Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)

1853-07-10 / 1000. szám

1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 ., __ ). A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMIC­I G. úrhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8 sz. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. p­ JOOO Vasárnap, jul 10-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit-sorra 4 pgc kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön­ bélyegdíj előre lefize­tendő a . M­a­g­á­n­v­i­t­á­k öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számíttatik.­­— A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. Előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési föltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól de­cember végéig) -10 ft - „ Évnegyedre, (julistól septemb. végéig) 5 » --- 55 Budapesten házhozhordással félévre........................8 ,5 55 Évnegyedre .... 4­2 p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten e lapok kiadó­hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kígyó-utcza szegletén. KELETI ÜGYEK. II. •1. Mint mondom: még koránsem tudhatjuk azt, fog-e háborút vonni maga után vagy sem orosz sereg általi megszállása a dunai tartományoknak ? Annyi azonban bizonyos, hogy a koczka elvette­tett, s hová fordulása a sors, talán a véletlen sze­szélyétől függ. A pétervári százados politikának csak egy része áll leplezetten Európa, s így mielőttünk is, t. i. a bár nem hivatalos diplomatai m­anifestumban, de igen is oroszok által terjesztett orosz nyelvű röp­­iratok és fáradhatatlanul működő ügynökök által napfényre hozott vágy: Konstantinápolyban egy új bizánczi görög trónt alapítani, honnét, ha sikerülne arra Nagy­ Péter egyik uralkodó ivadékát ültetni, könnyen lehetne egész Európának törvényt szabni. A­mitől mi tartunk, azt Katalin czárné egykor nyíltan kimondta: Erivántól a Dunáig az orosz óriás birodalom fonja már körül a török birtokot, s megfoghatat­­lanul, az európai diplomatia léptenkint látta és tudta ezt, és látva és tudva, késett mind máig gátat vetni a foglalás ezen ösztön-sőt tervszerű haladásának, míg a legújabb követelés, mely már benn a birodalomban akar a­zultán fő hatalma mellett egy másik — noha csak erkölcsi, de szinte, sőt annál veszélyesb — hatalmat megalapítni, ki­­fárasztó türelmét a nyugati nemzetek érdekveze­tőinek. Megvalljuk, ha végig nézünk a külföldi sajtó nyi­latkozatain az orosz követelés felett, leginkább meglep a hang, mely a porosz és egyéb németor­szági lapokban tapasztalható. Megszűnt minden legkisebb nyoma — az augsburgit kivéve — az orosz követelés pártolásának. Maguk a hivatalos közlönyök nemcsak mentek ily nézettől, de sőt a legvilágosb ellennézetnek adnak szavakat hasábjaikon. Honnan magyarázzuk e tüneményt ? Onnan-e csupán, hogy féltik anyagi érdekeiket, avagy onnan inkább, hogy rettegik következmé­nyeit a harcznak, mely a Duna torkolata, vagy Drinápoly kapuinál fogna határozni Konstantiná­poly s így Európa sorsa felett ? Mi úgy hisszük, szinte mind a két okból. A jelen orosz irány nem olyan , hogy — bár­­mint vegyük is azt — rokonszenvre számíthatna nyugat műveit népeinél. A béke pedig itt a javak legnagyobbika, melynek csupán veszélyeztetési gondolatánál fogva is megremeghet a nép szinte, mint kormánya. És pedig nem igen különös politikai ügyesség kell ahoz, kitalálni, hogy orosz-török háború ese­tében , midőn kétfelé fog valószínűleg szakadni az európai hatalmak tábora, elláthatlan eredményű fellobbanás történhetik a gyúanyaggal nem kevéssé saturért Európában. S az ily fellobbanás mennyire vetheti vissza a civilisationak minden uta­it ? Azon esetre pedig, ha — a­mit hinni nem tu­dunk, nem merünk, — az orosz fegyverek, daczára a nem foglalási szándéknyilatkozatoknak, mégis Konstantinápoly kapuiig hatnának, ki számítja ki e diadalmas előrenyomulás következéseit ? E politikai dilemma mindenkép nagy fontosságú ! Különösen Ausztriára, s így közvetve hazánkra, ismételjük, a legnagyobb érdekkel van a függő kérdés szerencsés megoldása. Azért nem­­is cso­­dáljuk, hogy kormányunk egész figyelmét ráfor­dítja jelenen a keleti ügyekre, s ha a megoldás phasisa elkövetkezik, egész erélylyel fog föllépni a birodalmat megillető tekintély és érdek megszi­lárdítására. Óhajtanék, hogy a Duna tisztán monarchiánk kezébe jusson, s így a nyugati civilisatiónak er­kölcsi hatása keletre, egyesülvén az anyagi érde­kek biztosításával, Ausztria védsége alá helyez­tessék. Ez egy kép érdekében van keletnek és nyu­gatnak. Kelet ezáltal kiemeltetnék azon örökös hányat­tatásból, mely inkább fenyegeti az európai békét, mint a török birodalom tartósságát, mely még azu­tán is soká fen fog állhatni, ha valamint északról az orosz, úgy délről az angol birtokvágy néhány szebb szigetet elszakasztana belőle. Mi úgy hisszük, hogy valamint egykor a török , úgy ma az orosz előnyomulásának kellene gát nyu­gat felé, mert az orosz hatalom terjedésében nem látjuk biztosítva Európa békéjét. Lehet, hogy a nagy „Slávia“ csak agyrém, de már hiába­­ e ré­met nehéz az agyakból kiirtani. S mely erő szolgálna ez ellen hatalmas, gátul, mint a magyar és német elem közös és egyesült szövetsége, nemzeti fejlődésében mindkettő bel­­ezejének teljes foganatosítására buzdittatván ? E két elemet a gondviselés maga helyezte őrül kelet és nyűgat közé ,­­ s. e két elemnek közös kép­viselője Ausztriának felséges uralkodó hála. S mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mai keleti bonyodalmak megoldásánál, — legyen ez fegyveres'vagy békés,'Ausztriára, — ha úgy akar­ja — nagy és dicső szerep vár! Bécs, jul. 8. (?) Múltkori levelünk végén kifejezett várakozásunk csakugyan teljesedésbe ment; a tegnapi s tegnapelőtti nap két fontos hírt hozott; egyet kelet- a másikat nyugatról. Oroszhon a régen várt lépést megtette, a nyugati hatalmak pedig a Pruthoni átmenetet „casus belli“nek nem tekintik , hanem Ausztriával egyetem­ben törekedni fognak, az orosz követeléseknek, mik­nek lényege ugyis már el van fogadva , forma szerint is elégtételt szerezni, hogy mind az úgyis eléggé szegény dunai fejedelemségek az orosz megszállás terhei alól föl­mentessenek , mind pedig az átalános biztosság, melyet utóbbi napokban nem egy aggodalom keserített, ismét helyreálljon. Felötlő tünemény az, hogy, míg az oro­szok előnyomulása nem történt meg, a börzék, ne­vezetesen a párisi, igen félénken viselték magokat; mi­helyt pedig a Moldvábai bevonulás tény gyanánt ál­lott előttük, azonnal szabadabban kezdtek lélekzeni s e hírre igen kedvező keretárakkal feleltek. — A dolog tán nem oly paradox, mint a minőnek első pillanatra mu­tatkozik. A börzék nem pillanatnyi veszélyektől, nem gyorsan múld krízistől, hanem hosszadalmas ügyletpan­gástól irtóznak leginkább; nem attól, hogy a papírok­nak ma roppant magas, holnap iszonyúan csekély beesők van, hanem attól, hogy végre épen semmi keletjök sem lesz, hogy azokat se nem veszik, se el nem adják s a forgalom végképen megszűnik. Ily hosszadalmas pangást a török-orosz differentia következtében is vártak, ha csak egyik vagy másik oldalról lépés nem történik.­­ Miután ez megtörtént, az ildomos börzelovagok azonnal átlátták, hogy már most a dolog gyorsan fog haladni, még­pedig a nyugati híreket egybevetve , alkalmasint a békés kiegyenlítés felé, s ez az, mi új életet lehelt a börze szent csarnokainak látogatóiba! Mindenesetre arra kell készülnünk, hogy most néhány napig a törökországi ügyre nézve semmi újat nem fo­gunk hallani; a fordulat, melyet a dolog most leend, minden eddigieknél fontosabb s valósággal eldöntő le­­end. Azért a kabinetek minden elhamarkodástól óva­kodni fognak; a legközelebbi újság pedig, úgy reméljük, a kiegyenlítés első lépése leend. A még nem ré­g annyira oroszfaló Times ugy­an e nézetben osztozik s a kiegyen­lítést most sem tartja lehetetlennek, főleg, miután köz­hallomás szerint az angol kabinet az orosz hadsereg leg­újabb mozgását casus belli gyanánt nem tekinti. Fran­­cziaország pedig — ezt elejétől fogva mondtuk — min­dig örömes­ebb Oroszhon mellett, mint ellene álland. A török díván utolsó válaszának méltóságteljes hangja mindenütt közelismerésre talál s bel és külföldi lapok dicsérettel halmozzák el a török külügyminiszter finom tapintatát. Franczia lapok úgy vélekednek, hogy a Porta ezen udvarias válaszirata után a dunai feje­­delemségek megszállását nyílt ellenségeskedésnek te­­kintendi , valamint Oroszhon csak akkor kívánt alku­dozni, miután hadserege a Pruthon átment, a Porta ismét csakúgy fog alkudozásba boc­stkozni, ha a fran­­czia és angol hajóhad Konstantinápolylyal szemközt áll. Az egye­sült hajóhadak elfogadják-e a­zultán meghívá­sát, ez természetesen oly kérdés, melyre most eldöntő feleletet nem adhatni. A dolgok még most is úgy álla­nak , hogy a kimenet leginkább Ausztria magatartásá­tól függ s hogy ez befolyását méltósággal s ildomosság­­gal használandja, arról kétség nem lehet a Pak­s, jul. 5. A mennyire csak lehet, én kerülöm a keleti kérdést, mert tudom, hogy eddigelé önök is e kérdésről a tudósí­tások bővében vannak, de ha tudósításokbani dúsgaz­dagságuk ismeretlen volna is előttem, mégis kellene hallgatnom, minthogy e tárgyról j­lenleg valami újat mondani talán lehetlen. A miniszteri tanácsban, mely ez időkben Saint-Cloud­­ban gyakran tartatik, a keleti kérdés kitűnő helyet foglal, és a császár ebben épen úgy szeret elnökölni, mint I. Napóleon nagybátyja valaha az államtanácsban, hol az új világ e legnagyobb hadvezérének, státusférfiai fényes tehetségeit és éles eszét kitüntetni annyi alkalma volt.­­ III. Napóleon jó kedvvel el tudja tűrni tanácsosai­nak ellenmondásait, és tetszik önmagának állításai vé­­delmezésében, melyeket mindig makacsságig fönntart, védelmez, és keresztül visz, így midőn június 30-kan a sürgöny értesíté őt, hogy de La Susse admiral, Dun­­das angol hajóhadi parancsnok által megelőztette ma­gát a dardanellák előtti megjelenésében, tüstént minisz­teri tanácsot hitt össze, és két óráig tartó vita után de La Sasse visszahivatását decretáltatta. A mindenek előtt békét, és sok pénzét szerető Fould úr, az állam­miniszter, igen ellenző azt, mondván, hogy miután a fő dolog el van érve, a hajóhadnak t. i. Besika vizeini ál­lomásozása, mi valóságos tény, mellékdologul tekint­hetni a többit, azaz hogy a hajóhad huszonnégy óránál későbben jelent meg ott. A császár — jó kútfő után szólok — csodálkozá­sát fejezi ki azon, hogy egy franczia és Napó­leon alatt hazájának szolgáló miniszter ily antifranczia nyilatkozatot ten, hozzá adván, miszerint a franczia flottának a Dardanellák torkolatának­ léte csak a fődo­lognak egyik része , másika pedig, melyet de La Sasse aladmir,a megfoghatlan késedelmezésével elhanyagolt, el van vesztve Francziaországra nézve a keleti népek szemeiben! El van vesztve t. i. a mindenkor, de főleg a jelen körülményekben fölötte fontos initiativa, a kezde­ményezés becsülete, mely most a Dundas aladmiral főparancsnoksága alatti angol flottát illeti. Hamelin aladmiral, de La Suise helyébe kinevezett franczia főparancsnok , mintegy ötven éves, kék de­­mokrata, jeles tengerész, s igen népszerű, miért is a császár Hamelin urnak kineveztetésével saját népszerű­ségét is öregbítette. Általában a császár nagy cselekvőséget fejt ki, hogy a nép ..jóváhagyását kiérdemelje ; a külföld irányában méltóságteljes állásba helyezi a franczia nevet, szava­­járása leven : le nem „Napoleon“ olen­ge! a „Napoleon“ név kötelez s a népszerűtlen rendőrségi minisztériumot eltörli; épít maga, de másokkal is épittet, dolgoztat, és igy a pénznek hasznos kiadatását s üdvös keringését eszközli; a cités ouvrières-k szemlátomást emelkednek; a hivatalokban megöregedett papok megérdemlett nyu­­galmazása alapjául öt millió franknyi tőkét jelöl ki az orleansféle tömegből; a Moniteurben decretum h­irdet­­tetett, mely szerint a dohány kilogrammjának ára 4 frank 50 centiméről 1 frank 50 c.-re szállíttatik le, azonban csak a közkatonák javára , mert tudnunk kell, hogy a franczia katona élvezetének színét a dohány­zás képezi. A császár tevékenységének intézkedése folytán John Bret Francziaországot, ennek afrikai gyarmatával, Al­gírral , össze fogja kötni tenger alatti telegraph által, melynek Tunis és Bona felé kígyózó része két év alatt, az Egyptusnak induló pedig egy év múlva leend­­ész. Bret úr és társainak 4% biztosítják az állam által. A minapi Moniteur közhírré teszi, miszerint az évenkint kiállíttatni szokott sálon, azaz műcsarnok, szépmű­­kiállítás a jövő 1854-dik évben elmaradand, hanem hogy a helyett 1855-dik évben az egyetemes iparmű­­kiállítással egyesittetni fog. Az elitei mezők Szajna felé fekvő részében emelkedő kristály­palotának négyszög­­köböl épített földszinti része csak nem kész már, a reá teendő kristály­üveges, vassal megerősített falai és kristály­kúpjai, rövid időn emelkedendnek. E tündér palotában a világ csodálni fogja a civilizált világ ipará­nak mindennemű műveit. Ez­úttal: Megemlítésre méltónak vélem a tudós Dupin Károly úrnak , az egyetemes londoni iparműkiállításról napok­ban a császárhoz intézett remek tudósítását. Dupin uz ime nevezetes irományában , a mostani háborús idők s viszonyokra vonatkozólag a többi közt igy szól: hala­dunk , és a sötétség párthiveinek daczára haladunk s magas poletra emelkednek a tudományok, és általuk a hadmesterségek is A hadgyalogság, sebesebb lépésű mint valaha , lőfegyverekkel láttatik el, melyek a halálhozó golyót messzibb és nagyobb biztosság­gal vélik, mint időnk előtti tűzcsövek, melyek a mostaniaknál „hatvanszor“ nehezebbek valának. A hadjárati tüzérség a­helyett, hogy mint régenten lelánczolva tartatnék a mellette gyaloglott tüzér lé­pései által, fölfegyverzi és lóra ülteti vezetőit, vezé­­nyeinek súlyát, következőleg levihetőségét öregbíti, de ez által koránsem lassul el, sőt inkább egyformább, határozottabb, és szilárdabbá válván, sebességben ver­senyez a reformált lovassággal. A katonai történész, ki a tüzérség jelen állapotját felfogta, mondja meg, vájjon az , mit imént mondot­tunk , nem való-e s a tűzjátékokból, helyesebben tűzi művészetből abstrahál a pyrotechnia új lőfegyvert, me­lyet mathematikailag képes igazgatni, és épen e fegy­verrel halált szór majd a rakéták és kartácsok, majd a gránátok és bombák alakjában-A tengeren, igen is a tenger vizén gondoljuk meg mi­csoda változást idézett elő a haladó tudomány­ egy időnkbeli sorhajó egyesítvén magában az artil­­leria, szél és gőznek háromszoros erejét, képes egy óra alatt negyedfél geographiai ínfaldőt haladni, és fedezetén 120 ágyút, ezek ellátására szükséges tü­zérséget, végre ezen fölül még fölfegyverzett há­rom­ezer katonát rendeltetések helyére szállítni stb. A paixhansféle ágyú oly szörnyeteg golyót s oly erővel vethet ki, hogy azon lövése, melyet a tengerészek „sze­rencsésnek“ keresztelnek, egyszerre gyújt és tönkre tesz egy hajót. Végül a tudomány annyira felképesíti a szakértő tengerészt, hogy lehetőleg legerősben föl­fegyverzett tengerszoroson­ átmehetést lehetetlenség­nek nem tart, s nincs oka hinnie , hogy a tenger Achil­lese , lábának csak egy pontján sebesíthető meg. De nincs okunk elfordulni az embernek e rontó ha­talmától, mert az ember terményző hatalma lépést tart semmitő hatalmával, s ép abban áll a XIX. század szülte mivelődés ereje, mely a világbékét biztosítja, fölképesítvén az európai független fejlődés barátait, sakkot mondani az európai súlyegyént fenyegető törek­vésnek. S ha végül győzelemnek csakugyan kell lennie, az azoké leend, kik a XIX. századi civilisatio részén állanak. *** Balaton-Füred, jul. 4. Az est oly fris, oly langyos! Egy nyári eső után ezt csak Füredről lehet elmondani, melynek édes sza­bad kebelén a lélek egy seraph karjain emelkedik a tündérvilág szent alkotójához, az Istenhez. Fohász, hála, vágy, remény , nyugalom , keserv, nyugodt öntudat, ki­küzdött pályabér , széttépett ábránd, lesújtott becsüle­tesség , kigunyolt erkölcs, megcsúfolt szemérem jertek, oh jertek ! s a midőn illatárként füstölögnek a hegyek, oh ezen illatár a természet szelleme ! — szellemek vagy­tok ti is — egyesüljetek vele,­­ előttetek megnyílnak a menny ajtai! . . . Füred, Balaton, gyermekálmaim tündérképei; annyi szenvedésteljes idők után megláttalak ismét! Oh fogadd kebledre! a természetet szent áhítattal tisztelő fiadat. Ily érzelmek közt alig jutván el Veszprémből a Ba­laton partra , — már is emberek ijedt arczczal jőnek élénkbe „egy nő Alsó-Őrsnél beleülte magát a Bala­tonba“ kiáltanak. Örömest bedugom vala füleimet en­­­nek hallatára, nehogy elandalodásomat zavarja, de hi­ába. — Ha már megálltunk, kérdezzük meg nevét, sor­sát , állapotát, mondom magamban. Kérdezősködéseim eredménye ez leve: „valami Müllerné, kocsmárosné Veszprémből, mondják , viszás házasságban élt, és az elválást sürgette, de az illető lelkész —■ nem biztathatta elválási reménynyel, habár vegyes házas volt is. Ekkor mint mondják , így nyilatkozott: „édes főtisztelendő úr, én ennek áldozata leszek.“ Nem hitte senki, 6e ime megtörtént! . . . E vidéken is roppant károkat tettek a pusztító eső­zések, egész telkeknek földkérgét vetésestől elhordta a víz, és némelyek úgy néznek ki, mint odahagyott kőbá­nyák ! . . . De legtöbb kárt tett mégis a julius 3-diki borzasztó vihar, csővel. — A szép gyümölcs mind a földön, úgyszólván, a szőlő összetépve, a mely külön­ben is elrúgta nagyon a virágzáskor. A gabona, kukoricza siralmas tekintetű; a szó teljes ér­telmében a földdel vizirányosan feküsznek a kenyérnek vesszői, — maholnap a föld nedvességétől k­i­c­s­i r­á­z­­nak helyükben a kalászok!! A széna fekete, poshadt, penészes, és még némelyütt a vízben úszik.... Levelem elején azt gondolo­m, szerkesztő úr: no itt is jő egy ábrándos utas , ki tán költői útleírásokkal akar kedveskedni. Oh nem ! De leirom oly hűn a mit látok és tapasztalok, mint hű a jó anya gyermekéhez. — Óhajtom önt, és nagyérdemű olvasóközönséget tudó­­sitani. 1. Ezen vidék népneveléséről, imez ezerforrásu ál­lamtényezőről , imez égető sebről, ime soha meg nem haló lélekjelenségről, imer istenséget, erényt, nemzeti szent érzelmet leghűbben mutató tükörről. 2. Az emberi ipar által előmozdítható, s még hátra­levő javításokról, szépítésekről és közlekedési eszkö­zökről, ezen az ország jóllétének hérmérőiről, az ízlés, nemesülés csalhatlan jeleiről. 3. Pedig a népgazdászatról, ezen nervus rerum ge­rendarum kútfejéről. Ezekről óhajtom önt tudósítani, ha alkalmatlan nem leszek önnek, s ön rendes levelezőjének, Vönöczki bará­tomnak. Egyébiránt én és Vönöczki, megfértünk mi már többször is egy szűr alatt! *) Látó János: AUSZTRIAI BIRODALOM. Bécs, jul. 8. Azon sürgöny, mely Ausztria, Anglia és Francziaország konstantinápolyi követeinek egyetértő törekvéseiről szól, azt is jelenti, hogy Gorcsakoff hg, kinek Bukarestbe kellett érkezni, Niepokoj­­c s i n s­z k i (a Fremdenblatt szerint hibásan Niprokon­­csinszki­ tábornokot, ugyan azt, ki a montenegrói hábo­rúban Omer pasával értekezett volt, ez utóbbihoz, mint a bulgáriai három török csapat vezéréhez, Sumlába kül­dötte volna.­­ Fontos a londoni távirdai sürgöny is, mely szerint a brit kabinetben támadt szakadás (a török ügyre nézve) csaknem Aberdeen lord kiléptét ered­ményezte volna. Jól értesültek úgy vélekednek, hogy ezt aligha is lehetene elkerülni az e tárgyban várható parliamenti vitatkozás által.­­ Az amerikai követnek erélyes fellépte is Görögországban, a jelen körülmények közt, némi politikai jelentékkel bir. Doblhoff báró ausztriai követ a hágai udvarnál tegnap (jul. 6.) érkezett Bécsbe, s két havi szabadság ide­jét a Baden melletti A Weikersdorfban tölten­i. Mailandból a „Trieszt. Ztg.“ imezt jelenti. Az utolsó napokban gr. Recsiberg titkos tanácsos e­lnöklete alatt Monza melletti alkirályi villában rendkívüli ülések tartottak , melyek a f. évi febr. 6-kai árulási merény miatt egy vegyes katonai bizottmány által folyamatba vett s most már bevégzésig haladt perre vonatkoznak. Ez ülésekben a nevezett bizottmány polgári tanácsosain kívül résztvettek némely különösen meghívott notabili­­tások mind az aktiv hadseregből mind a katonai törvény­­szakból , kik közöl megemlitendőknek tartják gr. N­o­­bili altábornagyot, katonai parancsnokát az egyházi állambani cs. kir. őrség- csapatoknak és bolognai kor­mányzót, és Straub veronai tisztikari hadügyészt, mint tevékeny és jeles elmetehetségü férfiút.­­ Gr. Rechberg titkos tanácsos tegnap indult Bécsbe, hogy szóval a fel­világosítások és utó­értesítések által a lombardvelen­­czei királyság állapotáról. Írott tudósításait legfelsőbb helyen kiegészítse. Távolléte csak igen rövid idejű leend. A magas belügyi minisztérium rendelte, hogy ugyan­azon módon, mikép már Csehországban történt, a takarék­­pénztárak vidékenn alapításának eszméje más tartományok­*) Várjuk a szép szót! Szerk.

Next