Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)
1852-12-24 / 839. szám
1852 harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Évnegyedre 5 f Félévre 10 n — m A havi elöfizetés min* a .lámonkinti eladás is megsünt.______ 839 Pesten k p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 4 ,, — „ „ Félévre 8 „ — „ „ Egyes szára . ■ 4 „PESTI MPLI. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,nyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. nrhol intézendő, úri-utcia Labért ház 8. Szerkesztési iroda: úri-utca 8.11 Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinkre fogadtatnak el. Péntek, dec. 24-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhalábos pattt-sora 4 p. kr.jával siámittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengo krajcárjával siámíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeező-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Az uj birtokviszonyok. Levelezések. (Londonból: A budgetvita rövid története ; az alsóház statistikája s ebből vont következtetések. A budget bukása ; a cabinet lemondásának s Aberdeen lord meghivatásának hire. — Losonc zr 6 1: Utanalakulás. Pénzszegénység. Társas élet hiánya. Uj szervezés és polg. törvénykönyv. Rablások. Gyárak pangása. Időjárás. Rosz utak. — Sátoralja-Ujhelyből: Testvérgyilkosság. Éhenhalás. Templomjavítás. Időjárás. Utólagos közlés a héber reáltanodáról.— Pápáról: Tanügy. Casino. Rablások. Égés. — Kolozsvárról: Gyümölcskiállitás. Szászföldre nézvesti változás. Ausztriai mértékeknek uj év elején behozatala. Időjárás.) Hivatalos (Érdemjutalmazás. Kinevezés.) Fővárosi hktár. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) . Francziaország. (A senatus. Billault és Morny versengése. Császári főméltóságok. Diplomatiai változások! A Charivari és egyéb. Ducas ebédje. Bineau. Házassági hír. A követek kárpótlása Chambord gróf Bécsben. A spanyol minisztérium.) Nagybritannia. (A minisztérium bukása s az ellenzéki és miniszteri lapok ez iránti nyilatkozatai.) Belgium. (Brüssel.) Olaszország. (Turin : a polgári házasságtörvény tárgyalása a senatusban. — Florencz, Palermo ) Oroszország. (Varsó : a botoztatás megszüntetése a hadseregnél.) Törökország. (A montenegrovali viszonyok.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Börze. — Gabonaár.) Műtár. (II. Napoleon ) Budapest, dec. 24-én. Pest, dec. 21. 0 III. Uj birtokviszonyaink legközelebb a földészetre — országos érdekeink egypontjára, terjesztik ki lényeges, átalakító hatásukat. Ha igaz, hogy a régi birtokrendszer dermesztő befolyást gyakorolt a mezőgazdászat összes ágazataira, minélfogva a föld közvetlen művelője, ki annak tápgyümölcsét saját arcza verítékével fölidézte, legtávolabb állott azon előnyök s javadalmaktól, mik munkássága s jó akaratának ösztönt nyujthatának való legokszerűbb, legjövedelmezőbb termelésre, annál kétségbevonhatlanabb ama rendszer változtatásának jótékony következése, annál dönthetlenebb azon tétel igazsága, hogy a szabaddá lett s az ősi viszonyok lánczaitól fölmentett föld, a haladás igényeihez mért eszközök alkalmazása mellett, becsületes, ipardús munka segélyével, most még egészen be sem látható üdvös eredmények csíráját rejti magában. Még alig folytak le havak, hogy e lapokban legtisztább meggyőződésen alapult szavunkat emelők a régi birtokviszonyok tarthatlansága, s névszerint az ősiség óhajtott megszüntetése vagy szabályozása iránt, — szavunkat, mely évtizedek viszhangja volt csak, s mellyel egy e részben világos öntudatra fejlődött közvélemény óhajának vélünk kifejezést adni. Akkor is mindig a földészet szempontjából indultunk ki a megszüntetett intézmény megítélésében, s most is, mint annak regenerationális eszközét üdvözöljük a legfelsőbb nyíltparancsot. Régi birtokviszonyaink három alaphátrányának ugyanannyi előny felel meg a bevégzett átalakulás helyzetében: u. m. 1) a birtok adományjellemét annak szilárd tulajdonisági természete váltja fel, minélfogva arról korlátlanul lehet mindenkor rendelkezni; 2) az ősi javakról lehullnak a törvény képezte bilincsek, s ennek erejénél fogva a földbirtok tehetlen vagy munkátlan kezekből fenakadás nélkül s biztosan mehet át olyan kezekbe, mik azt magán- és közjólétre nézve gyümölcsözővé tehetik; 3) régi örökségi vagy korábbi birtoklási perek megszűntével mellőzve leend egyszersmind az alkalom : valamely virágzásnak indult s helyreállított birtokot legszebb kifejlődésében akadályoztatni, s azt először aggodalmas kételyekbe bonyolitni, s végre netán előbbi siralmas helyzetébe visszasülyeszteni. E helyett utóbbiak kettős szorgalmat s ápolást fordítanának birtokaikra, mikor azok bizonyos időn túl valóságos, háborútlan tulajdonaikká válandnak, s nem lesznek többé azon kénytelenségben, hogy a birtoklás bizonytalanságát a jószág erőszakos s kártékony kizsákmányolásával megboszulják. A birtokos , földének nélkülözhető részét pénzzé teheti, s ezt a megmaradt részbe ruházhatja ; minélfogva pangásból menti föl az eladottat, s három-négyszeres jövedelmezési képességre emelheti azt, amit megtartott. A jószágvételi concurrentia míg a föld értékének növekedését vonandja maga után, egyúttal tőkéket is, miknek hiányát annyira érezzük, vezetend hazánkba, s azoknak a legüdvösb irányt jelölendő ki: a földészeti érdekek előmozdítását, miket ha még ezentúl is netán elhanyagolnánk, nemzeti jelentőségünket végkép elvesztettük. S a mi kútforrása lesz ekkép termelésünk gyarapodásának, egyszersmind közvetve mozgékony életet öntend az ipar és kereskedés ezernyi ágaiba, mennyiben keresett anyagot sokszorozott mennyiségben szolgáltatand mind az iparűző átalakító, mind a kereskedő forgató kezeibe. Ezen különös előnyöket tartottuk szükségesnek az uralgott hátrányok ellenében kijelölni, melyek valamint azoknak természetes elölei valának, úgy azonkívül még más számtalan károkat is eredményeztek. Végre nem csekély érdeket gerjeszt nézetünk szerint a legfelsőbb nyíltparancsnak összehasonlítása az 184%-ks országgyűlési küldöttség e kérdésre vonatkozó, munkálatával, mit is a következő rövid kivonatban közlünk Vasz jogtudor közzétett hasontartalmú összehasonlítása után. A császári nyiltparancs szerint a kir. fiscus visszaszállási joga minden kárpótlás nélkül megszűnik, mig a küldöttségi terv azt további jószágátvitelnél százalékilletékkel akarta pótoltatni ; továbbá a nyílt parancs még különös rendelkezéseket tesz kilátásba a papi s egyházi hűbérjavakra nézve, mig a küldöttségi munkálat ezeket egészen hallgatással mellőzte. Továbbá a cs. nyiltparancs szerint az örökségi birtokra nézve még fenhagyatik bizonyos meghatározott időre s bizonyos modalitások mellett különbség a nemet illetőleg, mig ellenben a küldöttségi terv semmi hasonló különbséget nem ismer. A cs. nyiltparancs nemcsak fentartja a törvényes kellékekkel ellátott hitbizományokat, hanem ezek új felállítása s kifejtésére nézve még könnyebbségeket is igér, míg ellenben a küldöttség a hitbizományok föltétlen eltörlését indítványozta. Végre a cs. nyikparancs által minden olyan kereseti igények, miknek érvényesítése végett a legrégibb jognyomokat kutatni, s az eredeti czimhez vissza kell menni, egyszerűen megszüntetvék ugyan mint a küldöttségi munkálatban, de ez utóbbi szerint a királyi fiscus minden megindított igényei fentartatnak, mig a nyiltparancs ennek nem kedvez jobban mint a magán ügyésznek, vagy a magánosoknak egymás között; azonkívül minden már keresetbe vett igények, mennyiben végrehajtásképes ítélet által már eldöntettek , az 1847.-diki törvényczikk erejéhez képest fentartatnak. Továbbá a cs. nyiltparancs szerint, a küldöttség alapeszméjével öszhangzásban, a zálog-, visszaváltási s birtoklási igények csak annyiban szüntettetnek meg, mennyiben a keresetindítási s érvényesülési határidő állna tittokban, melyet a küldöttség ttt, ellenben a nyiltparancs 32 évben állapít meg, a zálogos javakat illetőleg pedig még tíz évvel tovább terjeszti. Hogy azonban ily igények érvényesítése határtalanná ne fajulhasson, s igy némely birtok hosszas időre függővé ne tétessék, a cs. nyikparancs egy évet határozott a már bepanasztott kereset ujrai fölvételére, nemkülönben a még nem keresett igény törvényes megindítására. Ezekben határzódik a különbség a legfelsőbb cs. k. nyiltparancs s az 1848-ki országgyűlési munkálat lényeges tartalma közt. London , dec. 16. A drámából négy felvonás le van játszva. A kincstár-kanczellár által dec. 3-án benyújtott pénzügyi terv fölött eddig négy ülésben dec. 6. 10, 13 és 14-én folyt a mindkét részről elkeseredésig heves, éjfél utánig húzódó vita. Ma következik az ötödik s ülési felvonás , mely a minisztérium győzelme vagy halálával fog végződni. A mai ülésre van a végvita és szavazás kitűzve. Az alsóház legkitűnőbb tagjai már többnyire mind szólottak. A budget mellett, a kincstár-kanczelláron kivűl, ki előterjesztése mellett kilencz ízben elszántan harczolt, Clay , Cayley , Duke, Hudson, Alcock, Bulwer, Ball, Davison , Vane , Manners, Walpole ; ellene: Russel, Gladstone , Graham,Wood, Williams, Hume, Golbourn , Wilson, Duncombe, Osborne, Cobden, Bright, Inglis, Phinn, Milnes, Drummond , Headlam , Sandars , Rieh, Lowe, és mindkét részről néhányan, mint Russell, Hume, Golbourn, Wood , Hudson , Cayley sat. négy öt ízben is. A vita eddig következő phasisokon ment át. Mindjárt az első ülésben dec. 6-kán az ellenzék elébb a házadót, aztán a jövedelmit kívánta tárgyaltatni. Disraeli ellenkezőleg , s kijelenté , hogy a kormány a budget egyes részeivel akar bukni vagy fenállani, s igy az egyes rész elvetését is az egész bukásának tekinti. A második, dec. 16-diki ülésben a háziadó tárgyalása elsőséget nyervén, Williams ez ellen beadá indítványát, s mind ezen , mind a következő két ülésben a körül forgott a különbség, váljon a szavazás a házadó tágabb alapra fektetése vagy egyszersmind megkettőzésére is történjék ? Hosszú viták után végre a kincstárkancellár beegyezett, hogy a ház mindkettőre szavazzon , s egyszersmind nyilvánító , hogy az eredmény az egész budget sorsa fölött fog határozni, vagyis más szavakkal, hogy a szavazástól függend a minisztérium megmaradása vagy lelépése. E szavazásnak a mai ülésben kitűnendő eredménye még mindig igen kétséges, bár kettős tekintet a budget bukását teszi inkább hihetőbbbé. Az egyik tekintet az, hogy ellene, mint a szólók fenebbi elősorolásából látható, a peeliták és vvhigek, a manchesterpártiak és a skót radikálok szövetkeztek; a másik s főtekintet pedig az, hogy az alsóházi tagok nagyobb része városi követ, kik részint választóiktól kéz alatt nyert irányadások , részint a házadó ellen A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. II. NAPOLEON. (AZ. A. ALLG. ZEITUNG UTÁN.) I. * Kár, hogy Wellington hg az 1852-dik évi dec. 2-dikát meg nem érte, látandó, hogy mindabból, mire Európában és Angliában teljes szivéből törekedett, épen az ellenkező tört utat magának. Angliában a katholikusok emancipatiója , a parliamenti reform, a szabadkereskedelmi rendszer keresztülvitetett; a spanyol félszigeten a brit befolyás mindinkább háttérbe szorul; az egyesült németalföldi királyság, egyike kedvencz teremtményeinek, szét van szakítva, s Holland és Belgium — Spanyolországhoz hasonlóan — inkább függ Paris mint Londontól; végre egy napoleonida lépése azon trónra, melyet Wellington a Bourbonoknak örök időkre hitt visszaadottnak lenni; föllép a trónra, mint e néven harmadik, kinek a hatalmasságok határozata szerint Francziaország sorsának vezetésétől örökre ki kellett vala zárva maradnia. Azon kérdésre , várjon létezett-e törvényesen II. Napoleon, senki sem felelhetett volna meg jobban, mint épen Wellington, mint kinek fő ügynöke, Fouché , az otrantói ág vezeté azon cselszövényt, melyet most Napoleon Lajos , mint ünnepélyes hisztériai igazságot, tudat a világgal. „Ha unokáim lettek volna, fentartottam volna magamat,“ mondá Napoleon sz. Ilona szigetén. Egy másodiknak becsúsztatása által, III. Napoleon az elsőnek unokafiává lesz. Hogy egy ily fictio lehetséges, a mostani császár, mint mondók, főleg Wellington és Fouchénak köszönheti. A 20ries-nak igaza van, midőn a reichstadti herczeg császári függönyzete megött egy komédiadarabot gyanít, azt azonban elhallgatja, hogy ezen komédia szálai az angol főhadiszálláson folytak össze. A franczia történészeti munkák (Capefigue XVI. Lajos memoirjai stb) ezt némileg sejtetik. Gagern, ki tekintélyes, s minden oldalra bókokat osztogató diplomatiai sürgölődésében a fák miatt nem látta az erdőt, a párisi második béke történetében kevés felvilágosítást ad e dolog felől, annál többet Schaumann történeti munkája ugyan e békéről. Ez oly munka, melyet épen e pillanatban minden német államférfiúnak, s minden magasabb rangú német katonának szorgalmasan kellene olvasnia. Korunknak, különösen pedig Francziaország az utolsó évekbeni párt tüneményeinek párvonalai maguktól merülnek fel. Francziaország , Napóleon első lemondása óta 38 év alatt hat forradalmat élt keresztül, s ezen forradalmak mindegyike egész Európát egyik végétől a másikig minden rétegeiben megrázkódtató. Ugyan azon hatalmasságok , melyek a bourboni legitimitás helyreállítását elkerülhetlen szükségességnek tartották az európai béke fentartására, most a Latitia aszszonyság kebléből született forradalmi dynastia viszszaállítását szinte oly szükségességnek nyilvánítják. S amint a dolgok állanak, ezúttal az elhatározás sokkal jogosabbnak tűnik fel, mint 1814 és 1815-ben. Nem minden hadvezér s diplomata, kik akkor Parisban összesereglének, nézte a korhadt régi Bourboncsaládot olyannak, mely képes leend ezen oly sokszor hányatott országnak kormányát csendes de szilárd erélylyel vezetni. Hiszen Francziaország és a Bourbonok 24 év óta, minden szeretetök és minden gyűlöletökben egymással egészen meghasonlottak volt. De az angol diplomatia nem tudott más arcanumot föltalálni, mint ezen gyengélkedő emberek visszahelyezését, s az orosz politikának volt oka beleegyezni. Schaumann mesteri előadása szerint a dolgok következő módon fejlődtek ki. Napóleon menete Cannestól Párisig minden következményivel együtt sokkal ismeretesebb , sem hogy azt még egyszer figyelmünkkel kísérnék; minden megtörtént, ami csak részéről megtörténhetett, hogy Francziaországnak másodszor is ostrommal nyert koronáját fején megszilárdíthassa. Francziaországnak garantiát ígért, s más minisztereket állított a kormány élére. Kettőt közölök a tanács tukmált reá, mely talán a nép szavát követő. Carnot-t akarták a hadügy , Fouché-t a külügyek vezetésére állítni. Napóleon szabadkozott ugyan ,■ megmutatván, miszerint ezen két férfiú közöl aligha leend alkalmas valamelyik, a körülmények közt állomása helyes betöltésére , végre engedett , el fogadta őket, hogy , mint ő monda, „a hazafiaknak garantiát adhasson.“ De Fouché mégis csak rendőr-miniszterré lett; mi azonban, mint ez egy Napoleonnak hosszas conferentiából kitűnik, mellőztetésnek látszott előtte, mert a külügyekhez különös nagy kedve volt, s mindig dicsekedett összeköttetéseivel, melyekben Matternichcel s a Wellesley-házzal állana, XVIII. Lajos , kevéssel Genther elutazása előtt — nem tudni, mi okból — megkísérte Fouché-nak elfogatását, mitől ez azonban megmenekült. S minden bizonynyal e körülmény szolgált neki ajánlásul az új kormánynál. Hátha talán — mint ezt már gyakran valóban állíták — ez csak összebeszélt, s Fouché által kigondolt cselszövény volt, hogy XVIII. Lajosnak, mint Napóleon minisztere, annál többet használhasson. Vagy pedig az annyira óhajtott, de megtagadott miniszteri tárcza bírta reá Fouché-t a Bourbonok részéről átlépésre. Carnot, a hadügyi helyett, a belügyminisztériumi tárczát nyeré el. Napóleon küldött ugyan egy követséget Bécsbe, melynek meg kellett ígérni, miszerint ő az új állapot mellett békességesen megmaradand; a monarchákhoz intézett levelei a legszentebb ígéreteket tartalmazók , de semmi sem fogadtatott el. Mária Lujzát is az ifjú Napóleonnal Francziaországba akarták elragadni , de a kísérlet nem sikerült. Meg kelle tehát legalább kisérteni, nem lehetne e Sándort a coalitiótól elvonni. De Sándor bensejében létezett egy húr, mely megérintetvén, benne a többieket mind túlhangzottan a misticus-politikai. Ő hitt egy különös szent rendeltetésben, melyre a gondviselés épen őt, mint monarchát jelölé ki; egy rendeltetésben , mely sem több sem kevesebb nem lett volna, mint Európának az idegen szolgaságbeli fölszabadítása, továbbá ezen világrész egy általános belbéke általi boldogítása Krisztus tanaira alapítva. A négy hatalmasság tehát, u. m. Oroszország, Ausztria, Poroszország és Anglia visszavonhatlanul egyesültek, miszerint Napóleon uralkodását Francziaországban nem türendik, s vele a tárgy fölött alkudozásokba sem bocsátkoznak. Az ügyet fegyvernek kellett eldönteni; egy új szövetségben, március 25-kétől a régi szerződések, nevezetesen a cau-