Pesti Napló, 1853. április (4. évfolyam, 918-942. szám)
1853-04-22 / 935. szám
tottabb előintézkedéseket tette meg, hogy Füredet a vendég meglátogatván, azt mindenkor hálával és örömmel említse. Nem akarom Orzovenszky szerénységét sérteni. Tudva levő dolog , hogy épen a legközelebb múlt évben látogató meg jeles Balassánkkal (ki a hazai fürdők állapotát nagyon szivén viseli az ország fürdőit, s hazatérvén tapasztalatának gyümölcsével, szerencsénkre ő hivatott meg a hazai orvosi állomások egyik legnevezetesebbikére, melyen a legtágasabb tere leend kitüntetni magát.’ Mindenekelőtt kijelenté, hogy itt az ideje Füredet elvezetni kellő rendeltetéséhez, hogy a vendég főleg azon tudattal keresse meg, hogy gyógyhelyre megyen. Nem maradt azért figyelem nélkül semmi, ami e körbe vág, s amit a természet megadott, savanyúvizet, balatoni fürdőt, kitűnő egészséges levegőt, lélekgyönyörködtető tájt, azt tökéletesíteni és kiegészíteni fogja mindazzal, amit eddig a tapasztalás nélkülözhetlennek mutatott. Ez először is a savagyógymód. Saját tapasztalásom után mindig kínosan éreztem e hiányt, mely ha még tavat pótoltatik , úgy ma is mellettem állna ez életben azon kedves lelkű nő, kit az Isten oly korán elvett mellőlem. Nem mondhatom tehát, mekkora gyönyört érzek, midőn tudom , hogy oly sok és kedves lélek Füreden is megleli azt, amit eddig csak a legnagyobb anyagi erőködéssel nyert meg a külföldön. Számtalan jeles embernek véleményét hallam e tárgyról, évek óta epedó óhajtása volt ez százaknak, s most, midőn a földesuraság e czélra akkér intézkedett, hogy egy elegendő mennyiségű juhnyáj leend Füred közelében csupán e czélra, én vagyok az , aki ezért legelső köszönetet mondok. E gyógymódot szükséglő mellbetegek, itt ép úgy meglelik a kedves és kellemes levegőt, mely által az elgyengült asszonyok előbbi virágzó kinézésöket viszszanyerendik, és élvezhetik azon elismert gyógymódot, melyet Bécsben lakó hazánkfia Mojzsisovits oly népszerűvé tett, fő elve lévén, hogy a savó természetes melegségében nyújtassék a szenvedőknek. A fürdőben egy nagyszerű gőzgép lévén már kis kéznél, ennek segítségével kellő időre gőzfürdő is leszen, hogy a csúfos, köszvényes és bőrbetegségben sínylők a savanyú víz segítségével bajaiktól szabadulhassanak. Két oly nagyszerű intézkedés, mely mindamellett, hogy főszüktségkép mutatkozott ugyan, de midőn teljesítve van, kapcsolatban azon mindennemű regényességgel, mely keresetlenül találkozik Füreden, mondom , azonkívül oly kényelemre szolgál, hogy azért annak eszközlőji, dr. Orzovenszky és a földesuraság elvitázhatlan köszönetre számolhatnak. Hátra van még mondanom, hogy Füreden és környékén több mint 400 szoba kínálkozik kényelemmel. Mayer vendéglős pedig oly kitűnő jóságú konyhát tart, minőre még sem Füreden, de bármely fürdőhelyen sem emékeznek. S van okunk hinni, hogy a tavali próbaév után még inkább meglepetünk gondoskodó figyelme által. Fővárosunk elismert jelességű czukrásza Lössel úr vette át a Glaserféle vendéglőben a főzést, valamint jeles czukrászatának egy új kioszk leend áruhelye. Végül Latabár Endre színtársasága mindinkább szaporodván a legkedveltebb tagokkal, képes leend a legújabb drámai termékek előadására, s Lendvayn kívül a pesti színháztól koronkint egyik jeles tagot mindenkor körünkben látandjuk. Menjünk tehát Füredre. Vas Gereben, tetben a köztiszteletű hazafiak akként vannak meggyőződve, miszerint a „Pesti borcsarnok“ létesítése a Hegyaljának legnagyobb érdekében fekszik, — ennélfogva oda nyilatkoznak , hogy a hegyaljai szőlőgazdáknak tavaszra tervezett összejövetelét a pesti tanácskozmányok befejezéséig el kellene halasztani. Hogy a pesti borcsarnok ügye mindeddig megoldásra nem jutott, annak okai sem magában a tervben, sem pedig a tervező személyében , hanem a mostani kereskedelmi és pénzviszonyokban rejlenek. A második czikkben Péterfy József úr ismét felkarolja a borcsarnok ügyét, s Weiss B. F. úrnak a múlt számban közlött nézete ellen, miszerint a csarnok a termesztőknek csupán bizományintézete legyen , s ez alapon 100000 pft. forgótőkével beérheti: a vállalatot oly pénzerővel óhajtja megindítani, melyen lehető lesz , hogy az tervezett czéljának és rendeltetésének megfelelhessen , mire 100000 ft. szerinte vajmi csekély erő. Mert — úgymond —•♦ha csupán néhány ezer akónak , vagy egyes vidék termésének eladásáról volna szó, s ennyivel a borcsarnok működése befejezve lenne . W. úr javaslata ellen kifogást nem lehetne tenni. De miután e vállalat azon hazafias szándéknál fogva terveztetik , hogy a bortermesztés mai , valóban inproductivus helyzetéből a köztevékenység karjain kiemeltessék , hogy nem egy magán pinczének készlete, hanem hogy az ország belfogyasztásán túl fenmaradt több millió akó bor egy minden irányban terjedtebb kereskedés útján, a lehetőségig értékesítessék : ily forma alatt kell, hogy a vállalatot egészen más számítási alapra fektessük, alapra, mely megbírja a vállalat illő kiterjeszkedését, s megdönthesse azon torlaszokat, melyeket pénzes borkereskedőink ily vállalat elibe emelni, hihetőleg iparkodni fognak. Egyébiránt czikkbe osztja W.B. F. úr azon javaslatát, miszerint a borcsarnok felállítási alapjául inkább ajánlható a bizományban vétel, mint a kész vásárlásra, de miután az intézetnek még ekkor is fenmarad , ha rendeltetésének meg akar felelni , azon feladata: a termesztőnek rögtön elegendő pénzsegélyt nyújtani, — ennek pedig a termesztőre nézve kielégítő foganatosítását az intézet valamint a boroknak bizományba adását a termesztő részéről csak úgy reméli, ha az intézet képes lesz a bizományba adott borokra — nem az árnak3— vagy y3 részét — hanem oly előlegezéseket, nyújtani, melyek felérik azon árt, melyen a termesztőnek borait értékesíthetni, a helybeli kereskedési conjuncturák módot s alkalmat nyújtanak. — Nem osztja W. B. ur nézetének azon másik részét, hogy azért ezúton a vállalat 100,000 pft. tőkével szinte beérheti. Befejezésül felkéri czikkíró Havas József k.t. urat, mint a vállalat tervezőjét , miszerint a felsőbbség engedélye mellett a terv érdekében szükséges tanácskozásokat megindítani, s annak életbeléptetése iránt a kellő intézkedéseket megtenni mielőbb méltóztassék, mely indítványt mi is támogatunk. — Gazdasági növényeink közöl e számban a kukoricza mivelése adatik terjedelmesebben. Végül Horhy Antal urnak azon hazafias ajánlkozását emeljük ki, miszerint a gazdaközönséget felszólítja, hogy kik Angliából gazdasági gépeket szerezni kívánnak , ezek megrendelésére s Pestig való szállíttatására a megbízásokat elvállalja, akik ennélfogva közbenjárását igénybe venni óhajtják, személyesen értekezhetnek vele Székesfehérváron vagy Jakabszállásán. A nem ajánlott levelek és szekérposta küldeményekre nézve az érintett vonatokhoz a jelen feladási idő változatlanul megmarad. b) A temesvár, nagyvárad és kolozsvári málhapostákkal szállítandó küldemények az illető napokon délutáni 2. óráig, tehát órával később mint jelenleg, feladhatók. c) A bécsi személyvonat későbbi megérkezése következtében, az ezen vonattal megérkezendő Pestre szóló levelezések és hírlapok kiosztása, valamint kézhezszolgáltatása a levélhordók által 3 órával később mint most, t. i. estvéli 6 órakor veendi kezdetét. d) A budai cs. kir. postahivatalnál az illető levelezések s küldemények feladási határidejében változás nem történik, de a bécsi személyvonattal megérkezendő levelek és hírlapok ott is 6 órával később, mint jelenleg, fognak kiszolgáltatni. e) A helybeli pályaudvaron felállított cs. k. postahivatalnál ezentúl is mindennemű levelezések öt óráig az illető vonat kiindulása előtt, felvétetnek. Pest 1853 ápril 10. A cs. k. postaigazgatóság. (Lapszemle.) Gazdasági Lapok (16. sz.) Herczeg Brezenheim Ferdinand és báró Sennyey Pál urak nyílt levél által tudósítják a hegyaljai szőlőgazdákat, a tervbe vett hegyialjai borkereskedelmi társaság létesítésének némi halasztásáról, megnyugtatásukra szolgálván , hogy az oly viszonyok által van indokolva, melyek az ügy előmozdítására és nem kárára szolgálandnak. E tekin„Paula !“ kialta Roland ezredes, „Pietri földié ? — Ah, a szegény leány !“ S az ezredes perezre hallgatag és gondolkodó jön. VII. Roland ezredes lassan kint magához kezdett jönni csaknem kínos meglepetéséből, melybe őt barátja ejtette vala, midőn Pietri földjének, Paulának nevét kimondá s így szólt az őrnagyhoz : „Maurice, én mit sem értek abból, amit te nekem beszélsz. Paula már egy éve tért vissza honába, Korszikába.“ „Igenis, de gyermeke születése után ismét elhagyó azt, nem viselhetvén el tovább családja szemrehányásait, — mert, miként mondja, a szégyennek és gyalázatnak oly számos gyötrelmei sujták, melyek... melyek téged megnevettetnének.“ „Maurice, Maurice, igaztalan vagy.“ „Vége az jön, hogy kis gyermekével, a te leányoddal — hallod-e, a te leányoddal — csaknem tébolyodottan, útra kelt, és a szó teljes értelmében Párisba koldulta és énekelte magát. Midőn ide ért, még nem egészen elrongált elméjében azon rögeszme fogadzék meg, hogy magának bokréta-árulással annyi pénzt szerezzen, mennyi elegendő volna szép ruhát vásárolnia, — mert máskép nem is merne színed elé jönni, holott úgy látszik, egész élete csak valadi emlékezésekben áll. Midőn padláskamrájában összefüggés nélkül csevege felőled, midőn gyermekét ringatá — tudom, derekasan fogsz kaczagni — én a szegény kis teremtésre vetettem szememet, a te leányodra. Könyekben és nyomorban felneveltetvén — gondolom magamban — milyen jövő várakozik reá ? mi lesz belőle ? Ha szép, el fogják csábítani, hogy aztán nyomorában elhagyják, mint anyját; áldozatul esendik a bűnnek, a gyalázatnak. — Igenis, a te leányod az, kiről ezeket gondolom. Te nem nevetsz , Adalbert, s mégis láthatod, hogy a legfurcsábbat utoljára hagytam.“ „Azért nem nevetek, Maurice, mert itt sem nevetni sem sírni való nincs. Én Paulát elcsábítottam, az igaz, ő csodaszép volt, s meg kell vallanom, ritka gyengédséggel bírt, mert rangtalan és szegény létére sohasem akart tőlem bármit is elfogadni. Egyszer csak eltűnik, s anélkül hogy távozása okáról tudósítana, azt üzenteti nekem, hogy Korszikába tér vissza. Ez kevés idővel történt a császár visszajövetele előtt. Bekövetkezett aztán a száz nap, aztán a háború, aztán Waterloo, és ez az első hir, mit a szegény leánykáról veszek. Most pedig, Maurice, kétségkívül nem kell előtted bizonygatnom, hogy Paula sorsát biztosítandom, miután most már nyomában vagyok s te tudod szállását is. Ugyszinte gondját viselem gyermekének is. Barátságodra számolok, midőn téged kérlek fel ezen dolog elintézésére.“ „Az alamizsna átadására?“ „Az adósság lerovására, Maurice , — mert ez szent adósság.“ „Miért nem megy hát magad tartozásodat lefizetni ?“ „Jobbnak tartom, ha viszont nem látom a szegény leányt. Közöttünk úgy is már mindennek vége van. Kegyetlen volnék, ha bánatot okoznék neki.“ „Mily jószivü vagy !“ „Jobb szivü, mint hinnéd,“ felele az ezredes, két bankjegyet húzván ki mellénye zsebéből, és folytatá : „Esengve kérlek, Maurice, légy közbenjárom Paulánál, térítsd őt eszére. Imhol kétezer frank a legelső szükségekre. Holnap ügyészemhez megyek s száz louishoz vagy ezer tallér évi jövedelmet biztosítok Paulának , élete fogytáig, de úgy, hogy a jövedelem aztán leányára szálljon át. Ha pedig ez utóbbi felserdül, alkalmas ellátásáról is gondoskodom. Látod , Maurice, anélkül hogy az ember erkölcspapoló vagy bölcsész volna , mégis .“ „Te gyermekedet odahagynd s anyja gyalázatát pénzzel fizeted ki, — pénzzel, mire nincs szükséged : ez már hőslelkűség!“ „Nem akarok hőslelkűséget fitogtatni, Csak becsületes embernek akarom magamat bizonyítani.“ ,,Ah !“ „Igenis, Maurice, becsületes embernek , s felszólítom a legszigorúbb erkölcstanárokat, nem helyeslik-e eljárásomat.“ „Gondolod ?“ „Teringettél ! hát mit akarsz, mit tegyek ? talán feleségül vegyem a leányt ?“ „Ily botorságot nem teszek fel ! Mi jut eszedbe ? Te ezen leányt tisztán vetted át; te elismered gyengédségét; te őt elcsábítottad, s ő téged imád; őt szerelem , bánat, szégyen és nyomor csaknem megtébolyiták te gazdag vagy, te pénzt adsz neki és gyermekének, s most már tökéletesen tisztába jösz magaddal és azon tiszteletes erkölcstanárokkal, kikről az imént szólottál; s igy már most megnyugtatott lelkiismereted teljes kényelmében, élvezheted a macsti légyott kéjeit.“ „S miért ne ? “ „Az igaz! — Tedd meg a jót — ugye bár? — a többit istenre bizd! Oly boldog az ember, ha nincs mit szemére vetnie magának.“ „Látod, jó Maurice-om, nem először mondom most neked, hogy te, szellemdús létedre, mégis nagyon igaztalan vagy. A világot ferdén fogod fel s megbotránkozol oly dologban, mi senkinek sem botrány. Épen jelenleg is, e perezben , a legegyszerűbb dolgot szörnyeteggé növeled, mert utoljára is, van-e valaki, kinek nagyobb kisebb mennyiségben ne lettek volna szeretői akár férjhez ment nők akár leányok között ? Mi rettenetest látsz tehát abban, ha fiatal életrevaló férfinak itt ott szerelmi gyermekei vannak ?“ (Folytatjuk.) — — I HIVATALOS. A cs. k. délkeleti államvaspálya menetrendében folyó évi ápril 15-kén bekövetkezendő részletes változások folytán az illető levelezések és küldemények feladási idejében a pesti cs. kir. postahivatalnál követ-’kezendő változások fognak beállani: a) A pályavonatokkal Bécsbe szállítandó ajánlott levelekre nézve a feladási záridő reggeli 8 s estveli 5 órára, ennélfogva öt órával előbb, mint jelenleg, állapíttatott meg. AUSZTRIAI BIRODALOM. A cs. k. pénzügyi minisztérium f. évi ápr. l-jétől kelt kibocsátványával elhatározni jónak látta, hogy a telekfelszabadító bizottmányok által kivetett kárpótlási vagy megváltási tőkéknek a kötelezettektől fizetendő járadékait nem csupán az 1851-ki igazgatási évre, hanem az 1852-ki évre is a jövedelmi adótóli mentesség föltétlenül illeti, és hogy e szerint csak az 1853-diki igazgatási évtől kezdve lép az erre nézvesti adókötelezettség hatályba. KÜLFÖLD. Németország- Frankfurt, april 14. — Poroszország első alkudozásai — mikép a „Times“ hiteles forrásból közölhetni állítja — hatalmi tekintélyének Neuenburg cantonban leendő ismért visszaállítása iránt 1852. évből veszik kezdetüket, s legelsőbb is a pétervári kabinettel nyittattak meg. Miklós császár az ügynek kész pártolójául ajánlkozott. Poroszország azután Ausztriához is fordult, s a bécsi kabinet hasonló készséget mutatott kivonatai iránt, főleg miután azokat Oroszország támogatta. Most még Anglia volt megnyerendő, hanem az ügy itt késlekedést szenvedett kiváltkép az által, mivel a Derbykabinet állandóságáról akartak előbb bizonyosságot szerezni , és miután ez megtörtént, kezdődtek meg az alkudozások. Eleinte Poroszország csak egyedül munkált, de azután a két császári kabinet is támogatta , s azon óhajtás nyilvánult, hogy a különleges tanácskozmány helyéül London tűzessék ki, hol az 1815. évi kötések új és ünnepélyes megszentesítése volt ezközlendő. A brit kabinet készséggel csatlakozott a három hatalmasság collectiv politikájához, habozás nélkül elismerte Poroszország jogát Neuenburgra, s kinyilatkoztatta, mikép nagy fontosságú tárgy, jövendőben az 1814 és 15 ki kötmények bármi megsértését többé meg nem engedni. De mivel Anglia egyszersmind kívánatosnak nyilvánítá, hogy e pontban az európai nagyhatalmak egyesüljenek, ennélfogvást a franczia kormány is hozzájárulásra hivatott meg. Eleinte némi kétség támadt annak beleegyezése iránt, és pedig Napóleon Lajos herczegelnök kényes állása, s ama kötményekre nézve áti ismeretes idegensége miatt. A négy hatalmasság részéről Francziaországhoz intézett meghívás egy april 20-kai collectiv-sürgönyben történt. A franczia kormány nem mutatott legkisebb ellenzést, hanem azonnal hozzájárulását nyilatkoztatta, s a jegyzőkönyv ily módon az öt nagyhatalmasság fényévé lön. Annak lényege imez : „A hatalmak kijelentik, hogy a bécsi szerződvény 23 d. czikke értelmében a porosz király Neuenburg kanton törvényes fejdelme, és hogy semmi tény nem vala vagy leend képes őt ezen felségi jogától megfosztani.“ — A végrehajtás módját illetőleg, azzal a három hatalmasság bizatik meg. Anglia abban nem kíván részt venni, és Francziaország elégli a jegyzőkönyvnek általa történt aláírását. A „mód“-ról azonban egy titkos czikk nyilatkozik. Poroszország kötelezi magát a jegyzőkönyvet addig nem tenni közzé , míg Angliában az általános választások meg nem történtek, nehogy a Derby-kabinet különben is bajos állása még inkább veszélyeztessék. Azon esetre nézve, ha az alkudozásoknak Poroszország és Helvétia közt nem lenne eredményük, egy második, csupán Ausztria, Porosz- és Oroszországtól aláírt, de a brit kabinettel közlött jegyzőkönyben van gondolkodva. Ennek erejénél fogva a porosz király fel van hatalmazva, azon esetben, ha a királyi biztosa által leendő birtokfoglalásnak a helvétiai kormány ellenszegülne, a kérdést a német szövetség elé terjeszteni, hogy a porosz csapatoknak a német szövetség földterületén át Helvétiába indítására engedélyt eszközöljön. Freiburg, ápril 16. A felsőrajnai egyháztartomány püspöki kara az illető kormányokhoz következő tartalmú előleges nyilatkozatot bocsátott: A „felsőrajnai egyháztartomány mély tisztelettel aláírt érseke és püspökei szerencsések azon legmagasb és magas kormányoknak, melyek hozzájuk a körülbelül 2 év előtt átnyújtott emlékiratra múlt hó 5-kén határozatot küldöttek, tiszteletteljesen jelentem , hogy ők f. hó 6-kán egy ma bevégzett tanácskozásra a vett nyilatkozatok tárgyában összegyűltek. „A püspökök egy pillanatig sem lehettek az iránt kétségben , mily eljárást kelljen jövendőben követniük ; erre nézve már múlt évi tanácskozmányuk eredménye kijelölte nekik a mértéket és ezért. Most kitérhetlenül amaz álláspontra látják, magokat űzetve , hol, mikép az együttesen alájegyzett érsek az ő legmagasb kormányának már kinyilatkoztatta, viseletüket azon apostoli szózathoz: Nagyobb engedelmességgel illik lenni az Isten mint sem az emberek iránt!“ kell alkalmazniok. A püspökök egyébiránt kötelességeknek ismerik, nem csupán az elvet kijelölni , mely által jövendőben magukat szent hivatásuk gyakorlatánál vezéreltetni hagyják, hanem kimeritőleg amaz okokat is kifejteni , melyeknél fogva szintúgy jogosítottaknak mint kötelezetteknek ismerik, • ezentúl már csupán szentegyházuk dogmáját s annak rajta nyugvó szerkezeti jogát hivatalos eljárásukra nézve szabályozónak tekinteni , — amaz utasítások és rendeleteknek pedig, melyeket a legmagasb és magas kormányok a katholikus egyházra nézve eddig érvényesíteni elhatároztak, a legerélyesebben ellenszegülni; m oly rendszeren nyugvó utasítások és rendeleteknek, mely az egyház feje által mint merőben nem katholikus és jogellenes a leghatályosabb és ünnepélyesb módon több ízben visszavettetett, s mely épen ezért egyenesen helytelennek tekintendő. A püspökök néhány hó alatt a szükséges munkálatokat bevégezhetni reményük, és sietni fognak azután a legmagasb és magas kormányoknak a további legilledelmesb előterjesztést megtenni. Amint ők arra nézve most is már a jóakaratú és elfogulatlan méltánylást kérik ki, úgy egyszersmind eleve visszautasítanak maguktól minden és bármi felelősséget a következésekért, melyek a legmagasb és magas kormányok által kimondott s a püspökök által követendő elvek közti mélyen bevágó ellentétből netalán keletkezendnek. „Alelkottak ezen előleges nyilatkozatukat ama tiszteletteljes biztosítással fejezik be, mikép ők minden körülmények közt a fölséges fejdelmeik iránt tartozó alattvalói hűségüket ugyanazon rendithetlen állhatatossággal őrzendik meg, melylyel püspöki kötelességeiket a vallás és szentegyházuk szerkezetének védelmében végső lehelletekig teljesíteni reményük. „Ekép fogadták ezt ők meg, a mindenható Istennek s az ő nevében fogják a segélyt feltalálni.“ „Freiburg, april 12. 1853., (Aláírva:) Herman freiburgi érsek. Péter József, limburgi püspök. József, rottenburgi püspök. Kristóf Florentius, fuldai püspök. Vilmos Emanuel, mainzi püspök.“ Franciiaország, Páris, ápril 16. — Goudcliauxnak , az ideiglenes kormány volt pénzügyminiszterének befogatása alaptalan hír. A kormány nem akadályozza őt, hogy a menekültek számára