmi vagy telekadóra, házjö­­vedelmi s épület-haszonvételi adóra, személyes kereseti adóra, s kamatjövedelmi adóra. Ezen változtatás megtételével az összes angol adórendszer, elveiben s fő elrendezésében sokkal közelebb hozatnék s hasonlatosabbá tétetnék a continentális államok rendszeréhez, hol egyenes és nem egyenes adók egyaránt alkalmaztattak a nemzeti jövedelem egyes ágai megadóztatására, holott Angliában a nemegyenes, nevezetesen a kül­­s bertermények , iparkészítmények s keres­kedelmi áruczikkek fogyasztására vetett adóne­mek az egyenes adók felett roppant túlnyomó­­sággal bírtak. Ily fontos elvileges újítás jelentő­ségével birandanak Disraeli úr pénzügyi előter­­jesztvényei, melyeket eddigi nyilatkozatai után várni lehet. London, nov. 20. Minapi levelemben ígértem önnek, hogy Wel­­lington herczeg temetési ünnepélyéről részleteket írandók. Engedje ön , hogy e részletek helyett, mik lapokat töltenének, csupán néhány általános észre­­vételt közöltek e szertartásról, melynek nagyszerű­sége méltó volt azon eszméhez, hogy Európa legna­gyobb városában , Európa legnagyobb férfiai egyiké­nek végtiszteletére történik. Parl­amenti határozat e napot ünneppé emelte, s ez ünnepet megszentelni megjelent London és Nagybritannia, megjelent a képviselt Európa, megjelent a hadseregen, minden­ ­ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A HÁZAK RENDEZÉSE A NÉPEKNÉL. A jelenkor műveit népeinél félreismerhetlenül ta­pasztalható, hogy lakásaik, népe s családi ünnepeik, erkölcseik s szokásaik nemcsak általában minden év­ben vesztenek nemzeti sajátságukból, hanem összes életrendezésök is mindinkább kivetkőzik azon alak­zatokból és kor­szakaszokból, melyek által az előtt a különböző osztályok szokásai, ügyletei s nézetei határozott szilárd külső kinézést, az egyesek kikép­zése s fejlődése biztos szabályszerű menetet nyertek, így p. o. a ezéhek csak tengenek már, a mester­embereknél sem az inas felszabadítása, sem a legény remeklése nincs különös ünnepélyességekkel egybe­kötve; a tanári kalap megvan még, de a fiatal embe­rek előtt fődolog az államvizsgálat, a hét szabad művészet feloszlott művészetek számtalan mennyi­ségére , melyeknek mindenike szabad. Az öltözet nemcsak minden nemzet műveltjeinél némileg egyen­ruhává vált, hanem megjegyzésre méltó gyorsaság­gal szorítja ki szokásból azon különös viseleteket is, melyekhez eddig a falusi nép annyira ragaszkodott; sok tájékon már ujjal lehet mutatni azon vén apók é s anyákra, kiknek halálával vidékek saját hajdani viselete is el fog hunyni. Az öltözet mind nők­ mind férfiaknál, mindinkább kivetkőzik azon sajátságból, mi azelőtt az ünnepi öltözetet a házi vagy ügyleti öltözettől megkülönböztette; s már sok körben épen úgy nem néznek az öltöny spoine- s alakjára, mint nem a látogatás órájára. Minden efféle dolgokban csak az egyéni tetszésre , s az egyszerűn gyakor­lati­ s czélszerűre és általános hiedelemre tekintenek,s ugyanez az utolsó években a népek s néposztályok felbomlása s keveredése mellett rendkívüli gyorsa­sággal terjed minden körök­ s országokban. Legtisztábban kitűnik a kor ezen folyama a házi elrendezésben; a népszokások s néposztályok las­­sankinti egyenlősülése s kiegyenlítődése innen leg­mélyebben s legtartósabban terjed. A nemzedékeket túlélő lakházban ki volt fejezve égalj, az emberek fog­lalkozása, gondolkodása, érzése s egész léte. Midőn az egyes ember élete határozott fejlődési menettel, a nép élete határozott állandó bélyeggel bir, ahoz ké­­pest rendeztetik a ház is, s abban minden rész s min­den darabnak meg van változhatlan rendeltetése. A következő nemzedék beszokik azáltal az elődök er­kölcseibe; eszméi s gondolkodása mintegy azon té­­rekhez és rendesen előforduló dolgokhoz képest ala­kulnak, melyek közt felnő; a nemzeti élet a nép ház­tartásával mintegy meredt­ és rideggé válik, fia te­hát a nép házrendezésében valami ingadozó vagy bizonytalan fordul elő, az világos bizonysága, hogy a nép maga átalakuló félben van. A műveltség legalacsonyabb fokán álló népek, né­gerek, hottentották, kafferek, ujhollandiak, s ujsee­­landiak lakóiban kevés határozott vagy tiszteletes hely van. Nyomoru kunyhóik alakját s felépítése módját hagyományilag örökölték elődeiktől, — s azokban ez a nemzeti, egyébiránt ott mindent össze­vissza hánynak , mint a barom , alig van a két nem egymástól elkülönözve; szükség, szél s idő, sze­génység vagy élelmi­szerek bőségéhez képest rendezik magukat be, a­mint épen értenek hozzá , vagy arra móddal bírnak. Ellenben máskép áll a dolog a déli óczeáni szige­tek lakosainál, az amerikai indusoknál, különösen az éjszakamerikai vad népeknél. Ezeknél már sátor­­i kunyhóban minden határozott állandó alak- s ren­deltetéssel bir: így a férj, nő s gyermekekek fekvő helye, a tűzhely, a tiszteletes hely vendég számá­ra, fegyverek s készletek helye. S e népek azon mértékben vesztik jellemzőjöket, melyben lakásaikat változtatják, 6e minél szegényebb, összehánytabb és határozatlanabbak valának alak s berendezésre nézve a törzsökök lakásai, annál alább állának a művelé­­keny emberi teremtmények fokozatán. Ellenben mily tisztán s kedvesen festi a biblia a régi héberek lakásait. Sátori gazdaságuk egész rendje szorosan a patriarchális eszméhez volt alkalmaz­tatva. S ugyanazon jellemvonások határozottan elő­fordulnak a házi szokásokban s berendezésben min­det­ harang népnél, az arabokon, beduinokon , kir­gizeken kezdve a mongolokig, lappokig s kamcsada­­lokig. Itt is áll azon elv: minél nagyobb szegény­ség­ s tudatlanságban él egy nép, minél kevesebbet tart magára, vallási hagyományaira s egész életmód­jára, annál bizonytalanabb s nyomorultabbnak tűnik ki a nemzeti jellem, ház rendezésében. Változatosabban diszített, égalj, műveltségi foko­zat, öreg kor iránti kegyelet és családi egybefüggés­­hez képest változóknak tűnnek ki azon népek lakásai, melyek állandó lakhelyekre telepedtek, földművelés- és iparra átmenve, p. o. az elenyészett peruiak- s mexicoiaknál, chinaiak-, hinduk- s Ázsia más földmű­velő népeinél. Mindezeknél a család szoros együvé tartozása, s a családatyának nő, gyermekek, cselé­dek s rabszolgák feletti uralkodása minden tekintet­ben a házrendezésben is kitűnik. Az említett népek lakosai felett tiszteletet érdem­­lőleg és minden részeiben népszokás és valláshoz képest szorosan kimértnek tűnik ki a mohamedán, kivált a török ház; századokon át változatlanul meg­tartja a koráni életnézletnek megfelelő őseredeti belső elrendezését. Minden házban uralkodik az ősi tör­vény , melynek megszegése nemcsak a házi úr meg­vetéséül , hanem egyszersmind vallás elleni vétkül tekintetik. A mohamedanism­us messze terjedő Jáncza által felölelt népek mindenike házrendezésében is ki­tünteti a nemzeti kinyomatot, de az egyenlő vallás arra azért minden mohamedán népeknél bizonyos közös bélyeget nyom fel, mely kisebb-nagyobb mér­tékben mindenütt kitűnik. Azon szilárd külső maga­tartás , nyugodtság, hidegvérű ravaszság, s előkelő méltóság, mi a törökben a franknak annyira impo­nál, következése azon szoros házi rendnek, melybe ott a fiú s ifjú irgalmatlanul betanittatik. De egy­szersmind ezzel függ egybe azon szükfejüség, melylyel a török az európai műveltség ellen vergődik. A görög hit a hozzátartozó népeknél sokkal ke­vésbé hatott a lakások alakjára s berendezésére, mint a mohamedán vallás. Egyetlen messze elterjedt jel­képe az istenanya képe a lámpával. Felötlő itt, hogy a szlávoknál, kiknek kiterjedése egyrészt a görög vallás körével egybetalál, világosan kitetsző jellem­­­közösségek daczára, lakásaikban nem bírnak oly közös jellemvonással, mint a román vagy germán népek. Igen, mert az egyes szláv néptörzsekök kü­lönbözése sokkal nagyobb volt, hogysem abban is ki ne tüntette volna magát. Mily szilárdul s válto­zatlanul támaszkodik a szerb ház és szerbházi szokás a szerb család benső egybeforrottságára és szigorú rendjére. Ellenben mily tartalmatlan és elmosódott­­nak tűnik ki a nemzeti vonás a csehek s lengyelek házrendezésében. Ha minden szlávok házépítésében valami közöst keresünk, úgy ez abban fekszik, hogy nem szeretnek magas, téves, boltíves házakat s ma­gas fedélzeteket, hanem kis , négyszögű csinos há­zakat , földszint- vagy emeletre, egyszerű fedéllel. A házépítés egyformasága különösen nevezetes Oroszországban. E széles kiterjedésű birodalom mind négy részében, kezdve az erdős éjszakán, a köves és félig erdős , valamint a kövér termékeny vidéken át a pusztáig, mindig a kis orosz parasztház jő elő, melynek fedélzetei oldala, a három kis ablakkal a ház közös szobájában, az utczára néz, s a szoba­ablakok felett sohasem hiányzik a fedélzetben a kis ablak a leányok vagy szolgálók kamarájában. Sőt Oroszország belsejében a nemesség házai is fából vannak, s egyemeletesek, csakhogy tágasabbak, s többnyire az ajtók előtt felesleges oszlopokkal vagy erkéllyel vannak díszítve. Városokban is a polgári ház csak a kiszépitett, s kifestett orosz parasztház , jobb polgárházak , valamint általában a polgárrend, csak külföldről behozottak , nem pedig nemzeti föl­dön termettek. Az orosz házban az egész rendezés 63 életmód a patriarchális szellemnek megfelelő ; a család minden tagja egymással tökéletesen egyenlő, de egyszersmind mindegyik egyenlőn alattvalója a Családatyának. Te­hát csak az ő vendége számára van tiszteletes hely, a többi családtag pedig a közös teremben tanyázik. Az előkelő oroszok ugyan még inkább, mint többi európai rendtársaik, épületeiknél, mindenféle építési stilt egybehordanak s vegyitnek, de valamint a tet­szelgő udvariság alatt, mit az előkelő orosz oly köny­­nyen elsajátít, az orosz jellem nyersesége s fanyar­sága mindig átsugárzik , úgy azoknak házaiban fel­tűnik az általános nemzeti jellemvonás, a családta­gok egybegyűlésére a közös terem. Az oroszok min­dig kényelmetlenül találják magokat olyan házakban, melyek sok kis szobából állanak, hol még azonfelül a helyet bútorok s egyéb holmik foglalják el. De térjünk át a műveltségben előbbre haladt né­pekre. (Vége köv.)

Next