Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)

1853-08-07 / 1024. szám

lekben beteg oly kedves fölüdülést vesz ezüst forrásaid­nál. — De mért nincs úgy , mint kellene, hogy a kik ide az élet forrásához zarándokolnak, kik a nagy világ zaját, az emberek forrongásait, hű­lenségeit, fölfuval­­kodásait megunták, s egy időre mintegy ki akarják ma­gokat szakasztani az elkevélyedett világ kebeléből, s egy csendes völgy ölében elpihenni óhajtanak, mint testvé­rek karolnák föl egymást; s az örömöt, mit a fris patak csörgése , a hegyormokon zöldellő erdők , a bikkek kí­nálkozó árnyas sátorai, a hegyek oldalain hullámzó arany kalászok, a habzó források, szóval, a természet nagyszerűsége nyújtanak , egymással mint testvérek osztanák meg. — De nem, az emberek különösök, nem bírnak csak kevés időre sem megválni az élet hiúságai­tól , s még ott is, hol csak mint vándorok, s kórok jelennek meg, válaszfalakat szeretnek építeni, s mit az idő szelleme a nagy világban lerontott, ők egy kes­keny kerületben akarják visszateremteni. Semmi sem volt az idén, a parádi fürdőben a tinisósban fölszökőbb, megvetésre méltóbb, mint az, hogy néhányan, kik cse­lédeik által magokat nagyságos czimre emelték, s ma­gokkal elhitették, hogy ők csakugyan nagyságosak, szégyennek tartották más műveit egyénekkel, asszony­ságokkal a legkisebb érintkezést, beszélni, vagy szól­­tani, vagy közel ü­lni is azokhoz, kik ő szerintök nem nagyságosak, valódi botrány lett volna. Ilyen helye­ken lehet látni, mennyire el tudnak feledkezni az embe­rek , kivált a nők magukról, s a nagyvárosi nevelés sokaknál — hol az anyai gond nem őrködött­­— mennyi­re letörpíti a szellemet, s megneveli a hiúság nemtelen vágyait. Nem így tőnek a derék gróf Amadeiné, a nyá­jas , szives Borbély, Pappszász, Recski s más magyar családok tagjai, s több érdemes egyének, kik mindnyá­jan a köz rokonulás eszméjétől valának áthatva. Parádi vendégek! kik minden nap a természet temp­lomába jártok, s látjátok a magas bérczeket s alantabb álló hegylánczokat testvéri kapcsolatban, látjátok, a hegyoldalak fái mint nyújtják ágaikat, mint testvér karokat, az alantabb álló bokrok fele: tanuljatok a természettől, s midőn Isten az embert az emberrel egy­bekötötte ne szaggassátok ti szét az embereket egybe­­fü­z­ő lánczolatot, ne építsetek válaszfalat ember és em­ber között, ne a hiúság, hanem az emberszeretet oltá­rán áldozzatok, akkor a közelismerés igazán nagyságo­sokká tesz benneteket, s mit a világ igy tőletek meg­tagad , akkor ön maga rakja reátok a becsület és tiszte­let kiérdemlett babérát. 1. 1. (Lapszemle.) Ugyanazon érdemes egyéniség, mely egy idő óta a fenálló ideiglenes tanrendszert néma elle­ne­sek irányában a bécsi Lloyd hasábain nemcsak meggyőződést tanusitó erélylyel, de egyszersmind nagy avatottsággal védelmezé, — ugyanazon lap augustus 4-diki számában még egy vezérczikket ir, mely úgy lát­szik eddigi közléseinek zárszóul van szánva. Mind az irány, mely e czikken átfonódik , mind az erélyesség, mely a positiv­ viszonyokra tá­maszkodva, benne uralkodik, sokkal nagyobb figyelmet gerjesztenek a magyarországi iskolaügyre nézve mintsem hogy azon csekély fáradságtól meg tud­nék magunkat kímélni, miszerint tisztelt olvasóink e nevezetes nyilatkozatot egész terjedelmében olvassák : „Azon küzdelemben, mely egy részről a democrat ra­jongók s nemzetiségi ostromlók által vezetett pártok, s más részről az államegység eszméje által lelkesült ál­lam- és honvezérek közt viseltetett, az állam jön a győztes. Az észszerű jogában maradt, és most a hata­lom azok kezében öszpontosul, kik a jogot és észt kép­viselik. A tarka öltöny szétszakadt, melybe Ausztriát akarták beleerőszakolni, s melyben a szellemek ma jobbra, holnap balra vonattak, s a különböző néptör­zsek közötti egyensúly, talán egyidőben egy es­z­m­é­­nyi egyen­jogúsági rendszer kivitelével, a tö­megek Éria almájává vált volna. Ezen viszálkodások közt pedig senki sem forgott volna nagyobb veszélyben, mint maga a tudomány. Ennek csak egy zászlaja van, mely alá összehíja harczosait, s ez­­ az igazság zászlaja. Ezt követi a tudomány, mint a katona a harczi zászlót. Nem sok hiányzott, hogy e zászló a tudomány emberei kezéből ki nem vétetett, vagy pedig hogy azokkal pártczélokra visszaélés nem történt. A tudomány igen gyakran nem fordult többé képviselőihez vagy pedig a műveitekhez, hanem a nép tömegéhez , amaz ez által akart emeltetni. Azon fér­fiakat , kik valamely néptörzs nyelvét nem­ értették, kényszerítni akarták, hogy Ausztria különböző nép­törzseinek nyelvét is tanulják meg. Csekély jelentőségű archaeologiai tudományok , állítólag részrehajlás nélküli vizsgálódások mögé oly idők fölött, melyek a korszak határain kívül feküdtek, melyeken belől némely tarto­mányok már a Habsburgok dynastiája alatt álló orszá­gokkal egyesültek, rejtőztek a Separatismus és­ foeder­alis­m­us vágyai. A valódi, gyakorlati szükséglet az egyedül, mely az ausztriai főiskolák oktatási nyelvének kérdése fölött határoz ; ez pedig csak kevés főiskolánál látja be annak szü­kségességét, hogy a tudományok két nyelven egyenlő módon tanítassanak. Az ausztriai főiskolák közöl csak egynél van a magyar, csak egynél a cseh, csak egynél a lengyel, csak egynél a ruthen nyelvnek — és itt is csak alárendelt fokozaton—a német nyelv mellett kisebb nagyobb jelentékenységű állása. Némely nyelvekben először tudományos terminológiát kellett még mestersé­­ges utakon előállítni, másokban a műnyelv tökéletesen hiányzott. Ausztriának hét, nem-olasz főiskolái közöl ötben a német nyelv fogadtatott el részint túlnyomóig, részint kizárólag oktatási nyelvül.­­ Az ausz­triai népek nyelvei között csak kettő van, melyek a világirodalomban az első rangot foglalják el, s ezek: a né­met és olasz. A német nyelv alkalmas arra, hogy azon a tudományok minden területén vizsgálódások és észleletek létessenek, s ezek tanhasználatra dús meny­­nyiségben rakassanak le; a német nyelv a polgári s katonai kormányzás nyelve; ő az, mely a lombard­­velenczei királyságot kivéve, közlekedési eszközül szol­gál a birodalom minden nyelvű lakosai közt; a művelt cseh azt és oly folyvást beszéli, mint a művelt magyar, horvát, vagy tót. A német nyelvet illeti a dicsőség, hogy Ausztria az európai államcsaládban századok óta az első német állam rangját foglald el, melyet semmi­npim­i körülmények közt, saját hatalma csökkenésének veszélye nélkül, fel nem áldozhat; ennek köszönhetni, hogy Ausztria irodalmában, mely világirodalommá lön, a m­ás néptörzsek irányábani türelem szelleme oly módon fogadtatott el, mint egy más népnél sem. Végre őt illeti, hogy az ausztriai dynastia, mint német, századok óta a legtöbb német dynastiákkal vérségi rokonságban áll. Ha valamely nyelv azon kedvező helyzetben volna, melyben a német van , kénytelenek volnánk annak is előnyeit elismerni. Valóban, néma német nyelv iránti rokonszenv vezérli szavainkat. A szükségesnek, az elmulaszthatlannak belátása az, mely tollunkat e sorok írásánál vezérli. Oly fonák praktikusok, oly németevők nem vagyunk, hogy ezért segédeszközül a latin nyelvet ajánlanék előadási nyelvül a physiologia, történelem vagy mennyiségtanra főisko­láinkban. Ily eszmék legalább Bécsben napfényre nem jöhetnének anélkül, hogy nevetség tárgyává ne válja­nak. Hol a latin nyelv, mélyebben fekvő okoknál fogva, az ausztriai birodalom kath. tankarainál előadási nyelvül használtaik, ám legyen! mi is azt akarjuk, maradjon meg annak azután is. Rokonszenvünk tovább nem kiséri. A tudományokat az egyetemi ifjúság­nak azon nyelven kell előadni, melyen azt nemcsak legjobban érti, hanem ké­pessé is tétetik általa a tudományt úgy fogni föl s úgy ápolni, a mint azt megkí­vánja. Abból legkisebb haszon sincs , ha a tudomány más okokból adatik elő, ez vagy amaz nyelven a ta­nuló ifjúságnak , nem pedig merőben szükséglet- és gya­korlati szempontból. A sebek még nem hegedtek be, melyeket a nemzetiségi harcrok ifjúságunkon ütöttek. Látszólagos szánakozás vagy épen az előítéletek ringatása épen nem azon esz­közök, melyekkel e sebeket begyógyít­hatni. Az ifjúság idegeit nemzeti sympathiákkal egybe­kötni igen merész vállalat. Mi e mellett szót nem eme­lünk. A nem-olasz korona tartományok­ban nincs oly fiatal ember, legalább nem kellene lenni, ki egyetemi pályára lépendő, a német nyelvben jártas nem volna. S a­hol ez az eset fordul elő — s ez csak az egykori úgynevezett magyar koronaországokban történik részleten­­ként, — ez azon változtatások eredménye, melyet egy (mint a tapasztalás bizonyító) Ausztria iránt bizony ro­­konszenvvel nem viseltető párt léptetett életbe az okta­tási ügyben. Ne értessünk félre. Mi azért nem akarjuk, hogy az egyetemeknél a különböző ausztriai néptörzsek nyelve s történelme ne taníttassék; nem akarjuk, hogy kitűnő tudósok, kik talán a német nyelvben nem jártasak, sa­ját nyelvükön előadásokat ne tarthassanak. Amazt sza­bályul, ezt kivételül kellene megállapitni. Sza­bályul kellene fölállítni különösen , hogy mindazon ta­nulóknak , kik a gyakorlati állampályára szánják ma­gukat, minden alkalom szolgáltassák, hogy azon ko­­ronaországok nyelvét tökéletesen meg­tanulják, melyekben egykor hivatalosan működni akarnak, s hogy a jogtudomány egyes gyakorlati ágai a különböző nyelveken adas­­sanak elő, s ezeken életbevágó gyakorlatok is tar­tassanak. Ez pedig megtörténhetik a­nélkül, hogy az előítéleteknek hízelegnénk, a­nélkül, hogy veszélyes szenvedélyeket táplálnánk, a­nélkül, hogy a n­y­e­l­v­e­k vészthozó­i traqui­s­m­usá­t törvénnyé e­m­elné­k. • A tapasztalat Ausztriában elég hangosan szólott. Minden jóakarata, s belátással bíró megérte ennek szó­zatát. A közb­irod­almi egység erőgyarapodást igényel. Hatalmát senkivel meg nem oszthatja, legkevésbé a nem­zetiségek előítéleteivel. Nem akarhatja, hogy az egye­temi ifjúság ily érdekeknek feláldoztassék. Ezt egyedül a tudományra, erkölcsi komolyságra, minden nemzeti­ségi rajongás fölötti szellemi erőre kívánja vezetni, így segítendik elő aztán a főiskolák a közhaza szellemi regenerációját, min­den egyéb Ausztriát csak gyengíthetné.“ E figyelemgerjesztő vezérczikk írója meg fogja en­gedni, hogy jövő számunkban reá visszatérjünk. KÜLFÖLD. FranCZiaország- p­áris, jul. 31. A Journal des D­ébatsban imezt olvassuk : A jul. 30-ai angol la­pok nagy részének igen Leves hangja szerint, a keleti kérdés végre , és pedig nem sokára , fogna megoldatni. Jelentik, hogy Francziaország és Anglia kormányai egy ultimátumszerű jegyzékiratot intéztek vagy valának intézendők a sz.pétervári kabinethez, rászorítani ezt, hogy határozottan nyilatkozzék a Dunafejedelemségek elha­gyására nézve. Mi nem tudjuk, hogy ez újság mi ala­possággal bír, hanem , legyen bár igaz , semmikép nem rendid meg a keleti kérdés gyors és békés megoldása iránti hitünket. A W. párisi levelezője írja : Azon mérséklettségi po­litika, mely a háborúnak minden ároni kikerülését vég­ezet­ül tűzte ki, Francziországban sokáig nem találhat helyeslésre ; én többször fölfejtettem, hogy a császár­­ságellenes royalista párt a császári uralom népszerűtle­­nítése reményeit arra hogyan építi. Másfelől a had­seregben a katonai dicsőség érzelme, anyagi jóllétét illető minden gondoskod a daczára, nem tompulhat el. A satoryi táborban levő különféle mulatságok a tisztek és katonák azon gondolatát nem hallgattathatják el, hogy az időt a franczia seregre nézve nem a tábori, hanem más hadigyakorlatokban jobban lehetne használni, s annál inkább, minthogy a nemzeti becsület Oroszország követelései által veszélyezve van. Oroszország erősza­koskodásáról , még a kormánylapokban is annyit írtak, miszerint a katona egyszerű esze a diplomatia húzás­­halasztását meg nem foghatja és abban gyengeséget lát. — Ily keserű nyilatkozatok és a békés hadgya­­korlatokbani szükségtelen puskapor fogyasztásróli éles katonai elménetségek a császár füléig hatottak, és III. Napóleonnak az utóbbi satoryi szemlénél alkal­ma volt , rog7 hangulat jelenségeit láthatni. Az el­­léptetésnél egész zászlóaljak és lovas századok a rendes lelkesedési kiáltások nélkül nyomultak előre; az udvarnál a sereg ezen rész hangulatának okát tud­ják és e miatt nagyon aggódni látszanak.­­ Azon katonai szemlének, melyet a hadügyminiszter holnap a satoryi táborban tartana, czélja lenne, a jelenségeket személyesen constatirozni, és a tábornagynak Lyonban léte alkalmul szolgálhatna oly nyilatkozásra, mely megc­áfolhatná azon gyanítást, mintha a császári poli­tika a békét minden áron fentartani akarná. A Pays egy hosszabb czikkében elismerőleg szól a bécsi kabinetnek a keleti kérdésbeni jó szolgálatáról,,és azt állítja, miszerint Ausztria politikai és kereskedelmi érdekek szempontjából más utat nem követhet, mint a­melyet kitűzött, és hogy az angol-franczia szövetség érdekeivel öszhangzásba hozott osztrák közbenjárás leg­hatályosabb eszköz volna a békés transactio előidézé­sére ; a két viszálkodó fél között értekezletek és egyenes alkudozások jelen esetben czélra nem vezetnek, hanem csak a közbenjárások; nevezetesen az Ausztriától szár­mazó közbenjárást ezen állam sajátságos állásánál fogva, mely egy erős , fölvilágosult, független, minden házas­­ságtól ment hatalom, Európa nyugalma és békéje biz­tos zálogának tekintendő. Párisban különös tetszéssel jegyezték meg, hogy az angol lapok a legújabb időben jóindulattal nyilatkoznak az itteni állapotokról. Az angol sajtó nagyon dicséri gróf W a 1 e w 3 k i franczia követnek Mansion House­­ban a lord mayor felköszöntésére tett feleletet. A Morning Chronicle, mely nemrég ellenséges hangon nyilatkozott Francziaország mostani kormány­­férfiai ellen, néhány nappal ezelőtt a helfanti táborról a franczia seregre nézve igen hízelgő czikket közölt és Francziaország iránt nagy rokonszenvet tanúsít. Tegnapelőtt több párisi látni vágyó a satoryi síkra ki­rándult , hol a császár Krisztina királynő tiszteletére, saját vezénylete alatt, hadgyakorlatot való tartandó. A császár a hadügyminiszter és számos táborkara kíséretében 5 órakor jelent meg. Néhány perc­c­el később több kocsi robogott elő , először is egy nyitott kocsi, melyben a csá­szárné és Krisztina királynő ültek, azután pedig az udvari hölgyek több kocsija. A jelenlevő sereg 16 zászló­alj gyalogság-, 4 lovas ezred- és 3 üteg ágyúból állt. A császár , ki maga vezénylett, egy ellenséges állás megtá­madásával több hadgyakorlatot hajtatott végre , mik töké­letesen sikerültek. Átalános csodálkozást gerjesztett, midőn az egész fényes lovassági sor támadólag kezdett mozogni, s egy parancsszóra a császárné kocsijától mintegy tizenkét lépésnyire megállóit. Miután a hadgyakorlatnak vége volt, a császár a csapatokat maga előtt elléptette , s jó maguk­­tartása és katonás kinézésekért nagy megelégedését nyilvá­nította. Míg a csapatok „vive 1’ Empereur!“ és „vive 1’ Imperatrice 1“ kiáltás között elléptettek , a császár a csá­szárné kocsijához lovagolt. Nirvaez tábornagy, Rian­­z­a­r­e­s herczeg és több idegen tiszt volt jelen, kik a had­­gyakorlattali megelégedéseket nyilvánították. A Pays közelebbről írta: A perzsa udvarnál levő angol és orosz követ között heves súrlódás tört ki. Az első azt akará, hogy a shah sergét hadilábra tegye és szükség esetében Törökország segítségére menjen. Az orosz követ ellenkezőleg kijelenté , hogy ez esetben út­levelét kiveendi. Ez különben nem azt akarja, hogy Perzsia semleges maradjon, hanem megígérte, hogy azon esetben, ha Oroszországgal tart, a törökök által el­vett birtokait visszaadja. Törökország és Anglia kö­vetei mindent megtesznek Dolgom­cki herczeg be­folyásának leküzdésére, és átvitelét remélik, de diplo­­matiai megveretés következtében itt az orosz épen azon szerepet akarja játszani, a­mit Konstantinápolyban , és ha a háború előbb­ vagy később kitör , Oroszország az ázsiai Törökországba akar berontani és először a perzsa haderőt semmivé tenni. Azt mondják, hogy ezt előre látva, Paskiewitschet nem állítják a dunai sereg élére. Paskiewitsch a perzsa határokat jól ismeri, mert első győzelmeit ott aratta és az Eriwanski czimet 1826-ban ott nyerte. P­á­r i­s , aug. 1. — Az Indépendance belge írja : A Morning Post­nak a Moniteur­ben köz­­lött czikke *) nagy sensatiot okozott. A békeremények azáltal kissé lehangoltattak, és ismét több harczihírre szolgáltatott alkalom.­­ A félhivatalos lapok közöl a Constitutionnel a harczi pártot képviseli, a P­a­y­s mérsékleti. Az első közleményeit a külügy­minisztériumból kapja, az utóbbi St. Cloudból sugall­­tatik. A dolgok ezen állásánál fogva valóban nem tud­hatni , melyik lap képviseli a kormány véleményét.­­ Annyi bizonyos, hogy az alig enyészett aggodalmak minden felől újólag fölmerülnek, és a keleti krízisnek békés megoldása a párisiak előtt többé nem látszik oly könnyűnek és közel levőnek, mint ezelőtt nem régen. A császár Alba herczeget, a császárnő sógorát, a becsületrend nagy keresztjével, a rend­ gyémántos csilla­gával együtt díszesítette föl. Helvétia, Bern, júl. 31. (C. D. P.) A nemzeti ta­nácsnak az Ausztriávali viszályban hozott határozata nem bír egyéb jelentekkel, mint hogy az ügyet az eddigi status quoban hagyja; a támadó továbbmenetelt elveti, és mennyire lehetséges, a viszálynak békés, becsületes megszüntetését kívánja. A határozatban nem áll a szö­vetségtanács iránti bizalmi szavazat, hanem azt mondja: te az ügyet jelen álláspontjáig vitted , hajtsd végre is és az egész felelősség téged illet. Mert a határozottá vált bizottmányi indítvány kifejezése szerint, a fenforgó viszonyok között, a szövetségtanács által tett alkudo­zások bírálatába nem akarnak ereszkedni. Nagyon lehet sajnálni, hogy a conservativ párt főszónokai, Gan­­zenbach és Blösch, szóhoz nem­ juthattak, mert mielőtt a fölírt szónokok sora rájuk jött volna, a hatá­rozatot meghozták.­­ A ressini legújabb hírek nem hoznak nyugtató dolgokat. A mozgalmak főleg a se­lyemfonónők részéről történtek, kiknek, a határzár miatt, nincs munkájok. A szabbiai templomom falragasz, melyben a kormány megbuktatására történt fölhívás és Luvini a nép boszujának tűzetett ki, elkülönített tény­nek jzentetik. A N. Z. Z.-nek Bernből, jul. 30-káról reggel 9 órá­tól vett távirdai tudósítása szerint, itt a tessini forradal­mat nem tudták. A csapatok Ruaca biztos ajánlatára visszahúzódtak. A freiburgi felkelési per részesei következő ítéletet kaptak : Perrier 30 évi (tehát nem 10 évi, mikép előbb jelentve volt) Delley 15, a többi öt 10—5 évi száműzetésre ítéltetett. Bern, jul. 30. A tessini zavarról egy más tudósítás így hangszik : A 8. hw. Z. távirdai tudósítása szerint ma itt azon hír terjedt el, hogy Tessinben forradalom ütött ki, a kormányi csapatok nem akarnak a nép ellen menni stb. Szerencsére ezen szomorú hír, hivatalos jelentés sze­rint a mendrisioi kerület népsége közti bizonyos izgatott­ságra szállttatik le , mi az ottani selyemfonőnők munkahi­ánya miatt idéztetett elő. Lecsendesítésére, Bourgeois ezredes, mint szövetségi biztos , mindjárt a hely­színére utazott. Dánia, Koppenhága, aug. 1. A bejelentett be­tegek összes száma eddig 5496, a halottaké 2900. A herczegségekben több helyütt új epemirigyes jelensé­gek ütöttek ki, mind­azáltal még mindig nagyon elkü­­lönözve. Különös, hogy a dán lapok polémiát folytat­nak a felől, hogy melyik hatóságot illeti az epemirigy elleni rendszabályok hozatala. Szabályszerűnt ugyanis az orvosi ügyek az igazságügyi minisztériumhoz tar­toznak.­­ A norvégiai veszteglő intézetek igazgatósága jelenti, hogy a stettini, kronstadti, revali, felsiegforsi, és a bói révek is az epemirigytől megrontva volnának. Nagybritannia. London, aug. I. Az orosz czár — *) Tegnap közöltük. S­z­e­r­k. mond a „Mor­. Post“ — rendeletileg megtiltó Moldva és Oláhország hoszpodárjainak, hogy törvényes feje­delmüknek adót fizessenek s a török kormánynyal bármi összeköttetésben maradjanak. Ezen rendelet egyenesen megsérti a Gorcsakofs­ág kiáltványában ünnepélye­sen kijelentett ígéretet, hogy Oroszország semmiben sem fog avatkozni a fejedelemségek belügyeibe. Erre a­zultán felszólító a hoszpodárokat, hogy haladéktalanul jelenjenek meg Konstantinápolyban, s mihelyt ezek Jassyt és Bukarestet elhagyják, az angol és franczia consulok leveendik lobogójukat, miután el nem ismer­hetik az orosz foglalósereg parancsnokának igazgatási tekintélyét. Oroszország ezen újabb lépése most, midőn mindenfelől a béke fentartására iparkodnak, vész­­teljes. Bruck úr ajánlata végre, mint halljuk , meg­nyeri a Porta s a követek megegyezését, s azonnal Bécsbe, az alkudozás központjába küldetett, hova jut. 28 kán érkezhetett meg. Mit akar Oroszország, előnyo­mulást-e vagy visszavonulást, háborút-e vagy békét, aug. 10-kén vagy tán előbb is bizonyosan megtudjuk. Ha Oroszország habozás nélkül nem fogadja el a Bécs­­ből már Pétervára felé útban levő méltányos ajánlatokat, úgy kétségtelen , hogy az egyesült flotta rögtön paran­csot kap, további intézkedésekig a Dardanellákba bevonulni. Ha e felett kétkednénk, Anglia és Francziaország bátorsága, becsülete felett kétkednénk , bátorságuk felett, mely magát soha meg nem hazud­toló; becsületök felett, mely biztos kezekben őriztetik.(LI.) A „Shipping and merc. Gazzette“ úgy hiszi, hogy a parliamentnek el fog kelleni napoltatnia, mielőtt a keleti kérdés megoldatnék, s megjegyzi, hogy azon 6,750,000 quarter külföldi gabnának, mely Anglia élelmezésére kí­vántatik, fele azon közép- és feketetengeri kikötőkből szállittatik, honnan a kivitelt Oroszország a jelen kö­­rülmények közt ha nem is egészen megszüntetheti, de mindenesetre akadályozhatja. A keleti kérdésre nézve azt mondja e lap, hogy Fran­­cziaországnak a keleten nincs mit keresnie és nyernie, s Angliának is közvetlen érdekében csak az ottani gab­­nakereskedés áll; ez azonban eléggé fontos arra nézve, hogy Anglia beavatkozzék. Minthogy azonban e be­avatkozás mind Anglia mind Francziaország részéről puszta szavakra és előterjesztésekre fog szorítkozni, ez­által Oroszország szándéka, II. Katalin politikáját kö­vetni Törökországra nézve, csak elő fog segíttetni. Ily kilátás mellett jó volna minél elébb fellépni. De beszé­lik, hogy az angol kabinet e pontra nézve nincs egyet­értésben , s a parliament elnapoltatása előtt alig fog ez ügyben határozott végzés hozatni. Törökország, Konstantinápoly, júl. 25. Kon­stantinápolyban mindig jól valónak tudósítva a fejde­­lemségekben történtekről. 20-dikán már tudták, hogy a 4 ezred lovasságból s több kozák osztályból álló orosz előcsapat Antep tábornok vezénylete alatt 15-dikén Bukarestbe érkezett. Már arról is beszélnek, hogy a hoszpodárok, Gorcsakoff herczeg „kívánatéra“, fel­mondtak adókötelezettségek­ és engedelmességükről a Porta irányában. A ,,Journ. de Const.“ ebben a Porta felségi jogainak újabb sértését látja, mely azonkívül össze nem egyeztethető a herczeg többi biztosításaival. A főhatalmak követei, névszerint a cs. kir. inter­ nuntitia, Redcliffe és Delacour gyakran ér­tekeztek Resid pasával. Amazok oda irányzák min­den törekvésöket, hogy meggátoljanak minden súlyo­sabb következtetésű lépést, s ez nekik eddig a török részen tökéletesen sikerült is; most még csak az a kér­dés , elfogadja-e — mit remélünk és óhajtunk — Oroszország a legújabb ajánlatokat. A „Journal de Constantinople“ úgy hiszi, hogy az orosz okmányok megjelenése a franczia lapokban mit sem jelent, miután élőket azoknak egyúttali magyarázata letöri; azt azon­ban sehogy sem engedheti a kormány, hogy efféle ira­tokat az ország nyelvén terjesszen titkon az orosz pro­paganda a nép között. Beszélik , hogy a rendőrség ez ügyben csakugyan fellépett egy galatai görög nyom­dában , a nyomdász azonban megszökött. A Fekete­tengeren czirkált négy török hadihajó­vól. 21-dikén is­mét Bujukderében vetett horgonyt, s helyettük más három indult czirkálni. A kapudán pasa többször inté­zett tengeri hadgyakorlatokat, többek közt egyszer a „Mahmudie“ hajón a brit követ jelenlétében, ki nem győzött eléggé csodálkozni a tengerészkatonák ügyes­sége felett. Az erősségek felszerelése is a legnagyobb buzgalommal foly. Tengeren és szárazon még mindig tartanak a csapatok szállításai, s a „Journ. de Const.“ úgy hiszi,hogy még akkor is, ha Oroszország 2.300,000 embert állíthatna ki Törökország ellen, mi felett egyéb­iránt kételkedik, miután meg van győződve, hogy Orosz­ország legfeljebb 150,000 embert hozhat össze, még Törökországnak akkor sem kellene megijedni, mert azok­kal is megmérkőzhetik. A Portának , úgy látszik , most nagyon is sok csapat van rendelkezése alatt, s miként a Dardanellákból jelentik, előleg sok újonczot haza bo­csátottak azon utasítással, hogy szükség esetére ismét kiálljanak. Az O­m­e­r pasa parancsnoksága alatti csa­patok hangulatát a legkedvezőbbnek mondják: lelkesek és semmi veszélytől sem riadnak vissza. Az erősségek, mint mondják , a legjobb helyzetben vannak; minden erődének külön neve van, Medsid, Omer, Ah­­­m­e­t stb; szóval , minden oly jó karban van, hogy ily védelmi vonal ellenében az oroszoknak eszükbe sem jut­hat a Dunáni átkelés. A török kormány fontos intézkedé­séül tekintik többek közt azt, hogy Sumlában központi kórházat állíttatott, hol mind az orvosok megválogatása mind általában a kezelés a legnagyobb belátást tanúsítják. A kórház igazgatói dr. E m i n b e y és dr. P e tr e t a n. Várnát is mindinkább védelmi állapotba helyezték, va­lamennyi lakosnak , török-, görög-, örmény- , zsidónak segitni kellett, mit is — mint a „Journal de Const.“ mondja — buzgó örömmel tesznek. — Az említett eu­rópai fő­hatalom képviselőjének értekezlete után a kül­ügyminiszterrel, a múl héten új értekezlet következett, melyben azonban csak folytatólag tárgyaltatott a békés kiegyenlítés módja. Ezen értekezletet nagy miniszter-a tanács követe a magas Portánál, minek folytán uj futár küldetett Bécsbe sürgönyökkel az ottani török követhez. A főhatalmak követei s a magas Porta között, mint mondják, teljes egyetértés uralkodik oly kiegyenlítésre nézve, mely által Oroszország követelményei, mint tar­talmilag az egész keresztény Európát illetők, tettleg kielégíttetnek, de a modor olyképen módosíttatik, hogy a Porta minden megalázás alól felmentetik , s Európá­nak sem lesz mit aggódnia Oroszország nyomasztó túl­súlya iránt. A kiegyenlítés tehát annyiból állna, hogy az Oroszország előterjesztette javaslat módosított alakban elfogadtatik. Ezen czélt annyi lárma , csapatszállítás, költség nélkül lehet vala elérni, ha a versenyző befolyások heves súrlódását

Next