Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-17 / 833. szám

1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. —k.p. Egy hónapra 1 ft 30 sz . Félévre 10 „ —­­ havi előfizetés, mint a n­ám­onkinti eladás is megszűnt. $33 Évnegyedre 4 „ — „ Félévre 8 „ — ,, Egyes szára . . 4 ,,PESTI NAPÚ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,­nyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Dri-utoza 8.§. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinküt fogadtatnak el. Péntek, dec. 17-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések né­gyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számíttatik. A be­iktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a Majánviták n.­tgy­­hasábos sora 5 pengő krajcárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti t­apló41-t a közelgő új évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróbul következő urak mutathatók fel a t. d­v. közönségnek : Récsy Emil "­közigazgatás, államgazdászat, pénz- és tanügy szakában, Hun­fal­vy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szok­o­l­ay István polgár- és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Ü­rk­eny Zsigmond úr ígéretét is lírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­főbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésöket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hirtár“-ban. A „M­ű­t­ár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szép­művészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésök után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, V­ah­ot Imre, E­r­d­é­l­y­i János, Dr. Wen­z­e­l Gusztáv, B­r­a­ss­ai Samu, Bérczy Károly, Ney Ferencz, Pomp­éry János, Litkey Károly, Székely Józs­ef, Lonkay Antal, G­yulay Pál, Degré Alajos, Kő­váry László, Dózsa Dániel urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műt­ár“ számára. Névszerint, Jókai Mórtól „Egy római család“ czímű történeti regényt közlendünk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. — S mindezen fáradozásaink és a megkiván­­tató áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre f© Érint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhord­ással félévre 8 frt,— évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri -teza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó­ntera szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Az uj birtokviszonyok. II. Az uj polgári perrendtartás. V. Kaposvár. (Időjárás; rész utak. Hetényi szinésztár­­sasága. Casino stb.) Hivatalos. (Kinevezés. Postaügy. Katonai rögtönbiró­­sági ítélet. Bír. törvénylap tartalma.) F­ővárosi hirt­ár. Vidéki hirek. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) F­rancziaország. (A senatus vitái. Miniszteri és di­­plomatiai változások. A császárság elismerése. A csá­szárság alapjai. Napoleon szokásai. Egy jelenet. Ber­­ryer és az ügyvédek. Vegyesek.) Nagybritannia. (Alsóházi ülés dec.­ben. Budget el­­leni izgatások. Lengyelbál. Russell és Derby.) Németország. (Berlin. München. Stuttgart. Freiburg. Gotha. Drezda. Kassel.) Helvetia. (Neuenburgban népdemonstratio Flanc ká­vés kivilágítása ellen.) Belgium. (Kereskedelmi szerződés Francziaországgal. Bassano franczia, és Brockhausen porosz követek meg­bízatása.) Olaszország. (Állítólagos complett a nápolyi király élete ellen.) Spanyolország. (Madrid.) A­m­e­r­i­k­a. (Hírek Mexico­ és Kanadából.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Helyreigazitás. — Nemzeti színház. — Börze. — Dunavizállás.) Matár. (P­étervár —B. Podmaniczky Frigyes úti nap­­­lójából.) Budapest, dec. 17-én. Pest, dec. 16. — II. Keblünk természetes gyengesége : fel­­jajdulni, ha valaki meztelen igazságot sodor sze­münkbe ; azért nem csodálkozunk, hogy midőn ősi intézményeink elkopott mezét szellőztetjük, sokak szivében érzékeny húrt rezgetünk meg. De ezeknek tudniok kell, mikép a tökélye­­sülés föltétlen kivántatósága­­. edzett kebellel fo­gadni az igazság kiáltó szavát, s hogy legerő­sebb ember az, ki legtöbb igazságot képes el­bírni. Azt vetik ellenünk, hogy ősiségi intézvényeink egyik legdrágább kincsünket , a nemzeti­séget tartották fen; mi pedig azt viszonoz­zuk, hogy létünk e palládiumát a nép életre­való szelleme hagyományozta reánk, mely a hosszú török járom alatt úgy mint azonkívül nem élvező amaz intézmények jótékonyságát, mig a főurak házánál, kik azt leginkább élve­zők, idegen szokások, nyelv, ruházat és iro­dalom uralgott. Egyébiránt az újabb nemzedék méltó dicsé­retére legyen mondva, mikép általános meggyőződésévé vált a régi viszonyok tarthat­­­lansága. Legyen valaki bármilyen pártszínezetű, kény­telen megvallani, hogy voltak nemzeti létszer­vezetünkben olyan institutiók, mik az idő szel­lemét messzire , igen messzire hagyták ma­guk után, és olyanok, mik föltétlenül károsan hatottak a nemzet anyagi és szellemi jólétének kifejlődésére. Ezeket az idő vaskora s a haladás kény­szerűsége dönté meg, s csak a közhelyzetet bölcsen felfogó s méltányló tapintat és eszély tanúbizonyságát adá a magas államkormány, midőn ezek megszüntetését s módosítását részint bevégzett tényekül elfogadd, részint önmaga eszközlé azt. A birtokszerzés­i ősiségrőli rendelkezés leg­újabb emléke a közviszonyok e határozott mél­­tánylatának. Ezen rendelkezés gyakorlati hasznai csakha­mar fognak a nemzetben mutatkozni, valamint­­hogy annak lényegét­­ illető főpontjait, előnyi­­ség tekintetében, senki sem veheti józanul kér­dés alá. A legszilárdabb alapú, legreálisabb vagyon­nak — a földnek vissza van adva természe­tes, primitív jelleme : a tu­laj­doniság. Jelen szó erejében központosul a nov. 29-kei legfelsőbb nyíltparancs hatályának lényege, mi­vel az általa megszüntetett állapot legártéko­­nyabb sajátságát a­­földbirtoknak egyes csalá­­dokbani megkötése képezé. Nem feladatunk a megkötés ártalmait fejte­getni, hisz azokat a nemzet bő tapasztalásból A PESTI NAPLÓ MŰTÁR A. BÁRÓ PODMANIKY FRIGYES UTAZÁSI NAPLÓJÁBÓL. Pétervár. (Folytatót. *) Nem tudom hová készülvén egyszer, felette jókor keltünk, az utczára érve nagyon ismeretes zene ütötte meg füleimet, tovább érve a tehénpásztort találtam, ki hosszas kürtje hangjain gyűjtötte össze híveit; a kürt épen olyan alkotása volt, mint a magyar pász­toroké, innen előttem ismeretes hangja ; e szokást e nagyszerű fővároshoz illőnek nem tartom, nem lehet nevetségesebb valami, mint fényes paloták között kürtölő pásztort s tehéncsordát találni. A bérkocsik két nemei léteznek : az egyik osztály, mely a főbb piaczokon található csak, roppant nagy­ságú, nehézkesen épült hintók előtt két, s néha há­rom lovat használ, ez utánzása az Európa többi orszá­gaiban divatos fuvaroknak. A másik osztályt képe­zik az úgynevezett Izvoscsik­ok, ez egylovas fogat, a hintó maga közönséges ernyő­ nélküli Droschky, egy, legfeljebb két ember fér el a piszkos kocsis mögötti hosszas s keskeny támasz nélküli ülésen; kellemetlen fuvar, mert legkisebb sár alkalmával a mellettünk szabadon forgó kerekek által behányat­tatunk, s ha eső esik, átázunk. A kocsisok egészen eredeti hálóruhás, hosszúszakálú, alacsony kalapu. Lásd Pesti Napló 833. számát, felette piszkos oroszok, mindegyiknek nyakán bádog lapoczka csüng, melyre van metszve kocsijának szá­ma. A távolságok nagyok lévén, sokszor vagyunk kénytelenek használni e különben kellemetlen Drosch­­ky-kat, mindenkinek ajánlom, hogy előre s világo­san alkudjon, különben ha idegen, bizonyos lehet, hogy megcsalatik. A pénznemre nézve, sok alkal­matlansága van az idegennek ; egy ezüst felér 3­2 bankó rubellel, mind a mellett, hogy az elsőbb pénz­nem van elfogadva az álladalom által, mégis közön­ségesen az utóbbi használtatik ; az alku rubelben történvén, az idegen azt vélvén, hogy bankóról van szó, fizetésre kerülvén a dolog ezüstöt követelnek; ekkor az általános szokásra hivatkozunk, az orosz a törvényre, miből közönségesen az idegenek megcsa­­latása következik. Az Izvoscsik ily alkuk mestere, mit magam szomorú tapasztalása nyomán kénytelen voltam általlátni. Vasárnaponkint délután rendesen egy Droschky-t fogadva a szigetekre rándultunk, mert akkor az egész népség ott a zöldben sétál, pi­hen, kocsikázik, vagy az ottani faszínházban mulat. Színházak közöl állandóan nyitva vannak Pétervá­­rott a Sándor és Mihály színházak, az elsőben orosz nyelven adatnak színdarabok és daljátékok, a má­sikban a franczia s egy német színésztársaság mű­ködik ; ottlétem alatt a franczia előadásokat sokszor látogattam, mert a társaság ügyes tagokkal, s kü­ö­­nösen szép női személyzettel birt, estvénként 5 frank­ért alig lehet nagyobb élvezetet kívánni egy jókedvű franczia Vandeville-nál; ott tapasztaltam ismét , hogy nincs nemzet a francziát véve ki, mely elméncz­­kedésre, jó kedvre s szinpadoni ügyességre nézve, annyira vitte, s jelleménél fogva bírta vinni, a színi, különösen víg előadásokat; mikor jó franczia társa­ságot látok, mintegy a színpadon történőkkel inden­­tifikálva érzem magamat, annyira elragad ügyessé­gük s az előadás természetessége. A kamenai szigeten lévő faszínház, nyáron által szinte használtatik, több­nyire víg előadásokra, a színház belseje, valamint külseje tiszta a csinos, szépnek mondani nem lehet; a nagy udvari, s a kőszínházak csak télen nyitvák, a táncz és az olasz daljátékok számára. A pénzről még néhány megjegyzést teszek, mert ez szinte azon in­tézmények közé tartozik, melynek mikénti rendezése az idegenekre nézve nagy érdekkel bir. Az aranypénz imperiál nevű, s két ezüst rubelt képvisel, egy ezüst rubelnek értéke rendes állapotban 1 ft. s 32 kr. ezüst, a mi pénzünk szerint; egy rubel 100 kopeckra osz­­tatik fel. — Ezüstből közönségesen forgásban van­nak rubelek , és 50 , 25,20 kopeckos pénzek; réz­ből vannak egy és fél kopeckok verve. — Ezen erős pénzen kívül, mely belső értékre nézve legjobb s legtisztább, vannak még bankjegyek is, a viszony­a a két pénznem közt ugyanaz, mely nálunk létezett 1848 előtt, t. i. sok az arany s ezüst, a bankjegyek inkább csak kényelem okáért használtatnak. Egy ezüst rubel felér 3% bankó rubellel, ez utóbbik pénz­nem egyébiránt már egészen forgalmon kívül van, s amint mondottam, a nép által még használtatik annyiban, mennyiben általa a tudatlanokat csalhatni véli. Arany pénzt a határokon túl vinni tilos, nekem nagy alkalmatlanságot csináltak a varsói kereske­delmi bank jegyei, ugyanis Rigában porosz pénzt váltván ily jegyeket kaptam helyette, ezeket az­után nem akarták elfogadni, azt adván feleletül, hogy csak Lengyelországban vannak forgalomban; meg­lehet , hogy ez mind nem igaz, s csak rajtam azért történt, mert a nyelvet s azt mi a jegyeken nyom­tatva van, nem értettem. Pétervárott is csak vesz­teséggel szabadulhattam szerencsétlenségemre bir­tokomhoz jutott varsói bankjegyeimtől. Többi előttem ismeretlen szokások között, feltűnt nekem az is, hogy a város roppant terjedelme miatt, a levélhordozók nem úgy mint nálunk gyalog, ha­nem lóháton járnak; lovaik már nagyon ismervén teendő útjukat, minden intés vagy kormányzás nél­kül lassan ügetve haladnak, a hol szükségesnek tud­ják megállanak s csendesen bevárják gazdájok visz­­szaérkeztét, kit nyeregben érezvén , ismét gépileg ügetni kezdenek; a levélhordozó maga, valamint lova is, többnyire a hadsereg elöregedett tagjaiból vannak választva. A város tetemes része fából lévén építve , itt kü­lönösen jól rendezettek a tűzvész elleni intézmények, a város külön részeiben magas tornyok építvek, ezek legfelsőbb csúcsán van az őc, a tornyok alsó részé­ben megtöltött vizipuskák állanak, felhámozott lo­vakkal, fel­adatván a torony-őr által, a szekerek azonnal indulnak azon irányban, me­ly felülről tű­zetik ki, több ily tornyok létezvén, lehetetlen, hogy tüstint segítség ne érkezzék , a veszély helyére. — Emlékek közül megnéztem a Péter czárét, mely világhírű, különösen azon roppant nagyságú szikla miatt, mely talapzatul van használva. A lovagszo­bor nagyszerű, s mennyire én megítélni bírtam, mű­vészileg is jól alkotott, a szikla azonban , melyre ál­lítva van, épen nem különös nagyságú; szörnyű vé­teknek tartom , hogy nincs meghagyva a maga ter­mészetes durvaságában, hanem meg van faragva, ez annyira semmivé tette minden képzelődésimet azon híres szikláról, hogy többet azon emlék felé nem irányoztam lépteimet. Történeti emléknek mond­hatni a Néva jobb partján az Eremnitage-val szem­közt álló faházat és csolnakot; mindkettőt Nagy Pé­ter maga faragta s illesztette össze , midőn e tarto­mányokat elfoglalta volt; a kis épületek egyik felé­ben Krisztusnak képe ereklyeként tiszteltetik , mert a czár magával szokta volt hordani élete utolsó órá­jáig ; a másik felében durván faragott bútorokat lá­tunk , melyeket tulajdon kezeivel magának készített volt az orosz birodalom ujja és nagygyá alkotója. A mostani czár az egész felibe csinos házat építtetett, hogy óvja meg az időjárás mostohasága ellen, egy körülötte lévő angol modorban rendezett s tisztán tartott kertecske díszíti. Folytatjuk. OC

Next