Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)
1853-07-10 / 1000. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 ., __ ). A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICI G. úrhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8 sz. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. p JOOO Vasárnap, jul 10-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sorra 4 pgc krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a . Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik.— A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. Előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési föltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól december végéig) -10 ft - „ Évnegyedre, (julistól septemb. végéig) 5 » --- 55 Budapesten házhozhordással félévre........................8 ,5 55 Évnegyedre .... 42 p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten e lapok kiadóhivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kígyó-utcza szegletén. KELETI ÜGYEK. II. •1. Mint mondom: még koránsem tudhatjuk azt, fog-e háborút vonni maga után vagy sem orosz sereg általi megszállása a dunai tartományoknak ? Annyi azonban bizonyos, hogy a koczka elvettetett, s hová fordulása a sors, talán a véletlen szeszélyétől függ. A pétervári százados politikának csak egy része áll leplezetten Európa, s így mielőttünk is, t. i. a bár nem hivatalos diplomatai manifestumban, de igen is oroszok által terjesztett orosz nyelvű röpiratok és fáradhatatlanul működő ügynökök által napfényre hozott vágy: Konstantinápolyban egy új bizánczi görög trónt alapítani, honnét, ha sikerülne arra Nagy Péter egyik uralkodó ivadékát ültetni, könnyen lehetne egész Európának törvényt szabni. Amitől mi tartunk, azt Katalin czárné egykor nyíltan kimondta: Erivántól a Dunáig az orosz óriás birodalom fonja már körül a török birtokot, s megfoghatatlanul, az európai diplomatia léptenkint látta és tudta ezt, és látva és tudva, késett mind máig gátat vetni a foglalás ezen ösztön-sőt tervszerű haladásának, míg a legújabb követelés, mely már benn a birodalomban akar azultán fő hatalma mellett egy másik — noha csak erkölcsi, de szinte, sőt annál veszélyesb — hatalmat megalapítni, kifárasztó türelmét a nyugati nemzetek érdekvezetőinek. Megvalljuk, ha végig nézünk a külföldi sajtó nyilatkozatain az orosz követelés felett, leginkább meglep a hang, mely a porosz és egyéb németországi lapokban tapasztalható. Megszűnt minden legkisebb nyoma — az augsburgit kivéve — az orosz követelés pártolásának. Maguk a hivatalos közlönyök nemcsak mentek ily nézettől, de sőt a legvilágosb ellennézetnek adnak szavakat hasábjaikon. Honnan magyarázzuk e tüneményt ? Onnan-e csupán, hogy féltik anyagi érdekeiket, avagy onnan inkább, hogy rettegik következményeit a harcznak, mely a Duna torkolata, vagy Drinápoly kapuinál fogna határozni Konstantinápoly s így Európa sorsa felett ? Mi úgy hisszük, szinte mind a két okból. A jelen orosz irány nem olyan , hogy — bármint vegyük is azt — rokonszenvre számíthatna nyugat műveit népeinél. A béke pedig itt a javak legnagyobbika, melynek csupán veszélyeztetési gondolatánál fogva is megremeghet a nép szinte, mint kormánya. És pedig nem igen különös politikai ügyesség kell ahoz, kitalálni, hogy orosz-török háború esetében , midőn kétfelé fog valószínűleg szakadni az európai hatalmak tábora, elláthatlan eredményű fellobbanás történhetik a gyúanyaggal nem kevéssé saturért Európában. S az ily fellobbanás mennyire vetheti vissza a civilisationak minden utait ? Azon esetre pedig, ha — amit hinni nem tudunk, nem merünk, — az orosz fegyverek, daczára a nem foglalási szándéknyilatkozatoknak, mégis Konstantinápoly kapuiig hatnának, ki számítja ki e diadalmas előrenyomulás következéseit ? E politikai dilemma mindenkép nagy fontosságú ! Különösen Ausztriára, s így közvetve hazánkra, ismételjük, a legnagyobb érdekkel van a függő kérdés szerencsés megoldása. Azért nemis csodáljuk, hogy kormányunk egész figyelmét ráfordítja jelenen a keleti ügyekre, s ha a megoldás phasisa elkövetkezik, egész erélylyel fog föllépni a birodalmat megillető tekintély és érdek megszilárdítására. Óhajtanék, hogy a Duna tisztán monarchiánk kezébe jusson, s így a nyugati civilisatiónak erkölcsi hatása keletre, egyesülvén az anyagi érdekek biztosításával, Ausztria védsége alá helyeztessék. Ez egy kép érdekében van keletnek és nyugatnak. Kelet ezáltal kiemeltetnék azon örökös hányattatásból, mely inkább fenyegeti az európai békét, mint a török birodalom tartósságát, mely még azután is soká fen fog állhatni, ha valamint északról az orosz, úgy délről az angol birtokvágy néhány szebb szigetet elszakasztana belőle. Mi úgy hisszük, hogy valamint egykor a török , úgy ma az orosz előnyomulásának kellene gát nyugat felé, mert az orosz hatalom terjedésében nem látjuk biztosítva Európa békéjét. Lehet, hogy a nagy „Slávia“ csak agyrém, de már hiába e rémet nehéz az agyakból kiirtani. S mely erő szolgálna ez ellen hatalmas, gátul, mint a magyar és német elem közös és egyesült szövetsége, nemzeti fejlődésében mindkettő belezejének teljes foganatosítására buzdittatván ? E két elemet a gondviselés maga helyezte őrül kelet és nyűgat közé , s. e két elemnek közös képviselője Ausztriának felséges uralkodó hála. S mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mai keleti bonyodalmak megoldásánál, — legyen ez fegyveres'vagy békés,'Ausztriára, — ha úgy akarja — nagy és dicső szerep vár! Bécs, jul. 8. (?) Múltkori levelünk végén kifejezett várakozásunk csakugyan teljesedésbe ment; a tegnapi s tegnapelőtti nap két fontos hírt hozott; egyet kelet- a másikat nyugatról. Oroszhon a régen várt lépést megtette, a nyugati hatalmak pedig a Pruthoni átmenetet „casus belli“nek nem tekintik , hanem Ausztriával egyetemben törekedni fognak, az orosz követeléseknek, miknek lényege ugyis már el van fogadva , forma szerint is elégtételt szerezni, hogy mind az úgyis eléggé szegény dunai fejedelemségek az orosz megszállás terhei alól fölmentessenek , mind pedig az átalános biztosság, melyet utóbbi napokban nem egy aggodalom keserített, ismét helyreálljon. Felötlő tünemény az, hogy, míg az oroszok előnyomulása nem történt meg, a börzék, nevezetesen a párisi, igen félénken viselték magokat; mihelyt pedig a Moldvábai bevonulás tény gyanánt állott előttük, azonnal szabadabban kezdtek lélekzeni s e hírre igen kedvező keretárakkal feleltek. — A dolog tán nem oly paradox, mint a minőnek első pillanatra mutatkozik. A börzék nem pillanatnyi veszélyektől, nem gyorsan múld krízistől, hanem hosszadalmas ügyletpangástól irtóznak leginkább; nem attól, hogy a papíroknak ma roppant magas, holnap iszonyúan csekély beesők van, hanem attól, hogy végre épen semmi keletjök sem lesz, hogy azokat se nem veszik, se el nem adják s a forgalom végképen megszűnik. Ily hosszadalmas pangást a török-orosz differentia következtében is vártak, ha csak egyik vagy másik oldalról lépés nem történik. Miután ez megtörtént, az ildomos börzelovagok azonnal átlátták, hogy már most a dolog gyorsan fog haladni, mégpedig a nyugati híreket egybevetve , alkalmasint a békés kiegyenlítés felé, s ez az, mi új életet lehelt a börze szent csarnokainak látogatóiba! Mindenesetre arra kell készülnünk, hogy most néhány napig a törökországi ügyre nézve semmi újat nem fogunk hallani; a fordulat, melyet a dolog most leend, minden eddigieknél fontosabb s valósággal eldöntő leend. Azért a kabinetek minden elhamarkodástól óvakodni fognak; a legközelebbi újság pedig, úgy reméljük, a kiegyenlítés első lépése leend. A még nem rég annyira oroszfaló Times ugyan e nézetben osztozik s a kiegyenlítést most sem tartja lehetetlennek, főleg, miután közhallomás szerint az angol kabinet az orosz hadsereg legújabb mozgását casus belli gyanánt nem tekinti. Francziaország pedig — ezt elejétől fogva mondtuk — mindig örömesebb Oroszhon mellett, mint ellene álland. A török díván utolsó válaszának méltóságteljes hangja mindenütt közelismerésre talál s bel és külföldi lapok dicsérettel halmozzák el a török külügyminiszter finom tapintatát. Franczia lapok úgy vélekednek, hogy a Porta ezen udvarias válaszirata után a dunai fejedelemségek megszállását nyílt ellenségeskedésnek tekintendi , valamint Oroszhon csak akkor kívánt alkudozni, miután hadserege a Pruthon átment, a Porta ismét csakúgy fog alkudozásba bocstkozni, ha a franczia és angol hajóhad Konstantinápolylyal szemközt áll. Az egyesült hajóhadak elfogadják-e azultán meghívását, ez természetesen oly kérdés, melyre most eldöntő feleletet nem adhatni. A dolgok még most is úgy állanak , hogy a kimenet leginkább Ausztria magatartásától függ s hogy ez befolyását méltósággal s ildomossággal használandja, arról kétség nem lehet a Paks, jul. 5. A mennyire csak lehet, én kerülöm a keleti kérdést, mert tudom, hogy eddigelé önök is e kérdésről a tudósítások bővében vannak, de ha tudósításokbani dúsgazdagságuk ismeretlen volna is előttem, mégis kellene hallgatnom, minthogy e tárgyról jlenleg valami újat mondani talán lehetlen. A miniszteri tanácsban, mely ez időkben Saint-Cloudban gyakran tartatik, a keleti kérdés kitűnő helyet foglal, és a császár ebben épen úgy szeret elnökölni, mint I. Napóleon nagybátyja valaha az államtanácsban, hol az új világ e legnagyobb hadvezérének, státusférfiai fényes tehetségeit és éles eszét kitüntetni annyi alkalma volt. III. Napóleon jó kedvvel el tudja tűrni tanácsosainak ellenmondásait, és tetszik önmagának állításai védelmezésében, melyeket mindig makacsságig fönntart, védelmez, és keresztül visz, így midőn június 30-kan a sürgöny értesíté őt, hogy de La Susse admiral, Dundas angol hajóhadi parancsnok által megelőztette magát a dardanellák előtti megjelenésében, tüstént miniszteri tanácsot hitt össze, és két óráig tartó vita után de La Sasse visszahivatását decretáltatta. A mindenek előtt békét, és sok pénzét szerető Fould úr, az államminiszter, igen ellenző azt, mondván, hogy miután a fő dolog el van érve, a hajóhadnak t. i. Besika vizeini állomásozása, mi valóságos tény, mellékdologul tekinthetni a többit, azaz hogy a hajóhad huszonnégy óránál későbben jelent meg ott. A császár — jó kútfő után szólok — csodálkozását fejezi ki azon, hogy egy franczia és Napóleon alatt hazájának szolgáló miniszter ily antifranczia nyilatkozatot ten, hozzá adván, miszerint a franczia flottának a Dardanellák torkolatának léte csak a fődolognak egyik része , másika pedig, melyet de La Sasse aladmir,a megfoghatlan késedelmezésével elhanyagolt, el van vesztve Francziaországra nézve a keleti népek szemeiben! El van vesztve t. i. a mindenkor, de főleg a jelen körülményekben fölötte fontos initiativa, a kezdeményezés becsülete, mely most a Dundas aladmiral főparancsnoksága alatti angol flottát illeti. Hamelin aladmiral, de La Suise helyébe kinevezett franczia főparancsnok , mintegy ötven éves, kék demokrata, jeles tengerész, s igen népszerű, miért is a császár Hamelin urnak kineveztetésével saját népszerűségét is öregbítette. Általában a császár nagy cselekvőséget fejt ki, hogy a nép ..jóváhagyását kiérdemelje ; a külföld irányában méltóságteljes állásba helyezi a franczia nevet, szavajárása leven : le nem „Napoleon“ olenge! a „Napoleon“ név kötelez s a népszerűtlen rendőrségi minisztériumot eltörli; épít maga, de másokkal is épittet, dolgoztat, és igy a pénznek hasznos kiadatását s üdvös keringését eszközli; a cités ouvrières-k szemlátomást emelkednek; a hivatalokban megöregedett papok megérdemlett nyugalmazása alapjául öt millió franknyi tőkét jelöl ki az orleansféle tömegből; a Moniteurben decretum hirdettetett, mely szerint a dohány kilogrammjának ára 4 frank 50 centiméről 1 frank 50 c.-re szállíttatik le, azonban csak a közkatonák javára , mert tudnunk kell, hogy a franczia katona élvezetének színét a dohányzás képezi. A császár tevékenységének intézkedése folytán John Bret Francziaországot, ennek afrikai gyarmatával, Algírral , össze fogja kötni tenger alatti telegraph által, melynek Tunis és Bona felé kígyózó része két év alatt, az Egyptusnak induló pedig egy év múlva leendész. Bret úr és társainak 4% biztosítják az állam által. A minapi Moniteur közhírré teszi, miszerint az évenkint kiállíttatni szokott sálon, azaz műcsarnok, szépműkiállítás a jövő 1854-dik évben elmaradand, hanem hogy a helyett 1855-dik évben az egyetemes iparműkiállítással egyesittetni fog. Az elitei mezők Szajna felé fekvő részében emelkedő kristálypalotának négyszögköböl épített földszinti része csak nem kész már, a reá teendő kristályüveges, vassal megerősített falai és kristálykúpjai, rövid időn emelkedendnek. E tündér palotában a világ csodálni fogja a civilizált világ iparának mindennemű műveit. Ezúttal: Megemlítésre méltónak vélem a tudós Dupin Károly úrnak , az egyetemes londoni iparműkiállításról napokban a császárhoz intézett remek tudósítását. Dupin uz ime nevezetes irományában , a mostani háborús idők s viszonyokra vonatkozólag a többi közt igy szól: haladunk , és a sötétség párthiveinek daczára haladunk s magas poletra emelkednek a tudományok, és általuk a hadmesterségek is A hadgyalogság, sebesebb lépésű mint valaha , lőfegyverekkel láttatik el, melyek a halálhozó golyót messzibb és nagyobb biztossággal vélik, mint időnk előtti tűzcsövek, melyek a mostaniaknál „hatvanszor“ nehezebbek valának. A hadjárati tüzérség ahelyett, hogy mint régenten lelánczolva tartatnék a mellette gyaloglott tüzér lépései által, fölfegyverzi és lóra ülteti vezetőit, vezényeinek súlyát, következőleg levihetőségét öregbíti, de ez által koránsem lassul el, sőt inkább egyformább, határozottabb, és szilárdabbá válván, sebességben versenyez a reformált lovassággal. A katonai történész, ki a tüzérség jelen állapotját felfogta, mondja meg, vájjon az , mit imént mondottunk , nem való-e s a tűzjátékokból, helyesebben tűzi művészetből abstrahál a pyrotechnia új lőfegyvert, melyet mathematikailag képes igazgatni, és épen e fegyverrel halált szór majd a rakéták és kartácsok, majd a gránátok és bombák alakjában-A tengeren, igen is a tenger vizén gondoljuk meg micsoda változást idézett elő a haladó tudomány egy időnkbeli sorhajó egyesítvén magában az artilleria, szél és gőznek háromszoros erejét, képes egy óra alatt negyedfél geographiai ínfaldőt haladni, és fedezetén 120 ágyút, ezek ellátására szükséges tüzérséget, végre ezen fölül még fölfegyverzett háromezer katonát rendeltetések helyére szállítni stb. A paixhansféle ágyú oly szörnyeteg golyót s oly erővel vethet ki, hogy azon lövése, melyet a tengerészek „szerencsésnek“ keresztelnek, egyszerre gyújt és tönkre tesz egy hajót. Végül a tudomány annyira felképesíti a szakértő tengerészt, hogy lehetőleg legerősben fölfegyverzett tengerszoroson átmehetést lehetetlenségnek nem tart, s nincs oka hinnie , hogy a tenger Achillese , lábának csak egy pontján sebesíthető meg. De nincs okunk elfordulni az embernek e rontó hatalmától, mert az ember terményző hatalma lépést tart semmitő hatalmával, s ép abban áll a XIX. század szülte mivelődés ereje, mely a világbékét biztosítja, fölképesítvén az európai független fejlődés barátait, sakkot mondani az európai súlyegyént fenyegető törekvésnek. S ha végül győzelemnek csakugyan kell lennie, az azoké leend, kik a XIX. századi civilisatio részén állanak. *** Balaton-Füred, jul. 4. Az est oly fris, oly langyos! Egy nyári eső után ezt csak Füredről lehet elmondani, melynek édes szabad kebelén a lélek egy seraph karjain emelkedik a tündérvilág szent alkotójához, az Istenhez. Fohász, hála, vágy, remény , nyugalom , keserv, nyugodt öntudat, kiküzdött pályabér , széttépett ábránd, lesújtott becsületesség , kigunyolt erkölcs, megcsúfolt szemérem jertek, oh jertek ! s a midőn illatárként füstölögnek a hegyek, oh ezen illatár a természet szelleme ! — szellemek vagytok ti is — egyesüljetek vele, előttetek megnyílnak a menny ajtai! . . . Füred, Balaton, gyermekálmaim tündérképei; annyi szenvedésteljes idők után megláttalak ismét! Oh fogadd kebledre! a természetet szent áhítattal tisztelő fiadat. Ily érzelmek közt alig jutván el Veszprémből a Balaton partra , — már is emberek ijedt arczczal jőnek élénkbe „egy nő Alsó-Őrsnél beleülte magát a Balatonba“ kiáltanak. Örömest bedugom vala füleimet ennek hallatára, nehogy elandalodásomat zavarja, de hiába. — Ha már megálltunk, kérdezzük meg nevét, sorsát , állapotát, mondom magamban. Kérdezősködéseim eredménye ez leve: „valami Müllerné, kocsmárosné Veszprémből, mondják , viszás házasságban élt, és az elválást sürgette, de az illető lelkész —■ nem biztathatta elválási reménynyel, habár vegyes házas volt is. Ekkor mint mondják , így nyilatkozott: „édes főtisztelendő úr, én ennek áldozata leszek.“ Nem hitte senki, 6e ime megtörtént! . . . E vidéken is roppant károkat tettek a pusztító esőzések, egész telkeknek földkérgét vetésestől elhordta a víz, és némelyek úgy néznek ki, mint odahagyott kőbányák ! . . . De legtöbb kárt tett mégis a julius 3-diki borzasztó vihar, csővel. — A szép gyümölcs mind a földön, úgyszólván, a szőlő összetépve, a mely különben is elrúgta nagyon a virágzáskor. A gabona, kukoricza siralmas tekintetű; a szó teljes értelmében a földdel vizirányosan feküsznek a kenyérnek vesszői, — maholnap a föld nedvességétől kicsi ráznak helyükben a kalászok!! A széna fekete, poshadt, penészes, és még némelyütt a vízben úszik.... Levelem elején azt gondolom, szerkesztő úr: no itt is jő egy ábrándos utas , ki tán költői útleírásokkal akar kedveskedni. Oh nem ! De leirom oly hűn a mit látok és tapasztalok, mint hű a jó anya gyermekéhez. — Óhajtom önt, és nagyérdemű olvasóközönséget tudósitani. 1. Ezen vidék népneveléséről, imez ezerforrásu államtényezőről , imez égető sebről, ime soha meg nem haló lélekjelenségről, imer istenséget, erényt, nemzeti szent érzelmet leghűbben mutató tükörről. 2. Az emberi ipar által előmozdítható, s még hátralevő javításokról, szépítésekről és közlekedési eszközökről, ezen az ország jóllétének hérmérőiről, az ízlés, nemesülés csalhatlan jeleiről. 3. Pedig a népgazdászatról, ezen nervus rerum gerendarum kútfejéről. Ezekről óhajtom önt tudósítani, ha alkalmatlan nem leszek önnek, s ön rendes levelezőjének, Vönöczki barátomnak. Egyébiránt én és Vönöczki, megfértünk mi már többször is egy szűr alatt! *) Látó János: AUSZTRIAI BIRODALOM. Bécs, jul. 8. Azon sürgöny, mely Ausztria, Anglia és Francziaország konstantinápolyi követeinek egyetértő törekvéseiről szól, azt is jelenti, hogy Gorcsakoff hg, kinek Bukarestbe kellett érkezni, Niepokojc s i n sz k i (a Fremdenblatt szerint hibásan Niprokoncsinszki tábornokot, ugyan azt, ki a montenegrói háborúban Omer pasával értekezett volt, ez utóbbihoz, mint a bulgáriai három török csapat vezéréhez, Sumlába küldötte volna. Fontos a londoni távirdai sürgöny is, mely szerint a brit kabinetben támadt szakadás (a török ügyre nézve) csaknem Aberdeen lord kiléptét eredményezte volna. Jól értesültek úgy vélekednek, hogy ezt aligha is lehetene elkerülni az e tárgyban várható parliamenti vitatkozás által. Az amerikai követnek erélyes fellépte is Görögországban, a jelen körülmények közt, némi politikai jelentékkel bir. Doblhoff báró ausztriai követ a hágai udvarnál tegnap (jul. 6.) érkezett Bécsbe, s két havi szabadság idejét a Baden melletti A Weikersdorfban tölteni. Mailandból a „Trieszt. Ztg.“ imezt jelenti. Az utolsó napokban gr. Recsiberg titkos tanácsos elnöklete alatt Monza melletti alkirályi villában rendkívüli ülések tartottak , melyek a f. évi febr. 6-kai árulási merény miatt egy vegyes katonai bizottmány által folyamatba vett s most már bevégzésig haladt perre vonatkoznak. Ez ülésekben a nevezett bizottmány polgári tanácsosain kívül résztvettek némely különösen meghívott notabilitások mind az aktiv hadseregből mind a katonai törvényszakból , kik közöl megemlitendőknek tartják gr. Nobili altábornagyot, katonai parancsnokát az egyházi állambani cs. kir. őrség- csapatoknak és bolognai kormányzót, és Straub veronai tisztikari hadügyészt, mint tevékeny és jeles elmetehetségü férfiút. Gr. Rechberg titkos tanácsos tegnap indult Bécsbe, hogy szóval a felvilágosítások és utóértesítések által a lombardvelenczei királyság állapotáról. Írott tudósításait legfelsőbb helyen kiegészítse. Távolléte csak igen rövid idejű leend. A magas belügyi minisztérium rendelte, hogy ugyanazon módon, mikép már Csehországban történt, a takarékpénztárak vidékenn alapításának eszméje más tartományok*) Várjuk a szép szót! Szerk.