Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-24 / 839. szám

1852 harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Évnegyedre 5 f Félévre 10 n — m­ A havi elöfizetés­ min* a .lámonkinti eladás is megsü­­nt.______ 839 Pesten k p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 4 ,, — „ „ Félévre 8 „ — „ „ Egyes szára . ■ 4 „PESTI MPLI. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,­nyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. nrhol intézendő, úri-utcia Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: úri-utc­a 8.11 Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinkre fogadtatnak el. Péntek, dec. 24-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­lábos pattt-sora 4 p. kr.­­jával siámittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengo krajcárjával siámítta­­tik. A fölvételi díj szin­­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeező-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Az uj birtokviszonyok. Levelezések. (Londonból: A budgetvita rövid törté­nete ; az alsóház statistikája s ebből vont következte­tések. A budget bukása ; a cabinet lemondásának s Aberdeen lord meghivatásának hire. — Losonc z­­r 6 1: Utanalakulás. Pénzszegénység. Társas élet hi­á­­nya. Uj szervezés és polg. törvénykönyv. Rablások. Gyárak pangása. Időjárás. Rosz utak. — S­á­to­r­­alja-Ujhelyből: Testvérgyilkosság. Éhenha­­lás. Templomjavítás. Időjárás. Utólagos közlés a héber reáltanodáról.— Pápáról: Tanügy. Casino. Rablá­sok. Égés. — Kolozsvárról: Gyümölcskiállitás. Szászföldre nézvesti változás. Ausztriai mértékeknek uj év elején behozatala. Időjárás.) Hivatalos (Érdemjutalmazás. Kinevezés.) Fővárosi hk­tár. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) . Francziaország. (A senatus. Billault és Morny ver­sengése. Császári főméltóságok. Diplomatiai változá­sok! A Charivari és egyéb. Ducas ebédje. Bineau. Há­zassági hír. A követek kárpótlása Chambord gróf Bécsben. A spanyol minisztérium.) Nagybritannia. (A minisztérium bukása s az ellen­zéki és miniszteri lapok ez iránti nyilatkozatai.) Belgium. (Brüssel.) Olaszország. (Turin : a polgári házasságtörvény tár­gyalása a senatusban. — Florencz, Palermo ) Oroszország. (Varsó : a botoztatás megszüntetése a hadseregnél.) Törökország. (A montenegrovali viszonyok.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Börze. — Gabonaár.) M­ű­t­á­r. (II. Napoleon ) Budapest, dec. 24-én. Pest, dec. 21. 0 III. Uj birtokviszonyaink legközelebb a földészetre — országos érdekeink egy­­­pontjára, terjesztik ki lényeges, átalakító hatásukat. Ha igaz, hogy a régi birtokrendszer dermesztő befolyást gyakorolt a mezőgazdászat összes ága­zataira, minélfogva a föld közvetlen művelője, ki annak tápgyümölcsét saját arcza verítékével fölidézte, legtávolabb állott azon előnyök s ja­vadalmaktól, mik munkássága s jó akaratának ösztönt nyujthatának való legokszerűbb, leg­jövedelmezőbb termelésre, annál kétségbevon­­hatlanabb ama rendszer változtatásának jótékony következése, annál dönthetlenebb azon tétel igazsága, hogy a szabaddá lett s az ősi viszo­nyok lánczaitól fölmentett föld, a haladás igé­nyeihez mért eszközök alkalmazása mellett, b­e­­csületes, ipardús munka segélyével, most még egészen be sem látható üdvös ered­mények csíráját rejti magában. Még alig folytak le havak, hogy e lapokban legtisztább meggyőződésen alapult szavunkat emelők a régi birtokviszonyok tarthatlansága, s névszerint az ősiség óhajtott megszüntetése vagy szabályozása iránt, — szavunkat, mely évtize­dek viszhangja volt csak, s mellyel egy e rész­ben világos öntudatra fejlődött közvélemény óhajának vélünk kifejezést adni. Akkor is min­dig a földészet szempontjából indultunk ki a megszüntetett intézmény megítélésében, s most is, mint annak regenerationális eszközét üdvö­zöljük a legfelsőbb nyíltparancsot. Régi birtokviszonyaink három alaphátrá­nyának ugyanannyi előny felel meg a bevég­­zett átalakulás helyzetében: u. m. 1) a birtok adományjellemét annak szilárd tulajdonisági természete váltja fel, minélfogva arról korlátlanul lehet mindenkor rendelkezni; 2) az ősi javakról lehullnak a törvény­ ké­­pezte bilincsek, s ennek erejénél fogva a föld­birtok tehetlen vagy munkátlan kezekből fen­­akadás nélkül s biztosan mehet át olyan ke­zekbe, mik azt magán- és közjólétre nézve gyü­mölcsözővé tehetik; 3) régi örökségi vagy korábbi birtoklási pe­rek megszűntével mellőzve leend egyszersmind az alkalom : valamely virágzásnak indult s helyreállított birtokot legszebb kifejlődésében akadályoztatni, s azt először aggodalmas kéte­lyekbe bonyolitni, s végre netán előbbi siralmas helyzetébe visszasülyeszteni. E helyett utóbbiak kettős szorgalmat s ápolást fordítanának birtokaikra, mikor azok bizonyos időn túl valóságos, háborútlan tulajdonaikká vá­­landnak, s nem lesznek többé azon kénytelen­­ségben, hogy a birtoklás bizonytalanságát a jószág erőszakos s kártékony kizsákmá­nyolásával megboszulják. A birtokos , földének nélkülözhető részét pénzzé teheti, s ezt a megmaradt részbe ruház­hatja ; minélfogva pangásból menti föl az el­adottat, s három-négyszeres jövedelmezési ké­pességre emelheti azt, a­mit megtartott. A jószágvételi concurrentia míg a föld érté­kének növekedését vonandja maga után, egy­úttal tőkéket is, miknek hiányát annyira érezzük, vezetend hazánkba, s azoknak a legüdvösb irányt jelölendő ki: a földészeti érdekek előmozdítását, miket ha még ezentúl is netán elhanyagolnánk, nemzeti jelentőségünket végkép elvesztettük. S a mi kútforrása lesz ekkép termelésünk gyarapodásának, egyszersmind közvetve mozgé­kony életet öntend az ipar és kereskedés ezernyi ágaiba, mennyiben keresett anyagot sokszo­rozott mennyiségben szolgáltatand mind az iparűző átalakító, mind a kereskedő for­gató kezeibe. Ezen különös előnyöket tartottuk szükséges­nek az uralgott hátrányok ellenében kijelölni, melyek valamint azoknak természetes elölei va­­lának, úgy azonkívül még más számtalan káro­kat is eredményeztek. Végre nem csekély érdeket gerjeszt nézetünk szerint a legfelsőbb nyíltparancsnak összehason­lítása az 184%-ks országgyűlési küldöttség e kérdésre vonatkozó, munkálatával, mit is a kö­vetkező rövid kivonatban közlünk V­a­­­s­z jog­tudor közzétett hasontartalmú összehasonlítása után. A császári nyiltparancs szerint a kir. fiscus visszaszállási joga minden kárpótlás nélkül megszűnik, mig a küldöttségi terv azt további jószágátvitelnél százalékilletékkel akarta pótol­tatni ; továbbá a nyílt parancs még különös ren­delkezéseket tesz kilátásba a papi s egyházi hűbérjavakra nézve, mig a küldöttségi munká­lat ezeket egészen hallgatással mellőzte. Továbbá a cs. nyiltparancs szerint az örök­ségi birtokra nézve még fenhagyatik bizonyos meghatározott időre s bizonyos modalitások mellett különbség a nemet illetőleg, mig ellen­ben a küldöttségi terv semmi hasonló különbsé­get nem ismer. A cs. nyiltparancs nemcsak fen­­tartja a törvényes kellékekkel ellátott hitbizo­­mányokat, hanem ezek új felállítása s kifejté­sére nézve még könnyebbségeket is igér, míg ellenben a küldöttség a hitbizományok föltétlen eltörlését indítványozta. Végre a cs. nyik­parancs által minden olyan kereseti igények, miknek érvényesítése végett a legrégibb jognyomokat kutatni, s az eredeti czimhez vissza kell menni, egyszerűen megszün­­tetvék ugyan mint a küldöttségi munkálatban, de ez utóbbi szerint a királyi fiscus minden meg­indított igényei fentartatnak, mig a nyiltparancs ennek nem kedvez jobban mint a magán­ ügyész­nek, vagy a magánosoknak egymás között; azonkívül minden már keresetbe vett igények, mennyiben végrehajtásképes ítélet által már el­döntettek , az 1847.-diki törvényczikk erejéhez képest fentartatnak. Továbbá a cs. nyiltparancs szerint, a kül­döttség alapeszméjével öszhangzásban, a zálog-, visszaváltási s birtoklási igények csak annyiban szüntettetnek meg, mennyiben a keresetindítási s érvényesülési határidő állna tittokban, melyet a küldöttség ttt, ellenben a nyiltparancs 32 évben állapít meg, a zálogos javakat illetőleg pedig még tíz évvel tovább terjeszti. Hogy azonban ily igények érvényesítése ha­tártalanná ne fajulhasson, s igy némely birtok hosszas időre függővé ne tétessék, a cs. nyik­­parancs egy évet határozott a már bepanasz­­tott kereset ujrai fölvételére, nemkülönben a még nem keresett igény törvényes megindítására. Ezekben határzódik a különbség a legfelsőbb cs. k. nyiltparancs s az 1848-ki országgyűlési munkálat lényeges tartalma közt. London , dec. 16.­­ A drámából négy felvonás le van játszva. A kincstár-kanczellár által dec. 3-án benyújtott pénz­ügyi terv fölött eddig négy ülésben dec. 6. 10, 13 és 14-én folyt a mindkét részről elkeseredésig heves, éjfél utánig húzódó vita. Ma következik az ötödik s ülési felvonás , mely a minisztérium győzelme vagy halálával fog végződni. A mai ülésre van a végvita és szavazás kitűzve. Az alsóház legkitűnőbb tagjai már többnyire mind szólottak. A budget mellett, a kincstár-kanczelláron kivűl, ki előterjesztése mellett kilencz ízben elszán­tan harczolt, Clay , Cayley , Duke, Hudson, Alcock, Bulwer, Ball, Davison , Vane , Manners, Walpole ; ellene: Russel, Gladstone , Graham,­­Wood, Wil­liams, Hum­e, Golbourn , Wilson, Duncombe, Os­­borne, Cobden, Bright, Inglis, Phinn, Milnes, Drum­­mond , Headlam , Sandars , Rieh, Lowe, é­s mind­két részről néhányan, mint Russell, Hume, Golbourn, Wood , Hudson , Cayley sat. négy öt ízben is. A vita eddig következő phasisokon ment át. Mind­járt az első ülésben dec. 6-kán az ellenzék elébb a ház­adót, aztán a jövedelmit kívánta tárgyaltatni. Disraeli ellenkezőleg , s kijelenté , hogy a kormány a budget egyes részeivel akar bukni vagy fenállani, s igy az egyes rész elvetését is az egész bukásának tekinti. A második, dec. 16-diki ülésben a háziadó tárgyalása elsőséget nyervén, Williams ez ellen be­­adá indítványát, s mind ezen , mind a következő két ülésben a körül forgott a különbség, váljon a sza­vazás a házadó tágabb alapra fektetése vagy egy­szersmind megkettőzésére is történjék ? Hosszú vi­ták után végre a kincstárkanc­ellár beegyezett, hogy a ház mindkettőre szavazzon , s egyszersmind nyil­vánító , hogy az eredmény az egész budget sorsa fö­lött fog határozni, vagyis más szavakkal, hogy a szavazástól függend a minisztérium megmaradása vagy lelépése. E szavazásnak a mai ülésben kitűnendő eredmé­nye még mindig igen kétséges, bár kettős tekintet a budget bukását teszi inkább hihetőbbbé. Az egyik tekintet az, hogy ellene, mint a szólók fenebbi elő­­sorolásából látható, a peeliták és vvhigek, a man­­chesterpártiak és a skót radikálok szövetkeztek; a másik s főtekintet pedig az, hogy az alsóházi tagok na­gyobb része városi követ, kik részint választóiktól kéz alatt nyert irányadások , részint a házadó ellen A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. II. NAPOLEON. (AZ. A. ALLG. ZEITUNG UTÁN.) I. * Kár, hogy Wellington hg az 1852-dik évi dec. 2-dikát meg nem érte, látandó, hogy mindabból, mire Európában és Angliában teljes szivéből törekedett, épen az ellenkező tört utat magának. Angliában a katholikusok emancipatiója , a parliamenti reform, a szabadkereskedelmi rendszer keresztülvitetett; a spa­nyol félszigeten a brit befolyás mindinkább háttérbe szorul; az egyesült németalföldi királyság, egyike kedvencz teremtményeinek, szét van szakítva, s Hol­land és Belgium — Spanyolországhoz hasonlóan — inkább függ Paris­ mint Londontól; végre egy na­­poleonida lépése azon trónra, melyet Wellington a Bourbonoknak örök időkre hitt visszaadottnak lenni; föllép a trónra, mint e néven harmadik, kinek a ha­talmasságok határozata szerint Francziaország sor­sának vezetésétől örökre ki kellett vala zárva ma­radnia. Azon kérdésre , várjon létezett-e törvényesen II. Napoleon, senki sem felelhetett volna meg jobban, mint épen Wellington, mint kinek fő ügynöke, Fou­ché , az otrantói ág vezeté azon cselszövényt, me­lyet most Napoleon Lajos , mint ünnepélyes hiszté­­riai igazságot, tudat a világgal. „Ha unokáim lettek volna, fentartottam volna magamat,“ mondá Napo­leon sz. Ilona szigetén. Egy másodiknak becsúszta­­tása által, III. Napoleon az elsőnek unokafiává lesz. Hogy egy ily fictio lehetséges, a mostani császár, mint mondók, főleg Wellington­ és Fouchénak kö­szönheti. A 20rie­s-nak igaza van, midőn a reichstadti herczeg császári függönyzete megött egy komédia­darabot gyanít, azt azonban elhallgatja, hogy ezen komédia szálai az angol főhadi­szálláson folytak össze. A franczia történészeti munkák (Capefigue XVI. Lajos memoirjai stb) ezt némileg sejtetik. Ga­­gern, ki tekintélyes, s minden oldalra bókokat osz­togató diplomatiai sürgölődésében a fák miatt nem látta az erdőt, a párisi második béke történetében kevés felvilágosítást ad e dolog felől, annál többet Schaumann történeti munkája ugyan e békéről. Ez oly munka, melyet épen e pillanatban minden német államférfiúnak, s minden magasabb rangú német ka­tonának szorgalmasan kellene olvasnia. Korunknak, különösen pedig Francziaország az utolsó évekbeni párt­­ tüneményeinek párvonalai maguktól merül­nek fel. Francziaország , Napóleon első lemondása óta 38 év alatt hat forradalmat élt keresztül, s ezen forra­dalmak mindegyike egész Európát egyik végétől a másikig minden rétegeiben megrázkódtató. Ugyan azon hatalmasságok , melyek a bourboni legitimitás helyreállítását elkerülhetlen szükségességnek tartot­ták az európai béke fentartására, most a Latitia asz­­szonyság kebléből született forradalmi dynastia visz­­szaállítását szinte oly szükségességnek nyilvánítják. S a­mint a dolgok állanak, ezúttal az elhatározás sok­kal jogosabbnak tűnik fel, mint 1814­ és 1815-ben. Nem minden hadvezér s diplomata, kik akkor Paris­ban összesereglének, nézte a korhadt régi Bourbon­családot olyannak, mely képes leend ezen oly sokszor hányatott országnak kormányát csendes de szilárd erélylyel vezetni. Hiszen Francziaország és a Bour­bonok 24 év óta, minden szeretetök és minden gyű­löletökben egymással egészen meghasonlottak volt. De az angol diplomatia nem tudott más arcanumot föltalálni, mint ezen gyengélkedő emberek vissza­helyezését, s az orosz politikának volt oka bele­egyezni. Schaumann mesteri előadása szerint a dolgok kö­vetkező módon fejlődtek ki. Napóleon menete Can­­nestól Párisig minden következményivel együtt sok­kal ismeretesebb , sem hogy azt még egyszer figyel­münkkel kísérnék; minden megtörtént, a­mi csak részéről megtörténhetett, hogy Francziaországnak másodszor is ostrommal nyert koronáját fején meg­szilárdíthassa. Francziaországnak garantiát ígért, s más minisztereket állított a kormány élére. Kettőt közölök a tanács tukmált reá, mely talán a nép sza­vát követő. Carnot-t akarták a hadügy , Fouché-t a külügyek vezetésére állítni. Napóleon szabadkozott ugyan ,■ megmutatván, miszerint ezen két férfiú közöl aligha leend alkalmas valamelyik, a körül­mények közt állomása helyes betöltésére , végre en­gedett , el fogadta őket, hogy , mint ő monda, „a hazafiaknak garantiát adhasson.“ De Fouché mégis csak rendőr-miniszterré lett; mi azonban, mint ez egy Napoleonnak­ hosszas conferentiából kitűnik, mellőztetésnek látszott előtte, mert a külügyekhez különös nagy kedve volt, s mindig dicsekedett össze­köttetéseivel, melyekben Matternichc­el s a Wel­­lesley-házzal állana, XVIII. Lajos , kevéssel Gent­­her elutazása előtt — nem tudni, mi okból — meg­kísérte Fouché-nak elfogatá­sát,­ mitől ez azonban megmenekült. S minden bizonynyal e körülmény szolgált neki ajánlásul az új kormánynál. Hátha talán — mint ezt már gyakran valóban állíták — ez csak összebeszélt, s Fouché által kigondolt csel­­szövény volt, hogy XVIII. Lajosnak, mint Napóleon minisztere, annál többet használhasson. Vagy pedig az annyira óhajtott, de megtagadott miniszteri tár­­cza bírta reá Fouché-t a Bourbonok részéről átlépés­re. Carnot, a hadügyi helyett, a belügyminisztériumi tárczát nyeré el. Napóleon küldött ugyan egy követséget Bécsbe, melynek meg kellett ígérni, miszerint ő az új állapot mellett békességesen megmaradand; a monarchák­­hoz intézett levelei a legszentebb ígéreteket tartal­mazók , de semmi sem fogadtatott el. Mária Lujzát is az ifjú Napóleonnal Francziaországba akarták elra­gadni , de a kísérlet nem sikerült. Meg kelle tehát legalább kisérteni, nem lehetne e Sándort a coalitió­­tól elvonni. De Sándor bensejében létezett egy húr, mely meg­­érintetvén, benne a többieket mind túlhangzotta­n a misticus-politikai. Ő hitt egy különös szent rendelte­tésben, melyre a gondviselés épen őt, mint monar­­chát jelölé ki; egy rendeltetésben , mely sem több sem kevesebb nem lett volna, mint Európának az idegen szolgaságbeli fölszabadítása, továbbá ezen világrész egy általános belbéke általi boldogítása Krisztus tanaira alapítva. A négy hatalmasság tehát, u. m. Oroszország, Ausztria, Poroszország és Anglia visszavonhatlanul egyesültek­, miszerint Napóleon uralkodását Fran­­cziaországban nem türendik, s vele a tárgy fölött alkudozásokba sem bocsátkoznak. Az ügyet fegyver­nek kellett eldönteni; egy új szövetségben, márc­ius 25-kétől a régi szerződések, nevezetesen a c­au-

Next