Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-03 / 822. szám

1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken : Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 *. ,, •, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhöz intézendő, úri­ntéza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda, úri­nteza 8. ex. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, dec 3-án HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK, hirdetések négyha­­lábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­iktatási s 10 p. krnyi külön bályogdíj , előre lefizetendő a Magánviták n­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Uj polgári perrendtartásunk. I.­­Levelezések. (Newyork­: Pierce elnökké válasz­­tatása Kik lesznek valószínűleg az uj minisztérium tagjai ? Hírek Havanna­ és Mexikóból. A cubai ügy. Amerikában a személy és vagyonbátorság sat. — Ber­li­n : Az uj kamarai ülések gyanitólagos eredménye. Vámügy.— Kom­árom: Kereskedői bukások. A je­len vásár eredménye. Kletzer gordonkavirtuóz hang­versenye sat.) Hivatalos. (Uj követ-kineveztetés a porosz udvarhoz). Fővárosi hk­tár. Ausztria. (Bécsi hírek és események ) Francziaország. (A szavazás. Követek lakomája. Tábornagyi kinevezések. A császárság programmja. Vegyesek). Nagybritannia. (Parliamenti tárgyalások nov. 25.) H­e­l­v­é­t­i­a. (Bern : A nagytanács tárgyalja a vasúti kér­dést sat). Olaszország. (Kamaraülések Turinban. Gioberti gyász­ünnepélye sat.) Spanyolország. (A királyné névnapja). Törökország. (Kisa pasa a kabinet leendő tagja. Djesaerli javai elárvereztetnek. Tengeri rablók. Faki­­viteli tilalom). Amerika. (Az „Illinois“ gőzössel érkezett hirek). Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Nemzeti színház). ( Börze). M­ű t­á­r. (Nemzeti irodalom). Budapest, dec. 3-án. UJ POLGÁRI PERRENDTARTÁSUNK. I. Ha a jelen társalmi szerkezetnek bármely alkatrészét tekintjük, tisztán láthatjuk, mikép mindenike egy lényeges különbség a múlt kor­tól, mindenike válaszfal közte s közöttünk, me­lyet lerontani többé soha senki sem lehetene képes. Ezt tanúsítja a jogviszonyok állapota is, me­lyeknek rendezésére codexek s per­rendszerek al­kottatnak. A régiek ezeket vagy egészen nélkü­lözhettek , vagy igen kevéssel is fedezve voltak szükségeik. Mert jog-összeköttetéseik kevesek, s igy e térem­ viszályaik is ritkák valának. Az ál­talános harczi éret nem engedő polgári viszonyo­kat kifejlődhetni, s kétségeit vagy viszályait fegyverére s nem a törvényre bízta. A földmű­velés — majdnem egyedüli foglalkozás a nem­­harcros osztályoknál — jobbágyok és szolgák által űzetve, a jogviszonyok kifejlődését egészen kizárta. Az ipar és kereskedés csak igen kis térre szoríttatott. Midőn korunkban mindezeket igen magas fokra látjuk emelkedni, nem csodálhatjuk, hogy a pol­gárok közti jogviszonyok is oly sokfélék és oly számosak. És következéskép nem csodálhatjuk azt sem, hogy összeütközéseik s viszályaik is, melyek a pereket idézik elő, oly felette nagy­­számúak. Innen következik, miszerint korunk kifejlő­désével a törvényeknek is szükségkép szaporodni s a törvénykönyveknek tetemesen vastagodni kellett. És igy a haladással, kifejlődéssel, vagyo­­nosodással tetemes költségek, roppant terhek vannak összekötve, melyekbe a perlekedés, tör­vénykezési s bírói rendszer kerül, s a­melyeket részint közvetlenül, részint közvetve maguknak a polgároknak kell viselniük. De ezzel eléggé ki­békíthet azon öntudat, miszerint ezen helyzet azon miveltség kifolyása, melyet a patriarchális élet egyszerű szegénységével, mely az önkénytől elvárhatatlan— felcserélni egyikünk sem vágya­­kodhatik. És megnyugtathat az, miszerint mindez, mi nem csekély költséget szül, forrása a jog­biztosságnak, mely életfeltétele a vagyonosodás­­nak és jólétnek. Csak az elkerülhetően szükséges, hogy ha már kell és szükséges is e terheket viselni, azon tör­vények , melyek a jogviszonyokat szabályozzák és a perlekedési eljárást megalapítják , olyanok legyenek, hogy valóban forrásául szolgáljanak a jogbiztosítás által a vagyonosodás­i jólét emel­kedésének. Ha a polgári per­rendszert vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy itt egyrészt az igazságszol­gáltatást kezelőknek, és másrészt az igazság­szolgáltatást kereső feleknek érdekeik forognak fen. Ezek azok, kik a perlekedésnél közvetlenül érintettek. És az utóbbiaknak eszközlött jog­ki­­elégítésből foly ki azon biztosíték, mely az egész társalom jogbiztosságának forrása s alapja. Azon érdekek, melyek a perrendtartásban köz­vetlenül érintettek, következő főpontokra von­hatók : 1. Hogy a törvény világos, határozott, s ki­merítő legyen. 2. Hogy távol minden hivatalos kényszerí­téstől , a felek teljes szabadsággal bírjanak az ügyeik feletti rendelkezésben. De 3. E szabadság korlátlan ne legyen, hanem a perlekedési eljárás bizonyos szabályokhoz és fel­tételekhez köttessék. 4. Hogy a felek ne ugyan túlságos, hanem azért elegendő eszközökkel bírjanak jogaik ke­resetére, vagy védelmére. Es 5. Hogy a perlekedési eljárás rövid s gyors legyen. Ezen elvek valósítására kell minden igazság­szolgáltatásnak törekedni. Mert ezek mind a tör­vénykezést kezelők­, mind a perlekedő feleknek valódi érdekeik — melyekből folyhat ki egye­dül jogbiztosság az egész társalomra. Eddigi jogéletünk egészen ellenkező utakon járt, ellenkező elvekből indult ki. Szigorú pon­tosság, s kimerítő határozottság hiányzott be­lőle, számos kibúvó ajtókat hagyván, melyeken át a törvényt kijáttani lehető. Ennek legvilá­­gosb tényei a sokféle bírói parancsok, melyek­kel a törvény rendeletét, az igazságszolgáltatás rendes folyamát tökéletesen meg lehet­ semmi­síteni.­­ Továbbá a felek s ügyvédeik tökéletes korlátlan önkénnyel bírtak a perlekedési eljá­rásban. Vagy nem is voltak szabályzó korlátok­­hoz kötve, vagy tetszésük szerint hágták át azokat. A határidők nem voltak szigorúan meghatároz­va. A törvény elleni engedetlenség következmé­nyei nem valósitottak. — A felek túlságos véd­­eszközökkel láttattak el—nevezetesen oly számos és sokféle perorvoslatokkal bírván , melyek a perlekedést végtelenig nyújthatták. Itt különö­sen az alperesnek a törvény­i eljárás túlságos kedvezményeket nyújtván. Innen következett különösen perlekedésünk­nek hosszúsága, bonyodalmai, és költségessége. Mindenki beláthatja, mikép­­gy valódi jogbiz­­tosság nem létezhető. Kérdés ezek után: azon per­rendtartás, mely Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélal tűztük ki a „Pesti ftnapló”­-t a közelgő fíy évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem­ kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróból következő urak mutathatók fel a t. d­v. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hun­f­a­­­vy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti­ és törvénykezési, Ok­o­­­ay István polgár- és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetem­; B­irányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Kemény Zsigmond úr igéretetét is leírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek, igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­főbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hit­tár“-ban. A „Matár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Vahot Imre, E­r­d­é­l­y­i János, Dr. Wen­zel Gusztáv, B­r­a­ssai Samu, Bérczy Károly, Pom­péry János, Litkey Károly, Székely József, L­on­kay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László urak. Lisznyai Kálmánt, a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. — S mindezen fáradozásaink és a megkíván­tató áldozatok daczára, a lap elő­fi­zetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre i© Érint. — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre S frt.— évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. .NEMZETI IRODALOM. A m­agyar nemzeti irodalom története. Irta Tol­ly Ferencz. Második kötet. Pesten, Em­ich Gusztáv bizománya. 1851. 81. 118. 1. — Hozzá : Példatár. I. — LXXV. 1. Emich és Eisen­­fels könyvnyomdája. (Folytatni. *) ^ A magyar nyelv külső története. (IV. Fej. 95. 96. §§•) E fejezetben sz­­akadatolva bizonyítja be, misze­rint a magyar nyelv az udvarnál, az álladalomban és magánéletben, nemzeti irodalmunk középkorának ezen egész harmadik időszakában divatban volt; ha­bár a Jagellók alatt a dolog némileg változott is (61. 1.) Sőt az egyházban is ébredezni kezde már Mátyás alatt a nemzeti irány, és pedig az erdélyi Lásd Pesti Napló 821. számát, részeken. Sajnos azonban, hogy az erdélyi magyar agendát, mely az egyházban jelentkezett nemzeti mozgalomnak szóló emléke volna , az idők tőlünk megirigylették (63. 1.) Népköltészet. (V. Fej, 97. § ) E rovat alatt sz. mindazt, mit a történeti, regés énekek, hadi és sze­­relemdalokra vonatkozólag, irodalmunk jelen idősza­kából érdekeset felhordhat, kézikönyvbe illő szabatos rövidséggel, s kedélyhez szólólag elmondja, kellemes elbeszélését igy zárván be: ,,E dicső énekvilág le­tűnt ; korunkra belőle egy hangocska sem jutott, ki­­vévén azon egyszerű imadalt, *­ melyet a nép Má­tyás választásakor Pest utczáin örömzsibongva han­goztatott.“ (65. 1. — V. o. 100. 1. Nemzeti irodalom. (VI. Fej. 98. — 113. §§.) E harmadik időszakbeli nemzeti irodalmunk tartalmi­lag folytatása az előbbinek, t. i. nagyobbára egyházi és vallási, különösen klastromi (83­­.). A világi iro­dalom ez időszakban is igen kevésből áll; a mit a nemzet maga e részben előállitott, mondáit és éne­keit, szájhagyomány utján tartotta fenn (85. 86. 11). — Sz. e kor kézirati könyveit (codexeit), negyven pont alá vonván, mély tárgyavatottsággal ismerteti (66. — 82. 11.), melyek összesen (a Jankowich,- Jor­­dánszky,­ a pozsonyi,- Thewrowkcodexek , a Klára­­szűzek ordinariuma, és zsoltárkönyv kivételével, mint melyeknél sz. a levelek számát nem említi,) 1004). ívre terjednek , mihez ha ez utóbbiakat hozzá vetjük, kerek számmal tehetünk 1200 ívet. Már maga e te­kintélyes szám elég biztosíték arra, hogy bennünk erős hitet támasszon egy, már a magyar szent haj­­danban gazdagon virágzott nemzeti irodalom való­ságos létezete felől, ámbár „ez Csak század része an­nak, mi egykor létezett, miután nagyszámú klastro­­maink közöl csak egy párnak megmentett maradvá­nyaiból kerültek elé“ (66. 1.). Emlékezést, emléke­zést, én népem, nemzetem! és nem fog közölünk senki, nyugoti Szomszédaink nyomain barkácsolva, azon balga állításra vetemedni, hogy a magyar iro­dalom csak tegnapelőtti ültetvény; nem fogjuk b­­irodalmunkat sejtelmekkel megnépesített tündéror­szágnak, sehonnának képzelni. „Itt az irás ! forgas­sátok, érett ésszel, józanon,“ monda egykor Köl­csey. A terjedelmes­ codexek előszámlálása után, sz. a kisebb írott maradványokat (99. §.) sorolván el, mindkét osztályú kéziratainkról általános nézetét adja (100. §.). Ezután részletekbe bocsátkozik, s felfogván Bátori László biblia-forditását, ezt törté­nete, tartalma s nyelvére nézve, ritka könnyűség, s meglepő, de mégis kielégítő rövidséggel úgy tár­gyalja (101. §.), hogy mitsem hagy kívánni valót. Végül e fordítást, a nyel­v és nyelvtörténet búvárjára nézve, felette tanulságosnak vallván, kellőleg mél­tatja (87. 1 ). E szakot szép összefüggésben követik : Egyéb bibliai részfordítás­ok (102. § ). Szentek éle­tei. Példák (103. §.). Postillák, predikácziók (101. §.). Buzgalmi és liturgiai iratok (105. §.). Mindezek­nek figyelmes megolvasása közben lehetetlen nem bámulnunk az istneroldus sze­mélyen buvárkodó szel­lemének a legcsekélyebb részletekre kiterjeszkedő éber lelki erejét, s ennyi sok apróságnak egy egészre vitelében fényesen tanúsított magas felfogását, s a művészetig finomult tapintatát. Ila­ki ez erős meg­győződésünkből eredt nyilatkozatunkat sokallaná, gondolja meg jól, mily roppant olvasottság és sok­oldalú összevetés kívántatik csak ahoz, hogy sz. pl. egyes bibliai részekre nézve , vagy ama codexre biz­ton utalhasson. Költészetünkre nézve megjegyzi az, hogy „felette kevés az e harmadik időszakban is, mi világi éne­­keinkől korunkra eljuthatott­“ Ilyek 1) egy névte­lennek emlékdala Mátyás királyról. 2) Egy gyász­ének Both János veszedelmén. 3) Egy a kor vétkeit élesen feddő ének. 4) Szabadkai Mihály éneke­se- *) L. Carol. Antoni­a Gruber: Historia lingv. un­­garic. Rosonii, 1850. 8-o 57. 1.

Next