Pesti Napló, 1853. április (4. évfolyam, 918-942. szám)
1853-04-20 / 933. szám
1853. negyedik évi folyam. 933 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva. Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Félévre . 8 Évnegyedre 4 Egy hónapra 1 — i. « 11 11 >1 f. 30 k. p. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lakért ház 8. Szerkesztési iroda: túri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szerda, ápril. 20-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy-1 Magánviták négyhasábos petit-sora 4 p. hasábos sora 5 pengő krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdí előre lefizetendő a krajcárjával számittatik A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadóhivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési fölhívás APESTI NAPLÓ második évnegyedi (april—jun.) folyamára. Vidékre postán küldve . . 5 fit. Helyben házhoz-hordással . 4 Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs.kir postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadóhivatalában úri utcza 8 sz. alső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri és kígyó utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. a „Pesti Napló“ kiadó tulajdonosa. „MINIMUM.“ K. Derekegyház , ápril 19. A földbirtoklásnak bizonyos minimum alakján akénti korlátozása, hogy a föld tulajdonosának földjét kénye kedve szerint elaprózni nem szabad, bizonyára ellenkezik a tulajdoni joggal; — a törvényes minimumig leolvasdt földbirtoknak semmi esetben, tehát örökösödési osztálykor sem, feldaraboltathatása pedig ellenkezni látszik a családi kegyelettel, mi az osztályosoknak az örökségben egyenlő részeltetését igényli, holott a minimum elve szerint az el nem aprózható föld vagy egynek jut az örökösök közöl , ki a többieket azután pénzül kielégíti, vagy végképen idegen kézre megy át a földörökség, sat. E két ellenvetés hozatik fel közönségesen a minimum alkalmazása ellen, s ki akarná tagadni , hogy az ellenvetésben van nyomaték, van súly? Ne felejtsük azonban azt, hogy a minimumnak elvitázhatóan oly előnyei vannak , mik az ellenvetéseket elnémítják. Ha a föld tetszés szerint eldarabolható, az ez idő szerint például egy testben 60 holdat tevő egy telek a 2-dik a 3-dik osztálykor már, ha főleg az osztályosak számosak, 2—3 holdas szeletekre olvad le ; s mig az osztatlan földön gazdálkodott családfő tisztességes háztartást vitt, gyermekeit rendesen iskoláztatta, földjeit javítva, azokat értékekben öregbítette, s maga is szemlátomást gyarapodott az utódok egy pár, vagy ennél is kevesebb hold földnyi örökségük mellett az ősi tűzhelytől elpusztulnak, s nyomorúságban tengetik életüket, mert a föld, mit öröklöttek, nem képes őket eltartani, épen nem elégséges pedig arra, hogy az utódok részére is valamit megtakarítsanak. Képzeljük már az osztozkodást egynéhány nemzedékig alább , neme ott állandónk, hogy az eldaraboltatásban korlátozatlan földből elvégre majd néhány négyszögölet veend osztályrészül a boldog örökös ? A földnek tetszés szerinti eldaraboltathatása által mintegy jutalom tűzetik a földkufárságra. Értjük pedig a földkufár alatt (a németek igen találón Hofmetzger, Hofschlächternek nevezik) emberi fajtánk azon érdemes egyéneit, kik a földet piaczra viszik, megveszik t. i. a földet nagyobb darabban, s elárulják apró parányokban — csupán nyerészkedésből. Nálunk ezen eljárás áldástalan következései még nem igen láthatók, legalább nem oly mértékben, mint a würtembergi királyságban , de elég hogy él a rász,álljuk útját ideje korán. Azt sem lehet tagadni, hogy az elaprózott földnek czélszerű mivelése s kihasználása költségesebb , semmint az aránylag nagyobb birtoké, s lehet-e kétségbe vonni azt, hogy elaprózott földön lehet ugyan kiállítni sok és szép zöldséget, de a kenyér, hús és gyapjúnak itt már nincs diszlése, s míg ekként a gabonatermesztés és állattenyésztés elsorvad, másrészről a tenyésztési úton termelendett trágya hiánya miatt a föld termési képessége napról napra alább száll. Lehet-e, szabad-e az állam kormányának ezt közönyösen néznie, s a pauperismus ezútoni bizonyos meggyökerezését tétlenül bevárnia ? Nem-e inkább elengedhetlen kötelessége, habár a tulajdoni jog látszólagos sérelmével is, (hasonlóul mint az erdőknél, miknek okszerű használata akadályozva nincs, a szándékos avagy tudatlanságból pusztítás azonban gátoltatik) a bizonyos elszegényedésnek elejét venni az által, hogy oly földbirtoki minimumot állapit meg, miből egyes családok nemcsak megélni, sőt vagyonban is gyarapodni bírván, az állam állandóul egy életerős kisebb földbirtoki osztállyal bírjon ? Mellőzzük a minimum egyéb előnyeit, s ha, mint hiszem, az előadottak folytán bátran kimondhatjuk, hogy bizonyos földbirtoki minimum alkalmazása jó, sőt szükséges, nem szeretnek megállapodni ott, hol a német mezőgazdák gyűlései a föld elaprózását ellenző tanácskozásaikban megállottak, jelesül, hogy a föld szertelen elaprózásának káros volta iránt az illető földbirtokos osztály világosítassék fel. Ez hosszú s bizonytalan eredményű út. Sok embernek saját javát fel kell erőszakolni; itt tehát, hol egyesek java az állam közjólétével karöltve jár, félszabálynak nincs helye. Állapítsa meg a törvény a földbirtoki minimumot, s kivétel a törvény alól csak annyiban legyen, mennyiben a minimum színvonalán álló föld elosztása által másrészről földbirtoki öregbítés eszközölhető. A mondottak következtében legtermészetesebb kérdésül most már az merül fel, mennyi legyen tehát a földbirtoki minimum ? Szívesen elismerem, hogy e kérdésre kifogás alá nem eshető határozottsággal megfelelni nem lehet. Vannak ugyan előttünk példák, mik mások ez ügybeni eljárását elénk tükrözvén, legalább némi részben útbaigazításul szolgálhatnának. — így név szerint Svédhonban, a földbirtoki minimumot szabályozó 1827-dik évi kormányi intézmény, a legkisebb földbirtokot oly kiterjedésben rendelte megállapitni , minek terméséből 3 munkaképes egyén megélhessen, s egy ló, két jármos ökör, 3—4 tehén s 5 — 6 juh vagy kecske télen nyáron eltartathassék. A tapasztalás azt mutatta, hogy a mondott czélra 9—15 tonna föld, (12—20 hold 1200 □ ölével) elégséges. Ez azonban csak közbevetőleg legyen érintve, nem lehetvén helyén e lapokban számszeres hosszadalmas tárgyalásba ereszkedni; annyit mégis szabadjon elmondani , hogy nagy városok közelében, gyáriparos területen a földnek kihasználása s értéke eltérő lévén az inkább gazdasági üzletre utasított vidékekétől, amott a földbirtoki minimumnak kisebbnek, emitt nagyobbnak kell lennie; különösebben pedig tekintetbe vévén, hogy az ezidő szerinti nagy városok, illetőleg gyáriparos területeken a túlnyomólag gazdálkodó vidékekhez képest a telekállomány úgy is csekélyeb , s hogy a birtokrendezések most a küszöb előtt állanak, egyelőre az 1836-ki törvények által megszabott minimum megtartható lenne, a zsellérilletményekre nézve azonban azoknak oszthatlansága mondassák ki. Az utóbbi években ébredt tevékenység s vállalkozási szellem csak egy évtized alatt is nevezetes tapasztalati adatokat nyujtana a minimumnak miképeni alkalmazása, s mint hiszem a nemesi birtokzat is kiterjesztése iránt. E r kö v u. Paris, april 13. Paris a földgömbnek, sőt a világnak oly pontja, melyen ha megáll az ember, mindent vagy legalább sokat tudhat meg; ennek oka hihetőleg az, hogy itt szolgálatára azon embereknek, kik, jegyezzük meg jól, valamivel többet tudnak, mint konyitni fejeikkel, a föld, jég, s tenger különböző rétegein keresztül kígyózó annyi telegráfsodrony áll, mennyi csillag látható az égboltozaton. Állításom tán túlcsigázottnak tetszik önöknek, de én nem tehetek róla, mert ellenére különösségének, mégis igaz. Én nem tartok a gúnydús Voltaire-rel kinek különöz állítása szerint a türelem ritkán az embernek , de mindig a füles állatnak való erény ,s azért merek kis türelemért esedezni, hogy igazoljam a telegráfról tett megjegyzésemet. De ime ép most veszem észre, hogy ebbeli igazolásom fölösleges fogna lenni, mert önök villanysebességű esze máris látja, hogy igazam van. Ugyanis önök régen ismerik, ezen, Mirabeau által ekkép formulázott igazságot ,,la tête de l’ homme d’ esprit est aussi une puissance,“ azaz a szellemdús ember feje szinte egy hatalom; régen ismerik a tapasztalás, gondolkozás, írás, sajtó, társalgás s főleg a logicateremtette azon csodálatos, túlsebes s láthatlan közlekedéseket, melyek mint megannyi sokszorozott telegrafsodronyok az egyik emberfőtől a második, harmadik, századik főig, és igy tovább végtelenig vezetvék. S ezen imént érintett telegrafok nemcsak oly számtalanok Párisban, mint csillagok az ég boltozatán, hanem egyszersmind haladásuk s mozgalmuk is oly logikai, mint mathematikailag szabályozvák revolutiói az égi testeknek. Napóleonnak, a nagynak, azért igaza volt, midőn zsarnoki kísérleteinek füstbe mente után szent Hona szigetén mondá: „les siecles ne reculerons pas,“ a századok, az idők nem hátrálandnak ! A logica mindenütt a legnagyobb zsarnok , s kérlelhetlenebb a halálnál is. Ha valaki közülünk a földgömb legtitkosb odújába vonulván, önmagától kérdi, hogy kétszer kettő mennyi, minden ellenkező akaratának daczára is, a logikától kényszerülve mondja : négy. Ha a rejtett helyet ott hagyván , a világ tribunejére lépend, s az őt körülhullámzó sokaságnak, nagynak , kicsinynek , fi és leánynak , boldog boldogtalannak, szabadalmazott, szabadalmazatlannak , be fogja akarni tekintélyével bizonyitni, hogy p. o. kétszer kettő öt, vagy három és fél, továbbá hogy a víz nem nedves , vagy hogy az alávaló hizelgés dicső erény, és a nagylelkűség mindig bűn stb., senki, legalább bensőleg, habár hinni akarni igyekezete oly roppant volna is, mint nagy válasz. Pál hite, nem fog szerezhetni hitett tekintélybe burkolt szavának. Ezek után tegyük tehát mozgásba logikai telegramjainkat, s lássuk , mily tényeket távirdáznak ezek Isztambulból ide Pakisba, mert hiszen minket magyarokut nagyban érdekel vagy legalább érdekelhet ezen az osztrák birodalomra nézve oly fontos kérdés, először mint jelenleges szomszédait a töröknek; másodszor mint hajdani birtokosait azon szép dunai tartományoknak, melyek ha éber szemünk és erős karunk nincs, tán rövid időn a török erőtlen és azért türelmes önkénye alól az orosznak erőteljes és türelmetlen önkénye alá kerülendnek; harmadszor érdekel minket a keleti kérdés kereskedelmi, gazdasági , de sőt politikai szempontból is, mert valóban nem lehet közönyös reánk nézve, hogy a honunkat ketté vágó folyamnak torkolatainál, és e folyamunk parttartományaiban ki uralkodjék. E pontra vonatkozólag még többet tudnék önöknek amúgy négyszemközt barátilag elmondani, de, tartván az igen igen tisztelt szerkesztő urnák erős cenzurájától, fölhagyok észrevételeim további vázlatával , kivéve, hogy negyedszer elmondom, miszerint ha a mindennap magasztalt históriai jogok csakugyan még érnek valamit, az ausztriai császár úgy is mint magyar király , e magyar történeti jogokból indulva , hatalmas szót emelhet Magyarország s ezzel összeolvadt egyetemes birodalma érdekében; mi, ha az itteni telegráfok tudósításai igazat szólnak, miről alig kétkedhetni, már meg is történt. Leiningen gr. az osztrák rendkívüli követ ugyanis dörgött a zultán fülébe , de Menzikoff az orosz rendkívüli követ e dör- NEMZETI SZÍNHÁZ. (Vége.*) A harmadik újdonság legörvendetesebben lepett meg bennünket: a Cid, a franczia classicus színműveknek ezen első remek megnyitója, melynek, szépsége már Lajos udvarában példabeszéddé vált. Nem geniális shakespearei alkotás, de kerekded, öszhangos költői kép ; nem fenség, de kellem. Feltesszük azon olvasókörrül, melynek e sorokat írjuk, hogy Cidet ismeri; nem szólunk tehát a mű tárgyáról, nem is e tárgy kiviteléről, csak annyit jegyezünk meg, hogy a darab jelleme kitűnőleg szavalatos , és ennélfogva kedvező alkalmat nyújt színészeinknek egy szerfelett elhanyagolt műágbani gyakorlásra. Ezúttal egyébiránt nagy mértékben kell tapasztalnunk a szereplőknek ilynemű drámák körüli járatlanságát, s kénytelenek vagyunk megvallani, hogy az előadás nem tükrözi vissza annak szellemét. Ennek oka egyrészt a hibás szerepkiosztás is lehet. Rodrigo, a hős, Szigeti kezében volt, ki belőle közönséges szerelmest csinált; mi Rodrigót Felekinek adtuk volna. Urrakát, kiben a büszkeség győz a szere. Lásd P. N. 932-dik számát. lem felett, Bulyovszkiné, és Chimént, kiben a szerelem győz a büszkeség felett, Jókainé személyesité; mi Urrakát bíztuk volna Jókainéra, és Chimént Bulyovszkinéra. Chimén szerepe kétségkívül a nehezebb és háládatosabb, s Jókainé annak lehetőleg meg is felelt, de - mégis jobban esnék cserélve. Sokat és nem „semmit“ lehet ám Chimén szerepéből csinálni! Nem tudjuk, a fordító vétségének kell-e tulajdonítanunk, vagy általában a játszók közti megegyezésnek , hogy az eredetinek egyszerűsége több helyütt ferdítő , sallangos toldatokkal piszkoltatott be. Az utolsó felvonásban ugyan, mint bekövetkezett végleges kiegyenlítést, megbocsátanék talán a függeléket, hanem a harmadik felvonás utolján, hol Diego szavai legtökéletesebben végzik a szakaszt, Rodrigo ügyetlen tirádáját oroszlánról és galambról és házáról, — ugy szinte a negyedik felvonásnak mind első mind második jelenete végén Chimone helytelen feljajdulásait, kénytelenek vagyunk egyenes rontásnak, s a szerző művén elkövetett ízlési bűnnek nyilatkoztatni. Ami a darabnak ezen már harmadik fordítását illeti, mások hadd ítéljék meg, jobb-e az, mint a két előtbi. Mi csak annyit mondunk , hogy Hegedűs úr itt ott lényegesen eltér az eredetitől, a jambusok pedig olyannyira nem jambusok , hogy alkalmasint hasznosabb lett volna egyszerű prózát adnia. Egyébiránt örömmel jelenthetjük, hogy a teremben ezestve nem ugyan igen számos, de mindenesetre igen választékos közönség jelent meg, mit a színházi igazgatóság bizton tekinthet az elismert becsű remekművekre fordított gondoskodásának hálás méltánylásául. Midőn azonban hazafias bizodalommal kérjük fel egy részről nemzeti szintházunk kormányát a komolyabb és classicus dráma további pártfogolására, másrészről pedig szinmű-íróinkat e fájdalom még parlag mező lelkiismeretes és buzgó megmivelésére; nem titkolhatjuk el egyszersmind azon meggyőződésünket, miszerint nekünk a nemzeti színház alaptőkéjű, jelenleg már csekélynek látszik, csekélynek nemcsak a dráma és kivált az opera magasabb kifejlettsége, s még inkább kifejtendősége miatt, hanem azért is, hogy mind mostani közönségünk műveltebb ízlése , mind pedig mostani irodalmunk belterjesb állása, sokkal nagyobb igényekkel lépnek fel az intézet irányában, semhogy ez, tényleges pénzalapjánál fogva, azoknak kellően megfelelhetne. Hazánkfiainak újra gondolkodni kellene a nemzeti mivelődésre oly gyümölcsözőleg hatható tőkének gyarapításáról .------Minden bővebb magyarázat helyett, sietünk közleni olvasóinkkal a nemzeti színház tevékeny igazgatója , gr. Festetics Leo úrnak a Délibáb legközelebbi számában megjelent költségvetését, melyben minden elfogulatlan magyar, fentebbi szavaink igazoltatását fogja találni-A tisztelt gróf következőleg terjeszti elő a budgetet az 1853-diki april elsejétől egész az 1854-ki april elsejéig. Költségek: ft. pp. 1. A díjak összege.......................................123138 2. Kamat 25000 ft után 6 ft.................... 1500 3. A tárházak és műhelyek bérletdíja. . 1340 fáz intézetnek sem diszitményi magazinuraa, sem szabó, sem asztalos műhelye.) Elkerülhetetlen bizonyos kiadások öszvege 125978 Jövedelmek: 1. Bérletekből: a) 13 földszinti páholy, a 1100 f. 14,300 2 földszinti páholy, a 900 f. 1800 b) 15 első emeleti páholy, a 1100 f. 16500 c) 1 másod emeleti páholy 900 f. 900 . 33500 d) Földszinti zártsz. a tavali számadás szerint 3548 e) Az erkély feléért fizet a nemz. casino . 2200 2. Napi jövedelmek: a) 21 karszék az erkélyen, csak 140 előadást számitva, egy karszék 2 f. . . . 5880