Pesti Napló, 1853. április (4. évfolyam, 918-942. szám)

1853-04-22 / 935. szám

1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vid­ékre postánküldve: Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Évneg­*dre 5 f. — k. p. Félévre . ‡» ‹• ” A havi elöfi'"'e,é*, mint a szám­onkinti e'I®das 18 megszűnt*. Egy hónapra 1 f. 30 k. p. A lap politikai tartalma'* illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó ped.­C­EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lak­ért ház 8. 935 Szerkesztési iroda: Cri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, ápril. 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy-1 Hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre le­fizetendő a Magán­viták négy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számi­­tatik A fölvételi díj szinte min­denkor előre lefizeten­dő a PESTI NAFLÓ kiadó­hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. .PESTI NAPU­ (május—júniusi) két hónapos folyamára előfizetés nyittatik. Vidékre postán küldve • 3 fr. 20 kr. Helyben házhoz-hordással : 2 „ 40 „ Az előfizetési dijak elfogadtatnak m­inden cs.­kir postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadóhivata­lában úri utcza 8 sz. a­­l­ső emeleten az udvarban, és Em­ic­h Gusztáv könyvkereskedésében úri és kigyó utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bér­­mentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, a „Pesti Napló“ kiadó tulajdonosa. Aleppo, martius 16. A­ki ez országban akar utazni, vagy igen kevés szükségletének vagy igen sok pénzének kell lenni. Utóbbira nem azért van szükség , hogy azt az után elköltse — mert ez valóban haszontalan törekvés lenne — hanem hogy mindazon kényelmi tárgyakat, melyekhez a legkevesebbel beérő európai is annyira hozzá van szokva, magával czipelje. Mivel pedig fáj­dalom , sokkal több a szükségem, mint pénzem, s minthogy már történetből épen itt vagyok, örömest szeretnék egy kissé szétnézni ez országban : öröm­mel ragadtam meg a franczia consul meghívását, — kinek rendkívüli küldetésben Antiochiába, onnan pe­dig egy kikötőbe kellett utazni, — követném őt utazásában. A franczia és angol consulok keleten igen pazaron fizettetnek, s és ezért nincs okuk, hogy valamiben szükséget szenvedjenek. Oly missiónál, mely, mint mondani szokták, az ezred számlájára megy, a takarékosságra ki sem gondol, s ezen felül még akkor a köztársaság pénze volt, s hogy a köz­társaság ez által minél előbb tönkre tétessék, a kö­vetkező kormány előtt kitűnő érdemül rovatott föl.. Ezenkívül a missio sajátképem­ czélja, melyről ké­sőbben körülményesebben szólandok , megkiváná, hogy ez alkalommal bizonyos pompá s fény fejtessék ki, mind meg annyi okok, melyek a consult arra birák, hogy a lehetőségig legszámosabb s legfénye­sebb kísérettel induljon útjára. Midőn délfelé a Kitab-ba, egy kis, kertek közt fekvő, kiválólag európaiak vagy ezektől számlázot­tak által lakott külvárosba kimentem, melyben a consulnak nyári lakása volt, úgy látszott, mintha az egész lakosság ki akarna vándorolni. A ki csak egy lovat, öszvért vagy szamarat elő tudott valahol ke­ríteni, két óra járásnyira kiséré a consult. K . . . . nek, ki szinte velünk volt, mint pasának, 8 rendes lovas katona szolgált tiszteletőrségü­l, a consulnak magának pedig ké­t cavasse és egy tuezat baschi ba­suk. A cavasseok mohamedánusok, kiket a kormány tiszteletőrségül rendel a consulokhoz. Ezeket a con­sul fizeti és ruházza, majdnem mindenkor igen csi­nosan , gyakran túlságos pazaron. Ezek állanak őrt a consuli épületben, ha valahová kimegy, előtte mennek , egyszersmind ennek rendőri szol­gái. Egy consulnak ritkán van kettőnél keve­sebb, s négynél több cavasseja. A baschi-bu­­sukok, mint már úgy hiszem egykor említem, rend­kívüli lovasságból állanak. Ezeket határozatlan időre szokták toborzani, s szolgálati idejük alatt napidíjt és lótakarmányt kapnak. Minden basa vagy kisebb kor­mányzó firmánnal bír bizonyos számú baschi-busuk tarthatására,kiket tartani joga van,s a reájuk fordított költségeket beszámíthatja. Hogy az utóbbi pontosab­ban történik mint az első, a dolog természetéből könnyen érthető. A baschi-busuknak maga magát kell ruháznia, felfegyvereznie, sőt lovat is sze­rezni , mi által a legtarkább vegyületű­ csapat képződik, mit az ember könnyen képzelhet magá­nak. A mostanihoz hasonló alkalmakkal természete­sen azokat választják ki, kik legjobban vannak öl­tözve, egyszersmind legjobb lovasok, s mivel ők az egész út alatt a karavánt tágas körökben körül­nyargalják , versenyt futnak, hajító dárdát dobál­nak , nemcsak a karaván biztonságára, hanem mu­latságul is szolgálnak. Miután a kísérők nagyobb része visszatért Alep­­poba , karavánunk a szolgálati személyzettel együtt mégis 40 lovasnál többet számlált. A Kitab kiindu­lásunkkor oly alakot öltött, mintha lakosai mindnyá­jan ki akarnának vándorolni, most pedig a falu, melyben az első éjszakát töltők, megérkeztünkkor úgy nézett ki, mintha ott gyarmatot szándékoznánk alapítni. A szakács segédeivel, főző- és konyhaedé­nyeivel , továbbá a szálláscsináló a 40 teherhordozó állattal s egyéb podgyászszal már előbb megérkez­tek, s gondoskodtak földi jóllétünk felől. Hogy némi fogalmunk legyen arról , mi mindent hurczoltunk magunkkal, csak egy éjjeli s egy íróasztalt s néhány széket említek. A faluban levő legjobb házban — egy ily ház áll egy szobából ablak nélkül — „megtérítették az asz­talt“, azaz : a 4 fal mellett szőnyegeket s néhány ván­kost, a középen pedig egy nagy abroszt terítettek le. Miután tehát mindnyájan, a ki hogy tudott hozzá — mert ehez némi gyakorlottság kívántatik, — házain­kat a falhoz vetve lekuporodtunk , elkezdődött a leg­­comicusabb Pas de deux, melyet valaha láttam éle­temben. Mivel mögöttünk semmi hely sem volt, a consul két szolgája , — ölnyi magasságú ficzkók, aranynyal hímzett kaftányokban repülő újakkal, pisztolyok­ és bandzsárokkal öveikben, s egy arany­nyal himzett asztalkendő előttük — a tálak, tányé­rok , palaczkok s poharak közt az abroszon tánczol­­tak körölöttünk, hogy minket felszolgáljanak. Társaságunkban két Fatallah is volt — ez arab ke­resztnév — kiknek nevei Európában sem ismeret­lenek. Az egyiket Lamartine, a másikat P­ü­c­k­­ler­lig karolták föl halhatatlanságral útjukban. Az egyik Fatallah Sahir, kinek L­a­s­c­a­r­i­s gróffali utazása tölti be Lamartine Keletről irt mun­kájának 4-dik s legérdekesebb — legtöbb történeti hűséggel irt — kötetét. A másiknak neve Fatal­lah , a­r a 11­­, lócserélő, vagy a­mit akar az em­ber. Midőn mondok neki, miszerint P. hg, minden utasokat, kik Syriában lovakat akarnak vásárolni, óvna tőle, kért engem, anélkül, hogy csak egy pillana­tig is gondolkoznék, hogy ha ismét írok „Európába“, óvjak nevében minden lókereskedőt P.­hgtől. F­a­­t al l­a h C ar a 11 i valóban Syria legérdekesebb gajembereinek egyike; azért is annál inkább aka­rom önöket vele mulattatni, mivel a faluban, mely éjjeli szállásul szolgált, semmi érdekest nem találtunk, mint egy igen magas négyszegletű épüle­tet ablakok nélkül; ez fölingerlé kíváncsiságomat, s kérdezősködvén utána , megtudom , miszerint ez nem egyéb, mint egy iszonyú nagy galambdúcé, melyben a galamboknak ezredei , tartózkodási he­­lyök fejében fiaik egy részével pecsenyéül, gané­­jokkal pedig tüzelőszerül szolgálnak. Fatallah atyja egy igen gazdag rája volt, még pedig európai eredetű­ háború idején — valószínű­­leg a franczia invásiokor Egyptomban, — mely alka­lommal, az akkori szokás szerint, az európaiak vá­rakba voltak zárva, ezekkel titkos összeköttetésben állott, s e miatt később lefejeztetett. Atyjának va­gyona elkoboztatott, s a kis F. ki atyja házában kis franczia nyelven kívül épen semmit sem tanult, úgyszólván az utczán növekedett fel, hol nagy ügyességet szerzett ugyan magának a lovaglásban, dárdahajitásban, kardtánczban stb , de e mellett a kó­bor életet is annyira megkedvelte, hogy midőn őt ké­sőbb rokonai egy kereskedőházhoz akarták adni, ellen­­állhatlan hajlamot vettek benne észre az elszö­késre. Minthogy azonban az ember az elszökésből egyedül nem élhet,ha az embernek e mellett még más mellékkeresete nincs: egy ideig, mint tolmács, kísérőül s­­algáit azon idegeneknek, kik az ország belsejét utazták be ; később maga kezére kóborlóit idestova azon nomád törzsek között, kiknél egy előbbi útjában egy kardast talált föl. Kardas szó szerint annyit teszen , mint fi­vér ; itt azonban inkább azt teszi : vendégbarát. Az ily kardasnak engem , valamit nekem tetszik , nem­csak sátrában meg kell tartania s megvendégelnie , hanem mind személyem­ , mind vagyonom biztonsá­gáért is felelős, mit még a legrablóbb törzsek is tisz­­teletben tartanak , ha köztük egy ily vendégbaráttal bírok. Már minél tovább folytatta Fatallah ezen gyanús pajtáskodást a tolvajokkal és rablókkal, annál ter­jedtebb lett hire, s annál inkább keresték föl őt az utazók , kiknek valami elveszteni valójuk volt. Egy pár lóvásárlási expeditio azok számára , kik a pusz­tában őt választák vezetőül, nemsokára nagy tekin­télyt és befolyást szereztek neki a törzsek között. Az arabok igen helyesen fogák föl, miszerint Fatal­lah a venni óhajtókat, nemcsak azon törzsekhez ve­zetheti , melyekhez ő akarná, hanem hogy a lovak árára is nagy befolyással bír. Jelenleg Fatallah az­zal dicsekszik, miszerint csak egy szavába kerül, s 40,000 jól fegyverzett arab lovas azonnal síkra száll. Ezt ugyan némileg dicsekvési vágynak is lehet mon­dani , mégis azt hiszem, hogy Lascaris grófot ki­véve, még egy keresztény sem birt annyi befolyással a törzsekre , mint ő ; nincs nehezebb, mint a pusz­ták lakóinak bizodalmát megnyerni, de ha egyszer megnyeretik, akkor aztán határtalan Ha még ezen­felül az utazó egyénben kitűnő intelligentiát, szilárd akarat- s hatalommal is párosulva vesznek észre, mely nekik hasznukra lenni őszintén törekszik , ak­kor úgy engedelmeskednek, mintha egy feltsebb lény­­ uralkodnék fölöttük. Egy pár fölvilágosító példa Fa-­­­tallah kalanddús életéből a mondottak igazolására s szolgáland jövő alkalommal. A SZERELEM GYERMEKEI. Bevezetés. (Folytatás. *) VI. „Nos hát, elvből jobb szeretek házasságban levő nőkkel szövetkezni; az ember kevésbbé compromit­­tálja magát.“ „Az áll, mert miután azon fiatal személyt elcsá­­bítod, házasság lett szükségessé.“ „Ezredünk épen akkor vonult Németországba.“ „Távozásod után a szegény teremtés nyilvános gyalázat félelme s egy Páriában — mert anyja őt Párisba hozá — kínálkozó s a szennyfoltot elrejtendő házasság között, nem sokáig habozhatott.“ „S nagyon jól tette! — úgy látszik, valóságos kincsre talált érdemes férjében, százezer frank jöve­delemmel .“ „Tökfejű Georges Dandinra, ugy­e bár­ ki vak bizalommal nejének erényében, mit sem sejtett; bárgyú bolondja, ki házában idegen, hozzád tartozó gyermeket táplál, melyet nagy ostobaságában magá­énak tart és szeret! — Röviden, csak annyit akarok mondani, hogy a te gyermeked, ha testvérei lesznek, ezeket meg fogja lopni, mert osztozandik velök a nagy javakban, melyekhez semmi joga sincs; hogy a te Lásd P. N. 934-dik számát, gyermeked , ha képzelt apjának más örökösei nem lesznek, meg fogja lopni e férfi családját, mint egye­düli örökös!“ „Istenemre! ha így számolsz , úgy igazad van, s én gonosz tolvaj vagyok“, kiálta Roland ezredes, hangosan kaczagva: „valódi Cartouche vagyok, egy kosmopolitikus Mandrin! Mert ilymódon én Európában mindenütt loptam, hol csak lobogónkat sétáltatok: loptam Madridban, Bécsben, Nápolyban és Berlinben, s ha összes rablásaim gyümölcseit él­vezhetném, öt-, hatszoros m­illionnaire lehetnék. . . . Mert ingyen el a manó ! én nem illem a mi korunkba, nekem Ábrahám idejében kell vala születnem. És te, Maurice, te bölcsész, te mered szememre hányni, hogy gyakorlati eszméim vannak az egyetemes közcsaládról?“ „A­mit beszélsz, nagyon vig, nagyon élezés! És csakugyan mi sem alkalmasabb tárgy az élezelésre, mint a törvénytelen gyermekek , melyek a családba becsempésztetvén, csaknem kivétel nélkül a birtok elpusztulását, az anyák szégyenét és lelki mardo­­sásait, a férjek gyalázatát, a testvérek kínait okoz­zák. É­s aztán nem is tudod elgondolni, hogy még valami furcsább van hátra !“ „Halljuk, Maurice, halljuk! Mert becsületemre, téged nem lehet pénzzel megfizetni.“ „Gondold meg, vakmerő , hogy a törvénytelen családnak, mely a törvényes családban keletkezik,­ vannak összeköttetései, vérségi kapcsolatai és ro-­ konságai, melyek szintoly törvénytelenek, de titokba és bizonytalanságba burkoltak.“ „Az bizonyisten igaz! valódi zűrzavar!“ „Ugy­e, nagyon tréfás ? — Mert utoljára is, ezen zűrzavarban — mint igen életesen nevezed — né­melyek testvérek, a­nélkül hogy tudnák; némelyek netán apjukat is elmozdítják az útból, a­nélkül, hogy ismernék , és némelyek saját nővéreik körül is jár­nak , anélkül, hogy legkisebb sejtelmük volna.“ „Az tény, hogy ily chassé-crois­e- ban még az ördög sem tudná magát tájékozni, erre sohasem gondoltam. De itt mindjárt megismertem a bölcsé­szeket. Ezek mindent végső alapjában vizsgálnak.“ „Hiszen mondom , Adalbert , hogy ennél már semmi sem lehet tréfásabb , mert­ utoljára ezen bo­nyodalomból — oly emberek között , kik egymást távolról sem ismerik — mindennemű vérfertőzetek, testvér gyilkosságok fejlődhetnek , sőt, ki tudja ? — mit gondolsz ? — ittak­ némi csekély apa gyilkosságok is, a­mi aztán kétségkivül a legmulatságosabb do­log. •­ Mi­?“ „Oh, ha kedved tartja, a komédiát a tragikumba átvezetni, a Illetlenségekbe .“ „Épen nem lehetségekbe! — De istenem, meg­állj csak,­ — hiszen mondom , hogy a legfurcsábbat utolsónak hagytam.“ „Bizony nehéz volna még messzebb menned, mint mentél, jó Maurice-om.“ „Talán mégsem. Hallgass meg. Azalatt, míg ti ma reggel a Gand boulevardon Történt ellen táborba szálltatok, oldalamon egy szegény asszony , egy vi­rágnő vala­­ki egyszerre rosszul lett. . . Én könyö­rültem rajta.­­“ „Mint tősgyökeres franczia lovag! Itt ismét reád ismerek.“ „Mint tősgyökeres franczia lovag, ha úgy akarod. Közel álló bódéba segítettük a szerencsétlent, kit, midőn feleszmélt, magam akarok haza kisérni — oly okoknál fogva, melyeket most hosszas volna kifej­teni — t. i. nyomorú padlás kamrába, mely egyéb­iránt egészen összehangzott a szegény lakó nő rongy­ruhájával , ki is — mit csak mellesleg emlitek — neked egykori szeretőd.“ „E nő ?“ „Igenis.“ „E rongyos nő , ki most padláskamrában lakik, nekem szeretőm volt ?“ „Az, az. És most a nyomor és bánat szinte té­­bolyodottá tevék őt, s ha kisded lánykája nem vol­na , maga mondta nekem, már ezerszer öngyilkossá leendett.“ „De hát mért nem fordultak hozzám ? — S mos­tan már, Maurice, komolyan beszélek. Olykor ugyan nem igen szoktam finyáskodni szeretőim kiválasz­tásában , az igaz , de azt is tudod, hogy a pénzzel sem igen gondolok. És épen ezért, nyíltan bevallom előtted, hogy közleményed nagyon meglep és nagyon boszant. Hanem hát, bizonyos vagy-e a dolog iránt?"* „Neve Paul­a.“ Pest, ápr. 21. Két hónap múlva kiszorít bennünket a por és me­leg a fővárosból, s a­ki csak mozdulhat, megyen él­vezni a jó levegőt, minőt itt pénzért sem kap. Egy­mást , kérdi az ember, . . . hol töltsük a nyarat ? mert egyiket az unalom, másikat a pénzbőség (?), de legtöbbet a maga nyavalyája a nagy fürdőkre kerget. Ezerszer megemlitetik Füred, számtalan megjegy­zés közt határoztatik oda menni vagy nem menni, a­mint t. i. a sok „aszongyák“ után ezt vagy amazt ott meglelhetni vélik vagy nem vélik; e szerint kö­telességemnek tartom Füredről elmondani mind­azt, a­mit nem annyira mástól hallottam, mint hogy sa­ját két szememmel láttam. Körülményeim, úgy akarták, hogy több év óta Fürednek nem annyira rendes vendége, mint inkább lakója vagyok, — e szerint úgy ismerem Füredet, mint íróasztalomat, és annyi év elfolyása alatt né­hány ezer embernek véleményét hallva, nagyon is jól tudom, mit kívánt a közönség, és most midőn azt teljesítve látom , legnagyobb örömmel mondhatom, hogy meg van. Füred, elkezdve azon kortól, midőn még fabódék­ban tanyázott a vendég, ételképen pedig ette azt, a­mit jó magyar szokáskint a tarisznyában hozott, mondom Füred azóta nagyban megváltozott. *) Ezen átmenet leírását mellőzve , röviden csak azt mondom , hogy általjában azon időszakok valának Füredre legnevezetesebbek, midőn orvosai változának. A legközelebb elhunyt Adler alatt emelkedett ki Füred a közönségességből, s kezdi fölvenni az ünnepiesebb arczot, mely a természet gazdag kincsei közé művésziebb alakot is vitt be. Neki egy óriás tömeg ember adós a hálával; nyugodjék békén, mert az elismerés kisérte a sírba. Ifjabb karok vették át a terhet. Füred uj korszakba lépett, s megérett az idő , hogy az újabb teendőkről intse azt, kinek fiatal ereje képes leend tenni, kinek lelkesültsége megteremti azt, a mivel az emberiség­nek újabban tartozunk; nészük meg tehát Füredet az uj korszak elején, mit mivelnek ottan ? Földjeink erős ingerrel bírtak eddig elszaladni saját kincseink mellett és rohantak megbámulni a külföldnek kikürtölt semmiségeit; hazajöttek a meg­­bám­ulás szánandó képével, pedig itthoni nagyob­bat nem láttak még; no de ez emberi gyarlóság, hisz a somogyi emberen az is megtörtént, hogy a lovát kereste az istenadta, pedig rajta ült. Egyszerűen azok nyakába róhatná ki fürdőink pangó állapotát, kis azt fölemelni elmulaszták, de a bajon keveset segítünk akkor, ha szüntelen azt em­legetjük , hogy : „de biz te voltál az ok­a.“ azért figyelmeztetjük inkább az illetőket, hogy itt is , megleled ezután barátom, a­mit máshoz kerestél,­­ ne resteld a dolgot, ráad ülj ki Füredre.­­ Mindenekelőtt megmondjuk, hogy Fürednek áta­lakítására a pénz nem kímel­etik.­­ Adier elhunyta után, a főtiszt,Benedek rendűek szi­gorú megválasztás és a legfigyelemreméltóbb aján-­­ latok után fővárosunk jelesbbjeinek egyikét, Őrző­vé­nszky Károly gyakorló orvost nyerték meg, kiengedve a megtisztelő bizalomnak, a legkiszárni­*) Ezen patriarchális időre azonban tisztelt fiatal ba­rátunk aligha emlékezik. S­z­e­r­k.

Next