Pesti Napló, 1853. április (4. évfolyam, 918-942. szám)

1853-04-22 / 935. szám

tottabb előintézkedéseket tette meg, hogy Füredet a vendég meglátogatván, azt mindenkor hálával és örömmel említse. Nem akarom Orzovenszky szerény­ségét sérteni. Tudva levő dolog , hogy épen a leg­közelebb múlt évben látogató meg jeles Balas­­sánkkal (ki a hazai fürdők állapotát nagyon szi­vén viseli­ az ország fürdőit, s haza­térvén tapasz­talatának gyümölcsével, szerencsénkre ő hivatott meg a hazai orvosi állomások egyik legnevezeteseb­­bikére, melyen a legtágasabb tere leend kitüntetni magát.’ Mindenekelőtt kijelenté, hogy itt az ideje Füredet elvezetni kellő rendeltetéséhez, hogy a vendég főleg azon tudattal keresse meg, hogy gyógyhelyre megyen. Nem maradt azért figyelem nélkül semmi, a­mi e körbe vág, s a­mit a természet megadott, savanyú­­vizet, balatoni fürdőt, kitűnő egészséges levegőt, lélekgyönyörködtető tájt, azt tökéletesíteni és kiegé­szíteni fogja mindazzal, a­mit eddig a tapasztalás nélkülözhetlennek mutatott. Ez először is a sava­­gy­ó­gy­mód. Saját tapasztalásom után mindig kínosan éreztem e hiányt, mely ha még tavat pótoltatik , úgy ma is mellettem állna ez életben azon kedves lelkű nő, kit az Isten oly korán elvett mellőlem. Nem mondhatom tehát, mekkora gyönyört érzek, midőn tudom , hogy oly sok és kedves lélek Füreden is megleli azt, a­mit eddig csak a legnagyobb anyagi erőködéssel nyert meg a külföldön. Számtalan jeles embernek véleményét hallam e tárgyról, évek óta epedó óhajtása volt ez százaknak, s most, midőn a földesuraság e czélra akkér intéz­kedett, hogy egy elegendő mennyiségű juhnyáj leend Füred közelében csupán e czélra, én vagyok az , a­ki ezért legelső köszönetet mondok. E gyógymódot szükséglő mellbetegek, itt ép úgy meglelik a kedves és kellemes levegőt, mely által az elgyengült asszonyok előbbi virágzó kinézésöket visz­­sza­nyerendik, és élvezhetik azon elismert gyógymó­dot, melyet Bécsben lakó hazánkfia Mojzsiso­­vits oly népszerűvé tett, fő elve lévén, hogy a savó természetes melegségében nyújtassék a szen­vedőknek. A fürdőben egy nagyszerű gőzgép lévén már kis kéznél, ennek segítségével kellő időre gőzfürdő is le­szen, hogy a csúfos, köszvényes és bőrbetegségben sínylők a savanyú víz segítségével bajaiktól szaba­dulhassanak. Két oly nagyszerű intézkedés, mely mindamellett, hogy főszüktségkép mutatkozott ugyan, de midőn teljesítve van, kapcsolatban azon mindennemű re­gényességgel, mely keresetlenül találkozik Füreden, mondom , azonkívül oly kényelemre szolgál, hogy azért annak eszközlőji, dr. Orzovenszky és a földesuraság elvitázhatlan köszönetre szá­molhatnak. Hátra van még mondanom, hogy Füreden és környékén több mint 400 szoba kínálkozik kénye­lemmel. Mayer vendéglős pedig oly kitűnő jóságú konyhát tart, minőre még sem Füreden, de bár­mely fürdőhelyen sem em­ékeznek. S van okunk hinni, hogy a tavali próbaév után még inkább meg­lepetünk gondoskodó figyelme által. Fővárosunk elis­mert jelességű czukrásza Lössel úr vette át a Glaser­­féle vendéglőben a főzést, valamint jeles czukrásza­­tának egy új kioszk leend áruhelye. Végül Latabár Endre színtársasága mind­inkább szaporodván a legkedveltebb tagokkal, képes leend a legújabb drámai termékek előadására, s Lendvayn kívül a pesti színháztól koronkint egyik jeles tagot mindenkor körünkben látandjuk. Menjünk tehát Füredre. Vas Gereben, tetben a köztiszteletű hazafiak akként vannak meg­győződve, miszerint a „Pesti borcsarnok“ létesítése a Hegyaljának legnagyobb érdekében fekszik, — ennélfogva oda nyilatkoznak , hogy a hegyaljai sző­­lőgazdáknak tavaszra tervezett összejövetelét a pesti tanácskozmányok befejezéséig el kellene halasztani. Hogy a pesti borcsarnok ügye mindeddig megoldásra nem jutott, annak okai sem magában a tervben, sem pedig a tervező személyében , hanem a mostani ke­reskedelmi és pénzviszonyokban rejlenek.­­ A máso­dik czikkben Péterfy József úr ismét felka­rolja a borcsarnok ügyét, s Weiss B. F. úrnak a múlt számban közlött nézete ellen, miszerint a csar­nok a termesztőknek csupán bizomány­­­intézete le­gyen , s ez alapon 1­00000 pft. forgótőkével beérheti: a vállalatot oly pénzerővel óhajtja megindítani, me­lyen lehető lesz , hogy az tervezett czéljának és ren­deltetésének megfelelhessen , mire 100000 ft. sze­rinte vajmi csekély erő. Mert — úgymond —•♦ha csupán néhány ezer akónak , vagy egyes vidék termésének eladásáról volna szó, s ennyivel a bor­csarnok működése befejezve lenne . W. úr javas­lata ellen kifogást nem lehetne tenni. De miután e vállalat azon hazafias szándéknál fogva tervez­tetik , hogy a bortermesztés mai , valóban inpro­­ductivus helyzetéből a köz­tevékenység karjain ki­emeltessék , hogy nem egy magán pinczének kész­lete, hanem hogy az ország belfogyasztásán túl fen­­maradt több millió akó bor egy minden irányban terjedtebb kereskedés útján, a lehetőségig értékesí­­tessék : ily forma alatt kell, hogy a vállalatot egé­szen más számítási alapra fektessük, alapra, mely megbírja a vállalat illő kiterjeszkedését, s megdönt­­hesse azon torlaszokat, melyeket pénzes borkereske­dőink ily vállalat elibe emelni, hihetőleg iparkodni fognak. Egyébiránt czikkb­e osztja W.B. F. úr azon javas­latát, miszerint a borcsarnok felállítási alapjául in­kább ajánlható a bizományban vétel, mint a kész v­á­s­á­r­l­á­sr­a, de miután az intézetnek még ekkor is fenmarad , ha rendeltetésének meg akar felelni , azon feladata: a termesztőnek rög­tön­­ elegendő pénzsegélyt nyújtani, — ennek pedig a termesztőre nézve kielégítő foga­natosítását az intézet valamint a boroknak bizományba adását a termesztő részéről csak úgy reméli, h­a az intézet képes lesz a bizományba adott borokra — nem az árnak­­3— vagy y3 részét — hanem oly előlegezéseket, nyújtani, melyek felérik azon árt, melyen a termesztőnek borait értéke­síthetni, a helybeli kereskedési con­­juncturák módot s alkalmat nyújta­nak. — Nem osztja W. B. ur nézetének azon másik részét, hogy azért ezúton a vállalat 100,000 pft. tőkével szinte beérheti.­­ Befejezésül felkéri czikk­író Havas J­ó­z­s­e­f k.­t. urat, mint a vállalat ter­vezőjét , miszerint a felsőbbség engedélye mellett a terv érdekében szükséges tanácskozásokat megindí­tani, s annak életbeléptetése iránt a kellő intézkedé­seket megtenni mielőbb méltóztassék, mely indít­ványt mi is támogatunk. — Gazdasági növényeink közöl e számban a ku­­koricza mivelése adatik terjedelmesebben. Végül Horhy Antal urnak azon hazafias ajánlkozását emel­jük ki, miszerint a gazdaközönséget felszólítja, hogy kik Angliából gazdasági gépeket szerezni kívánnak ,­­ ezek megrendelésére s Pestig való szállíttatására a megbízásokat elvállalja, a­kik ennélfogva közbenjá­rását igénybe venni óhajtják, személyesen értekez­hetnek vele Székesfehérváron vagy Jakabszállásán. A nem ajánlott levelek és szekérposta küldemények­re nézve az érintett vonatokhoz a jelen feladási idő változatlanul megmarad. b) A temesvár, nagy­várad és kolozsvári málhapos­tákkal szállítandó küldemények az illető napokon dél­utáni 2­. óráig, tehát­­ órával később mint jelenleg, feladhatók. c) A bécsi személyvonat későbbi megérkezése kö­vetkeztében, az ezen vonattal megérkezendő Pestre szóló levelezések és hírlapok kiosztása, valamint kéz­­hezszolgáltatása a levélhordók által 3 órával később mint most, t. i. estvéli 6 órakor veendi kezdetét. d) A budai cs. kir. postahivatalnál az illető levele­zések s küldemények feladási határidejében változás nem történik, de a bécsi személyvonattal megérkezendő levelek és hírlapok ott is 6 órával később, mint jelen­leg, fognak kiszolgáltatni. e) A helybeli pályaudvaron felállított cs. k. posta­­hivatalnál ezentúl is mindennemű levelezések öt óráig az illető vonat kiindulása előtt, felvétetnek. Pest 1853 ápril 10. A cs. k. postaigazgatóság. (Lapszemle.) Gazdasági Lapok (16. sz.) Herczeg Brezenheim Ferdinand és bá­ró Sennyey Pál urak nyílt levél által tudósít­ják a hegyaljai szőlőgazdákat, a tervbe vett hegy­­i­aljai borkereskedelmi társaság létesítésének némi­­ halasztásáról, megnyugtatásukra szolgálván , hogy az oly viszonyok által van indokolva, melyek az ügy előmozdítására és nem kárára szolgálandnak. E tekin­„Paula !“ kialta Roland ezredes, „Pietri földié ? — Ah, a szegény leány !“ S az ezredes perezre hallgatag és gondolkodó jön. VII. Roland ezredes lassan kint magához kezdett jönni csaknem kínos meglepetéséből, melybe őt barátja ej­tette vala, midőn Pietri földjének, Paulának nevét kimondá­­ s így szólt az őrnagyhoz : „Maurice, én mit sem értek abból, a­mit te nekem beszélsz. Paula már egy éve tért vissza honába, Kor­­szikába.“ „Igenis, de gyermeke születése után ismét elha­gyó azt, nem viselhetvén el tovább családja szemre­hányásait, — mert, miként mondja, a szégyennek és gyalázatnak oly számos gyötrelmei sujták, melyek... melyek téged megnevettetnének.“ „Maurice, Maurice, igaztalan vagy.“ „Vége az jön, hogy kis gyermekével, a te leá­nyoddal — hallod-e, a te leányoddal — csaknem tébolyodottan, útra kelt, és a szó teljes értelmében Párisba koldulta és énekelte magát. Midőn ide ért, még nem egészen elrongált elméjében azon rögeszme fogadzék meg, hogy magának bokréta-árulással annyi pénzt szerezzen, mennyi elegendő volna szép ruhát vásárolnia, — mert máskép nem is merne színed elé jönni, holott úgy látszik, egész élete csak valadi emlékezésekben áll. Midőn padlás­kamrájá­ban összefüggés nélkül csevege felőled, midőn gyer­mekét ringatá — tudom, derekasan fogsz kaczagni — én a szegény kis teremtésre vetettem szememet, a te leányodra. Könyekben és nyomorban felneveltetvén — gondolom magamban — milyen jövő várakozik reá ? mi lesz belőle ? Ha szép, el fogják csábítani, hogy aztán nyomorában elhagyják, mint anyját; áldozatul esendik a bűnnek, a gyalázatnak. — Igenis, a te leányod az, kiről ezeket gondolom. Te nem ne­vetsz , Adalbert, s mégis láthatod, hogy a legfur­csábbat utoljára hagytam.“ „Azért nem nevetek, Maurice, mert itt sem ne­vetni sem sírni való nincs. Én Paulát elcsábítottam, az igaz, ő csodaszép volt, s meg kell vallanom, ritka gyengédséggel bírt, mert rangtalan és szegény lé­tére sohasem akart tőlem bármit is elfogadni. Egy­szer csak eltűnik, s anélkül hogy távozása okáról tudósítana, azt üzenteti nekem, hogy Korszikába tér vissza. Ez kevés idővel történt a császár visszajö­­vetele előtt. Bekövetkezett aztán a száz nap, az­tán a háború, aztán Waterloo, é­s ez az első hir, mit a szegény leánykáról veszek. Most pedig, Mau­rice, kétségkívül nem kell előtted bizonygatnom, hogy Paula sorsát biztosítandom, miután most már nyo­mában vagyok s te tudod szállását is. Ugyszinte gondját viselem gyermekének is. Barátságodra szá­molok, midőn téged kérlek fel ezen dolog elinté­zésére.“ „Az alamizsna átadására?“ „Az adósság lerovására, Maurice , — mert ez szent adósság.“ „Miért nem megy hát magad tartozásodat lefi­zetni ?“ „Jobbnak tartom, ha viszont nem látom a szegény leányt. Közöttünk úgy is már mindennek vége van. Kegyetlen volnék, ha bánatot okoznék neki.“ „Mily jószivü vagy !“ „Jobb szivü, mint hinnéd,“ felele az ezredes, két bankjegyet húzván ki mellénye zsebéből, és folyta­­tá : „Esengve kérlek, Maurice, légy közbenjárom Paulánál, térítsd őt eszére. Imhol két­ezer frank a legelső szükségekre. Holnap ügyészemhez megyek s száz louishoz vagy ezer tallér évi jövedelmet biztosí­tok Paulának , élete fogytáig, de úgy, hogy a jöve­delem aztán leányára szálljon át. Ha pedig ez utóbbi felserdül, alkalmas ellátásáról is gondoskodom. Lá­tod , Maurice, anélkül hogy az ember erkölcspapoló vagy bölcsész volna , mégis .“ „Te gyermekedet odahagynd s anyja gyalázatát pénzzel fizeted ki, — pénzzel, mire nincs szüksé­ged : ez már hőslelkűség!“ „Nem akarok hőslelkűséget fitogtatni, Csak becsü­letes embernek akarom magamat bizonyítani.“ ,,Ah !“ „Igenis, Maurice, becsületes embernek , s fel­szólítom a legszigorúbb erkölcstanárokat, nem he­­lyeslik-e eljárásomat.“ „Gondolod ?“ „Teringettél ! hát mit akarsz, mit tegyek ? talán feleségül vegyem a leányt ?“ „Ily botorságot nem teszek fel ! Mi jut eszedbe ? Te ezen leányt tisztán vetted át; te elismered gyen­gédségét; te őt elcsábítottad, s ő téged imád; őt szerelem , bánat, szégyen és nyomor csaknem meg­­tébolyiták te gazdag vagy, te pénzt adsz neki és gyermekének, s most már tökéletesen tisztába jösz magaddal és azon tiszteletes erkölcstanárokkal, kikről az imént szólottál; s igy már most megnyug­tatott lelkiismereted teljes kényelmében, élvezheted a macsti légyott kéjeit.“ „S miért ne ? “ „Az igaz! — Tedd meg a jót — ugy­e bár? — a többit istenre bizd! Oly boldog az ember, ha nincs mit szemére vetnie magának.“ „Látod, jó Maurice-om, nem először mondom most neked, hogy te, szellemdús létedre, mégis na­gyon igaztalan vagy. A világot ferdén fogod fel s megbotránkozol oly dologban, mi senkinek sem bot­rány. Épen jelenleg is, e perezben , a legegyszerűbb dolgot szörnyeteggé növeled, mert utoljára is, van-e valaki, kinek nagyobb kisebb mennyiségben ne let­tek volna szeretői akár férjhez ment nők akár leányok között ? Mi rettenetest látsz tehát abban, ha fiatal életrevaló férfinak itt ott szerelmi gyermekei van­nak ?“ (Folytatjuk.) — —­ I HIVATALOS. A cs. k. délkeleti államvaspálya menetrendében folyó évi ápril 15-kén bekövetkezendő részletes válto­zások folytán az illető levelezések és küldemények feladási idejében a pesti cs. kir. postahivatalnál követ-’­kezendő változások fognak beállani: a) A pályavonatokkal Bécsbe szállítandó ajánlott levelekre nézve a feladási záridő reggeli 8 s estveli 5 órára, ennélfogva öt órával előbb, mint jelenleg, álla­píttatott meg. AUSZTRIAI BIRODALOM. A cs. k. pénzügyi minisztérium f. évi ápr. l-jétől kelt kibocsátványával elhatározni jónak látta, hogy a telekfelszabadító bizottmányok által kivetett kár­pótlási vagy megváltási tőkéknek a kötelezettektől fizetendő járadékait nem csupán az 1851-ki igazga­tási évre, hanem az 1852-ki évre is a jövedelmi adótóli mentesség föltétlenül illeti, és hogy e szerint csak az 1853-diki igazgatási évtől kezdve lép az erre nézvesti adókötelezettség hatályba. KÜLFÖLD. Németország- Frankfurt, april 14. — Porosz­­ország első alkudozásai — mikép a „Times“ hiteles forrásból közölhetni állítja — hatalmi tekintélyének Neuenburg cantonban leendő ismért visszaállítása iránt 1852­­. évből veszik kezdetüket, s legelsőbb is a pétervári kabinettel nyittattak meg. Miklós császár az ügynek kész pártolójául ajánlkozott. Poroszország azután Ausztriához is fordult, s a bécsi kabinet ha­sonló készséget mutatott kivonatai iránt, főleg miu­tán azokat Oroszország támogatta. Most még Anglia volt megnyerendő, hanem az ügy itt késlekedést szenvedett kiváltkép az által, mivel a Derby­­kabinet állandóságáról akartak előbb bizonyos­ságot szerezni , és miután ez megtörtént, kez­dődtek meg az alkudozások. Eleinte Poroszország csak egyedül munkált, de azután a két császári ka­binet is támogatta , s azon óhajtás nyilvánult, hogy a különleges tanácskozmány helyéül London tűzessék ki, hol az 1815. évi kötések új és ünnepélyes meg­­szentesítése volt ezközlendő. A brit kabinet készség­gel csatlakozott a három hatalmasság collectiv poli­­tikájához, habozás nélkül elismerte Poroszország jo­gát Neuenburgra, s kinyilatkoztatta, mikép nagy fon­tosságú tárgy, jövendőben az 1814 és 15­ ki kötmé­­nyek bármi megsértését többé meg nem engedni. De mivel Anglia egyszersmind kívánatosnak nyilvánítá, hogy e pontban az európai nagyhatalmak egyesül­jenek, ennélfogvást a franczia kormány is hozzá­já­­rulásra hivatott meg. Eleinte némi kétség támadt an­­­­nak beleegyezése iránt, és pedig Napóleon Lajos her­­czegelnök kényes állása, s ama kötményekre nézve áti ismeretes idegensége miatt. A négy hatalmasság ré­széről Francziaországhoz intézett meghívás egy april 20-kai collectiv-sürgönyben történt. A franczia kor­mány nem mutatott legkisebb ellenzést, hanem azon­nal hozzájárulását nyilatkoztatta, s a jegyzőkönyv ily módon az öt nagyhatalmasság fényévé lön. An­nak lényege imez : „A hatalmak kijelentik, hogy a bécsi szerződvény 23 d. czikke értelmében a porosz király Neuenburg kanton törvényes fejdelme, és hogy semmi tény nem vala vagy leend képes őt ezen fel­ségi jogától megfosztani.“ — A végrehajtás módját illetőleg, azzal a három hatalmasság bizatik meg. Anglia abban nem kíván részt venni, és Francziaor­­szág elégli a jegyzőkönyvnek általa történt aláírá­sát. A „mód“-ról azonban egy titkos czikk nyilatkozik. Poroszország kötelezi magát a jegyzőkönyvet addig nem tenni közzé , míg Angliában az általános válasz­tások meg nem történtek, nehogy a Derby-kabinet különben is bajos állása még inkább veszélyeztessék. Azon esetre nézve, ha az alkudozásoknak Poroszor­szág és Helvétia közt nem lenne eredményük, egy második, csupán Ausztria, Porosz- és Oroszország­tól aláírt, de a brit kabinettel közlött jegyzőkönyben van gondolkodva. Ennek erejénél fogva a porosz ki­rály fel van hatalmazva, azon esetben, ha a királyi biztosa által leendő birtokfoglalásnak a helvétiai kormány ellenszegülne, a kérdést a német szövetség elé terjeszteni, hogy a porosz csapatoknak a német szövetség földterületén át Helvétiába indítására en­gedélyt eszközöljön. Freiburg, ápril 16. A felsőrajnai egyháztar­tomány püspöki kara az illető kormányokhoz követ­kező tartalmú előleges nyilatkozatot bocsátott: A „felsőrajnai egyháztartomány mély tisztelettel aláírt érseke és püspökei szerencsések­­ azon legma­­gasb és magas kormányoknak, melyek hozzájuk a körülbelül 2 év előtt átnyújtott emlékiratra múlt hó 5-kén határozatot küldöttek, tiszteletteljesen jelen­tem­ , hogy ők f. hó 6-kán egy ma bevégzett tanács­kozásra a vett nyilatkozatok tárgyában összegyűltek. „A püspökök egy pillanatig sem lehettek az iránt kétségben , mily eljárást kelljen jövendőben követ­niük ; erre nézve már múlt évi tanácskozmányuk eredménye kijelölte nekik a mértéket és ezért. Most kitérhetlenül amaz álláspontra látják, magokat űzet­ve , hol, mikép az együttesen alájegyzett érsek az ő legmagasb kormányának már kinyilatkoztatta, vise­letüket azon apostoli szózathoz: Nagyobb engedel­mességgel illik lenni az Isten mint sem az emberek iránt!“ kell alkalmazniok. A püspökök egyébiránt kötelességeknek ismerik, nem csupán az elvet kije­lölni , mely által jövendőben magukat szent hiva­tásuk gyakorlatánál vezéreltetni hagyják, hanem kimeritőleg amaz okokat is kifejteni , melyeknél fogva szintúgy jogosítottaknak mint kötelezettek­nek ismerik, • ezentúl már csupán szentegyházuk dogmáját s annak rajta nyugvó szerkezeti jogát hivatalos eljárásukra nézve szabályozónak tekin­teni , — amaz utasítások és rendeleteknek pedig, melyeket a legmagasb és magas kormányok a ka­­tholikus egyházra nézve eddig érvényesíteni elha­tároztak, a legerélyesebben ellenszegülni; m oly rendszeren nyugvó utasítások és rendeleteknek, mely az egyház feje által mint merőben nem katholikus és jogellenes a leghatályosabb és ü­nnepélyesb módon több ízben visszavettetett, s mely épen ezért egyene­sen helytelennek tekintendő. A püspökök néhány hó alatt a szükséges munkálatokat bevégezhetni remény­ük, és sietni fognak azután a legmagasb és magas kormányoknak a további legilledelmesb előterjesztést megtenni. A­mint ők arra nézve most is már a jó­akaratú és elfogulatlan méltánylást kérik ki, úgy egyszersmind eleve visszautasítanak maguktól min­den és bármi felelősséget a következésekért, melyek a legmagasb és magas kormányok által kimondott s a püspökök által követendő elvek közti mélyen be­vágó ellentétből ne­talán keletkezendnek. „Alelk­ottak ezen előleges nyilatkozatukat ama tiszteletteljes biztosítással fejezik be, mikép ők min­den körülmények közt a fölséges fejdelmeik iránt tartozó alattvalói hűségüket ugyanazon rendithetlen állhatatossággal őrzendik meg, melylyel püspöki kö­telességeiket a vallás és szentegyházuk szerkezetének védelmében végső lehelletekig teljesíteni reményük. „Ekép fogadták ezt ők meg, a mindenható Isten­nek s az ő nevében fogják a segélyt feltalálni.“ „Freiburg, april 12. 1853., (Aláírva:) Herman freiburgi érsek. Péter József, limburgi püspök. J­ó­z­s­e­f, rottenburgi püspök. Kristóf Florentius, fuldai püspök. Vilmos Emanuel, mainzi püspök.“ Franciiaország, Páris, ápril 16. — Goud­­cliaux­nak , az ideiglenes kormány volt pénzügy­­miniszterének befogatása alaptalan hír. A kormány nem akadályozza őt, hogy a menekültek számára

Next