Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)

1853-07-10 / 1000. szám

ban is bővebb megfontolásra méltassák s a kellő lépések megtétessenek, miszerint ily takarékpénztárak alapítása lehetővé legyen. Mikép Csehország helytartója megjegyzi, a községeknek önként azon meggyőződésre kell jutniok, hogy ilynemű intézetek nem maradhatnak jótékony visszahatás nélkül az őket terhelő szegény­ápolási kötelezettségre. Je­lenleg még azon körülmény is járul hozzá, hogy a patri­­moniális viszony megszüntetése által az árvavagyon-kezelés­­ben lényeges változások történtek, melyek szükségét a ki­egyenlítő módnak, mely minden a pénz­befektetések- és adósságszerződéseknél érdekelt felekre nézve egyaránt hasz­nos , és különösen takarékpénztárak által nyújtható , még érezhetőbbé teszik. Az üst. Corr. imezt írja: A Smyrnában történt véres eseményekről tudósításokat kaptunk, melyeket holnap kimerítőleg fogunk közleni. Most előlegesen csak annyit említünk meg , hogy bizonyos Costa nevű emissarius elfogatása, ki viszkötelezvényét megszegte s Törökor­szágba jogtalanul visszatért, orgyilkos merényt idézett elő az angol partgáti kávéházban egybegyült menekvőknél, minek következtében K. Hackelberg hadnagy megö­leted, s kettő veszélyesen megsebesült. A cs. k. inter­­nuntius azonnal legfényesebb elégtételt követelt, s meg­lem­ígérve , hogy a smyrnai kormányzó letétetni, a az érdeklett menekültek iránt szigorú eljárás fog intéztetni. Hiszszü­k , a Porta nem fog késlekedni a végrehajtással, hogy ezáltal az Ausztriával különben múlhatlanul be­következő szakadást eltávoztassa. KÜLFÖLD. Németország, Berlin, jul. 5. Radowitz úr szemeire annyira szenved, hogy a legújabb időben már meg sem jelent az udvarnál. Mi kétkedünk abban, mit közelebb oly igen h­íreszteltek, hogy t. i. Radowitz úr a keleti ügyben mint tevékeny politikus lépett volna föl, s e kétkedésre alapos okunk van. (C. B.) Franc­iaország- Paris, július 3. A Moniteur­­nek jegyzéke, melyben a Constitutionnel azon állítása c­áfoltatik meg, hogy a franczia kormány bi­zonyos számú tisztet adott volna Törökország rendel­kezése alá, különös fontossággal bír, amennyiben a defavoulrozás az orosz követ sürgető előterjesztése következtében történt. A Constitutionnel állítása különben tény, mert a hadügymininiszter azon tisztek­nek , kik háború esetében török szolgálatba lépésekre nézve kérdezősködtek, kijelentette, hogy az engedelem nem fogna megtagadtatni,­­ csak az nem igaz , hogy a török kormány a franczia kormányt a tisztek végett hivatalosan fölszólította volna. Drouyn de Lhuys, külügyminiszter, a külföldi fra­nczia követségekhez körjegyzékiratot küldött, fele­letül N­esselrode gróf körjegyzékiratára. A fran­czia miniszter ezen köriratában megc­áfolja mindazon védveket, melyek az orosz kabinettől a Portához inté­zett követelései mellett fölhozattak. A franczia miniszter nézete szerint, az orosz követelések alapjául nem szol­gálhatnak sem a régi kötések, sem a Nesselrode gróf által felhozott analógiák . A franczia jegyzék különben csak ezen c­áfolatra szorítkozik ; nem említi, mit vél Francziaország tenni, ha Oroszország követelései mellett megmarad és a Dunafejedelemsé­­gekbe nyomul. Az A. A. Z.-nak jul. 2-áról Páriából írják , mikép a st. cloudi minisztertanács következtében Hamelin admirál fölhatalmaztatott volna, hogy mihelyt az oro­szok a Dunafejedelemségeket megszállják, hajóhadá­val azon esetben is a Dardanellákba menjen, ha az an­gol admirálnak hasonló utasítása nem volna. P­á­r i­s, jul. 4. — A K. Z.-nak ezeket írják : A csá­szár naponkint tanúsítja békés érzelmeit. Hübner osztrák követteli beszélgetése alkalmával így nyilatko­zott : ,,Én sohasem hagyandok föl az európai népjog védelmével; de mennyiben rajtam áll, Miklós czárnak egy ajtót nyitva hagyatok, és Oroszország megalázása nem czélom.“ Guizot tegnap egy levelet írt M­a 1­iáé­hoz , az A­s s­e­m b l­é e nationale szerkesztőjéhez, melyben ezen hely is elő.­ő: „Kedves barátom, ne higyje ön a háborút.“ Más­felől egy telegráfi tudósítás érke­zett , mely jelenti, hogy Konstantinápolyban nagy izga­tottság uralkodik,és a Journal de Constanti­­n­o­p­­­e az oroszok bemenetelét casus belli-nek nézi. Havreben megjelenő lapok arról tudósítanak, mikép itt, mint Angliában, komolyan foglalkoznak a háború ve­szélyével. Hírszerint a franczia és angol követeknek rendelet adatott, hogy az egyesült hajóhad összehívását illető felhatalmazásokat előlegesen ne használják. A Revue des deux Mondes utóbbi füzetében érdekesen foglalja össze az utóbbi hat hét eseményeit. A heti­lap finomul jegyzi meg, miszerint Nesselrode gróf körjegyzékében büszkén számítja föl azon előnyöket, melyeket Oroszország Törökországtól egymásután nyert. Ezen nagyobbodást a kainardichii, bukaresti , drinápolyi, nnkiar-skelessii kötések mutatják. Oroszország tovább to­vább , most háború, majd béke által , más mint ellenség, majd mint szövetséges, a szétmarczangolt török biro­dalom ügyeibe nyúlt és minden állami okmány új fen­­sőségi osztozás a czár és zultán között, így nagyob­bodik ezen ország, mely az északi sarkba kapasz­kodik , Németországgal szembenéz, és befolyását Per­zsiáig kiterjeszti. E közben mit tett Európa? Erejét ha­szontalan forradalmakban, politikai építmények fölemelése­ és lerontásában kimerítette. És Európa az Egyesült­ álla­mok irányában nem úgy viselte-e magát, mint Oroszország iránt ? Némely éretlen gyarmatoknak az anyaországtól­ megszabadulását nem elősegítette-e ? Texas bekeblezését nem megerősitette-e ? 1846-ban két mexicói tartomány elnyerését nem a másvilág ügyének jelentette-e ? Most türelmesen kell elfogadni az amerikaiak elméletét, hogy Európának más szárazföld ügyeiben nincs beavatkozása, így az európai politika két legnagyobb és legrettentőbb erő közt áll, melyek kiterjedéséhez hasonlót a jelen pol­­gárosodás még soha sem látott. Késedelmeznek , tépelőd­­nek , s erőtlenek valamit megakadályozni, miután a nyo­matékos beavatkozás ügyét kisikamlani engedték. A császár parancsából jelenleg több franczia főtiszt van a chobhami angol táborban, az ottani hadgyakorlatokon. Köztök van Montebello tábornok, a császár hadsegéde is. Ezen körülmény uj bizonyítványa az angol-franczia szövetségnek , mely mikép látszik , mind a tengerre, mind a szárazra nézve létezik. Tegnap estre , jul. 2-án , a császár , császárné , Alba herczeg és neje Jeromos exkirálynál ebédeltek a Pa­­lais-Royalban. Midőn a császári pár a palotához érkezett, megszámithatlan néptömeg fogadta; a kiáltások, mint ren­desen , élénkek valának.­­ Az egész udvar ebéd után a Theátre françaisba ment, hol parancs következté­ben Seri­be- nek Bertrand et Baton czimű darabja adatott. Ő felségek az elő­dás végéig jelen voltak s azután hálós fogatú nyílt kocsiban St. Cloudba visszaindultak. Olaszország. A florenczi törvényszék jul. 1-jén G­u­e­­razzi és társai ügyében ítéletét kimondotta. Guerazzi maga 15 évi fegyházi fogságra ítéltetett, — a többiek pedig (kik mind menekültek) részint 15 évi fogságra, ré­szint örökös száműzetésre ítéltettek. Mária Adelaide szárd királyné ő felsége június 30-kan a turini ifjú h­erczeggel La Speziaba utazott, hogy ott Mária Anna Pia császárné ő felségével összeta­­lálkozzék. Holland, Hága, jul­­i. Ma a második kamarának egy törvényjavaslat adatott át, mely az állam­ba­n a­z tlt­ást illető felügye­letét szabá­lyozza. E szerint a különböző vallásfelekezeteknek tökéletes jogában áll vallási belügyeiket önállólag sza­bályozni, azonban a czélzott szervezetre nézve előbb a kormánytól kell engedélyt nyerni, minthogy az a kor­mány közremunkálása nélkül meg nem történhetik. Azon esetben, midőn a vallási szertartásoknál alkalmazottak az állam biztossága, csendje és rendére nézve veszé­lyesnek látszó esküt tettek le, fentartatik, hogy tőlök a király és az ország törvényei iránti hűségi esküt lehes­sen követelni. Külföldiek vallási hivatalokat a kormány engedelmével viselhetnek. Lelkészi czimek az állami hatóság, vagy valamely vallás­ társulat irányában nem adnak senkinek jogot, rangot vagy kiváltságot, így azon tartományok vagy községek azon elnevezései, melyek az egyházi hatóságkor kijelölésére használtatnak, nem bírnak semmi további jelentőséggel. Új lelkészi széket nem lehet alapítni, utalványozni vagy másnak áten­gedni, a kormánynak a közcsend és rend érdekében­ elő­­leges jóváhagyása nélkül; hasonló jóváhagyásnak kell történnie azon lelkészi székekre nézve, melyek 1848 nov. 3-ka óta létrejöttek. A különböző lelkészek egy­házi öltönyeiket csak az egyházban, vagy hol a szer­tartás kívánja, használhatják. Templom építésére nézve, a csend és rend érdeke miatt, a kormány jóváhagyása szükséges. E kérdésben a legközelebbi határozat a hely­hatóságot illeti ott, hol különböző vallásfelekezetek léteznek, a harangok húzására külön kormányengedély kívántatik. Azon lelkész, ki ezen rendszabályok ellen vét, törvényszékileg üldöztetik és a költségekre ítéltetik, azon kifejezéssel, hogy a tettes a törvény ellen vétett. Felebbezés és megsemmisítés megengedtetik. A tárgya­lások zárt ajtóknál történnek. Az, ki kétszer elitéltetik, a büntető törvénykönyv 42-ik czikkelyénél fogva jogait 3—10 évre elveszti. Harmadszori elítélés 6 hónaptól 2­ évig terjedhető börtönbüntetést von maga után. Svédország- Stockholm, jan. 30. Az I­n­d­é­p­en­­dance belge következő érdekes eseményről tudó­sít : Több hónap óta, a svéd lapok némi litogatással je­lentették, mikép az anyakirálynő Bernadotte özve­gye. Parisba utaznék, Napóleon császár megláto­gatására. Az anya­királynő valóban nagy zajjal meg is­tette az utazási készületeket, s kíséretével együtt egy állami hajóra ült A magas utazónő megállt egy svéd rév­ városban, s ott mulatott 10 napig, azután pedig is­mét visszajött Stockholmba. Az anyakirálynőnek ezen rögtöni visszatérésén tört most fejet az egész világ, úgy beszélik, mikép az itteni udvarnál attól féltek, hogy majd a tuileriákban az anyakirálynővel éreztették volna, hogy Bernadotte tábornoknak a császártól f­elpár­tolása nagy befolyással volt a császári birodalom meg­döntésére. Az utazás ezért maradt volna el. N­agybritannia, London, jul. 1. Az alsóház teg­napi ülésében Goodmann az egész naivsággal kér­­dezé, nem akarja-e a kormány teljesíteni a lejális kö­zönség kívonatát, rendesen jelentvén, mikor és hány órakor fognak történni a chobhámi táborban az álcsaták és éjjeli allarmok. Palmerston igyekszik megma­gyarázni a lovagságra kapott leeds-i gyapjúárosnak, hogy a chobhámi hadgyakorlatok nem annyira a közön­ség mulattatására , de nagy részt a csapatok betanítása végett történnek, s hogy nem elmulhatlanul szükséges az éjjeli alkarmazást előre kitrombitálni. (Nevetés.) A közönség bizonyos lehet abban, hogy mindennap — ha csak nem esik — érdekes hadi látványban részesülhet. Ezen mulatságos intermezzo után Graham jelenti, hogy jövő keddit két új biliéi fog fellépni: az egyik az angol tengerészet létszámának szaporítására vonatko­­zandik, a másik tengerparti önkénytesek toborzására, kik tengerészekből állnának s szükség esetében a hadi flottához is áttehetők volnának. Ezen bejelentett két bili nagy érdeket gerjesztett a házban. A „Chronicle“ és „Post“ csak okoskodásokat tartal­maznak, melye­k helyett a közönség inkább tényeket szeretne hallani, megtudandó , vájjon Anglia a dunai­­fejdelemségek megszállását támadásnak fogja-e nézni a Portának Russell által szentnek nyilatkoztatott épségére s függetlenségére. Hanem erről mit sem találni a lapok­ban. A közönség nagyobb része úgy vélekedik, hogy Nyugateurópa flottái nagyon parádéznak, de a fejdelem­­ségek ügyében egyetlen lövést sem teendnek. Némelyek ezért Angliát, mások Francziaországot okolják. Angliát okolja többek közt a „Morn, Hérald“, mely ma ismét lármáz és meg nem foghatja , miért engednek Orosz­országnak időt hadi készületeinek teljesítésére, Török­országnak pénzügyi megrontására, Ausztriának áthaj­­litására s végre — hadüzenet nélkül, barátságosan, csel­lel , további alkudozások végett— Konstantinápolynak is megszállására. Ha még nem­ enyészett ki az alsóház­ból minden politikai férfiasság , a tagoknak kényszerítni kell a kormányt, hogy adjon számot eljárásáról, mert azon kérdés eldöntésétől, szabad-e Oroszországnak a szerződvényeket büntetlenül megszegni, függ Európá­nak békéje, sőt talán szabadsága is. London, jul. 4. A spitheadi flotta eddigi elhelye­zését megváltoztatta, s most három vonalt képez, s kész a horgony-beszedésre. Esetleges rendeltetése helyéül még mindig az angol csatorna­vizek kijelölvék. A hadi kikötőkben , arsenálok­ és h­ajógyárakbani tevékenység azonban e flotta felszerelésével még nincs bevégezve. Az admiralitástól isakf. hó elsején ment Plymouthba a ren­delet, hogy a 100 ágyús „St. Jean d’Acre“ csavargő­zös gyorsan felszereltessék. Azt hiszik, jövő pénteken indulhatni fog. „Desperate“ csavar-gőzd­alouppe teg­nap érkezett Scherneszből a portsmouthi flottához. A „Times“ c­áfolólag lép fel sok mendemonda ellen, melyek vakmerő hazugsággal terjesztetnek s merő ko­holmányok. „Bármi történjék, az angol nép joggal fog tel­jes és becsületes bizonyságokat követelni aziránt, hogy a kormány mit sem mulasztott legyen el, mi a háborút megakadályozható, hogy magát szorgosan visszatartotta legyen a beavatkozástól minden , pusztán külföldi kér­désekbe , milyen példa­a szentsíri ügy, mig csak Európa közös jogviszonyai és saját érdekeink és kötelezettsé­geink nem koczkáztattak , s hogy közbenjárásunk ek­kor is csak békítő, nem pedig fenyegető leendett, s hogy mind­végig hűk maradnánk azon világos nyilat­kozatokhoz , melyek e viszályok kezdetekor a királyné nevében közhírré tétettek. Sőt még a fejedelemségek megszállatásának esetében is — mi eddig alkalmasint, legalább részleg, megtörtént — reméljük, hogy az ösz­­szeütközés legalább addig el fog kerültetni, míg idő marad ifjabb alkudozási kísérlet megtételére.“ A Pétervári udvarban — így szól a „Times“ utolsó száma — két párt van: egyik az ország német, balt­­tengermelléki tartományaiból származik, a másik ősi muszka fajból. Az ország politikájának becsületet szer­zett államférfiak nagyobb része az elsőhöz tartozik, úgy­mint Lieven­ig, Nesselrode gr., Benken­­dorff, Meyendorf, Brunnow b., Kiichener b. és mások. Magát az uralkodó házat is csak két nem­zedék választja el néplét származatától, és Sándor czár sohasem titkoló rokonszenvet oly férfiak iránt, kik szi­­lárditni akarák az összefüggést Oroszország s Nyugat­­európa erkölcsei és eszméi között. Miklós czár azonban ellenkező útra tért. Az ő politikája mindig az volt, hogy magát azonosítva a moszkoviták sajátságai­, politikai törekvései­ és vallási tervezeteivel, é­s ezen képvise­lendő szellem sokkal inkább benne él, mint miniszte­reiben. Második, kedvencz fia Konstantin ugyanazon párt­­nak vetette magát karjába. Ők ketten a nemzeti egyház és politika előbajnokai. Ezen dicsvágyó párt, az ural­kodó faj büszkeségében s vallásos lelkesedésben lángol­va , sóvár tekintettel nézte sokáig a folyó évet, mint Byzancz bukásának négyszázados erd­ély­ esztendejét, C­sóvár tekintettel nézte magát Konstantinápolyt, mint a csata jutalomdíját, s bármi becsetlenek legyenek is magukban véve az efféle mystikus képzettársulatok és jövendölések, mégis tagadhatlan, hogy a teljesítésükre irányzott hangulatot csak erősítik. Szenvedélyökben ezen pártnak hívei Nesselrode körjegyzékét is az orosz fel­séghez képest gyenge és méltatlan manifestatiónak nyi­latkoztatják. — Ezek után a „Times“ oly személyes­­kedőleg és gyűlölködve lép fel Miklós czár irányában, hogy további okoskodásait nem véljük közlendőknek.— Csak annyit jegyzünk meg, hogy a „Times“ azzal in­dokolja az orosz kabinet elleni kikeléseit — holott az­előtt ennek védelmére kelt — hogy a czár legközelebbi fellépte a Porta irányában semmikép sem menthető. Törökország. Az A. A. Z. egyik párisi levelezője Ausztria és a Porta czímű czikkében imigy el­mélkedik : Ön , lapjának élén, néhány czikket fogadott el tőlem a török bonyodalomról, melyek átalánosan azon előrebocsátással írattak , hogyha az eldöntés kard által történnék, hogyha a kérdés az erő eszközei­­­vel döntetnék el. A megoldásnak csak ezen nemét tartom szemem­ előtt, mely alkalommal tehát az érdek­lett különböző hatalmak katonai helyzetére fordítom­ figyelmemet. A Kölnische, valamint a Natio­nal Z­­­g. benne határozottan megütköztek, s azt hiszik, mikép ezen tiszta katonai okoskodás mögött az All. Z.­­ban irányok vannak elrejtve, melyek úgy erre, mint a szerzőre nézve idegenek. Névszerint azon kifejezés mi­att boszankodtak föl, „hogy Poroszország nem európai nagy hatalom, hanem hogy német, s külpolitikája meg­lehetős uj keletű.“ Azt hiszem, némi hamis érzékeny­kedés , ha a katonai viszonyok kiemelésén kívül valami mást láthatni benne, különösen mivel ön levelezőjének, ki soha sem tagadta meg Poroszország iránti nagy elő­szeretetét, azon nézet más előbbi katonai czikkeiben majd­nem szóról szóra megjelent. Poroszországnak 17 millió lakosa van ,­ tehát fél olyan erős, mint a többi szárazi hatalmasságok. Külpolitikája mindenesetre új keletű, s épen nincs oly határozottan hangzó története, mint Ausztriának, mely valóban százados. Azon joggal, mikép a nevezett lapok ezen állításokból porosz ellen­szenvet vontak ki, előbb porosz monomániára kellett volna következtetniök, mivel az All. .Ztg. Poroszország törekvését, az északi német mély síkság egygyé olvasz­tását természetesnek, és német érdekben kívánatosnak tartja, legalább ön levelezőjének ezen nézete lapjai mellékletének hasábján megjelent. Tudomás szerint minden alkotmány a kormányzó ha­talmat inkább a bel-mint a külpolitikára nézve szorítja­­ meg , biztos jeléül annak, miszerint a kormányzó 63 kormányzottak érdeke a külpolitikában természetszerű­leg foly össze; ez esetben Ausztria érdeke a német né­pével egy, minthogy az osztrák császári ház német, országainak magva német, a fajtöbbség azonban, mely­nek túlsúlya­ és támadásától az All. Z. nem kevésbbé fél, mint a Kölnische és National Z., szláv. Ön levelezője különbözőleg érintett és bebizonyított okokból nem hiheti, hogy más hatalom, mint Ausztria, melynek katonai alapja egészen más, mint Poroszországé, harczi eredmény előrelátásával az oroszoknak ellenáll­hatna. Ha tehát az All. Z. nézeteit közli, és ezáltal, mennyire lehetséges, Ausztriát erélyes föllépésre hívja föl, ebből inkább lehet német érdeket észrevenni, mintha, a kölni újsághoz hasonlólag, idegen nem német hatal­makat keresne meg, melyek legjobb akaratjok mellett is (és ezt is ki teheti föl ?) nincsenek azon helyzetben, hogy azon érdekeket fegyveres kézzel (előrelátott ered­­ménynyel) képviseljék. Ezért ön levelezője is a ve­szélyt, az ellenség eszközeit stb nyugodtan megfontolta, mert azok előtte oly fenyegetőknek tetszenek, hogy nem lenne veszélyesebb, mint fél rendszabályokhoz nyúlni, mint segítséget ott keresni, hol nem találhatni, — mert veszély van a késedelemben. Hasonló és helyesen igazolt okokból, ön levelezője Törökország erőtlenségére utalt, és a török haderő szer­fölötti fölszám­ításának ellene mondott, — mert az oly haderő, mely Oroszország előtt meg nem áll, és mind­addig, míg törökök kormányoznak, meg sem állhat. Ha Törökország csak negyedrészével bírna is költött ha­talmának, akkor Oroszországtól alig kellene félnie. Ha pedig felével bírna , akkor nem kellene a külföld­nek Törökország épsége miatt aggódni. Hogy ezen zsákmány előbb vagy később föltétlenül az orosz kezébe ne essék, nyilván szükséges , hogy a görög fél­sziget­et útra vezettessék, és más vezetők álljanak élére, mint a törökök, kik magukat túlélték. A közben­járás nyilván annál szükségesebb, mennél gyengébb a fenyegetett, mennél hatalmasabb a megtámadó , ki az elsőnek erőt költ, mivel nem bir, az utóbbinak pedig gyengeséget, mi nála hiányzik — ezt tették a nevezett német lapok nevezetes vaksággal — az a beavatkozást szükségtelenebbé teszi, melyet mi épen Törökország erőtlenségéért és az orosz kabinet kíméletlen erélyéért szükségesnek tartunk. Azonban a viszonyok örökre így csak nem maradhatnak — tehát a görög félsziget kor­mányzatában változtatást kell behozni. Ezt most a Ti­mes és Revue des deux Mondes is elismerik. Éveket lehetne megtölteni azon indokokkal, melyek szüksé­gessé teszik, hogy Ausztria­ a keleti ügyben min­denek előtt a diplomatia vezetését átvegye, hogy ily kritikus helyzetben Németország erkölcsi és physicai se­gélyével gyámolítsa, és hogy ezen nagy érdekek mellett a kicsiket feledje. — Hogy vájjon kisnémeteknek vagy nagynémeteknek van-e erre több joguk , e fölött nincs idő vitázni, hanem itt az ideje juteni, hogy Európa mivelt népének, melynek érdekei leginkább kérdésben forognak, elől kell mennie érdekeinek védelmében , tehát a német állam tú­lylyal bír, sőt arra egyedül képes Konstantinápoly, június 23. Mind az angol mind a franczia hajóhadtól az admiráloknak egy had­segéde érkezett ide, s ezek által a három hajóhad egyetértő állásba tétetett. Ezek tanácsára a török hajó­had valamivel kedvezőbb állást vehetett, és a szük­séges tábori jelek végett megegyezés történt, oly for­mán , hogy az első jelre az egyesült angol-franczia hajóhad a Dardanellákba bemegyen. Ezen főtisztektől a bosporusi erődítmények is megszemléltettek és azok helyeslésöket megnyerték. A seregmenetek folytonosan tartanak, s jól­lehet mindenütt a legnagyobb csend uralkodik, a szabályozott buzgalom sehol sem hiány­zik. Azt halljuk, mikép a fölhívott honvédőrség és tartalék oly számosan gyűlt zászló alá, hogy a szá­zadok a z­ás­z­l­ó­aljakkal vetekednek. Arra nézve, ki a török kormány naponkint érezhető pénz­­szü­kségéről értesítve volt, talány leend, hogy a kormány kölcsön nélkü­l ezen rendkívüli költségét mikép fedezheti. Az oroszszali viszályok ügyében várjuk most a Por­tának egy manifestumát, mely — hasonlag az 1828- dikihoz — az ügyállás teljes rajzát fogja tartalmazni. Ide naponkint érkeznek újan toborzott katonák és vásá­rolt lovak a tartományokból­, a csapatok gyakorlatai, többnyire a pasák felügyelete alatt, kettőzött buzgalom­mal folynak. Városunk olyan, mint egy nagy tábor. — A csend és rend fentartása ügyében szigorúan őrködnek, s csakugyan kevesebb is a kihágás, mint az előtt. — Bruck báró mind a zultántól, mind a nagyvezértől két­­két pompás lovat kapott ajándékul. — A hadi készületek daczára pedig mégis az a közvélemény, hogy az oro­szok a dunai fejdelemségek megszállása után mindjárt ismét elkezdik az alkudozásokat. Dunai­­ fejedelemségek. Belgrád, jun. 25. Nagy aggodalommal várjuk az oroszok bevonulását a dunai föjdelemségekbe . Oroszor­szágot ugyan semmiféle szer­­ződvény sem jogosítja fel, hogy Szerviát is megszállja, de seregeinek szomszédsága által sokan nyugtalankodó honfitársaink közös lázadásra bátorodnának, miután e czélra úgyis működnek közöttünk az orosz ügynökök. M­u­c­h­i­n, az új orosz consul, még nem érkezett meg, de az ő megérkezése sem fog mindaddig tökéletes ki­békülést eszközölhetni, míg az orosz consulság titkárá­nak, B­o­p­o­f­tnak ideje és alkalma lesz Belgrádban to­vább szőni ármányait. T­u­m­a­ns­k­y azonban megnyu­godott, mivel további követelményei hajótörést szen­vedtek a kormány hazafias erélyén. A külügyminisz­teri osztályfőnök, Marinovics, és a hadiskola igazgatója, Zách, megtartók állomásukat , s így legalább továbbra is részesülünk amannak belátó és ta­pintatos működésében s imennek gyümölcsöző vállala­taiban. Mily állást foglaland Szervia ez eldöntő pilla­natban, nehéz meghatározni, de nálunk is nagyban folynak a hadi készületek, s ez ügyben a berlini tüzér­­iskolában kiképzett tisztek lényeges szolgálatokat tesz­nek. Fejedelmünk az ország belsejébe, G­a­r­a s­a­n­i­n pedig — egészségi tekintetből — a Schweizba utazott. Elutazása előtt ez utóbbi azon elégtétben részesült, hogy kinyilatkoztatták, miszerint ő meg nem sérti a védha­­talom jogait, hanem azt is kijelentették neki, hogy az orosz kabinet forradalmi törekvésekkel gyanúsítja őt. Erre nézve azonban az oroszok szintúgy csalódnak, mint a nyugatiak , ezek ugyanis saját mérvök szerint ítélik meg állapotainkat, feledve, hogy nekünk semmi közünk társadalmi forradalmakhoz s csak nemzeti ózdi­jainkat gondoljuk idővel megközelíthetni. Oroszország- Már többször említek, hogy Oroszország védnöksége a görög vallású török alattvalók felett egye­nesen megfosztaná a Portát felségi jogától. Nesselrode jegyzékében ezen pont a részletileg érintetvén, azon bi­zonyítás kísértetik meg, hogy oly szerződvény, minőt Oroszország a védnökség ügyében követel, nem rend­kívüli valami; s a pétervári lap jun. 22-ki számában megmutatni törekszik, hogy Francziaország is ugyanoly védnökséget igényel magának a Porta katholikus alatt­valói felett, s hogy az 1830-diki febr. 3-kán irt jegyző­könyvben ezt nyíltan ki is mondá s ebben az angol kö­vet nem látta a Porta felségi jogainak sértését. Az em­lített jegyzőkönyvet Görögország három védhatalma, de nem a Porta irta alá: ezen hatalmak egymás közt kötelezték le magokat. Össze nem hasonlíthatni tehát ezen jegyzőkönyvet oly szerződvénynyel, mely Orosz­ország és a Porta között volna megkötendő. — A hasonlítás hibásságát Beaurepaire gróf is, ki 1830- ban franczia követ volt Konstantinápolyban, kimutatja egy, még XVI. Lajosnak benyújtott emlékirattal, mely­ben megvannak a Török- és Francziaország közt kö­tött egyházügyi szerződ­vények 1673-tól kezdve, s me­lyekben azon kifejezés : „a­zultán alattvalói,“ kerülve van. Azon jogok pedig , melyeket az 1830-diki jegyző­könyv biztosított, a Portát nem illették, mert épen oly katholikusokra vonatkoztak , kik akkor megszűntek a Porta alattvalói lenni; s Francziaország épen az által, hogy visszatartotta magát a Porta katholikus alatt­valóinak javára való reclamatióktól, képesebb­­ön, a régi capitulatiók mérve szerint, védelmezni a róm.kath. egyház intézeteit és alapítványait. — A „Constitution­nel“ azon észrevételt teszi, hogy a hasonlat visszássá­gát legsze­m­beszökőbbé tehetni, ha meggondoljuk, hogy Francziaország védnöksége fen­tartja, Oroszország védnöksége megsemmiti a Porta felségi jogát. (B.Z.) TELEGRÁFIA TUDÓSÍTÁSOK, Brüssel, jul. 7. Az „Indépendance belge“ jelenti. Hallomás szerint kedden Párisban az anarchisták ko­moly összeskü­vése fedöztetett föl. S c u t a r i, junius 29. Az összeírás behozatala Mon­tenegróban a török hatóságok figyelmét kelték föl, me­lyek ágyúkat és hadcsoportokat rendeltek a határszélre. Smyrna, jun. 30. Az aprószőlő dús termésre nyújt kilátást. Fe­r­r­a­r­a, julius 3. A fegyenczek megszökési kí­sérlete a csendőrség és ausztriai katonaság által meg­gátoltatott. Roma, jul. 5. A jezsuiták főnökévé B­e­c­k­h atya, belga születés, választatott meg. A „Monitor” toscano őt ausztriai születésűnek mondja.

Next