Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-26 / 863. szám
1853. negyedik évi folyam. 863 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 ,, — „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám ■ ■ 4 „ ,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. ■■"■". Szerda, jan. 26-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták négy hasábos sora 5 pengkrajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Levelezések. (New-York: Mason és Cass beszédei a senatusban a Spanyolországnak Cuba szigetet biztosító hármas szövetségre nézve. stb. — Páris : A császár házassága. Páni félelem a börzén. Capefigue a szövetségesek ellen. Canrobert és a hadügyminiszteri tárcza. — London: Az Aberdeen-Russell minisztérium állása a három főpárt között. Erődítések. Ily hadigőzös. Havannai hírek. — Kolozsvár: Színészet , irodalom , Halálozás.) Hivatalos. (Kinevezések. Katonai rögtönbirósági ítélet. Hirdetmény az érettségi vizsgálatokra nézve. Tartalma a bíród. törvénykönyv Ild. darabjának ; tartalma az országos törv. és kormánylap XXIV. darabk.) Fővárosi hitár. Francziaország. (Montijo kisasszony életrajza. A császár házasságának közbenjárója. Persigny a házasság mellett. A börze esése. Becsületrendi kinevezések. Berryer ellenzéke. Vegyesek.) Nagybritannia. (Az oxfordi választás-harca. Horler kivégeztetése. A jan. 3-ai vaspályás szerencsétlenség iránti vizsgálat. Két új sorhajó.) Törökország. (A volt és mostani nagyvezér elvei. Az „Agram. Zig“ boszniai levele a Montenegro elleni török hadkészületről. — A „Times“ vezérczikke Montenegróról.) Keletindia és China. (Újabb hírek.) Legújabb posta. Vegyesek. (Kereskedelmi hirek.— Műtár. (Rhapsodiák Erdély történetéből.) Budapest, jan. 26-án- New-York, dec. 31. Sok levelező ajka panaszra nyílik, mondván : „nincs tárgy miről írni.“ Sanyar életkor. Nálunk millió a tárgy, melyről nem hasábokat, hanem egész könyveket írhatnánk, ha a drága időnek csak egyharmadát bírnák azoktól, kik tárgyhiányról panaszkodnak. De a levelezőnek mégis írni kell. Hogy irtasson, mint ön lapjaiból látom, tárgyal egy-egy vidéki levelezője a meleg czipót, a káposzta fejét, a veres és sárga répát veszi. negazaz ismét lapokat feketit burgonya, zab, tök, kukoricza s ég tudja, mily növevény históriájával. Jelen czikkem állításomat igazolni fogja. S mielőtt a t. olvasó közönség ennek átolvasására térne , figyelmét kérem. Hallják önök, mit szól Mason és Casser az egyesült államok külpolitikájáról dec. 23-án a Congressusban. S e na t u s (Tanács). Mason úr a külügyi bizottmány elnöke, határzatul indítványozza: terjesztetnék elő a hivatalos levelezés ama — különben az elnök által visszautasított — fölhívás tárgyában, melyet az angol és franczia kormányok oly végre intézének az egyesült államokhoz, hogy köttessék szerződvény, miszerint a három nevezett kormány bármelyike Cuba szigetet maga részére megszerezni (elfoglalni) sohasem fogja. Ezen indítvány igen érdekes vitára nyújtott alkalmat az egyesült államok külpolitikája fölött. Mason úr indítványa támogatásául az elnöknek legújabb éves üzenetében Anglia és Francziaország említett fölhívására tett megjegyzéseire vonatkozik, s ezekből, valamint magából a fölhívás fényéből mutatá meg, mikép ama két hatalom a kérdéses szerződvényt csak azért köti meg, valamint ama fölhívást is csak azért téve, hogy az amerikai népet Cuba megszerzésétől visszariassza. Mason ar ismétlő az amerikai kormány és amerikai államférfiak már gyakran tett ama nyilatkozatát , mikép ők szívesen Cuba birtokában hagyandják Spanyolországot, hanem ha Imer önként engedné át a szigetet, vagy a cubai nép, fölbontván viszonyát Spanyolországgal, önkint csatlakoznék az egyesült státusokhoz. Szónok határozottan ellene nyilatkozók, hogy a sziget akár az állami kormány, akár egyes kalandorok (Flibustierek) által erőszakosan elfoglaltassék. Masonur továbbá meggyőződését mondá ki, mikép Cuba szigete idővel függetlenségét kivánandja Spanyolországtól, — „hogy a gyümölcs egykor megérendik és az anyasziromról leesni fog.“ Akkor a sziget politikai összeköttetése az amerikai szárazfölddel mellőzhetlen leend , s idegen nemzetek beavatkozása ezen eseményt csak siettetni fogja, de gátolni Európa összes hatalmasságai nem képesek. Mason úr ismét kárhoztatva szól a Cuba megszerzése iránti diplomatiai bizodalmas közlések nyilvánítása ellen; nem tulajdonít ugyan szennyes indokokat az elnöknek, de kétségbe vonja állameszélyét. Nézete szerint a nevezett sziget megszerzését ama lépés valószínűleg továbbra késleltetendő, mint történt volna az említett oklevelek nyilvánítása nélkül. Mason úr egyébiránt úgy vélekedik, hogy ama levelezés a kormánynak nem válik szégyenére. Végül Mason úr rászólja az elnök nyilatkozatát, mely szerint Imez „a nevezett sziget bekebelezését legnagyobb mértékben veszélyesnek tartja.“ Mason úr ellenkezőleg, hajlandó Cuba mielőbbi bekebelezését elfogadni, ha a sziget maga óhajtaná azt, vagy ha e bekebelezés más becsületes után és az államok nemzeti becsületével megférhetőleg sikeríthető lenne. Ily esetben Európa legildomosabban cselekvendik,ha békében marad. Cass tábornok hosszabb és nagyérdekű beszédben nyilatkozik az egyesült államok külpolitikájáról általában , s Cuba szigetéről különösen. Magasztalva tesz említést a külügyi bizottmány elnökének tulajdonairól , s ezek után az államok nyilvános végzetszerű hivatásáról szólt, melyet szónok a haladásban, megismerésben, jólétben és más nemzetek ügyei iránt naponkint élénkülő részvétben keres. Ezek után Cass úr határozottan Monroe elve mellett nyilatkozik, miszerint a külhatalmak beavatkozása Amerika ügyeibe ne tüzessék tovább. „De mi — úgymond Cass — nemcsak a népnek joga iránti részvét ime jóságos cselekvényéhez fogunk emelkedni, hanem a Monroe és Polk által védett politikát is követendjük , miszerint jövendőben semminemű európai hatalomnak ne legyen szabad e szárazföld bármely részében is megtelepednie. Nincs itt arról szó, hogy az idegen hatalmak fenálló gyarmatai megszoktassanak; kijelenté ezt világosan a nevezett két elnök is , de ők meg akarák gátolni, hogy bármelyike azon amerikai új államoknak, melyek függetlenségöket már kivívák és megállapíták, újra gyarmati helyzetbe igáztassék. Két ízben sikerült bennünket e rendszabálytól visszariasztani, de a „véres fejek és szétzúzott csontok“ nem lesznek többé rémképek előttünk. A nyilvános végzetszerű hivatás megteszi a magáét, s mi nemsokára úgy állandóak itt, mint meleg és munkás támogatói ama fontos két politikai hitágazatnak, melyek állásunknál és közintézményeinknél fogva kiválólag sajátunk. Ez igény különös, nem kevésbé igazságos mint parancsoló tekinteteken alapszik. A népek joga nem szigorú, hajthatlan törvénykönyv, hanem a világ változékony állapotaihoz simul, és a történetek számtalanszor tanusíták, mikép az mindannyiszor a körülményekhez idomítja magát. E félgömbnek, az ó világgali általános viszonyain kívül, külön, sajátszerű érdekei vannak, mik tőle éber utalmat követelnek. Gyarmati állapotában Amerika a legkíméletlenebb harczokba sodortaték az európai uralkodók dynastiai érdekeiért, és várjon mit aratott egyebet, mint szenvedéseket. Ez állapot nem volt tovább tűrhető, és az amerikai forradalmak véget vetének neki. — Miután a spanyol gyarmatok leveték az anyahon igáját, jogunk úgy mint érdekünk hozza magával, hogy őket újabb leigázás és gyarmatosítás ellen megotalmazzuk. Ez a kérdés állása, s úgy látszik, nemsokára megint föl leendünk hova erélyesen közbenjárni ama fontos elv fentartása mellett, miszerint Amerika szabadsága minden európai beavatkozástól megóvó legyen. Nem hihetem ugyan, hogy a franczia kormány kísérletet tegyen Mexico földének valamely részét elfoglalni; de ha csak ugyan ilyes czélra törekednék, szilárdul hiszem, hogy ilyes kísérlet honunk egyetemes erejével elleneztetni fogna, s meggyőződésem szerint minél előbb kifejezi ezen szándékot kormányunk ezen és minden hasonló esetben, annál nagyobb lesz e kijelentés sikere tartós érdekeinkre és becsületünkre nézve.“ Áttérvén ezután Cassar a cubai kérdésre, kiemelé Cuba jelentőségét az egyesült államokra nézve, s e tekintetben következő helyeket idéz öt év előtt ugyan e tárgyban tartott beszédéből: „Önvédelem épen oly szükség álladalmakra mint egyénekre nézve, s ildomos előrelátás parancsol őrködnünk az uralomvágy minden veszélyes tervei fölött s összes erőnkkel fegyverkeznünk ellenök. Ismétlem, ily körülmények közt minden nemzetnek önmagával kell ítélnie. Szükség megfontolni a fekvés közelségét, a kártétel lehetségét és sok más tekintetet. Véleményem szerint mi a magunk iránti tartozásunk világosan kijelenteni a világ előtt, mikép minden akár békés akár erőszakos kísérlet Cuba szigetét Spanyolországtól más nemzetre átruházni e hon egyetemes erejével elleneztetni fogna. Másokra nézve Cuba megszerzése lehet birtokterjesztés vagy keres- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA RHAPSODJÁK. ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL. I. A dák nemzet. Valamint az emberiség, úgy egyes nemzetek, egyes országok 63 kora felett is homály ül, mit a történelem soha sem foghat felderíteni. E veszteségben Erdély is osztozott. Mi történt Erdély földén Roma fénykora előtt, semmi iromány nem emlékezik róla. Ezen korszak előtt csupán egy homályos érintést leírunk Herodotus görög történésztől, ki hazája történetét írván, futó pillanatot vet az akkori Scythiára, s megemlíti, mikép egyik folyója ennek a Maris, s mellette agabhirzek laknak. *) A Marisban Maros folyónkat akarják némelyek ázni, s fel kívánnák állítani a tant, mikép hazánk a fajdan erős Scythiának végszéle volt. *) Félrevetve a gyanitásokat, ott kezdem felfogni a történet fonalát, hol adatokra építhetünk. Következőleg Erdély történetét a dák nemzet nyitja meg. Honnan jött,* 2) minő nyelvet beszélt a dák nemzet, nem tudjuk bizonyosan megmondani. Történetírója sem volt. Mit róla tudunk, az nem lesz a nemzetörténetének szakadatlan folyama, egyes töredékek : Herodoti Halicarnass. Históriáé. Francos. 1620. Libro IV. 260. 1. 0 E tan főhőse a nemrég élt főkormányi titoknak Cseke József, ki meg akarván mutatni, hogy a székelyek scythák , Scythiáról egész könyvet hagy a kéziratban. Czime : Scythia képe , vagyis sebelye. Irta egy hazafi scytha. 1818. 2) Engel több görög és romai iró után mutogatja, hogy a dák, geta, trak egy nemzet; s hogy a trakusok bölcsője a Kaukázus hegy körül keresendő. Engeli commentatio de expeditionibus Trajani. Vindobonae. 1794. 46—48. 1. lesznek, miket a görög-római irók, a velők folytatott érintkezés következtében feljegyeztek. Igen természetesen , feljegyezték a nagyobb csatákat; de a dák birodalom belszerkezetét, népének jellemét, kormányformáját, mind elmellőzték. Mondhatni, csak annyi bizonyost tudunk bele életéről, hogy királyok kormányozták. Legsajnosabb, hogy semmi nyelvészeti emléket se hagytak fen, ahonnan még azt se tudjuk gyanítani, minő nyelvcsaládhoz tartoztak, b) Sarmir királyuk nevével maradt ugyan fen pénzök, de a betűk ezeken is görög vonásokat hordanak c.) Vallásukról Strabo beszél bővebben:?d) akarja tudni az öreg történész , hogy Zamolxis, főpapjuk, az isteni tiszteletet földalatti barlangokkal kötötte volna egybe; ezt Herodotus is említi, de már ő is mesének találja. e) II. Az utolsó dák király. (Ur. u. 89—105.) Decebál egyike vola a porból felemelkedett lángelméknek. Fellépésekor Roma már kimonda volt a halált Dacia fejére. Decebál ismerte Roma akkori erejét, azonnal megkezdi Roma ellenségeiből, s önnépéből védserget állítani. Népét hadi oskolába Moesiába vezérlé, s Moesiát meghóditá. Mire a legyek öldökléséről hires Domitianus császár kegyenezét, Corn. Fuscust, a) Minden, mi fenmaradt, néhány helység, s néhány plánta neve. Lássd elő számlálva, Engel de exped. Trajani 72—73 1. 84—85 1, b) A dákok és geták egyszerre lakták Erdélyt. Történetbaváraink szerint egynyelvet beszéltek. Minő nyelvet, arra a közikbe száműzött Ovidius nyújt némi világot, következő versében : In paucis extant gratae vestigia lingvae Haec quoque jam getico barbara facta sono. Tristium Libr. V. Elegia VII. Unus in hoc populo non est, qui forte latine Quaelibet e medio reddere verba queat. lib ego, romanus vates, ignoscite musae Sarmatico cogor plurima more loqui. Tristium Libr. V. Elégia III c) Legközelebb Tordán is szántottak ki, 1826-ban. Hene’ s Beyträge z. dacisch. Geschichte. 16. 1. d) Strabo. Libro VII. e) Herodotus. Libro IV. Decebál ellen küldé, de veszteségére, mert ez a csatával életét is elveszté. Roma sergének élére a derék Julianus jött, ki, hogy katonái szunnyadni indult lelkét felverje, minden katona sisakjára felmetszett nevét. Használt. Az igy lelkesített sereg Decebált megverte. Ekkor regélik, hogy a dák király haza futtában, fővárosa mellett , a vaskapunáli erdőket, levágatta, a fa törzseit katonaruhába öltözteté , mit midőn Julianus látna , seregnek vélvén, visszafordult. Domitianus e győzelme mámorában, Germania ellen megy, de elveszté sergét. Decebál is élt az alkalommal : Roma ellen indult. S fél Európa fővárosa , a büszke Roma, hogy oda ne menjen, Decebálnak adót ígért, s fizetett tizenkét évig, így elsülyedt volt Roma, mikor az ő trónára is egy lángelme lépe fel — Trajánus. Trajánus Germanián kezdő csatáit, azt ismét Roma jármába görbité. Decebálnak az adót megtagadó , s mikor ez fenhangon követelné, Dáciának hadat szene. Feszült figyelemmel néze a két nagy birodalom jövője elé. Mindkét nemzet harczias, mindeniknek élén koruknak legtekintélyesebb főnöke. Egyik sem királyi vér, mindkettőnek fegyvere nyitó utat trónára. Hogy Decebál trónjára léphessen, Duras előre lelépett, s hogy Trajanus oda juthasson , Nerva őt, ki még római földön sem született, fiának fogadta. Mindkettő jó hadvezér, jó kormány férfi, bátor ellenség , vezér és nép, méltók valának egymásra. Trajánus közeledett, csatát ajánlt; Decebál kerülte elfogadni. Trajánus már Dacia határán van : Decebál békét ajánl, de a császárnak nem béke, neki győzelem kellé. Végre csakugyan csatára került az ügy. Daciának Dierna nevű városánál, a mostani 'fordánál, szép rónáján az Aranyos vizének, szembe nézett a két roppant tábor. Trajánus győzött,e győzelme drága volt, mert sebesülteit kötelékkel se győzé, s Roma történészé hagyá fen , hogy a sebekre saját császári bíborát is szaggatá. *) ^ így viva meg a két tábor 102-ben. S e nap emlékére ezért az oláh nép sokáig Traján rétjének nevezte. Decebál fővárosában akart menedéket keresni. Trajánus nyomában volt, fővárosát bevette, lerontotta , s Decebálnak nem maradt fen egyéb, mint Trajánus béke-pontjait elfogadni, melynek következtében Dacia lefegyvereztetett, várai lerontatának, s Romának adófizetőjévé lett. A büszke Decebál nemzete nyakán Roma jármát nem tűrheté. A mint Trajánus elment, népét fegyverzeni , várait felépíteni törekedett. A hit Romába ment. Trajánus a senatussal ismét kimondata a hadat , s jelen látta a perczet, melyben régi kedvencz eszméjét, Dacia meghódítását, végrehajtsa. Trajánus újra beindult. Decebal, hogy a bizonyos részt pár pillanatra feltartsa, Trajánhoz küld, hogy küldené hozzá leghívebb emberét tanácskozatra. A császár Longinust, vezérét küldé, s az egyébiránt lovagias Decebál most azon cselhez nyúlt, miszerint Longinust börtönbe veté, s váltságául a császár visszatérését kívánta. A derék római vezér, hogy császára terveit ne zavarja, mérget ivott... Ennek porai felett áll asírbolt, mi ma Demsuson oláh templom. *) Az esemény hírére Trajánus készülten előrohant. Daciába betört, a fővárost bevette, földig lerontatá'__S Roma saját Daczia romjaira felüté, így lett vége Daciának, Kr. után 105-ben. 2) A hontalan királynak rabság vagy halál közt kelle választania : rabság helyett, kardjába ereszkedett. 3) Mennyire örvendett Roma e hoditásnak, tanúja a roppant triumphus, mit Trajánusnak rendelt, tanúja az oszlop, mit Trajánusnak ezen győzelme emlékére emelt, mi Romában most is áll, mikor a dák nemzetnek már csak halvány hite. 4) 1) Lásd rajzát sat. Erdély régiségei lap 15. 2) Hogy épen ide esik Roma építtetésétől a 858-dik év, lásd a számítást Engeli commentatio., 1901. 3) Az ezt tanúsító romai pénz leírását lásd Érd. régiségei 461. Az erre vonatkozó kőiratát eredetileg, Seivert: Inscriptiones monumentorum. lap. 5. 4) Az oszlop, s a rajta találtató féldombor mivű ábrázolatok leírását, melyekben a dák mérget iszik, a dák nő a romai katonát égeti. sat. lásd Hene’s Beiträge zur Dacisch. Geschichte. 65 lap. Ismét: Joan. Chr. Engel Commentatio de Expeditionibus Trajani ad Danubium. Vindobonae 1794 19—40 lap. Tovább 148—288 lap. (Folyt. köv.) Quum deficerent ea, quibus vulnera militum obligarentur , fertur nec vestl quidem suae pepercisse. Dio Cassius. Libro LXVIII.