Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)
1853-08-07 / 1024. szám
lekben beteg oly kedves fölüdülést vesz ezüst forrásaidnál. — De mért nincs úgy , mint kellene, hogy a kik ide az élet forrásához zarándokolnak, kik a nagy világ zaját, az emberek forrongásait, hűlenségeit, fölfuvalkodásait megunták, s egy időre mintegy ki akarják magokat szakasztani az elkevélyedett világ kebeléből, s egy csendes völgy ölében elpihenni óhajtanak, mint testvérek karolnák föl egymást; s az örömöt, mit a fris patak csörgése , a hegyormokon zöldellő erdők , a bikkek kínálkozó árnyas sátorai, a hegyek oldalain hullámzó arany kalászok, a habzó források, szóval, a természet nagyszerűsége nyújtanak , egymással mint testvérek osztanák meg. — De nem, az emberek különösök, nem bírnak csak kevés időre sem megválni az élet hiúságaitól , s még ott is, hol csak mint vándorok, s kórok jelennek meg, válaszfalakat szeretnek építeni, s mit az idő szelleme a nagy világban lerontott, ők egy keskeny kerületben akarják visszateremteni. Semmi sem volt az idén, a parádi fürdőben a tinisósban fölszökőbb, megvetésre méltóbb, mint az, hogy néhányan, kik cselédeik által magokat nagyságos czimre emelték, s magokkal elhitették, hogy ők csakugyan nagyságosak, szégyennek tartották más műveit egyénekkel, asszonyságokkal a legkisebb érintkezést, beszélni, vagy szóltani, vagy közel ülni is azokhoz, kik ő szerintök nem nagyságosak, valódi botrány lett volna. Ilyen helyeken lehet látni, mennyire el tudnak feledkezni az emberek , kivált a nők magukról, s a nagyvárosi nevelés sokaknál — hol az anyai gond nem őrködött— mennyire letörpíti a szellemet, s megneveli a hiúság nemtelen vágyait. Nem így tőnek a derék gróf Amadeiné, a nyájas , szives Borbély, Pappszász, Recski s más magyar családok tagjai, s több érdemes egyének, kik mindnyájan a köz rokonulás eszméjétől valának áthatva. Parádi vendégek! kik minden nap a természet templomába jártok, s látjátok a magas bérczeket s alantabb álló hegylánczokat testvéri kapcsolatban, látjátok, a hegyoldalak fái mint nyújtják ágaikat, mint testvér karokat, az alantabb álló bokrok fele: tanuljatok a természettől, s midőn Isten az embert az emberrel egybekötötte ne szaggassátok ti szét az embereket egybefüző lánczolatot, ne építsetek válaszfalat ember és ember között, ne a hiúság, hanem az emberszeretet oltárán áldozzatok, akkor a közelismerés igazán nagyságosokká tesz benneteket, s mit a világ igy tőletek megtagad , akkor ön maga rakja reátok a becsület és tisztelet kiérdemlett babérát. 1. 1. (Lapszemle.) Ugyanazon érdemes egyéniség, mely egy idő óta a fenálló ideiglenes tanrendszert néma ellenesek irányában a bécsi Lloyd hasábain nemcsak meggyőződést tanusitó erélylyel, de egyszersmind nagy avatottsággal védelmezé, — ugyanazon lap augustus 4-diki számában még egy vezérczikket ir, mely úgy látszik eddigi közléseinek zárszóul van szánva. Mind az irány, mely e czikken átfonódik , mind az erélyesség, mely a positiv viszonyokra támaszkodva, benne uralkodik, sokkal nagyobb figyelmet gerjesztenek a magyarországi iskolaügyre nézve mintsem hogy azon csekély fáradságtól meg tudnék magunkat kímélni, miszerint tisztelt olvasóink e nevezetes nyilatkozatot egész terjedelmében olvassák : „Azon küzdelemben, mely egy részről a democrat rajongók s nemzetiségi ostromlók által vezetett pártok, s más részről az államegység eszméje által lelkesült állam- és honvezérek közt viseltetett, az állam jön a győztes. Az észszerű jogában maradt, és most a hatalom azok kezében öszpontosul, kik a jogot és észt képviselik. A tarka öltöny szétszakadt, melybe Ausztriát akarták beleerőszakolni, s melyben a szellemek ma jobbra, holnap balra vonattak, s a különböző néptörzsek közötti egyensúly, talán egyidőben egy eszményi egyenjogúsági rendszer kivitelével, a tömegek Éria almájává vált volna. Ezen viszálkodások közt pedig senki sem forgott volna nagyobb veszélyben, mint maga a tudomány. Ennek csak egy zászlaja van, mely alá összehíja harczosait, s ez az igazság zászlaja. Ezt követi a tudomány, mint a katona a harczi zászlót. Nem sok hiányzott, hogy e zászló a tudomány emberei kezéből ki nem vétetett, vagy pedig hogy azokkal pártczélokra visszaélés nem történt. A tudomány igen gyakran nem fordult többé képviselőihez vagy pedig a műveitekhez, hanem a nép tömegéhez , amaz ez által akart emeltetni. Azon férfiakat , kik valamely néptörzs nyelvét nem értették, kényszerítni akarták, hogy Ausztria különböző néptörzseinek nyelvét is tanulják meg. Csekély jelentőségű archaeologiai tudományok , állítólag részrehajlás nélküli vizsgálódások mögé oly idők fölött, melyek a korszak határain kívül feküdtek, melyeken belől némely tartományok már a Habsburgok dynastiája alatt álló országokkal egyesültek, rejtőztek a Separatismus és foederalismus vágyai. A valódi, gyakorlati szükséglet az egyedül, mely az ausztriai főiskolák oktatási nyelvének kérdése fölött határoz ; ez pedig csak kevés főiskolánál látja be annak szükségességét, hogy a tudományok két nyelven egyenlő módon tanítassanak. Az ausztriai főiskolák közöl csak egynél van a magyar, csak egynél a cseh, csak egynél a lengyel, csak egynél a ruthen nyelvnek — és itt is csak alárendelt fokozaton—a német nyelv mellett kisebb nagyobb jelentékenységű állása. Némely nyelvekben először tudományos terminológiát kellett még mesterséges utakon előállítni, másokban a műnyelv tökéletesen hiányzott. Ausztriának hét, nem-olasz főiskolái közöl ötben a német nyelv fogadtatott el részint túlnyomóig, részint kizárólag oktatási nyelvül. Az ausztriai népek nyelvei között csak kettő van, melyek a világirodalomban az első rangot foglalják el, s ezek: a német és olasz. A német nyelv alkalmas arra, hogy azon a tudományok minden területén vizsgálódások és észleletek létessenek, s ezek tanhasználatra dús menynyiségben rakassanak le; a német nyelv a polgári s katonai kormányzás nyelve; ő az, mely a lombardvelenczei királyságot kivéve, közlekedési eszközül szolgál a birodalom minden nyelvű lakosai közt; a művelt cseh azt és oly folyvást beszéli, mint a művelt magyar, horvát, vagy tót. A német nyelvet illeti a dicsőség, hogy Ausztria az európai államcsaládban századok óta az első német állam rangját foglald el, melyet semminpimi körülmények közt, saját hatalma csökkenésének veszélye nélkül, fel nem áldozhat; ennek köszönhetni, hogy Ausztria irodalmában, mely világirodalommá lön, a más néptörzsek irányábani türelem szelleme oly módon fogadtatott el, mint egy más népnél sem. Végre őt illeti, hogy az ausztriai dynastia, mint német, századok óta a legtöbb német dynastiákkal vérségi rokonságban áll. Ha valamely nyelv azon kedvező helyzetben volna, melyben a német van , kénytelenek volnánk annak is előnyeit elismerni. Valóban, néma német nyelv iránti rokonszenv vezérli szavainkat. A szükségesnek, az elmulaszthatlannak belátása az, mely tollunkat e sorok írásánál vezérli. Oly fonák praktikusok, oly németevők nem vagyunk, hogy ezért segédeszközül a latin nyelvet ajánlanék előadási nyelvül a physiologia, történelem vagy mennyiségtanra főiskoláinkban. Ily eszmék legalább Bécsben napfényre nem jöhetnének anélkül, hogy nevetség tárgyává ne váljanak. Hol a latin nyelv, mélyebben fekvő okoknál fogva, az ausztriai birodalom kath. tankarainál előadási nyelvül használtaik, ám legyen! mi is azt akarjuk, maradjon meg annak azután is. Rokonszenvünk tovább nem kiséri. A tudományokat az egyetemi ifjúságnak azon nyelven kell előadni, melyen azt nemcsak legjobban érti, hanem képessé is tétetik általa a tudományt úgy fogni föl s úgy ápolni, a mint azt megkívánja. Abból legkisebb haszon sincs , ha a tudomány más okokból adatik elő, ez vagy amaz nyelven a tanuló ifjúságnak , nem pedig merőben szükséglet- és gyakorlati szempontból. A sebek még nem hegedtek be, melyeket a nemzetiségi harcrok ifjúságunkon ütöttek. Látszólagos szánakozás vagy épen az előítéletek ringatása épen nem azon eszközök, melyekkel e sebeket begyógyíthatni. Az ifjúság idegeit nemzeti sympathiákkal egybekötni igen merész vállalat. Mi e mellett szót nem emelünk. A nem-olasz korona tartományokban nincs oly fiatal ember, legalább nem kellene lenni, ki egyetemi pályára lépendő, a német nyelvben jártas nem volna. S ahol ez az eset fordul elő — s ez csak az egykori úgynevezett magyar koronaországokban történik részletenként, — ez azon változtatások eredménye, melyet egy (mint a tapasztalás bizonyító) Ausztria iránt bizony rokonszenvvel nem viseltető párt léptetett életbe az oktatási ügyben. Ne értessünk félre. Mi azért nem akarjuk, hogy az egyetemeknél a különböző ausztriai néptörzsek nyelve s történelme ne taníttassék; nem akarjuk, hogy kitűnő tudósok, kik talán a német nyelvben nem jártasak, saját nyelvükön előadásokat ne tarthassanak. Amazt szabályul, ezt kivételül kellene megállapitni. Szabályul kellene fölállítni különösen , hogy mindazon tanulóknak , kik a gyakorlati állampályára szánják magukat, minden alkalom szolgáltassák, hogy azon koronaországok nyelvét tökéletesen megtanulják, melyekben egykor hivatalosan működni akarnak, s hogy a jogtudomány egyes gyakorlati ágai a különböző nyelveken adassanak elő, s ezeken életbevágó gyakorlatok is tartassanak. Ez pedig megtörténhetik anélkül, hogy az előítéleteknek hízelegnénk, anélkül, hogy veszélyes szenvedélyeket táplálnánk, anélkül, hogy a nyelvek vészthozói traquismusát törvénnyé emelnék. • A tapasztalat Ausztriában elég hangosan szólott. Minden jóakarata, s belátással bíró megérte ennek szózatát. A közbirodalmi egység erőgyarapodást igényel. Hatalmát senkivel meg nem oszthatja, legkevésbé a nemzetiségek előítéleteivel. Nem akarhatja, hogy az egyetemi ifjúság ily érdekeknek feláldoztassék. Ezt egyedül a tudományra, erkölcsi komolyságra, minden nemzetiségi rajongás fölötti szellemi erőre kívánja vezetni, így segítendik elő aztán a főiskolák a közhaza szellemi regenerációját, minden egyéb Ausztriát csak gyengíthetné.“ E figyelemgerjesztő vezérczikk írója meg fogja engedni, hogy jövő számunkban reá visszatérjünk. KÜLFÖLD. FranCZiaország- páris, jul. 31. A Journal des Débatsban imezt olvassuk : A jul. 30-ai angol lapok nagy részének igen Leves hangja szerint, a keleti kérdés végre , és pedig nem sokára , fogna megoldatni. Jelentik, hogy Francziaország és Anglia kormányai egy ultimátumszerű jegyzékiratot intéztek vagy valának intézendők a sz.pétervári kabinethez, rászorítani ezt, hogy határozottan nyilatkozzék a Dunafejedelemségek elhagyására nézve. Mi nem tudjuk, hogy ez újság mi alapossággal bír, hanem , legyen bár igaz , semmikép nem rendid meg a keleti kérdés gyors és békés megoldása iránti hitünket. A W. párisi levelezője írja : Azon mérséklettségi politika, mely a háborúnak minden ároni kikerülését végezetül tűzte ki, Francziországban sokáig nem találhat helyeslésre ; én többször fölfejtettem, hogy a császárságellenes royalista párt a császári uralom népszerűtlenítése reményeit arra hogyan építi. Másfelől a hadseregben a katonai dicsőség érzelme, anyagi jóllétét illető minden gondoskod a daczára, nem tompulhat el. A satoryi táborban levő különféle mulatságok a tisztek és katonák azon gondolatát nem hallgattathatják el, hogy az időt a franczia seregre nézve nem a tábori, hanem más hadigyakorlatokban jobban lehetne használni, s annál inkább, minthogy a nemzeti becsület Oroszország követelései által veszélyezve van. Oroszország erőszakoskodásáról , még a kormánylapokban is annyit írtak, miszerint a katona egyszerű esze a diplomatia húzáshalasztását meg nem foghatja és abban gyengeséget lát. — Ily keserű nyilatkozatok és a békés hadgyakorlatokbani szükségtelen puskapor fogyasztásróli éles katonai elménetségek a császár füléig hatottak, és III. Napóleonnak az utóbbi satoryi szemlénél alkalma volt , rog7 hangulat jelenségeit láthatni. Az elléptetésnél egész zászlóaljak és lovas századok a rendes lelkesedési kiáltások nélkül nyomultak előre; az udvarnál a sereg ezen rész hangulatának okát tudják és e miatt nagyon aggódni látszanak. Azon katonai szemlének, melyet a hadügyminiszter holnap a satoryi táborban tartana, czélja lenne, a jelenségeket személyesen constatirozni, és a tábornagynak Lyonban léte alkalmul szolgálhatna oly nyilatkozásra, mely megcáfolhatná azon gyanítást, mintha a császári politika a békét minden áron fentartani akarná. A Pays egy hosszabb czikkében elismerőleg szól a bécsi kabinetnek a keleti kérdésbeni jó szolgálatáról,,és azt állítja, miszerint Ausztria politikai és kereskedelmi érdekek szempontjából más utat nem követhet, mint amelyet kitűzött, és hogy az angol-franczia szövetség érdekeivel öszhangzásba hozott osztrák közbenjárás leghatályosabb eszköz volna a békés transactio előidézésére ; a két viszálkodó fél között értekezletek és egyenes alkudozások jelen esetben czélra nem vezetnek, hanem csak a közbenjárások; nevezetesen az Ausztriától származó közbenjárást ezen állam sajátságos állásánál fogva, mely egy erős , fölvilágosult, független, minden házasságtól ment hatalom, Európa nyugalma és békéje biztos zálogának tekintendő. Párisban különös tetszéssel jegyezték meg, hogy az angol lapok a legújabb időben jóindulattal nyilatkoznak az itteni állapotokról. Az angol sajtó nagyon dicséri gróf W a 1 e w 3 k i franczia követnek Mansion Houseban a lord mayor felköszöntésére tett feleletet. A Morning Chronicle, mely nemrég ellenséges hangon nyilatkozott Francziaország mostani kormányférfiai ellen, néhány nappal ezelőtt a helfanti táborról a franczia seregre nézve igen hízelgő czikket közölt és Francziaország iránt nagy rokonszenvet tanúsít. Tegnapelőtt több párisi látni vágyó a satoryi síkra kirándult , hol a császár Krisztina királynő tiszteletére, saját vezénylete alatt, hadgyakorlatot való tartandó. A császár a hadügyminiszter és számos táborkara kíséretében 5 órakor jelent meg. Néhány perccel később több kocsi robogott elő , először is egy nyitott kocsi, melyben a császárné és Krisztina királynő ültek, azután pedig az udvari hölgyek több kocsija. A jelenlevő sereg 16 zászlóalj gyalogság-, 4 lovas ezred- és 3 üteg ágyúból állt. A császár , ki maga vezénylett, egy ellenséges állás megtámadásával több hadgyakorlatot hajtatott végre , mik tökéletesen sikerültek. Átalános csodálkozást gerjesztett, midőn az egész fényes lovassági sor támadólag kezdett mozogni, s egy parancsszóra a császárné kocsijától mintegy tizenkét lépésnyire megállóit. Miután a hadgyakorlatnak vége volt, a császár a csapatokat maga előtt elléptette , s jó maguktartása és katonás kinézésekért nagy megelégedését nyilvánította. Míg a csapatok „vive 1’ Empereur!“ és „vive 1’ Imperatrice 1“ kiáltás között elléptettek , a császár a császárné kocsijához lovagolt. Nirvaez tábornagy, Rianzares herczeg és több idegen tiszt volt jelen, kik a hadgyakorlattali megelégedéseket nyilvánították. A Pays közelebbről írta: A perzsa udvarnál levő angol és orosz követ között heves súrlódás tört ki. Az első azt akará, hogy a shah sergét hadilábra tegye és szükség esetében Törökország segítségére menjen. Az orosz követ ellenkezőleg kijelenté , hogy ez esetben útlevelét kiveendi. Ez különben nem azt akarja, hogy Perzsia semleges maradjon, hanem megígérte, hogy azon esetben, ha Oroszországgal tart, a törökök által elvett birtokait visszaadja. Törökország és Anglia követei mindent megtesznek Dolgomcki herczeg befolyásának leküzdésére, és átvitelét remélik, de diplomatiai megveretés következtében itt az orosz épen azon szerepet akarja játszani, amit Konstantinápolyban , és ha a háború előbb vagy később kitör , Oroszország az ázsiai Törökországba akar berontani és először a perzsa haderőt semmivé tenni. Azt mondják, hogy ezt előre látva, Paskiewitschet nem állítják a dunai sereg élére. Paskiewitsch a perzsa határokat jól ismeri, mert első győzelmeit ott aratta és az Eriwanski czimet 1826-ban ott nyerte. Pár is , aug. 1. — Az Indépendance belge írja : A Morning Postnak a Moniteurben közlött czikke *) nagy sensatiot okozott. A békeremények azáltal kissé lehangoltattak, és ismét több harczihírre szolgáltatott alkalom. A félhivatalos lapok közöl a Constitutionnel a harczi pártot képviseli, a Pays mérsékleti. Az első közleményeit a külügyminisztériumból kapja, az utóbbi St. Cloudból sugalltatik. A dolgok ezen állásánál fogva valóban nem tudhatni , melyik lap képviseli a kormány véleményét. Annyi bizonyos, hogy az alig enyészett aggodalmak minden felől újólag fölmerülnek, és a keleti krízisnek békés megoldása a párisiak előtt többé nem látszik oly könnyűnek és közel levőnek, mint ezelőtt nem régen. A császár Alba herczeget, a császárnő sógorát, a becsületrend nagy keresztjével, a rend gyémántos csillagával együtt díszesítette föl. Helvétia, Bern, júl. 31. (C. D. P.) A nemzeti tanácsnak az Ausztriávali viszályban hozott határozata nem bír egyéb jelentekkel, mint hogy az ügyet az eddigi status quoban hagyja; a támadó továbbmenetelt elveti, és mennyire lehetséges, a viszálynak békés, becsületes megszüntetését kívánja. A határozatban nem áll a szövetségtanács iránti bizalmi szavazat, hanem azt mondja: te az ügyet jelen álláspontjáig vitted , hajtsd végre is és az egész felelősség téged illet. Mert a határozottá vált bizottmányi indítvány kifejezése szerint, a fenforgó viszonyok között, a szövetségtanács által tett alkudozások bírálatába nem akarnak ereszkedni. Nagyon lehet sajnálni, hogy a conservativ párt főszónokai, Ganzenbach és Blösch, szóhoz nem juthattak, mert mielőtt a fölírt szónokok sora rájuk jött volna, a határozatot meghozták. A ressini legújabb hírek nem hoznak nyugtató dolgokat. A mozgalmak főleg a selyemfonónők részéről történtek, kiknek, a határzár miatt, nincs munkájok. A szabbiai templomom falragasz, melyben a kormány megbuktatására történt fölhívás és Luvini a nép boszujának tűzetett ki, elkülönített ténynek jzentetik. A N. Z. Z.-nek Bernből, jul. 30-káról reggel 9 órától vett távirdai tudósítása szerint, itt a tessini forradalmat nem tudták. A csapatok Ruaca biztos ajánlatára visszahúzódtak. A freiburgi felkelési per részesei következő ítéletet kaptak : Perrier 30 évi (tehát nem 10 évi, mikép előbb jelentve volt) Delley 15, a többi öt 10—5 évi száműzetésre ítéltetett. Bern, jul. 30. A tessini zavarról egy más tudósítás így hangszik : A 8. hw. Z. távirdai tudósítása szerint ma itt azon hír terjedt el, hogy Tessinben forradalom ütött ki, a kormányi csapatok nem akarnak a nép ellen menni stb. Szerencsére ezen szomorú hír, hivatalos jelentés szerint a mendrisioi kerület népsége közti bizonyos izgatottságra szállttatik le , mi az ottani selyemfonőnők munkahiánya miatt idéztetett elő. Lecsendesítésére, Bourgeois ezredes, mint szövetségi biztos , mindjárt a helyszínére utazott. Dánia, Koppenhága, aug. 1. A bejelentett betegek összes száma eddig 5496, a halottaké 2900. A herczegségekben több helyütt új epemirigyes jelenségek ütöttek ki, mindazáltal még mindig nagyon elkülönözve. Különös, hogy a dán lapok polémiát folytatnak a felől, hogy melyik hatóságot illeti az epemirigy elleni rendszabályok hozatala. Szabályszerűnt ugyanis az orvosi ügyek az igazságügyi minisztériumhoz tartoznak. A norvégiai veszteglő intézetek igazgatósága jelenti, hogy a stettini, kronstadti, revali, felsiegforsi, és a bói révek is az epemirigytől megrontva volnának. Nagybritannia. London, aug. I. Az orosz czár — *) Tegnap közöltük. Szerk. mond a „Mor. Post“ — rendeletileg megtiltó Moldva és Oláhország hoszpodárjainak, hogy törvényes fejedelmüknek adót fizessenek s a török kormánynyal bármi összeköttetésben maradjanak. Ezen rendelet egyenesen megsérti a Gorcsakofság kiáltványában ünnepélyesen kijelentett ígéretet, hogy Oroszország semmiben sem fog avatkozni a fejedelemségek belügyeibe. Erre azultán felszólító a hoszpodárokat, hogy haladéktalanul jelenjenek meg Konstantinápolyban, s mihelyt ezek Jassyt és Bukarestet elhagyják, az angol és franczia consulok leveendik lobogójukat, miután el nem ismerhetik az orosz foglalósereg parancsnokának igazgatási tekintélyét. Oroszország ezen újabb lépése most, midőn mindenfelől a béke fentartására iparkodnak, vészteljes. Bruck úr ajánlata végre, mint halljuk , megnyeri a Porta s a követek megegyezését, s azonnal Bécsbe, az alkudozás központjába küldetett, hova jut. 28 kán érkezhetett meg. Mit akar Oroszország, előnyomulást-e vagy visszavonulást, háborút-e vagy békét, aug. 10-kén vagy tán előbb is bizonyosan megtudjuk. Ha Oroszország habozás nélkül nem fogadja el a Bécsből már Pétervára felé útban levő méltányos ajánlatokat, úgy kétségtelen , hogy az egyesült flotta rögtön parancsot kap, további intézkedésekig a Dardanellákba bevonulni. Ha e felett kétkednénk, Anglia és Francziaország bátorsága, becsülete felett kétkednénk , bátorságuk felett, mely magát soha meg nem hazudtoló; becsületök felett, mely biztos kezekben őriztetik.(LI.) A „Shipping and merc. Gazzette“ úgy hiszi, hogy a parliamentnek el fog kelleni napoltatnia, mielőtt a keleti kérdés megoldatnék, s megjegyzi, hogy azon 6,750,000 quarter külföldi gabnának, mely Anglia élelmezésére kívántatik, fele azon közép- és feketetengeri kikötőkből szállittatik, honnan a kivitelt Oroszország a jelen körülmények közt ha nem is egészen megszüntetheti, de mindenesetre akadályozhatja. A keleti kérdésre nézve azt mondja e lap, hogy Francziaországnak a keleten nincs mit keresnie és nyernie, s Angliának is közvetlen érdekében csak az ottani gabnakereskedés áll; ez azonban eléggé fontos arra nézve, hogy Anglia beavatkozzék. Minthogy azonban e beavatkozás mind Anglia mind Francziaország részéről puszta szavakra és előterjesztésekre fog szorítkozni, ezáltal Oroszország szándéka, II. Katalin politikáját követni Törökországra nézve, csak elő fog segíttetni. Ily kilátás mellett jó volna minél elébb fellépni. De beszélik, hogy az angol kabinet e pontra nézve nincs egyetértésben , s a parliament elnapoltatása előtt alig fog ez ügyben határozott végzés hozatni. Törökország, Konstantinápoly, júl. 25. Konstantinápolyban mindig jól valónak tudósítva a fejdelemségekben történtekről. 20-dikán már tudták, hogy a 4 ezred lovasságból s több kozák osztályból álló orosz előcsapat Antep tábornok vezénylete alatt 15-dikén Bukarestbe érkezett. Már arról is beszélnek, hogy a hoszpodárok, Gorcsakoff herczeg „kívánatéra“, felmondtak adókötelezettségek és engedelmességükről a Porta irányában. A ,,Journ. de Const.“ ebben a Porta felségi jogainak újabb sértését látja, mely azonkívül össze nem egyeztethető a herczeg többi biztosításaival. A főhatalmak követei, névszerint a cs. kir. inter nuntitia, Redcliffe és Delacour gyakran értekeztek Resid pasával. Amazok oda irányzák minden törekvésöket, hogy meggátoljanak minden súlyosabb következtetésű lépést, s ez nekik eddig a török részen tökéletesen sikerült is; most még csak az a kérdés , elfogadja-e — mit remélünk és óhajtunk — Oroszország a legújabb ajánlatokat. A „Journal de Constantinople“ úgy hiszi, hogy az orosz okmányok megjelenése a franczia lapokban mit sem jelent, miután élőket azoknak egyúttali magyarázata letöri; azt azonban sehogy sem engedheti a kormány, hogy efféle iratokat az ország nyelvén terjesszen titkon az orosz propaganda a nép között. Beszélik , hogy a rendőrség ez ügyben csakugyan fellépett egy galatai görög nyomdában , a nyomdász azonban megszökött. A Feketetengeren czirkált négy török hadihajóvól. 21-dikén ismét Bujukderében vetett horgonyt, s helyettük más három indult czirkálni. A kapudán pasa többször intézett tengeri hadgyakorlatokat, többek közt egyszer a „Mahmudie“ hajón a brit követ jelenlétében, ki nem győzött eléggé csodálkozni a tengerészkatonák ügyessége felett. Az erősségek felszerelése is a legnagyobb buzgalommal foly. Tengeren és szárazon még mindig tartanak a csapatok szállításai, s a „Journ. de Const.“ úgy hiszi,hogy még akkor is, ha Oroszország 2.300,000 embert állíthatna ki Törökország ellen, mi felett egyébiránt kételkedik, miután meg van győződve, hogy Oroszország legfeljebb 150,000 embert hozhat össze, még Törökországnak akkor sem kellene megijedni, mert azokkal is megmérkőzhetik. A Portának , úgy látszik , most nagyon is sok csapat van rendelkezése alatt, s miként a Dardanellákból jelentik, előleg sok újonczot haza bocsátottak azon utasítással, hogy szükség esetére ismét kiálljanak. Az Omer pasa parancsnoksága alatti csapatok hangulatát a legkedvezőbbnek mondják: lelkesek és semmi veszélytől sem riadnak vissza. Az erősségek, mint mondják , a legjobb helyzetben vannak; minden erődének külön neve van, Medsid, Omer, Ahmet stb; szóval , minden oly jó karban van, hogy ily védelmi vonal ellenében az oroszoknak eszükbe sem juthat a Dunáni átkelés. A török kormány fontos intézkedéséül tekintik többek közt azt, hogy Sumlában központi kórházat állíttatott, hol mind az orvosok megválogatása mind általában a kezelés a legnagyobb belátást tanúsítják. A kórház igazgatói dr. E m i n b e y és dr. P e tr e t a n. Várnát is mindinkább védelmi állapotba helyezték, valamennyi lakosnak , török-, görög-, örmény- , zsidónak segitni kellett, mit is — mint a „Journal de Const.“ mondja — buzgó örömmel tesznek. — Az említett európai főhatalom képviselőjének értekezlete után a külügyminiszterrel, a múl héten új értekezlet következett, melyben azonban csak folytatólag tárgyaltatott a békés kiegyenlítés módja. Ezen értekezletet nagy miniszter-a tanács követe a magas Portánál, minek folytán uj futár küldetett Bécsbe sürgönyökkel az ottani török követhez. A főhatalmak követei s a magas Porta között, mint mondják, teljes egyetértés uralkodik oly kiegyenlítésre nézve, mely által Oroszország követelményei, mint tartalmilag az egész keresztény Európát illetők, tettleg kielégíttetnek, de a modor olyképen módosíttatik, hogy a Porta minden megalázás alól felmentetik , s Európának sem lesz mit aggódnia Oroszország nyomasztó túlsúlya iránt. A kiegyenlítés tehát annyiból állna, hogy az Oroszország előterjesztette javaslat módosított alakban elfogadtatik. Ezen czélt annyi lárma , csapatszállítás, költség nélkül lehet vala elérni, ha a versenyző befolyások heves súrlódását