Pesti Napló, 1853. április (4. évfolyam, 918-942. szám)
1853-04-22 / 935. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Évneg*dre 5 f. — k. p. Félévre . ‡» ‹• ” A havi elöfi'"'e,é*, mint a számonkinti e'I®das 18 megszűnt*. Egy hónapra 1 f. 30 k. p. A lap politikai tartalma'* illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó ped.CEMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lakért ház 8. 935 Szerkesztési iroda: Cri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, ápril. 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy-1 Hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számitatik A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAFLÓ kiadóhivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. .PESTI NAPU (május—júniusi) két hónapos folyamára előfizetés nyittatik. Vidékre postán küldve • 3 fr. 20 kr. Helyben házhoz-hordással : 2 „ 40 „ Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs.kir postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadóhivatalában úri utcza 8 sz. alső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri és kigyó utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, a „Pesti Napló“ kiadó tulajdonosa. Aleppo, martius 16. Aki ez országban akar utazni, vagy igen kevés szükségletének vagy igen sok pénzének kell lenni. Utóbbira nem azért van szükség , hogy azt az után elköltse — mert ez valóban haszontalan törekvés lenne — hanem hogy mindazon kényelmi tárgyakat, melyekhez a legkevesebbel beérő európai is annyira hozzá van szokva, magával czipelje. Mivel pedig fájdalom , sokkal több a szükségem, mint pénzem, s minthogy már történetből épen itt vagyok, örömest szeretnék egy kissé szétnézni ez országban : örömmel ragadtam meg a franczia consul meghívását, — kinek rendkívüli küldetésben Antiochiába, onnan pedig egy kikötőbe kellett utazni, — követném őt utazásában. A franczia és angol consulok keleten igen pazaron fizettetnek, s és ezért nincs okuk, hogy valamiben szükséget szenvedjenek. Oly missiónál, mely, mint mondani szokták, az ezred számlájára megy, a takarékosságra ki sem gondol, s ezen felül még akkor a köztársaság pénze volt, s hogy a köztársaság ez által minél előbb tönkre tétessék, a következő kormány előtt kitűnő érdemül rovatott föl.. Ezenkívül a missio sajátképem czélja, melyről későbben körülményesebben szólandok , megkiváná, hogy ez alkalommal bizonyos pompá s fény fejtessék ki, mind meg annyi okok, melyek a consult arra birák, hogy a lehetőségig legszámosabb s legfényesebb kísérettel induljon útjára. Midőn délfelé a Kitab-ba, egy kis, kertek közt fekvő, kiválólag európaiak vagy ezektől számlázottak által lakott külvárosba kimentem, melyben a consulnak nyári lakása volt, úgy látszott, mintha az egész lakosság ki akarna vándorolni. A ki csak egy lovat, öszvért vagy szamarat elő tudott valahol keríteni, két óra járásnyira kiséré a consult. K . . . . nek, ki szinte velünk volt, mint pasának, 8 rendes lovas katona szolgált tiszteletőrségül, a consulnak magának pedig két cavasse és egy tuezat baschi basuk. A cavasseok mohamedánusok, kiket a kormány tiszteletőrségül rendel a consulokhoz. Ezeket a consul fizeti és ruházza, majdnem mindenkor igen csinosan , gyakran túlságos pazaron. Ezek állanak őrt a consuli épületben, ha valahová kimegy, előtte mennek , egyszersmind ennek rendőri szolgái. Egy consulnak ritkán van kettőnél kevesebb, s négynél több cavasseja. A baschi-busukok, mint már úgy hiszem egykor említem, rendkívüli lovasságból állanak. Ezeket határozatlan időre szokták toborzani, s szolgálati idejük alatt napidíjt és lótakarmányt kapnak. Minden basa vagy kisebb kormányzó firmánnal bír bizonyos számú baschi-busuk tarthatására,kiket tartani joga van,s a reájuk fordított költségeket beszámíthatja. Hogy az utóbbi pontosabban történik mint az első, a dolog természetéből könnyen érthető. A baschi-busuknak maga magát kell ruháznia, felfegyvereznie, sőt lovat is szerezni , mi által a legtarkább vegyületű csapat képződik, mit az ember könnyen képzelhet magának. A mostanihoz hasonló alkalmakkal természetesen azokat választják ki, kik legjobban vannak öltözve, egyszersmind legjobb lovasok, s mivel ők az egész út alatt a karavánt tágas körökben körülnyargalják , versenyt futnak, hajító dárdát dobálnak , nemcsak a karaván biztonságára, hanem mulatságul is szolgálnak. Miután a kísérők nagyobb része visszatért Aleppoba , karavánunk a szolgálati személyzettel együtt mégis 40 lovasnál többet számlált. A Kitab kiindulásunkkor oly alakot öltött, mintha lakosai mindnyájan ki akarnának vándorolni, most pedig a falu, melyben az első éjszakát töltők, megérkeztünkkor úgy nézett ki, mintha ott gyarmatot szándékoznánk alapítni. A szakács segédeivel, főző- és konyhaedényeivel , továbbá a szálláscsináló a 40 teherhordozó állattal s egyéb podgyászszal már előbb megérkeztek, s gondoskodtak földi jóllétünk felől. Hogy némi fogalmunk legyen arról , mi mindent hurczoltunk magunkkal, csak egy éjjeli s egy íróasztalt s néhány széket említek. A faluban levő legjobb házban — egy ily ház áll egy szobából ablak nélkül — „megtérítették az asztalt“, azaz : a 4 fal mellett szőnyegeket s néhány vánkost, a középen pedig egy nagy abroszt terítettek le. Miután tehát mindnyájan, a ki hogy tudott hozzá — mert ehez némi gyakorlottság kívántatik, — házainkat a falhoz vetve lekuporodtunk , elkezdődött a legcomicusabb Pas de deux, melyet valaha láttam életemben. Mivel mögöttünk semmi hely sem volt, a consul két szolgája , — ölnyi magasságú ficzkók, aranynyal hímzett kaftányokban repülő újakkal, pisztolyok és bandzsárokkal öveikben, s egy aranynyal himzett asztalkendő előttük — a tálak, tányérok , palaczkok s poharak közt az abroszon tánczoltak körölöttünk, hogy minket felszolgáljanak. Társaságunkban két Fatallah is volt — ez arab keresztnév — kiknek nevei Európában sem ismeretlenek. Az egyiket Lamartine, a másikat Pücklerlig karolták föl halhatatlanságral útjukban. Az egyik Fatallah Sahir, kinek Lascaris gróffali utazása tölti be Lamartine Keletről irt munkájának 4-dik s legérdekesebb — legtöbb történeti hűséggel irt — kötetét. A másiknak neve Fatallah , ar a 11, lócserélő, vagy amit akar az ember. Midőn mondok neki, miszerint P. hg, minden utasokat, kik Syriában lovakat akarnak vásárolni, óvna tőle, kért engem, anélkül, hogy csak egy pillanatig is gondolkoznék, hogy ha ismét írok „Európába“, óvjak nevében minden lókereskedőt P.hgtől. Fat al la h C ar a 11 i valóban Syria legérdekesebb gajembereinek egyike; azért is annál inkább akarom önöket vele mulattatni, mivel a faluban, mely éjjeli szállásul szolgált, semmi érdekest nem találtunk, mint egy igen magas négyszegletű épületet ablakok nélkül; ez fölingerlé kíváncsiságomat, s kérdezősködvén utána , megtudom , miszerint ez nem egyéb, mint egy iszonyú nagy galambdúcé, melyben a galamboknak ezredei , tartózkodási helyök fejében fiaik egy részével pecsenyéül, ganéjokkal pedig tüzelőszerül szolgálnak. Fatallah atyja egy igen gazdag rája volt, még pedig európai eredetű háború idején — valószínűleg a franczia invásiokor Egyptomban, — mely alkalommal, az akkori szokás szerint, az európaiak várakba voltak zárva, ezekkel titkos összeköttetésben állott, s e miatt később lefejeztetett. Atyjának vagyona elkoboztatott, s a kis F. ki atyja házában kis franczia nyelven kívül épen semmit sem tanult, úgyszólván az utczán növekedett fel, hol nagy ügyességet szerzett ugyan magának a lovaglásban, dárdahajitásban, kardtánczban stb , de e mellett a kóbor életet is annyira megkedvelte, hogy midőn őt később rokonai egy kereskedőházhoz akarták adni, ellenállhatlan hajlamot vettek benne észre az elszökésre. Minthogy azonban az ember az elszökésből egyedül nem élhet,ha az embernek e mellett még más mellékkeresete nincs: egy ideig, mint tolmács, kísérőül salgáit azon idegeneknek, kik az ország belsejét utazták be ; később maga kezére kóborlóit idestova azon nomád törzsek között, kiknél egy előbbi útjában egy kardast talált föl. Kardas szó szerint annyit teszen , mint fivér ; itt azonban inkább azt teszi : vendégbarát. Az ily kardasnak engem , valamit nekem tetszik , nemcsak sátrában meg kell tartania s megvendégelnie , hanem mind személyem , mind vagyonom biztonságáért is felelős, mit még a legrablóbb törzsek is tiszteletben tartanak , ha köztük egy ily vendégbaráttal bírok. Már minél tovább folytatta Fatallah ezen gyanús pajtáskodást a tolvajokkal és rablókkal, annál terjedtebb lett hire, s annál inkább keresték föl őt az utazók , kiknek valami elveszteni valójuk volt. Egy pár lóvásárlási expeditio azok számára , kik a pusztában őt választák vezetőül, nemsokára nagy tekintélyt és befolyást szereztek neki a törzsek között. Az arabok igen helyesen fogák föl, miszerint Fatallah a venni óhajtókat, nemcsak azon törzsekhez vezetheti , melyekhez ő akarná, hanem hogy a lovak árára is nagy befolyással bír. Jelenleg Fatallah azzal dicsekszik, miszerint csak egy szavába kerül, s 40,000 jól fegyverzett arab lovas azonnal síkra száll. Ezt ugyan némileg dicsekvési vágynak is lehet mondani , mégis azt hiszem, hogy Lascaris grófot kivéve, még egy keresztény sem birt annyi befolyással a törzsekre , mint ő ; nincs nehezebb, mint a puszták lakóinak bizodalmát megnyerni, de ha egyszer megnyeretik, akkor aztán határtalan Ha még ezenfelül az utazó egyénben kitűnő intelligentiát, szilárd akarat- s hatalommal is párosulva vesznek észre, mely nekik hasznukra lenni őszintén törekszik , akkor úgy engedelmeskednek, mintha egy feltsebb lény uralkodnék fölöttük. Egy pár fölvilágosító példa Fa-tallah kalanddús életéből a mondottak igazolására s szolgáland jövő alkalommal. A SZERELEM GYERMEKEI. Bevezetés. (Folytatás. *) VI. „Nos hát, elvből jobb szeretek házasságban levő nőkkel szövetkezni; az ember kevésbbé compromittálja magát.“ „Az áll, mert miután azon fiatal személyt elcsábítod, házasság lett szükségessé.“ „Ezredünk épen akkor vonult Németországba.“ „Távozásod után a szegény teremtés nyilvános gyalázat félelme s egy Páriában — mert anyja őt Párisba hozá — kínálkozó s a szennyfoltot elrejtendő házasság között, nem sokáig habozhatott.“ „S nagyon jól tette! — úgy látszik, valóságos kincsre talált érdemes férjében, százezer frank jövedelemmel .“ „Tökfejű Georges Dandinra, ugye bár ki vak bizalommal nejének erényében, mit sem sejtett; bárgyú bolondja, ki házában idegen, hozzád tartozó gyermeket táplál, melyet nagy ostobaságában magáénak tart és szeret! — Röviden, csak annyit akarok mondani, hogy a te gyermeked, ha testvérei lesznek, ezeket meg fogja lopni, mert osztozandik velök a nagy javakban, melyekhez semmi joga sincs; hogy a te Lásd P. N. 934-dik számát, gyermeked , ha képzelt apjának más örökösei nem lesznek, meg fogja lopni e férfi családját, mint egyedüli örökös!“ „Istenemre! ha így számolsz , úgy igazad van, s én gonosz tolvaj vagyok“, kiálta Roland ezredes, hangosan kaczagva: „valódi Cartouche vagyok, egy kosmopolitikus Mandrin! Mert ilymódon én Európában mindenütt loptam, hol csak lobogónkat sétáltatok: loptam Madridban, Bécsben, Nápolyban és Berlinben, s ha összes rablásaim gyümölcseit élvezhetném, öt-, hatszoros millionnaire lehetnék. . . . Mert ingyen el a manó ! én nem illem a mi korunkba, nekem Ábrahám idejében kell vala születnem. És te, Maurice, te bölcsész, te mered szememre hányni, hogy gyakorlati eszméim vannak az egyetemes közcsaládról?“ „Amit beszélsz, nagyon vig, nagyon élezés! És csakugyan mi sem alkalmasabb tárgy az élezelésre, mint a törvénytelen gyermekek , melyek a családba becsempésztetvén, csaknem kivétel nélkül a birtok elpusztulását, az anyák szégyenét és lelki mardosásait, a férjek gyalázatát, a testvérek kínait okozzák. És aztán nem is tudod elgondolni, hogy még valami furcsább van hátra !“ „Halljuk, Maurice, halljuk! Mert becsületemre, téged nem lehet pénzzel megfizetni.“ „Gondold meg, vakmerő , hogy a törvénytelen családnak, mely a törvényes családban keletkezik, vannak összeköttetései, vérségi kapcsolatai és ro- konságai, melyek szintoly törvénytelenek, de titokba és bizonytalanságba burkoltak.“ „Az bizonyisten igaz! valódi zűrzavar!“ „Ugye, nagyon tréfás ? — Mert utoljára is, ezen zűrzavarban — mint igen életesen nevezed — némelyek testvérek, anélkül hogy tudnák; némelyek netán apjukat is elmozdítják az útból, anélkül, hogy ismernék , és némelyek saját nővéreik körül is járnak , anélkül, hogy legkisebb sejtelmük volna.“ „Az tény, hogy ily chassé-croise- ban még az ördög sem tudná magát tájékozni, erre sohasem gondoltam. De itt mindjárt megismertem a bölcsészeket. Ezek mindent végső alapjában vizsgálnak.“ „Hiszen mondom , Adalbert , hogy ennél már semmi sem lehet tréfásabb , mert utoljára ezen bonyodalomból — oly emberek között , kik egymást távolról sem ismerik — mindennemű vérfertőzetek, testvér gyilkosságok fejlődhetnek , sőt, ki tudja ? — mit gondolsz ? — ittak némi csekély apa gyilkosságok is, ami aztán kétségkivül a legmulatságosabb dolog. • Mi?“ „Oh, ha kedved tartja, a komédiát a tragikumba átvezetni, a Illetlenségekbe .“ „Épen nem lehetségekbe! — De istenem, megállj csak, — hiszen mondom , hogy a legfurcsábbat utolsónak hagytam.“ „Bizony nehéz volna még messzebb menned, mint mentél, jó Maurice-om.“ „Talán mégsem. Hallgass meg. Azalatt, míg ti ma reggel a Gand boulevardon Történt ellen táborba szálltatok, oldalamon egy szegény asszony , egy virágnő valaki egyszerre rosszul lett. . . Én könyörültem rajta.“ „Mint tősgyökeres franczia lovag! Itt ismét reád ismerek.“ „Mint tősgyökeres franczia lovag, ha úgy akarod. Közel álló bódéba segítettük a szerencsétlent, kit, midőn feleszmélt, magam akarok haza kisérni — oly okoknál fogva, melyeket most hosszas volna kifejteni — t. i. nyomorú padlás kamrába, mely egyébiránt egészen összehangzott a szegény lakó nő rongyruhájával , ki is — mit csak mellesleg emlitek — neked egykori szeretőd.“ „E nő ?“ „Igenis.“ „E rongyos nő , ki most padláskamrában lakik, nekem szeretőm volt ?“ „Az, az. És most a nyomor és bánat szinte tébolyodottá tevék őt, s ha kisded lánykája nem volna , maga mondta nekem, már ezerszer öngyilkossá leendett.“ „De hát mért nem fordultak hozzám ? — S mostan már, Maurice, komolyan beszélek. Olykor ugyan nem igen szoktam finyáskodni szeretőim kiválasztásában , az igaz , de azt is tudod, hogy a pénzzel sem igen gondolok. És épen ezért, nyíltan bevallom előtted, hogy közleményed nagyon meglep és nagyon boszant. Hanem hát, bizonyos vagy-e a dolog iránt?"* „Neve Paula.“ Pest, ápr. 21. Két hónap múlva kiszorít bennünket a por és meleg a fővárosból, s aki csak mozdulhat, megyen élvezni a jó levegőt, minőt itt pénzért sem kap. Egymást , kérdi az ember, . . . hol töltsük a nyarat ? mert egyiket az unalom, másikat a pénzbőség (?), de legtöbbet a maga nyavalyája a nagy fürdőkre kerget. Ezerszer megemlitetik Füred, számtalan megjegyzés közt határoztatik oda menni vagy nem menni, amint t. i. a sok „aszongyák“ után ezt vagy amazt ott meglelhetni vélik vagy nem vélik; e szerint kötelességemnek tartom Füredről elmondani mindazt, amit nem annyira mástól hallottam, mint hogy saját két szememmel láttam. Körülményeim, úgy akarták, hogy több év óta Fürednek nem annyira rendes vendége, mint inkább lakója vagyok, — e szerint úgy ismerem Füredet, mint íróasztalomat, és annyi év elfolyása alatt néhány ezer embernek véleményét hallva, nagyon is jól tudom, mit kívánt a közönség, és most midőn azt teljesítve látom , legnagyobb örömmel mondhatom, hogy meg van. Füred, elkezdve azon kortól, midőn még fabódékban tanyázott a vendég, ételképen pedig ette azt, amit jó magyar szokáskint a tarisznyában hozott, mondom Füred azóta nagyban megváltozott. *) Ezen átmenet leírását mellőzve , röviden csak azt mondom , hogy általjában azon időszakok valának Füredre legnevezetesebbek, midőn orvosai változának. A legközelebb elhunyt Adler alatt emelkedett ki Füred a közönségességből, s kezdi fölvenni az ünnepiesebb arczot, mely a természet gazdag kincsei közé művésziebb alakot is vitt be. Neki egy óriás tömeg ember adós a hálával; nyugodjék békén, mert az elismerés kisérte a sírba. Ifjabb karok vették át a terhet. Füred uj korszakba lépett, s megérett az idő , hogy az újabb teendőkről intse azt, kinek fiatal ereje képes leend tenni, kinek lelkesültsége megteremti azt, a mivel az emberiségnek újabban tartozunk; nészük meg tehát Füredet az uj korszak elején, mit mivelnek ottan ? Földjeink erős ingerrel bírtak eddig elszaladni saját kincseink mellett és rohantak megbámulni a külföldnek kikürtölt semmiségeit; hazajöttek a megbámulás szánandó képével, pedig itthoni nagyobbat nem láttak még; no de ez emberi gyarlóság, hisz a somogyi emberen az is megtörtént, hogy a lovát kereste az istenadta, pedig rajta ült. Egyszerűen azok nyakába róhatná ki fürdőink pangó állapotát, kis azt fölemelni elmulaszták, de a bajon keveset segítünk akkor, ha szüntelen azt emlegetjük , hogy : „de biz te voltál az oka.“ azért figyelmeztetjük inkább az illetőket, hogy itt is , megleled ezután barátom, amit máshoz kerestél, ne resteld a dolgot, ráad ülj ki Füredre. Mindenekelőtt megmondjuk, hogy Fürednek átalakítására a pénz nem kímeletik. Adier elhunyta után, a főtiszt,Benedek rendűek szigorú megválasztás és a legfigyelemreméltóbb aján- latok után fővárosunk jelesbbjeinek egyikét, Őrzővénszky Károly gyakorló orvost nyerték meg, kiengedve a megtisztelő bizalomnak, a legkiszárni*) Ezen patriarchális időre azonban tisztelt fiatal barátunk aligha emlékezik. Szerk.